IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Az egynapos sebészet finanszírozásának hatása a struktúra-átalakításra

  • Cikk címe: Az egynapos sebészet finanszírozásának hatása a struktúra-átalakításra
  • Szerzők: Kovácsné Balogh Ildikó
  • Intézmények: Dr. Réthy Pál Kórház – Rendelőintézet
  • Évfolyam: XII. évfolyam
  • Lapszám: 2013. / 7
  • Hónap: szeptember
  • Oldal: 10-15
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: KÓRHÁZMENEDZSMENT

Absztrakt:

Az egynapos sebészet Magyarországon a nemzetközi trendekkel ellentétben nem terjedt el, amint az elvárható lett volna. Az eddigi egészségpolitikai és egészségbiztosítói próbálkozások részben a meglévő struktúra átalakítására, részben a tevékenységi kör és az elszámolási szabályok folyamatos bővítésére koncentráltak. A cikk megírásával célom annak feltárása volt, hogy melyek azok az egyéb tényezők, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egynapos beavatkozások száma már rövidtávon is növekedjen. Bemutatom, melyek azok a szempontok, amelyek hatással vannak mind a betegek, mind a szolgáltatók preferencia rendszerére.

Angol absztrakt:

One day surgery has not become as widespread in Hungary as expected. To change the situation, the health politics and health insurance focused on changing the existing structures, continuously expanding the scope of activities and changes of financing rules. The aim of this article is to analyse what are the other necessary factors to increase the number of one day surgery on the short term. My intention was to present the factors influencing the preferences of both the patients and the service providers.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Az egynapos sebészet finanszírozásának hatása a struktúra-átalakításra Kovácsné Balogh Ildikó Dr. Réthy Pál Kórház – Rendelőintézet Békéscsaba Az egynapos sebészet Magyarországon a nemzetközi trendekkel ellentétben nem terjedt el, amint az elvárható lett volna. Az eddigi egészségpolitikai és egészségbiztosítói próbálkozások részben a meglévő struktúra átalakítására, részben a tevékenységi kör és az elszámolási szabályok folyamatos bővítésére koncentráltak. A cikk megírásával célom annak feltárása volt, hogy melyek azok az egyéb tényezők, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egynapos beavatkozások száma már rövidtávon is növekedjen. Bemutatom, melyek azok a szempontok, amelyek hatással vannak mind a betegek, mind a szolgáltatók preferencia rendszerére. One day surgery has not become as widespread in Hungary as expected. To change the situation, the health politics and health insurance focused on changing the existing structures, continuously expanding the scope of activities and changes of financing rules. The aim of this article is to analyse what are the other necessary factors to increase the number of one day surgery on the short term. My intention was to present the factors influencing the preferences of both the patients and the service providers. BEVEZETÉS Az egynapos sebészet világszerte terjedő, közkedvelt ellátási forma, amely egyaránt jó a betegeknek és a szolgáltatóknak. A betegek rövidebb idő alatt biztonságosabb ellátásban részesülnek, a szolgáltatók, amennyiben megfelelő feltételek mellett nyújtják az ellátásokat, költségeket takaríthatnak meg. Hazánkban ezen a területen jelentős lemaradás észlelhető, ami több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a bonyolult szabályozási rendszer gátolja terjedését, de az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételek szigorú rendszere, illetve a túlzott adminisztratív kötelezettség sem segíti az ellátási forma arányának növekedését. E szabályok egy része a betegek nagyobb biztonságát szolgálja, azonban a jelenlegi rendszer kialakítása mellett rövidtávon biztosan nem segítik elő az ellátási forma arányának érdemi növekedését. Napjaink gazdasági környezetében az egészségügyi kormányzatok alapvető célja az ellátórendszer fenntarthatóságának biztosítása, új, költséghatékony ellátási formák keresése és alkalmazása. Ennek