Intézmények:Pannon Egyetem Mûszaki Informatikai Kar, Pannon Egyetem Egészségügyi Informatikai Kutató-Fejlesztő Központ, IME Szerkesztőség, ---
Évfolyam: XII. évfolyam
Lapszám:2013. / Különszám
Hónap:Különszám
Oldal:24-28
Terjedelem:5
Rovat:KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA
Alrovat:KUTATÁS - FEJLESZTÉS
Különszám: XII./Képalkotó különszám
Absztrakt:
Az agyi bioelektromos aktivitás mérésére jelenleg csak közvetett képalkotó módszerek állnak rendelkezésre. A dolgozatban ismertetésre kerül egy újszerű eljárás elve, amely önmagában, de a szokásos képalkotókkal kombinálva is, lehetővé teheti a cortex bioelektromos jelenségeinek térés időfüggő ábrázolását. A bemutatott modell-alapú vizsgálat becslést ad a corticális aktivitás mérésekor várható térbeli felbontás értékére. Az eredmények neurobiológiai alkalmazhatóságát az ujjbillentéses paradigma alkalmazásával a motoros működés agykérgi szerveződésének vizsgálata igazolja.
Angol absztrakt:
Currently, for the characterization of brain electrical activity only indirect imaging methods (MRI/fMRI) are available. In this paper a novel bioelectrical approach is outlined which provides a tool for the direct visualization of the brain electrical activity. However its combination with the conventional imaging facilities may improve the spatio-temporal visualization features even further. The model-based study was focusing mainly on the achievable spatial resolution. The usefulness of the results is illustrated by the analysis of finger-tapping records.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
VIII. KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM KUTATÁS – FEJLESZTÉS Lokális agykérgi aktivitás mérése Laplace-típusú EEG térképezéssel: A felbontás vizsgálata modellezéssel Prof. Dr. Kozmann György, Dr. Juhász Zoltán, Tuboly Gergely, Dr. Vassányi István, Pannon Egyetem, Veszprém Prof. Dr. Nagy Zoltán, Országos Klinikai Idegtudományi Intézet, Budapest Az agyi bioelektromos aktivitás mérésére jelenleg csak közvetett képalkotó módszerek állnak rendelkezésre. A dolgozatban ismertetésre kerül egy újszerű eljárás elve, amely önmagában, de a szokásos képalkotókkal kombinálva is, lehetővé teheti a cortex bioelektromos jelenségeinek tér- és időfüggő ábrázolását. A bemutatott modell-alapú vizsgálat becslést ad a corticális aktivitás mérésekor várható térbeli felbontás értékére. Az eredmények neurobiológiai alkalmazhatóságát az ujjbillentéses paradigma alkalmazásával a motoros működés agykérgi szerveződésének vizsgálata igazolja. Currently, for the characterization of brain electrical activity only indirect imaging methods (MRI/fMRI) are available. In this paper a novel bioelectrical approach is outlined which provides a tool for the direct visualization of the brain electrical activity. However its combination with the conventional imaging facilities may improve the spatio-temporal visualization features even further. The model-based study was focusing mainly on the achievable spatial resolution. The usefulness of the results is illustrated by the analysis of finger-tapping records. BEVEZETÉS Az agykéreg aktivitása bioelektromos jelenség, következésképpen logikusnak tűnik a részletes tér- és időfüggő működés bioelektromos „képalkotóval” történő vizsgálata. Ennek elvi lehetőségét megadja a nagy elektródasűrűségű, nagy mintavételi frekvenciával dolgozó EEG adatgyűjtő rendszerek