Az elhízás korunk népbetegsége, századunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása, amely az egészségügyi rendszerek válságát idézheti elő. Az elhízás mind a fejlődő mind a fejlett világra egyaránt jellemző, és az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekvő előfordulást mutat. Az elhízáshoz számos kísérőbetegség társul, amely a mortalitási és morbiditási struktúrát meghatározza. Ezáltal az elhízás jelentős többletköltséget jelent az egészségügyi ellátórendszer számára, egyúttal jelentős változásokat okoz az egyén életminőségében. Az elhízás multidiszciplináris eredetű probléma, ezért növekvő előfordulásának megelőzése nemcsak egészségügyi, hanem egyben társadalmi feladat is, amely kormányszintű programot és nemzeti cselekvési tervet igényel. Evidencia, hogy csak a gondozás formájában történő, lassú ütemű és hosszú távon végzett testsúlycsökkentő programoknak van létjogosultsága, amelyeket testsúlytartó program követ. A testsúlycsökkentés és testsúlytartás érdekében biztosítani kell hosszútávon a rendszeres kontrollt, valamint szakemberek együttműködését, amely praxisközösségek létrejöttét feltételezi a háziorvosi és magánorvosi gyakorlatban. Az egészségügyi rendszer ilyen irányú fejlesztése érdekében az egészségfejlesztési irodák szerepének bővítése is lehetséges alternatívát jelenthet.
Angol absztrakt:
Obesity is a global pandemic and means one of the greatest challenges in the healthcare system of our century. Obesity also induces the crisis of the health-care systems. Obesity is typical of both the developed and the developing world while its prevalence has been increasing in the past few decades. Obesity is coupled by several comorbidities that affect mortality and morbidity structure alike. As a result, obesity incurs extra costs for the health care system and also great changes are needed in an individualʼs quality of life. Obesity is a multicausal disease. Preventing the growing prevalence of obesity is not only the task of the healthcare system but also that of society. Central goverment controlled national action plan is needed to co-ordinate the relevant actorsʼ activities. It is the point where only a slowly-paced, long-term and controlled weight management programs can be effective. The complex body weight reducing programs require the involvement of community of several specialists for long-term. Creating a community of practices is an indispensable prerequisite of managing obesity and also it can be recommended for general practitioners or private obesitologists. Alternative or expletively solution could be to develop de functioning of the Health Promotig Offices (EFI-s) network to deal with obesity.
[1] Halmy L, Bíró Gy, Czinner A, Halmy E, Jákó P, Kovács F, Pados Gy, Paragh Gy, Túry F, Zajkás G: Az elhízás in: Endokrinológia – Anyagcsere Útmutató Klinikai Irányelvek Kézikönyve Medition Kiadó 2010. p217-232
[3] http://easo.org/wp-content/uploads/2015/06/EASOMilanDeclaration2015.pdf
[3] Breda, J.: WHO plans for action on primary prevention of obesity. Obesity Facts 2015;8, (suppl.1.),p17
[4] Bíró Gy. (szerk) Az Első Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985–1988). OÉTI; Budapest: 1992.
[5] Halmy E: Az elhízás jelentősége, gazdasági hatásai és prevenciójának lehetőségei, Folpress Kiadó, Budapest, 2005.
[6] http://www.oeti.hu
[7] Rurik I, Torzsa T, Szidor J, et al.: A public health threat in Hungary: Obesity, 2013. BMC Public Health, 2014; 14:798.
[8] Halmy L: Az elhízás. Klinikai irányelvek kézikönyve – Anyagcsere – Endokrinológia, Útmutató, Medition Kiadó, 2002; p294-306
[9] Halmy E: Költségcsökkentés az okra, többletkiadás az okozatra, Obes. Hung, 2006; Suppl. (6). 1, p25
[10] Colditz GA: Economic costs of obesity, Am J Clin Nutr, 1992; 55:503S–507S.
[11] Wolf AM, Colditz GA.: The cost of obesity: The US perspective, Pharmacoeconomics, 1994; 5: 34-37.
[12] Finkelstein EA, Trogdon JG, Cohen JW, Dietz W: Annual medical spending attributable to obesity: payer-and service-specific estimates, Health Aff (Millwood). 2009; 28:w822–31.
[13] Thompson D, Wolf AM: The medical care cost burden of obesity, Obesity Reviews, 2001; 2, 189-197.
[14] Cawley J, Meyerhoefer C: The medical care costs of obesity: an instrumental variables approach. J Health Econ. 2012; 31:219-30.
