IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Egészség-gazdaságtan: Helyzetbe került Közép-Kelet-Európa - Beszélgetés Prof. Dr. Kaló Zoltán egészség-közgazdásszal

  • Cikk címe: Egészség-gazdaságtan: Helyzetbe került Közép-Kelet-Európa - Beszélgetés Prof. Dr. Kaló Zoltán egészség-közgazdásszal
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XVI. évfolyam
  • Lapszám: 2017. / 6
  • Hónap: június
  • Oldal: 32-35
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN
  • Alrovat: PORTRÉ

Absztrakt:

Elnököt választott májusban a több mint tízezer tagot számláló Nemzetközi Gyógyszer-gazdaságtani Társaság (International Society for Pharmacoeconomics and Outcomes Research, ISPOR). A két jelölt egyike volt Dr. Kaló Zoltán egyetemi tanár, az ELTE Társadalom - tudományi Kar (TáTK) Közgazdaságtudományi Intézeté - nek igazgatója. Szerkesztőbizottságunk Tanácsadó Tes - tületének tagja a közép-kelet-európai régió erősödő sze- repéről számolt be lapunknak adott interjújában.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN PORTRÉ Egészség-gazdaságtan: Helyzetbe került Közép-Kelet-Európa Beszélgetés Prof. Dr. Kaló Zoltán egészség-közgazdásszal Elnököt választott májusban a több mint tízezer tagot számláló Nemzetközi Gyógyszer-gazdaságtani Társaság (International Society for Pharmacoeconomics and Outcomes Research, ISPOR). A két jelölt egyike volt Dr. Kaló Zoltán egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Kar (TáTK) Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója. Szerkesztőbizottságunk Tanácsadó Testületének tagja a közép-kelet-európai régió erősödő szerepéről számolt be lapunknak adott interjújában. ÖT ÉV MÉRLEGE – Közép-Kelet-Európából elsőként volt tagja az ISPOR igazgatótanácsának, nemrég beválasztották a szervezet egyik tudományos bizottságába, legutóbb pedig az elnöki tisztségre is jelölték, amihez ezúton gratulálok az IME szerkesztősége és a magam nevében. Hogyan éli meg ezeket a sikereket magyar egészség-közgazdászként? Korábban többször is hangot adtunk az ISPOR különböző fórumain annak, hogy nem kellő hangsúllyal szerepelnek az alacsonyabb jövedelmű országok a szervezetben. Úgy látszik, a vezetőség hallgatott a véleményünkre, aminek első megnyilvánulásaként 2012-ben beválasztottak az ISPOR nyolctagú igazgatótanácsába. A két évig tartó megbízatásom ideje alatt sikerült bebizonyítanom, hogy az ISPOR számára értékkel bír a régiónk véleményének figyelembe vétele. Utódom egy szlovák kolléga lett, őt egy lengyel kolléganő követte az igazgatótanácsban, és nagyon remélem, hogy előbb-utóbb újra lesz magyar tagja is a vezetőségnek. Az elmúlt öt évben az ISPOR intenzíven kereste annak lehetőségét, hogy növelje a fejlődő régiók részvételét a szervezet életében. Ennek újabb jele, hogy önálló kelet-európai alszervezetet hozott létre, és életre hívta az ISPOR Value in Health Regional Issues címet viselő tudományos lapját, amelyben kizárólag ázsiai, latinamerikai és közép-kelet-európai témájú kutatásokat publikálhatnak. A folyóiratnak Boncz Imre professzor az egyik szerkesztője, a tudományos szerkesztőbizottságban ketten is képviseljük Magyarországot. Részben a régiónk sikerét is jelenti, hogy nem nyugateurópai egészségügyi közgazdászt, hanem engem hívtak meg az Innovative Medicines Initiatives 2 Joint Undertaking (IMI2) tudományos bizottságába, amely több milliárd eurós európai pályázati forrás kihelyezésének szakmai felügyeletét biztosítja. Az pedig, hogy az ISPOR idén először nem nyugat-európai vagy észak-amerikai szakembert, hanem egy argentin kollégát és engem jelölt az elnöki tisztségre, szintén jelentős előrelépést jelent a feltörekvő régiók életében. 32 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY Nyilvánvaló, hogy a voksoláskor számított az egyéni teljesítmény is, de sokat nyomott a latban az is, hogy milyen támogatói hálózat állt a jelöltek mögött. A latin-amerikai közösség nagyon összetartó és erős, így egyáltalán nem élem meg kudarcnak, hogy a kiváló képességű argentin kollégám lesz az ISPOR első fejlődő régióból származó elnöke. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az ISPOR ma már elismeri a feltörekvő régiók tudományos teljesítményét, mely egy évtizede még lehetetlen célkitűzésnek tűnt. – Ez a fejlődés utat nyithat a következő generációk számára is? Mindenképpen. Azt látjuk, hogy a magyar – és középkelet-európai – tehetséges fiatal egészségügyi közgazdászok egyre nagyobb eséllyel jutnak vezetői pozícióhoz mind a privát, mind a közszférában. Korábban a siker egyik feltétele a külföldi munkavállalás volt, azaz el kellett hagyni az országot a nemzetközi vezetői pozíció lehetőségéért. Ma már nincs erre szükség, akár itthonról is dolgozhatunk vezető nemzetközi pozícióban a szakmánkban. Ha nem következett volna be ez a változás, akkor a Nobel-díjasaink példáját állandósítottuk volna, akik kizárólag külföldre költözve lehettek sikeresek. Remélem, megérjük egyszer, hogy akár Magyarországon is Nobel-díjassá válhat valaki. Ez hosszú távú vízió, de minden jel arra mutat, hogy a világ már megengedi: ne csak nyugat-európai, illetve észak-amerikai központokban dolgozó szakemberek vívhassanak ki nemzetközi elismerést. – Milyen lépésekre volt szükség itthon ahhoz, hogy a magyar egészség-közgazdászok a nemzetközi élvonalba kerüljenek? Először is meg kellett teremteni az oktatás intézményes feltételeit Magyarországon, és el kellett érni, hogy ez a viszonylag fiatal tudományág nemzetközi szintű presztízsre tegyen szert. Ennek érdekében az ELTE Társadalomtudományi Karán úgy döntöttünk, nem a hazai politikai elit támogatásával kívánunk érvényesülni. Mióta megszüntettük a magyar nyelvű képzést, döntően a piacról élünk, a hallgatóink több mint fele már külföldi. Csak akkor jelentkeznek hozzánk a hallgatók, ha nemzetközi szinten is jó hírnevünk van és magunk is sikeresek vagyunk. Ez egy kísérlet, s bár még nem tudjuk, milyen irányba fejlődik, azt a szemléletet tükrözi, hogy az egészség-közgazdászoknak nem kell feltétlenül külföldre költözniük ahhoz, hogy politikamentesen és nemzetközi mérce szerint is sikert érhessenek el. A Közgazdaságtudományi Intézetünk két tanszéke szakmai szempontból az ország legelismertebb képzőhelyei közé tartozik: az egyik a Pete Péter professzor által irányított, alap- és mesterképzést nyújtó Közgazdaságtudományi Tanszék, a másik a Vokó XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN PORTRÉ Zoltán professzor vezetésével működő Egészségpolitikai és Egészség-gazdaságtan Tanszék. (Prof. Dr. Vokó Zoltán az IME Szerkesztőbizottság Tanácsadó Testületének elnöke. A szerk.) Jómagam egy átmeneti időszakra ugyan elvállaltam az intézet vezetését, de fontosabbnak tartom a nemzetközi tudománypolitikában és a kelet-európai régió impaktjának növelésében betöltött szerepemet, mint az egyetemi vezetői karrieremet, így hosszú távon biztosan nem szeretnék az intézet vezetője maradni. MERRE TART A VILÁG? – Ön előadást fog tartani a XI. IME-META Egészséggazdaságtani Továbbképzésen és Konferencián, amelyet akár az ISPOR magyarországi rendezvényeként is jegyezhetünk. Milyen témát választott? Az előttünk álló lehetőségekről, pontosabban azok kiaknázásának módjáról szeretném megosztani néhány meglátásomat a konferencia résztvevőivel. A világban folyamatosan változik a különböző régiók megítélése, amelyben természetesen politikai megfontolások is közrejátszanak, ám én nem ezekről szeretnék beszélni. Sokkal inkább arról a változásról, ami például a kutatási támogatások kiosztásának terén következett be. Korábban az uniós pénzcsapok rendre a nyugat-európai kutatóközpontok számára nyíltak csak meg olyan területeken is, mint például a népegészségügy, amelynek problémái hozzánk képest sokkal kevésbé érintik a fejlett és tehetősebb államokat. Az Európai Unió felismerte ezt, és ma már keresi