A minőségmenedzsment a radiológiában 2018 februárjától egy új mérföldkőhöz érkezett. Ekkortól kötelező ugyanis az egész EU területén az Euratom Direktíva 59/2013. alkalmazása. Eszerint az ionizáló sugárzást alkalmazó orvosi területeken, azaz a röntgensugárral működő diagnosztikai eszközök (mint a CT, a hagyományos röntgendiagnosztika, a mammográfia, az intervencionális beavatkozások), az izotópdiagnosztika és a sugárterápia esetében kötelező a sugárfelhasználás racionális kontrollálása és az ellenőrzés nyomonkövethetőségének a biztosítása. A gondolat nem új, hiszen a röntgensugárzás potenciális veszélyei hamar kiderültek, és ezt követően a korlátlan alkalmazásról már nem lehetett szó. Az 1950- es években fogalmazódott meg az ALARA elv „As Low As Reasonably Achievable”, mely először próbálta meg tudományos alapokon szabályozni e tevékenységet. Azóta több, szinte forradalmi újítás történt a technika területén, melyek révén az orvosi diagnosztika meghatározó alappillérei lettek az ionizáló sugárzást alkalmazó eljárások. A fejlődés üteme olyan gyors, hogy az alkalmazási terület bővülését szinte követni sem lehet. Az ezzel párhuzamosan kívánatos edukáció akár a szakmai berkekben, akár társadalmi szinten pedig lényegesen lemaradt a követésben, ráadásul egy nagyfokú heterogenitás is jellemzi. Az ALARA-elv betartása a mai körülmények között lényegesen összetettebb. A korábbi, ezzel foglalkozó Euratom Direktívák csak felvetették a kérdést, vagy ajánlásként fogalmazták meg a klinikai auditon keresztül történő kontrollálást. Időközben 2009-ben megszületett az idevágó klinikai audit EU-irányelv, így a legutóbbi módosítás (59/2013) már kötelezőként írta elő a kontroll bevezetését, melynek határideje 2018. február 6. Eddig kell minden EU-tagállamnak törvényileg rendelkeznie az ionizáló sugárzás orvosi felhasználásának a Direktíva szerinti kontrolljáról.
Angol absztrakt:
Quality management in radiology has reached an important milestone on the 6th February 2018. That was the deadline of implementing the Euratom Directive 59/2013. According to this the registration and follow up of patients’ dose and the rational use of radiation is mandatory in case of all medical examinations with ionizing radiation (radiology, nuclear medicine and radiotherapy). The idea is not new, the ALARA protocol was established in the 1950’s after realizing the potential hazards of X-ray. Later radiology has developed very fast. New technologies came with hundreds of new possibilities in application. Unfortunately, the speed of professional and general education regarding radiation protection developed much slower. There is a procedure which can control these diagnostic fields called clinical audit. There is an existing EU-guideline of clinical audit in radiology since 2009. Earlier versions of the Euratom Directive only suggested, the actual Directive makes it mandatory to use. From this point we have a clear view how to control and rationalize the use of radiation in radiology.