érdekében a korábbi és a jelenlegi egészségügyi kormányzat is tett próbálkozásokat, hogy a szakmailag előremutató és a költséghatékony ellátási formák – köztük az egynapos sebészet – minél szé- 10 IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER lesebb körben elterjedjenek a szolgáltatások között. Ezen próbálkozások részben a meglévő struktúra átalakítására, a tevékenységi kör és az elszámolási szabályok folyamatos bővítésére koncentráltak. A rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg az látható, hogy ezek az intézkedések önmagukban nem biztosították a kívánt eredményt. Az egynapos sebészet aránya jelenleg is elmarad az elvárttól, ami azt jelenti, hogy ennél hatékonyabb, az ellátások jellegét is érintő intézkedés sorozatra van szükség. Vizsgálatom célja, feltárni azokat az problémákat, melyek megoldása nélkül az egynapos sebészeti beavatkozások aránya nem tud olyan mértékben növekedni, mint a nyugat európai országok zömében. Be kívánom mutatni azokat a szempontokat, melyeket a betegek illetve a szakellátást végző szolgáltatók mérlegelnek, amikor az egynapos sebészet választása vagy elutasítása mellett döntenek. MÓDSZEREK A kérdés vizsgálata során megpróbáltam áttekinteni mindazon változásokat, melyek az elmúlt években az egynapos sebészet arányának alakulására befolyással voltak. Vizsgáltam a jogszabályi környezetet és a szakmai szabályok változásait, a rendelkezésre álló pályázati lehetőségeket valamint az egynapos sebészet jelenlegi finanszírozási rendszerét [1, 2, 3]. Elemeztem Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az OECD adatszolgáltatás elmúlt hat évének adatait, melyek segítségével bemutattam az egynapos sebészeti tevékenység alakulását, összehasonlítva a nemzetközi adatokkal [5, 6]. Primer kutatást végeztem három szakma – sebészet, traumatológia és ortopédia – szakorvosaival, szakmánként két-két fővel. Mindannyian kórházban – a dél-alföldi térség két megyei és egy városi kórházában – dolgozó szakorvosok, akik napi/heti szinten végeznek egynapos műtéteket. Az elemzéshez két vizsgálati módszert alkalmaztam. A mélyinterjúk elkészítésének módszerét azért választottam, mert megítélésem szerint így sokkal pontosabban és részletesebben van lehetőség a mindennapi gyakorlat, az orvosokat befolyásoló motivációk bemutatására, a nehézségek feltárására és a megoldási elképzelések bemutatására. A vizsgálat során elkészített mélyinterjúk több kérdéskört öleltek fel. Vizsgáltam, hogy a válaszoló orvosok mennyire ismerik a környező, esetleg a tengerentúli országok gyakorlatát, az ott meglévő kompetenciákat. Melyek azok a szempontok, melyeket mérlegelnek, amikor felajánlják betegeiknek az egynapos ellátási formát, illetve azok az egyéb ellátási formák, melyek fejlesztése, hatékonyságának növelése MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT szükséges lenne. Kérdéseket tettem fel annak feltárására, hogy melyek azok a tényezők, melyek korlátozzák az egynapos sebészeti esetek arányának emelkedését. Mennyire ismerik a szakellátási forma finanszírozását, jelenlegi kompetenciáit és intézményük elszámolási lehetőségeit, korlátait. Mindezeket mennyire tartják megfelelőnek és mit változtatnának rajta. Kiegészítésképpen készítettem egy, a mélyinterjúk által kapott eredményeket alátámasztó kérdőíves vizsgálatot is. A három szakma szakorvosai összesen negyven darab kérdőívet töltöttek ki a mélyinterjúkban részt vevő szakorvosok intézményeiben. Az orvosoknak lehetőségük volt rangsorolni a kérdésekre felkínált válaszokat. A kérdések az ellátási formát választó vagy elutasító betegek indokait tárták fel, bemutatták az orvosokat motiváló tényezőket. Rangsorolták, és ezáltal súlyozták azokat a tényezőket, melyek véleményük szerit segíthetik az egynapos sebészet arányának növekedését, a várólisták hosszának csökkenését. Vizsgáltam végül, hogy a funkcióváltó intézmények esetében mik azok a tényezők, melyek teljesülése nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy a betegek nagyobb arányban vegyék igénybe ezekben az intézményekben az ellátást. EREDMÉNYEK A kapott eredményeket két oldalról – a betegek és a szakellátók oldaláról – mutatom be. Ennek oka, hogy a kapott eredmények alapján mások azok a tényezők, amelyek a betegek, és mások, amelyek a szakellátók preferencia rendszerére vannak hatással. Mindkét csoportban egyaránt fellelhetőek ösztönző és gátló tényezők. A betegek esetében ösztönző tényezőként szerepeltek a rövidebb kórházi tartózkodás, a lábadozási idő csökkenése, a gyorsabb gyógyulás. Ezek a válaszok mindhárom szakmában azonosak (1. ábra). 