IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Új fejezet a daganatos betegségek kezelésében - Interjú Dr. Dank Magdolnával

  • Cikk címe: Új fejezet a daganatos betegségek kezelésében - Interjú Dr. Dank Magdolnával
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XIV. évfolyam
  • Lapszám: 2015. / 10
  • Hónap: december
  • Oldal: 19-22
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: KLINIKUM
  • Alrovat: ONKOLÓGIA

Absztrakt:

Immunológiai háttérismereteink kibővülésével a daganatsejtek elpusztítására törekvő hagyományos onkológiai megközelítéssel szemben mára kialakult a daganatos betegségek kezelésének újfajta, innovatív szemlélete. A közelmúltban megjelent ígéretes immunterápiák középpontjában a daganat elleni immunválasz fokozásának koncepciója áll – mondta el lapunknak Dr. Dank Magdolna a Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Be l gyógyászati Klinika Onkológiai Részlegének habilitált egyetemi docense, aki a daganatellenes kezelések történeti áttekintését követően részletesen tájékoztatott a terápiás útvonalak legújabb irányairól.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
KLINIKUM ONKOLÓGIA Új fejezet a daganatos betegségek kezelésében Dr. Dank Magdolna az onkológiai szemléletváltásról Immunológiai háttérismereteink kibővülésével a daganatsejtek elpusztítására törekvő hagyományos onkológiai megközelítéssel szemben mára kialakult a daganatos betegségek kezelésének újfajta, innovatív szemlélete. A közelmúltban megjelent ígéretes immunterápiák középpontjában a daganat elleni immunválasz fokozásának koncepciója áll – mondta el lapunknak Dr. Dank Magdolna a Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részlegének habilitált egyetemi docense, aki a daganatellenes kezelések történeti áttekintését követően részletesen tájékoztatott a terápiás útvonalak legújabb irányairól. KEZDETBEN VALA A KEMOTERÁPIA... – A gyógyszeripari fejlesztéseknek köszönhetően mind újabb hatásmechanizmusú készítmények jelennek meg a daganatellenes kezelési lehetőségek palettáján. Elképzelhető, hogy a kemoterápia előbb-utóbb kiszorul az onkológiából? A daganatos betegségek gyógyszeres terápiája sok ember számára még mindig a kemoterápia. Rögtön meg kell említeni a citosztatikus készítmények használatával együtt járó mellékhatásokat – főként az émelygést, hányást, hasmenést, hajhullást – is, amelyek jelentős mértékben rontják az életminőséget. E gyógyszerek vérképző rendszerre kifejtett hatása miatt súlyosan csökkenhet a fehérvérsejtek száma, aminek következtében fertőzés, lázas állapot léphet fel, akár végzetes kimenetellel. A kemoterápia fontos tényezője, hogy csak addig fog hatni, amíg adjuk. A kemoterápiával elért ún. tumorválasz, a daganat méretének megkisebbedése nem lesz tartós, ha felfüggesztjük a kemoterápiát. Természetesen ennél a kezelési formánál is találkozunk olyan esetekkel, amikor el tudjuk tüntetni a daganatot, ám kérdés, hogy az mennyi idő múlva fog újra megjelenni. Hiszen ha azt mondjuk, hogy „eltüntettük” a daganatot, ez annyit jelent, hogy nem lehet kimutatni a rendelkezésünkre álló képalkotó módszerekkel. – A kemoterápia évtizedekig az egyetlen gyógyszeres kezelési lehetőséget jelentette. Mi volt a farmakoterápia következő lépcsőfoka? A következő szint a célzott terápiák megjelenése volt. Az első igazi célzott terápia valójában több mint fél évszázados, a mai napig használjuk, sőt napjainkban a reneszánszát éli. A tamoxifen