[1] European Directive 59/2013. Euratom (www.eurlex. europa.hu)
[2] European Commission Guideline on Clinical Audit for Medical Radiological Practices – 2009. (www.myesr.org)
[3] Vargha A: Klinikai audit a radiológiában, Magyar Radio - lógia, 2008. 82. évfolyam 3-4. szám
[4] Vargha A: Klinikai audit – egy egészségügyi minőségfigyelőrendszer bevezethetőségéről, Magyar Radiológia online, 2014. 3. évfolyam 7. szám
[5] Vargha A: A klinikai audit – a bürokráciát kerülő minőségügyi rendszer, IME 2015. XIV. évfolyam 8. szám
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KÉPALKOTÓ Minőségmenedzsment a radiológiában – új kihívások, nemzetközi előírások Dr. Vargha András, Audit and Standards Committe, European Society of Radiologists (ESR) A minőségmenedzsment a radiológiában 2018 februárjától egy új mérföldkőhöz érkezett. Ekkortól kötelező ugyanis az egész EU területén az Euratom Direktíva 59/2013. alkalmazása. Eszerint az ionizáló sugárzást alkalmazó orvosi területeken, azaz a röntgensugárral működő diagnosztikai eszközök (mint a CT, a hagyományos röntgendiagnosztika, a mammográfia, az intervencionális beavatkozások), az izotópdiagnosztika és a sugárterápia esetében kötelező a sugárfelhasználás racionális kontrollálása és az ellenőrzés nyomonkövethetőségének a biztosítása. A gondolat nem új, hiszen a röntgensugárzás potenciális veszélyei hamar kiderültek, és ezt követően a korlátlan alkalmazásról már nem lehetett szó. Az 1950es években fogalmazódott meg az ALARA elv „As Low As Reasonably Achievable”, mely először próbálta meg tudományos alapokon szabályozni e tevékenységet. Azóta több, szinte forradalmi újítás történt a technika területén, melyek révén az orvosi diagnosztika meghatározó alappillérei lettek az ionizáló sugárzást alkalmazó eljárások. A fejlődés üteme olyan gyors, hogy az alkalmazási terület bővülését szinte követni sem lehet. Az ezzel párhuzamosan kívánatos edukáció akár a szakmai berkekben, akár társadalmi szinten pedig lényegesen lemaradt a követésben, ráadásul egy nagyfokú heterogenitás is jellemzi. Az ALARA-elv betartása a mai körülmények között lényegesen összetettebb. A korábbi, ezzel foglalkozó Euratom Direktívák csak felvetették a kérdést, vagy ajánlásként fogalmazták meg a klinikai auditon keresztül történő kontrollálást. Időközben 2009-ben megszületett az idevágó klinikai audit EU-irányelv, így a legutóbbi módosítás (59/2013) már kötelezőként írta elő a kontroll bevezetését, melynek határideje 2018. február 6. Eddig kell minden EU-tagállamnak törvényileg rendelkeznie az ionizáló sugárzás orvosi felhasználásának a Direktíva szerinti kontrolljáról. Quality management in radiology has reached an important milestone on the 6th February 2018. That was the deadline of implementing the Euratom Directive 59/2013. According to this the registration and follow up of patients’ dose and the rational use of radiation is mandatory in case of all medical examinations with ionizing radiation (radiology, nuclear medicine and radiotherapy). The idea is not new, the ALARA protocol was established in the 1950’s after realizing the potential hazards of X-ray. Later radiology has developed very fast. New technologies came with hundreds of new possibilities in application. Unfortunately, the speed of professional and general education regarding radiation protection deve- IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY loped much slower. There is a procedure which can control these diagnostic fields called clinical audit. There is an existing EU-guideline of clinical audit in radiology since 2009. Earlier versions of the Euratom Directive only suggested, the actual Directive makes it mandatory to use. From this point we have a clear view how to control and rationalize the use of radiation in radiology. BEVEZETÉS, HELYZETISMERTETÉS