[15] Halmy L: Az elhízás társadalombiztosítási vonatkozásai. Konszenzus konferencia az elhízásró, Panoráma Kiadó, Budapest 1998; p8
[16] Iski G, Rurik I: A túlsúly és az elhízás gazdasági terhei, Orv. Hetil, 2014; 155 (35): 1406–1412.)
[17] Halmy E, Halmy L: Hormonmodulánsok az elhízás kialakulásában, IME, 2013; XII.évf.,1. p48-50.
[18] Halmy E: Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidémiája, IME, V. évf. 2006; 2., p14-18
[19] http://www.oecd.org/els/health-systems/Obesity-Update-2014.pdf
[20] Halmy E, Halmy L: Fogyókúra vagy súlytartás. Gyermekgyógyászati Továbbképző Előadások, Tiszaparti Esték 2003-2004. (szerk: Túri Sándor) 175-177o.
[21] Halmy E: The possibilities and barriers of obesity management within the healthcare system, Obes. Hung, 2015; (14) Supplementum 2; S1-S92 p81.
[22] Halmy E: Az elhízás mozgásterápiája a Magyar Elhízás tudományi Társaság irányelvei tükrében, Fizioterápia, XXIV. évf. 2015/1 p15-18
[23] Ross R, Janiszewski PM: Is weight loss the optimal target for obesity-related cardiovascular disease risk reduction? Can J Cardiol, 2008, Sep;24 Suppl D:25D-31D.
[24] Halmy E: A praxisközösség jelentősége a testsúlycsökkentésben, testsúlytartásban MET65. Konferencia Budapest, 2014, Obes. Hung, 2014; (13) Suppl2 p
[25] E Halmy, F Kovács, L Halmy†: The effect of life-style interventions on weight reduction and weight maintenance 22nd ECO, Prague 2015 Abstract T3:PO.105 Obesity Facts 2015:8(suppl 1):1-247 p104-5
[26] E Halmy, L Halmy†: Effective methods for weight management in self-helped, official and commercial weight reduction programs. 10th International Symposium on Obesity and Related Diseases Tune 1-3 2014, Albena, Bulgaria Abstractsbook p18-19
[27] Halmy E: Milánói Nyilatkozat 2015 – Az Európai Elhízástudományi Társaság és nemzeti tagtársaságai azonnali cselekvésre szólítottak fel az elhízás megfékezésére IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja XIV. évf. 2015; 7, p46-49.
[28] Remetehegyi I, Dózsa Cs, Németh É: Népegészségügy az egészségügyben – Az Egészségfejlesztési Irodák fennmaradásának kérdései, IME – Interdiszciplináris Magyar Egészségügy XV. évf. 2016; 1, p36-40.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Kezelhető az elhízás? – A praxisközösség jelentősége Dr. Halmy Lászlóné Eszter, Magyar Elhízástudományi Társaság Az elhízás korunk népbetegsége, századunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása, amely az egészségügyi rendszerek válságát idézheti elő. Az elhízás mind a fejlődő mind a fejlett világra egyaránt jellemző, és az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekvő előfordulást mutat. Az elhízáshoz számos kísérőbetegség társul, amely a mortalitási és morbiditási struktúrát meghatározza. Ezáltal az elhízás jelentős többletköltséget jelent az egészségügyi ellátórendszer számára, egyúttal jelentős változásokat okoz az egyén életminőségében. Az elhízás multidiszciplináris eredetű probléma, ezért növekvő előfordulásának megelőzése nemcsak egészségügyi, hanem egyben társadalmi feladat is, amely kormányszintű programot és nemzeti cselekvési tervet igényel. Evidencia, hogy csak a gondozás formájában történő, lassú ütemű és hosszú távon végzett testsúlycsökkentő programoknak van létjogosultsága, amelyeket testsúlytartó program követ. A testsúlycsökkentés és testsúlytartás érdekében biztosítani kell hosszútávon a rendszeres kontrollt, valamint szakemberek együttműködését, amely praxisközösségek létrejöttét feltételezi a háziorvosi és magánorvosi gyakorlatban. Az egészségügyi rendszer ilyen irányú fejlesztése érdekében az egészségfejlesztési irodák szerepének bővítése is lehetséges alternatívát jelenthet. Obesity is a global pandemic and means one of the greatest challenges in the healthcare system of our century. Obesity also induces the crisis of the healthcare systems. Obesity is typical of both the developed and the developing world while its prevalence has been increasing in the past few decades. Obesity is coupled by several comorbidities that affect mortality and morbidity structure alike. As a