Intézmények:(INKO Fórum) HM Állami Egészségügyi Központ
Évfolyam: VIII. évfolyam
Lapszám:2009. / 8
Hónap:október
Oldal:43-46
Terjedelem:4
Rovat:EGÉSZSÉG - TÁRSADALOM, NÉPEGÉSZSÉGÜGY
Alrovat:EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM
Absztrakt:
A közleményben a szerző rövid összefoglalását adja annak, amit ma a női vizelettartási elégtelenség lehetsé- ges okairól és kezeléséről tudunk. A nő életének három kritikus szakasza a gyermekkor, a terhesség-szülés kö- rüli időszak és a menopausa, amely időszakban gyakoribb az inkontinencia előfordulása. A kivizsgálás és a kezelés beállítása szakértelmet és gyakorlatot igényel. A megelőzés fontos és sok esetben eredményes.
Angol absztrakt:
This paper is a short summary of the present state of art of the diagnosis and treatment of vesical incontinence. Women have three periods in their life when they have greater risk for incontinence: childhood, gestational period and delivery, then perimenopausa. Diagnosis and treatment must be performed by specially trained physician. Prevention is also very important and possible in some cases.
Intézmény: (INKO Fórum) HM Állami Egészségügyi Központ
[1] Press J, Klein M.C., Dadelszen P.: Mode of delivery and pelvic floor dysfunction: a systematic review of the literature on urinary and fecal incontinence and sexual dysfunction by mode of delivery, http://www.medscape.com/viewprogram/4989-pnt
[2] Rortveit G, Daltveit AK, Hannenstad YS, Hunskaar S.: Urinary incontinence after vaginal delivery or cesarean section, N Engl J Med 2003;348:900-9007
[3] Peyrat L, Haillot O, Bruyere F, Boutin JM, Bertrand P, Lanson Y.: Prevalence and risk factors of urinary incontinence in young and middle-aged women, Br J Urol Int. 2002;89:61-66.
[4] Dr.Szekeres Lajos: Az epiduralis érzéstelenítés szülészeti alkalmazása, MTA, Kandidátusi értekezés, 1988.
[5] Dr.Simon Zsolt, dr.Demeter János: Az inkontinencia osztályozása, 59-81 oldal. Inkontinencia, szerk.: Katona Ferenc, Hamvas Antal, Klauber András. Medicina, 2006, Budapest.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM A vizelettartási elégtelenség (vizelet inkontinencia) a szülészeti-nőgyógyászati gyakorlatban Prof. Dr. Török Miklós, (INKO Fórum), HM Állami Egészségügyi Központ A közleményben a szerző rövid összefoglalását adja annak, amit ma a női vizelettartási elégtelenség lehetséges okairól és kezeléséről tudunk. A nő életének három kritikus szakasza a gyermekkor, a terhesség-szülés körüli időszak és a menopausa, amely időszakban gyakoribb az inkontinencia előfordulása. A kivizsgálás és a kezelés beállítása szakértelmet és gyakorlatot igényel. A megelőzés fontos és sok esetben eredményes. This paper is a short summary of the present state of art of the diagnosis and treatment of vesical incontinence. Women have three periods in their life when they have greater risk for incontinence: childhood, gestational period and delivery, then perimenopausa. Diagnosis and treatment must be performed by specially trained physician. Prevention is also very important and possible in some cases. AZ INKONTINENCIA ELTERJEDTSÉGE A vizelettartási elégtelenség, avagy akaratlan vizelet vesztés (a továbbiakban inkontinencia) „határterületi” probléma a gyógyászaton belül. Meghatározó az alapellátási-, urológus-, ideggyógyász-, gerontológus-, rehabilitációs- és nőgyógyász szakember együttműködése és helyes hozzáállása a kérdéshez. Értelemszerűen, a húgyhólyag működését illetően az urológiai szakág rendelkezik a legnagyobb elméleti és gyakorlati ismeretekkel. Hazánkban minden tizedik embernek van különböző okra visszavezethető és különböző fokú vizelet inkontinenciája. Különösen veszélyeztetettek ebben a vonatkozásban a felnőtt nők. Közülük majdnem minden