Intézmények:Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet, IME rovatvezető, IME szerkesztőség
Évfolyam: XI. évfolyam
Lapszám:2012. / 2
Hónap:március
Oldal:14-15
Terjedelem:2
Rovat:INFEKCIÓKONTROLL
Alrovat:INFEKCIÓKONTROLL BESZÁMOLÓ
Absztrakt:
az immáron második alkalommal megrendezett tudományos konferencia ezúttal a „fél egészség” alcímet viselte, jelezve ezzel is, hogy a kórházhigiéne infekciókontrollon belüli szerepét szándékoztuk körbejárni. a rendezvénysorozatot az az igény indította el, hogy legyen egy
olyan fórum, ahol az infekciókontroll területén egymásra
utalt szakterületek képviselői összejönnek, közösen gondolkoznak, megbeszélik az őket éppen foglalkoztató idő-
szerű kérdéseket, vagy a kiválasztott kérdésköröket, és
iránymutatást kaphatnak a részterületek elismert szaktekintélyeitől, hivatalos vezető szervezeteitől. Mindezt kötetlen formában, jelentkezés, regisztráció nélkül, de a szakmaiságot nem mellőzve.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
InfEKcIóKontroll bESzáMOLó Beszámoló a 2012. március 22-én, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán rendezett II. Infekciókontroll Munkanapról az immáron második alkalommal megrendezett tudományos konferencia ezúttal a „fél egészség” alcímet viselte, jelezve ezzel is, hogy a kórházhigiéne infekciókontrollon belüli szerepét szándékoztuk körbejárni. a rendezvénysorozatot az az igény indította el, hogy legyen egy olyan fórum, ahol az infekciókontroll területén egymásra utalt szakterületek képviselői összejönnek, közösen gondolkoznak, megbeszélik az őket éppen foglalkoztató időszerű kérdéseket, vagy a kiválasztott kérdésköröket, és iránymutatást kaphatnak a részterületek elismert szaktekintélyeitől, hivatalos vezető szervezeteitől. Mindezt kötetlen formában, jelentkezés, regisztráció nélkül, de a szakmaiságot nem mellőzve. Az infekciókontroll az egészségügyi ellátás során fellépő, az alapbetegséggel összefüggésben nem álló fertőző betegségek okainak felderítésével, kiváltó körülményeinek elkerülésével, terjedésének megakadályozásával foglalkozik; a megelőzés és a biztonságosabb gyógyítás alkalmazott tudománya. Mindez összehangolt tevékenység, részesei a beteget közvetlenül ellátó klinikai szakterületek képviselői, a járványtant a gyakorlatban művelő epidemiológusok, kórházhigiénikusok, járványügyi ellenőrök, szakápolók, a laboratóriumi háttért biztosító mikrobiológusok, a kórházi vezetés-irányítás képviselői, köztük kihagyhatatlanul a gazdasági vezetés. Az infekciókontroll nem csak az orvosok ügye. Mindenkié, aki egy kórházban (tágítva a kört: az egészségügy bármely területén) dolgozik. Az első, 2011 októberében tartott rendezvény az infekciókontroll egyik tartópillére, a mikrobiológia kérdéskörét tárgyalta. Azért csak ezt, mert egynapos rendezvényen nem lehet a felületesség veszélye nélkül több témát napirendre venni. Az elmúlt tíz év arról szólt, hogy rövidtávú – és nem is valós – gazdasági érveket felhozva ezt a fontos diagnosztikai alapfeladatot visszafejlesztették, nehezen elérhető centrumokba szorították és gyakran alárendelték befektetői csoportok elvárásainak. Hazai és külföldi előadók sora bizonyította, hogy a folyamatosan elérhető, és a kórházi költségvetésből, nem teljesítményalapú elszámolás alapján álló mikrobiológiai laboratórium működtetése a nozokomiális fertőzések számának csökkenését hozza magával, szemben a kórháztól távol, megrendelhető szolgáltatásként üzemeltetett megoldással. A konferencia összes anyaga elérhető az Egészségtudományi Kar honlapján [1]. Ezen a rendezvényen merült fel egy rendszeres megjelenést biztosító honlap létrehozásának ötlete is, ami mindenki számára nyitott módon a gondolatok, ötletek, kérdések megosztásának fóruma lehet. Így február végén megindítottuk a „kórházi járványtanászok virtuális önképzőköre” alcímű honlapot, az Első vonal-t, és fővédnökéül sikerült megnyernünk Mészáros Judit professzort, az Egészségtudományi Kar dékánját [2]. Az első vonal szellemiségében szerveztük tehát a március 22-i rendezvényt. Azoknak, akik személyesen vívják a nozo- 14 IME XI. évfolyaM 2. száM 2012. MárcIus komiális fertőzések elleni küzdelmet, és azokkal, akik ebben segítséget tudnak nekik adni. Ismét meghívtuk tehát a kórházhigiénés osztályok dolgozói mellett a kórházak, egyetemi klinikák vezetőit, ápolási igazgatókat, a infektológus, intenzív terápiás szakorvosokat, mikrobiológusokat, a hazai járványügyi szolgálat jeles képviselőit, minőségirányítási vezetőket. Képviseltette magát az egészségügyi államtitkárság és a sajtó is. A rendezvény mottójául választott Márai-idézet is az Egy polgár vallomásai-ból azt kívánta érzékeltetni, hogy ezúttal a tisztaság és az azt körüllengő tévhitek lesznek a központi téma. „A «higiéniáról» megoszlottak akkortájt a vélemények. A «baciluselmélet» sok háziasszonyt megtébolyított abban az időben, ismertem öreg néniket, akiken kitört a tisztaság rögeszméje, naphosszat poroltak, kesztyűben járkáltak fel és alá lakásukban, s tollseprűvel vadásztak a «bacilusokra».” Az első, felvezető előadást Dr. Kovács Gábor, a Szent László Kórház osztályvezetője tartotta. A címe megadta az egész konferencia vezérfonalát: Mit kíván az infektológus? – a kórházhigiéne mint partner, szolgáltató vagy hatóság? Mert a gyógyító orvos az, aki a beteg sorsáért közvetlenül és egyedül felelős, ezért minden partnerétől jogosan várja el, hogy a munkáját teljes mértékben segítse, minden más szabályt ennek rendeljen alá. A második előadásban csima zoltán, a Semmelweis Egyetem Kórházhigiénés Osztályának közegészségügyi-járványügyi felügyelője Alfa és ómega – a kézhigiéne címmel számolt be a kézhigiénés surveillance munka buktatóiról és eredményeiről. Dr. farkas anikó (klinikai infektológus, Józsa András Oktatókórház, Nyíregyháza) Új epidémia: infekciót kontrollálni akarók címmel foglalta össze mindazokat a szempontokat, amelyek arra ösztökélik a kórházakban felelősséggel dolgozó egészségügyi dolgozókat, hogy vállalják ezt a feladatot, és ennek fontos elemeit. Hangsúlyosan szerepelt az előadásban a hatásos konzultálás tízparancsolata és az orvosi kamarai etikai kódex véleménye a konzíliumról és a konzultáns felelősségéről. Ezt követően két végzős népegészségügyi ellenőr-szakos hallgató, sauer Barbara és Holl ádám számolt be Amit tanítottak és a kórházi gyakorlat címmel arról, hogy a tanulmányaik végeztével egyéni továbbképzés keretében a váci Jávorszky Ödön Kórház Aneszteziológiai és Intenzív terápiás Osztályán eltöltött idő mennyire megváltoztatta szemléletüket az egészségügy és a járványügyi felügyelet terén. A kiszolgáltatott beteg mellett állva először tartottak kezükben kórlapot, bevonták őket a vizitekbe, a leletek értékelésébe, kikérték a véleményüket, számítottak közreműködésükre; megtanulták, hogy a jogszabályok ismerete és betartása mellett mennyire fontos, hogy az éles helyzetekben azonnal tudjon valaki felelős döntést hozni. A Szakdolgozó Kamara részéről Korom Judit és Bojtorné szegedi ágnes összefoglaló előadásukban vázolták az infekci- InfEKcIóKontroll bESzáMOLó ókontroll jogszabályi környezetét, az egyes területek képviselőire (higiénikus orvos, felügyelő, epidemiológiai szakápoló, mikrobiológus, infektológus, a központi sterilező dolgozói) háruló feladatokat és megtörtént példákkal szemléltették a mindennapok során felmerülő nehézségeket, (kellő törődéssel áthidalható) akadályokat. Örömmel számolhattak be arról, hogy előző nap jelent meg és május 1-i hatállyal életbe lép a korábbi jogszabályt módosító 12/2012.(III.6.)NEFMI rendelet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről, melynek szövegébe már beépítették a MESzK javaslatait is. A második részben rendhagyó kerekasztal megbeszélésre került sor arról, megfelelő-e a szabályozás? rendhagyó volt, mert a szokásokkal szakítva senki nem ült ki az asztalhoz véleményt formálva, hanem azonnal a résztvevők szavára voltunk kíváncsiak. Dr. almási István, a szekszárdi balassa Kórház infektológusa és higiénikus főorvosa kezdte a sort: „nem a szabályok mennyiségével vagy minőségével van probléma, hanem a végrehajtásukkal. Ez nem orvosszakmai kérdés, hanem projektmenedzsment ismereteken múlik. Hiába születnek jó vagy rossz szabályok, ha nem törődnek azzal, hogy miként fogják azokat bevezetni, alkalmazni és ellenőrizni. Az íróasztal mögül nem érthető és érezhető a valóságos epidemiológiai helyzet, és hogy milyen körülmények között kellene egy szabályt végrehajtani” – mondta. élénk vita alakult ki a jelen lévő intenzív terápiás szakorvosok, valamint a járványügyi szolgálat képviselői között több kérdésben. általános volt az a vélemény, hogy a módszertani levelek által előírt izolációt fizikai