IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Átfogó népegészségügyi program készül - Interjú Prof. Dr. Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével

  • Cikk címe: Átfogó népegészségügyi program készül - Interjú Prof. Dr. Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XVII. évfolyam
  • Lapszám: 2018. / 5
  • Hónap: június
  • Oldal: 5-7
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA

Absztrakt:

Mint ismert, 2018. május 18-án átvette miniszteri kinevezését Áder János köztársasági elnöktől, és letette es küjét a Parlamentben Prof. Dr. Kásler Miklós, az Orszá - gos Onkológiai Intézet volt főigazgatója. Az Emberi Erő - források Minisztériumának (EMMI) vezetője hivatalba iktatását követően egy héttel lapunknak adott interjújában vázolta az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos főbb elképzeléseit.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉGPOLITIKA Átfogó népegészségügyi program készül Interjú Prof. Dr. Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével Mint ismert, 2018. május 18-án átvette miniszteri kinevezését Áder János köztársasági elnöktől, és letette esküjét a Parlamentben Prof. Dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet volt főigazgatója. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) vezetője hivatalba iktatását követően egy héttel lapunknak adott interjújában vázolta az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos főbb elképzeléseit. – Miniszter úr, mindenekelőtt engedje meg, hogy az IME szaklap szerkesztősége nevében ezúton gratuláljak Önnek a kinevezéséhez! Egyúttal szeretném kifejezni elismerésünket a Széchenyi-díj kapcsán is, amelyet a rákellenes akciók és fejlesztési programok kidolgozása és széles körű megvalósítása mellett az onkológus, illetve sugárterapeuta szakorvosképzés fejlesztésével is szolgáló, nagy hatású tevékenységéért vehetett át ez év március 15-én. A Széchenyi-díj különösen megérintett, ugyanis nagy csodálója vagyok Széchenyi Istvánnak és mindannak, amit a magyarságért tett. Az Országos Onkológiai Intézetben huszonhat éven keresztül egyetlen, tőle származó idézet volt az irodám falán: „… Pályámra visszatekintve, nyugodt kebellel mondhatom: soha más szempont nem vezérelt, mint nemzetünk üdve, hazánk java. Népszerűséget, mellyel soha nem kacérkodtam, és felső kegyelmet, melyért soha nem bókoltam és melyért soha egy hízelgő szó sem hangzott ajkamrul, mindig csak eszköz és módnak tekintém, az érintett egyedüli főszemponthozi közelítésre. S valóban, ki népszerűséget vagy felső kegyelmet mint célt tekint, s nem a haza, nem a nemzet azon vezéreszme, mely melegíti keblét és feszíti minden tehetségét: az, bármily tisztalelkű és emberséges legyen is egyébiránt, valódi és teljes ereje szerinti hasznot soha nem áraszthat nemzetünkre, hazánkra.” – Miniszteri kinevezésével pályájának egy jelentős szakasza zárult le, hiszen huszonhat éven át vezette az Országos Onkológiai Intézetet. Hogyan értékeli ennek a negyed évszázadnak a teljesítményét az intézmény szempontjából? Amikor 1992-ben kineveztek az Országos Onkológiai Intézet élére, a köszönet szavai után mindössze annyit mondtam: megőrzünk mindent, ami értékes, és megváltoztatunk mindent, amit kell. Hogy ez mennyire sikerült, azt lemérheti bárki, aki ellátogat az intézetbe, amely nemcsak küllemét tekintve, hanem tartalmában – az egészségügyi szolgáltatások minősége szempontjából is – hatalmas fejlődést tud maga mögött. Az elmúlt negyed évszázad olyan időszak volt, amikor az onkológia minden egyes modalitásában IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY – mind a diagnosztikában, mind a terápiában – rendkívül gyors változáson ment keresztül. Intézetünk felvette ezt a tempót, aminek köszönhetően jelenleg Közép-Kelet-Európa egyetlen legmagasabb szinten akkreditált intézményeként működik a brüsszeli központú Európai Rákintézetek Szervezet (OECI) besorolása alapján. – Ön az emberi erőforrások minisztereként igen komplex megbízatást vállalt, amelynek egyik lényeges eleme az egészségügy. Elsősorban az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságára kíván hagyatkozni a célok kitűzésében, vagy saját konkrét programját szeretné érvényesíteni? A kettő nem különbözik egymástól. Dr. Nagy Anikó személyében kiváló egészségügyért felelős államtitkár segíti a munkámat, akivel hosszú évek óta beszélgettünk a magyar egészségügy helyzetéről és arról, hogy mit lenne célszerű tenni az ellátórendszer fejlesztése érdekében. Ebben teljes az összhang közöttünk, számos előkészítő anyagot kidolgoztunk, és bizonyos területeken nagyon gyorsan szeretnénk lépni. – Melyek ezek a területek? Elsőként a kórházi fertőzések megelőzése terén szeretnénk előrelépni, majd a sürgősségi betegellátás továbbfejlesztésének lehetőségeit kívánjuk áttekinteni. Mindkét területet a maga komplexitásában fogjuk megközelíteni. – A kórházi fertőzések megelőzése különösen aktuális téma idén, amikor Semmelweis Ignác születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeljük. Az IME szaklap – csatlakozva a 2018-as Semmelweis Emlékévhez – rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel, mind a lap hasábjain megjelentetett publikációk, mind pedig az évente megrendezésre kerülő IME Országos Infekciókontroll Konferenciák alkalmával. Milyen egyéb területeken tervez még változtatásokat az egészségügyi ágazatvezetés? Kiemelt prioritás lesz az egészségügyben a keringési- és a daganatos megbetegedések, valamint a gyermekgyógyászati, a pszichiátriai és a mozgásszervi betegségek ellátása. Mint ismert, a keringési- és daganatos betegségek együtt a halálozások 76 százalékáért felelősek, azaz népegészségügyi jelentőséggel bír ezeknek a területeknek a fejlesztése. A gyermekgyógyászat előlendítése különösen annak fényében fontos, hogy a kormányzat fókuszba helyezte a családtámogatás erősítését a demográfiai mutatók javítása érdekében. A mentális betegségek ellátásában igen nehéz helyzet állt elő az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetését követően, ezen a téren különösen sok a teendőnk. Idősödő társadalmunkban egyre nagyobb számban fordulnak elő az emberek mindennapjait megnehezítő moz- XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA gásszervi betegségek, ezért ezek ellátását is szeretnénk szervezettebb mederbe terelni. Szerencsénkre mindegyik felsorolt szakterületen országos intézetek működnek, amelyek epidemiológiai, szervezési, módszertani, oktatási, gyógyítási és kutatási feladatokat látnak el. Mindehhez hozzátenném a hálózatépítést, valamint a jellemző adatok gyűjtését, értékelését, feldolgozását és a szakmapolitikának történő átadását. Az országos intézeteknek érdekük az, hogy a saját tudományágukban egy helyen koncentrálódjon a szakmaiság. Ehhez mindenképpen rendezni kell a státusukat, biztosítani kell az országos feladatok ellátásának feltételrendszerét, majd ezt követően el kell indítani a nemzeti programokat, amelyeket végül egy átfogó népegészségügyi programban szeretnénk összefoglalni. – Hazánkban számos népegészségügyi program látott már napvilágot, megvalósításuk azonban mégsem volt hiánytalan. Ön szerint hogyan érhető el, hogy a lefektetett célok realizálódjanak? A rendszerváltást követően az Országgyűlés elfogadta a Kertai népegészségügyi programot, amely ragyogó program volt, ám egyetlen betű sem valósult meg belőle, 1994-ben le is vették a napirendről. Ezt követően több próbálkozást láttunk népegészségügyi programok kidolgozására, akadtak köztük sikeresek is. Az én koncepcióm szerint a népegészségügyi program azokra a Nemzeti Programokra épülne, amelyek kidolgozásában az országos intézetekre, mint a népegészségügyi jelentőségű betegségek nemzetközi színvonalú csúcsintézményeinek a munkájára számítok. Felmérjük a jelenlegi helyzetet, meghatározzuk az igényeket a betegek és a betegségek oldaláról, ennek megfelelően fogjuk kialakítani a struktúrát. Mindennek alapján lehet majd meghatározni a szükséges hálózatot, műszerparkot, szakdolgozói létszámokat. A minap például felhívott egy vezető sebész kolléga, aki elmondta, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégium Sebészeti Tagozata centralizálni kívánja a sebészetet. Ennek azért is nagyon örülök, mert az onko-chirurgiai beavatkozásoknak igazodniuk kellene az onkológiai struktúrához. Vannak tehát igen pozitív kezdeményezések, amelyeket támogatni fogok annak érdekében, hogy koncentráljuk a csúcstechnológiát, és mind az infrastruktúra, mind a tudás ugyanazon a helyen rendelkezésre álljon akár a ritka, súlyos betegségek ellátásában is. – Ön, aki egy országos csúcsintézményt vezetett huszonhat éven át, hogyan látja az alapellátást és a járóbeteg szakellátást? Ezek vonatkozásában milyen strukturális változásokat tervez? Úgy gondolom, hogy az egyes területek ellátását az onkológiai ellátórendszer struktúrájának mintájára kell megszervezni. Az Országos Onkológiai Intézet – Közép- és KeletEurópa egyetlen európai akkreditációval a legmagasabb szinten jegyzett intézete, komprehenzív rákcentruma – mellett négy regionális központ működik a három vidéki egyetemen, illetve Szombathelyen, ahol az említett lehetőségek jelentős része együtt van, és a legtöbb daganat komplex diagnosztikája és terápiája elvégezhető. Az onkológiai ellátórendszer harmadik szintje a megyei kórházak, ahol a diagnosztika és a terápia legtöbb modalitása adott, ezért tartom 6 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY ideálisnak, ha tumor gyanúja esetén a megyei kórház lenne a beteg legelső ellátóhelye, ahol elkezdődhet a diagnosztika. Tudniillik ott helyben végig tudják vinni a vizsgálati sort, sok intézményben még a molekuláris patológiát is. Sőt mi több, a háromféle terápiás komponens – a sebészet, a sugárterápia és a gyógyszeres kezelés – is rendelkezésre áll, így a betegek komplex terápiája is helyben elvégezhető. Csak akkor kellene a regionális centrumok valamelyikébe irányítani a beteget, ha az adott kórházban nem áll rendelkezésre a gyógyítás minden feltétele. Így minimalizálható lenne a várakozási idő, és rögtön olyan ellátóhelyre kerülne a beteg, ahol nagyon gyorsan diagnózishoz jutna. Ha a beteg adatait az elektronikus felhőben követnék nyomon és értelmeznék az orvosok, és felmerül a tumor gyanúja, akkor azonnal CT, MR, vagy PET/CT vizsgálatra tudjuk küldeni. Ez esetben még a daganat kezdetibb stádiumában lehet elkezdeni a beteg kezelését, ami lényegesen javítja az eredményességet. Azon speciális eseteket pedig – például ritka daganatokat –, amelyek ellátása a megyei kórházban nem megoldható, a négy regionális központ valamelyikébe kell irányítani. Amennyiben – ritka esetekben – ott sem áll rendelkezésre minden diagnosztikus és terápiás feltétel, a beteg az Országos Onkológiai Intézetbe kerül. Azt szeretném, ha ugyanilyen hálózatot valósítana meg az összes felsorolt szakma: építsék ki a saját struktúrájukat, határozzák meg az egyes szintekhez tartozó feladatokat, és mindezek alapján lehet gazdálkodni a létszámokkal és a bérekkel. – Említette a betegadatok felhőben való tárolását és követését. Ezt a célt szolgálja ma már az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely – az IME májusban lezajlott Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferenciáján elhangzottak szerint – eddig jól vizsgázott. Kezdetben sokan szkeptikusak voltak az új rendszer bevezetésével kapcsolatban, hiszen – tapasztalataim szerint – még egy komputercseréhez is nehezen szoknak hozzá az emberek. Ám ahhoz képest, hogy az élesítés óta mindössze fél év telt el, az alkalmazás magas arányú, a gyógyszertárakban pedig szinte százszázalékos. Nyilvánvaló, hogy még gyakorolni kell a rendszer használatát, itt-ott módosításra is szükség lesz, és nagyon fontosnak tartom, hogy az egyes szakterületekre – kardiológiára, onkológiára, stb. – lebontva is történjen fejlesztés. Az EESZT élen jár Európában, és ha ez a rendszer a maga teljességében ki tud bontakozni, akkor mindenképpen javítani fogja az ellátás minőségét, és növelni fogja Magyarország presztízsét is. Elég csak arra gondolnunk, hogy az intézmények meg tudják osztani egymással a képalkotókkal végzett vizsgálatok során nyert felvételeket. Saját területemen számtalanszor előfordult például, hogy a betegek akár négy-öt CT, illetve MR képet hoztak magukkal, ám a leletek hatvan százaléka nem volt használható. A digitalizáció az alapellátásban dolgozó orvosok munkáját is nagyban segíti. Adott esetben a háziorvos elvégzi a vizsgálatot, amelynek eredménye haladéktalanul a területileg legközelebb eső sürgősségi centrumba jut. Onnan pedig azonnali visszajelzés érkezik arra vonatkozóan, hogy be kell-e XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS EGÉSZSÉGPOLITIKA szállítani a beteget, vagy elegendő a beteg gyógyszerrel való ellátása és kontrollra való visszarendelése. – Ha már szóba került az alapellátás, tervez-e változtatásokat ezen az ellátási szinten is? Az alapellátás megerősítésének nagyon hamar szeretnénk nekilátni. Egyrészt rendeleti, jogszabályi szinten kell végignéznünk azt, hogy milyen tevékenységekhez van törvényes joguk a háziorvosoknak, és mihez nincs. A másik fontos áttekintendő terület az eszközös felszereltség, mivel nagyon fontos, hogy a háziorvosok képesek legyen olyan vizsgálatok elvégzésére, amelyek lehetőséget nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a beteg továbbszállítását el lehessen rendelni. Igen lényegesnek tartom az ápolónők helyzetének a javítását is, ami nem csak bérkérdés, hanem magában foglalja a szociális támogatást is. Ha például szolgálati lakást tudunk nekik biztosítani, az olyan mértékben javíthatná az életkörülményeiket, ami megerősítheti őket a pályán maradásban vagy pályaválasztásban. – Lapunk szerkesztőbizottságának tagja, Vártokné Fehér Rózsa a Magyar Ápolási Egyesület korábbi alelnökeként éveken át szorgalmazta az ápolói életpályamodell kidolgozását. Ön lát esélyt ennek megvalósulására? Mindenképpen fontosnak tartom. Szeretnék leülni az egészségügy minden rétegének a képviselőivel, mivel igénylem azt, hogy tudjam, milyen változásokat szorgalmaznak a szakemberek az egyes területeken. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden óhajnak eleget tudunk tenni, de szükséges ahhoz, hogy legalább a prioritásokat lássuk. A Magyar Orvosi Kamara elnökével például igen előremutató megbeszélést folytattam, amelynek során szinte minden kérdésben teljesen egyetértettünk. – Milyen alapelv mentén képzeli el a minisztérium alá tartozó egyes államtitkárságok munkájának irányítását? Alapvetően arra törekszem, hogy kiküszöböljük a párhuzamosságokat, hiszen az sosem szerencsés, ha több helyen elvégzik ugyanazt a feladatot. A döntések ugyanis legtöbbször ilyenkor csúszni szoktak, vagy elmaradnak. Szeretném a minisztériumba centralizálni a döntési jogköröket, illetve egy kicsit megerősíteni a kontrollt minden területen. Legfontosabb feladataim egyikének a szinergia megteremtését tartom, hiszen minden mindennel összefügg. Erre jó példa a gyermekkori elhízás, amelynek terén Magyarország a negyedik-ötödik legrosszabb helyen áll Európában. Ennek kapcsán szóba jön az iskolai testnevelés kérdése, az egészséges táplálkozás, az életmód, a gyermekkori diabétesz, azaz millió komponens, amelyek összességükben komplex problémakezelést, átfogó látásmódot igényelnek. Ezért az egyes államtitkárságokkal közösen kell lépnünk a határterületeken kapcsolódó kérdésekben annak érdekében, hogy az említett szinergia megvalósulhasson. Boromisza Piroska NÉVJEGY Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter 1974-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen (SZOTE). Sebészeti (1978), szájsebészeti (1988), plasztikai és rekonstrukciós sebészeti (1998) és klinikai onkológiai (2009) szakvizsgával rendelkezik. Az orvostudomány kandidátusa (1986), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora (2010), ordinary member of European Academy of Sciences and Arts (2016-tól), az MTA Orvosi Osztálya onkológiai bizottsági tagja 1998-tól. 1974-1981 között a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott klinikai orvosként, majd 1981-től tanársegédként. 1991-2018 között az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott, ahol 1992-ben nevezték ki főigazgatónak. A Haynal Imre Tudományegyetemen 1994-től egyetemi tanár, 1998tól 2002-ig tanszékvezető egyetemi tanár. A Semmelweis Egyetemen 2002-2005 között tanszékvezető tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető tanára 2005-től, a Pécsi Tudományegyetem onkológiai tanszék igazgatója 2007-től, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára 2014-2015 között. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2015) és a Széchenyi-díj (2018) birtokosa. Számos szakmai társaság tagja, többek között a Magyar Onkológusok Társasága tagja 1981-től, vezetőségi tagja 1991-től, elnökségi tagja 1992-től, tiszteletbeli örökös tagja 2017-től. A Sugárterápiás Szakmai Kollégium tagja (1993-1996), az Onkológiai és Sugárterápiás Szakmai Kollégium tagja (1996-2000), titkára, majd választott elnöke (2000-2010), az Egészségügyi Szakmai Kollégium Onkológia és Sugárterápia tagozatának elnöke (2011-2020). Nevéhez fűződik többek között a Nemzeti Rákkontroll Program irányelveinek kidolgozása és a Nemzeti Rákkontroll Programok európai összehangolása. VII. IME Országos Infekciókontroll Továbbképzés és Konferencia 2018. október. 17-18. Hotel Hungária City Center (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2018. JÚNIUS 7