IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Átmeneti ellátások – a bentlakásos szociális intézmények keretén belül végzett szakápolási tevékenységek és az ehhez kapcsolódó egészségügyi szükségletek elemzése

  • Cikk címe: Átmeneti ellátások – a bentlakásos szociális intézmények keretén belül végzett szakápolási tevékenységek és az ehhez kapcsolódó egészségügyi szükségletek elemzése
  • Szerzők: Cseh Borbála, Dr. Dózsa Csaba
  • Intézmények: ÁEEK, IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XVI. évfolyam
  • Lapszám: 2017. / 6
  • Hónap: június
  • Oldal: 24-29
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: SZOCIÁLIS MENEDZSMENT

Absztrakt:

A demográfiai trendek ismeretében megállapítható, hogy társadalmunkban egyre több betegséggel és szo- ciális problémával küszködő idős ember lesz, ennek okán pedig egyre nagyobb szerepet kapnak az idős emberek gondozási és ápolási szükségleteit kielégítő szociális intézmények. 2015 tavaszán az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár megrendelésére készült „A bentlakásos szociális intéz- mények ápolási és szakápolási tevékenységének elem- zése” című tanulmány részeként felmérés készült a bent- lakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése céljából. Az intézmények férőhelyeinek kihasználtsága 2012-től szinte folyamato- san 100%-os, és egyre magasabb a demensek aránya is. A szociális otthonban lakók egészségi állapota romlott az elmúlt évek során, ebből fakadóan az ápolási, szak- ápolási szükséglet is növekedett, mely szükségletet a szociális intézmények heterogén módon próbálják kielé- gíteni az elégtelenül működő szabályozási mechanizmu- sok miatt. A tanulmány keretében a szakértők komplex javaslatcsomagot dolgoztak ki az átmeneti (integrált) ellátásformák szabályozására és finanszírozására.

Angol absztrakt:

According to the demographic trends we can state that in the Hungarian society the number of frailty elderly people is going to increase and so the role of residential home of elderly people is becoming more significant. In 2015 in the Report comissioned by the Social Affairs Secretariate of the Ministry of Human Capacities a deta- iled analysis was carried out of care and nursing care activities in social residential homes. In 9 institutions the occupancy rate is continuously 100%, the rate of demen- tia is becoming higher in these years. The health status of the residents of social institutions became worse, the need for care and nursing care activities become more intensive. The institutions are striving to meet these needs despite the lack of appropriate regulatory and financing background. In the Report the experts elabo- rated complex regulatory and financing package for the integrated care solutions for elderly people.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT Átmeneti ellátások – a bentlakásos szociális intézmények keretén belül végzett szakápolási tevékenységek és az ehhez kapcsolódó egészségügyi szükségletek elemzése Cseh Borbála1, Dr. Dózsa Csaba2 1 Állami Egészségügyi Ellátó Központ, 2 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar A demográfiai trendek ismeretében megállapítható, hogy társadalmunkban egyre több betegséggel és szociális problémával küszködő idős ember lesz, ennek okán pedig egyre nagyobb szerepet kapnak az idős emberek gondozási és ápolási szükségleteit kielégítő szociális intézmények. 