result, obesity incurs extra costs for the health care system and also great changes are needed in an individualʼs quality of life. Obesity is a multicausal disease. Preventing the growing prevalence of obesity is not only the task of the healthcare system but also that of society. Central goverment controlled national action plan is needed to co-ordinate the relevant actorsʼ activities. It is the point where only a slowly-paced, long-term and controlled weight management programs can be effective. The complex body weight reducing programs require the involvement of community of several specialists for long-term. Creating a community of practices is an indispensable prerequisite of managing obesity and also it can be recommended for general practitioners or private obesitologists. Alternative or expletively solution could IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY be to develop de functioning of the Health Promotig Offices (EFI-s) network to deal with obesity. BEVEZETÉS Az elhízás definíciója szerint az elhízás anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növekedésében és/vagy az energia-leadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározódáshoz vezet. A súlytartó fázisban az elhízás megtartása már kisebb energia-bevitellel is lehetséges. Ebben a szakaszban is további szabályozási zavarok, társuló betegségek alakulhatnak ki. Az elhízás tehát krónikus és recidiváló betegség, amely tartós kezelést igényel testsúlycsökkentés, majd testsúlytartás céljából [1]. Az elhízás a XX. század végére világszerte népbetegséggé vált, és egyike lett a meghatározó halálokoknak, illetve rokkantsághoz vezető állapotoknak. Az elhízás számos krónikus nemfertőző betegség előidézője, így önálló kockázati tényezője szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának, közrejátszik számos szövődményes betegség, kiemelten a hipertónia, 2. típusú diabetes mellitus, dyslipidaemiák, egyes daganatos betegségek kialakulásában, ezáltal meghatározza a morbiditási és mortalitási struktúrát [2]. Az elhízás előfordulása megfelelő evidenciákon alapuló beavatkozás nélkül várhatóan tovább növekszik [3]. Ahogyan az elhízás előfordulása nő, úgy növekszik a krónikus nem fertőző betegségek gyakorisága is. Ezért az elhízás növekvő prevalenciájának megállítása elengedhetetlen célkitűzés, amennyiben csökkenteni szeretnénk a hazai morbiditást és mortalitást. Ebben az evidenciákra épülő prevenció és kezelés alapvető jelentőségű. HAZAI ÉS NEMZETKÖZI PREVALENCIA ADATOK Az 1980-as évektől az elhízás előfordulása megháromszorozódott Európa országaiban. A WHO 2015. évi közlése szerint 2030-ra több mint 3,3 milliárd elhízott és túlsúlyos lesz a Földön, és a túlsúlyosság Európa teljes lakosságát érintheti. Az elhízás jelentősen növekvő trendjében vezet Írország, Nagy-Britannia, Görögország, Spanyolország, Ausztria és Csehország, és csak Hollandia tudott 2010-et követően enyhén csökkenő előfordulási trendet felmutatni. A súlyos fokú elhízás [testtömeg-index (BMI) >35 kg/m2] erőteljesen növekedő arányban határozza meg az epidémiát [3]. Az elhízás nemcsak a hátrányos helyzetű népességet XV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. ÁPRILIS 47 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM érinti aránytalanul jobban, de a gyakorlatban éppen ezekben a csoportokban jön létre a legjelentősebb növekedési tendencia is [2]. A magyar felnőtt lakosság – méréseken alapuló vizsgálatok szerint – több mint kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, a gyermekek körében az elhízás előfordulása mintegy 15%. 