A Magyar Radiológusok Társasága (MRT) 2014. június 27-én megtartott tisztújító közgyűlésén elnökévé választotta Dr. Bérczi Viktor professzort, a Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatóját, aki lapunknak adott interjújában beszámolt arról, hogy milyen elképzelésekkel látott hozzá a társaság irányításához. Kifejtette: a radiológia az egészségügyi ellátás alappillére, szerepe különösen megnőtt a modern képalkotó eljárások megjelenésével, ugyanakkor a szakma jelentős humán erőforrás gondokkal küzd.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KÉPALKOTÓ PORTRÉ Csúcsra járatva a hazai radiológia Beszélgetés Dr. Bérczi Viktor professzorral, a Magyar Radiológusok Társasága elnökével A Magyar Radiológusok Társasága (MRT) 2014. június 27-én megtartott tisztújító közgyűlésén elnökévé választotta Dr. Bérczi Viktor professzort, a Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatóját, aki lapunknak adott interjújában beszámolt arról, hogy milyen elképzelésekkel látott hozzá a társaság irányításához. Kifejtette: a radiológia az egészségügyi ellátás alappillére, szerepe különösen megnőtt a modern képalkotó eljárások megjelenésével, ugyanakkor a szakma jelentős humán erőforrás gondokkal küzd. – Elnök úr, megválasztásához ezúton gratulálok magam és az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja szerkesztőségének nevében. Hogyan értékeli az elmúlt kétéves ciklus eredményeit, és milyen irányban kívánja folytatni az előző elnök, Dr. Baranyai Tibor professzor munkáját? Baranyai Tibor professzor úr több évtizedes vezetői és szervezői tapasztalatának lenyomata jól kirajzolódott a társaság példás rendben zajló működésében. Az előző ciklus legfontosabb eredményei közé sorolhatjuk a Területi Radiológus Továbbképzés elindítását, a Szervezeti Működési Szabályzat rendbetételét, és számos nagysikerű szakmai rendezvény lebonyolítását. Mindazt, amit professzor úr irányításával eddig elértünk, szeretném megőrizni és a vezetőséggel együtt gondolkodva tovább folytatni. Itt említem meg, hogy szabályzatunk szerint vezetőséget négyévente, elnököt kétévente választunk. Ebből adódóan, ha a ciklus végeztével az aktuális elnököt nem választjuk újra, akkor a következő kétéves periódusban az illető nem marad bent a vezetőségben, következésképpen a szervezeti életben nem tud megvalósulni a folytonosság. Mivel ez a rendszer nem praktikus, felmerült bennünk a változtatás gondolata. Az Európai Radiológus Társaság például évente választ elnököt – ez nemzeti viszonylatban túl rövid idő lenne –, aki jövőbeni megválasztott, illetve leköszönő elnökként a ciklust megelőzően és azt követően is 2-2 évig bent maradhat a vezetőségben, így a kontinuitás biztosított a társaság működésében. Az MRT-ben egyéb strukturális átalakítások is napirenden vannak, mivel többen jelezték, hogy bizonyos dolgokat nem ártana korszerűsíteni. Vezetőségi ülést jellemzően háromhavonta tartunk, s mivel a többség általában jelen van, a szavazásokat rendben le tudjuk bonyolítani. Ám fontos lenne növelni a több mint ezerfős tagság aktivitását is, ezért tervezzük az internetes szavazás bevezetését, hogy a legfontosabb kérdésekben tagjaink online nyilváníthassák ki a véleményüket. Mi pedig a szakmánkat érintő legfontosabb eseményekről, aktualitásokról a társaság honlapján keresztül – www.socrad.hu – informáljuk a kollégákat. 