IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Referenciához rendelt támogatás: eszköz és lehetőség

  • Cikk címe: Referenciához rendelt támogatás: eszköz és lehetőség
  • Szerzők: Dr. Bacskai Miklós, Dr. Komáromi Tamás
  • Intézmények: HealthWare Tanácsadó Kft.
  • Évfolyam: VI. évfolyam
  • Lapszám: 2007. / 9
  • Hónap: november
  • Oldal: 10-14
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA

Absztrakt:

A referenciaárhoz rendelt támogatás nagymértékben hozzájárult az elmúlt években a kínálat oldali beavatkozások szerepének elfogadtatásához a gyógyszerkiadások növekedésének megfékezésében. A vizsgált időszakban a fixesítés az esetek kétharmadában járult hozzá a gyógyszerkassza kiadásainak mérsékléséhez, de a fennmaradó, relatív eredménytelen csoportképzések esetében szükség lenne a kudarcok okainak feltárására és a szabályok felülvizsgálatára. A technikával elérhető megtakarítási potenciál azonban csak rövidtávon jut érvényre, amennyiben nem kísérik egyéb kiegészítő intézkedések. Alkalmazásának korlátai lehetőséget adhatnak újabb szabályozók kialakítására, a felhalmozódó tapasztalatok pedig előnyt jelentenek azok gyakorlati bevezetéséhez.

Angol absztrakt:

In the previous years, the method of reference-price adjusted reimbursement focused on the advantages of governmental interventions on supply. In two-thirds of subsidized groups the practice of reference-price reimbursement tool has taken successful effect to reduce the expenditures of the drug budget. The remaining part needs to be analyzed to reveal the causes of the failure and take an appropriate revision. The stable containment of expenses should depend on a more extended generic program in the future. The limits of referenceprice reimbursement makes urgent the development of new formulae in the system, furthermore the accumulated experiences give possibilities to introduce them effectively.

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő Dr. Pásztélyi Zsolt
A több-biztosítós modell olyan betegség, amelyik gyógymódnak gondolja magát Dr. Szummer Csaba, Dr. Fendler Judit
Referenciához rendelt támogatás: eszköz és lehetőség Dr. Bacskai Miklós, Dr. Komáromi Tamás
Egészségügyi reform: a jogosultságok ellenőrzése 2008. január 1-jétől Dr. Farkasinszki Ildikó
Megalakult a Háziorvosok Országos Egyesülete Átalakul a háziorvosok és a biztosítók viszonya? Nagy András László
Gyermekszív-transzplantáció folyamata és aktuális helyzete Magyarországon Dr. Ablonczy László, Dr. Hartyánszky István, Dr. Bodor Gábor, Dr. Szatmári András
Az orvosok jogállása - új megközelítésben Dr. Molnár Attila
A fizioterápia finanszírozásának problémái, javaslat a megoldásukra Brahó Zsuzsanna
A költség-megtakarítási stratégiák fejlesztésének lehetőségei a hazai fekvőbeteg-ellátásban II. Dr. Polyvás György
A zoledronsav (Aclasta) költséghatékonysági elemzése csontritkulás kezelésében Dr. Kósa József, Istenes Tamás
Enoxaparinnal (Clexane) végzett kiterjesztett profilaxis költséghatékonysága csípőműtétek után Dr. Borsos Kinga, Odhiambo Raymond, Muszbek Noémi
Biztonságosabb felhasználóazonosítás az egészségügyben Dr. Ködmön József, Bodnár Károly
Integrált HR rendszer szerepe egy megyei kórház életében Koppány Tamás
HEFOP 4.4 keretében bevezetett informatikai rendszer tapasztalatai Rivnyák József
Generisch Antal - az erdélyi orvosképzés meghatározó személyisége IME Szerkesztőség

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Bacskai Miklós Intézmény: HealthWare Tanácsadó Kft.
Szerző: Dr. Komáromi Tamás Intézmény: HealthWare Tanácsadó Kft.