használata. Ennek ellenére, a mai klinikai gyakorlat rendszerint a hagyományos képalkotókra támaszkodva próbál az igényeknek megfelelni [1]. Az MRI/fMRI rendszerek viszonylag nagy felbontással képesek megjeleníteni az agyi aktivitás helyét, kiterjedését, de nem alkalmasak az események időbeni szekvenciájának feltárására. Megoldást elvileg a fentiekben említett nagy elektródasűrűségű EEG típusú adatgyűjtőkre épülő módszerek jelenthetik. A mérési adatokból a forrásokra történő következtetés elvileg a klaszszikus lehetőség, az ún. inverz számítási eljárás alkalmazását jelenti [2]. Anélkül, hogy a módszer elvi részleteibe bocsátkoznánk, utalunk arra, hogy a szükséges inverz számítás végrehajtásának komoly elvi, és gyakorlati akadályai vannak. Nagy pontossággal kellene ismerni ugyanis személyre szabottan az agy geometriai felépítését és elektro- 24 mos tulajdonságait (konduktivitás) a tér függvényében. Ezen túlmenően az elektromos tulajdonságok anizotróp tulajdonságainak kvantitatív ismerete is szükséges, aminek megszerzése pillanatnyilag szinte leküzdhetetlen feladatot jelent. A nehézségek leküzdésére a gordiuszi csomó átvágásához hasonló módszert jelenthet a Laplace-típusú (a Laplace-operátor alkalmazásán alapuló) megoldás [3]. Jelen dolgozatban nagyvonalakban bemutatjuk az eljárás lényegét, és a tőle elvárható térbeli felbontási viszonyokat. A szükséges felbontási tulajdonság vizsgálatokhoz modellezési eljárást alkalmaztunk, a négyrétegű gömbi fejmodell segítségével. Ennek nagy előnye, hogy a bemutatandó vizsgálatok eredményét analitikus módszerrel is el lehet végezni, azaz minden számítás eredményét kvantitatívan lehet értékelni, a diszkrét pontokban rendelkezésre álló EEG adatok esetén elérhető pontosság viszonylatában. Tekintettel arra, hogy a gyakorlati esetekben az EEG adatok csak diszkrét, szabálytalan térbeli elrendezésű pontokban ismertek, az ún. Laplace-operátor alkalmazása érdekében egy speciális interpolációs eljárás, a spline interpoláció használata is szükséges [3]. A modellezéses vizsgálat eredményeinek hasznosíthatóságát az ún. „finger-tapping” (ujjbillentéses) paradigma alkalmazásával nyert adatok feldolgozásának értékelésénél, értelmezésénél mutatjuk be [4, 5]. Az eredmények arra utalnak, hogy a nevezett kísérlet hátterében lévő agyi események, szekvenciák, egy elegendően sűrű skalpi mérés esetén a rutin EEG mérésekhez viszonyítva lényegesen pontosabban írhatók le. A LAPLACE-TÍPUSÚ INVERZ MEGOLDÁS LÉNYEGE, KAPCSOLÓDÁSAI A FIZIOLÓGIAI ISMERETEKHEZ A Laplace-eljárás a skalpon mért potenciál-eloszlásból, a koponyacsonton átjutó radiális áramkomponenst határozza meg az 1. ábrán vázlatosan feltüntetett lépések eredményeképpen. Megjegyezzük, hogy az 1. ábra szigorúan csak síkbeli, egységnyi élhosszúságú négyzetes elektródaelrendezés esetében érvényes. Az EEG vizsgálatoknál az összefüggés közvetlenül nem használható, hiszen az elektródák szabálytalan felületen, nem ekvidisztáns és nem egységnyi hosszúságú négyzetes elrendezésben adottak. Annyi viszont érvényes, hogy egy kérdéses pontban a Laplace-operátor értéke, azaz a skalpra merőleges áramkomponens értéke a φ0 potenciálú pont körül „kis távolságban” lévő adatokból számítható, az ún. spline interpolációs módszerrel. A IME XII. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2013. OKTÓBER VIII. KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM KUTATÁS – FEJLESZTÉS megoldáshoz felhasználható általános esetre vonatkozó összefüggéseket illetően [3]. Az alábbiakban bemutatott vizsgálatok esetében használt modell négy rétegből álló gömb geometriájú volt, ahol a szürkeállományt a legbelső gömb felületével tekintettük megegyezőnek. A radiális áram lehetséges forrásának a helyét illetően felhasználjuk azt a körülményt, hogy az EEG jelek forrásai a szürkeállományban helyezkednek el, és egyegy kis cortex darab ekvivalens áramgenerátora jó közelítéssel egy-egy radiális áram-dipólussal jellemezhető [3]. A forrás amplitúdója a szinkronban működő sejtek térbeli kiterjedésétől függ. A non-invazív módon mérhető források létrejötte az ún. mikrokolumnák rendezett tevékenységének az eredménye (eredője). A cortex (a mikrokolumnák) radiális áramkomponense a skalpra érkező árammal arányos, a korrelációs együttható a két mennyiség között > 0.9. Ez azt jelenti, hogy magát a corticális áramot nem ismerhetjük meg pontosan (tekintettel arra, hogy a közbülső közegek áramvezetési képességét nem, vagy csak közelítőleg ismerjük). Azonban megismerhetjük, hogy az emittáló szürkeállomány-darab mikor aktív, és az emittált áram irányítottsága milyen (kifele vagy befele mutat-e). Az ekvivalens források irányítottságát Nunez vizsgálta részletesebben [3]. Egyes esetekben, például az eseményekhez köthető ún. event-related potenciálok (ERP) vizsgálata esetén az ilyen mélységű információ elegendő, ha az aktiváció létrejöttének a tér és idő szerinti szekvenciáját vizsgáljuk. • A jó minőségű becslés eléréséhez viszonylag sűrű elektródaháló szükséges, legalább 128 mérőponttal. Ilyen a saját méréseinkben használt ún. ABC elrendezés is, amelynek vázlatos elektródakiosztása a 4. ábrán látható [4]. A LAPLACE-TÍPUSÚ INVERZ MEGOLDÁS FELBONTÁSÁNAK KÖZELÍTŐ VIZSGÁLATA GÖMBI-FEJMODELLEL A vizsgálatok modellje a 2. ábrán látható. 2. ábra Négyrétegű fejmodell, a fő geometriai és vezetőképességi adatok feltüntetésével. A felbontóképességi vizsgálatok során a feltételezett radiális forrás(ok) a legbelső réteg felszíne alatt helyezkedtek el 1 mm mélységben (a). Dipólus áramforrás (b), parallel és anti-parallel dipólus források (kvadrupólusok). A szaggatott nyíllal rajzolt d távolság a kvadrupólus konfiguráció dipólusainak távolságát jelöli (c). Modell vizsgálataink során először egyetlen dipoláris forráshoz kiszámítottuk az egyszerűsített fejmodell felszínén mérhető EEG jeleket, ezek pontosságáról meggyőződhettünk az analitikus megoldás ismeretében [6]. Ezt követően az EEG adatok alapján meghatároztuk az egyetlen dipólus forráshoz tartozó radiális áram jeleket a modell gömb és a dipólus iránya által meghatározott döfésponton áthaladó főkör mentén, majd egy egyenes mentén kiterítve ábrázol-tuk (3. ábra). 1. ábra A Laplace-operátor számítása, szabályos, ekvidisztáns, egységnyi élhosszúságú négyzetes elektródaháló esetében. A 0-4 indexek a mérőpont helyére utalnak, ahol a φι potenciálok mérhetők. A radiális corticális áramok Laplace-típusú meghatározása az alábbi tulajdonságokkal bír: • A hagyományos inverz feladat megoldásával ellentétben nem igényli a fej külső és belső geometriájának és a szövetek vezetőképességének részletes ismeretét. Az „inverz feladat” megoldását azzal kerüli meg, hogy a speciális elektródaelrendezésével olyan térbeli érzékenységeloszlást hoz létre, amely a vizsgált elektróda alatt csak kis térfogat forrásaira érzékeny, azaz csak a mérő elektróda alatti kis környezetében lévő források hatására reagál, ellentétben a szokásos EEG mérő elrendezéssel. • A források becslése a fentiek következtében nem vezet ill-posed, azaz alulhatározott feladatra [2]. 