1. ábra A betegek preferenciái az egynapos sebészeti ellátás igénybevételekor A legfontosabbnak (az első helyre jelölték) a betegek az orvosi javaslatot, de hasonlóan fontosnak ítélték meg a rövidebb kórházi tartózkodást is. Érdekesnek tartom, hogy a rövidebb táppénzes idő és a munkahely megtartása a megkérdezettek többségénél nem szerepelt a választás okai között. A betegek szempontjából gátló tényezőként említhetjük a közlekedési nehézségeket, a szövődményektől való félelmet, a szociális és infrastrukturális feltételek hiányát (2. ábra). 2. ábra Az egynapos sebészeti ellátás igénybevételét gátló szempontok A kapott adatok azt mutatják, hogy a betegek az ápolás igénye miatt utasítják leginkább vissza a felajánlott egynapos ellátást. Érzékelhető, hogy a szociális ellátások, a házi betegellátás, az otthoni szakápolás jelenlegi rendszere nem tudja ezt a feladatot felvállalni. Nem megfelelő az otthoni szakápolási rendszer jelenlegi kapacitása és finanszírozási rendszere. Szintén jelentős visszautasítási okként szerepel a gépjármű hiánya, a nem megfelelő betegszállítás és a közlekedési nehézség, melynek megoldása további feltétele lenne az ellátási arányok növelésének. Ez egyrészt a betegszállítás átszervezésével, illetve a beteg otthonában, az ellátást követő napon történő háziorvosi látogatással (kontrollal) véleményem szerint javítható lenne. A betegek oldaláról tehát azok a fejlesztendő területek – otthoni szakápolás, háziorvosi rendszer – amelyek az ellátáshoz való hozzáférését javítják, egyszerűsítik. A jelenleg érvényben lévő 43/1999 (III.3) Kormányrendelet 35.§. (4) pontja értelmében egynapos beavatkozással összefüggésben nem rendelhető el otthoni szakápolás. Ennek módosítása főleg a kisebb városokban, falvakban lakók esetében alapfeltétele az egynapos ellátás igénybevételének. A háziorvosi rendszer kompetenciáinak bővítésével, a közvetlen háziorvosi – szakorvosi kapcsolat kialakításával a közlekedési nehézségek és a komplikációtól való félelem is csökkenthető lenne. A szolgáltatók oldalát vizsgálva a legfontosabb, hogy az egynapos ellátási forma egyaránt kedvező a betegeknek (rövidebb ellátási idő) és a szolgáltatóknak (költséghatékonyság). E téren azonban a tárgyi feltételek, és a finanszírozás területén is gyökeres változásokra lenne szükség (3. ábra). Az orvosokat motiváló tényezők közül a beavatkozással járó kisebb költség dominál. Ez a tényező azonban csak akkor érvényesülhet maximálisan, ha az egynapos beavatkozásokat az aktív ellátástól elkülönített szervezeti egységben végzik, és a betegeket a nap végén otthonukba bocsátják. A betegek megtartását és a szakmai fejlődést is fontos tényezőként említették. Az adatokból az is látható, hogy a IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 11 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT 3. ábra A szakorvosok véleménye az egynapos sebészet fejlesztését elősegítő tényezők fontosságáról 4. ábra Az egynapos beavatkozások aránya az összes műtét %-ban. (forrás: OECD Health Data:(database) 2012) betegek iránti felelősség ebben a kérdésben nem számít döntő tényezőnek, ami arra enged következtetni, hogy az ellátási forma véleményük szerint nem jelent különösebb kockázatot a betegeik számára. Az elkészített mélyinterjúkból egyértelműnek látszik, hogy a legfontosabb gátló tényező az ellátási forma finanszírozásának alakulása. Európa országaiban eltérő struktúrában, eltérő kompetenciával végzik az egynapos sebészeti beavatkozásokat. Ennek megfelelően eltérést mutat a tevékenység finanszírozása is. Németországban