képtelenség végrehajtani, mert a kórházak többsége építészetileg is alkalmatlan rá, és a biztosításához szükséges nővér-létszám sem áll rendelkezésre, az egészségügyi humánerőforrás krízis ily módon is nehezíti a biztonságos betegellátást. A levegőhigiénével kapcsolatos kérdéseket Kovács Jánosné és Dr. rauth Erika előadása (Pécsi Tudományegyetem Kórházhigiénés Szolgálat) és Dr. tirczka tamás (OEK) vitaindítója vezette fel. Abban megállapodtak a résztvevők, hogy nem a levegőt kell fertőtleníteni, hanem a felületeket, és a védőruházat elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az egészségügyi dolgozót megóvja az ellátott betegtől származó baktériumtól, ezáltal megakadályozva azt, hogy vektorként vigye azt tovább további betegekre. A jelenlévők nagy többsége azt várja, hogy szülessenek olyan módszertani javaslatok, utasítások, amelyek alapján egyértelmű, mi a környezeti mikrobiológiai mintázás szerepe, rendje, mikor és honnan kell mintákat venni, hogyan kell értékelni; mi a zárófertőtlenítés, hogyan kell kivitelezni; mikor és milyen védőruházatot használjunk, és mi legyen a sorsa egyszeri viselés után. Sok kérdésben nem jutottunk túl a felvetésen, de már az is nagy előrelépés, hogy a kérdések elhangoztak, megfogalma- zódott az igény a környezeti infekciókontroll alapvetéseinek írásba foglalására és egységes álláspont kialakítására. bár volt már korábban hasonló témájú tudományos nap, nem született írásos állásfoglalás. Néhány kérdésben mégis körvonalazódott az egységes álláspont. A rutin levegő-mikrobiológiai vizsgálatok végzése, a klímaberendezések filtercseréje utáni vizsgálatok nem indokoltak, feltételezve a műszaki megfelelőséget. Hozzáértők felhívták a figyelmet a klímaberendezésekben használt filterek, kiemelten a HEPA filter szükségességével foglalkozó szabályozások várható változására. Nem indokolt a rutin felületmintázás, még a műtőkben sem, feltételezve, hogy a takarításifertőtlenítési tevékenységet megfelelően, a helyi leírt protokollnak megfelelően végzik a munkatársak. Nagy egyezség volt abban is, hogy nem szükséges az ún. lábzsák használata sem, sőt a szennyfogó szőnyeg használatát sem tartjuk indokoltnak abban az esetben, ha lehetséges a nedves takarítás (felmosás) biztosítása megfelelő gyakorisággal. Szintén nagy egyetértés volt abban, hogy a beteg-látogatók védőruházattal való ellátását (lábzsák, köpeny, maszk) érdemes végiggondolni, és valódi kockázat-elemzésen alapuló védőruha juttatást alkalmazni (a látogató adott beteghez megy, majd hazatér, a mikroba terjesztésben a kórházban nem igazán van szerepe. Ugyanakkor a sok kórházban bevett gyakorlat szerinti ún. látogató köpeny, amit viszont több látogató visel különböző betegekhez, rizikófaktora a keresztfertőzéseknek). Abban egyetértettünk viszont, hogy az infekciókontroll nem lehet anyagi kérdés. Szükség van rá, a forrást biztosítani kell, és az nem történhet egyik, vagy másik szervezeti egység költségvetésének a terhére. Az egész kórház az, ami hasznosítja az eredményeit, költséget takarít meg az ápolási időn, a gyógyszerfelhasználáson, a fertőtlenítőszereken és a kártérítési pereken, ha jól megy a felderítő-megelőző munka. Akkor pedig legyen erre központi fedezet, ne az intenzív osztály, a kórházhigiéne, a diagnosztika vagy bárki más működési költségeinek rovására kelljen kigazdálkodni, mert az ezután sem fog sikerülni. A rendezvény nem volt pontszerző továbbképzés, és nem is fog azzá válni soha. A pontszerző tanfolyam egyik feltétele, hogy az előadók megadott hányada minősített legyen. Ezzel leszűkítenénk az előadók körét, kizárva azokat, akiknek még nincs, vagy soha nem is lesz fokozatuk, de van tapasztalatuk, tudásuk, ebből adódóan a többiek számára érdekes mondandójuk. A másik szempont, hogy így biztosak vagyunk abban, hogy azok jönnek el közénk, akiket az aznapi témakör érdekel, akik ismereteket szeretnének kapni vagy átadni, nem pedig azok, akiket köteleztek adott időszakon belül valahány pont begyűjtésére. Megmaradunk annak, aminek indultunk: szerveződés nélküli önképzőkör azoknak, akik a kórházi infekciókontrollban dolgoznak. Dr. Barcs István (SE ETK), Dr. Antmann Katalin (SE ÁOK), Dr. Domján Gyula (SE ETK) IrOdALOMJEgyzéK [1] http://www.se-etk.hu/magyar/fmenu/hird/et/jovovivo.html [2] http://elsovonal.webnode.hu IME XI. évfolyaM 2. száM 2012. MárcIus 15