[1] 2006. évi XCVIII. tv. gyógyszer-gazdaságossági törvény
[2] 32/2004. (IV. 26.) ESZCSM-rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról
[3] Publikus OEP törzs- és forgalmi adatok. www.oep.hu

EGÉSZSÉGPOLITIKA Referenciaárhoz rendelt támogatás: eszköz és lehetőség Komáromi Tamás, Dr. Bacskai Miklós, Healthware Tanácsadó Kft. A referenciaárhoz rendelt támogatás nagymértékben hozzájárult az elmúlt években a kínálat oldali beavatkozások szerepének elfogadtatásához a gyógyszerkiadások növekedésének megfékezésében. A vizsgált időszakban a fixesítés az esetek kétharmadában járult hozzá a gyógyszerkassza kiadásainak mérsékléséhez, de a fennmaradó, relatív eredménytelen csoportképzések esetében szükség lenne a kudarcok okainak feltárására és a szabályok felülvizsgálatára. A technikával elérhető megtakarítási potenciál azonban csak rövidtávon jut érvényre, amennyiben nem kísérik egyéb kiegészítő intézkedések. Alkalmazásának korlátai lehetőséget adhatnak újabb szabályozók kialakítására, a felhalmozódó tapasztalatok pedig előnyt jelentenek azok gyakorlati bevezetéséhez. In the previous years, the method of reference-price adjusted reimbursement focused on the advantages of governmental interventions on supply. In two-thirds of subsidized groups the practice of reference-price reimbursement tool has taken successful effect to reduce the expenditures of the drug budget. The remaining part needs to be analyzed to reveal the causes of the failure and take an appropriate revision. The stable containment of expenses should depend on a more extended generic program in the future. The limits of referenceprice reimbursement makes urgent the development of new formulae in the system, furthermore the accumulated experiences give possibilities to introduce them effectively. EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI ELVEK A GYÓGYSZERTÁMOGATÁSBAN A társadalmi konszenzus alapjain megszülető egészségügyi ellátórendszerek kialakításánál és működésénél számos elvnek és értéknek kell megfelelni. Ezen – sokszor egymásnak ellentmondó – alapelvek közé sorolhatjuk a méltányosság, igazságosság, egyenlő elbánás elvét, vagy az azonos egészségi szinthez való jogot, de az erőforrásokkal való hatékony bánásmód, a gazdaságos és fenntartható egészségügy igényét is (1.ábra). Mivel az egészségügyre fordítható források jellemzően zárt kasszából származnak, ezért a különböző elveknek való megfelelés érdekében, valamint az egészségpolitikai prioritások érvényesítése miatt kiemelt szerepet kap az igénybe vehető szolgáltatások hozzáférésének szabályozása. Az utóbbi néhány évtizedben az egészségpolitika valamennyi 10 IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER 1. ábra Társadalmi értékek és alapelvek az egészségügyben területén, így a gyógyszer-finanszírozás szabályozása esetén is fokozatosan előtérbe kerültek az egészség-gazdaságtani célkitűzések, élen a rendelkezésre álló források hatékony felhasználásának szükségességével. Az allokációs hatékonyság növelésére számos eszköz áll rendelkezésre a gyógyszer-támogatási technikák megalkotásakor. Az egyes terápiákhoz való hozzáférés támogatása során mind az egyéni, mind a társadalmi költségérzékenység hatását érvényesíteni lehet. Az egyén leginkább a gyógyszerek árára érzékeny, így ez esetben olyan eszközök lehetnek célra vezetők, melyek – az egyébként szélesebb választékban jelen lévő – készítmények térítési díját képesek befolyásolni. Fontos, hogy ez által a terápiához való hozzáférés ne csorbuljon. Olyan esetekben viszont, amikor az adott terápia igen drága, és jellemzően kevés készítmény áll rendelkezésre, már társadalmi kérdéssé válik a támogatás léte és mértéke. Ahhoz, hogy