vagy Portugáliában az ambuláns ellátás díjazása jóval alacsonyabb, mint ugyanazon beavatkozás aktív osztályon történő elvégzése esetén. Spanyolországban, Olaszországban és a skandináv országokban az esetfinanszírozást alkalmazzák, így hasonlóan hazánkhoz, nincs különbség a között, hogy az esetet egynapos egységben vagy fekvőbeteg osztályon látják el, azonos finanszírozás jár mindkettőért [4]. Magyarországon a tevékenység bevezetésétől napjainkig többféleképpen is elszámolható az ellátás. Napjainkban is lehetőség van aktív volumenkorlát terhére, pályázati úton befogadott kapacitásokon egynapos volumen terhére, valamint járóbeteg szakellátás keretében, járóbeteg volumen terhére jelenteni és elszámolni a beavatkozásokat. A többféle elszámolási lehetőség ellenére az ellátási arány nem növekedhet, mivel jelenleg még mindig az intézmények számára a befogadáskor megállapított teljesítmény volumen korlát értékek vannak érvényben. Akkor képviselhetne a szakellátások körében nagyobb arányt az egynapos sebészet, ha a szolgáltatók a tevékenységüket nem teljesítményvolumen korlát terhére számolhatnák el, illetve amenynyiben annak megszüntetése nem lehetséges, akkor legalább a volumen mértékének kellene lépést tartania a teljesítményekkel. Az OECD adatszolgáltatás adataiból látható, hogy 2006ról 2007-re a pályázati úton befogadott egynapos tevékenység beindítása, és a hozzá rendelt többlet forrás biztosítása közel duplájára növelte az országosan végzett összes műtéti beavatkozásból az egynapos beavatkozások arányát (4. ábra) [5]. Ezzel párhuzamosan természetesen növekedett az egynapos esetek visszaigazolt súlyszáma is az összes lehetsé- ges egynaposként elszámolható eset súlyszámának viszonyában, lásd 5. ábra [6]. 12 IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 5. ábra A visszaigazolt egynapos súlyszámok aránya a lehetséges egynapos súlyszámok vonatkozásában (Forrás: OEP Finanszírozási Főosztály) 2007-ben a pályázati úton befogadott szolgáltatók számára kiosztott volumenek hatására a lehetséges egynapos esetek aránya növekedett (12,16%-os emelkedés). Közel hasonló növekedést eredményezett a 2011 I. félévben biztosított többlet teljesítmény volumen, amelyet az intézmények csak egynapos ellátásban felhasználható tevékenységre, használhattak fel (1. táblázat) [6]. 1. táblázat Az egynapos ellátások részaránya (Forrás: OEP Finanszírozási Főosztály) MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Az adatok tehát egyértelműen igazolják, hogy amennyiben célzott forrás kerül a rendszerbe akkor az intézményi kör igen intenzíven reagál. Az intenzív reakció hátterében a szakmai, finanszírozási és költséghatékonysági tényezők fontos szerepet játszanak [7]. Ezeknek a forrásoknak a biztosítása azonban nem intézményi, hanem országos szintű feladat. A jelenleg csak szóban preferált területhez pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre célzott fejlesztési források. A válaszadókat leginkább a kompetencia lista megfelelősége osztotta meg. Ennek a gátló tényezőnek a mértéke nagymértékben függött attól, hogy mely szakma milyen kompetencia listával rendelkezik jelenleg. Természetesen minden szakma csak akkor elégedett a kompetencia listájával, ha az támogatja az ellátás fejlődését. Traumatológia és ortopédia vonatkozásában a szakorvosok megfelelőnek tartották a kompetencia listát. Mindkét szakma esetében 2009 január és 2012 januárja között jelentősen növekedett az elvégezhető beavatkozások köre. A legkisebb változás a sebészeti szakmában mutatható ki az elmúlt években. A vizsgált időszakban az elszámolható beavatkozások köre csak 19 beavatkozással növekedett. Mindkét sebész szakorvos megfogalmazta azt, hogy a laparoszkópos beavatkozásokkal bővíteni kellene a kompetencia listát. Az egyik megkérdezett szakorvos szerint nem a jelenlegi kompetencia listát kellene módosítgatni, javítgatni, hanem át kellene venni a nemzetközi „best practice”-t. A vizsgálat megerősíti azt a felvetést, hogy az elszámolás egyszerűsítésével (különböző kompetencia listák összevonásával), a jelenlegi