azokat a kelet-európai kutatóhelyeket, amelyek részt tudnának venni a kutatási programokban. A már említett IMI2 bizottság például 5,6 milliárd euró felett diszponál – a támogatásra a gyógyszer-innováció új irányait kidolgozó konzorciumok pályázhatnak. Az összeg egyik felét az Európai Unió biztosítja, másik felét pedig az Európai Gyógyszeripari Vállalatok és Egyesületek Szövetsége (European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations, EFPIA). Európa egyik fő prioritása ugyanis a gyógyszeripari innováció elősegítése annak érdekében, hogy ne veszítse el a versenyképességét Észak-Amerikával és Ázsiával szemben. Az ilyen típusú pályázatokon Kelet-Európa korábban minimális eséllyel juthatott uniós forráshoz. Most eljött a mi időnk, és ha kellő bölcsességgel tesszük, élhetünk a lehetőséggel. Olyan kutatási területekkel érdemes foglalkoznunk, amelyek vélhetően növekedni fognak a jövőben. Tudniillik a pályázatok elbírálásakor azokat a jelentkezőket fogják előnyben részesíteni, akik az adott területen már letettek valamilyen eredményt az asztalra. Most, amikor már politikai elvárás, hogy megjelenjenek a kelet-európai partnerek az uniós projektekben, mi is „helyzetbe kerülhetünk”. Ha nem passzív, panaszkodó szereplőként, hanem aktív, a lehetőségeket kereső partnerként jelenünk meg a tudománypolitikában, sikeresek lehetünk. Napjainkra érett meg a helyzet igazán mindazok számára, akik nem politikai alapon leosztott hazai forrásokhoz akarnak hozzájutni, hanem valami olyat kívánnak alkotni, amelyre felfigyelhet az egész világ. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY – Mondana egy példát arra, hogy milyen területtel érdemes foglalkoznia annak, aki meg akarja előzni a versenytársakat? Ilyen területet képeznek a ritka betegségek terápiái, amelyek K+F-jére a 2000-es évek előtt csak szórványosan fordítottak pénzt és energiát a gyógyszergyártó vállalatok. Ez a tendencia mára megfordult, olyannyira, hogy az amerikai és európai hatóságok által közelmúltban regisztrált gyógyszerek közel fele már ritka betegségben szenvedők gyógyulását szolgálja. Ebből adódóan az egyik legaktuálisabb egészségpolitikai probléma ezeknek a készítményeknek a finanszírozhatósága. Ezeket a kérdéseket tűzte napirendjére az ISPOR egyik tudományos bizottsága, amelyben ketten is KeletEurópát képviseljük. A ritka betegségek problematikájával a saját kutatócsoportunk sok évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni. Kutatásainkat a Semmelweis Egyetem Ritka Betegségek Intézetével közösen végezzük, PhD hallgatóink együtt próbálják értelmezni a kérdés közgazdasági vetületét. Kiemelten fontos területnek tartom a betegek bevonását a saját terápiás döntéseikbe és betegszervezeti képviselők bevonását az egészségpolitikai döntésekbe. Az egészségügyi ellátórendszernek elsősorban a betegekről kellene szólnia, ezzel szemben ők a leginkább kiszolgáltatottak, többek között az elégtelen informáltságuk miatt. Nagy a lemaradásunk ezen a téren, ebből fakadóan a nagy ívű fejlődés lehetősége is adott, ezért mi komoly energiát összpontosítunk erre a kérdésre. Ha adhatok innen tanácsot a fiataloknak, azt javaslom nekik, hogy ne akkor kezdjenek el foglalkozni egy adott területtel, amikor annak jelentősége már mindenki számára nyilvánvaló. Olyan kérdésekre keressenek választ, amelyekről ma még kevesen sejtik, hogy perspektíva rejlik bennük. Kelet-európai kutatóként is bizonyosan meghívást kapunk nemzetközi projektekbe, ha egy fontos témakör indulásakor már fel tudjuk mutatni a belépő referenciákat. – Ha már szóba kerültek a ritka betegségek, érdemes arra is kitérni, hogy mi szabhat határt az újonnan kifejlesztett gyógyszerek árának... Erre a kérdésre egy rövid történettel válaszolnék. Egy kelet-európai konferencián tartottam előadást, az üléselnök a korábbi horvátországi egészségügyi miniszter volt. Azt találtam mondani, hogy amennyiben az egy betegre