hatóanyagú antiösztrogén készítményről van szó, amely célzottan a daganatsejt felszínén kifejeződött ösztrogén receptorhoz való kötődést, és így a daganatsejt működését befolyásoló gyógyszer. A célzott terápiák a későbbiekben a biológiai készítmények körével bővültek. Ezek a gyógyszerek az ún. monoklonális antitestek, azaz fehérjeelegyek, amelyekből már teljesen humanizált típus is a rendelkezésünkre áll. Ez a gyógyszerforma nagy ívű fejlődést mutat, hiszen ahogy korábban a citosztatikumok szabadalmi és adatvédelmi időszakának lejártát követően piacra kerültek az ún. generikus készítmények – az adott molekula azonos másolatai –, úgy ma már a biológiai szereknek is léteznek követő készítményei. Ezeket azonban nem nevezhetjük másolatnak, hiszen nem molekulákról, hanem fehérjeelegyekről van szó. Szemben a kismolekulájú kémiai anyagokkal, ezeknek a makromolekuláknak a pontos térbeli szerkezetét a legmodernebb módszerekkel sem tudjuk pontosan meghatározni. Ez azt jelenti, hogy az eredetihez hasonló hatású molekulát hoztunk létre, azonban nem tudjuk bizonyítani, hogy a térbeli szerkezete megegyezik az eredetiével. Így a generikus gyógyszerek legfontosabb jellemzőjét – azt, hogy a hatóanyag pontosan ugyanaz az eredeti és a követő molekulában – a biológiai hatóanyagok esetén nem tudjuk bizonyítani. Ezért a követő biológiai gyógyszerkészítményeket biohasonló szereknek nevezzük. Elsőként a cikokinek és az eirthropoietinek jelentek meg a napi gyakorlatban, mint biohasonlók, de a bonyolultabb fehérjeelegyeket a gasztroenterológia és a reumatológia kezdte el alkalmazni. Várható, hogy a biohasonlók az onkológiában is egyre nagyobb teret fognak hódítani. Hiszen a magyar piacon jelenlévő ún. erythropoietin (Epo) származékok és a citokinek szinte mindegyike biohasonló készítmény. Ezek javarészt a csontvelőre ható szerek, míg a közvetlenül a tumorra ható készítmények a közeljövőben fognak megjelenni. Fontos tisztázni, hogy a biológiai készítmények is célzott terápiák, de nem minden célzott terápia biológiai készítmény, azaz más néven biologikum. Azok a kis molekulasúlyú készítmények, amelyek úgy kötődnek a receptorhoz, hogy áthaladnak a sejtmembránon, megint csak olyan kémiai szerek, amelyeket rövidesen generikumok fognak követni, illetve néhány ilyen követő gyógyszer már hazánkban is forgalomban van. Ezek a szerek célzottan a daganatsejt bizonyos jelátviteli rendszerébe szólnak bele, gátolva a daganat osztódását és az áttétképződést. – Idesorolhatók a neo-angiogenezist gátló készítmények is? Az érújdonképződés gátlás a biologikumokhoz tartozik. Csak míg bizonyos daganattípusok célzott terápiájával – például az emlő- és a vastagbélrák esetében – ismert receptorokat blokkolunk a HER2 ellenes valamint EGFR-gátló kezeléssel, addig az érújdonképződés gátlás gyógyszerei azt az anyagot kötik meg, amelyik kiváltja a receptorokon a hatást. Tehát az érújdonképződés-gátló szer a receptorokat befolyásoló ligandot köti meg, és ezáltal akadályozza meg az ér úton történő daganatképződést. A biológiai gyógysze- IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER 19 KLINIKUM ONKOLÓGIA rek mellett egyes kis molekulasúlyú készítményeknek is lehet érújdonképződést gátló hatása. – Ez a mechanizmus azt gátolja meg, hogy táplálékhoz jusson a daganat? Igen, az a finom, nagyon primitív érhálózat kerül elpusztításra, amely eljut a daganathoz. Érdekes módon a korai stádiumú, áttét nélküli daganatokban az