az egyéni és össztársadalmi érdekek egyszerre érvényesülhessenek a gyógyszer-finanszírozásban, párhuzamosan működő és egymást kiegészítő generikus és innovatív program szükséges. A jól funkcionáló generikus és innovatív program képes egyensúlyt teremteni a támogatási rendszerben, alapot szolgáltat a hatékony allokációs mechanizmusok kialakulásához (2. ábra). Egy sikeres generikus programnak a direkt árszabályozáson kívül összpontosítania kell a szereplők megfelelő ösztönzésére, a generikus helyettesítési folyamatok fenntartására. Az informáltság szintjének növelése és a monitorozás mellett számos eszköz ismert az érdekeltség kialakítására mind a felíró orvos, mind a szolgáltató patikus esetében. EGÉSZSÉGPOLITIKA 2. ábra A generikus és innovatív program összhangja Ezek a felhasználói protokolloktól az egyéni gazdasági érdekeltséget adó költségkeretek, célirányosan degresszív árrés-rendszerek kialakításáig terjedhetnek. Bár az egészségpolitikai célok eléréséhez a különböző eszközök folyamatos és együttes alkalmazása vezet, a lassan évtizedes hazai gyakorlatban talán túlzott figyelmet szentelünk a referenciaár-képzéshez kapcsolt támogatáselosztó intézkedések rövidtávon is jelentkező megtakarításainak maximalizálására. A továbbiakban a referenciaárhoz rendelt támogatás alkalmazásának hazai eredményeit elemezzük. REFERENCIAÁRHOZ RENDELT TÁMOGATÁS A referenciaárhoz rendelt támogatás, vagy más néven fixesítés lényege, hogy egy előre lefektetett feltételek alapján megképzett homogén csoporton belül, adott szabályok szerint meghatározott referenciaár képezi a kifizetett támogatás alapját a csoportban lévő összes készítmény esetében. Egy terápiás fix csoportot tágabb termékkör, egy-egy négyszintű, ötjegyű ATC (továbbiakban: ATC5) csoport készítményei alkothatják, míg hatóanyag fix csoportba csak azonos hatóanyagú gyógyszerek tartozhatnak. A csoportképzés során figyelembe vehetik továbbá az érintett termékek tekintetében az alkalmazási módot, a hatáserősséget, a hatástartamot, a bizonyított klinikai előnyt, vagy akár a mellékhatás profilt is. A két eljárás közös vonása egyrészt az, hogy a meghatározott referenciaárnál olcsóbb, vagy azonos árú termékek a csoport százalékos támogatását kapják, míg a drágábbak a referencia ár szerinti fix összegű támogatást. Másrészt az aktuális szabályok szerinti referenciaárhoz viszonyított felső árkorlátot meghaladó árú készítmények társadalombiztosítási támogatása megvonásra kerül. Ez a két tényező együttesen egy lefelé irányuló árspirált képes beindítani az adott csoportban, mely végső soron a támogatás-kiáramlás mérsékléséhez vezethet. [1, 2] A gyakorlatban azonban nem minden esetben zajlik le eredményesen az árerózió. Továbbá, ha csökkenek is az árak, jelentős megtakarítás csak akkor érhető el, ha azt a forgalom kedvező irányú átterelődése is követi. Jelentős árverseny csak elegendő számú kompetítor és megfelelő nagyságú piac esetében várható. A támogatott termékcsaládok száma a 2000. évi 1442-ről 2006. év végéig további 21%-kal gyarapodott. Az innovatív készítmények 6,8%-os, míg a generikusok 14,8%-os termékkör-bővülést mondhattak magukénak, ezáltal az arány már a 2007-es befogadások előtt is a generikus készítmények felé billent. Bár utóbbiak egyre növekvő mértékben vettek részt az elmúlt hét év során a terápiás napok számában kifejezett forgalom másfélszeresére történő növekedésében, mégis a forgalomból számított részarányuk három százalékponttal csökkent 2000-hez képest. A referencia-támogatás alkalmazása a 90-es évek végén kezdődött Magyarországon, de a csoportképzés jelentős kiszélesítése csak 2003 végén történt meg. A szabályok az első csoportképzések és kalkulációk óta számos