A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő 5 éve indult útjára az „Irányított Betegellátásnak” elnevezett modellkísérlet hazánkban. Mint minden újdonság, ez is erősen megosztotta a szakmai közvéleményt. Érvek-ellenérvek, érdekek-ellenérdekek kereszttűzében lavírozva fejlesztettük rendszerré a modellt, melyről kezdettől fogva tudtuk, hogy a magyar egészségügy megújításának legfontosabb eszköze lesz. 5 év elég sok idő ahhoz, hogy mérleget vonjunk. Annál is inkább, mert lezárul a modellkísérlet időszaka, s a modellben résztvevők által megszerzett tudás képezi az alapját a biztosítási rendszerünk tervezett átalakításának. Ma már megmosolyogtató tévedés, hogy az első időszakában kizárásra kerültek a tartósan veszteséget elkönyvelő szervezők ahelyett, hogy vizsgálat tárgyává tettük volna a veszteségesség okait. A másik véglet is igaz. Sokáig azt sem vizsgálták az illetékesek, hogy az egyes térségek között a képződő megtakarításban mutatkozó jelentős különbség valóban az ellátásszervezés hatékonyságának következménye-e, vagy egyéb tényezők is szerepet játszanak ebben. A sok-sok bizonytalanság sok kritikát eredményezett. Sokáig többségben voltak azok, akik úgy vélekedtek, hogy, mivel nincsenek kész válaszaink a kérdésekre, meg kell szüntetni a modellkísérletet. Számon kértek rajtunk minden olyan kérdést, amelyet a jelenlegi egészségügyünknek esélye sincs megoldani. Az egyre fokozódó kritikus figyelem azonban meghozta az eredményét: kikényszerítette a modellezőkből a megoldások gyors megtalálását. Töretlen elkötelezettséggel dolgoztunk, sok mindent meg kellett tanulnunk ahhoz, hogy a modellt egyre életképesebbé tegyük. Megtanultuk például azt, hogy a régi, integrációban működő egészségügynek voltak értékei. Ennek lebontásával az egyes ellátási szintek, s azon belül is az egyes szolgáltatók szakmai „elidegenedése”, az együttműködés és a kommunikáció hiánya mind szakmai, mind költség szempontból csökkentette az ellátás hatékonyságát. A folyamatosan fejlesztett informatika teremtette meg számunkra a technikai lehetőséget a kapcsolatok újraépítéséhez. A közös szakmai képzés, a közös protokollfejlesztés, esetkezelés – betegút elemzés, prevenciós programfejlesztés tartalommal töltötte meg az újfajta kommunikációt. Óriási előrelépés volt a monitoring rendszer kialakítása, mely olyan biztosítói adatfeldolgozást tett lehetővé, mely eddig hazánkban ismeretlen volt, s lehetővé tette az esetkezelési rendszer kifejlesztését. A betegre, betegségre, szolgáltatóra, szolgáltatásra, költségre, finanszírozási kasszára stb. történő adatelemzések eredménye képezte az esetkezelés alapját, azaz az ellátás folyamatainak szabályozását a szakmai hatalom, a minőség és költséghatékonyság javítása érdekében. Megtanultuk, hogy újfajta ösztönzést teremtő érdekeltségi rendszer kialakítása nélkül nem tudjuk lecserélni a rengeteg torzulást fenntartó jelenlegi érdekeltséget. Kialakítottuk tehát azt az ösztönző rendszert, mely mind az egyént, mind az intézményt érdekeltté teszi a hatékonyság növelésében. S csak abban! Nem az alulkezelésben, melyet kritikusaink előszeretettel hangoztatnak, miközben az OEP nemrégiben elkészült 4 éves értékeléséből egyértelműen, mérhetően bebizonyosodott, hogy az irányított betegellátásban ellátott populáció morbiditási adatainak változásai jobbak az országos átlagnál. Az Irányított Betegellátási Egyesületet 2001-ben azzal a céllal alakította meg a modellkísérletben résztvevő ellátásszervezők többsége, hogy segítse az irányított betegellátás fejlesztését, működési feltételrendszerének kialakítását. Jelen konferenciánkkal is ezt kívánjuk erősíteni. Amennyiben az ellátásszervezőkről szóló törvénytervezet elfogadásra kerül, új alapokon, de reményeink szerint az eddigi szervezők aktív részvételével folyik tovább az ellátásszervezés. Az Egyesület tagszervezeteinek véleménye – ahogy szinte az egész országé – megoszlik a jövőt illetően, különös tekintettel a törvénytervezetre. Több dologban azonban egységes az álláspontunk: – Fontosnak tartjuk, hogy széles szakmai egyeztetés alapján fogalmazódjék meg az új reformkoncepció. – Tapasztalataink átadásával hozzá kívánunk járulni a konszenzus megteremtéséhez az új egészségbiztosítási rendszer kialakítása során. 2004. május 17-18-án a fenti témával kapcsolatosan kerül megrendezésre a második Irányított Betegellátási Konferencia. A szakmai program összeállításakor három fontos szempontot követtünk: az egyik, hogy teret nyissunkk az irányított betegellátásban résztvevő ellátásszervezők számára az eddigi tevékenységük bemutatására. A másik, hogy lehetőséget teremtsünk az egészségpolitikusok, a szakmai szervezetek és az ellátásszervezők vezetői számára, a reformmal kapcsolatos álláspontjuk nyilvánosság előtt történő megvitatására. A harmadik pedig, hogy a résztvevők a lehető legtöbb hiteles információhoz jussanak az irányított betegellátás eddigi eredményeiről, s továbbfejlesztésének terveiről. Dr. Somlai András elnök Irányított Betegellátási Egyesület IME III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. MÁJUS 3