1985-1988 között Bíró György reprezentatív vizsgálatában a lakosság mintegy fele túlsúlyos volt, ebből 16%-ot képviselt az elhízottak aránya [4]. Az elhízás előfordulásának hazai trendjét az OLEF kisebb elemszámú reprezentatív vizsgálata mutatta be, amelyben 1994-2000 között az elhízás férfiak, illetve nők körében 5,3 és 7,2%-kal, a túlsúlyos állapot 4,2, illetve 1,3%-kal nőtt. Halmy és Paksy 19982003 között évente megismételt mintegy 20.000 főre kiterjedő országos vizsgálatában az elhízás és túlsúlyos állapot együttes előfordulása férfiak körében 5,4%-kal, míg nők között 5,6%-kal, vagyis átlag évi 1,1%-kal növekedett. Mintegy 2% volt a morbid vagy vészesen elhízottak aránya hazánkban [5]. Az OTÁP2009 és az OTÁP2014 vizsgálatok adatai alapján évi 1% alatt maradt a túlsúly és elhízás együttes előfordulásának növekedése, de mintegy kétharmad túlsúlyosság mellett az elhízás mértéke, vagyis súlyossági foka nőtt. Így 2014-re változatlanul kétharmad túlsúlyos állapot előfordulásán belül 32%-ra nőtt az elhízás gyakorisága [6]. Rurik és mtsai vizsgálatában 244 háziorvosi praxis mintegy 40 000 személy adatai alapján hasonló arányú volt az elhízás előfordulása, 31,5% nők, illetve 32% férfiak körében. A túlsúly gyakoriságának növekedését, valamint férfiak fiatalabb korcsoportjában (18-34 év) az elhízás súlyosságának szignifikáns növekedését találták [7]. Mindhárom utóbbi vizsgálatban kiemelkedő a fiatal korú férfiak testsúlygyarapodásának trendje. ság súlyosságával is összefüggést mutattak [13]. A US MEP legújabb 2012-es adatai alapján Cawley és Meyerhoefer számításai szerint az egészségügyi kiadások 21%-át az elhízásra és következményes betegségeire fordítják az USAban, és az egy főre jutó személyes kiadások is 150%-os emelkedést mutatnak [14]. Hazánkban az első közlés 1998-ban az egészségügyi kiadások 2%-ára, mintegy 11 milliárd forintra becsülte az elhízás és következményeinek többletköltségét [15]. 2004ben már mintegy 40 milliárd forintra volt tehető a direkt és indirekt egészségügyi ráfordítás. A közvetlen ráfordítás, vagyis a fekvő- és járóbeteg-ellátásban diagnosztikára és kezelésre, rehabilitációra, vagy gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre fordított közvetlen költségeinél nagyobb arányú kiadás jelentkezik a közvetett és a személyes költségek tekintetében, így a munkából való távolmaradás, táppénz, kiegészítő biztosítás, munkaképesség csökkenés, rokkantság, a vártnál korábbi haláleset miatt [5]. Hipertónia és zsíranyagcsere-zavarok fekvőbeteg osztályon végzett obez ellátásban becsléseink szerint mintegy 10%-os testsúlycsökkenés a gyógyszerelés költségeit mintegy 20%-kal csökkentette. 2012. évi OEP adatok alapján Iski és Rurik számítása szerint az elhízott és túlsúlyos betegek ellátásának költsége 207 milliárd forintot tett ki, ami a teljes E-Alap kiadásainak 11,6%-át és a bruttó hazai termék (GDP) 0,73%-át jelentette. A betegek által térített gyógyszerköltség 22 milliárd forint volt. Szerzők az elhízáshoz köthető további következményes betegségekre, illetve indirekt költségekre tekintettel a valódi ráfordítást ennél lényegesen nagyobbra, az összes egészségügyi közkiadás 15-18%-ára, vagyis a bruttó hazai termék legalább 1%-ára becsülték. (16). AZ ELHÍZÁS OKAI AZ ELHÍZÁS ÁRA NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN Az elhízás szövődményes és kísérőbetegségei ok-okozati összefüggéseire egyre gyarapodnak az evidenciák. Az Egészségügyi Minisztérium által 2002-ben [8] befogadott első hivatalos állásfoglalásban már számos elhízással öszszefüggő betegségcsoport és betegség megnevezésre került a Magyar Elhízástudományi Társaság irányelvei alapján, amelyek száma az utóbbi időben tovább gyarapodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben az okot, vagyis az elhízást nem kezeljük, többletköltség jelentkezik az elhízást kísérő betegségek ellátásának költségeiben [9]. Nemzetközi vizsgálatok először az USA-ban történtek elhízás és társult betegségei többletköltségére vonatkozóan. 1992-ben Colditz és mtsai az egészségügyi kiadások 5,5%-át hozták összefüggésbe az elhízással [10]. 