változáson estek át, bár az aktuális szakmapolitikai és finanszírozási szempontok sok esetben dominálták a soros változtatásokat. A szabályozás és a megfelelő alkalmazás nehézségeit jól mutatja, hogy a csoportok és a támogatási technikába vont jogcímek száma folyamatosan csökkent 2004. és 2007. között 391-ről 299-re, ill. 2547-ről 1932-re. Mind a terápiás fixek részaránya, mind a normatív jogcím feletti emelt/kiemelt kategóriák száma csökkent a fixesített készítmények körében, ezáltal a fix csoportokba tartozó termékekre kifizetett támogatási összeg részaránya a 2004-ben jellemző 60,6%-ról 39,8%-ra mérséklődött 2006-ra. A gyógyszerkassza a 2000-ben fennálló éves 150,8 Mrd Ft-os összegéhez képest nominál értékben 2,5-szeres növekedést mutatott 2006-ra. Az emelt és kiemelt jogcímeken történő forgalomnövekedés átlag feletti volt, részben az új, innovatív termékek befogadása miatt. Érthető, hogy az indikációhoz kötött támogatások felülvizsgálata újra és újra kihívásként jelenik meg a rendszerben, különösen annak fényében, hogy a korábbi tapasztalatok alapján ezen támogatási kategóriákban a referenciaárképzést nem célszerű általános, kiterjesztett formában használni. AZ ELEMZÉS MÓDSZERTANA Munkánkban az OEP által a honlapján közzétett publikus forgalmi adatok, valamint gyógyszertörzsek ár- és támogatásadatai szolgáltak az elemzés alapjául [3]. Az elemzés során a 2003. és 2007. közötti fixcsoport-képzések eredményességét osztályoztuk a 2007. július 1-jei fixbe vont, orális adagolású hatóanyagokat, illetve – terápiás fix esetén – ATC5 csoportokat alapul véve. Az összehasonlítás során az adott termékkörre jellemző átlagos napi terápiás költség (a termék bruttó fogyasztói ára osztva terápiás napok számá- IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER 11 EGÉSZSÉGPOLITIKA val, képletszerűen: NTK = bruttó fogyasztói ár / DOT) és a forgalommal súlyozott átlagos napi terápiás költség (a termék adott időszaki fogyasztói ár forgalma osztva az azonos időszakra eső terápiás napok számában mért forgalommal, képletszerűen: SNTK = Fogyasztói ár forgalom / DOT forgalom) időbeni változását vizsgáltuk. Míg az egyszerű számtani átlaggal számított NTK esetleges időbeni eltérése arról ad információt, hogy csökkent-e az adott hatóanyag vagy terápia egy napra vetített költsége (árcsökkentések és/vagy új generikum befogadása miatt), addig a forgalommal súlyozott mutató azt is méri, hogy milyen irányú átterelődés történt a különböző árfekvésű készítmények között a csoporton belül. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy igazán akkor eredményes a referenciaár-képzés alkalmazása, ha mindkét mutató csökkenést mutat a vizsgált időszakban. Ekkor ugyanis egyszerre figyelhető meg az árszínvonal csökkenése és a forgalom átterelődése a kisebb betegterhet és kevesebb támogatáskiáramlást generáló kedvezőbb árfekvésű gyógyszerek irányába. A hatóanyag-alapú fix csoportok esetében összességében pozitív a mérleg, hiszen jellemzően sikeresnek (44,33%), de legalább félig sikeresnek (10,31%) mondhatók a csoportképzések. Ugyanakkor intő jel lehet, hogy jelentős azon csoportok aránya is, ahol kudarcot vallott (35,05%) a referenciaár-képzés, azaz mindkét mutató emelkedett az elmúlt években. Hatását tekintve nem kielégítő az a helyzet, amikor az NTK csökkenése ugyan megfigyelhető, de azt nem követi a SNTK csökkenése. Az ilyen csoportokban valamilyen okból kifolyólag nem következik be az elvárt forgalmi átrendeződés (1. táblázat). 2. táblázat Hatóanyag-fix csoportok támogatáskiáramlási megoszlása osztályok szerint fogadott me-too készítmények miatt – a terápiás költségek emelkedése és a drágább készítmények felé történő átterelődés (41,18%) (3. táblázat). 