2015 tavaszán az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár megrendelésére készült „A bentlakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése” című tanulmány részeként felmérés készült a bentlakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése céljából. Az intézmények férőhelyeinek kihasználtsága 2012-től szinte folyamatosan 100%-os, és egyre magasabb a demensek aránya is. A szociális otthonban lakók egészségi állapota romlott az elmúlt évek során, ebből fakadóan az ápolási, szakápolási szükséglet is növekedett, mely szükségletet a szociális intézmények heterogén módon próbálják kielégíteni az elégtelenül működő szabályozási mechanizmusok miatt. A tanulmány keretében a szakértők komplex javaslatcsomagot dolgoztak ki az átmeneti (integrált) ellátásformák szabályozására és finanszírozására. According to the demographic trends we can state that in the Hungarian society the number of frailty elderly people is going to increase and so the role of residential home of elderly people is becoming more significant. In 2015 in the Report comissioned by the Social Affairs Secretariate of the Ministry of Human Capacities a detailed analysis was carried out of care and nursing care activities in social residential homes. In 9 institutions the occupancy rate is continuously 100%, the rate of dementia is becoming higher in these years. The health status of the residents of social institutions became worse, the need for care and nursing care activities become more intensive. The institutions are striving to meet these needs despite the lack of appropriate regulatory and financing background. In the Report the experts elaborated complex regulatory and financing package for the integrated care solutions for elderly people. BEVEZETÉS A népesség idősödése – az Európai Unió legtöbb tagállamához hasonlóan – Magyarország számára is az egyik legnagyobb társadalmi problémát és kihívást jelenti, mely főként 24 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY a szociális és egészségügyi ellátórendszeren belül jelenik meg. [1] A várható átlagéletkor emelkedésével az idős emberek hazai lakosságon belüli száma és aránya folyamatosan növekszik. A Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkár felkérésére a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft. gondozásában kidolgozásra került a SZAKÁPOLÁSI MINTAPROGRAM – A bentlakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése című tanulmány. A tanulmány részeként 2015 tavaszán felmérés készült a bentlakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése céljából. A program célja az volt, hogy feltérképezzük, hogy az idősek otthonaiban az alapápolási és gondozási tevékenységen kívül milyen szakápolási tevékenységet végeznek nap mint nap az ott dolgozó ápolók, gondozók. Képet szerettünk volna kapni arról, hogy ezen ápolók, gondozók milyen szakképesítéssel és ápolói kompetenciákkal rendelkeznek. Megnéztük, hogy a bentlakó idősek milyen ápolási gondozási szükséglettel rendelkeznek, vizsgáltuk az otthonba való bekerülés körülményeit, az otthon kapcsolatrendszerét az egészségügyi ellátórendszer különböző szervezeteivel. A felmérésünket arra alapoztuk, hogy az elmúlt évtizedekben a modern társadalmakban végbement demográfiai, társadalmi változások eredményeként hazai viszonylatban is az alábbiakkal kell számolnunk: • a várható élettartam és átlagéletkor emelkedésével az idős emberek aránya folyamatosan növekszik, • a növekedés fókuszában markánsan jelenik meg a 80 év felettiek arányának változása, valamint az a tény, hogy a nők mind az életkorban, mind az egészségben megélt életévek tekintetében kedvezőbb képet mutatnak a férfiaknál, így ápolásra, gondozásra irányuló szükségleteik arányaiban nagyobb súllyal jelentkeznek, • mindezekből, valamint az egészségben megélt életévek kedvezőtlen hazai adataiból következően mindezekkel párhuzamosan vélhetően nőnie kell az idős emberek gondozási, ápolási szükségleteinek, • ebből