Wilhelm Konrad Röntgen 1895-ös felfedezését (röntgensugár) követően nagy volt az öröm, hiszen az addig láthatatlan láthatóvá vált. Az orvosi felhasználáson kívül – tegyük hozzá jóhiszeműen – széleskörben kezdtek „röntgenezgetni”, még a boltokban a láb helyzetét a cipőben is „megvizsgálták”. Hamar jött azonban az örömre az üröm, hiszen sok halálos áldozatot követelt a sugár megismerése azok alkalmazóinak körében. Arról pontosan nincs adat, hogy akiket rendszeresen röntgeneztek, milyen mértékű károsodást szenvedtek, vagy egyáltalán szenvedtek-e egyértelműen a sugárhatásnak köszönhető károsodást. A tudományosan egzakt sugárvédelem alapjai csak az 1920-as évektől alakultak ki. Máig vannak vitatott kérdések és többfajta megközelítés létezik a problémához. A sugárterápia és a diagnosztikai eljárások ebből a szempontból annyiban különböznek, hogy a terápiára kerülő betegek csoportja egy nagyon pontos, protokollizált lépéseken át szelektált betegcsoport, ahol a sugárzás alkalmazásának a kockázata, és a potenciális előnyök tisztán értelmezhetőek és a beavatkozásról egy szakmai konszenzus dönt (onko-team). A diagnosztikai beavatkozások lényegesen kisebb sugárterheléssel járnak, így az indikációs kör, a hozzáférhetőség is lényegesen liberálisabb. A CT- és az intervenciós korszak előtti időkből (ezek a vizsgálatok járnak nagyobb sugárterheléssel) szinte nem is ismerünk bizonyíthatóan a diagnosztikai eljárások során létrejött sugárkárosodást. Ahhoz képest, hogy ezek az eljárások manapság milyen széles körben és milyen gyakorisággal szerepelnek az orvosi beavatkozások listáján, ma sem mondható nagynak a sugárkárosodás előfordulásának a gyakorisága. Viszont van egy bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a hosszú távon kapott rendszeres és/vagy nagyobb mennyiségű sugárterhelés – különösen a történelmi előzmények ismeretében – vajon mennyivel jelent magasabb kockázatot, mint amennyi előnnyel járnak a beavatkozások. Logikusan felmerülne a sugárterhelés nélküli vagy az alacsonyabb sugárterheléssel járó vizsgálatok alkalmazása, pl. CT helyett MR, CT helyett ultrahang vagy hagyományos röntgen. A hagyományos röntgenvizsgálat diagnosztikus értéke egy elég széles XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 35 KÉPALKOTÓ indikációs körben lényegesen alacsonyabb a CT-nél, tehát az aluldiagnosztizálás kockázata sokkal magasabb a sugárterhelés kockázatánál. Ugyanez vonatkozik az ultrahangra. Az MR-vizsgálatnál más a helyzet. Az MR diagnosztikus értéke még magasabb is lehet a CT-nél, viszont az MRberendezés bekerülési- és fenntartási/működtetési költsége magasabb a CT-nél. Ezt a finanszírozási többletet jelenleg a világon egyik társadalombiztosítási rendszer sem tudja felvállani, de a tendencia ebbe az irányba mutat. Egy másik problémakör az eljárásokhoz való hozzáférés területi egyenlőtlensége. Ez egy tagállamon belül is jelentős, de EU-szinten nézve még nagyobb. További, szintén feltehetően nagy heterogenitással bíró problémakör az ellátás minősége. Ez jelenleg egy tudományos alapossággal nem, vagy csak alig vizsgált terület, de a hétköznapi tapasztalataink azt sugallják, hogy jelentősége alulértékelt. Nem csak arról van szó, hogy a beteg szép és tiszta környezetbe kerüljön, vagy ha vizsgálatra megy, ne ősrégi gépekkel vizsgálják, illetve a gépek rendszeres sugárfizikai kontroll alatt álljanak. Az is nagyon fontos, hogy a beteg az adott klinikai kontextusnak megfelelő legoptimálisabb vizsgálati modalitással, a lehető legkevesebb, de még szükséges sugárterheléssel (technikai és alkalmazási értelemben egyaránt) legyen megvizsgálva, továbbá talán a leginkább kiemelendő, hogy a vizsgálatról készült lelet a lehető legpontosabb választ/útmutatást adja az adott beteg számára az aktuális klinikai kontextusban. Ez triviálisnak