40 IME XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2014. NOVEMBER – Melyek a Magyar Radiológusok Társasága legfontosabb feladatai? Társaságunk fő feladata a szakképzés és a szakmai továbbképzés fejlődésének elősegítése, amire a jelenlegi kétéves ciklusban is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni. Ennek előmozdítása érdekében vezetőségünk elvi határozatot hozott, amit a gyakorlatban pályázati kiírásokkal, és egyéb, a szakorvosjelöltek szakmai fejlődését támogató ösztönzők bevezetésével kívánunk megvalósítani. Legutóbb például pályázatot hirdettünk fiatal radiológus rezidensek és szakorvosok részére belföldi tanulmányutak költségének támogatására. A belföldi tanulmányút lehet a képzőhelyek által meghirdetett kötelező, vagy szabadon választott továbbképzés, tanfolyam illetve egyéni továbbképzés, választott témában. A magyar radiológia színvonalát tovább emelné, ha minél többen letennék az európai szakvizsgát. Éppen a minap írtam levelet a brit Royal College of Radiology elnökének azzal a javaslattal, hogy jövőre Budapesten tarthassunk egy kétnapos angol nyelvű kurzust. Vendégelőadókat – vezető európai szakembereket – hívnánk meg, hogy néhány kiemelt témából továbbképzést tartsanak a magyar kollégáknak. HUMÁN ERŐFORRÁS PROBLÉMÁK – Milyennek látja a radiológus szakorvosjelöltek elhelyezkedési lehetőségeit? Bizony gyakran előfordul, hogy azok a frissen diplomázó orvosok, akik a radiológusi pályát választanák hivatásul, nem találnak állást. Hogyan lehetséges ez, miközben köztudottan hiányszakmáról van szó? A magyarázat egyszerű: nagyon kevés szakorvosjelölti állás van az országban. Ennek oka, hogy a kórházi osztályok nem tudnak, vagy nem kívánnak időt, energiát és pénzt szánni arra, hogy a rezidenseket öt éven keresztül foglalkoztassák. De hogyan tegyék le a radiológia szakvizsgát azok, akik nem tudnak elhelyezkedni szakorvosjelöltként? Sok jelöltet veszítünk el emiatt. Az anomália feloldása érdekében a Szakmai Kollégium Radiológiai Tagozatának elnökével, a másik három orvosegyetemi Radiológiai Grémium elnökeivel valamint a Magyar Cardiovascular és Intervenciós Radiológiai Társaság (MACIRT) elnökével közösen arra készülünk, hogy levélben keressük meg az egészségügyi államtitkárt. Azt javasolnánk, hogy a hiányszakmákban – így a miénkben is – a szakorvosjelöltek ötéves képzését, vagy legalább annak első két évét központi forrásból finanszírozzák. – A radiológusok munkája nélkülözhetetlen az öszszes gyógyítást végző orvos-szakma számára, így a be- KÉPALKOTÓ PORTRÉ tegellátás zökkenőmentes működése kerülhet veszélybe, ha a szakemberpótlás kérdése megoldatlan marad. Ez pontosan így van, és a helyzetet súlyosbítja az a körülmény is, hogy egyes egészségügyi intézményekben a sürgősségi baleseti osztályok (SBO) jelenléte az összeomlás szélére sodorhatja a radiológiai osztályokat. Lényegét tekintve arról van szó, hogy az SBO-ra kerülő betegek döntő többségének azonnal, akutan csináltatnak számos képalkotó vizsgálatot is, emiatt az a beteg is órákon keresztül vár, akinek tényleg akutan, tehát pl. 30-60 percen belül lenne szükség a képalkotó vizsgálatra. Ez megsokszorozza a radiológiai osztályok munkáját, miközben a humán erőforrás keretei nem bővültek és a kollégák bérezése még magyar viszonyok között is alacsony. Nem csoda, ha sorra hagyják el az országot a radiológusok, hiszen külföldön akár az itthoni bér öt-tízszeresét is megkaphatják. Mindez a röntgen osztályok és végső soron akár kórházak bedőléséhez is vezethet. Azt látjuk, hogy az SBO-n gyakran ügyelnek nem kompetens, más szakmákból odavezényelt szakorvosjelöltek, akik – még ha jó szándék is vezérli őket – akkor is azonnali képalkotó vizsgálatra küldik a betegeket, amikor az néhány napot várhatna. Ezért ezúton is szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és vizsgálják felül az SBO-k működési feltételeit. – A képalkotó diagnosztika robbanásszerű fejlődése óhatatlanul megnövelte a radiológiával szemben támasztott elvárásokat. Eközben – ahogy említette – a szakma komoly kapacitáshiánnyal küzd. Mit tud tenni a szakma a helyzet orvoslása érdekében? Ebben a vonatkozásban a Magyar Radiológusok Társaságának és a Szakmai Kollégiumnak együttesen kell folyamatos lobbitevékenységet folytatni az egészségügyi kormányzatnál. Nem