1994-ben Wolf és Colditz már az egészségügyi kiadások 6,8%-ának találta az elhízáshoz köthető kiadásokat [11]. Finkelstein 1998-ban a US MEP adatai alapján 6%-ról számolt be [12]. Különböző országok adatait vizsgálva Thompson 2001-ben 1,5-7,8% között találta a ráfordítást. A kiadások az elhízott- 48 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY Az elhízásért korábban a két nagy faktort tettük felelőssé, a nagyobb táplálékfelvételt és a szükségesnél kevesebb fizikai aktivitást. Újabban számos más tényező is előidéző faktorként szerepel az irodalomban, pl. a stressz, az alváshiány, infekciók, bélbaktériumok, toxikus anyagok, hormonmódosító vegyületek [17]. Nem hanyagolható el a kényelmi termékek és berendezések használata, a reklámok és a fogyasztói társadalom hatása, az iskolázottság, az egészségi kultúra helyzete, a jódfelvétel, de a környezeti hőmérséklet, vagy az épített környezet szerepe sem [18]. Az egyéni és társadalmi distressz, vagyis az önmegvalósítás lehetősége, a közösségi és társas kapcsolatok minősége, a pénzügyi-gazdasági helyzet, a munkahelyi stabilitás is közvetve előidézői lehetnek az elhízásnak. Finn, német, angol felmérések mutatnak rá a pénzügyi-gazdasági distressz és az elhízás összefüggésére: függetlenül az aktuális jövedelemtől és vagyoni helyzettől, a bizonytalanná váló pénzügyi helyzet növeli az elhízás kockázatát, továbbá minél komolyabb és hosszabban fennáll a kedvezőtlen helyzet, annál nagyobb mértékű a kockázat [19]. XV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. ÁPRILIS EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM AZ ELHÍZÁS KEZELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI Az elhízás megelőzése és a korábbi fogyókúrás eredmény megtartása az arra hajlamos személyeken a gyakorlatban hosszú távon nem érhető el az étrend és a mozgásprogram előírásával. A hazai és a nemzetközi adatok alapján a különböző típusú konzervatív kezelésben résztvevő személyek mintegy 90 %-a hosszútávon visszanyeri eredeti súlyát, vagy még testesebb lesz. Ennek élettani alapja a testsúlycsökkentéssel járó kisebb energia-leadás, vagyis ezáltal a szokásos energia-bevitel ismét elhízáshoz vezet. A gyakorlatban mindazonáltal törekednünk kell a testsúly lassú ütemű csökkentésére, valamint a súlytartásra, mert egyébként az eltolódott szabályozás miatt a testsúly egyre feljebb kúszik [20]. A kezelésben jelenleg hatásos gyógyszer nem áll rendelkezésre, így a bázisterápiára, vagyis az életmód módosítására, a korszerű kiegyensúlyozott táplálkozásra, a fizikai aktivitás fokozására, és szükség esetén viselkedés-terápiára szorítkozhatunk. Indokolt esetben ballonterápia, illetve különféle bariatrikus műtéti megoldások jönnek szóba [1]. A ballonterápiának irodalmi adatok alapján 2 évre 50%-os, de 2,5 évre már csak 25%-os az eredményessége. A sebészeti megoldások bár hatásosak, 5-10 évre kedvező eredményeket írtak le, de az egészségügyi rendszer szempontjából nem hatékony beavatkozások, továbbá a növekvő prevalenciára nem jelenthetnek megoldást [21]. A bázisterápiában és a megelőzésben is alapvető a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás extra kalóriák felvétele nélkül, de ez nem elégséges. Az élelmiszer-biztonság, az élelmiszerellenőrzés fokozása, az adagok és csomagolások megfelelő mérete, vagy az ételreklámok mérséklése ugyancsak szükséges volna. Az edukáció, az iskolai, munkahelyi, lakóhelyi közösségi releváns kommunikáció és megerősítés, vagy a közszereplők példamutatása úgyszintén kedvező hatású lehet. Különös jelentőségű a mindennapi fizikai aktivitás fokozása, továbbá a gyermekek és felnőttek testedzése, rendszeres sportszerű tevékenysége. A fizikai aktivitás hatására létrejövő kedvező biológiai folyamatok révén a mozgás mint örömforrás, túl azon, hogy tiltás helyett pozitív élményt és megerősítést biztosít, a szervezetben kedvező anyagcsere változásokat hoz létre, pl. nő az inzulinérzékenység, javul a kardiorespiratórikus fittség, de a mozgás elősegíti a mozgásszervek egészségét is, és véd a depresszió ellen [22]. Vizsgálatok igazolták, hogy azonos testtömeg mellett a fizikailag aktív személy egészségi állapota és életkilátásai lényegesen jobbak [23]. A PRAXISKÖZÖSSÉG JELENTŐSÉGE Az elhízás konzervatív kezelése az életmód megváltoztatását célozza, ebben szakképzett szakemberek biztosítása hosszú távú gondozás keretében elengedhetetlenné válik. Az elmúlt évtizedben számos vizsgálatot végeztünk IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY testsúlycsökkentő és testsúlytartó módszereink hatásosságáról különféle