IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Közérthetően az Ayurvédáról

  • Cikk címe: Közérthetően az Ayurvédáról
  • Szerzők: Dr. Szalkai Iván
  • Intézmények: Debreceni és Miskolci Egyetemek Ayurvéda óraadó tanára
  • Évfolyam: XIV. évfolyam
  • Lapszám: 2015. / 1
  • Hónap: január-február
  • Oldal: 43-47
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: KÖZÉRTHETŐ-N
  • Alrovat: KÖZÉRTHETŐ-N

Absztrakt:

Napjainkban újra fellángoltak a komplementer és akadémikus gyógyítás hívei közötti viták. A viták során látható, hogy nem eléggé ismerik egymás területét. Ezért röviden bemutatom az ayurvédát, az alapelveit, a gyógyítás menetét, az Indiában létező kutatási – oktatási struktúrát, tudományos kutatásának helyzetét. Ezek bizonyítják a két gyógyászati módszer integrált alkalmazásának szükségességét.

Angol absztrakt:

Nowadays, the debate have fueled between proponents of complementary and academic medicine. Can be seen from the discussions that are not sufficiently familiar with each other's territory. Therefore, a brief description of Ayurveda, the principles, the process of healing, the existing research and education structure in India, the situation of the scientific research. They demonstrate the need for an integrated application of the two therapeutic methods.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
KÖZÉRTHETŐ-N Közérthetően az Ayurvédáról Dr. Szalkai Iván, a Debreceni és Miskolci Egyetemek Ayurvéda óraadó tanára Napjainkban újra fellángoltak a komplementer és akadémikus gyógyítás hívei közötti viták. A viták során látható, hogy nem eléggé ismerik egymás területét. Ezért röviden bemutatom az ayurvédát, az alapelveit, a gyógyítás menetét, az Indiában létező kutatási – oktatási struktúrát, tudományos kutatásának helyzetét. Ezek bizonyítják a két gyógyászati módszer integrált alkalmazásának szükségességét. Nowadays, the debate have fueled between proponents of complementary and academic medicine. Can be seen from the discussions that are not sufficiently familiar with each other's territory. Therefore, a brief description of Ayurveda, the principles, the process of healing, the existing research and education structure in India, the situation of the scientific research. They demonstrate the need for an integrated application of the two therapeutic methods. Az elmúlt időszakban megszaporodtak a polémiák az akadémikus orvoslás és a természetgyógyászat (alternatív gyógyászat, komplementer gyógyászat, integratív gyógyászat) hívei között. Mindkét oldalon jó szándékú, képzett, de a másik oldalt (néha a sajátot is) csak részben ismerők nyilatkoztak többé – kevésbé elfogultan. A tisztánlátáshoz pedig fontos alapelv, hogy meg kell ismerni a másikat. Ez a megismerés nem jelent kötelezően elfogadást, de lehetővé teszi a józan értékelést, szükség esetén a felhasználást is. MI IS AZ AYURVÉDA? Az Ayurvédát gyakran hívják az orvostudomány anyjának, de ez a tudomány – hisz megfelel mind az ősi, mind a modern tudomány elveinek – egyike volt az elsőknek, amely rendszerbe építve foglalkozott/foglalkozik az egyénnel, mint egy komplex rendszer részével. Ezért nem csak gyógyászat, több annál, életfilozófia, része a hindu filozófiának, az embert a környezet dialektikus részének tekinti, meghatározza azzal való kapcsolatát, s ebből levezeti az egészség megőrzésének módszertanát (ez az elsődleges), s az egészségtől való eltérés esetében azokat a diagnosztikai és terápiás módszereket, amelyekkel az egészség helyreállítható. Amint látjuk, az egészség van a centrumban, a betegség gyógyítása egy származtatott – de hatékony – módszer. Ezt egy az egyben összevetni egy, csak a már fennálló betegségekkel foglalkozó módszerrel, olyan, mint az almától megkövetelni, hogy