kifolyólag pedig az erre fordított, humán és anyagi forrásoknak [2]. A fenti folyamatok világviszonylatban is több fontos megállapítást vetnek fel. Az egyik az, hogy a szükséglettel bíró személy ott kapjon szolgáltatást, ahol számára az a legjobb minőségű, melynek feltétele, hogy mindezt akkor kapja, amikor szüksége van rá, és lehetőleg olyanoktól, akik erre a legfelkészültebbek. A másik, hogy az idős emberek otthonukban XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT szeretnének élni, és sem átmenetileg, sem tartósan nem vonzó számukra egészségügyi vagy szociális intézménybe kerülni, viszont romló fizikális és pszichés állapotuk miatt erre előbb-utóbb rákényszerülnek. További kérdésként merül fel, hogy a demográfiai nyomás és a várhatóan növekvő igények mellett fenntarthatók lesznek-e az idősek gondozására fordított kiadások, valamint milyen arányban és milyen tételeket kell ebből köz- vagy magánfinanszírozás keretében biztosítani [2]. Hazai viszonylatban két, „keresletet generáló tényező” mindenképpen említést érdemel. Az egyik a demencia, amely világviszonylatban is kihívás, és előfordulási gyakorisága 80 év felett eléri a 30%-ot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bentlakásos otthonokban élők mintegy 40%-a középsúlyos vagy súlyos fokú demenciában szenved, és folyamatos felügyeletet igényel, úgyhogy szakmai eredményt komoly élőmunkát igénylő személyes gondozással, képességmegőrző programokkal és gyógyszeres terápiával lehet csak elérni. Jelentős hányaduk, mintegy 80%-uk ellátása a családokat terheli, többé-kevésbé folyamatos gondozást igényelnek, és megemlítendő, hogy a házi segítségnyújtás napi 1-1,5 órás időkerete esetükben nem tud érdemi segítséget nyújtani, valamint a nappali ellátás is csak a mérsékelt tüneteket mutatók számára megfelelő. A másik a stroke, amelyből közel ötvenezer kórházi felvételt regisztrálnak évente, és a betegek egyharmada tartósan rokkant marad, majd bénulással, mozgás, beszéd- és beszédértés károsodással éli hátralévő életét. Ápolási feladatok egyidejűleg jelen vannak mind az egészségügyi, mind a szociális intézményekben. Az egészségügy keretein belül a háziorvosi ápolók munkájában, az otthoni szakápolásban, valamint az aktív és krónikus kórházi ellátásban, míg szociális területen az alapellátás keretein belül a gondozott otthonában, illetve szakellátáson belül a bentlakásos intézményekben biztosított [3]. SZAKÁPOLÁSI SZÜKSÉGLETEK FELMÉRÉSE SZOCIÁLIS BENTLAKÁSOS INTÉZMÉNYEKBEN A hosszú ápolási, gondozási idejű szolgáltatást biztosító bentlakásos intézmények 2012-ben 54 840 idősotthoni férőhellyel rendelkeztek, amelyek férőhely-kihasználtsági mutatója meghaladta a 95 %-ot, költségvetési támogatásuk pedig 39,213 milliárd Ft volt. A szolgáltatás szakmai újrapozícionálásával az elmúlt évtizedben többször próbálkoztak, és ennek megfelelően születtek intézkedések (kapacitásszabályozás, gondozási szükséglet vizsgálat), koncepciók (Semmelweis Terv, Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció), vizsgálatok (pl. Állami Számvevőszék), jelentős módszertani anyagok (pl. Szociális Klaszter-HGCS). Mindezek azonban nem eredményeztek egységes hatást, így elmondható, hogy az állami normatíva mértéke, a finanszírozási szerkezet változásai, a rászorultsági kritériumok bevezetése, a demográfiai, ellátórendszerbeli kényszerek együttes hatásának eredményeképpen romlottak a szolgáltatási feltételek. Ugyanakkor mindezek ellenére a relatív szolgáltatási feltételek, összevetve azokat a IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY jobb finanszírozási, tárgyi, személyi feltételekkel rendelkező kórházi krónikus osztályokkal nem tekinthetők rossznak. Ma jelentős átfedés tapasztalható e két intézményrendszer munkájában, noha a szolgáltatásokat eltérő ágazati filozófia, szakmai követelmények, protokollok, bekerülési kritériumok és finanszírozás keretei között végzik. A rendszer adatai tükrözik a szabályozásban bekövetkezett lépéseket. A kapacitásszabályozás következtében 2009-től gyakorlatilag megállt a szociális férőhelyek növekedése, míg a gondozási szükséglet vizsgálatának bevezetése időlegesen némileg visszavetette az ellátottak számát és a betöltött férőhelyek arányát. 