elemszámú és különböző morbiditású beteganyagon. Az általunk kialakított komplex mozgásprogramok vizsgálatainkban diétoterápiával kiegészítve eredményesnek bizonyultak a testsúlycsökkentésben, valamint a kardiovaszkuláris rizikótényezők csökkenésében, az elhízás különböző fokozataiban, így morbid obezitás esetén is. A komplex testsúlycsökkentő program belgyógyász, mozgásterápeuta, dietetikus, pszichológus, reumatológus, esetenként pszichiáter bevonását igényelte. A praxisközösség kialakítása nélkülözhetetlen és elengedhetetlen feltétel az elhízás kezelésében, továbbá kialakítása javasolható a háziorvosi vagy magánorvosi obezitológiai praxisokban [24]. A radikális fogyókúrák után magára hagyott beteg súlynövekedése szinte törvényszerűen várható. Preventív súlytartás, vagy hosszú távú testsúlycsökkentés stabilizálása csak energiaszegény étrenddel és megnövelt fizikai aktivitással, továbbá rendszeres ellenőrzéssel biztosítható. Tekintettel arra, hogy a testsúlycsökkentő programok hoszszú távú eredményessége igen csekély, a testsúlytartás hosszú távú megvalósítására kell törekedni. Így további vizsgálataink célja annak megállapítása volt, hogy túlsúlyos illetve elhízott személyek életmódjának módosításával kivédhető-e a testsúlyszabályozási őrpont, az un. „set-point” emelkedése, vagyis a testsúly növekedése. Célkitűzésünk tehát a vizsgált személyek testsúlyának stabilizálása volt. Kétéves súlytartó program során heti egy alkalommal biztosított komplex klubszerű foglalkozással a vizsgált személyek (n:129) testtömege nem növekedett még élettani mértékben sem. A testtömeg átlag 1,5 kg-mal (2%) csökkent (x:79,5 SD:19,1 vs.x:77,7 SD:17,3 p<0,001). Kiemelendő, hogy ebből 1,2 kg testzsírvesztés volt, valamint a testtömegindex 0,7 kg/m² értékkel csökkent (BMI:30,2 SD:6,7 vs. 29,4 kg/m² SD:6,0 p<0,001). Eredményeink alapján a testsúly növekedésének megállítása, illetve enyhe fokú csökkentése megvalósítható rendszeres, klubszerűen végzett zenés torna, módosított étrend és pszichés vezetés hatására. A folyamatosan kontrollált súlytartó életmód a testsúlyszabályozás set-pointjának stabilizálását szolgálhatja [25, 26]. KONKLÚZIÓK, JAVASLATOK Az elhízás multidiszciplináris eredetű probléma, ezért növekvő előfordulásának megállítása nemcsak egészségügyi, hanem egyben társadalmi feladat is. Ha az elhízás növekvő trendje megfékezhető és megfelelően “menedzselhető”, meggátolhatjuk a szövődményes betegségek kialakulását is (27). Az egészségügyi döntéshozók, menedzserek, orvosok és szakdolgozók összehangolt tevékenységére van szükség a népegészségügyi jelentőségű elhízás kezelésére, amely szakmai és strukturális feladatok megoldását igényli. Szakmai feladat a prevenció érdekében és a kezelésben is a hosszútávú testsúlytartás biztosítása. Az elhízás prevenciója és kezelése individuális megítélést igényel. Ebben csak a gondozás formájában történő, lassú ütemű és hoszszú távon végzett testsúlycsökkentő programoknak van lét- XV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. ÁPRILIS 49 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM jogosultsága, amelyeket a kiegyensúlyozott, energiaszegény étrend a rendszeres fizikai aktivitás, és a megfelelő pszichés vezetés jellemez, továbbá súlytartó program követ. A kérdéskör komplex szemlélete az elhízás és szövődményes betegségei ok-okozati összefüggéseinek egyre több bizonyítékokon alapuló adata alapján, a programok fejlesztése és végrehajtása mind a megelőzés, a korai diagnózis és a kezelés terén szükséges. Strukturális feladatot jelent az elhízás egészségügyi ellátórendszerének minőségi kialakítása, a praxisközösségek szerepének erősítése. Az obez betegek ellátására korábban az un. klubmódszer országos hálózatfejlesztési koncepcióját kidolgoztuk, mintaklubokat működtettünk, és háziorvosi valamint magánorvosi praxisközösségek létrejöttét kezdeményeztük. A rendszeres és hosszútávú obezitológiai ellátásra az egészségügyi ellátórendszeren belüli lehetőség limitált, ennek keretében csak a szakorvosi diagnosztikai és gyógyszeres, szükség esetén műtéti beavatkozások