miért nem körte, s viszont. Az ayurvéda keletkezési időpontja nem határozható meg, a fejlődése állandó, napjainkban is tartó folyamat. Első írásos emléke a négy Védák közül kettőben, a Rigvédában és az Atarvédában került rögzítésre ie. 15-5. század körül. Az írásban rögzítés egyik feltétele az írás kialakulása volt, amely körülbelül erre az időre tehető. Több szerző a Védákat szakrális szöveggyűjteménynek tartja, de ezek alapvetően az adott kor ismereteit rögzítették az adott időszakban alkalmazott információ rögzítési formában – kétsoros versekben. Miért volt ez célszerű? A kétsoros verseket jól lehet memorizálni, s az írás elterjedése, a nyomtatás megjelenése előtt ez volt a memoriter rögzítési és továbbadási forma. Az Atarvavéda az egészséggel kapcsolatos ismereteket rögzítette. Az idők folyamán sok szerző tökéletesítette a szöveget, s kidolgozta az adott időszak tudományos elvárásainak megfelelő formátumban. Pl.: Charaka (belgyógyászat és toxikológia) és Susruta (sebészet) i.e. 5-600 között már rendszerezte és szakágakra osztotta az Ayurvéda gyógyászatot, amely tökéletesen megfelel a mai szakmai felosztásunknak. De az ayurvéda elemei megtalálhatóak az ősi egyiptomi, görög és arab gyógyászatban is, így Hypokrateszen keresztül – aki bizonyítottan ismerte és használta az Ayurvéda pharmakopeát – az európai gyógyászat fejlődésére is nagy hatással volt. Rísy Athreya ismert Ayurvéda orvos i.e. 1300-ban úgy fogalmazott, hogy a gyógyítás művészete egyidejű az élettel magával. Az Ayurvéda kialakulása alapvetően a környezet megfigyelésének, s a megfigyelt jelenségek értelmezésének az eredménye (a modern kutatási módszertannak megfelelően). Ezekből a megfigyelésekből alakultak ki a különböző, időszámításunk előtti – görögökhöz hasonló – filozófiai iskolák, amelyek közül a legnagyobb hatású, így az Ayurvéda bázisának tekinthető a Szankja irányzat. Ez szó szerint a mindent megszámoló, leírót jelent. Pontokba szedve, logikai levezetésekkel leírták az akkori világképet, a világ keletkezését, a világot alkotó öt tulajdonságot, vagy őselemet, azok egymásra hatását, az anyagok tulajdonságait és hatásjellemzőit (guna és karma), a dialektikus kölcsönkapcsolatokat. Az Ayurvéda gyógyászat ezekből az elvekből indult ki, s egy logikusan felépített, a mai tudományos vizsgálatokkal alátámasztható komplex rendszerré nőtte ki magát. AZ AYURVÉDA ALAPGONDOLATAI Az ember, mint a világmindenség része A világ teremtését a tudat kialakulásának az oldaláról vezeti le. A világmindenséget a bhrami tölti ki, amely nem látható nem érzékelhető, de tudjuk, hogy ott van (ennek modern megfelelője a fizika sötét anyaga, amely nem látható, nem érzékelhető, de matematikai módszerekkel bizonyítható), s ebből az anyagból fejlődik ki a kozmikus, kollektív majd az „én” tudat, de minden korábbi elem megmarad, megtalálható a következő- IME XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. JANUÁR-FEBRUÁR 43 KÖZÉRTHETŐ-N ben, így az emberi tudatnak is részei. Az ego az, amely testet ölt, de ez a test szoros kölcsönkapcsolatot mutat a környezetével. Az életéhez szükséges energiát a levegőből (O2), az emésztéssel és a felsőbb tudattal szerzi be, s az így keletkezett energia működteti a szervezetet. A szervezeten belül szoros kapcsolat van a bevitt légzési és táplálkozási energia, valamint az egyes szervek között, amely egy hármas szabályzórendszeren keresztül (dosa) irányítja a szervezet működését, határozza meg az egyén geno- és fenotípusát. A dosák a modern szemléletben tulajdonsághalmazok, amelyeket az egyes gének működése határoz meg. Vizsgálatok igazolják, hogy az egyéni alkat dosa meghatározása összefüggést mutat a genetikai állomány működésével [18]. A dosák működése a táplálkozás révén befolyásolható, s