csak a szakemberhiány jelent problémát, hanem az is, hogy TVK hiányában sok intézményben marad kihasználatlan a CT, illetve MR berendezés. A mi klinikánkon például jellemzően hét CT műszakot végzünk hetente, és még így is több mint 20 százalékkal túllépjük a keretet. Ugyanakkor előjegyzési időpontot 4-6 hétre tudunk csak adni, MR tekintetében pedig még rosszabb a helyzet, akár fél évet is kell egy vizsgálatra várni. Ahogy mondtam, gondot jelent a kifejezetten alacsony bérezés is, ami miatt a kollégák kénytelenek folyamatosan 12 órában dolgozni, hogy biztosítsák a családjuk megélhetését. Ez a tudományos munka rovására is megy, hiszen egy végigrobotolt nap végeztével már nem marad energia a kutatásra, publikálásra. Ennek tükrében érthető, hogy ma Magyarországon elenyésző a radiológiai kutatási tevékenység. Ez alól üdítő kivételt csak néhány centrum képez, elsősorban egyetemhez kötődő egységek, köztük a klinikánk is, ahol az utóbbi években jelentős számban születtek tudományos publikációk. Jómagam is próbálom nagy erővel szorgalmazni orvosaink tudományos tevékenységét, az elmúlt években négy olyan kolléga ért el PhD fokozatot, akiknek témavezetője voltam. Örvendetes, hogy a fiatal kollégák egy része már PhD fokozattal kezdi meg a radiológiai szakorvosi képzést. INTERVENCIÓS RADIOLÓGIA – Professzor úrnak személy szerint mi áll a szakmai és tudományos érdeklődése homlokterében? 1983-ban szereztem meg az orvosi diplomát, pályakezdő koromban élettanászként dolgoztam és kutattam, Monos Emil professzor mellett a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetében. Később 17 évet töltöttem el az – akkori nevén – Ér- és Szívsebészeti Klinikán Hüttl Kálmán professzor mellett. Mindkettejüktől sokat tanultam és életre szóló szakmai és emberi útravalót kaptam. Külföldi tapasztalatra is szert tettem: 1985-87 és 1990-92 között az Amerikai Egyesült Államokban végeztem érfal alapkutatást. 2003-ban szereztem meg az MTA nagydoktori címet, amit ma egyetlen aktív korú radiológusként viselek az országban. Disszertációm témáját részben a korábbi artériás és vénás kutatásaim, részben az intervenciós radiológia terén végzett kutatásaim szolgáltatták. Ezt követően 2004-2005 között Anglia egyik vezető intervenciós radiológiai központjában, Sheffieldben dolgoztam, ahol rendkívül sok új ismeretet szereztem, tíz közleményem született ez idő alatt. Több brit intervenciós radiológus kollégával jó barátságot ápolok a mai napig, és ezt a nemzetközi kapcsolati tőkét igyekszem kiaknázni és a társaságunk javára fordítani. Az angliai tartózkodás a családom számára is komoly hozammal járt: a kint töltött két év alatt négy gyermekem remekül megtanult angolul, hazaköltözésünket követően mindegyikük letette a felsőfokú nyelvvizsgát. Saját tapasztalatom alapján tehát azt tudom tanácsolni a fiataloknak, hogy jól teszik, ha egy-két évre külföldre mennek tanulni, de fontos, hogy hazatérjenek, és itthon kamatoztassák a megszerzett tudásukat. – Milyen beavatkozások elvégzésére alkalmas az intervenciós radiológia? Sok olyan megbetegedés van, ahol a nagy, testüreget érintő, feltárásos műtét kiváltható intervenciós radiológiai beavatkozással. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a mellkas, vagy a hasüreg felnyitása nélkül az éren keresztül be tudunk jutni az érrendszerbe a bokától az agyi erekig. Klinikánkon a képalkotó diagnosztikai tevékenységnek az invazív, katéteres diagnosztika is integráns részét képezi. Ma már számos esetben az angiográfiát, azaz az érfestést a terápiás beavatkozás is egy ülésben követi. Ennek során a megtalált érszűkületet, vagy érelzáródást megfelelő katéteres eszközökkel – ballonkatéter, stent – az esetek nagy részében sikerrel tudjuk kezelni. E beavatkozások fő előnye, hogy helyi érzéstelenítésben végezzük, a beteggel mindvégig kommunikálunk, és