teljesítmény volumen korlát rendszer lazításával növelni lehetne az egynapos esetek arányát. Ezen túl azonban egyéb tényezők teljesülésére is szükség van a növekedés elérése érdekében. További lehetséges korlátozó tényezőként merült fel még az orvosok érdekeltségének hiánya, a beteg compliance, és az ellátással kapcsolatos információk hiánya. Intézményen belüli korlátként merült fel, hogy nem áll rendelkezésre elkülönített egynapos részleg, amely lehetővé tenné az egynapos ellátásban részesülő betegek elkülönítését az aktív ellátásában részesülőktől. Nemzetközi irodalmi adatok bizonyítják, hogy csak az önálló szervezeti egységben végzett és megfelelően szervezett ellátás képes biztosítani az elvárt költséghatékonyságot és minőséget. Az itt kialakított korszerű körülmények, az aktív ellátástól eltérő ellátási forma nagyban javítaná az ellátás megítélését a betegek körében, és megteremtené a költséghatékony ellátás alapfeltételét [8]. Az érdektelenség csökkentéséhez, az érdekeltség megteremtéséhez mindenki az anyagi ösztönzők bevezetését tartja megoldásnak. Véleményük szerint az érdekeltség három szinten valósulhat meg. Egyrészt az orvos / szakdolgozók érdeke, hogy reálkeresete ne csökkenjen. Ebben az ellátási formában az intézményekben bevezethető érdekeltségi rendszerek, premizálások biztosíthatják számukra reálkeresetük szinten tartását. Az intézménynek az az érdeke, hogy az ellátás teljesítménye ne kerüljön degresszív elszámolás alá. A legfontosabb, hogy minden egyes beavatkozás értékén legyen finanszírozva, azaz az intézmény megkapja 100%-ban az ellátás után meghatározott súlyszám értéket. A beteg közvetítetten generálja az igényt. Amennyiben az orvos érdekelt az ellátási forma növelésében, a beteget is érdekeltté tudja tenni. A beteget érdekeltté lehet tenni minimál invazív módszerrel, a legkorszerűbb eszközökkel és a legrövidebb, legkisebb fájdalommal és időráfordítással járó gyógyulással. Vizsgáltam továbbá azt, hogy a szakorvosok szerint az egynapos ellátások alakulása befolyásolja-e a várólisták hosszát. A megkérdezettek közel 50%-a szerint csökkentheti a várólisták hosszát azon beavatkozások esetében, amelyek az egynapos kompetencia listán és a várólistán is megtalálhatók. Azonos arányt képviselt azok száma, akik szerint csak a kompetencia lista bővítésével lehetne elérni csökkenést, illetve azok száma, akik szerint a változás csak szűk kört érintene. Az utolsóként feltett kérdés osztotta meg a válaszadókat a leginkább. A kérdésem arra irányult, hogy a 2012. évben funkcióváltó intézmények esetében melyek azok a tényezők, melyek teljesülése esetén a betegek nagyobb arányban tudnának az egynapos ellátáshoz hozzáférni. A felsorolt hét lehetséges válasz közül a megkérdezettek 85%-a szerint a korszerű feltételek biztosítása a legfontosabb feltétel. A válaszadók több mint fele az érdekeltségi rendszer bevezetését és a koncentrált ellátás biztosítását tartaná fontosnak, míg a mennyiségi korlátozásra vonatkozó kérdések képviselték a legkisebb arányt a válaszok között (6. ábra). 6. ábra Az egynapos ellátás fejlesztését leginkább elősegítő tényezők ÖSSZEGZÉS A vizsgálatban megpróbáltam feltárni azokat az oki tényezőket, melyek biztosítása esetén már rövidtávon biztosítani lehetne az egynapos ellátások arányának növekedését. A szakorvosok körében elvégzett vizsgálat eredményeit egyrészt szövegesen, másrészt grafikusan értékeltem. A betegek esetében a kapcsolódó határterületek nem megfelelő kapacitásai okozzák a legnagyobb problémát. A beavatkozások után idősebb korban problémát okoz az otthoni szakápolási korlátozott hozzáférése, valamint a háziorvosi rendszer és a szakellátás nem megfelelő kapcsolata. IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 13 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Az utazási nehézségek, illetve az otthoni ápolással járó többletköltségek szintén rontják az ellátási forma elfogadottságát. Természetesen ez utóbbiakra az egészségügy vezetői nem tudnak érdemben hatást gyakorolni, de a házi szakápolási rendszer kiszélesítésével