Intézmények:Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszék Pedagógiai Csoport
Évfolyam: XIV. évfolyam
Lapszám:2015. / 10
Hónap:december
Oldal:29-30
Terjedelem:2
Rovat:KLINIKUM
Alrovat:NŐGYÓGYÁSZAT
Absztrakt:
Jelentős változást hozhat a várandósgondozás területén egy tavaly megjelent miniszteri rendelet. A hivatkozott 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet a várandósgondozásról egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi, és erről a várandós részére igazolást ad. (1. § (2) bekezdése). A jogszabályban az is egyértelműen rögzítésre került, hogy az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, aki az 1. § (2) bekezdésében előírt besorolást követően a várandós gondozását végzi, felelős személynek minősül (4. § (1) bekezdése).
Ebből következik, hogy a felelős személyi státus a várandós gondozásának elvállalásakor nem választható, nem önkéntes szerep, hanem vagy az a szakorvos, vagy az a szülésznő, akit a várandós nő a gondozására fölkér, a fölkérés elfogadásával (azaz az egyező akarat-kijelentés létrejöttével) egyidejűleg felelős személynek minősül, akkor is, ha ez talán nem is tudatosul benne. A várandósgondozás elvállalásakor tehát a felelős személlyé válást kizárni, vagy korlátozni nem lehet. Ha a szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy a szülésznő bármilyen okból nem akar felelős személlyé válni, akkor ne vállalja el a várandós nő gondozását. Más lehetőség nincsen. A jogszabály kimondja azt is, hogy a felelős személy a várandós anya a rendelet 1. számú melléklete szerinti gondozási könyvében szereplő adatokat feltünteti, és aláírásával ellátja (4. § (2) bekezdése). Rámutatunk arra, hogy ez a kitöltés, és aláírás kötelező ugyan, de csak formalitás szintjén, ugyanis a felelős személlyé válás már a kitöltés, és aláírás előtt, a gondozásra fölkérés elfogadásával bekövetkezett. Ez egy olyan aktus, mint a házasságkötésnél a házasfelek aláírása az anyakönyvben, ami csak egy utólagos dokumentálása a korábban a házasságot már érvényesen létrehozó, egybehangzó „igen-igen” kijelentéseknek. A várandós anya gondozási könyvének kitöltését a felelős személy nem választhatja, hogy megteszi-e vagy sem, mert a rendelet a kitöltés körében a felelős személy feladatait kötelezően (kógensen) fogalmazza meg: „feltünteti, illetve ellátja".
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT A várandósgondozásért felelős személy szerepének jogi háttere Dr. Sztrilich András Péter, Dr. Maráczi Ferenc, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék, Tóth Szabolcs Péter, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszék Pedagógiai Csoport Jelentős változást hozhat a várandósgondozás területén egy tavaly megjelent miniszteri rendelet. A hivatkozott 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet a várandósgondozásról egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi, és erről a várandós részére igazolást ad. (1. § (2) bekezdése). A jogszabályban az is egyértelműen rögzítésre került, hogy az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, aki az 1. § (2) bekezdésében előírt besorolást követően a várandós gondozását végzi, felelős személynek minősül (4. § (1) bekezdése). Ebből következik, hogy a felelős személyi státus a várandós gondozásának elvállalásakor nem választható, nem önkéntes szerep, hanem vagy az a szakorvos, vagy az a szülésznő, akit a várandós nő a gondozására fölkér, a fölkérés elfogadásával (azaz az egyező akarat-kijelentés létrejöttével) egyidejűleg felelős személynek minősül, akkor is, ha ez talán nem is tudatosul benne. A várandósgondozás elvállalásakor tehát a felelős személlyé válást kizárni, vagy korlátozni nem lehet. Ha a szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy a szülésznő bármilyen okból nem akar felelős személlyé válni, akkor ne vállalja el a várandós nő gondozását. Más lehetőség nincsen. A jogszabály kimondja azt is, hogy a felelős személy a várandós anya a rendelet 1. számú melléklete szerinti gondozási könyvében szereplő adatokat feltünteti, és aláírásával ellátja (4. § (2) bekezdése). Rámutatunk arra, hogy ez a kitöltés, és aláírás kötelező ugyan, de csak formalitás szintjén, ugyanis a felelős személlyé válás már a kitöltés, és aláírás előtt, a gondozásra fölkérés elfogadásával bekövetkezett. Ez egy olyan aktus, mint a házasságkötésnél a házasfelek aláírása az anyakönyvben, ami csak egy utólagos dokumentálása a korábban a házasságot már érvényesen létrehozó, egybehangzó „igen-igen” kijelentéseknek. A várandós anya gondozási könyvének kitöltését a felelős személy nem választhatja, hogy megteszi-e vagy sem, mert a rendelet a kitöltés körében a felelős személy feladatait kötelezően (kógensen) fogalmazza meg: „feltünteti, illetve ellátja". MEDDIG ÉS MIÉRT FELELŐS A FELELŐS SZEMÉLY? Előfordulhat, s akár többször is, hogy a várandós nő a várandóssága ideje alatt különböző okokból felelős személyt vált. A rendelet erre az esetre azt írja elő, hogy ha a felelős személy személyében változás áll be, az új felelős személy ezt a tényt a várandósgondozási könyvben rögzíti és a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően jár el (4. § (3) bekezdése). Az új szü- lész-nőgyógyász, vagy szülésznő, gondozásra való fölkérésével, illetve a fölkérés elfogadásával a már leírtak szerint új felelős személy lép be a várandós nő gondozásába, és a korábbi felelős személy felelős személyi szerepe a jövőre nézve ezzel egyidejűleg automatikusan megszűnik, azt tehát fölmondani, vagy arról lemondani nem kell. A felelős személy csak ilyen módon szabadulhat meg a felelős személyi állapotától. A felelős személy nem jogosult a várandós nő gondozásának elvállalásával szóban létrejött atipikus megbízási szerződés (kezelési szerződés) egyoldalú fölmondására, hanem legfeljebb csak javasolhatja a várandós nőnek, hogy válasszon helyette mást a további gondozására. E körben kétségtelenül érezhető egyelőre némi jogbizonytalanság a felelős személyi állapotból fakadó rendeleti kötelezettségek, és az Eütv. 131. és 132. §-aiban foglalt ellátás megtagadási lehetőségek között. Az is egyértelmű, hogy ha egy várandós nő gondozásáért több felelős személy volt felelős, az esetleges ellátási hibák, illetve az esetleges mulasztások következményeiért mindegyik felelős személy csak a saját felelős személyi időszaka alatt történtekért, vagy mulasztásokért tehető felelőssé. Az viszont egy várandós, vagy már szült nőtől nem várható el, hogy ő maga megítélje, hogy az általa választott több felelős személy közül melyik milyen arányban hatott közre az őt, vagy magzatát, illetve gyermekét ért egészségkárosodásért, így nyilvánvalóan azt a tanácsot fogja kapni a betegeket képviselő ügyvédektől, hogy egyetemlegesen, az összes korábbi felelős személlyel szemben indítsa meg a kártérítési pert. A felelős személyek egyéni felelősségét pedig majd a perben kirendelt igazságügyi szakértő igyekszik tudományos módszerekkel egymástól elhatárolni. Ezen okból nem lehet elégszer ráirányítani a figyelmet a szülész-nőgyógyász szakorvosok, illetve szülésznők részéről a pontos és részletes betegdokumentáció vezetésének fontosságára. A felelősség elhatárolhatósága érdekében jogi szempontból mindenképpen megfontolásra javasolható, hogy a várandós által a korábbi után új felelős személy választása esetén az új felelős személy nagyon pontosan, és alaposan rögzítse a betegdokumentációban, hogy milyen állapotban vette át a várandós nő gondozását. Ez a státus rögzítés egy esetleges perben perdöntő lehet a korábbi, és későbbi felelős személyek felelősségi mértékének bírói megállapításánál. Az is előfordulhat, hogy a várandósgondozásba belépő nő egy idő múlva úgy dönt, hogy a továbbiakban a várandósgondozásban nem kíván részt venni. Ilyen esetben a kiállított várandósgondozási könyv szerint a várandósságot megállapító szakorvos látszik felelős személyként. A felelőssége azonban csak addig terjed, amit és ameddig elvégzett a gondozás alatt, a későbbiekért, vagyis a nem általa elvégzett gondozási cselekményekért, vagy a szükséges, de a várandós nő nem je- IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER 29 KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT lentkezése miatt elmaradó gondozási események következményeiért az ily módon csak névlegesen felelős személy felelőssége nem állapítható meg. Ugyancsak nem állapítható meg a felelős személy felelőssége pusztán a névlegesség miatt akkor sem, ha a várandós nő új szülész-nőgyógyász szakorvost, vagy szülésznőt választott a gondozására, de az újonnan választott gondozó személy a választás elfogadását, és ezzel a felelős személlyé válását nem rögzíti a várandósgondozási könyvben. Ilyen esetekben is perdöntő jelentőségű a betegdokumentáció tartalma: a várandós nő gondozása mikor kezdődött, és mikor volt az utolsó gondozási alkalom, és ezen időszak alatt mikor milyen vizsgálatok történtek, és azok milyen eredménnyel zárultak, és az eredmények alapján a felelős személy milyen intézkedéseket mikor tett meg. Rámutatunk arra is, hogy a 2012. 