IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő

  • Cikk címe: Beköszöntő
  • Szerzők:
  • Intézmények:
  • Évfolyam: IV. évfolyam
  • Lapszám: 2005. / 8
  • Hónap: november
  • Oldal: 3
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ
Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Beköszöntő Mozgástér! Ez lehet napjaink talpraesett, a problémákat tisztán látó, és azok gyökerét megoldani vágyó, elkötelezett egészségügyi vezetőjének kulcsszava, remélt ideálja, „csalfa, vak reménye”. Mozgástér ahhoz, hogy racionalizáljon, megfelelve a finanszírozási változások képében megjelenő egészségpolitikai elvárásoknak, az uniós munkaidő direktívának és számos más kényszerítő erőnek. Ebben az értelemben a „mozgástér” pénzügyi és humán erőforrás lehetőséget jelent, amelyekkel a menedzsment megalapozhatja a vezetett intézményben egy finanszírozhatóbb ellátási struktúra kialakítását. E mozgástér egyértelműen belső forrásokból táplálkozik, teljesítménynövekedés (legalább is tetemes), vagy fenntartói támogatás nem áll mögötte, előbbi a degresszív finanszírozás – utóbbi a fenntartók jelentősen szűkülő anyagi lehetőségei és a beruházók számára is kiszámíthatatlan üzletmenet miatt. Szerencsések, akik rendelkeznek ezzel a mozgástérrel! Hozták magukkal korábbról, így mozgásteret jelenthet egy szerencsésebb infrastruktúra, jó fedezettel rendelkező egészségügyi szolgáltatás portfolió. Amennyiben rendelkezésre áll a mozgástér: „a vezetőé a pálya”, és csak az övé. Hiszen központi programok – talán a sürgősségi centrumok létrehozásán kívül – nem segítik munkáját, a munkaidő csökkentés alapján elkerülhetetlen területi racionalizálást legfeljebb önerőből, sokszor saját munkatársainak „ellenszelében” teheti meg. Lássuk, mit is kell tennie az egészségpolitikai elvárások tükrében, és mit is „arathat” eredményként! • Ellátásait inkább járóbeteg formába tegye át, vigye TVK-ját fekvőből járóba. Igen ám, de éppen a legjobb fedezetű, gyakorlatilag „ráfordításmentes”, legtöbbször kivizsgálással járó eseteit kell átirányítani: ezeken az eseteken idáig elért jelentős, sokszor 50%-os, vagy annál magasabb fedezetét veszíti el, egy maximum 8-10%-os fedezetet jelentő járóbeteg ellátáshoz képest. Így nem lesz, ami központi költségeit fedezze. Hotelköltségei valóban csökkennek, de nem elegendőek a veszteség pótlására. • Megszűnteti túlságosan kicsi, a magas fix költségű (lásd: általában munkadíjak, közelebbről ügyeleti díjak, illetve rendelkezésre nem álló munkavállalói létszám miatt), gazdaságosan nem működtethető profiljait: lakossági, fenntartói elégedetlenség, elfogadottságának romlása, számos feszültség „kövezi ki” ezt az utat. • Újraszervezi a betegellátó folyamatait, csökkenti adminisztratív munkatársai számát, az ápolást egyszerűsíti: mindehhez jó infrastruktúra, a munkatársak által elfogadott kórházi és gazdasági informatikai rendszer szükséges, amelynek kialakításához valóban „mozgástérre” van szükség. A mátrix működést, a terhek növekedését nem, vagy nehezen elfogadó orvosi és szakdolgozói gondolkodás mindennek határt szab. Látható, hogy a versenyhelyzetben lévő, és egymást túllicitálni kénytelen kórházak számára jelenleg ezek nem racionális alternatívák. Továbbra sem vállalja fel senki az ellátások szűkítését, transzparens várólisták kialakítását, amely a jelen helyzetben elengedhetetlen lenne. Némi reményt adhatnak viszont a kormány 21 lépés programjának azok a lépései, amelyek a valóban társadalombiztosításként működő biztosító kialakítását célozzák, megteremtve az értékelvű szolgáltatásvásárlás lehetőségét. Kíváncsian várjuk, miként lehet az erre vonatkozó, – gyakorlatilag 7 éve várt – törvényjavaslat márciusra tervezett benyújtásával egy kiélezett választási kampányfinisben eredményt elérni. Reméljük, hogy lapunk – immáron öt éve megrendezésre kerülő – V. Egészségügyi Kontrolling Konferenciáján, 2005. november 30-án a résztvevők, akik sokszor magukra maradnak lehetőségeik szűkülése miatt, az ismertetett eszközök formájában segítséget kapnak ahhoz, hogy saját erőből javuljon „mozgásterük” annak mérése, előrejelzése, illetve a felvázolt, és az intézményeket közelről érintő makroszintű változásokról előadóinktól hasznos információkat nyernek. Szerkesztőségünk nevében sikeres Konferenciát kívánok minden résztvevőnek! Dr. Pásztélyi Zsolt felelős szerkesztő IME IV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2005. NOVEMBER 3