2012-ben 1000 fő 60 év feletti lakosra vetítve közel 23 fő részesült ellátásban. A mintegy 50 000 férőhely közel duplája az egészségügyben rendelkezésre álló krónikus ágyakénak (27 000), és az ágyak kihasználtsága mintegy 10%-kal kedvezőbb. Érdekes, hogy addig, amíg a szociális intézményben erőteljesen megjelennek a szociális szükségletek kielégítése mellett az ápolási, szakápolási igények tevékenységei, addig a krónikus egészségügyi férőhelyeken alig jellemző, hogy foglalkoznának a szociális szükségletekkel. A Szociális Klaszter felmérései is alátámasztják, hogy a krónikus sebek kötözése, a gyógytorna, a táplálkozási intervenciók mindennapos szakápolási feladatok a bentlakásos intézményekben. Idősek esetében csupán 13,5%-os azok aránya, akik nem igényelnek ilyen tevékenységet [4]. A szakápolási szakmában található ágyak esetében 2012-ben 2403 átlagos ágyszám állt rendelkezésre, amelyen 7018 beteg 7952 esetszámmal került ellátásra, és az ágyak finanszírozása 4,263 milliárd Ft volt. Az ágyak területi eloszlása egyenetlen, a 10 ezer lakosra jutó ágyszám tekintetében tizennégyszeres különbség adódik a legalacsonyabb és legmagasabb érték között (0,6; 8,5). Az egy betegre jutó átlagos ápolási nap 109,8 volt, és az 5 legjellemzőbb betegségtípus az általános és k.m.n. atherosclerosis (36%), magas vérnyomás betegség (26%), idült iszkémiás szívbetegségek (10%), agyi arterioszklerósis (6%) és agyi infarktus (6%) voltak. A bentlakásos szociális intézmények közül szakápolási tevékenységre működési engedéllyel 135 rendelkezett, ami a telephelyek 16,1%-át tette ki, ugyanakkor 6 megyében egyáltalán nem voltak engedélyes intézmények. Ennek a 2012. június 1-étől élő lehetőségnek a tapasztalatai azt mutatják, hogy a humánerőforrás problémák, a kapacitásszabályozás, a finanszírozás jellege nem teszi lehetővé, hogy az intézmények a szükségleteket engedélyezett és finanszírozott, így vélhetően magasabb szakmai színvonalon elégíthessék ki. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egészségügyi, vagy a szociális ellátórendszer egy-egy elemének változtatása nem oldja meg a párhuzamok kiiktatását, a két ellátórendszert koncepcionálisan, teljes szabályozási, finanszírozási kereteikben kell megváltoztatni [4]. Fentiekből levezetve az idős lakosság ellátásában részt vesz az egészségügyi és szociális szféra is. E két terület eltérő jogszabályok alapján, eltérő minimum feltételekkel végzi tevékenységét. A szociális intézmények a szakápolási tevékenység ezen szakmai és személyi minimum feltételeinek nem mindenhol XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS 25 MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT felelnek meg, így esetleges, hogy az ország mely területén, mely intézményben milyen szakápolásban részesülnek a bentlakók. Tekintettel arra, hogy a szociális ellátásban részesülők egészségi állapota nagyban eltérhet egymástól, az ápolás szintjének – alapellátáshoz kapcsolódó vagy bentlakásos intézmény – követnie kell azt. A szociális otthonban lakók egészségi állapota súlyosabb a korosztályos átlagnál, (4 órát meghaladó ápolási szükséglet) ebből fakadóan az ápolási szükséglet