végzése látszik fejleszthetőnek. Az egészségfejlesztési irodák (EFI) új egészség-szolgáltatóként jelentek meg 2013-ban azzal a céllal, hogy a népegészségügyi problémákat az egyénhez közel, a közösség szintjén kezeljék. Az egészségfejlesztés innovációját a következetes, hosszú távú egészségfejlesztési programok jelenthetik releváns tartalommal [28], így a túlsúly és elhízás folyamatos, alapszinten történő országos ellátásának rendszerbe illesztése hosszú távon csökkenhetné az egészségügy ráfordításait. Ezért célszerű volna az EFI hálózat egészség-szolgáltatói rendszerében involválni az életmód-módosításon alapuló kontrollált testsúlytartást és lassú ütemű testsúlycsökkentést célzó programokat, ezáltal megvalósítható volna a többszintű, egyenlő hozzáférést biztosító obezitológiai ellátás bázisa. Végezetül az elhízás növekvő trendjének megállításában nem nélkülözhető az össztársadalmi összefogás. Kormányszinten összehangolt tárcaközi programra van szükség az obezogén környezet hatásainak ellensúlyozására az elhízás növekvő trendjének megállítása érdekében. Ebben az egészségügyi szakirányú vezetés mellett a sport, az oktatási, a kulturális, a gazdasági, az élelmiszeripari, a mezőgazdasági és településügyi tárcák összehangolt tevékenységére [18] volna szükség egy átfogó, elhízás megelőzésére és kezelésére fókuszáló, nemzeti cselekvési terv kialakítása és megvalósítása keretében. IRODALOMJEGYZÉK [1] Halmy L, Bíró Gy, Czinner A, Halmy E, Jákó P, Kovács F, Pados Gy, Paragh Gy, Túry F, Zajkás G: Az elhízás in: Endokrinológia – Anyagcsere Útmutató Klinikai Irányelvek Kézikönyve Medition Kiadó 2010. p217-232 [3] h t t p : / / e a s o . o r g / w p - c o n t e n t / u p l o a d s / 2 0 1 5 / 0 6 / EASOMilanDeclaration2015.pdf [3] Breda, J.: WHO plans for action on primary prevention of obesity. Obesity Facts 2015;8, (suppl.1.),p17 [4] Bíró Gy. (szerk) Az Első Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985–1988). OÉTI; Budapest: 1992. [5] Halmy E: Az elhízás jelentősége, gazdasági hatásai és prevenciójának lehetőségei, Folpress Kiadó, Budapest, 2005. [6] http://www.oeti.hu [7] Rurik I, Torzsa T, Szidor J, et al.: A public health threat in Hungary: Obesity, 2013. BMC Public Health, 2014; 14:798. [8] Halmy L: Az elhízás. Klinikai irányelvek kézikönyve – Anyagcsere – Endokrinológia, Útmutató, Medition Kiadó, 2002; p294-306 [9] Halmy E: Költségcsökkentés az okra, többletkiadás az okozatra, Obes. Hung, 2006; Suppl. (6). 1, p25 [10] Colditz GA: Economic costs of obesity, Am J Clin Nutr, 1992; 55:503S–507S. [11] Wolf AM, Colditz GA.: The cost of obesity: The US perspective, Pharmacoeconomics, 1994; 5: 34-37. [12] Finkelstein EA, Trogdon JG, Cohen JW, Dietz W: Annual medical spending attributable to obesity: payer- 50 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY and service-specific estimates, Health Aff (Millwood). 2009; 28:w822–31. [13] Thompson D, Wolf AM: The medical care cost burden of obesity, Obesity Reviews, 2001; 2, 189-197. [14] Cawley J, Meyerhoefer C: The medical care costs of obesity: an instrumental variables approach. J Health Econ. 2012; 31:219-30. [15] Halmy L: Az elhízás társadalombiztosítási vonatkozásai. Konszenzus konferencia az elhízásró, Panoráma Kiadó, Budapest 1998; p8 [16] Iski G, Rurik I: A túlsúly és az elhízás gazdasági terhei, Orv. Hetil, 2014; 155 (35): 1406–1412.) [17] Halmy E, Halmy L: Hormonmodulánsok az elhízás kialakulásában, IME, 2013; XII.évf.,1. p48-50. [18] Halmy E: Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidémiája, IME, V. évf. 2006; 2., p14-18 [19] http://www.oecd.org/els/health-systems/ObesityUpdate-2014.pdf [20] Halmy E, Halmy L: Fogyókúra vagy súlytartás. Gyermekgyógyászati Továbbképző Előadások, Tiszaparti Esték 2003-2004. (szerk: Túri Sándor) 175-177o. [21] Halmy E: The possibilities and barriers of obesity management within the healthcare system, Obes. Hung, 2015; (14) Supplementum 2; S1-S92 p81. [22] Halmy E: Az elhízás mozgásterápiája a Magyar Elhízástudományi Társaság irányelvei tükrében, Fizioterápia, XXIV. évf. 2015/1 p15-18 