3. táblázat Terápiás fix csoportok besorolása Ugyanakkor a gyógyszerkasszára gyakorolt hatás szempontjából a legjelentősebb terápiás fix csoportok esetén – a hatóanyag fix csoportok megoszlásához hasonlóan – sikeres a csoportképzés (4. táblázat). 4. táblázat Terápiás fix csoportok támogatáskiáramlási megoszlása osztályok szerint 1. táblázat Hatóanyag-fix csoportok besorolása Némileg árnyalhatja a képet, ha azt is figyelembe veszszük, hogy az eredményességi kategóriákba besorolt csoportok a támogatáskiáramlás szempontjából mennyire jelentősek. A 2. táblázatban feltüntetett forgalmi megoszlás azt mutatja, hogy a TB-támogatás kiáramlására leginkább hatást gyakorló csoportok esetén a fixcsoport-képzés eredményesnek mondható, hiszen a sikeres kategóriába sorolt hatóanyagok a vizsgált csoportok 2006. évi támogatás forgalmának 71%-átadják. A forgalmi megoszlás tekintetében tehát kisebb a sikertelennek mondható csoportképzések aránya. A terápiás fix csoportok besorolását tekintve kevésbé egyértelmű a módszer sikeressége, hiszen jelentős számú csoport esetén figyelhető meg egyidejűleg – főképpen a be- 12 IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER 2004. és 2006. közötti időszakra vonatkozóan negyedévenként megvizsgáltuk a fixbesorolás alá eső csoportokra jellemző kereslet-rugalmasság viselkedését annak függvényében, hogy a fix csoportba sorolt és kiváltott készítmények átlagos támogatási aránya milyen mértékben közelítette az elérhető támogatás maximális százalékos szintjét. Az értékeket az adott csoport forgalmi súlyának figyelembe vételével összesítve egy 0 és 1 közötti értéket felvevő indexet kapunk, amelynek az 1-et közelítő értéke a magasabb szinten támogatott, jelen esetben olcsóbb terápiák előnyben részesítésére utalhat. Az index felső határát azokban az időszakokban közelítette meg a referenciatámogatásba vont termékkör, ha a hatóanyag szerinti fixcsoport-képzés dominált, ill. az összerendelt termékek ugyanabba az Országos Gyógyszerészeti Intézet által jóváhagyott helyettesíthetőségi csoportba tartoz- EGÉSZSÉGPOLITIKA tak. Ez rámutat arra, hogy a forgalom átterelődése az olcsóbb napi terápiás költségű szerekre főleg akkor volt kimutatható, ha a csoportképzési szabályok az orvos és gyógyszerészeti szempontokat leginkább tükrözték, azaz a terápiás váltás a felíró és beteg részére elfogadható alternatívát jelentett. Ugyancsak ezekben az időszakokban az index értékeinek emelkedő mintázata is felismerhető a támogatási értékek újraszámításai között, ami a folyamatos forgalomátterelődésre, azaz az alacsonyabb térítési díjú termékek előnyben részesítésére utalhat (2005 Q3-tól 2006 Q2-ig). Ez egy-egy program esetén rámutat az informáltság fokának fontosságára is. Akkoriban a csoportok támogatásának újraszámítása évente átlagosan egyszeri eseményt jelentett, és az új viszonyokhoz való alkalmazkodás, a készítményváltás is hasonló időtávon történhetett meg a jelenlegi szabályozáshoz képest (3. ábra). 3. ábra Keresleti rugalmasság a referenciaár-képzésbe vont piaci szegmensben AZ ELEMZÉS MEGÁLLAPÍTÁSAI A referenciaár-képzés árletörő hatása tehát nem általános érvényű, bár a kasszakiáramlás mérséklésének tekintetében megfelelőnek mondható. Árletörő szerepét elsősorban a hatóanyag-alapú fixcsoportokban fejtette ki, de forgalom-visszafogó hatással bírt a terápiás fixcsoportoknál is. Léteznek olyan terápiás szegmensek, amelyek esetén ez az eszköz nem váltotta be a hozzá fűzött rövid távú reményeket, és előfordult, hogy a finanszírozási elveket a szakmai megközelítések időszakosan háttérbe szorították, teret adva más szabályozók bevezetésére. Másrészt ez vezetett a szabályok, korlátok, delistázási határok