tűnik, de a megvalósulásáról objektív adataink nincsenek, és negatív példák vagy akár a rendszerben lévő antagonizmusok bőven ismertek. Ha minden optimálisan működik is, annak bizonyíthatónak és utólagosan visszakereshetőnek kellene lennie. Ebben viszont széles körű hiányosságok vannak. Ez nemcsak hazánkban van így, és alapvetően tekinthető a rendkívül gyors fejlődés természetes velejárójának. Az viszont már nem természetes, hogy ezt a szituációt ne kezeljük. Ennek a folyamatnak a kezeléséről szól az Euratom Direktíva. AZ EURATOM DIREKTÍVA KIEMELT PONTJAI A jelenleg érvényben lévő Direktíva több korábbi verziónak az átdolgozása, a menet közben szerzett tapasztalatok beépítésével, az időközben történt technikai fejlődést követve, számos bizottság véleményének a figyelembevételével [1]. Számos definíció pontosításra vagy átalakításra került. Például jól elkülönül a klinikai audit (komplex hatékonysági elemzés és minőség javítás) a minőségbiztosítástól (normák szerinti működés biztosítása) és a minőségellenőrzéstől (berendezések minőségének az ellenőrzése). Az orvosi felelősség ebben a kontextusban is meghatározásra került. Sugárterheléssel járó vizsgálatot csak az arra kompetens orvos vagy team indikálhat, tehát a beteg maga nem. A radiológus/izotópdiagnosztikai szakorvos felügyelete és irányítása mellett a beutaló orvosok tájékoztatása és folyamatos továbbképzése szükséges az általuk indikálható vizsgálatok kockázat/hatékonyság viszonyairól. A betegek esetleges korábbi vizsgálatainak írásos- és képi dokumentációja, 36 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY a szükséges klinikai információk előzetes összegyűjtése és rendelkezésre bocsátása viszont a vizsgálatot kérő kötelessége és felelőssége. A korszerű berendezések adta lehetőséget kihasználva a vizsgálat során a beteget ért sugárterhelés számszerű rögzítése is kívánatos a leletben. Ún. dózis referencia értékek meghatározása és rendszeres felülvizsgálata (vagy nemzetközi adatok átvétele) szükséges, melyek révén egy-egy vizsgálat (pl. onkológiai hasi staging CT-vizsgálat) kívánatos sugárterhelését adjuk meg. Ha ez rendszeresen vagy jelentősen túllépésre kerül, az elemzést igényel és szükség szerinti változtatásokat. Az egyéneket ért rendszeres sugárterhelés regisztrálandó, a határ túllépése esetén szintén elemzendő. A lakosság egészére kivetítendő, nem- és kor függvényében ábrázolandó sugárterhelési adatbázist kell létrehozni. A sugárfizikusok konzulensi bevonása vagy elérhetőségük biztosítása szükséges a diagnosztika területén is. A szemlencse dózis limitje a korábbinál lényegesen alacsonyabb szinten lett meghatározva. A betegek vagy az illetékesek tájékoztatása a kockázat/ előny viszonyokról kiemelten fontos. A beteget ért esetleges váratlan vagy nem szándékos sugárterhelésről tájékoztatni kell és azt indokolni szükséges. Mindezek részben ismerősnek tűnhetnek a szakmát régóta művelőknek. Aki azonban a Direktívát végigolvassa, és ismeri a több évtizedes fejlődési folyamatot, annak talán egyértelmű, hogy az a biztonsági elvárás, amely az ionizáló sugárzás orvosi felhasználásával szemben, annak veszélyeit megismerve kialakult, a korábbinál lényegesen részletesebben és jobban lett definiálva, elemei világosan, átláthatóan megvalósíthatók, mindenki számára ellenőrizhetők. A KLINIKAI AUDIT SZEREPE A klinikai auditot az egészségügyi ellátás részévé kívánta tenni az EU már 1989-ben. Az Euratom Direktívákban is megjelent az 1990-es években. A radiológia területén néhány országban (leginkább Nagy-Britannia) már évtizedek óta végzik – jó eredményekkel. Az áttörést egy 2003-ban indult folyamat jelentette (I. európai radiológiai klinikai audit konferencia), melynek folytatásaként egy kétéves projekt keretében elkészült a radiológiai eljárások (radiológia, izotóp diagnosztika és