második, egyes statisztikák szerint „csak” a nők negyven százaléka találkozik ezzel a problémával élete során legalább egy alkalommal, hosszabb vagy rövidebb ideig. Terhesség alatt és a szülés után a nők harmada válik inkontinenssé, egy részüknél ez a probléma állandósul illetve később romlik. Általában azt mondhatjuk, hogy az inkontinencia a fiatal hölgyeknél ritkább, idősebb korban pedig gyakoribb. A problémával érintettek magas száma miatt beszélnek a kérdéssel foglalkozó szakemberek „népbetegségről”. Alapvetően három olyan életszakasza van a női életnek, amikor az átlagos előfordulásnál lényegesen gyakoribb ez a panasz. Az első ilyen életszakasz a gyermekkor, amelynek nőgyógyászati vonatkozásait a „gyermek-nőgyógyászat” tudománya tárgyalja és kezeli. A következő nagy periódus az úgynevezett „gesztációs-ciklus”, amely magában foglalja a terhesség, a szülés és korai gyermekágy, illetve a szoptatás időszakát. Végül a menopausa előtti és az azt követő életkor az, amikor jelentkezhet, vagy éppen visszatérhet egy korábbi vizelettartási probléma. Ez utóbbi esetben az állapotromlás általában az életkor előrehaladásával egyre fokozódik. Bármely életszakaszról is beszélünk, tapasztalati tény, hogy a nők még az orvosuknak sem panaszkodnak szívesen ilyen jellegű problémájukról, annak ellenére, hogy ugyanakkor igen jelentős teherként élik azt meg. JELLEGZETES INKONTINENCIA VARIÁNSOK A gyermek-nőgyógyászati inkontinencia leggyakoribb okai és azok kezelése: Oki szempontból a leánygyermekeknél diagnosztizálható vizelettartási zavarok és azok kezelési eljárásai nem térnek el a fiú gyermekeknél tapasztaltaktól. A lehetséges okok közül első lépésben – bár a legritkább – a fejlődési rendellenességet kell kizárni. Általában ez a legegyszerűbb, hiszen a szeméremrés feltárásával és megtekintésével megtehetjük. Gyanú esetén, természetesen további vizsgálatokra (képalkotó eljárások, endoszkópia) lehet szükség. A javasolt terápiát az eredmény határozza meg. Következő lépésként az urogenitális fertőzéseket kell kizárni, mivel ezek a leggyakoribbak. Természetesen a diagnózist a mosdatás, szárazra törlés utáni középsugaras vizelet, illetve a szeméremrés váladék egyidejű baktérium tenyésztésének eredményére kell alapozni. A vizelet teszt csíkok a bakteriális fertőzés mértékéről és összetételéről, különösen pedig a kórokozó antibiotikum érzékenységéről nem adnak olyan pontos képet, mint a klasszikus, táptalajon történő vizelettenyésztés és antibiogram. Igen fontos, hogy a mintavétel a gyermeknek a lehető legkisebb lelki terhelést jelentse. Ezért helyes, ha a mintavételt nem a gyermek számára idegen végzi, hanem az anyát oktatjuk ki a helyes végrehajtásra és őt kérjük meg annak óvatos elvégzésére. Mindenképpen törekednünk kell a kórokozó azonosítására és az annak alapján végzett célzott kezelésre. Ha kizártuk a fertőzést és a ritkább fejlődési rendellenességet, a gyermekkori vizelettartási zavar mögött keresnünk kell az esetleges lelki problémákat. Főleg az éjszakai vizelet ürítés (enuresis nocturna) hátterében található gyakran szorongás, amelynek oka leginkább a gyermek környezetében keresendő. Sok esetben nem is a gyermek, hanem a család kikérdezése vezet el a helyes diagnózishoz. A gyermek és a szülők közötti konfliktust vagy pl. új testvér okozta lelki feszültséget vezethet le azzal, hogy a gyermek vizelési problémájával ismét a figyelem központjába kerül. Szükség lehet gyermek pszichológus specialista bevonására a kezelésbe. IME VIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2009. OKTÓBER 43 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Áldott állapot – szülés – szoptatás és az inkontinencia kapcsolata Az áldott állapot önmagában hajlamosít inkontinenciára [1]. Több felmérés is bizonyította, hogy a terhességet kihordó asszonyok között megnő az inkontinencia gyakorisága az azonos korú de még nem „nullipara” népességgel szemben, abban az esetben is, hogyha a gyermeket császármetszéssel hozzák a világra. 