érújdonképződést gátló terápia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért elsősorban áttétes daganatos betegeknél alkalmazzuk. SZOFISZTIKÁLT MEGOLDÁSOK – A daganat elpusztítását célzó terápiákat követően mikor jelentek meg az immunmoduláns készítmények? Az immuno-onkológia alapjai már i.e. 2750 körül megjelentek. Imhotep ókori egyiptomi tudós, aki a III. dinasztiabeli Dzsószer fáraó alatt szolgált, úgy kezelt daganatokat, hogy bemetszésekkel és a rájuk helyezett koszos kötéssel gyulladást hozott létre az érintett területen. Az immunterápia újkori története a XIX. század végére nyúlik vissza, amikor William B. Coley tumor regressziót figyelt meg, miután a daganatba baktériummal fertőzött húslét fecskendezett. Az immunterápia kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a szervezet a saját sejtjei által képes legyen a daganatsejteket elpusztítani. Léteznek legendák, amikor valaki daganatból, kelevényből spontán gyógyult, ám ezekhez általában fenntartással viszonyulunk, még akkor is, ha előfordulnak közöttük igaz történetek is. Az immuno-onkológia egy dinamikusan fejlődő része a daganatellenes kezeléseknek, mely az ún. immunterápiák alkalmazásával iránytani képes az adott egyén saját immunrendszerét. EZ az új modalitás hosszú távú túlélést eredményezhet számos daganatféleség esetén. Amit még nem tudunk pontosan, hogy kik azok, akiknél a legjobb hatékonyságot érhetünk el, ezért számos kutatás zajlik jelenleg is világszerte. – Hogyan képes befolyásolni az immunrendszer a daganatos folyamatokat? Régóta ismert, hogy az immunrendszer képes elpusztítatni a daganatot, ez az elpusztítás, vagy más névvel „elimináció” fázisa, Ezt követi az a szakasz, amikor már nem képes teljesen elpusztítatni a daganatot, így az jelen van, de a kontroll érvényesül az immunrendszer részéről, és a daganat nem tud terjedni, nem képes áttéteket adni. Ez az egyensúly, vagy más néven „ekvilibrum” szakasza. Sajnos azonban a daganat okos, és ki tudja játszani az immunrendszert. Elbújik az immunsejtek elől, vagy a maga oldalán hívja hadba azokat a sejteket, melyek gátolják/csendesítik az immunrendszert. Az, hogy immunrendszerre ható készítményeket adjunk, már régen foglalkoztatta a kutatókat, és a klinikum alkalmazta is az ún. interleukinokat és az interferont néhány daganat, mint például a melanoma malignum, vagy a veserák esetében. Ezek a kezelések azonban nagy toxicitással jártak, és igen megterhelték a betegeket, ugyanakkor nem hoztak áttörő eredményeket. Amikor a daganat kijátszva az immunrendszert terjedni tud, ez már az elszabadulás, azaz az un. „escape” fázisa. 20 IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER – Hogy lehet gyógyszerrel felerősíteni a tumorra adott immunválaszt? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a daganatok képesek olyan mechanizmus kifejlesztésére, amelynek segítségével felismerhetetlenné válnak az immunrendszer számára. Az immunonkológia olyan innovatív megközelítése a kutatásnak, melynek középpontjában az a hosszú távú koncepció áll, hogy hogyan lehet fokozni az immunválaszt a daganatok elleni küzdelemben. A folyamat kulcsa nyilvánvalóan az immunrendszer aktiválódása. Hiszen ha az immunrendszer képes felismerni a tumort, akkor nem a daganatot „bombázzuk”, hanem az immunrendszert hozzuk olyan állapotba, hogy alkalmas legyen a daganat pusztítására. Ebben főleg a T-limfociták játszanak kiemelkedő szerepet, amelyek megtalálják és