Semmelweis Ignácról, a világszerte ismert és elismert, „az anyák megmentőjeként” híressé vált orvosról szólnak a méltó megemlékezések 2018-ban, születésének kétszázadik évfordulója alkalmából. A Magyar Tudo mányos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya és a Semmelweis Egyetem emlékévet szentelt a Budán (1818. július 1-jén) született és Bécsben (1865. augusztus 13-án) meghalt német származású magyar orvos szellemi örökségének. Az emlékév megnyitó napján (június 5-én) felszólaló nemzetközi szaktekintélyek elsősorban az antiszeptikus eljárások korai úttörőjeként emlegették az életében nem kellően, olykor egyáltalán nem, vagy csak alig értékelt, közegészségügyi szaktekintélynek számító orvost.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFEKCIÓKONTROLL Kéz-higiénével megelőzhető a kórházi fertőzés Se ké v Akadémiai tisztelgés Semmelweis tudományos öröksége előtt m me lé lweis em mottó: „Kezedben (kezeden) a megoldás – kezed tisztaságán is múlhat egy-egy fertőzés!” Semmelweis Ignácról, a világszerte ismert és elismert, „az anyák megmentőjeként” híressé vált orvosról szólnak a méltó megemlékezések 2018-ban, születésének kétszázadik évfordulója alkalmából. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya és a Semmelweis Egyetem emlékévet szentelt a Budán (1818. július 1-jén) született és Bécsben (1865. augusztus 13-án) meghalt német származású magyar orvos szellemi örökségének. Az emlékév megnyitó napján (június 5-én) felszólaló nemzetközi szaktekintélyek elsősorban az antiszeptikus eljárások korai úttörőjeként emlegették az életében nem kellően, olykor egyáltalán nem, vagy csak alig értékelt, közegészségügyi szaktekintélynek számító orvost. Semmelweis Ignác ok-okozati kapcsolattal igazolta, hogy azon a bécsi klinikán, ahol az orvos boncolt, majd akár közvetlenül ez után szülést vezetett le, az akkoriban kiemelkedően magas halálozási arányszámmal járó gyermekágyi láz, illetve az ezt okozó fertőzés gyakorlatilag (szinte) teljesen megelőzhető, amennyiben a szülő nőkkel kapcsolatba kerülő személyek gondos kézfertőtlenítést végeznek a beavatkozások előtt. Semmelweis megfigyelésének eredménye az lett, hogy bevezette a klórmeszes kézmosást, aminek alkalmazásához szigorúan ragaszkodott is. Az általa gyakorolt szigorúság forradalminak számított, egy emberöltővel (30 év) megelőzte korát, és talán éppen ezért – a tudomány területén sem ritka módon – nem is nyerte el orvoskollégái, szakmai felettesei tetszését. Ezt az egyszerű módszert – csak nagy nehezen, jelentős késéssel fogadta el az akkori orvostudomány. Kortársai nem is hívták még őt az anyák megmentőjének, de a világ azóta is, törleszteni kíván az elmaradt elismerések miatt. AZ EMLÉKÉV Az ENSZ oktatási, tudományos, kulturális szervezete (az UNESCO) 2013-ban a világemlékezet részévé nyilvánította Semmelweis Ignác gyermekágyi (puerperal) lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847-1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait, majd a Magyar UNESCO Bizottság javaslatára, a szervezet Általános Konferenciája Semmelweis Ignác halálának 150. évfordulóját is felvette azon évfordulók közé, amelyeket megünneplésre méltónak találnak. Így 2015-ben először tartottak emlékévet Semmelweis Ignác tiszteletére. A 2018-as ünnepségsorozat nyitó rendezvényén (június 5én) pedig a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Dísztermében zajlott jelen emlékév megnyitója. Hogyan jutha- IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY tott helyes következtetésekre Semmelweis abban a korban, amikor még