15 307 asszony vizsgálatával Rortveit és mtsai [2] adatai szerint a soha nem szült nők 10%-ának van esélye az inkontinencia valamelyik formájára. Ez a kockázat császármetszés után 15,8 %-ra, spontán hüvelyi szülés után 24,2 %-ra növekszik. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a „gesztációs ciklus” mint életszakasz, igen fontos az inkontinencia szempontjából. Természetesen a szülés módja befolyásolja az inkontinencia előfordulási gyakoriságát. Peyrat és munkatársai adatai szerint az inkontinencia valamilyen formája kialakul a spontán szülések 33%-a után. Császármetszés esetén a gyakoriság „csupán” 18% [3]. A kockázatot tovább növeli a többedszer való szülés, az elhúzódó kitolási szak, az anya méreteihez képest, vagy általánosságban nagy (4000 g feletti) újszülött, a kitolási szak műszeres befejezése (vákuum vagy fogó műtét), a fokozott súlygyarapodás a terhesség ideje alatt (15 kg feletti súlygyarapodás), magas testtömeg index (BMI >30), a terhesség alatti szénhidrát anyagcsere zavar, illetve a dohányzás. Átlagosan a szülő nők 70%-ának van átmeneti vizelet ürítési zavara a szülést közvetlenül követő pár hétben és e vizeletürítési zavarok közel fele állandósul. Teljes vizeletcsorgás esetén, különösen szülésbefejező műtétet követően, kizárandó a húgyhólyag-hüvelyi sipoly megléte. Ennek felismerése általában egyszerű. A hüvelybe felhelyezett tampon elszíneződik, miután a húgyhólyagba metilénkéket fecskendezünk. Természetesen a pontos diagnózishoz és az ilyenkor mindenképpen szükséges műtét megtervezéséhez pontosabb módszerekre, urográfiára, cisztoszkópiára is szükség van. A szülészeti-nőgyógyászati inkontinenciák gyógyítása helyett a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni. A fentiek értelmében látható, hogy igen fontos a szülésvezetés megfelelő módja természetes úton való szülés esetén. Nem mindegy ugyanis, hogy egy szülés mennyire „traumatikus”. Ebben a tekintetben nem „csak” a magzat, hanem a szülő anya szempontjából is. Ebben a vonatkozásban a „szülés optimális dinamikája” a lényeges. Nehéz azonban általánosságban meghatározni, hogy az adott szülő anyánál mi az optimális dinamikájú szülés. A „rohamos szülés” (partus praecipitatus), amikor egy-két fájás hatására megszületik a magzat, éppen olyan káros, mint az elhúzódó tágulási- vagy még inkább a kitolási szak. Rohamos szülésnél a medencefenék záró szerkezetében olyan sérülések keletkezhetnek, amelyek a „tolócső” izomzatának későbbi működési zavarát eredményezhetik. A kitolási szak elnyúlásakor, azaz amikor a magzathenger 30 percnél tovább van a medence üregében, egyszerűen az időfaktor a meghatározó. Bármilyen anyagot, az élő anyagot is minél tovább feszítjük túl, annál 44 IME VIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2009. OKTÓBER kevésbé képes visszanyerni eredeti állapotát. Ezen a ponton számos, nem kellően tisztázott és saját véleményem szerint egyértelmű szülészeti kérdés vetődik fel: • • Az epidurális (peridurális) érzéstelenítés a tágulási szakot lerövidíti a kitolási szakot elnyújtja. A szülés teljes hossza, és a műtéti beavatkozások gyakorisága ugyanakkor nem nő [4]. Nem tisztázott, hogy az epidurális érzéstelenítés van-e hatással a későbbi inkontinencia kialakulására. A gátmetszés célja a kitolási szak lerövidítése, a medencefenék tartó szerkezete túlnyújtásának elkerülése illetve a magzat szempontjából a koponyaűri nyomás ingadozások csökkentése. A gátmetszés hatása az inkontinencia gyakoriságára nem kellően tisztázott. Az episiotomia ajánlott első szülésnél, ahol a kitolási szak amúgy is hosszabb, mint többedik szülésnél. Tévedés, hogy a jól elvégzett és ellátott gátmetszés a medencefenéki tartó izomzat bármilyen sérülését okozná. Ahol ugyanis a klasszikus gátmetszés történik, nincs medencefenék tartó izomzat. Az inkontinencia szempontjából igen fontos, hogy a hölgyek vizelettartási zavarukról nem szeretnek beszélni, viszont a szülésükről igen. Ha tehát az inkontinencia gyakoriságára vagyunk kíváncsiak, a kórtörténet felvételekor célravezetőbb, ha a szülés lefolyására kérdezünk rá alaposan. A megelőzés ugyancsak fontos eleme a szoptatás alatt megkezdett gátizomzat torna, amelynek lehetőségére jó, ha időben felhívjuk az asszonyok figyelmét. Tapasztalatom szerint, inkább a szexuális funkció megőrzésének, esetleg javításának jelszavával könnyebb célt érni ebben az esetben, mint az inkontinencia veszélyével. A pre- és postmenopausa és az inkontinencia A hormonális hiányállapot már a premenopausában elkezdődik. A csökkenő hormonális háttér sorvadást okoz a medencefenék tartó szerkezetében. A gyakran egyidejűleg fellépő súlygyarapodás további kockázati tényező. Jelentős súlygyarapodást követően, életkortól függetlenül is 7%-ban jelentkezik vizelettartási elégtelenség. Gyakori tünet a hüvelyfal, majd később a belső nemi szervek süllyedése, súlyos esetben előesése a hüvelyen keresztül. Kezdetben csak kisebb-nagyobb mértékű hólyag sérv, a mellső hüvelyfal előboltosulása észlelhető a hüvely feltárásakor (hólyag sérv = cystokele). Később a méh is leszállhat és hüvelytükrözéskor észleljük, hogy a méhnyak a hüvely mélyebb régióiban is látható (descensus uteri). Amikor a méhszáj spontán megjelenik a szeméremrésben, már „előesésről” (prolapsus uteri) beszélünk, amely lehet teljes vagy részleges. Végül az egész hüvely kifordulhat, és benne a méhtest tapintható (prolapsus vaginae et uteri totalis). A pre- és postmenopausaban a nők közel harmadának távolítják el a méhét vérzési zavar, myoma vagy rosszindulatú folyamat miatt. Az inkontinencia a kismedencei műtéteket követően is gyakrabban fordul elő, különösen a nőgyó- EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM gyászati tumorok kiterjesztett műtéti megoldása vagy sugárkezelés után. Ilyen esetekben – állandósuló vizeletcsorgás esetén – a fistulák kialakulásának lehetőségére is gondolni kell. Mint általában, az inkontinencia diagnosztikájában is igen fontos a gondos kórtörténet, és a határozott „rákérdezés” az esetleges problémára. Amint azt fentebb említettem, a nők (sem) szívesen panaszkodnak ilyen jellegű problémáikról. Az életminőség romlását igen jól tükrözhetik a célzottan tervezett kérdőívek, amelyeknek többféle változata is ismert. LEHETSÉGES TEENDÔK Jól együttműködő beteg esetében sokat segíthet a „vizelési napló” vezetése. Sokszor már a beteg által leírtak irányt adhatnak az inkontinencia típusára vonatkozóan. Háromféle vizelési napló használatos. Az úgynevezett „egyszerű vizelési naplóban” a betegek csak a vizelési és inkontinens epizódok időpontját rögzítik. A „standard vizelési naplóban” az ürített, lemért vizeletmennyiséget, illetve a ruházat, esetleges betétek szükséges cseréjének időpontjait is rögzítik. A „részletes napló” ennél apróbb, szinte minden, a beteg által észlelt részletre kiterjed. Például hogy milyen gyakran jelentkezett vizelési késztetés, annak időpontja, erőssége milyen volt. Történt-e a vizeletvesztés előtt vagy alatt valami? (köhögés, tüsszentés, futás stb.) Természetes, hogy egy ilyen részletes vizelési napló vezetésére a beteget előzetesen részletesen ki kell oktatni, de még így is gyakori a rosszul vezetett napló. Kielemzése és újabb oktatás után válik informatívvá mindaz, amit a beteg lejegyez [5]. Nagyon fontos a beteg motiváltsága. Azaz, hogy a vizeletvesztést milyen életminőség romlásnak éli meg. Ha nem zavarja, nagyon nehéz a vizelési naplóból releváns adatot nyerni. Ilyen esetben a probléma kezelése is nehéz, mert a beteg nem fog kooperálni. Az akaratlan vizeletvesztés mértékének felmérésére javasolt a „betét teszt”, amelynek egyszerűsített formája akár egy óra alatt is, egyszerűen elvégezhető. Ilyenkor a hólyagot vizeletürítést követően feltöltjük 150 ml steril fiziológiás sóoldattal, majd előzetesen lemért súlyú betét felhelyezését követően 15 perc alatt 500 ml folyadékot itatunk meg. Ezután egy standard programot végeztetünk el, például: fél óra séta, lépcsőzés, ülésből felállás tíz alkalommal, 10 köhögés, 5 könnyű tárgy felemelése, 1 perc helyben futás és végül 1 perc hideg vízzel kézmosás. A betét súlyát egy óra múlva ismét lemérjük, és így az inkontinencia mennyiségileg is minősíthető. Hogyha a betét súlya 2 g-mal megnövekszik, a teszt pozitív. A vizelési napló és a „betét teszt” mellett, ismertek még a „provokációs próbák” vagy „stressz tesztek”. Ilyen például, ha a beteget megkérjük, hogy telt hólyag mellett, a szeméremtest feltárást követően köhögjön, vagy préseljen. Az inkontinens betegnél ilyenkor vizelet ürül. Hasonlóan hasznos minden inkontinens betegnél a hólyagban maradó vizelet mennyiségének megmérése. Ellent- mondásnak tűnhet, hogy miközben a hólyagzáró izomzat elégtelenül működik, hogyan lehet retenció a hólyagban. Azonban süllyedése nyomán a hólyag az urethra szájadékánál mélyebbre kerül, és így a beteg azt nem tudja rendesen kiüríteni. A visszamaradó vizelet miatt, állandó az irritáció, illetve a hólyag hamarabb telődik vissza, ami miatt gyakoribb vizelési inger lép fel. A maradék vizelet mennyiségét vizelést követő katéterezéssel mérjük meg. Hogyha ez 30 ml alatt van, akkor a hólyag funkció megfelelő. A módszer hátránya „invazivitása”. Napjainkban lehetőség van arra, hogy gyakorlott szakember a maradék vizelet mennyiségét ultrahang vizsgálattal mérje meg. Minden olyan esetben, ahol az inkontinencia felvetődik vagy biztosan diagnosztizálható, a témában járatos olyan specialista bevonása indokolt, aki urodinámiás vizsgálat elvégzésére alkalmas készülékkel és tudással is rendelkezik. A beteg jövőbeli sorsát ugyanis ezen vizsgálatok eredménye fogja meghatározni. Urodinámiás vizsgálat végzése mindenképpen ajánlott, hogyha bármilyen invazív kezelés, műtét jön szóba. KEZELÉSI LEHETÔSÉGEK A megelőzés lehetőségeiről (szülészeti gyakorlat, intim torna stb.) már említést tettünk. Az inkontinencia kezelésének több lehetősége van. Gyógyszeres kezelések A gyógyszeres kezelés abban az esetben indokolt, ha „sürgősségi inkontinencia” vagy „kiegyensúlyozatlan inkontinencia” a diagnózis. A gyógyszeres kezelés célja a detrusor túlműködés és az esetleges hólyag kimeneti akadály csökkentése, illetve a hólyagfal funkció javítása. A detrusor túlműködés csökkentésére antikolinerg hatóanyagokat használunk. A hólyagkimenet ellenállásának növelésére többféle hatóanyag ismert. Szélesebb értelemben az inkontinencia gyógyszeres kezelésének körébe sorolhatók a fertőzések esetén indokolt antibiotikumok is. Ugyanígy, a hormonterápia a premenopausaban a gyógyszeres kezelés egyik lehetősége. A hormonpótlás, főleg kombinálva egyéb életmód módszerekkel (táplálkozás, életmód változtatás stb.) kellően hatásos lehet enyhe inkontinenciában. A „műtét nélküli” megoldások másik lehetősége a medencefenék izomzatának elektromos ingerlése. Intravesicalisan és intravaginálisan felhelyezett elektródák rendszeres elektromos impulzust kibocsájtva a medencefenék illetve hólyagzáró izomzat összehúzódását kiváltva idővel regenerálják azt. Műtéti megoldások A végső megoldást a műtéti megoldások jelentik, amelyek ma már sokfélék. Ez általában azt jelzi, hogy igazán jó, mindenki számára megfelelő műtéti megoldást nem sikerült IME VIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2009. OKTÓBER 45 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM találni. A mellső hüvelyfali plasztika Stoeckel varratokkal, bizonyos esetekben elégséges lehet (kolporrhaphia anterior, Stoeckel sutura). A Marshall-Marchetti-Krantz műtét szuprapubikus behatolásból emeli meg a hólyagalapot és szűkíti be a megnyúlt hólyagzáró izomzatot, illetve a körülötte lévő kötőszövetet. A hagyományos műtéti megoldások legnagyobb problémája, hogy nem az okot szüntetik meg. A szöveti sorvadás, a kötőszöveti megnyúlás folytatódik a műtéteket követően és ezért idővel gyakoriak a recidívák. Ezen kívánnak segíteni a gerincvelői érzéstelenítésben végzett, szövetbarát hálók beültetésével. A „szalag” vagy „háló” műtétek során szövetbarát hálóval támasztjuk alá a hólyagalapot illetve visszaállítjuk a urethero-vesicalis szögletet. Ezen modern műtéti megoldások előnye, hogy a beteg számára kevésbé megterhelőek, és a beültetett szövetbarát anyag nem nyúlik, így a recidívák ritkábbak. Egyes esetekben viszont hüvelyfali vérellátási zavar miatt fekélyek keletkezhetnek a beültetett hálók felett. A Tensionfree Vaginal Tape (TVT) műtét után cisztoszkóppal ellenőrizendő, hogy nem történt-e sérülés a hólyagon. A TransObturator Tape (TOT) gyakorlott kézben kevesebb szövődménnyel jár. Összefoglalásként megállapítható, hogy a legjobb eredményeket az egyedi és kombinált terápiától várhatjuk, amelyet kellő gyakorlattal rendelkező szakorvosnak kell beállítani és követni. A kezelést tehát a beteg szükségleteihez kell igazítani aszerint, hogy a tünetek milyen fokúak és milyen tendenciát mutatnak. A legjobb eredményeket a megfelelő speciális ambulancián kivizsgált és javasolt, individuális és kombinált terápiától várhatjuk, amelyet kellő gyakorlattal rendelkező specialista kell, hogy beállítson és kövessen. IRODALOMJEGYZÉK [1] Press J, Klein M.C., Dadelszen P.: Mode of delivery and pelvic floor dysfunction: a systematic review of the literature on urinary and fecal incontinence and sexual dysfunction by mode of delivery, http://www.medscape.com/viewprogram/4989-pnt [2] Rortveit G, Daltveit AK, Hannenstad YS, Hunskaar S.: Urinary incontinence after vaginal delivery or cesarean section, N Engl J Med 2003;348:900-9007 [3] Peyrat L, Haillot O, Bruyere F, Boutin JM, Bertrand P, Lanson Y.: Prevalence and risk factors of urinary incontinence in young and middle-aged women, Br J Urol Int. 2002;89:61-66. [4] Dr.Szekeres Lajos: Az epiduralis érzéstelenítés szülészeti alkalmazása, MTA, Kandidátusi értekezés, 1988. [5] Dr.Simon Zsolt, dr.Demeter János: Az inkontinencia osztályozása, 59-81 oldal. Inkontinencia, szerk.: Katona Ferenc, Hamvas Antal, Klauber András. Medicina, 2006, Budapest. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Prof. Dr. Török Miklós 2003 óta habilitált doktora a Szentgyörgyi Albert Orvosegyetemnek. 2004-től az Országos Gyógyintézeti Központ, majd 2007-től a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ Szülészeti-Nő- gyógyászati osztály és Perinatalis Intenzív Centrum osztályvezető főorvosa. 2005-től a Szakmai Kollégium tagja, 2006tól a Magyar Nőorvos Társaság Főtitkára. 2006-ban a Marosvásárhelyi Orvos és Gyógyszerésztudományi Egyetem, Orvostovábbképző Kara Szülészeti és Nőgyógyászati tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. V. Képalkotó Diagnosztikai Konferencia 2010. február 18. Helyszín: Best Western Hotel Hungaria (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) 46 IME VIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2009. OKTÓBER