további szigorításához. A fixesítés során ugyanis egy-egy csoporton belül a kijelölt referenciaárnál egy meghatározott mértékkel drágább készítmény lekerül a támogatási listáról, azaz delistázódik, amennyiben nem csökkenti az árát a megfelelő szintre. A tűrési korlátok folyamatosan szigorodtak az elmúlt években, de egy határon túl megfontolandó az ár szerinti összehasonlításra szánt gyógyszercsoport összetételének szakmai alapokon történő felülvizsgálata. Különösen igaz ez a több gyógyszer-generációt egy kalap alatt kezelő terápiás fixek esetében, ahol a tűrési sáv 300%-ról 50%-ra csökkent. KÖVETKEZTETÉSEK, TOVÁBBLÉPÉS Számításaink szerint az idei három fixesítési ciklus éves szinten 2006-os változatlan forgalmi struktúrát feltételezve, ceteris paribus közel 25 Mrd forint megtakarítást hozott a gyógyszerkasszának. Az eszköz állandó aktualitása és fontossága tehát megkérdőjelezhetetlen a gyógyszer-finanszírozásban. Hosszú távú eredményessége nagy mértékben múlik egyfelől azon, hogy egyidejűleg zajlik-e, és ha igen, milyen generikus program, vagyis érkeznek-e a már befogadott készítmények közé olcsóbb helyettesítő termékek, melyek alternatívát jelenthetnek a szabadalmi védettséggel már nem rendelkező drágább gyógyszerek mellett. Léteznek-e az ellátási lánc különböző szereplőit ösztönző, illetve szabályozó elemek, valamint ellátási garanciák. Generikus program hiányában a referenciaárhoz rendelt támogatás csupán ár-kartellek létrejövetelét erősíti. Ezért önmagában vett megtakarítás-potenciálja csak rövid távon érvényesül. A rövid távú költségvetési célok érdekében tett gyakori szabálymódosítások felesleges terhet és kockázatokat hordozhatnak egy kiszámítható támogatáspiaci stratégia szempontjából. Nem hozhat kellő eredményt egyetlen finanszírozási eszköz – így a referenciaár-alapú támogatás – sem, ha az nem egy egységes rendszer keretein belül működik, a számos egymásra épülő és egymással kölcsönhatásban álló alkotóelem egyikeként. Ugyancsak fontos tényező egy jól átgondolt innovatív program keretében az emelt és kiemelt indikációk kialakításának összhangja, mind a referenciaárazással, mind a generikus programmal. Az idén egymást szorosan követve már bevezetett vagy tervezett reformintézkedések megnyitották a kapukat a gyógyszer-finanszírozási rendszer további átalakítása előtt. Ugyanakkor rengeteg kérdés fogalmazódik meg az egyes rendelkezésekkel kapcsolatosan. Megkérdőjelezhető az ad hoc, kényszerítő jellegű szabályok hosszú távon való fenntarthatósága és sikere, amire példa az orvosok gyógyszerrendelésének ösztönzéséről szóló rendelet. A gyógyszerlista, az Eü-pontok felülvizsgálata és egészség-gazdaságtani küszöbértékek, indikációkhoz kapcsolt szempontrendszerek meghatározása még előttünk áll. A gyógyszerellátásban megjelenő jelentős direkt betegterhek pedig a küszöbön álló előtakarékossági, kockázatkezelési formák fő motorjaivá válhatnak. A csoportképzés és referencia támogatás nagymértékben hozzájárult az elmúlt években a kínálati oldali beavatkozások szerepének elfogadtatásához. Alkalmazásának korlátai lehetőséget adhatnak újabb szabályozók kialakítására, a felhalmozódó tapasztalatok pedig előnyt jelentenek azok gyakorlati bevezetéséhez. IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA IRODALOMJEGYZÉK [1] 2006. évi XCVIII. tv. gyógyszer-gazdaságossági törvény [2] 32/2004. (IV. 26.) ESZCSM-rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról [3] Publikus OEP törzs- és forgalmi adatok. www.oep.hu A SZERZÔK BEMUTATÁSA Komáromi Tamás a Healthware Tanácsadó Kft. vezető elemző munkatársa. 