csupán 1,5-2 milliméteres szúrásra van szükség, szemben a nagyműtéteknél alkalmazott hosszú, sebészi metszéssel. A betegeknek mindössze egy-két éjszakát kell kórházban feküdni, munkaképességük többnyire egy hét alatt helyreáll. További előny, hogy az ilyen típusú beavatkozások még azokon a rossz állapotú betegeken is elvégezhetők, akiket valamilyen okból nem lehet altatni. A terápiás eredményesség legtöbbször hasonló, mint a nagyműtétek – hasi, mellkasi műtét, érprotézis műtét – esetén. IME XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2014. NOVEMBER 41 KÉPALKOTÓ PORTRÉ Az intervenciós kezeléseket minden esetben konzílium előzi meg, ahol a szükséges klinikai adatok és korábbi vizsgálati eredmények birtokában a társszakmák képviselői – érsebészek, belgyógyász angiológusok, onkológusok, intervenciós radiológusok – együtt döntenek a betegek megfelelő további terápiáját illetően. A különböző perifériás érszűkületek, érelzáródások – medencei és alsó végtagi artériák, veseartériák, artéria subclavia – intervenciós kezelésén túl, katéteres beavatkozásokat végzünk többek között, primer és áttétes májdaganatok, vesedaganatok embolizációjában, kemoembolizációjában. Végezzük továbbá panaszokat okozó májciszták ultrahang-vezérelt punkcióját, leszívását és alkoholos szklerotizációját, időnként dialízis fisztulák szűkületeinek tágítását. Az onkológiai betegek kezelését megkönnyebbíti a mellkasba ültetett úgynevezett port. Ez akkor jelent megoldást, ha a betegnek már tönkrementek a vénái, de mivel a portot – a bőr alá ültetett tartályt, az innen induló kanült a centralis vénába vezetjük – akár ezerszer is meg lehet szúrni, akár egy-két évig is folytatható a bőr alatti porton kereszül a vénás kezelés. Kiemelném még a panaszokat okozó méh myomák embolizációját. Klinikánkon hat éve kezdtük el végezni ezt a fajta beavatkozást, rajtunk kívül még a pécsi egyetemi centrumban (ők kezdték nagy számban végezni Magyarországon ezt a kezelést), illetve néhány intézményben kisebb esetszámban alkalmazzák ezt az eljárást. – Milyen mértékben váltotta fel a myoma embolizáció a méheltávolítást? Sajnos egyelőre jóval kisebb mértékben, mint amennyire lehetőség nyílna. Ennek oka, hogy a nőgyógyász kollégák ritkán irányítják hozzánk a pácienseket, akik legtöbbször az interneten keresztül szereznek tudomást erről a módszerről. Pedig ez a beavatkozás jóval kisebb megterhelést és kockázatot jelent, mint a méh eltávolítása. Tudni kell, hogy a myoma az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés, a nők egyharmadánál jelentkezik, és közülük minden ötödik esetben okoz panaszt. Ezek a panaszok az életmínőséget jelentősen ronthatják, például erős vérzéssel, gyakori vizelési ingerrel, inkontinenciával is járhatnak. Magyarországon évente több ezer méheltávolítás történik, ennek jelentős része myoma miatt, holott a myomás panaszok számottevően csökkenthetők az intervenciós radiológia eszközeivel. Az embolizáció során egy 1,5 mm-es katéter segítségével a méhet ellátó artériákba apró – fél mm átmérőjű – szemcséket juttatunk. Ezek a mikroszemcsék eltömítik a kisartériákat, így a mióma vérellátottsága jelentősen csökken, a szövetek elhalnak, így elindul a zsugorodása. A beavatkozás után a tünetek a betegek több mint 80 százalékánál megszűnnek, vagy jelentősen enyhülnek. Az összezsugorodott myomát – ha nem okoz panaszokat – nem távolítjuk el. Maga a méh nem hal el, elsősorban az alkalmazott szemcseméret valamint a kismedencében lévő gazdag kollateralis hálózat miatt. Így lehetséges, hogy az embolizáción átesett nők akár még gyermeket is vállalhatnak a későbbiekben. Az utánkövetéses MR vizsgálat és a klinikai gyakorlat minket igazol, a panaszcsökkentés mellett az MR 42 IME XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2014. NOVEMBER képen is jól látható a