sugárterápia) klinikai auditjának európai irányelve, melyet az EU 2009-ben fogadott el [2]. Ez a brit- és egyéb nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve egy nagyon részletes leírást tartalmaz a klinikai auditok végzéséről, beleértve a beutalói körrel való intenzív kapcsolatot és az edukációt is. Később az Európai Radiológusok Társasága (ESR) alakított egy bizottságot (Audit and Standards Committee), mely a klinikai audit bevezetését segíti módszertani segédanyagok kidolgozásával, edukációval. Az Euratom Direktívák fejlődésében fontos volt a klinikai audit elvárásának a megjelenése. A klinikai audit EU-irányelv kidolgozása az Euratom Direktívára való hivatkozással történt. A mostani direktívának az összetartó ereje a klinikai audit. Erre a módszertani és gondolati vázra fűződik fel a XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS KÉPALKOTÓ betegellátással kapcsolatos összes direktíva-elem. A klinikai audit nélkül kis túlzással csupán adminisztratív jellegű adatgyűjtésnek nevezhetnénk a leírt elvárásokat. Így viszont egy szerves egészet képeznek és a részletesen leírt, pontokba szedett előírásokkal egy amúgy számos, nehezen objektivizálható változóval rendelkező folyamatot, a diagnosztikát tehetjük transzparenssé. A diagnosztika elvi sokszínűségéhez még vegyük hozzá az alkalmazási heterogenitásokat, a rendelkezésre álló gépparkbeli különbségeket, a tagállamok eltérő gazdasági lehetőségeit és azt az eltérő hajlandóságot, amivel az egészségügyi személyzet képes lehet egy „jól bevált” működési szisztémától eltérően működni. Ezt csak egy nagyon jól kidolgozott és objektivitásra törekedő módszerrel lehet megvalósítani, és ez a klinikai audit [3]. ÚJ KIHÍVÁSOK A RADIOLÓGIA MINŐSÉGMENEDZSMENTJÉBEN Kevés olyan szakmai terület van az orvoslásban, ami olyan dinamikusan fejlődött volna az elmúlt évtizedekben, mint a radiológia. Ráadásul a betegellátás keresztútjában helyezkedik el és egyre inkább költségérzékeny. Egy beteg adott diagnosztikai problémájának megoldására egyre több lehetséges megoldás van, melyek közül több tényező figyelembevételével kell kiválasztanunk a leghatékonyabbat az adott lehetőségek közül a rendelkezésre álló pénzügyi kerethez igazodva. Ugye szubjektív ez a kijelentés, ebbe akármi beleférhet, pl. „hát mi sajnos csak ezt tudtuk” stb. Az Euratom Direktíva megfogalmazásai is hasonlóak! Ugyanis nem lehet olyan előírásokat adni egy tagállamnak, amit pl. gazdaságilag nem tud teljesíteni. Viszont az előírható, és szerepel is a direktívában, hogy milyen paramétereket kell regisztrálnunk és elemeznünk, valamint milyen elvek alapján kell szerveznünk a mindennapi tevékenységünket. Ez egy merőben más gondolkodásmódot igényel, mint ami jelenleg a tagállamok többségében átlagos. Magyarországon az elmúlt időszak beruházásainak köszönhetően a technikai elvárások szinte minden munkahelyen teljesíthetők. A betegeket ért sugárterhelést a berendezések regisztrálják. Az összes többi területen azonban nehézségek várhatóak. Sugárfizikusok alig vannak az országban. Több évtizede tartó problémákkal kell szembenéznünk. Alapvetően van egy régóta tartó létszámhiány a szakmában. A személyzet jó része jelentősen túlterhelt, sokan kiégtek vagy nehezen viselik, kezelik az új kihívásokat. A volumenfinanszírozás 25 éve alatt – az előnyei mellett – a minőség ellenségévé vált. A minőségi elvárások hiánya egyértelműen utat engedett a nem kielégítő minőségű, mennyiségre törekvő és ezzel az intézményi pénzügyi likviditást átmeneti- leg javító tevékenység irányába. Mindez paradox módon rendszerszinten többletköltséget generál az ismétlendő vagy kiegészítendő vizsgálatok, a rossz vagy nem kellően pontos diagnózis és ennek következményei miatt. A létszámhiány és a volumenre törekvés következtében leépültek, vagy nem kellően fejlődtek