2005-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen (volt BKAE) szerezte közgazdász diplomáját. Egyetemi évei alatt ismereteit a Rajk László Szakkollégium tagjaként szélesítette, ahol a különböző szakmai kurzusokon és vitákon való részvételen kívül a társadalmi problémák iránti nyitottságát is mélyítette. Szakmai érdeklődése középpontjában jelenleg a gyógyszer-finanszírozási rendszerek szerepelnek. Dr. Bacskai Miklós a Healthware Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Diplomáit Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1999), a Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának orvos-szakközgazdász szakán (2000) szerezte. 2000-től az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Gyógyszerügyi Főosztályán dolgozott, 2001-2002 között elemzési osztályvezető, 2002-2004 között gyógyszertámogatási osztályvezető munkakörben. Szakmai gyakorlatait farmakoökonómia és információs rendszerszervezés területén szerezte. Pszichiátriai műhely a Kútvölgyiben Javában zajlik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) feladatainak szétosztása a különböző egészségügyi intézmények között. A Semmelweis Egyetem (SE) 95 aktív pszichiátriai ágy, három komplett osztály tevékenységét veszi át az OPNI-tól. Az első ütemben, április 1-jétől 34 ágy került az egyetem Pszichiátriai Klinikájához, a második – jelenlegi – ütemben, október közepétől 61 ágy feladatát veszi át a Kútvölgyi Klinikai Tömb. A Kútvölgyi Klinikai Tömb két felújított emeleti szintjén három új pszichiátriai osztály kezdte meg működését. A területi ellátási kötelezettség alapján ez 430 ezer lakos pszichiátriai ellátását jelenti. Dr. Tulassay Tivadar professzor, a Semmelweis Egyetem rektora az átszervezésről szólva elmondta: az OPNI pszichiátriai ágyainak átvétele beleilleszkedik abba a reformfolyamatba, amelyet az egyetem négy éve indított. Hozzátette: az új Pszichiátriai Műhelyben a betegek ellátásán túlmenően az oktatási és a kutatási tevékenység is fontos szerepet kap. Terveik szerint az OPNI laboratóriumi komplexumát is átveszik, valamint előremutató tárgyalásokat folytatnak a Fővárosi Önkormányzattal arról, hogy bizonyos feladatköröket a Szent János Kórháztól átvegyenek. Az infrastrukturális racionalizálás és telephely-átalakítás során eddig összesen 100 millió forintos beruházást hajtottak végre, amelynek forrását pályázati úton teremtették elő. A Kútvölgyi Tömbben kialakított új pszichiátriai részleget Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter is megtekintette. Kijelentette, hogy az egyetem által végrehajtott épület felújítási munkáknak köszönhetően az OPNI pszichiátriai betegei jó körülmények között gyógyulhatnak tovább. Kifejezte abbéli reményét, hogy az OPNI dolgozói eredményesen folytathatják tovább munkájukat az egyetemen, vagy más intézményekben. Tasnádi Zoltán miniszteri megbízott beszámolt arról, hogy bár a feladatátadás nem volt egyszerű, fáradozásaik eredményeképpen olyan környezetet sikerült kialakítani az egyetemen, amely a betegek gyógyulását szolgálja. Mindössze csak az a néhány tíz hektár zöld felület hiányzik, amely a hűvösvölgyi intézményben megvolt – tette hozzá. Dr. Stubnya Gusztáv, a Semmelweis Egyetem stratégiai főigazgatója elmondta: a betegellátás december közepére szűnik meg a Lipótmezőn, ahol jelenleg 244 ágyon tartózkodik még beteg. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet főigazgatójával kidolgozott részletes munkaterv szerint a stroke betegek ellátását a jövőben az Amerikai úton fogják végezni. Az addiktológia a Szent István Kórház Merényi Gusztáv Kórház területén működő telephelyére, a gyermekpszichiátria pedig átmenetileg a Nyírő Gyula Kórházba, majd 2008 nyarától a Heim Pál Kórházba kerül. Munkatársunktól 14 IME VI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. NOVEMBER