méretcsökkenés, a myoma vérellátásának hiánya, valamint a méhszövet normál vérellátása. Büszke vagyok arra, hogy klinikánkon eddig 390 myoma embolizációt végeztünk el. Ez átlagosan évi 70-80 beavatkozást jelent, ám ennél többre is lenne kapacitásunk. – A myoma embolizációt finanszírozza a biztosító? Igen, éppen ezért lenne fontos, hogy a betegek értesüljenek erről a lehetőségről, mert így maguk dönthetnék el, hogy mit választanak: a méheltávolítást, vagy a radiológiai intervenciót. A myoma embolizáció nem olcsó eljárás, ám egészség-gazdaságtani szempontból mégis költségtakarékosabb, mint a méheltávolítás, hiszen míg a méh kivételét követően 4-6 hétig lábadozik a beteg, addig a katéteres beavatkozás után egy héttel már munkába állhat. Ezzel ellentétben, sajnos egy másik népbetegség, a visszérbetegség esetében alkalmazható ultrahang-vezérelt eljárást nem finanszírozza a biztosító, így ebben az esetben a betegeknek nincs valós választásuk. Ez a beavatkozás mintegy 300 ezer forintba kerül, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Ennek során az intervenciós szakemberek a beteg érszakaszt melegítéssel összetapasztják, így nincsen szükség a visszér bokától lágyékig történő komplett eltávolítására. Az eljárásnak köszönhetően a véna egy része megmarad, és később, szükség esetén egy esetleges koszorúérműtétnél beültethető. PERSPEKTÍVA, JÖVŐKÉP – Visszatérve az MRT feladataira, milyen további célokat tűzött ki a társaság elnökeként? Mint az előbb elmondottakból kitűnt, szűkebb szakterületem, az intervenciós radiológia szerepe jelentősen megnőtt az utóbbi időben. Ugyanakkor igen kevés kolléga – a radiológusok mindössze 5 százaléka – végez ilyen jellegű beavatkozásokat. Fontos lenne, hogy az intervenciós radiológiai osztályok, illetve részlegek saját ággyal rendelkezzenek. Hét éve, amikor a SE Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatója lettem, az országban egyedülálló módon önálló saját Klinikai Onkológiai Osztályunk volt, így saját betegként kezelhettük és jelenthettük le az intervenciós onkológiai és intervenciós radiológiai kezelésen átesett pácienseinket. Mára ez a helyzet megváltozott: részlegünk szervezetileg a Semmelweis Egyetem egyik Belgyógyászati Klinikája alá került, így már nekünk sincs saját intervenciós radiológiai ágyunk sem. Ha bármilyen beavatkozást kívánunk végezni, a betegünket egy másik klinikára kell befektetni. Égető szükség lenne tehát saját ágyakra – ezért és az intervenciós radiológia megbecsültségéért küzd már évek óta Dr. Battyány István tanár úr vezetésével a Szakmai Kollégium Radiológiai Tagozata is. Mint azt a korábbiakban említettem, a Területi Radiológus Továbbképzést szeretném az elmúlt két év során elért színvonalon folytatni. Az eddigi kurzusok nagy sikerrel zajlottak, a magas szintű tudományos előadások mellett ezek a fórumok kiváló alkalmat teremtettek a régió radiológusainak személyes találkozójára, kollegiális eszmecseréjére is. KÉPALKOTÓ PORTRÉ Ezen túlmenően három tanszékvezető kollégámmal szeretném megvalósítani a szakorvosképzés egységesítését. A szakorvosképzés első négy évében szeretném szigorítani a számonkérést. Akik nem ütnék meg a kívánt szintet a közbülső vizsgán, azoknak azt meg kéne ismételni, anélkül, hogy a képzés öt éve kitolódna. Az elmúlt két évben vizsgáztatóként működtem közre az Európai Intervenciós Radiológus Társaság által szervezett szakvizsgákon. Az ott megszerzett tapasztalatokat remélhetőleg kamatoztatni tudom a magyar kollégák felkészítésében, hogy minél többen meg tudják majd szerezni az európai szakvizsgát. – Végezetül kérem, árulja el: mire gondolt, amikor a Magyar Radiológusok Társasága elnökévé választották? Már amikor a Jelölő Bizottság tájékoztatása alapján megtudtam, hogy egyetlen elnökjelölt vagyok az esedékes elnökválasztó közgyűlésen, illetve elnökké