XV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. ÁPRILIS EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM [23] Ross R, Janiszewski PM: Is weight loss the optimal target for obesity-related cardiovascular disease risk reduction? Can J Cardiol, 2008, Sep;24 Suppl D:25D31D. [24] Halmy E: A praxisközösség jelentősége a testsúlycsökkentésben, testsúlytartásban MET65. Konferencia Budapest, 2014, Obes. Hung, 2014; (13) Suppl2 p [25] E Halmy, F Kovács, L Halmy†: The effect of life-style interventions on weight reduction and weight maintenance 22nd ECO, Prague 2015 Abstract T3:PO.105 Obesity Facts 2015:8(suppl 1):1-247 p104-5 [26] E Halmy, L Halmy†: Effective methods for weight management in self-helped, official and commercial weight reduction programs. 10th International Symposium on Obesity and Related Diseases Tune 1-3 2014, Albena, Bulgaria Abstractsbook p18-19 [27] Halmy E: Milánói Nyilatkozat 2015 – Az Európai Elhízástudományi Társaság és nemzeti tagtársaságai azonnali cselekvésre szólítottak fel az elhízás megfékezésére IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja XIV. évf. 2015; 7, p46-49. [28] Remetehegyi I, Dózsa Cs, Németh É: Népegészségügy az egészségügyben – Az Egészségfejlesztési Irodák fennmaradásának kérdései, IME – Interdiszciplináris Magyar Egészségügy XV. évf. 2016; 1, p36-40. A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Halmy Lászlóné Eszter egészségügyi szakmenedzser, elhízáskutató, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke. Számos hazai és nemzetközi elhízástudományi kong- resszus és konferencia előadója, tudományos és szervezőbizottságának tagja, elnöke. Obezitológiai kutatási területei a környezeti faktorok szerepe, elhízottak táplálkozási vizsgálata, az elhízás életmód terápiája, a prevenció lehetőségei, valamint az elhízás társadalmi-gazdasági vetületei. Vese Világnap A Vese Világnap megrendezésére 2016-ban immár tizenegyedik alkalommal került sor, ezúttal március 10-én. A 6 kontinens több mint 100 országában – köztük Magyarországon is – megtartott világnap ez évi jelmondata: „Cselekedj időben, hogy megelőzd”, központi témája pedig „A gyermekek és a vesebetegség” volt. A Nemzetközi Nephrologiai Társaság (ISN) és a Vesealapítványok Nemzetközi Szövetsége (IFKF) magyar kezdeményezésre, minden év márciusának második csütörtökét a Vese Világnapjának nyilvánította. A Világnap célja, hogy felhívja a figyelmet vesénk központi szerepére általános egészségünk szempontjából, és hogy hangsúlyozásával világszerte csökkenjen a vesebetegségek és a hozzá társuló szövődmények gyakorisága, súlyossága. A krónikus vesebetegek száma folyamatosan növekszik, köszönhetően elsősorban az elhízás, a cukorbetegség, a hypertonia járványszerű terjedésének, és az átlagos élettartam fokozatos emelkedésének. Hazánkban a lakosság mintegy 10%-a, becslések szerint legalább 700 000 fő szenved idült vesebetegség valamely szakaszában. A nefrológiai járóbetegrendeléseken gondozott vesebetegek száma 1991-ben valamivel meghaladta a 10 000 főt, 2001-ben a 30 000-et, 2011ben a 70 000-et. 2013-ban a vesepótló kezelésben részesülő betegek száma a világban 3,2 millió volt. Magyarországon a dialízisbe kerülő vesebetegek száma magas. A betegek 40-70%-a „az utcáról” kerül a dialízis programba, hiányzik az előzetes nefrológiai gondozás. Vese transzplantációs várólistán 2015. december 29-én 1189 beteg volt. Veseátültetés szempontjából az eddigi legsikeresebb év 2014 volt: 390 vese transzplantáció történt, ez a szám 2015. december 29-én 339. A Vese Világnap célja, hogy • felhívja a figyelmet a vese létfontosságú szerepére, • hangsúlyozza, a cukorbetegség és a magas vérnyomás a legfontosabb kockázati tényezők a krónikus vesebetegség kialakulásában, • ösztönözze a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvételt, a megelőzés fontosságát, • edukálja az egészségügyi szakembereket, tudatosítsa bennük, hogy milyen jelentős szerepük van a krónikus vesebetegség kockázatának csökkentésében, Folytatás az 55. oldalon IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. ÁPRILIS 51