felismerik a daganatot, majd beszövik és elpusztítják. Ha a tumor elleni „immuntámadás” fő fegyverének az aktivált T-sejtet tekintjük, akkor – felhasználva a normális immunszabályozás tapasztalatait – logikusnak tűnik a T-sejtek aktivitását csökkentő szabályozók kikapcsolása, amelyek egyben immunológiai ellenőrző pontokat is jelentenek. – Milyen daganattípusokban bizonyult hatékonynak az imént említett „immuntámadás”? Az új fejlesztések az un „chekpoint-inhibitorok”. Első képviselőjük a melanoma kezelésében sikereket elért un CTLA4 inhibitor, az ipilimumab, melyet 2011-ben törzskönyveztek az előrehaladott betegség esetében. Ahhoz, hogy az immunrendszer felismerje a daganatot, a daganatból származó antigéneket be kell mutatni az inaktív állapotban lévő T-limfocitáknak. Ezt a bemutatást végzik az ún. antigén-prezentáló sejtek. A bemutatás folyamata azonban gátolt lehet a daganatsejt által, így itt van egy olyan pont, ahol a bemutatás gátlásának a blokkolásával lehet serkenti a folyamatot. Ahogy látjuk, ez a „fékek fékezése” ami azt eredményezi, hogy a nyirokcsomókban az addig nyugvó állapotban lévő T-limfociták aktiválódódnak, ezáltal képesek lesznek arra, hogy felismerjék a daganatot, ahonnan az aktivitásukért felelős antigén származik. A historikus sorrendet megtartva meg kell említeni a 2010-ben bevezetésre kerülő, és az un kasztráció rezisztens prosztatarák kezelésében alkalmazott sipuleucelT-t is, ami az első „újgenerációs” immunterápia volt, és ami szignifikáns túlélési előnyt hozott a betegek számára. Ahogy látjuk, ez az új stratégia az immunrendszert állítja hadba a tumor elpusztítása érdekében. Ennek ma már számos módja lehetséges. Az előzőekben részleteztem, mi is történik a nyirokcsomókban. Most nézzük meg, mi történik a tumor környezetében, hiszen azt szeretnék, hogy a tumort felismerni képes aktív limfociták összekapaszkodjanak a tumorsejttel, és elpusztítsák azt. Itt jönnek a centrálisan ható chekpoint inhibitorok, melyek azon lépést blokkolják, hogy a tumor meggátolja a limfocitát abban, hogy hozzákapcsolódjon. Ilyen készítmények a nivolumab, a pembrolizumab, pidilizumab, tremelimumab és még számosan mások, melyek egyelőre még csak vizsgálati névvel rendelkeznek. A melanoma, a nem-kissejtes tüdőrák után a hasnyálmirigyrák, veserák, vastagbélrák egy speciális alcsoportja a gyomorrák, petefészekrák, és még számos más da- KLINIKUM ONKOLÓGIA ganatféleség esetében zajlanak ígéretes gyógyszervizsgálatok. Fontos megjegyezni, hogy jelenleg csak az ipilimumab, a nivolumab és a pembrolizumab rendelkezik törzskönyvvel, és egyelőre ezek a kezelések még nem részesei a magyarországi napi gyakorlatnak, bizonyos esetekben adomány, egyedi méltányossági kérelem, vagy extrafinanszírozás keretében lehet hozzájuk férni, ugyanakkor több daganat esetében lehetőség van bekapcsolódni gyógyszervizsgálatokba. – Milyen mértékben javíthatják a túlélést ezek az új immunkészítmények? Mindenképpen érdemes megemlíteni – és amit szerencsére volt alkalmunk megfigyelni az ipilimumab nivolumab és pembrolizumab adásakor –, a potenciális hosszú távú túlélést. Néhány példa erre. Az áttétes melanoma esetén, mikor már más terápia után tovább romlott a betegség, az ipilimumab kezeléssel a betegek 25 százaléka élt a második és a harmadik évben, ami olyan eredmény, amit korábban még sosem láttunk. Nem véletlen, hogy az immunterápiák ma már ott kerülnek alkalmazásra a klinikai vizsgálatokban, ahol áttétre még nem kapott a beteg semmilyen terápiát. Sőt, ma már olyan vizsgálatok is zajlanak, ahol a műtétet követően a páciens „tumormentes”, és az áttét megelőzése céljából kap daganatellenes immunterápiás ellátást. Érthető, hogy napjainkban a kombinációk kerültek a kutatások fókuszába. ÍGÉRETES EREDMÉNYEK – Milyen további vizsgálatok zajlanak jelenleg? Az ún. ”Dual inhibitorok” – mint például az ipilimumab és a nivolumab – már bizonyították hatékonyságukat melanoma és nem-kissejtes tüdőrák esetében. A korai vizsgálatokban melanoma esetében egy évnél a betegek 82 százaléka élt. Jelenleg ezzel a kettőssel végeznek vizsgálatokat vastagbélrák, az ún. tripla negatív emlőrák, a gyomorrák, hasnyálmirigyrák, a kissejtes tüdőrák esetében, az ipilimumab és pembrolizumab kombinációt pedig melanomában áttétes veserákban, nem-kissejtes tüdőrákban vizsgálják. Új támadáspontot gátló készítmények is megjelentek, ilyen például az ún. LAG-3 ellenes monoklonális antitest, ami limfocitákon hat, és egyelőre még csak vizsgálati kódja van, és amivel fibrosarcomákban és béldaganatokban szenvedő, előkezelt betegek esetében végeznek vizsgálatokat, szintén kombinációban adva. A chekpoint-gátlók mellett az antitest terápia is része lesz az új típusú kezelési stratégiának, azonban ez még kezdeti fázisában van, az eredmények biztatóak, de további megfigyelések szükségesek. Ilyen készítmény például az urelumab, melyet hematológiai betegségekben adnak. A szerzett immunitás során bevonódnak a veleszületett immunitás képviselői is a daganatellenes harcba, elsősorban az ún. természetes ölő-sejtek, azaz a natural-killerek. Ezeknek a sejteknek elsődleges szerepük van abban, hogy az immunrendszer felismerje a saját sejteket, és ne lépjen fel velük szemben támadóan. Ehhez egy szignált használ a natural killer sejt, és ezt a szignált kihasználva tud a tumorsejt kiszabadulni az immunrendszer ellenőrzése alól, mert úgy képes megjelenni, mintha „normál” sejt lenne. Ma már van olyan készítmény, ami ezt a szignált képes blokkkolni – ez a lirilumab – és így a natural killer sejt megtámadja a daganatot. Izgalmas kutatás zajlik a citokinek és immunterápiák kombinálásával is, valamint egy immun gátló enzim, az IDO gátlásával is. Az IDO egy olyan enzim, ami gátolni képes mind a veleszületett, mind pedig a szerzett immunitásban résztvevő sejteket. Kimutatták, hogy hatására gátlódik például az immunterápia hatása is, így logikus lépés, hogy az IDO gátlást kombinálják az immunterápiákkal. – Lehet-e egyéb szerekkel kombinálni az immunterápiákat? Az immunterápiák önmagukban adva vagy egymással kombinálva már megmutatták értéküket, de jelenleg új kombinációk hatékonyságát kutatják, ahol a régi partnerek – mint a kemoterápia, sugárterápia, célzott terápiák – kerülnek együttadásra az új, immunterápiás készítményekkel. Most tehát az optimalizálás fázisában vagyunk: kit kezeljünk, milyen módon, monoterápiával vagy egymást követő gyógyszerekkel, és mennyi ideig. Többféle kombinációs lehetőség került most górcső alá, ahol a klasszikus kezeléseket kombinálják az immunterápiákkal. Elsőként a kemoterápiás kombinációkat érdemes megemlíteni. Mi is lehet a racionalitása ennek a lehetőségnek? Azokban az estekben, amikor kifejezetten nagy a tumortömeg, célszerű annak mennyiségét csökkenteni – erre alkalmas a kemoterápia. Látható, hogy egy szűk betegcsoportnál jön szóba ez a kombinációs lehetőség. Még nincs pontosan körülhatárolva, milyen kritériumok teljesülése esetén kell a későbbiekben majd ezt a lehetőséget választanunk. Nyilván számolni kell azzal, hogy a mellékhatások kedvezőtlenebbek lehetnek a kombináció esetén, és egyelőre úgy tűnik, hogy inkább monokemoterápiával végzik a kombinálást, de van rá példa, hogy kettős kemoterápia a partnere az immunterápiának. Második lehetőségként felmerül a sugárterápia és immunterápia kombinálása. Ilyen kombinációt jelent például az ipilimumab és a sugárterápia áttétes kasztárciórezisztens prosztatarákban, ahol a kezdeti eredmények nagyon biztatóak voltak, de a későbbi vizsgálatok már nem mutattak szignifikáns túlélési előnyt. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egy kis csoport esetében mégis választható lesz ez a kombináció, amikor nem nagy a tumorterhelés a szervezetre. Számos vizsgálat zajlik melanomában is, ahol a sugárterápiát kombinálják immunterápiával. A harmadik lehetőség a célzott terápia és az immunterápia kombinálása. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy például melanomában, ahol BRAF mutáns esetekben rendelkezésre áll a dabrafenib, a vemurafenib és a trametinib, vizsgálatok indultak ezen készítmények és az ipilimumab egymás után adásával. A kezdeti eredmények a szekvenciális adással biztatóak, de további adatgyűjtés szükséges ahhoz, hogy a helyük meghatározásra kerülhessen a melanoma ellátásában. A szekvencia hátterében az a feltételezés áll, hogy a BRAF gátló gyors melanoma növekedés esetén képes a tumor tömeget csökkenteni, amit már könynyebben tud regulálni a szekvenciálisan adott immunterápia. IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER 21 KLINIKUM ONKOLÓGIA Hasonló koncepció alapján indultak azok a vizsgálatok, melyek az áttétes veserák esetében kombinálják a tirozinkináz inhibotorokat (sunitinib, pazopanib) az immunterápiákkal. – Hogyan történik az új immunkészítmények alkalmazása? Bizonyos esetekben nem folyamatos kezelésről van szó, hanem egy bizonyos meghatározott időtartamról, amelyet követően az immunrendszer képes elpusztítani a daganatot, és fenntartani ezt az állapotot. Ez a kezelési módszer merőben eltér a kemoterápiától, amelynek során stabil állapotot csak folyamatos kezeléssel lehet biztosítani. A kemoterápiában egy bizonyos szünetet követően újra vissza kell adnunk a gyógyszert, különben a daganat kiújul, újra növekedni kezd. Ezzel az ún. „stop & go” metodikával szemben az immunterápia esetében nincs szükség hosszú távú kezelésre, mert az ezzel kezelt betegek már hosszú távú túlélők. Vannak azonban olyan immunterápiás készítmények, melyeket a progresszióig alkalmazunk. – Milyen mellékhatásokkal kell számolni az immunterápia alkalmazása során? Az újfajta terápiák alkalmazásakor másfajta mellékhatásokra számíthatunk, mint amilyenekkel a kemoterápia során találkozunk. Ezért az immunterápiát csak a kezelésben tapasztalattal bíró onkológiai centrumokban szabad adni, ahol a mellékhatások kivédése és kezelése biztonságosan megoldható. – Hogyan írja át az orvosi szemléletet az immuno-onkológia? Az immuno-onkológia egy egészen más típusú gondolkodást igényel az orvos részéről. Minden klinikai onkológusnak tisztában kell lennie ezzel az új szemlélettel, a teljesen eltérő megközelítéssel, mely megköveteli farmakológiai tudásunk bővítését és az immunológiai ismeretek bővítését. Másként kell értékelni a kapott tumorválaszt, hiszen amikor a melanoma esetében a limfociták beszövik a daganatot, annak