07. 01. napjától minden egészségügyi szolgáltatónak, azaz a magánorvosoknak is kötelező, az egészségügyi államigazgatási szerv által ellenőrizhető belső minőségirányítási rendszer bevezetése és fenntartása (Eütv. 121. §) érdemben segíthet a betegdokumentáció szükséges tartalmának kialakításában, a betegbiztonság növelésében, és az esetleges jogviták megelőzésében, vagy azok kialakulása esetén a pereredményes védekezésben. SZÜLÉSZNŐ VAGY ORVOS? Fölvetődhet a felelős személlyé válás körében a szülésznőgyógyász orvosi és szakorvosi képzés és a szülésznői képzés közötti tartalmi és időbeli különbség, mint egy jelentős egyenlőtlenség a felelős személynek választhatók szaktudása körében, amely egyenlőtlenség szülésznő felelős személlyé választása esetén akár a várandós nő, és a magzata biztonságát is veszélyeztetheti. Az orvostudományi és az egészségtudományi képzések tartalmi és időbeli különbségei vitathatatlan tények, de a rendelet nem azt mondja ki, hogy a szülész-nőgyógyász szakorvosok és a szülésznők kompetenciája a várandósgondozásban azonos, vagy hasonló lenne. Erről szó sincsen, sőt a rendelet külön kimondja, hogy a felelős személy a várandósgondozás során a szakterülete szerinti feladatokat látja el, illetve néhány, azon kívüli általános teendőt végez el (el- lenőriz, konzultál, tájékoztat, szakellátásra irányít stb.). Nyilvánvaló, hogy egy szülésznő nem tudja és nem is fogja elvégezni a szülész-nőgyógyász szakorvos kompetenciájába tartozó kezeléseket, de nem is ez a dolga, eddig sem volt az. A BSc diplomás szülésznő a szakmai kompetenciájába tartozó feladatok ellátásán kívül azonban még arra is alkalmas, hogy maga alakítsa ki a várandósgondozáshoz szükséges orvosi és védőnői kapcsolatrendszerét, aminek alapján akár a vele együttműködő szülész-nőgyógyász szakorvost javasolhatja az orvosi vizsgálatok elvégzésére, vagy a szülés levezetésére az őt felelős személyül választó várandós nőnek. Ebből következik, hogy a szülésznők szerepe a szakmai feladataikon túlmenően jelentősen fölértékelődik, mert ha növekvő számban őket választják a várandós nők felelős személyül, akkor egyre jobban rajtuk fog múlni, hogy az őket választó várandósokat melyik szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítják. A szülésznő szakirány képzési kimeneti követelmények alapján a szakot elvégzők alkalmasak szülés vezetésére, az újszülött ellátására szülés után, az anya és az újszülött korai közvetlen kapcsolatának biztosítására, gyermekágyas megfigyelésre, gondozásra, a szoptatás segítésére, a hazabocsátással kapcsolatos feladatok ellátására (tanácsadás, kóros tünetek felismerése, intézkedés). Emellett várandósgondozási feladatokat, általános ápolási feladatokat végezhetnek, feladatkörükben a biztonságos higiénés környezet megteremtéséért (egészségügyi technika, eszközök, műszerek ismerete és szakszerű használata, fertőtlenítési és sterilizálási eljárások alkalmazása) felelősek, nőbetegek gondozását, ápolását, speciális kezelését végezhetik. Segédkezhetnek szülészeti és nőgyógyászati műtéteknél, műtétre váró betegek előkészítésében, képesek kommunikációra a várandós és szülő nővel, annak családjával, felvilágosításra és tanácsadásra a fogamzásgátlással és családtervezéssel kapcsolatban. A szerzők véleménye az, hogy az SE ETK-án végzett diplomás szülésznők közül bármelyik várandós nő gondozását, felelős személlyé választásuk esetén, hiánytalan szakmai felkészültséggel és nagyfokú empátiával lesznek képesek végigkísérni, az ebben őket segítő szülész-nőgyógyász szakorvosi háttér hatékony, team-munkán alapuló segítségével. A SZERZŐK BEMUTATÁSA Dr. Sztrilich András Péter 1986-ban szerzett okleveles közgazda diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve 1997-ben jogászi végzettséget az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon. 2001-től ügyvéd, Budapesti Ügyvédi Kamaránál. 20032010 között tanársegéd, Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Karon, ahol 2010–től már adjunktus. Dr. Maráczi Ferenc Közgazdász végzettségét a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán szerezte, 2011-ben jogász végzettséget szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karán. 2006-2012 között megbízott oktató Budapesti Corvinus Egyetem Számítástudományi Tanszékén, 2011–től tanársegéd a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszékén. 2013–tól ügyvédjelölt. Tóth Szabolcs Péter bemutatása lapunk XIV. évfolyamának 1. számában olvasható. 30 IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER
