A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA szállítani a beteget, vagy elegendő a beteg gyógyszerrel való ellátása és kontrollra való visszarendelése. – Ha már szóba került az alapellátás, tervez-e változtatásokat ezen az ellátási szinten is? Az alapellátás megerősítésének nagyon hamar szeretnénk nekilátni. Egyrészt rendeleti, jogszabályi szinten kell végignéznünk azt, hogy milyen tevékenységekhez van törvényes joguk a háziorvosoknak, és mihez nincs. A másik fontos áttekintendő terület az eszközös felszereltség, mivel nagyon fontos, hogy a háziorvosok képesek legyen olyan vizsgálatok elvégzésére, amelyek lehetőséget nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a beteg továbbszállítását el lehessen rendelni. Igen lényegesnek tartom az ápolónők helyzetének a javítását is, ami nem csak bérkérdés, hanem magában foglalja a szociális támogatást is. Ha például szolgálati lakást tudunk nekik biztosítani, az olyan mértékben javíthatná az életkörülményeiket, ami megerősítheti őket a pályán maradásban vagy pályaválasztásban. – Lapunk szerkesztőbizottságának tagja, Vártokné Fehér Rózsa a Magyar Ápolási Egyesület korábbi alelnökeként éveken át szorgalmazta az ápolói életpályamodell kidolgozását. Ön lát esélyt ennek megvalósulására? Mindenképpen fontosnak tartom. Szeretnék leülni az egészségügy minden rétegének a képviselőivel, mivel igénylem azt, hogy tudjam, milyen változásokat szorgalmaznak a szakemberek az egyes területeken. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden óhajnak eleget tudunk tenni, de szükséges ahhoz, hogy legalább a prioritásokat lássuk. A Magyar Orvosi Kamara elnökével például igen előremutató megbeszélést folytattam, amelynek során szinte minden kérdésben teljesen egyetértettünk. – Milyen alapelv mentén képzeli el a minisztérium alá tartozó egyes államtitkárságok munkájának irányítását? Alapvetően arra törekszem, hogy kiküszöböljük a párhuzamosságokat, hiszen az sosem szerencsés, ha több helyen elvégzik ugyanazt a feladatot. A döntések ugyanis legtöbbször ilyenkor csúszni szoktak, vagy elmaradnak. Szeretném a minisztériumba centralizálni a döntési jogköröket, illetve egy kicsit megerősíteni a kontrollt minden területen. Legfontosabb feladataim egyikének a szinergia megteremtését tartom, hiszen minden mindennel összefügg. Erre jó példa a gyermekkori elhízás, amelynek terén Magyarország a negyedik-ötödik legrosszabb helyen áll Európában. Ennek kapcsán szóba jön az iskolai testnevelés kérdése, az egészséges táplálkozás, az életmód, a gyermekkori diabétesz, azaz millió komponens, amelyek összességükben komplex problémakezelést, átfogó látásmódot igényelnek. Ezért az egyes államtitkárságokkal közösen kell lépnünk a határterületeken kapcsolódó kérdésekben annak érdekében, hogy az említett szinergia megvalósulhasson. Boromisza Piroska NÉVJEGY Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter 1974-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen (SZOTE). Sebészeti (1978), szájsebészeti (1988), plasztikai és rekonstrukciós sebészeti (1998) és klinikai onkológiai (2009) szakvizsgával rendelkezik. Az orvostudomány kandidátusa (1986), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora (2010), ordinary member of European Academy of Sciences and Arts (2016-tól), az MTA Orvosi Osztálya onkológiai bizottsági tagja 1998-tól. 1974-1981 között a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott klinikai orvosként, majd 1981-től tanársegédként. 1991-2018 között az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott, ahol 1992-ben nevezték ki főigazgatónak. A Haynal Imre Tudományegyetemen 1994-től egyetemi tanár, 1998tól 2002-ig tanszékvezető egyetemi tanár. A Semmelweis Egyetemen 2002-2005 között tanszékvezető tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető tanára 2005-től, a Pécsi Tudományegyetem onkológiai tanszék igazgatója 2007-től, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára 2014-2015 között. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2015) és a Széchenyi-díj (2018) birtokosa. Számos szakmai társaság tagja, többek között a Magyar Onkológusok Társasága tagja 1981-től, vezetőségi tagja 1991-től, elnökségi tagja 1992-től, tiszteletbeli örökös tagja 2017-től. A Sugárterápiás Szakmai Kollégium tagja (1993-1996), az Onkológiai és Sugárterápiás Szakmai Kollégium tagja (1996-2000), titkára, majd választott elnöke (2000-2010), az Egészségügyi Szakmai Kollégium Onkológia és Sugárterápia tagozatának elnöke (2011-2020). Nevéhez fűződik többek között a Nemzeti Rákkontroll Program irányelveinek kidolgozása és a Nemzeti Rákkontroll Programok európai összehangolása. VII. IME Országos Infekciókontroll Továbbképzés és Konferencia 2018. október. 17-18. Hotel Hungária City Center (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 7