3. ábra Egy radiális dipólushoz tartozó EEG és Laplace jel. Az ábrán az értékek 0 foknál egységnyi értékűre normalizáltak (felső kép). Két, egymással 10° központi szöget bezáró, kifelé mutató dipólushoz tartozó EEG és Laplace jel, ugyancsak normalizált amplitúdó ábrázolással (alsó kép). A vízszintes tengely -180-tól +180 fokig tart. IME XII. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2013. OKTÓBER 25 VIII. KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM KUTATÁS – FEJLESZTÉS Látható, hogy az egyetlen radiális dipólustól származó EEG jel az egész gömbi fejmodell mentén (�α�> 60°) jelentős amplitúdókat eredményez, ezzel ellentétben a Laplacejel hatása a forrás relatíve kis környezetére koncentrálódik [7,8]. A Laplace-jelen zavaró jelenségek is megfigyelhetők, a nagy amplitúdójú fő hullámtól jobbra és balra megjelenő lecsengő amplitúdójú lengések formájában. Ezek a fejmodell rétegeinek különböző vezetőképességéből adódnak. Megítélésünk szerint azonban, ha a tér- és időbeli szekvenciákat akarjuk vizsgálni (pl. finger-tapping esetében), ezek az értelmezést nem zavarják. A modell vizsgálat második részében a 2. ábra jobb oldalán látható szimbolikus ábrázolásnak megfelelően, a főkör síkjában az első dipólustól kis h távolságra, egymással α = 10°-os központi szöget bezáró második (az elsővel azonos, vagy azzal ellentétes irányú) dipólust helyeztünk el és számoltuk a „kvadrupoláris” forrás összeállításhoz tartozó EEG, ill. Laplace jeleket. A dipólusokat egymáshoz közelítve, becsültük a cortex szintjén azoknak a radiális dipólusoknak a távolságát, amelyek a felszíni EEG jelben, valamint a felszíni Laplace jelben még elkülönülő, felismerhető csúcsokat eredményeztek. Egyirányú, kifele mutató radiális dipólusok esetében a Laplace-jel még jól elkülönült, ha a dipólusok egymástól kb. 2,5 cm, (a gömb alakú cortex központi szöge alapján 20°) távolságra voltak. Amennyiben a cortex szintjén a két dipólus antiparallel (kvadrupoláris), a szomszédos EEG elvezetéseken jól elkülöníthető a kifele és befele mutató források hatása. Ennél a kísérletnél tovább csökkentve a dipólusok h távolságát, a szomszédos EEG elektródák változatlanul jól felismerik a források kvadrupoláris jellegét, de egyre kisebb pozitív és negatív kilengésű Laplace jeleket eredményeznek (3c. ábra). Ez azt jelenti, hogy ABC jelű EEG elvezetési rendszerben a szomszédos elektródák jó közelítéssel más és más területet „látnak”, amelyek helyvektorai gömbkoordinátás jellemzés esetén egymással < 10°-ot, zárnak be, azaz egymástól kb. 1 cm távolságra vannak a cortex mentén mérve. Ez nyilvánvalóan még mindig rosszabb, mint az MRI/fMRI esetén elérhető felbontási érték, de a kettő kombinációja már így is lényegesen több információt szolgáltathat, mint a klasszikus eljárás egyedül, hiszen itt az időbeli felbontás 1 ms nagyságrendű. Megjegyezzük, hogy a 3a. ábrán látható Laplace-jel relatíve jelentős fél-szélessége, a szürkeállomány felett elhelyezkedő (a mi esetünkben koncentrikus gömbhéjakkal ábrázolt közegek (agyvíz, koponya, skalp)) vezetőképességek következménye, a gyakorlatban ez nem befolyásolható. A LAPLACE JELEK FELBONTÁSI TULAJDONSÁGAINAK HASZNOSÍTÁSA UJJBILLENTÉSES (FINGER-TAPPING) KÍSÉRLETEK ÉRTELMEZÉSÉNÉL Az ujjbillentéses kísérleteink célja, a tér és idő függvényében feltárni a mozgás megszervezésében és végrehajtásában koordinált módon közreműködő corticális területeket, annak forrásstruktúráját, természetesen beleértve a jól definiált motoros központot is. Kísérleteinkben a vizsgálat 26 alanya egy billentyű lenyomását végezte, 5 másodperces gyakorisággal. Az EEG jelek rögzítése egy 128 csatornás aktív elektródás mérősapkával és a hozzá csatlakoztatott BioSemi Active-Two készülékkel történt, 2 kHz-es mintavételi frekvenciával. Tekintettel arra, hogy az ujjbillentéses eseményhez tartozó EEG válasz amplitúdója az alap EEG jelekhez képest kicsi, a műtermékek eltávolítását követően a háttérzaj csökkentése érdekében a billentyűzáródás pillanatához szinkronizált átlagolást végeztünk, tipikusan 200 billentés adatait felhasználva. Az aktivitás tényét, minden elvezetés jelének az esetében, a billentést megelőzően definiált 1 s hosszúságú szakasz szórására normalizálva állapítottuk meg. A kísérletek igazolták, hogy a különböző csatornák által tükrözött aktivitás, az időskálán más és más időpontban kezdődött, illetve fejeződött be. Az időpontok különbözősége utalhat az egyes corticális területek és a közvetlenül a skalpon elvezetett EEG-vel nem érzékelhető kéreg alatti struktúrák (pl. talamus) közötti összeköttetések aktivitására is. Egy tipikus felvétel tér-idő diagramját a 4. ábra mutatja. 4. ábra Jobbkezes finger-tapping kísérlet egy tipikus aktiváció-hely diagramja. Az ábra mutatja a finger-tapping művelet elemi corticális eseményeinek skalpi kivetülését. Az ábra eredeti formájában színkódolva mutatja az aktiváció kezdeteinek sorrendiségét is (ami a mellékelt ábrán nem követhető). A Laplace-jelek időbeli lefolyását két szomszédos elektródára vonatkozóan ugyancsak feltüntettük. Az ábra jobb felső sarkában a preparációs fázis aktivációs időpontjai, a billentyű lenyomásának időpontjához, mint origóhoz viszonyítva vannak megadva. A bemutatott ábrának nem célja a finger-tapping agyi történéseinek részletes elemzése, valamint összevetése az erre vonatkozó korábbi ismeretekkel. A cél annak bemutatása volt, hogy a Laplace-operátor alkalmazásával az eseményfüggő EEG feldolgozással komplex corticális eseményeket nagy felbontással vizualizálni lehet. A 4. ábráról leolvasott eredmények az alábbiakra utalnak: • A finger-tapping művelet végrehajtása, számos (ipsilaterális és contralaterális) corticális terület aktivációját igényli, a 4. ábrán látható szekvenciának megfelelő szerveződésben. IME XII. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2013. OKTÓBER VIII. KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM • • • KUTATÁS – FEJLESZTÉS Az egymással szomszédos skalpi elektródák Laplacejelei (áramai) gyakran egymással ellentétes fázisban lévő jeleket eredményeznek, ami arra utal, hogy mesoscopikusan ezen corticális területek forrásai antiparallel dipóluspárral, azaz kvadrupólussal jellemezhetők [8]. A Laplace-módszer térbeli felbontása a b. pontban leírt esetben ≥ 1 cm, azaz 1 cm-nél kisebb távolságban lévő ellentétes polaritású forráspárok felismerhetők a Laplace-módszerrel. A nagy, 128-256 elektródás rendszerek az MRI-vel kombinálva, egyénre szabottan érzékelni képesek lehetnek az egyes Brodmann területek aktivációját [9] és ezek egymáshoz viszonyított időzítését. Következésképpen bizonyos agyi elektromos tevékenységek kísérletes vizsgálatánál lényegesen meghaladják a hagyományos elrendezések által kínált pontosságot. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A cikkben bemutatott munkát a CSI-Central Nervous System Imaging c. project (ENIAC_08-1-2011-0002) keretében az Európai Unió és a magyar állam támogatta. IRODALOMJEGYZÉK [1] Witt ST, Laird AR, Meyerand ME: Functional neuroimaging correlates of finger-tapping task variations: an ALE meta-analysis, Neuroimage, 2008 Aug 1;42(1):343-56. [2] Gulrajani R: Bioelectricity and Biomagnetism, J Wiley&Sons, 1998. [3] Nunez PL, Srinivasan R: Electric Fields of the Brain. The Neurophysics of the Brain, 2nd Edition, Oxford University Press, Oxford, 2006. [4] Kozmann G, Cserti P, Nagy Z: New approach of spatiotemporal cortical activation assessment in finger-tapping studies, Lecture Notes of the 128th ICB seminar, Warsaw, November, 2012. [5] Vassányi I, Juhász Z, Kozmann Gy, Fabó D: Epileptikus gócok lokalizálását segítő szoftver környezet. IME XII. 4., 43-46, 2012, május [6] Wilson, FN, Bayley, R H: The Electric Field of an Eccentric Dipole in a Homogeneous Spherical Conducting Medium, Circulation, 1950; 1(1), 84–92. [7] Malmivuo J, Suihko V, Eskola H: Sensitivity distributions of EEG and MEG measurements, IEEE Transactions on Biomedical Engineering, 1997;44(3):196–208. [8] Malmivuo J, Plonsey R: Bioelectromagnetism, Oxford Univ. press, 1995. [9] http://en.wikipedia.org/wiki/Brodmann_area A SZERZŐK BEMUTATÁSA Prof. Dr. Kozmann György egyetemi tanár, professor emeritus. A Pannon Egyetem MIK Egészségügyi Informatikai Kutató-fejlesztő Központ vezetője. Okleveles villamosmérnök (BME, 1964), C.Sc. (1981), az MTA doktora (2001). 1964 óta a KFKI munkatársa. 1998-tól a Veszprémi Egyetem főállású oktatója. Jelenleg részmunkaidőben az MTA Műszaki Fizikai Anyagtudományi Kutatóintézetének professor emeritusa. A Pannon Egyetem Informatikai Tudomá- nyok Doktori Iskolájának alapító tagja, az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság és az MTA Informatikai Bizottság tagja, az International Society of Electrocardiology (ISE) és az International Medical Informatics Association (IMIA) vezetőségi tagja, az NJSzT Orvosbiológiai Szakosztályának korábbi elnöke, az IME Az egészségügyi vezetők szaklapja főszerkesztője. Szakmai érdeklődési területei: egészségügyi információs rendszerek, bioelektromos jelenségek mérése és értelmezése, távdiagnosztika. Dr. Juhász Zoltán egyetemi docens a veszprémi Pannon Egyetem Villamosmérnöki és Információs Rendszerek tanszékén, ahol a Párhuzamos és Elosztott Rendszerek kutatócsoport vezetője. Okleveles villamosmérnöki diplomát szerzett 1989-ben (BME), majd két évig Észak-Írországban, a The Queen’s University of Belfast Computer Science tanszékén dolgozott kutatóként. 1992 óta dolgozik a Pannon Egyetemen. 1997-ben szerzett Műszaki Informatika PhD fokozatot. Kutatási területe a párhuzamos és elosztott számítási rendszerek elmélete és fejlesztése, valamint az objektum-orientált technológiák alkalmazása ezen területeken. Az elmúlt évek alatt több tudományos kutatási pályázatot nyert, valamint többször volt vendégoktató az angliai University of Exeter Computer Science tanszékén. Jelenlegi kutatási tevékenysége a sokmagos grafikus processzorok orvosi képalkotásban történő hatékony felhasználására irányul. IME XII. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2013. OKTÓBER 27 VIII. KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM KUTATÁS – FEJLESZTÉS Tuboly Gergely okleveles mérnök-informatikus, diplomáját a Pannon Egyetemen szerezte 2010-ben. PhD tanulmányait a Pannon Egyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolájában végezte. Jelenleg a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karának Villamos- mérnöki és Információs Rendszerek Tanszékén végez oktatási feladatokat és projektmunkát. PhD kutatómunkáját a karon működő Egészségügyi Informatikai Kutató-Fejlesztő Központ keretein belül folytatja. Kutatási területei: bioelektromos képalkotás és az elektrokardiográfia inverz problémájának megoldása. Dr. Vassányi István PhD, informatikus. 1993-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1993-97 között a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet képfeldolgozó csoportjában programozható logikákkal dolgozott. 2000-ben szerzett informatikai PhD-fokozatot a BME-n. 1997-től dolgozik a Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszékén, jelenleg docens. Számos kutatási projekt vezetője illetve résztvevője. Kutatási területe: adatbázis-kezelés, adatmodellezés, adattárházak, rendszertervezés. 2011-től az IME Szerkesztőbizottságának a tagja. Prof. Dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem Vascularis Neurológiai Tanszéki Csoport vezetője, ideggyógyász professzor, a Pannon Egyetem, Műszaki Informatikai Kar Egészségügyi Informatikai Kutató-fejlesztő Központjának kutató professzora. A Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola alapító tagja, program- és témavezető. Általános orvosi diploma után négy szakorvosi képesítést szerzett, 1981-ben az orvostudo- mányok kandidátusa lett, 1992-ben orvostudományok doktora címet nyert el. Számos nemzetközi és hazai tudományos társaság tagja, illetve vezetőségi tagja. A Magyar Stroke Társaság alapító elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke, a Közép-Európai Stroke Társaság alapítója. Megszűnésig az Agyérbetegségek Országos Központja igazgatója az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója. Tudományos érdeklődési területei: keringés eredetű agykárosodás mechanizmusa, agyi reparatív folyamatok, bioelektromos (EEG alapú) képalkotás és ennek alkalmazása a post-stroke állapotokban. Emlődaganat sikeres kezelése terhesség alatt A sikeres együttműködés eredményeként léphetett a gyógyulás útjára az a fiatal nő, aki terhessége alatt már kemoterápiás kezelést kapott. Az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának közös multidiszciplináris szakmai munkájának segítségével, másfél hónappal ezelőtt egy 38 éves terhességi emlőrákban szenvedő fiatal nő, a terhesség második és harmadik trimeszterében, folyamatos nőgyógyászati felügyelettel folytatott sikeres kemoterápiás előkezelést követően, császármetszéssel, egészséges, fejlett, 2879 gramm súlyú lánygyermeknek adott életet. A kemoterápiás kezelések eredményeként a daganat nagysága oly mértékben csökkent, hogy a szüléssel egy altatásban a nagyfokú daganat regresszió emlőmegtartó műtét elvégzését tette lehetővé. A gyermek és édesanyja otthonukban jó egészségnek örvendenek. A szakma szabályai szerint az édesanya további onkológiai kezelése történik, a kemoterápiát majd sugárterápia követi. A közlemény az Országos Onkológiai Intézet kiadványa 28 IME XII. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2013. OKTÓBER