magasabb. Az egészségügyi szektor a saját krónikus vagy ápolási kapacitásának elégtelensége miatt egyre inkább elvárásként fogalmazza meg a szociális szféra felé, hogy a bentlakásos intézmények lakói számára teljes körű (ápolási-gondozási) szolgáltatást nyújtsanak [4]. Ezzel szemben a szakápolást folytató intézmények tevékenységei jelenleg nem fedik le az adott korosztály szükségleteit (pl. folyadékpótlás), tevékenységük finanszírozása pedig nem fedezi a szakápolás magasabb költségeit. A Szakápolási Mintaprogram felmérésben 9 intézmény vett rész, a Máltai Szeretetszolgálat Idősek Otthona, a Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ, a MMSZ Egyesület Ápolási Otthon, a MMSZ Gondviselés Háza Idősek Otthona, a Katolikus Szeretetszolgálat Migazzi Otthona, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon, a Sombereki Szociális Otthon, az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény, és a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona. A kitöltők közül 3 fővárosi, a többi vidéki intézmény (Miskolc, Nyíregyháza, Győr, Verőce, Somberek). A felmérésben résztvevő intézményi kört a szociális államtitkárság és a megbízó Magyar Máltai Szeretetszolgálat javaslata alapján jelöltük ki, és különös figyelmet szenteltünk az intézmények földrajzi elhelyezkedésének, hogy lehetőség szerint Magyarország minden tájegysége reprezentálva legyen [3]. A felmérés során kétféle kérdőív került kitöltésre: intézményi, melyet az intézményvezetők az otthonok egészére vonatkozóan töltöttek ki, illetve egyéni, melyek a lakók egyéni állapotára vonatkoznak. A kérdőívet az intézmény vezetője, illetőleg ápolói, gondozói töltötték ki megbízási szerződés alapján. A kérdőívek kérdései – ahol nem volt külön időintervallum megjelölve (pl: 2015. év) a kitöltés pillanatára vonatkoztak. A kétféle kérdőívet web alapú elektronikus kitöltő programmal asszisztált módon töltötték ki. A kitöltő program lehetővé tette, hogy a mögöttes adatbázis azonnal elemezhetővé váljon. Az informatikai támogatást a Magyar Máltai Szeretetszolgálat biztosította. A több mint 600 kérdőív statisztikai és grafikai összesítését a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft. végezte el. Cikkünkben az intézményi kérdőívek eredményeiből ismertetünk releváns részeket. szükséglet. Vizsgálta az önellátási képességet, felmérte az ellátási igényt, segédeszközöket felhasználók arányát, illetve a főbb betegségtípusok megjelenését. Az intézmények közül hármat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (továbbiakban MSZSZ) működtet, továbbá egyházi, önkormányzati, illetve többcélú társulás szerepel a fenntartói megjelölések között. A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEK HELYZETE – INTÉZMÉNYI ADATLAPOK ALAPJÁN Bentlakók, bekerülés feltételei A bentlakók átlagéletkora a 9 intézmény adata alapján a nők körében átlag 81 év (73-93), a férfiak körében átlag 74 év (53-88). A férfiak tehát már fiatalabb korban bekerülnek az intézményi ellátásba (átlagéletkoruk is alacsonyabb). A női bentlakók esetében az átlag életkor mind a 9 intézményben Az intézményi kérdőív a következőkre kereste a választ: férőhelyek száma, betöltöttsége, bentlakók nem és kor szerinti megoszlása, gondozási szükséglet igénye, szakápolási 26 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY Férőhely – várólista A vizsgált intézmények férőhelye átlagosan 163, 25 férőhelyes kapacitástól 646 férőhelyig. 8 intézmény szociális normatívával lefedett férőhelyekkel rendelkezik (átlag 174 férőhely), egy intézmény pedig OEP finanszírozott férőhellyel (70 db) (állami támogatás nélküli férőhely nincs az elemzett intézményekben). A 9 intézmény mindegyikében végeznek alapápoláson, gondozáson kívül szakápolási feladatokat az intézmény munkatársai. 