az interdiszciplináris teamek, a referálók, a kliniko-patológiai vagy hasonló jellegű összejövetelek, és kevesebb idő maradt a rezidensek és a fiatal szakorvosok képzésére. Ráadásul ebben a rendszerben nevelődtek ki az új orvosok, a szűkös pénzügyi keretek által diktált lehetőségek között, a nemzetközi szakmai irányelveket gyakran erősen háttérbe szorítva. Ezekről a folyamatokról talán kellemetlen szólni, de megértésük és megoldásuk nélkül nehéz lesz előbbre lépni. Például azért is, nehogy a direktíva alkalmazásával átessünk a ló túlsó oldalára. Vagyis nem a sugárvédelemnek kell a diagnosztikai biztonságot alávetni, hanem a szükséges diagnosztikai biztonságot kell a sugárvédelmi szempontok figyelembevételével elérni. És ez egy rendkívül tudatos és professzionális megközelítést igényel, ami sajnos nem jellemzi széles körben a mai gyakorlatunkat [4]. Egy jelentős paradigmaváltás szükséges szabályozói, finanszírozói és működési szinten egyaránt, és ezeknek egymással harmonizálniuk kell. Erre most jó alkalom az Euratom Direktíva és az általa preferált klinikai audit bevezetésének a kötelezettsége. Az ily módon, objektív elvek alapján átláthatóvá tett és folyamatosan monitorizált rendszert lehet megfelelően finanszírozni és a fejlesztési pontokat meghatározni. A változások jelentősen érintik az egészségügyi személyzet mindennapi munkáját, talán sokuknak egy komoly szemléletváltozást is jelenthet. Ehhez egy hosszas, jól koordinált edukációs folyamat szükséges. A klinikai audit alkalmazásával kiválaszthatók lehetnek olyan működési indikátorok, melyek révén a jelenlegi volumenorientált finanszírozási rendszer átalakítható minőségorientált rendszerré [5]. ÖSSZEFOGLALÁS Az Euratom Direktíva 59/2013. az EU-tagállamokban kötelezően bevezetendő 2018. február 6-i határidővel. Ez a rendelet szabályozza az ionizáló sugárzást alkalmazó orvosi eljárások működését a klinikai audit módszerével. Számos – részben új – paraméter jól meghatározott definícióját tartalmazza, melyeknek a segítségével a jelenleg heterogén európai környezetet a homogenitás és a magasabb ellátási színvonal irányába próbálja terelni. A radiológiában egy paradigmaváltás szükséges, amely nemcsak a radiológusokat, izotópdiagnosztikai szakorvosokat, hanem a vizsgálatkérőket is érinti, illetve rendszerszinten át kell gondolni a jelenlegi volumenorientált működésünk továbbfejlesztési lehetőségeit. IRODALOMJEGYZÉK [1] European Directive 59/2013. Euratom (www.eurlex.europa.hu) IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY [2] European Commission Guideline on Clinical Audit for Medical Radiological Practices – 2009. (www.myesr.org) XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 37 KÉPALKOTÓ [3] Vargha A: Klinikai audit a radiológiában, Magyar Radiológia, 2008. 82. évfolyam 3-4. szám [4] Vargha A: Klinikai audit – egy egészségügyi minőségfigyelőrendszer bevezethetőségéről, Magyar Radiológia online, 2014. 3. évfolyam 7. szám [5] Vargha A: A klinikai audit – a bürokráciát kerülő minőségügyi rendszer, IME 2015. XIV. évfolyam 8. szám A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Vargha András 1988-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 1992-ben tett radiológus szakvizsgát. 1988-tól 2003ig a Soproni Erzsébet Kórházban dolgozott beosztott orvosként, majd a CT-, később a CT-MR-részleg vezetőjeként, az utolsó 3 évben az osztály szakmai vezetője volt. 2003-2012-ig több kórházban párhuzamosan dolgozott (Csorna, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Pápa) konzulensi, szakorvosi, ill. osztályvezetői funkcióban. 2012. óta az oberwarti székhelyű Középés délburgenlandi kórházegyesület főorvosa. Minőségüggyel és eljárásértékeléssel radiológusként 1996. óta foglalkozik. 