illetve a háziorvosi rendszer megerősítésével – a jelenlegi humánerőforrás krízis lehetőségeit is figyelembe véve – mindenképpen szükséges foglalkozni. A szolgáltatók oldaláról nézve a szakmai szabályok kidolgozása, a minőségügyi követelmények alkalmazása megfelelő szintet eredményezne, azonban a több éve állandóan változó kompetenciák, elszámolási szabályok akadályozó tényezőként szerepelnek. A kapott adatokból egyértelműnek alátámasztható, hogy a finanszírozás átalakítása nélkül nem lehet elvárni az ellátási forma arányának növekedését. Látható, hogy amennyiben célzott forrás kerül a rendszerbe az elvégzett beavatkozások aránya is növekszik. A finanszírozás nem követte – és jelenleg sem követi – a szolgáltatók teljesítményét, a bevezetés óta jelentkező többlet igényt. Az intézmények gazdálkodása pedig nem teszi lehetővé a kifizetetlen teljesítmények arányának további növelését. Az egynapos ellátási formának köszönhető rövidebb hospitalizációs idő, csökkenő gyógyszer és anyagköltség valamint a nozokomiális fertőzések számának minimalizálása a költségek racionalizálását segíti az aktív fekvőbeteg szakellátási formával szemben. A vizsgálat megerősíti azt a feltevést, hogy az elszámolás egyszerűsítésével (különböző kompetencia listák összevonásával), a jelenlegi teljesítmény volumen korlát rendszer lazításával (folyamatos TVK korrekció az elszámolt teljesítmények figyelembe vételével) növelni lehetne az egynapos esetek aránya. Ezen túl azonban egyéb tényezők teljesülésére is szükség van a növekedés elérése érdekében. A tárgyi feltételek között célszerű lenne minden intézményben biztosítani egy önálló, az aktív ellátástól teljesen elkülönített egynapos részleget, amely megfelelő munkaszervezés mellett biztosítani tudná az elvárt költséghatékonyságot és minőséget. Az egynapos sebészet szakmai és gazdasági előnyei összefoglalva a következők: • Rövidebb ideig tartó kórházi tartózkodás, ami lehetővé teszi a beavatkozások számának növelését, a várólisták hosszának csökkentését • Fix menetrend, ezáltal hatékonyabb műtőkihasználtság • A beavatkozások kevéssé zavarják meg a betegek napi rutin tevékenységét, kevesebb a munkából való távollét (hiányzás) • Hatékonyabb humánerőforrás szervezés, illetve az intézményeknél jelentkező bér- és járulékköltségek csökkenés. (egyműszakos munkarendben az éjszakai személyzet bére megtakarítható) • Csökken a sebészeti eljárások elvégzésének ideje, költsége. Az így felszabaduló források felhasználhatók a sebészeti és az aneszteziológiai ellátás fejlesztésére. • A magas költségű eszközök, műszerek kihasználtsága a szervezett ellátás következtében nő [9]. A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása érdekében mindenképpen szükséges lenne az egynapos sebészeti ellátás arányainak növelését. Ehhez azonban nem elegendő a szándék, tenni is kell érte! A publikáció a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Kar, Egészségpolitika, tervezés és finanszírozás MSC szakon 2013-ban elkészített diplomamunka alapján készült. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet konzulensemnek, Dr. Dózsa Csabának, aki iránymutatásaival segítette dolgozatom elkészítését. Köszönöm továbbá azon szakorvosok segítségét, akik a mélyinterjúkban való részvétellel és a tesztek kitöltésével segítették munkámat. IRODALOMJEGYZÉK [1] Szabálykönyv az OEP által külön szerződéssel finanszírozott egynapos beavatkozások minőségbiztosítási és ellátás szervezési feltételeire [2] Állami Számvevőszék jelentése az egynapos sebészeti ellátásra fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről, 2010. március [3] Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja: Ambuláns és egynapos sebészet Készítette: A Sebészeti Szakmai Kollégium [4] Egynapos sebészet – Nemzetközi kitekintés tanulmány ESKI Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, 2007. június [5] OECD adatok 2012 http://stats.oecd.org/index.aspx?DataSetCode= 14 IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER HEALTH_STAT Letöltés ideje: 2012. február 24. [6] OEP adatbázis 2013 [7] Dr. Mészáros János: Egynapos sebészet helyzete Magyarországon 2010-2012. IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja, XII. évfolyam 2. szám, 5 oldal, 2013 [8] Dodaro CA, Grifasi C, Lo Conte D, Romagnuolo R. Ann: Advantages and disadvantages of day surgery in a department of general surgery. Ital Chir. 2012 Oct 26. doi:pii: S0003469X12019896. PMID: 23103718 [PubMed – as supplied by publisher] http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23103718 Letöltés ideje: 2013. március 11. MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT [9] Day Surgery: Making it Happen (Policy Brief) with the collaboration of IAAS, Executive Committee Members. World Health Organization on behalf of the European Observatory on Health Systems and Policies 2007 http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0011/10 8965/E90295.pdf Letöltés ideje: 2012. október 8. A SZERZŐ BEMUTATÁSA Kovácsné Balogh Ildikó controller, diplomáit a Debreceni Egyetemen szerezte meg. 2006-ban az Egészségügyi Főiskolai Kar Egészségügyi Ügyvitel- szervező Szakán, majd 2013-ban a Népegészségügyi Kar Egészségpolitika, tervezés és finanszírozás mesterszakán végzett. A békéscsabai Dr. Réthy Pál Kórház – Rendelőintézet Controlling osztályán dolgozik. Hallgassunk a jó tanácsra, előzzük meg a halláskárosodást! A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy egész nap a monitor vagy a televízió előtt ülni egészségtelen a szemünknek, hogy az erős napsütésben gondoskodnunk kell bőrünk védelméről. Arra azonban már kevesebben gondolnak, hogy hallásunkat is nap, mint nap káros külső hatások érik. Hallószervünk védelmével kapcsolatban Dr. Kraxner Helga, a Budai Egészségközpont fül-orr-gégész szakorvosa osztja meg velünk tanácsait. Az utcán, a munkahelyünkön, a tömegközlekedési eszközökön, de még otthonunkban is különböző hanghatások érnek minket folyamatosan, amelyek megterhelik hallórendszerünket. Egy beszélgetés megközelítőleg 60 dB-es, 80 dB-re tehető a városi forgalom vagy az ébresztőóra hangja, míg egy szórakozóhelyen akár 110 dB-es zajnak lehetünk kitéve. Ezzel azért érdemes tisztában lenni, mert míg a javaslatok szerint 85 dB-es zajterhelés mellett akár napi 8 órát is eltölthetünk (feltételezve, hogy a nap további részét relatíve csendes, 70dB-es zajszint alatti környezetben töltjük), addig 3dB-es zajnövekedés dupla (!) terhelésnek felel meg, ezért pl. 100dB-es zajban már csak 15 percet tartózkodhatunk a halláskárosodás veszélye nélkül. A számok tükrében nem meglepő, ha egy-egy mozgalmas irodai nap, városi séta, vagy néhány zenehallgatással töltött óra után arra leszünk figyelmesek, hogy zúg vagy cseng a fülünk, esetleg nehezebben hallunk meg bizonyos hangokat – legtöbbször szerencsére csak átmenetileg. „A külső zajok egy részét nem tudjuk kiszűrni az életünkből, kis odafigyeléssel mégis sokat tehetünk hallószerveink védelme érdekében. Például lehetőleg hangfalakkal hallgassunk zenét, mert a fülhallgatók használata jobban terheli hallórendszerünket, hiszen minden hangcsillapítás nélkül jut a hallójáratunkba. Amennyiben mégis az utóbbi megoldást választjuk, akkor óránként iktassunk be egy-egy szünetet, és az aktív időben se hallgassuk túl hangosan a zenét. Lehetőleg kerüljük, hogy rendszeresen, hosszabb ideig magas zajszintnek tegyük ki hallásunkat, mert annak hosszú távon súlyos következményei lehetnek. Figyeljünk folyamatosan hallószerveink jelzéseire, és ha a fülzúgást vagy csengést huzamosabban tapasztaljuk, mindenképpen forduljunk szakemberhez” – javasolja a doktornő. A zajok nem csak a hallásunkra lehetnek rossz hatással, hanem a nyugodt pihenést vagy a koncentrációt is hátráltathatják. Ezekben az esetekben segíthet a hangok célzott szűrése, például ha zajos környezetben lakunk, alkalmazhatunk füldugót az alváshoz. Hasznos megoldás az aktív zajszűrővel rendelkező fejhallgató is, amelyet akkor érdemes használni, ha munka vagy akár tanulás közben teljes csendre van szükségünk a koncentrációhoz. Forrás: Morpho Communications IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 15