5 intézmény rendelkezik működési engedéllyel szociális intézményben nyújtott szakápolásra, otthoni szakápolásra egyik intézmény sem kért működési engedélyt [5]. Arra a kérdésre, hogy amennyiben a bentlakásos intézményekben is finanszírozásra kerülne a szakápolási tevékenység, bevezetnék-e a szolgáltatást, 1 intézmény kivételével (OEP finanszírozott ápolási otthon) minden intézmény igennel válaszolt (1 intézmény nem adott választ). A 7, igennel válaszoló intézményben a saját intézményi kereteken belül szerveznék meg a finanszírozott szakápolási tevékenységet, 1-1 intézmény külső szolgáltató igénybevételét, illetve az intézményen kívüli, de az intézmény fenntartója által (központilag) rendelkezésre bocsátott, szervezett erőforrások igénybevételét is megjelölte. Engedélyezett demens férőhelyekkel 2012-2013 között 3 intézmény, 2014-re már 4 intézmény rendelkezett, 6 és 45 darab hellyel. A valós adatok tekintetében az engedélyezett demens férőhelyekkel rendelkező intézményeken kívül további 2 intézmény is működtetett demens férőhelyet. 2014. év végén a 6 intézmény átlagosan 55 db demens férőhelyet működtetett. Az intézmények férőhelyének kihasználtsága 2012-től folyamatos, 100%-os kihasználtságot teljesít, ez a Máltai Szeretetszolgálat Idősek Otthona és a MMSZ Gondviselés Háza Idősek Otthona. De a teljes telítettséghez közelít a további 6 intézmény is. A várakozás ideje alatt a kérelmek mintegy fele megszűnik. A megszűnés közel fele a várakozó elhalálozása miatt, közel 30%-a lemondás, 15%-a más intézménybe történő elhelyezés miatt, 10%-a elutasításra kerül. A várakozók átlagéletkora – 7 intézmény adata alapján – a nők körében átlag 81 év (78-84), a férfiak körében átlag 76 év (66-87), mely kissé növekvő tendenciát mutat, főleg a férfiak körében [5]. XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT nagyon közeli egymáshoz, míg a férfiak átlag életkora nagy szóródást mutat. A korcsoportos összetétel a férfi esetében összességében kiegyenlítettebb, a nőknél a 80 év felettiek felé tolódik. A három leginkább érintett korosztály és annak megoszlása a következő: 75-79 év (14%); 80-89 év (45%); 90 év felett (18%) [5]. A nemek aránya a következőképpen oszlik meg: a nők összlétszáma 1033 fő, a férfiaké pedig 402, így 2014 év végén az ellátottak száma összesen 1435 fő. A vizsgált 9 intézmény bentlakóinak férfi – nő aránya szintén a nők „javára” tolódik el (átlagosan 28% férfi és 72% nő). Ellátásra szociális alapszolgáltatásból (otthonából), egészségügyi intézményből vagy az adott szociális otthon lakói közül kerülhet felvételre ellátott. Szociális intézménybe az az időskorú rászorult kerülhet, aki eléri a Homogén Gondozási Csoportok (HGCS) 4-es kategóriát, vagy a súlyos demens minősítése esetében igényli a folyamatos (legalább napi 6 óra vagy azt meghaladó) ápolást, vagy szakápolásra szorul. A kérdőív kitöltésében résztvevő intézmények között a legjellemzőbb betegségtípusok a megjelölt BNO-k alapján a következőképpen alakultak. A felsorolásban azok a betegségek olvashatóak, amelyek a legnagyobb gyakorisággal fordulnak elő; ezek a mentális és viselkedés zavarok (Dementia, Alzheimer-kór) betegsége, az endokrin, táplálkozási és anyagcsere betegségek (cukorbetegség, a testnedvek csökkenése, volumenhiány). A keringési rendszer betegségei (magas vérnyomás betegségek, stroke, idült iszkémiás szívbetegség és agyi infarktus következményei), a légzőrendszer betegségei, a dekubitusz-fekélyes betegek ellátása, illetve még az időskori inkontinencia kapcsán felmerülő feladatok elvégzése jelenti a főbb szakápolási tevékenységeket. Gondozási igény A célcsoport ellátási szükséglete eltérő, mivel sok esetben nagyon eltérő állapotú egyének kerülnek be a szakellátó intézményekbe. A gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól szóló 6/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet 3. számú mellékletében szereplő Értékelő lap által szerepeltetett szempontokat figyelembe véve, van olyan intézmény, amelynek a 2014. évben minden lakója igényelt 12 órás vagy 24 órás gondozást. 