senki sem tudta igazán, hogyan terjednek a fertőzések? Miként hat mai egészségügyi gondolkodásunkra a 19. század kiemelkedő orvosának tudományos hagyatéka? – többek között ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták az emlékév nyitókonferenciájának előadóit. Semmelweis Ignác még a baktériumok felfedezése előtt felismerte a kézmosás jelentőségét. Puszta megfigyelés alapján jött rá a szepszis, illetve az aszeptikus állapot mibenlétére. A nagy magyar orvos előtt tisztelegve érdemes az eszközök nélkül is jól működő emberi gondolkodás, a megfigyelés briliáns voltáról is megemlékezni ma, amikor a sokféle forrásból, csatornán ránk áradó tengernyi információ jelentősen megkönnyíti a következtetések levonását – vélte Dr. Kosztolányi György genetikus (az MTA rendes tagja, patológus). MOSS KEZET, MERT ÍGY FERTŐZÉST ELŐZHETSZ MEG! Semmelweis öröksége szoros kapcsolatban van a napjainkban is világszerte elsődlegesnek tartott egészségügyi követelményekkel, célokkal. Szakmai javaslata egyike a mára, holnapra vonatkozó globális prioritásoknak – hangsúlyozza Dr. Jakab Zsuzsa, a WHO európai régiójának igazgatója. Ne feledjük, ő még Louis Pasteur előtt dolgozott, így nem ismerhette a fertőző ágensekről szóló teóriát, de Joseph Listernél is előbb élt, így az antiszeptikus műtétekről szóló elveiről, módszeréről, követelmény-rendszeréről sem hallhatott. Ezért Semmelweis bárki olyan kutató számára inspirációt jelenthet, aki az adott világban érvényesnek tartott helyzetre (a status quo-ra) vonatkozóan tesz fel új kérdéseket. Semmelweis kortársai, a korabeli „egészségpolitika” vezetői nem vették se jó néven, se komolyan a korszakos ötlettel („moss kezet!”) előálló orvos javaslatát. Ezt érzékelve, 13 évig halogatta, hogy megfigyeléseit nyilvánosságra hozza. 1840ben a bécsi közkórházhoz tartozó két szülészeti osztály abban tért el egymástól, hogy az egyikben orvosok, és medikusok, a másikban szülésznők, bábák látták el a betegeket (terheseket, vezették a szüléseket). Semmelweis megszállottan népszerűsítette a kézmosást. Protokollt gyártott az oldat összetételéről és alkalmazása mikéntjéről. AZ ÖRÖK ÉRVÉNYŰ HAGYATÉK Semmelweis Ignác 1837-ben a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be, mert apja így kívánta. Egy évvel később azonban már szakmát váltva, az orvosi karra járt. Egy barátja anatómia XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 13 INFEKCIÓKONTROLL óráira belátogatva magával ragadták a látottak, hallottak, és a következőkben rendszeresen részt vett boncolásokon is. Növénytani értekezéssel doktorált, de a szülészmesteri tanfolyamot is elvégezte. 1846-ban ideiglenes, majd végleges tanársegédi kinevezést kapott a bécsi Johann Klein professzor szülészeti klinikáján, ahol szinte naponta szembesült avval, hogy fiatal nők gyermekágyi lázban halnak meg. Felfigyelt az adatra, hogy az otthon szülőanyák között jóval kevesebb volt az áldozat, holott képzett orvosok helyett képzetlen bábák foglalkoztak velük. Miért tért el ennyire a halálozási arány? A rejtély megoldására Semmelweis kutatóhoz méltó módszerességgel kizárta a fertőzés lehetséges okait. Nem jutott eredményre, ám 1847 elején váratlan segítséget nyújtott számára egy tragikus eset. Egyik kollégája, Jakob Kolletschka vérmérgezésben meghalt, miután boncolás során megsérült. Az ő boncolási jegyzőkönyvét olvasva, Semmelweisnek feltűnt, hogy lelete több ponton egyezést mutat a gyermekágyi lázban elhalt anyák elváltozásaival. Semmelweis arra következtetett, hogy amit a boncolt testről származó mérgező anyagnak nevezett, az fertőzhette meg a nőket, gyermekágyi lázat okozva. Az orvosok, medikusok gyakran boncoltak, majd a szülészeten anyákat vizsgáltak, babát segítettek világra, akaratlanul is átvíve rájuk a fertőző anyagot. A boncolást sosem végző szülésznők osztályán sokkal alacsonyabb volt a halálozási arány. Ez adta Semmelweis számára az ötletet, hogy alapos kézmosásra, klórmeszes oldattal való fertőtlenítésre van szükség. Az eredmény rendkívüli volt: az áprilisi 18,27 százalékról az év végére 0,19 százalékra csökkent az anyák halálozási aránya. Semmelweis sikere egy jó ideig nem lépte túl az általa vezetett osztály hatókörzetét, ugyanis nyilvánvaló eredményei aláásták felettese elméleteit a gyermekágyi láz kiváltó okáról. A hiú felettest bosszantotta Semmelweis hajthatatlansága. Mivel a világ szemében ma is az „anyák megmentője” elnevezéssel ismert magyar orvos makacsul ragaszkodott protokolljához, végül elveszítette bécsi állását, és ezután visszatért Magyarországra. A Rókus-kórház szülészeti osztályán kezdett dolgozni, ahol – értelemszerűen, a módszerének köszönhetően 1 százalék alá csökkent a gyermekágyi láz miatti elhalálozási arány. CSÍRA ELMÉLET VAK TYÚK MÓDJÁRA Semmelweis tehát abból a megfigyeléséből, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, majd azon meggyőző tapasztalatai alapján, hogy ha osztályán betartják szigorú előírását, a szülőanyák gyakorlatilag nem kerülnek életveszélybe – valami olyan eredményre bukkant, amit mások csak a kórokozó baktériumok felfedezése után tudtak tudományosan bizonyítani. Bár a következmények felől nézve, világos, hogy a klóros víz – szerencsére – a kézre tapadt baktériumokat is elölte, Semmelweisnek hosszú ideig szélmalomharcot kellett vívnia a korabeli orvostársadalom tekintélyes képviselőivel szemben. Nem a vérmérgezés tényének felismerése volt a nagy teljesítménye, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, csak seb kell hozzá, hogy a vérpályába jusson. Semmelweis volt az első, aki észrevette: a gyermekágyi 14 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és a fertőzést az orvos keze terjeszti. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet. Több vegyszer kipróbálása után 1847 tavaszán választotta ki a klórmeszet. Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmeszes kézmosásra, októbertől pedig kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás eljárás volt). Intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat sem vették komolyan, bár rendelkezései nyomán a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábák osztályán. Semmelweis eljárása nagyon sok ellenséget szerzett a kollégái körében, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára”, és sértette őket az a feltételezés, hogy ők okoznák a betegek halálát. Amikor kitört az 1848-as forradalom, a bécsi orvosok a nemzeti érzésre apellálva megszabadultak népszerűtlen magyar kollégájuktól, akinek így Pestre kellett költöznie. Távoztával megszűnt a kényelmetlen kézmosási procedúra. Viszont a gyermekágyi lázzal összefüggő halálozás esetszáma ismét rekordmagasságba szökött! Semmelweist 1851-ben a Rókus kórház főorvosának, majd később a szülészet, nőgyógyászat professzorának nevezték ki (1855). A vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt. 1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról az Orvosi Hetilapban, 1861ben németül adták ki nagyméretű monográfiáját, ám még ekkor is, csak kevesen fogadták el elveit a legkiválóbb orvostanárok körében. Munkássága megerősítette azt a tényt, hogy a mikroszkopikus anyagok fertőzést okozhatnak. Fontos szerepe volt a csíraelmélet felállításában, amelyről azt mondják ma is, hogy a legjelentősebb mértékben vitte előre az orvostudományt és az orvoslást. Utolsó éveiben súlyos idegrendszeri tünetek léptek fel nála, 1865-ben abban a döblingi elmegyógyintézetben halt meg, ahol Széchenyi István is – hozzá, és emberi mivoltához méltatlan körülmények között. Évtizedek óta tudományos viták tárgya halálának oka. A boncolási jegyzőkönyv szerint csontvelőgyulladásból eredő vérmérgezés vitte el, az a kór, aminek lényegét felfedezte. Már nem érte meg, hogy az antiszepszis elve előbb Londonban (Joseph Lister révén), majd Párizsban (Louis Pasteur munkássága nyomán) és végül a bécsi orvosok körében is diadalmaskodjon. Ma azonban tabáni szülőháza a nevét viselő Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet. Bár 1865-ben méltatlan körülmények között halt meg, az utókor egyértelműen kifejezi elismerését azért a sok életet megmentő felfedezéséért, amit a kortársak egy része nem tekintett teljesítménynek. A magyar társadalom viszont az osztráknál jóval nyitottabbnak bizonyult Semmelweis újításaira. Magyarország összes klinikáján – a világon először került ilyesmire sor – kötelezővé tették az általa javasolt klóros vizes fertőtlenítést, már akkor, mikor Bécsben még mindig arról cikkeztek, hogy végre megálljt kellene parancsolni ennek a kézmosásos őrületnek. XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS INFEKCIÓKONTROLL KÉZENFEKVŐ MEGOLDÁS Ez jelenti az örökségét. Mert ma is az elsődleges célkitűzések közé tartozik az egészségügyi ellátáshoz köthető – növekvő számban előforduló – fertőzések legyőzése. A fejlett országokban a kórházban kezeltek 7, a harmadik világban 10 százalékánál élete során minimum egyszer jelentkezik egy az ellátáshoz köthető fertőzés (HAI, Healthcare Associated Infection), és az érintettek tizede ebbe bele is hal. Az európai régióban, évi 4.5 milliónyi nozokomiális eset fordul elő, ami a finanszírozóknak 16 millió extra kórházi ellátó napot, továbbá 37 ezer többlet halálozást jelent és mintegy 7 milliárd eurónyi közvetlen költséggel jár. Többe kerül, mint a stroke, a diabétesz, a tüdőt érintő kórok összességének ellátása. Napjainkban cél az elkerülhető fertőzések nélküli egészségügyi ellátórendszer kiépítése. A megfelelő surveillance 25-27%kal csökkentené a HAI-t. Az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának egyértelmű oka az antibiotikumok túlzó (gyakran felesleges) használata. Ha megelőzünk 1 (egy) fertőzést, elkerülünk 1 (egy) antibiotikumos kezelést. A nyereség tehát kétszeres! A fertőzés megelőzése és kontrollja (IPC, infection prevention and controll) megvalósulásában a 2020-ra kitűzött cél: háromból egy HAI eset maradjon el! Minderre tág tér nyílik, hiszen nemzetközi felmérések szerint a kézmosás megfelelő alkalmazása (hand hygiene compliance) globális átlagban csak 40 százalékos. Külön figyelmet kell fordítani az egészséges ivóvíz biztosítására, a szennyvíz kezelésére, a születés körüli anyai és a cse- csemőhalálozás visszaszorítására. Az európai régióban 2000 és 2014 között az anyai halálozás csökkent, de az 5 év alattiak halálozása még mindig magas. Az egészségügyi rendszerben meg kell erősíteni az alapellátást, a közegészségügyet. A kormányzatok felelőssége, hogy a kellő anyagi erőfeszítések megtételével, a finanszírozással gondoskodjanak az általános egészségbiztosítási szolgáltatásról – mégpedig a megfelelő egészségi állapot eléréséhez szükséges valamennyi tényező figyelembevételével. Az európai régió minden országában legyen átfogó, széleskörű, minden részletre kiterjedő (comprehensive) egészségpolitika (health policy). Ennek érdekében – a jelenleginél többet – kell beruházni a megelőzésbe, a képzésbe, a lakosság tájékoztatásába, felvilágosításába, egyszóval, divatos fogalommal, az egészségértésbe (health literacy). Semmelweis hamvait 1891-ben szállították haza Bécsből, és a Kerepesi úti temetőben helyezték el. Stróbl Alajos róla készített szobrát 1906-ban állították fel az Erzsébet téren, a műemlék 1948 óta a Szent Rókus Kórház előtt áll. Halálának centenáriumi évét az UNESCO Semmelweis-emlékévnek nyilvánította. Ekkorra állították helyre orvostörténeti múzeummá berendezett szülőházát, amelynek kertje azóta őrzi hamvait. A magyar orvoslás nemzetközi hírű, kiemelkedő alakjának nevét viseli a budapesti orvostudományi egyetem. Születésnapja a magyar egészségügy napja, amikor átadják a Semmelweisdíjat és az egészségügyi szakmai elismeréseket. A gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek egyes dokumentumai pedig a világemlékezet részét képezik. Fazekas Erzsébet 16,5 milliárdos fejlesztés az egészségügyi szakdolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására Az EFOP-2.2.0-16-2016-00003 „Egységes ápolási eszközpark kialakítása” elnevezésű projekt első szállítási ütemének részeként 80 db elektronikusan mozgatható multifunkcionális ápolási ágy, 12 db intenzív ágy, a hozzájuk tartozó infúziós állványok, matracok és kórházi textíliák, továbbá antidecubitus matracok szállítása történt meg ezen a héten Szombathelyre, a Markusovszky Egyetemi Oktatókórházba. Az ÁEEK kiemelten fontosnak tartja az egészségügyi szakdolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, ezért két projekt keretei között, összesen 16,5 milliárd forintot fordít erre a területre. 8 milliárdos fejlesztés keretei között megújul a kórházak ápolási eszközparkja, és további 8,5 milliárdos beruházással a nővérszállók felújítása és új szállók kialakítása történik meg 2020. első negyedév végére. Összesen kb. 21 000 db ápolási eszköz − többek között intenzív ágyak, korszerű betegágyak, felfekvést megelőző matracok, gördíthető infúziós állványok, fecskendős infúziós pumpák − beszerzése járul hozzá a megfelelő eszköz ellátottság megteremtéséhez és a szakdolgozók munkakörülményeinek javításához 64 ÁEEK fenntartású intézmény 71 telephelyén és a három egyetemi helyszínen. A 8 milliárd forint összköltségű, az ÁEEK konzorciumvezetésével és a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem részvételével megvalósuló projektnek köszönhetően kb. 3.700 fő képzése is megvalósul 61 helyszínen, egyrészt az újonnan beszerzett eszközök eredményes alkalmazása és a biztonságos és szakszerű betegmozgatás elsajátítása, másrészt a kiégés megelőzése érdekében. Az EFOP-2.2.0-16-2016-00001 „Egészségügyi szakellátók szállóinak fejlesztése” nevű projekt a szakma elhagyás, illetve az egészségügyi humánerőforrás elvándorlásának megelőzése érdekében 14 megyei kórház 16 helyszínén – többek között Szombathelyen új nővérszálló kialakításával – fejleszti az egészségügyi szakdolgozók lakhatási körülményeit. A szakdolgozók elhelyezési lehetőségeinek bővítése és a szállók színvonalának emelése a munkavállalók számára vonzóbbá teszi a felkínált munkahelyeket, az egészségügyi intézmények vezetői számára pedig újabb eszközt biztosít a jó szakemberek megtartására és a hiányszakmák betöltésére. A fejlesztések az Európai Unió támogatásával és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósulnak meg. ÁEEK IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 15