a mérete növekszik, de nem azért, mert rosszabbodott a betegség. Más típusú mellékhatásokat kell tudnunk felismerni és ellátni, és különös hangsúlyt fordítani a betegedukációra. Az a beteg ugyanis, aki nem érti meg, hogy mi történik vele, nem tudja jelezni, hogy milyen változások történnek vele, nem alkalmas a kezelésre. Ma már széles körben elfogadott az a tény, hogy a daganatok kontrollálásának és a daganatos betegségből való gyógyulásnak meghatározó szereplőjéről van szó. Az immuno-onkológia kétségtelenül új fegyver lehet a klinikai onkológus kezében, és hosszú távon átírhatja az onkológiai betegellátás egészét. – Hogyan értékelhető az immuno-onkológia szerepe a daganatos betegek ellátásában? Az immuno-onkológia megteremteni látszik a hosszú távú túlélés lehetőséget számos daganat esetében. Az immunterápiák számos ponton tudják befolyásolni az immunrendszert, megerősítve azon képességét, hogy felismerje és megtámadja a daganatot, melyet a végén képes legyen elpusztítani. Fontos látnunk, hogy a mechanizmus más formában működik, mint azt az eddig ismert daganatellenes készítmények esetében megszoktunk, hiszen akár a sebészeti ellátás akár a sugárterápia vagy a gyógyszeres kezelés minden esetben a daganat ellen harcolt, az immunkezeléssel pedig a páciens saját immunrendszerét hangoljuk olyan módon, hogy a tumor ellen tudjon fordulni. Nem fogjuk azonban eldobni az eddigi terápiás lehetőségeinket, hiszen számos esetben – ún. speciális, jól megválasztott esetekben – kombinálni fogjuk a hagyományos kezelési modalitásokat az új típusú immunterápiákkal. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Dank Magdolna habilitált egyetemi docens – Semmelweis Egyetem Tanulmányok: Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi diploma (1986, summa cum laude), Kossuth Lajos Tudományegyetem mentálhigiénikusi diploma (1999), Semmelweis Egyetem PhD (2003), Semmelweis Egyetem habilitáció (2010). Szakképesítések: belgyógyászat szakvizsga (1991), klinikai onkológia szakvizsga (1993), klinikai farmakológia szakvizsga (2004), egészségügyi szakmenedzser (Szent István Egyetem, 2009), jogi szakokleveles orvos (ELTE, 2011). Szakmai gyakorlat: SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika (1986-1992), Országos Onkológiai Intézet (1992-1993), SOTE Radiológiai és Onkoterápiás Klinika (1991-2013). SE I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai részleg (2013-). Oktatói tevékenység: részvétel oktatóként a Semmelweis Egyetem munkájában, tantermi előadások magyar és angol 22 IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER nyelven, rezidensképzésben való részvétel, PhD alprogramvezető, TDK témavezető, klinikai szakorvosképzésben és szakvizsgáztatásban való részvétel. Társasági vezetői tagságok: Magyar Szenológiai Társaság vezetőségi tagja, Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság vezetőségi tagja, Magyar Klinikai Onkológusok Társasága vezetőségi tag, Fegyelmi bizottság elnöke. Egyéb tagságok: ASCO (American Society of Clinical Oncology), EACR (European Association for Cancer Research). Szakfelügyelet: 2005 szeptembere óta az ÁNTSZ irányítása alá tartozó Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ országos klinikai onkológiai szakfelügyelő főorvosa. Folyóirat szerkesztőségi tagság: Lege Artis Medicinae, Proktologia, Journal WATCH; Onkológia rovatvezető: IME – Egészségügyi vezetők szaklapja; tanácsadó testületi tag: Magyar Onkológia.