2007 és 2009 között tagja volt az EU-irányelv (Clinical Audit for Medical Radiological Procedures) radiológiai paneljének, 2010 óta tagja az Európai Radiológusok társasága (ESR) Audit és Standard Bizottságának. 2013 és 2016 között országos radiológiai minőségügyi szakfőorvos (GYEMSZI, majd OBDK). Az SZTE-n is elérhető az új módszer az Alzheimer-kór korai diagnosztizálására Az Alzheimer-kór a szellemi hanyatlás – demencia – leggyakoribb oka, Magyarországon mintegy 200 ezer beteget tartanak számon. Az elbutulás lassan fejlődik ki, és lassan fokozódik. Az emlékező és ítélőképesség romlik, és személyiségzavar is kialakulhat. A Pozitron Emissziós Tomográfia (PET) vizsgálattal az Alzheimer-kór kialakulásában fontos szerepet játszó kóros fehérjéket, az Amyloid lerakódásokat tudják kimutatni, és az agyi metszetképeken megjeleníteni. Az eljárással a korábbi módszerekhez képest lényegesen nagyobb biztonsággal igazolható az Alzheimer-kór, már a betegség korai szakaszában is. A vizsgálat már az SZTE ÁOK Nukleáris Medicina Intézetében is elérhető, hiszen az intézet két PET berendezéssel is rendelkezik. – A PET berendezéssel pozitron sugárzó izotópokkal jelölt anyagokat tudunk leképezni, és ezeket fel tudjuk használni a betegségek megállapításában. Intravénásan adunk be egy készítményt, vagyis egy molekulát a páciensnek, ez az anyag az amiloid plakkok megjelenítésére alkalmas. Ezeket a plakkokat nagyon jó felbontással teszi láthatóvá az eljárás – mondja Pávics László, az SZTE ÁOK Nukleáris Medicina Intézet vezetője. – Összességében az Alzheimer diagnosztikája a jelenleg rendelkezésre álló minden lehetséges eszközt felhasználva is csak körülbelül 70 százalékos biztonságú. Elbutuláshoz sok betegség vezethet, Magyarországon a leggyakoribb ok az Alzheimer, a második helyen az érelmeszesedés eredetű elbutulásos betegségek állnak, de akár egy egyszerű depresszió is vezethet átmeneti tünetekhez, ezért a diagnosztikát mindenképpen javítani kell. Ennek egy új, a korábbiaknál lényegesen megbízhatóbb módszere az amiloid specifikus pozitron emiszsziós tomográfia. Az új módszer révén a páciensek így már a betegség igen korai fázisában megtudhatják, hogy az Alzheimerkór már kialakult náluk. – Tény, hogy egyelőre gyógyíthatatlan betegségről van szó, de a korai felismerés több szempontból is fontos – mutat rá Pávics professzor. – Nem mindegy, hogy a ma elérhető gyógyszeres kezeléseket a betegség mely stádiumában kezdjük el. Továbbá az sem mindegy, hogy a beteg még beszámítható állapotban tudhatja meg azt, hogy milyen betegségben szenved, mi várható a további élete során; hogy lesz-e ideje elrendezni az ügyeit önmaga és családja számára, hiszen a betegség folyamatos leépüléssel jár. A korai diagnosztika tehát biztosítja a beteg számára az önrendelkezést. Ugyanígy a hozzátartozók számára is fontos a tájékoztatás, hiszen a betegek egy idő után ápolásra szorulnak, a családnak is fel kell erre készülni. Az egészségügyi hálózat is fel tud készülni a későbbi gondozásra: például ha a beteg cukorbeteg, a betegsége előrehaladott stádiumában a gyógyszer- illetve inzulinadagolást már nem lehet rábízni. Ha időben tudunk intézkedni arról, hogy erre megoldás szülessen, akkor például elkerülhető az, hogy a beteget ne kelljen a téves inzulinadagolásból eredő szövődmény miatt kórházban ápolni. A vizsgálatok eddigi eredeményei azt bizonyították, hogy az amiloid PET vizsgálat eredménye a betegek 65 százalékánál megváltoztatta az addigi kezelést. Az Alzheimer-kór esetében tehát nagyon fontos a diagnosztika és ez a módszer tovább javítja a pontosságot. A másik fontos pillér a terápia, az ápolás megtervezése, a harmadik pedig a standardok kidolgozása arra, hogy hogyan kell a gyógyszerkipróbálási protokollokat megváltoztatni ennél a betegségnél. SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság 38 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS
