A fővárosi Szent István Kórházban tudományos emlékülésen emlékeztek meg a múlt század elejének egyik kiemelkedő magyar patológusáról, Genersich Antalról, az erdélyi orvosképzés egyik meghatározó elindítójáról.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Genersich Antal – az erdélyi orvosképzés meghatározó személyisége A fővárosi Szent István Kórházban tudományos emlékülésen emlékeztek meg a múlt század elejének egyik kiemelkedő magyar patológusáról, Genersich Antalról, az erdélyi orvosképzés egyik meghatározó elindítójáról. Az emlékülésen az erdélyi magyar nyelvű orvosképzés történetét Dr. Egyed-Zs. Imre marosvásárhelyi professzor ismertette. A gyökerek egészen Mária Terézia koráig nyúlnak vissza, aki rendeletével Kolozsváron életre hívta az első Bába- és Kirurgus Képző Orvosi Főiskolát, amely 1872-ben alakult orvosegyetemmé. 1919-ben az intézmény tanárostól, diákostól átköltözött Szegedre. A kolozsvári épületeket elfoglalta a román tanítási nyelvű Ferdinánd Tudományegyetem, s Romániában egészen az 1940-ben bekövetkezett újabb hatalomváltásig szünetelt a magyar nyelvű orvosképzés. Ekkor újraindult Kolozsváron a Ferencz József Tudományegyetem, a román nyelvű orvosképzést pedig Nagyszebenbe telepítették. Ám az újabb hatalomváltáskor, 1945-ben az oktatási épületekbe és klinikákba visszaköltözik a román nyelvű orvosképzés, de Miskolczi Dezső akkori rektornak köszönhetően magyar nyelven is folytatódhat az oktatás. Lehetetlen helyzet jött létre, amit hamarosan kormányrendelettel oldottak meg, a magyar egyetem átköltözött Marosvásárhelyre, s felvette a Bólyai nevet, s így az orvosképzés a Bólyai Egyetem Orvosi Kara néven folytatódhatott. A professzori kar zömét magyar állampolgárságú orvosok alkották. Mindössze három évig tartott ez az állapot, 1948-ban ugyanis Romániában tanügyi „reform” következett be, önálló orvosi és gyógyszerészeti felsőfokú intézeteket hoztak létre. Ekkor önállósult az orvosképzés, mégpedig általános orvosi, gyermekgyógyászati, fogorvosi, gyógyszerészeti és – rövid időre, szovjet mintára – közegészségtani karokkal. Az újabb fordulat 1962-ben következett be, amikor az addig kizárólag magyar nyelvű képzés mellé bevezették a román nyelvűt is. 1970 és 1980 között mintegy fele-fele arányban képeztek románul és magyarul. Pártutasításra 1985-től megkezdődik a magyar nyelvű oktatás szisztematikus leépítése, ami a gyógyszerészeti kar megszüntetésével vette kezdetét. 1989-ig a magyar nyelven tanulók aránya előbb 20, majd 12 százalékra apadt. Az 1989-es fordulat után a felvételi eljárás ismét objektív eredményeken alapult, így mára a magyar nyelvű hallgatók aránya ismét elérte az 50 százalékot. A magyar nyelven tanulók beiskolázásánál nehezebb feladat a magyar nyelven oktatók utánpótlásának biztosítása. Jónéhány éven át szinte lehetetlen volt fiatal oktatókat találni és felvenni a tanszékekre. Ennek több oka volt, így az alacsony bérek, de ennél súlyosabb ok, hogy a fiatal orvosok 60-70 százaléka áttelepült Magyarországra. Talán mostanra lelassult ez a folyamat, s remélik azt is, hogy néhány éven belül megszűnik, így talán az oktatók utánpótlása is megoldódik. Kedvező fejlemény, hogy az utóbbi években szoros együttműködés alakult ki a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem és a budapesti országos intézetek között, ennek köszönhetően posztgraduális tanszékek jöhettek létre az Országos Onkológiai Intézetben és másutt. Genersich Antal emlékének ápolására 1991-ben Budapesten létrehozott Genersich Alapítvány Kuratóriuma minden évben egy akadémikusnak, egy kimagasló életművel rendelkező patológusnak és a tudományos diákköri munkában kiemelkedő eredményt felmutató orvostanhallgatóknak, valamint Kárpát-medencei magyar orvosoknak Genersichdijat adományoz. A díjak odaítéléséről – szakmai előterjesztések alapján – a kuratórium titkos szavazással hozza meg döntését. 