választásomkor is igen nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy a tagság bizalmát élvezhetem. Úgy gondoltam, a társaság múltja, jelene és jövője kötelez arra, hogy a feladatra nagy erőbedobással készüljek. Az MRT elnöki funkció munkaigényes feladat, a társaság Szervezeti és Működési Szabályzata pontosan rögzíti az elnöki teendőket. Ezeknek minden tekintetben, legjobb tudásom szerint szeretnék megfelelni, hogy méltó módon képviseljem a magyar radiológia ügyét a hazai és nemzetközi fórumokon. Boromisza Piroska NÉVJEGY Prof. Dr. Bérczi Viktor egyetemi tanár, az MTA Doktora, a Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatója 2007 óta. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán végzett 1983ban. Pályakezdő korában élettanászként dolgozott Monos Emil professzor mellett a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetében. Ezt követően – akkori nevén – Ér- és Szívsebészeti Klinikán Hüttl Kálmán professzor mellett dolgozott radiológusként. Személyre szabott kerekasztal Külföldön összesen közel hat évet töltött, 1985-87 és 199092 között az Amerikai Egyesült Államokban vascularis élettani kutatásokat végzett, 2004-2005 között Anglia egyik vezető intervenciós radiológiai központjában, Sheffieldben dolgozott intervenciós radiológusként. Az Európai Cardiovascularis Intervenciós Radiológiai Társaság (CIRSE) éves kongresszusain évek óta meghívott előadó, a CIRSE Tagsági Bizottságának 4 évig volt tagja. 2013-ban a CIRSE által szervezett, Budapesten mintegy ezer fős létszámmal megtartott Európai Intervenciós Onkológiai Kongresszus Helyi Szervezőbizottságának elnöke volt. 2014 júniusában választották meg a Magyar Radiológusok Társasága elnökének. (Folytatás a 9. oldalról) molekuláris vizsgálatok elvégzése (és megfelelő eredménye) esetén kerülhet sor a terápia alkalmazására. A szakma képviselői nyomatékosan kérték, hogy az ilyen célzott hatású készítmények támogatásba kerülésekor egyben a megfelelő diagnosztikai lehetőséget is teremtsék meg, és azt is jelezték, hogy szívesen lennének partnerek például a kapacitás szükséglet előrejelzésében. Abban is teljes egyetértés volt, hogy bármennyi pénzt el tudnánk költeni az egyéni egészségigények alapján, így közösségi megegyezés kell a korlátokról: a prioritásokról és a vállalható ráfordítások mértékéről. Előbb vagy utóbb egyértelműen meg kel határozni, hogy „kinek mi jár”, mivel csak így kezelhetőek a betegek elvárásai. E döntés meghozatalát – mivel a korlátok leginkább anyagi jelegűek – nem lehet egyedül az orvosokra bízni. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szükség van a meglévő törvényi keretek további finomítására, részletezésére is. Végezetül többször is szó esett az új terápiás lehetőségekkel járó új megközelítésről: a lehetőség, a jog, és a kötelezettség együtteséről: • Az érintettnek legyen lehetősége hozzáférni ezen új terápiákhoz, de el kell fogadnia, ha valami számára orvosilag nem indokolt. • Ha egy terápia szakmailag indokolt, akkor az érintett kapja is azt meg, és pusztán anyagi okokból az ne maradjon el vagy félbe – ez a beteg joga és a finanszírozó kötelessége. • Ha viszont egy beteg ilyen jellegű (sokszor igen költséges) terápiát kap, akkor ő viszont tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a terápia ki tudja fejteni a maximális hatékonyságát – ez a beteg kötelessége és a finanszírozó jogos elvárása. Látható tehát, hogy az új, „szerződéses jellegű”, megközelítés elfogadása, pláne teljesítése, csak megfelelő kommunikációval, és a betegegyüttműködést konkrétan támogató eszközökkel és módszerekkel együtt sikerülhet csak. A házigazda Magyar Rákellenes Liga – és a többi e területen működő betegszervezet is – elsősorban ebben tud hatékonyan segíteni. IME XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2014. NOVEMBER 43