vetített éves kezelési költség eléri az egymillió eurót, publikálni fogok egy cikket hogy véleményem szerint nem szabad ennyi pénzt kifizetni egy terápiáért. Mire az üléselnök félbeszakított azzal, hogy már neki is foghatok a cikknek, mivel név szerint tud egy olyan ritka betegségben szenvedő páciensről, akinek a kezelésére ennyit költ évente a horvát egészségbiztosító. Meg vagyok győződve arról, hogy újra kellene gondolni a gyógyszer-árképzést és teljesen új rendszerszintű megoldásra lenne szükség. Márpedig ha a kelet-európai régió nem vesz részt a szisztéma kidolgozásában, akkor olyan rendszer fog létrejönni, amelyet a nyugat-európai társadalmak igényeire és lehetőségeire szabtak. Ezért fontos, hogy mi is jelen legyünk az aktuális egészségpolitikai kérdéseket megtárgyaló bizott- XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS 33 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN PORTRÉ sági üléseken, és képviseljük a régiónk érdekeit. Az ajtók sorra megnyílnak előttünk: jómagam is egyre több olyan zártkörű, stratégiai megbeszélésre kapok meghívást, ahol öt-tíz éve még nem vehetett részt kelet-európai szakember. ifjabb nemzedék átvállalhat tőlünk bizonyos feladatokat. Például az egészség-gazdaságtan oktatását külföldi kurzusokon, ahogyan tette ezt nemrégiben Németh Bertalan kollégám, a META leendő elnöke, aki egy bahreini képzésen helyettesített kiválóan. KAPCSOLATI TŐKE – Immár hagyomány, hogy az IME-META Konferenciák programjában nemzetközi blokk is helyet kap. Kik lesznek az idei tanácskozás külföldről meghívott vendégelőadói? Megtiszteli jelenlétével a rendezvényt Finn Borlum Kristensen Dániából, aki két cikluson át koordinálta az Európai Unió egészségügyi technológia értékelés rendszerének fejlesztését. Körbeutazta a világot, de a magyar egészségpolitika soha nem hívta meg őt hazánkba, ezért különösen örvendetes, hogy elfogadta a felkérésünket. További külföldi előadóink – Tomáš Tesař (Szlovákia), Dragana Atanasijevic (Szerbia), Oresta Pinyazhko (Ukrajna) és Rok Hren (Szlovénia) – a technológia-értékelés közép-kelet európai régióját érintő kihívásait fogják felvázolni. Mindebből az is kitűnik, hogy a nemzetközi kapcsolatépítés egyre nagyobb hangsúlylyal jelenik meg az ISPOR nemzeti alapszervezeteként jegyzett Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) tevékenységében. Olyan missziót vállaltunk, amelynek értelmében hálózatot építünk a tudományterületünk nemzetközi vezetőinek részvételével. Ennek keretében egy korábbi IMEMETA konferenciára meghívtuk például az ISPOR korábbi elnökét, Diana Brixner professzort. Tavaly novemberben pedig eleget tett meghívásunknak az ISPOR jelenlegi elnöke, Lou Garrison professzor is. A nagynevű külföldi szakemberek pártoló jelenléte igen fontos számunkra. A szakmánknak szüksége van a nyugat-európai és észak-amerikai kollégák támogatására, ahogyan olyan regionális kollaborációkra is, amelyek keretében egymást segíthetjük. Ez tükröződik az IME-META nemzetközi szekciójának összeállításában is. Hozzáteszem: bár az is lényeges, hogy az előadók miről tartanak előadást, de talán még nagyobb jelentőséggel bír, hogy miről beszélgetünk a kötetlen baráti eszmecserék során. – A konferencián lehetőséget kapnak a bemutatkozásra az IFI META tagjai is. Ön mit gondol a következő generáció szerepvállalásáról? A tehetséges és elhivatott fiatalok fejlődése az egész szakma megújulásának a záloga. Az IFI META égisze alatt tevékenykedő fiatalokat hazai és nemzetközi munkacsoportokba, például az ISPOR diákszervezetébe delegáljuk, elősegítve a kapcsolati tőkéjük és szakmai tudásuk fejlesztését. Ahhoz ugyanis, hogy ők sikeressé váljanak, nekünk kell törni az utat. Nem egy országban követték el azt a hibát az úttörők, hogy tíz-tizenöt éven át egyedül dolgoztak, és nem gondoskodtak az utánpótlásról. Az ilyen szervezeteket azonban nem kezelik kellő komolysággal a nemzetközi színtéren. Szerencsére nekünk nincsenek ilyen jellegű gondjaink, hiszen az IFI META ernyője alatt felnőtt egy új generáció, sőt már egy második is kibontakozóban van. Ennek köszönhetően az 34 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY – Felmerül a kérdés, hogy aki nemzetközi szinten sikeres, lehet-e az a saját hazájában is? Megítélésem szerint a régiónkban manapság az lehet igazán sikeres a saját hazájában, aki beáll valamelyik politikai fősodorba. A szakmánkban a kelet-európai kutatóknak választaniuk kell: vagy otthon érnek el sikert – állami megrendelésekhez jutnak, bizottságok tagjai lehetnek –, vagy függetlenek maradnak, és a nemzetközi pálya felé fordulnak. Mindez meglehetősen illúzióromboló, azonban sajnos ez a realitás. Az egész régiónkban a politikai vezetők nem tartanak igényt a független véleménykifejtésre, hanem sokkal inkább tartnak tőle. Részben ez az oka annak, hogy az oktatás- és szervezetfejlesztésen túl a mi munkánk produktuma elsősorban külföldön hasznosul. Sok országban éppen a mi szakmai véleményünk alapján változtatják meg az egészségügyi ellátórendszer több hangsúlyos elemét. Nemrég például meglátogatott egy 250 millió lakosú ország nemzeti közbeszerzési szervezetének vezetője a teljes igazgatósággal, tanácsot kérve arra vonatkozóan, hogy milyen módon változtassák meg a gyógyszer-közbeszerzés rendszerét. Nem tartom valószínűnek – és ezt nem kritikának szánom –, hogy az elkövetkezendő időszakban hasonló megkeresést kapnánk a hazai döntéshozóktól. – Milyennek látja a hazai egészség-gazdaságtan jövőjét? Mozgásban van az egész világ, így az egészségügyi rendszerek is. A jó hír az, hogy nem csak mi vagyunk elégedetlenek az egészségügyi rendszerünkkel, hanem más országok is szeretnének változtatni a sajátjukon. Emiatt kihagyhatunk olyan hibás lépéseket, amelyeket mások már megtettek. Ha sikerül átugranunk bizonyos dolgokat, akkor a világ élvonalába kerülhetünk akár az én szakmámban is annak ellenére, hogy jelenleg jelentős a lemaradásunk. Már csak azért is, mert a hazai képzési programnak köszönhetően kellő számú egészségügyi közgazdász áll rendelkezésre. Az a kérdés, hogy ki tudjuk-e használni az ellőttünk álló lehetőséget. Mindenesetre – az eddigiekből kiindulva – mi támogatni fogjuk ebben mindazokat a tehetséges fiatalokat, akik javítani szeretnének az egészségügyi rendszeren. Egyszer, a pályám kezdetén valaki meghívott egy igen nagy ország jelentős szervezetébe, mondván, hogy egy nagy hal csak egy nagy tóban érezheti jól magát. Azt feleltem erre, hogy a legnagyobb kihívás az, ha egy nagy halnak saját magának kell tavat csinálni. Erre nincs lehetőség sem NyugatEurópában, sem Észak-Amerikában. Mi viszont most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magunk áshatunk tavat a magunk számára itt, Közép-Kelet-Európában. Boromisza Piroska XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN PORTRÉ NÉVJEGY Prof. Kaló Zoltán az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója, a Syreon Kutató Intézet ügyvezető igazgatója. Szakmai pályafutás: 2006-2007: intézetvezető egyetemi docens, Egészséggazdaságtani Intézet, SZTE; 20042006: orvos-igazgató, Novartis Hungária Kft., Pharma; 1999-2003: egészség-gazdaságtani és stratégiai árképzési vezető, Transzplantáció és immunológiai üzletág, Novartis Pharma AG, Basel, Svájc; 1997-1999: egészség-gazdaságtani programvezető, Novartis Hungária Kft., Pharma részleg Iskolai végzettség és tudományos fokozat: 1993: Budapesti Közgazdasági Egyetem, üzemgazdász; 1995: Semmelweis Orvostudományi Egyetem, általános orvos; 1996: University of York, egészségügyi közgazdász M.Sc.; 2006: SE Gyógyszertudományok Doktori Iskola, PhD.; 2011: ELTE Szociológiai Doktori Iskola, habilitált doktor; 2013: ELTE TáTK, egyetemi tanár. Megbízatások: a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) elnökségi tagja és elnöke (2003-2004; 2007-2008; 2013-2014); a Szakmai Kollégium Menedzsment és egészség-gazdaságtan Tagozatának tagja (2011-); a Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság elnökségi tagja (2010-); Director on the ISPOR Board of Directors (20122014); ISPOR IMI2 bizottsági tag (2017-); az IME Interdiszciplináris Magyar Egészségügy – Az egészségügyi vezetők szaklapja Szerkesztőbizottság Tanácsadó Testületének tagja. (A Dr. Kaló Zoltánnal korábban készült interjúk az IME 2004/5., 2007/6. és 2012/5. számaiban olvashatók. A szerk.) A cukorbetegség új gyógyszere szívelégtelenségben is hatásos! Első ízben nyerte diabetológiai készítmény az „Év Gyógyszere” díjat idén, az elismerés 1997-es alapítása óta. „A díjazott szer messzemenően megfelel a kitüntetés szempontjainak, mert nemzetközi szinten is jelentős innovációt képvisel a diabétesz gondozásában, és ezen túlmenően a kardiovaszkuláris kockázatok kezelésében is” – mondta június 1-jén az ünnepélyes díjátadón Dr. Sperlágh Beáta, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság (MFT) elnöke. Minden évben olyan gyógyszerkészítménynek jár ez a megkülönböztető elismerés, amely jelentős tudományos felfedezésen alapul, és hiánypótló szerepet tölt be – hangzik az MFT indoklása. Az idei díjazott az empagliflozin hatóanyagú sze,r a diabétesz kezelésében olyan terápiás lehetőséget jelent, ami nem csak a vércukorszintre, hanem a kardiovaszkuláris (CV) eseményekre is jótékony hatású. Kifejezetten alkalmas arra, hogy a szívelégtelenségben szenvedő cukorbetegeknél csökkentse a fatális végkifejlet kockázatát – mondta a farmakológus Sperlágh professzor. Megemlítette, élénk vita szokott zajlani a bíráló bizottságban a szakértők között. Volt olyan év, hogy nem is hirdettek eredményt. Ez esetben azonban egyértelmű volt a helyzet. Ez a szer egy új hatástani csoport egyik tagja. Nem az első a kategóriájában, de jelentőségében a versenytársak fölé emelkedik. Nemhogy nem növeli, hanem csökkenti a CV rizikót, az általános mortalitást – mondta az MFT elnöke, megjelölve, hogy a megállapítások alapjául szolgáló adatok az EMPA-REG OUTCOME vizsgálatból származnak. Az említett vizsgálatban a IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY standard terápia mellett alkalmazott empagliflozin a placebóhoz képest a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő 2-es típusú diabéteszes betegek körében 38 százalékkal csökkentette a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát. A cukorbetegeknél az átlagnépességhez képest kétszernégyszer nagyobb eséllyel alakul ki kardiovaszkuláris betegség, ami különben a 2-es típusú diabétesz jelentős szövődménye és vezető haláloka. 2015-ben világszerte 5 millióan emiatt vesztették életüket (bár a halálozás fő oka a világon továbbra is CV eredetű). A 2-es típusúak mintegy felénél kardiovaszkuláris eredetű betegség volt a halál oka. Az empagliflozin hatóanyag az első olyan orális antidiabetikum, melynek alkalmazási előírásába bekerült a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése. Ezért emelte ki dr. Merkely Béla az új hatóanyag kardiológiai jelentőségét. „Hosszú évek óta várjuk ezt a szert, a szívgyógyász elvárja ezt a CV hatást, ami elvezet a paradigmaváltáshoz is – mondta a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója. A vizsgálat első pár hónapjában már kimutatható volt a szer jótékony CV hatása, a kardiológiai guideline-ban a szert külön javasolják tehát a szívkockázat csökkentésére, már be is került a 2016-as szívelégtelenség guideline-ba. Az empagliflozin hatóanyagnak sokféle pozitív hatása van. Más antidiabetikummal jól kombinálható, és mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást csökkenti, emellett a beteg testsúlyát is előnyösen befolyásolja. Hátrányaként említették a szakértők, hogy az urogenitális infekciók számát növeli, s hogy beszűkült vesefunkció esetén hatása csökken. Fazekas Erzsébet XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS 35