A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő A nagy szállodákban, toronyépületekben, repülőjáratokon nincsen 13. emelet, 13. sor, 13. szék. Babonából. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületét mindez kevéssé zavarja, hiszen immár 13. alkalommal rendezi meg a Magyarországi Egészségügyi Napokat. Az esemény megrendezésére sürgető aktualitások között kerül sor: már megalakult az új kormány, a jelen beköszöntő megírásakor kezdődik a részletes kormányprogram vitája, így az egészségügyet érintő rész sem ismert még teljes mélységében a résztvevők előtt. Megelőlegezve egyesületünk elvárásait, hadd foglaljam össze az IME – az egészségügyi vezetők szaklapja – konferenciánkra megjelenő számának beköszöntője gyanánt azt, hogy milyen egészségügyet szeretnék, szeretnénk. Legyen jól strukturált, lehetőség szerint ott lássák el a beteget, ahol arra a megfelelő kompetencia megvan, azaz álljon végre csúcsáról a talpára a piramis. Legyen erős az alapellátás, melyet segít a járóbeteg-szakellátás, legyen ütőképes végre a sürgősségi ellátás, az aktív és a krónikus ágyak aránya igazodjon végre a valós igényekhez. Ne kerülhessen ellátandó eset kórházba szociális indokkal, ezeket fogja fel a szociális védőháló. Az átalakításhoz meg kell teremteni a társadalmi konszenzust, és forrást kell biztosítani az egész folyamathoz és nem utólag, hanem a folyamatokkal párhuzamosan. Érvényesüljön az az elv, hogy az ellátásért valaki fizet, erősödjön meg a járulékfizetési fegyelem. Továbbra is érvényesíteni kell azonban a szolidaritási elvet. El kell érnünk, hogy a jogszabályi változások, feladatok (pl. béremelés, energia árváltozás...) forrás biztosítása nélkül ne terhelhessék a rendszert. Jó lenne ha végre nem kellene úgy beszélni az ágazatról, hogy „az egészségügy egy lyukas zsák, amelyből csak kifolyik a pénz”. El kell érnünk az értékarányos, stabil, kiszámítható finanszírozást! El kell, hogy fogadtassuk: hatékony egészségügy nélkül nincs ütőképes, hatékony gazdaság. Valamennyiünk érdeke, hogy helyreállítsuk az ágazatban dolgozók szakmai, társadalmi, gazdasági presztízsét. A reorganizált egészségügy csakis európai körülmények között működhet, amelynek része az európai pályázati rendszer, a széleskörű együttműködés „határon” belül és kívül egyaránt. Közösen – politikusoknak, szakmapolitikusoknak, gazdasági vezetőknek – olyan egészségügyet kell létrehoznunk, amely korszerű körülmények között, magas színvonalú ellátást nyújt az arra rászorulóknak. Lebegjen szemünk előtt mindig, hogy előbb-utóbb, szeretteink, de saját magunk is igénybevevők leszünk. Mindehhez a fájdalmas átalakulást is tudomásul kell venni. Az egészségügy valamennyi szereplőjének, de az egész társadalomnak arra kell törekednie, hogy a veszteséget minimalizálja, a betegbiztonság érdekében óvja a humán erőforrást. Ezek a nagy, az egész jövőnket meghatározó célok csak elkötelezett szakmai munkával, társadalmi összefogással valósíthatók meg, ehhez mindenkinek megfontoltságot, előrelátást, erőt, egészséget kívánok. Mindehhez a szakmai muníciót pedig szolgáltassa az IME Az egészségügyi vezetők szaklapja szokásosan gazdag cikk-kínálata. Dr. Ari Lajos EGVE elnök IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 3