minthogy az egyes dosa arányokhoz eltérő betegség dominancia köthető (betegségek genetikai háttere), a betegségek prevenciójában és kezelésében ez az ismeret felhasználható [19]. Az egészség és betegség Az egészség és betegség egy folyamat. A betegség nem fátumszerű végzet, hanem a szervezeten belüli változások sora és következménye. A folyamatnak hat részeleme van, s ebből a szervi organikus vagy funkcionális zavar (amit a nyugati diagnosztika érzékelni képes) az 5-6. elem. Tehát az Ayurvéda sokkal korábban észleli a beteg állapotában bekövetkezett változást. Az Ayurvéda betegvizsgálat hasonló a miénkhez. De ennek folyamán nem a vélt betegség tüneteit, hanem az egészség jeleit keressük. Ha ezeket, vagy ezek egy részét nem találjuk, akkor a betegség folyamata elindult. Még nem tudjuk mi lesz belőle a mi gyógyászatunk szerint, de be lehet avatkozni. Ehhez a vizsgáló orvos a dosa eltérést határozza meg, mégpedig a veleszületett, a funkcionális és a mentális dosa állapotot. Ennek ismeretében a szétszórt tünetek egységes rendszerbe foglalhatóak, és kidolgozható a terápia. A betegség oka az Ayurvéda szerint hármas: mentális ok (pszichoszomatikus betegségek), az anyagcsere hibás működéséből fakadó (metabolikus szindróma), valamint a környezeti hatásokra bekövetkező betegségek. Az általunk különböző szakmákra osztott tünetek – amelyek emiatt ritkán kerülnek egységes képbe – itt természetes módon egy összefüggésrendszert alkotnak. Sajnos betegeinknek el kell magyarázni, hogy ne csak egy szervre vonatkozó panaszaikat mondják el, hanem mindent. Megszokták, hogy a bőrgyógyásznak csak a bőrükről, a belgyógyásznak csak a gyomrukról panaszkodnak. Alapvetően mindhárom kiváltó ok feltárható egy folyamat esetében. Elsődlegesnek a mentális okot tekintik, hisz a világról, s benne a rólunk alkotott kép meghatározza az életmódunkat, s az egészségi állapotunkat. A gyógyítás A betegség folyamat. A betegség hátterében a dosa egyensúlyzavara áll a fentebb említett okok miatt. A betegség folyamatában az anyagcserezavar válik elsődlegessé. Ez eleinte általános, később speciális tüneteket okoz. Minthogy a világmindenség – benne az emberrel – egységet képez, a terápia célja is ennek az egységnek, harmóniának 44 IME XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. JANUÁR-FEBRUÁR a helyreállítása. Az első lépés a dietoterápia. Minden anyag valamely őselem tulajdonságkombinációit viseli magán. A dosák is őselem tulajdonságokkal rendelkeznek. Ebből fakad, hogy a táplálék hatással van a dosákra. Az Ayurvéda kialakulása idején még nem volt ismert az élelmiszer összetétel modern felosztása (szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok, nyomelemek stb.), hanem az élelmiszer alapanyagok íze alapján csoportosították azokat. Minden íz két őselem tulajdonságot hordoz magában. Az ízek: édes, savanyú, csípős, keserű, sós, fanyar. Ezek részben összerendelhetők a modern felosztással (édes – szénhidrát), illetve a hatásukkal. Az édes íz csoportba tartozó ételek a test felépítésében, a növekedésben, anabolizmusban vesznek részt. Ezek a gabonafélék, gumós növények, a húsok, az édesvízi halak. Azt a dosát erősítik, amely a szervezet épülésért, váladékképződésért felel (kafa). A terápia során a hasonló hasonlót erősít, ellentétest gyengíti, elvet alkalmazzuk. Egy példán keresztül: Diabetes. A betegek általában túlsúlyosak, inzulin rezisztencia vagy elégtelenség áll fenn. Kialakulhatnak vaszkuláris vagy neuropátiás szövődmények. Az Ayurvéda diéta során katabolikus diétát állítunk be, vagyis csökkentjük az édes ízbe tartozó ételek mennyiségét, növeljük a keserű, csípős és fanyar ízbe tartozó alapanyagokat, minthogy ezek csökkentik a kafa dosát, erősítik a hormon és neurális rendszerért felelős vata dosát, valamint erősítik az anyagcserét, a pita dosát. A keserű ízcsoportba főleg a növényi alapanyagok, míg a fanyarba a méz tartozik. Ez lényegében megfelel egy modern dietétikai ajánlatnak. Az anyagcsere elégtelensége során az Ayurvéda szerint továbbontásra alkalmatlan köztitermékek szívódnak fel, amelyek a szövetekben lerakódnak. Amennyiben ezek az anyagok vízoldékonyak, a vizelettel távoznak, amennyiben zsíroldékonyak, lerakódnak a test zsírtartalmú szöveteiben, s megszaporodásuk esetében funkcionális vagy organikus zavarhoz vezetnek. A gyógyítás feladata ennek a felhalmozódott anyagnak (méreganyag) eltávolítása a szervezetből. A méregtelenítés fogalom a modern medicina által nem elfogadott. A folyamatok át nem gondolásának ez tipikus példája, hiszen egy gyógyszer intoxikáció esetében alkalmazott forszírozott diurézis, vagy a művese kezelés nem méregtelenítés-e? A tudományos igazolás azt követeli meg, hogy pontosan definiáljuk a méreganyag fogalmát, illetve mérjük a mennyiségét. Tekintettel az anyagcsere sokszínűségére, s molekuláris lebontási szinten való sötét területekre, ez ma még nem lehetséges. A jelenleg általunk ismert anyagok szintjét tudjuk meghatározni (húgysav, koleszterin, vércukor, nehézfémek stb.). A méregtelenítő (pancsakarma) kezelés eredményességét mi a szervezet érzékeny reakcióinak a mérésével ellenőrizzük (vegetatív idegrendszer, mentális állapot), illetve kutatások folynak a kezelés kísérletes körülmények közötti vizsgálatával, ahol bevitt toxikus anyag szintjének a változását mérik. A kezelés hatékonyságát igazolják a funkcionális mérések, a betegek beszámolói, valamint az irodalomban fellelhető kísérleti eredmények egyaránt [5,15]. A kezelés hatékonyságát igazolja az a tény, hogy az Ayurvéda minden krónikus betegség esetében javasolja az elvégzését. Miből áll ez a kezelés? Két alapvető eleme van: az egyik a lerakódott anyag felszabadítása, a másik KÖZÉRTHETŐ-N pedig a kiürítése. A felszabadításra a külső-belső olajozás, speciális gyógynövény tartalmú meleg olajkeverék bőrbe masszírozása, majd gőzkezelés használatos, kiürítésre a tápcsatornát használja fel. A belső olajozás előkészíti a tápcsatornát, az alkalmazott metodika pedig megköti és eltávolítja a tápcsatornában kiválasztódó anyagokat. A feszívódás és kiválasztódás szempontjából lényeges a bélfalak átjárhatóságának a biztosítása, amit ez a metodika elősegít. A zsírszövetből felszabadult anyagok elsősorban a beleken keresztül választódnak ki (beleértve az epeürülést is). A kezelés következő eleme az Ayurvéda gyógyszerek alkalmazása. Gyógyszerként a környezetből származó természetes anyagokat használ fel, így elsősorban gyógynövényeket, fémeket, állati eredetű anyagokat, féldrágaköveket alkalmaz. Ebből kifejezett jelentősége a gyógynövényeknek és a fémeknek van. India gyógynövényeinek a száma eléri a 7000-et, ebből felhasznált és kutatott mintegy 1200 faj. A gyógynövényeket is elemzik jellemzőik (guna), hatásuk (karma), ízük, dosa szabályzó képességük alapján. Kedvelik a sok gyógynövényt tartalmazó készítményeket, ahol a szinergista hatást is felhasználják. A gyógynövények a modern hatástani elvek szerint is feldolgozásra kerültek, így a hatóanyag, a standardizációs adatok, hatásmechanizmus, toxicitás, teratogenitás, gyógyszerekkel, más gyógynövényekkel, élelmiszerekkel való interakciók, labor és fiziológiai vizsgálatok módosító hatásai ismertek, az adatok elérhetőek [14]. A gyógynövények gyakorlatilag minden kórkép, fiziológiás zavar esetében alkalmazhatóak, nem egy esetben hatékonyabbak az ismert nyugati gyógyszereinknél [1,2]. A gyógynövények alkalmazásában nem különül el élesen a fűszerként való alkalmazás. Az indiai fűszerek jelentős része egyben gyógynövényként is ismert. Pl.: kurkuma, gyömbér, ánizs, kömény, szegfűszeg, fahéj, bors stb. A fémek (bhasma) alkalmazása a nyugati gyógyászatban vitatott, jelentős részük nem engedélyezett. Az Ayurvéda sikerrel alkalmazza őket. Tudnunk kell, hogy ezek a fémek a terápiában csak átalakítás után jelennek meg. Ez az átalakítás az adott receptúra szerinti számban végzett, zöld katalizátor, savas pH közegben, abszorpciós anyag jelenlétében való ismételt hőkezelést jelent. A kezelés miatt a toxicitás csökkenése mellett az anyag tisztasága is csökken, így ezek nyomelemekkel kevert fémeknek tekinthetőek [6,7,8,9,10,11]. Kiemelt fontosságúnak tekintik a gyógyszerek beviteli módját, az étkezéssel való egyidejűségét, vagy különidejűségét. Ennek nagy a jelentősége például a zsíroldékony hatóanyagok esetében (kurkuma), amelynek ezért étkezés közben, illetve tejjel való bevételét javasolják. Gyakran alkalmazzák a beöntéseket, mégpedig nemcsak a tisztító, hanem a gyógyszeres és tápláló beöntéseket is, vizes (gyógynövény decoctum), illetve olajos formában is. Európában a gyógynövények kapszulába csomagolt formában kerülnek, Indiában a daily dose rendszerre hasonlító, napi adagként csomagolva adják át a betegnek. A porokból teát, bedörzsölő anyagot, inhalációs porokat is készítenek. A terápiának két olyan területét érdemes megemlíteni, amely nálunk nem, vagy az adott formában nem elterjedt. Mentális problémák esetében, beleértve a fokozott stressz re- akciót is, alkalmazzuk a meditációs terápiát, alapvetően a transzcendentális meditációt. A másik pedig a speciális mozgásterápia, a jóga. A jóga ősibb, mint az Ayurvéda, lényegében egy mozgás, meditációs és higiéniai rendszeren alapuló gyógyítási gyakorlat, amely a test és a lélek tisztaságát, a belső szerveink mozgás által történő kezelését végzi. Több tudományos munka jelent meg a jóga szerepéről és eredményéről civilizációs betegségek, hormonzavarok, hipertónia, pszicho-szomatikus betegségek terén [22]. Az egyik legismertebb terápiás és wellness forma az ayurvédikus masszázs. Az ayurvédikus masszázst a biológiai alkatnak, az életkornak, a betegség előrehaladottságának, a felborult dosa egyensúlynak, az anyagcsere és a méreganyagok állapotának megfelelően végzik. Mindezek pontos ismeretében választhatja meg a masszőr az ayurvédikus masszázshoz a megfelelő olajfajtát és a felhasznált egyéb anyagokat, amelyek drámai hatást érhetnek el mind az egészséges, mind a beteg embereknél. A masszázs történhet olajjal, porral, gyógynövénnyel átitatott labdacsokkal, olaj fejre vagy testre csorgatásával, illetve testrészek olajban áztatásával [4]. A meleg olaj segítségével fokozni lehet a hatóanyag bőrön át történő felszívódását, illetve a Head zónáknak megfelelően a közvetlen szervi hatásokat. HOL A HELYE AZ AYURVÉDÁNAK A MODERN EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSBAN? Miként illeszkedik az Ayurvéda a modern tudományos rendszerekhez? 1. táblázat A központi fenntartású Ayurvéda oktatási, kutatási és ellátórendszer számokban [23] A XX. században India függetlenné válása előtt az Ayurvéda a modern gyógyászattal szemben háttérbe szorult. A függetlenné válás után, a modern elveknek megfelelően átszervezték a hagyományos indiai gyógyászatokat (amelynek egy eleme az Ayurvéda), s az Egészségügyi és Családvédelmi Minisztérium egyik államtitkársága AYUSH néven ezek szervezésével és irányításával foglalkozik. India 28 tagállamból és 7 szövetségi területből áll. A központi irányítás mellett az egyes tagállamok is rendelkeznek saját oktatási, gyógyítási és kutatási struktúrával. A központi (AYUSH irányítása alatt álló) ayurvéda struktúrát az 1. táblázat mutatja be. Az egyes tagállamokban található Ayurvéda kutatóintézetek száma 29, ehhez jönnek a központi kutatóintézetek: North IME XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. JANUÁR-FEBRUÁR 45 KÖZÉRTHETŐ-N Eastern Institute of Folk Medicine, Arunachal Pradesh állam; All India Institute of Ayurveda, Delhi; Institute of Post Graduate Teaching & Research in Ayurveda, Gujarat állam; National Institute of Ayurveda, Rajasthan állam. A kutatásokat a Central Council for Research in Ayurveda and Siddha (CCRAS) szervezet irányítja, a gyógynövényekkel kapcsolatos tevékenységet pedig a National Medicinal Plants Board fogja össze. Az Ayurvédával kapcsolatos publikációk száma a nemzetközi szakirodalomban magas, a DHARA [12] adatbázis szerint az elmúlt 4 évben 1565 cikk jelent meg. A szemlézett folyóiratok megoszlása: 14 Ayurvédával, 18 komplementer és alternatív gyógyászattal, 843 egyéb orvosi szakmával foglalkozó folyóirat. A Cochrane adatbázis [13] két betegség esetében vizsgálta az Ayurvédát (Colon irritabile és schizofrénia), ahol elfogadta hatékonyságát, de további vizsgálatokat javasol, a Natural Standard adatbázis [14] az irodalmi adatok vizsgálata után 26 kórkép esetében adott C kategóriás evidenciát. Az Ayurvéda kutatása két fő irányban zajlik. Az egyik az alkalmazott gyógyszerek hatásmechanizmusának a kutatása [3]. Az Ayurvéda esetében a kutatás iránya megfordul. A „humán fázis” vizsgálatok az elmúlt évezredek alatt megtörténtek, hála a receptúra szigorú betartásának, de a hatásmechanizmus vizsgálatok a modern vizsgálati módszerek alkalmazására várnak. Sok növény hatásmechanizmusa, toxikológiája, interakciói ismertek. A másik az Ayurvéda elméletének a kutatása, a személyiségtípusok genetikai hátterének meghatározása, [18] amelyben érdekes eredmények keletkeztek, s alap összefüggések kerültek feltárásra. Több kutatás bizonyítja az Ayurvédában használatos növények nutrigenetikai hatását, így a dietoterápia és a személyiségtípusok kapcsolatát, az egyedi terápiás effektusokat [19,20,21]. Az ayurvéda több ezer éves „kutatási” metodikája alapjaiban megfelel modern kutatási elveknek: megfigyelés, az adatok rögzítése, hatástani elvek kidolgozása, gyakorlatban történő bevezetés és eredményesség visszacsatolása a gyakorlat felé, majd a bevált módszerek protokollá válása. Mire használható napjainkban az Ayurvéda? A kérdést gyakran felteszik, mintegy megosztandó a betegségeket az Ayurvédával gyógyítható és nem gyógyítható kórképekre. Már a kérdés felvetés is a mai analizáló szemléletet tükrözi, amikor egyes részeket kívánunk az egészre rákényszeríteni. A válasz erre a kérdésre egy másik kérdés: mire használható a modern orvostudomány? Ha figyelembe veszszük az elsődleges differenciát, mégpedig azt, hogy az Ayurvéda összefüggésben, folyamatban, tehát az egészben gondolkodik, míg a modern orvostudomány az analizálásban, különválasztásban, el lehet különíteni a két területet. Mindkettő komplett orvostudomány. A modern gyógyászat kiváló a diagnosztikai lehetőségekben, a modern gyógyszerek alkalmazásában és fejlesztésében, az akut betegségek gyógyításában, az életveszély elhárításában. Nem tudjuk meggyógyítani (csak kezelni) a népbetegségeket, nem hatunk – bármennyire is szeretnénk – az életmódra, a prevencióra. Ugyanis itt is szelektálunk, nem az egységes egészet vesszük figyelembe. 46 IME XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. JANUÁR-FEBRUÁR Az Ayurvéda a betegség korai fázisában már hatékony, ezért fő területe a népbetegségek prevenciója és kezelése, az egészség megőrzése és helyreállítása, a rehabilitáció. Bár rendelkezik sebészeti módszertannal, mégis a sebészet a modern műtőkbe való. A bennünket felkereső betegek általában a látszólag polymorbid esetek, a pszichoszomatikus betegek, a modern egészségügyi ellátással elégedetlenek soraiból kerülnek ki. Tekintettel mindkét terület – bár eltérő megközelítésű – tudományos alapjaira, a modern gyógyászat kiválóan kombinálható az Ayurvédával. AZ AYURVEDA HELYZETE MAGYARORSZÁGON. Az Ayurvédát a laikusok három részre bontják, a hindu valláson alapuló ezotériára, a wellnessre és a gyógyászatra. Ez egy hibás megközelítés. A jelenleg ható tudományos megközelítés a 1990 körüli időkben kezdődött, amikor az első gyógytermékek elérhetővé váltak Magyarországon. Létrejött a Magyar Ayurveda Gyógyászati Alapítvány, amely nemcsak Magyarországon, de európai szinten törekedett az Ayurvéda iránt érdeklődők összefogására. Az alapítvány konferenciákat, oktatásokat szervezett. 1991-ben megnyílt a Calendula gyógyközpont, ahol indiai és hazai szakemberek kezdtek el dolgozni. 1997-ben az ayurveda hivatalos gyógyászati rangot kapott. 2007-ben elkezdődött a Debreceni és Miskolci Egyetemeken a fél éves Ayurvéda képzés. Megfogalmazódott a tudományos alapú Ayurvéda iránti igény. Kormányközi megállapodások születtek az Ayurvéda terén folytatandó együttműködésről. Magyar szakemberek jelentek meg előadásokkal indiai nemzetközi Ayurvéda kongresszusokon. Mindezen szervezési tevékenység eredményeként megkezdődött a Debreceni Egyetemen az India Intézet, s azon belül az Ayurvéda tanszék kialakítása. 2013-ben létrejött az Indiai Ősi Gyógymódok a Magyarországi Egészségügyért Alapítvány, amely több rendezvényt szervezett az indiai partnerekkel közösen. 2015 szeptemberétől kétéves posztgraduális képzés indul Ayurveda életmód tanácsadó és terapeuta megnevezéssel a Miskolci Egyetem Egészségügyi karán. Azzal, hogy állami egyetemeken megkezdődik az Ayurvéda oktatása és kutatása, Magyarország ezen a területen is előkelő helyet szerzett a világban. ÖSSZEFOGLALÁS A hagyományos gyógyászati ágak ismerete gazdagítja a terápiás lehetőségeinket. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elfogadjuk vagy alkalmazzuk, ismerni kell ezen gyógyászati elvek logikáját, gyógyítási elveit és tudományos eredményeit. Az Ayurvéda a maga letisztult, logikus elveivel, az Indiában kialakított oktatási és kutatási hálózatával, a kiterjedt széleskörű nemzetközi kutatási eredményeivel alkalmas a tudományos – szakmai együttműködés kialakítására. Helye van az életmódra épülő prevencióban, a krónikus népbetegségek kezelésében, a rehabilitációban. A Magyarországon bővülő Ayurvéda oktatási és kutatási lehetőségek reményt keltenek arra, hogy ez a szemlélet a lakosság körében is kifejtse pozitív hatását. KÖZÉRTHETŐ-N IRODALOMJEGYZÉK [1] Surendra H Bodakhe, Alpana Ram: Hepatoprotective Propertis Bauhinia variegata Bark Extract, Yakugaku Zasshi, 2007, 127 (9) 1503-1507. [2] Ryoichi Inaba, Seyed Mohammad Mirbod, Haruo Suginka: Effect of Mahirishi Anrit Kalash 5 and Ayurvedic herbal food supplement an immune function in aged mice, BMC Complementary and Alternative Medicine, 2005,5(8), [3] Aristo Vajdani, Jonathan Erde: Regulatory T cells, a Potent Immunoregulatory Target for CAM Researchers: Modulating Tumor Immunity, Autoimmunity and Alloreactive Immunity(III), eCAM. 3(3), 2006., 309-316.. [4] Subash Ranade, Rajan Ravat: Ayurveda és a wellness, Budapest: Magyar Ayurveda Gyógyászati Alapítvány KHT, 2009. ISBN: 978-963-06-6646-6. [5] Pal PK, Nandi MK, Singh NK.: Detoxification of Croton tiglium L: seeds by Ayurvedic process of Śodhana, Anc Sci Life, Jan;33(3):157-61, 2014. [6] Nagarajan S, Krishnaswamy S, Pemiah B: Scientific Insights in the Preparation and Characterisation of a Leadbased Naga Bhasma, Indian J Pharm Sci, Jan;76(1):3845., 2014. [7] Nagarajan S, Sivaji K, Krishnaswamy S: Safety and toxicity issues associated with lead-based traditional herbometallic preparations, J Ethnopharmacology, 151(1):1-11, 2014. [8] Singh SK, Rai SB: Detection of carbonaceous material in naga bhasma, Indian Journal of Pharmaceutical sciences, Mar;74(2):178-83, 2012. [9] Singh SK, Gautam DN, Kumar M: Synthesis, characterization and histopathological study of a lead-based Indian traditional drug: naga bhasma. Indian Journal of Pharmaceutical Sciences, Jan;72(1):24-30, 2010. [10] Rajput D, Patgiri BJ, Galib R: Anti-diabetic formulations of Nāga bhasma (lead calx): A brief review, Ancient science of life, Jul;33(1):52-9, 2013. [11] Mulik SB, Jha CB: Physicochemical characterization of an Iron based Indian traditional medicine: Mandura Bhasma, Ancient science of life, Oct;31(2):52-7, 2011. [12] DHARA. Digital Helpline for Ayurveda Research Articles. [Online] AVT Institute for Advanced Research, the research wing of the Ayurvedic Trust, AVP Group of Institu- tions, Coimbatore, Tamil Nadu, India. [Hivatkozva: 2015. 01 03.] http://www.dharaonline.org/Forms/Home.aspx. [13] The Cochrane Library. [Online] The Cochrane Collaboration, [Hivatkozva: 2015. 01 03.] http://onlinelibrary.wiley. com/cochranelibrary/search. [14] Natural Standard. [Online] Natural Standard Research Collaboration, [Hivatkozva: 2015. 01 03.] https://naturalmedicines.therapeuticresearch.com/databases/healthwellness/a/ayurveda/bottom-line.aspx. [15] Herron RE, Fagan JB: Lipophil-mediated reduction of toxicants in humans: an evaluation of an ayurvedic detoxification procedure, Alternative therapies in health and medicine, Sep-Oct;8(5):40-51, 2002. [16] Vayalil PK, Kuttan G, Kuttan R: Rasayanas: evidence for the concept of prevention of diseases, The American journal of Chinese medicine, 30(1):155-71, 2002. [17] MacIntosh A, Ball K: The effects of a short program of detoxification in disease-free individuals, Alternative therapies in health and medicine, Jul;6(4):70-6., 2000. [18] Bhavana Prasher, Sapna Negi , Shilpi Aggarwal: Whole genome expression and biochemical correlates of extreme constitutional types defined in Ayurveda, Journal of translational Medicine, 6:48, 2008. [19] Varker KA, Ansel A, Aukerman G: Review of complementary and alternative medicine and selected nutraceuticals: background for a pilot study on nutrigenomic intervention in patients with advanced cancer, Alternative therapies in health and medicine, 18(2):26-34., 2012. [20] McCann MJ, Johnston S, Reilly K: The effect of turmeric (Curcuma longa) extract on the functionality of the solute carrier protein 22 A4 (SLC22A4) and interleukin-10 (IL-10) variants associated with inflammatory bowel disease, Nutrients, 13;6(10):4178-90, 2014. [21] Mobasheri.: Intersection of inflammation and herbal medicine in the treatment of osteoarthritis, Current rheumatology reports, 14(6):604-16, 2012. [22] Balkrishna, Acharya: Yog in synergy with medical science, Hardwar: Divya Prakashan, 2007. ISBN-81-89235-62-1. [23] AYUSH web site (On line) http://indianmedicine.nic.in/ index1.asp?lang=1&linkid=18&lid=42 (Hivatkozva: 2015. 02.12) A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Szalkai Iván 1975-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, 1985-ben bőrgyógyászat szakvizsgát, majd 1988-ban akupunktúra licenc vizsgát szerzett. Egész pályafutása alatt a komplementer gyógyászatok hatásmechanizmusa érdekelte. Egy- időben a Magyar Fitoterápiás Társaság titkára volt. A MAOT vezetőségi tagja, a Dutch University College(Hollandia) és a Ayush Samiti Foundation (India), Kaqun Hungária Kft. tudományos tanácsadó testületének a tagja. Az Indiai Ősi Gyógymódok a Magyarországi Egészségügyért Alapítvány tanácsadója, 2007 óta ayurveda kurzust tart a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán és a Debreceni Egyetemen. IME XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. JANUÁR-FEBRUÁR 47