2007. ÉVI HALLGATÓI DÍJAZOTTAK Genersich-díjat kapott Korompay Anna V. éves ÁOK hallgató, aki két éve folytat TDK-s és demonstrátori munkát a II. sz. Patológiai Intézetben. Idén a Semmelweis Egyetem TDK konferenciáján I. helyezést ért el a molekuláris genetika szekcióban. Az Igazságügyi Orvostani Intézetből Fehér Szilvia VI. éves ÁOK hallgató kapta a Genersich-díjat. Kutatásokat végzett a kardiovaszkuláris mortalitás, valamint a baleseti eredetű halálozás témaköreiben. IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER 57 PORTRÉ Ugyancsak az Igazságügyi Orvostani Intézetből Vincze Gábor V. éves ÁOK hallgatónak is Genersich-díjat adományozott a kuratórium. Vincze Gábor a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika, valamint az Igazságügyi Orvostani Intézet TDK-sa. Tevékenységéből kiemelendő a két intézmény érsebészeti eseteinek klinikopatológiai feldolgozása az 1998-tól 2005-ig tartó időszakban, melyről több előadást tartott. sorban hipotalamikus struktúrák idegi kapcsolatainak megszakítására. Közel 200 tudományos közleménye jelent meg, felkérésre félszáz könyvfejezetet írt külföldön kiadott könyvekben. HATÁRON TÚLI DÍJAZOTTAK POSZTUMUSZ DÍJ A kuratórium ebben az évben is különdíjakat adományozott határon túli orvosoknak. A Magyar Patológusok Társasága vezetőségének szavazása alapján a Dr. Genersich Antal Alapítvány Kuratóriuma posztumusz Genersich-díjat adományoz a közelmúltban elhunyt Dr. Bartók István professzornak. Dr. Bartók István a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett 1953-ban. Az ottani Kórbonctani Intézet munkatársa volt 1953-68 között, ott szerezte patológus szakképesítését is. Kutatásairól a Nature-ben és a Lancet-ben is publikált. 1968-tól nyugdíjazásáig a Péterfy Sándor utcai Kórház Patológiai Osztályát vezette. Fő témája a májpatológia volt. Hazánkban elsők között foglalkozott a hepatitis B diagnosztikájával, a HBV kimutatásának módszereivel. Dr. Földes Adalbert nagyváradi ideggyógyász főorvos a Szatmár megyei Erdődön született. Orvosi tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvosi Karán végezte, dolgozott Kolozsvárott, a vizsgáit Bukarestben tette le. Szakmai munkássága mellett ki kell emelni humanitárius és karitatív tevékenységét is. 2000ben létrehozta Nagyváradon azt a 45 férőhelyes Hajléktalan Otthont, amely Romániában ma is referencia értékű intézmény. A szülőföldön maradást elősegítő Maecenas Alapítványnak alapító és vezetőségi tagja. Az alapítvány évente 20 egyetemi hallgatónak biztosít ösztöndíjat. AKADÉMIKUS DÍJAZOTT Az akadémikusok számára létesített Genersich Antaldíjat ebben az évben Dr. Halász Béla akadémikus, egyetemi tanár kapja. 1971-től 1995-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára volt. A neuroendokrinológia nemzetközileg ismert és elismert képviselője. Új, sztereotaxikus módszert dolgozott ki agyi, első- A kárpát-ukrajnai régióból Dr. Oroszi Pál onkológusnak adományoz díjat a kuratórium. Orvosi diplomáját az akkori Észt Szovjet Köztársaságban, a tartui egyetemen kapta meg 1988-ban. Az Észt Onkológiai Központban dolgozott, és sebészeti, majd onkológiai szakvizsgát tett. 1992-ben visszament szűkebb hazájába és a Munkácsi Kórház Onkológiai Osztályát vezette 2005-ig. Jelenleg a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központban dolgozik. A Magyar Egészségügyi Társaság Kárpátaljai Szervezetének alapító tagja. NÉVJEGY Genersich Antal 1842-ben született Nagyszombaton. 1865-ben avatták orvosdoktorrá, majd rövid idő múlva megszerezte a sebészdoktori, szülészi és szemsebészeti oklevelet is. Külföldi tanulmányútja során a kor legnagyobb szaktekintélyeinél: Recklinghausennél, Rokjtanskynál, Ludwignál és Virchow-nál folytatott tanulmányokat. Az 1872ben felállított Kolozsvári Egyetemen a kórbonctan tanára lett, és létrehozta a Kórbonctani Intézetet. 1895-től a Budapesti 58 IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER Királyi Magyar Tudományegyetem Kórbonctani Tanszékére kapott meghívást. Egy-egy éven át az orvosi kar dékánjaként, majd az egyetem rektoraként tevékenykedett. Korának nemzetközi mércével mérve is kimagasló tudósa és oktatója volt. A patológián kívül magas szintre emelte az igazságügyi orvostan művelését is. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjává választotta. Kolozsvárott temették el 1918-ban.