70 férőhellyel rendelkezik, ellátottainak száma 70 fő, amelyből 12 fő 12 órás, 1. ábra 12, illetve 24 órás gondozási szükséglettel rendelkező ellátottak száma és aránya 2014. év végén IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 58 fő 24 órás gondozással rendelkezik. Az előző két vizsgált évben (2012, 2013) nem volt szükség gondozásra, vagy nem szolgáltatott adatot [6]. Az 1. ábra az ellátottak megoszlását mutatja gondozási szükséglet szerint, mely szerint az ellátottak 27%-a 12 órás, 35%-a 24 órás gondozási szükséglettel rendelkezett 2014ben. Külön jelöltük a 12 óránál kevesebb gondozási szükségletettel rendelkező lakók számát. SZAKÁPOLÁSI FELADATOK IGÉNYE BETEGSÉG SZERINT A vizsgált intézmények összes bentlakójának 55,82%-a igényel szakápolást. (801fő), lásd 2. ábra. 2. ábra Szakápolást igénylők aránya az összes bentlakóhoz viszonyítva BENTLAKÓK ELLÁTÁSÁRA VONATKOZÓ TOVÁBBI INFORMÁCIÓK Az intézmények lakóinak száma 1435 fő, amelyből súlyos és középsúlyos demens férfi együttvéve (a 402 férfi lakóból) 88 fő. A 1033 női bentlakóból a súlyos és középsúlyos demensek száma 296 fő a 2014. év végi állapot szerint [6]. A jogszabály (36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól, 4§. a. pont) által meghatározott besorolás szerint a középsúlyos, illetve súlyos demens ellátottak aránya a 9 intézményben – a 2014. év végi állapot szerint – a férfiak tekintetében a bentlakók több mint 1/5-e (21,9%), a nőknek pedig több mint 1/4-e (28,7%). Van olyan intézmény, ahol a lakók több mint 70%-a a demencia súlyos vagy középsúlyos fokozatában szenved, viszont egy intézmény nem jelentett ilyen ellátottakat – összességében az ellátottak 21,3%-a súlyos, 5,5,%-a középsúlyos demens. A bentlakók 60,4%-a (nők esetében 63,8%, férfiak esetében 51,7%) küzd inkontinenciával, de van olyan intézmény, ahol a női lakók több mint ¾-ét érinti ez a probléma. Az önellátásra képes fennjárók száma 219 fő, részben önellátó 341 lakó. Bentlakók ellátása során fontos információ az önellátó képesség szintje. Időszakos ellátásra 267 fő, időszakos folyamatos ellátásra 278 fő, teljes ellátásra 329 fő szorul. A bentlakók csupán 15,3%-a fennjáró, 60,9%-uk önellátásra nem képes. XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS 27 MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT A legnagyobb arányban a diétás ellátottak száma kimagasló, amelynek értéke a 9 intézmény lakóit együtt nézve 631 fő. Ezt követi a dekubituszos ellátottak száma 99 fővel. Az intézményekben jelentkező ellátott lakók, továbbá a katéteres, stomás és a szondán keresztül táplált betegek. Az intézményben lakók segédeszköz használatának megoszlását a 3. ábra mutatja. 3. ábra Bentlakók által használt segédeszközök megoszlása típus szerint 4. ábra Szakápolást igénylő betegek, 2014. év végén Az intézményi összes lakó 16,7%-a (240 fő) használ járóbotot, 14,9%-a (214 fő) járókeretet, 5,2%-a (75 fő) rollátort, kerekesszéket 14,6% (210 fő). Hallókészüléket 4,7% (68 fő), elektromos kerekesszéket használók 1,5% (22 fő) és dekubituszos ágymatracot (223 fő) 15,5% igényel. Az 1435 lakó 73,3%-a igényel valamilyen segédeszköz használatot. Egy lakó valószínűleg több eszközt is használhat. A 9 intézmény lakóinak tekintetében összességében 55,8%-ban volt szükség a lent nevesített szakápolás tevékenységekre, melyet a 4. ábra illusztrál. [6] ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK A szociális intézményi ellátás fejlesztése, vagy a vegyes egészségügyi és szociális profilú ellátási rendszer kialakítása során nem szabad a demográfiai – tág értelemben a társadalmi – folyamatoktól elszakadva gondolkodni. Az idősellátás alapvetően a szociális ellátás része, és a növekvő egészségügyi ellátási szükséglet ellenére olyan intézményi és szolgáltatási modellt érdemes kialakítani, amely messzemenőkig figyelembe veszi az idős emberek komplex ellátási szükségletét akár intézményi, akár otthoni körülmények között [7]. Ezért olyan rendszert javasolt kiépíteni, amely megőrzi és tovább fejleszti az ellátás komplexitását, szemben a szektorok közötti fragmentációval. A következő években javasolt még szélesebb körű felmérést végezni az idősek bentlakásos szociális intézményeiben, valamint a krónikus és ápolási kórházi osztályokon a rászorultság és ellátási szükségletek további elemzése, vagy akár folyamatba épített monitorozása céljából [8]. A Szakápolási Mintaprogram részeként a felmérésekre és szakértői javaslatokra alapozva kodifikációra előkészített változatban részletesen kimunkálásra kerültek a személyi és tárgyi feltételek, a szabályozási és finanszírozási metódusok. Az újragondolt szabályozási és finanszírozási koncepcióval teljesíthetjük az ellátórendszer hármas célkitűzését: • Minőségjavulás: a bentlakásos intézmények lakói számára biztosítandó magas színvonalú szakápolással. • Javuljon az ellátórendszer hatékonysága a magasabb szinten gondozott és ápolt betegek számára, csökkenjen az indokolatlan kórházi sürgősségi és nem sürgősségi esetek száma. • Javuljon az esélyegyenlőség: a szociális otthonok lakói is részesedjenek a TAJ alapján járó, az OEP által finanszírozott otthonában folyó szakápolási tevékenységből az ország területén egységes rendszerben [9]. IRODALOMJEGYZÉK [1] Gulácsi L, Dózsa Cs, Érsek K, Mészáros K, A Österle, Csillik G, Kárpáti Zs: A várható „demográfiai cunami" kezelésének lehetőségei, IME VI. évfolyam 2007, Egészség-gazdaságtan Különszám [2] Magyar Máltai Szeretetszolgálat: Szakápolási, tartós ápolási szükségletek a bentlakásos intézményekben, 2015. [3] Szakértői tanulmány: A szociális intézmények és kórházi ápolási osztályok ápolási tevékenységeinek összehasonlító költségelemzése. Készítette a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft, 2015. 28 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY [4] Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztálya: Szakápolás a bentlakásos szociális intézményekben, 2014. [5] Koczka M: Az időskori szociális intézmények bentlakói egészségi állapotának elemzése intézményi adatlapok alapján, Munkaanyag, 2015. [6] Zima J: Az önellátási képességek elemzése az időskori szociális bentlakásos intézményekben, Munkaanyag, 2015. [7] Cseh B: Átmeneti ellátások – a bentlakásos szociális intézmények keretén belül végzett szakápolási tevé- XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS MENEDZSMENT SZOCIÁLIS MENEDZSMENT kenységek és az ehhez kapcsolódó egészségügyi szükségletek elemzése – szakdolgozat, 2017. [8] Dózsa Cs, Gresz M, Borbás F, Csordás A: Elemzési javaslatok az idősellátás es az átmeneti ellátások témakörére: A hosszú távú ellátások kapacitás- és igénybe- vételi adatainak elemzése, IME XIII. évfolyam 2. szám, 2014. március. [9] Gresz M, Farkas Borbás F, Dózsa Cs: A hosszú távú ellátások kapacitás- és igénybevételi adatainak elemzése – úttalan utakon… IME, 2016., XV. évfolyam 2. szám, 6367. oldal. A SZERZŐK BEMUTATÁSA Cseh Borbála diplomás ápoló, egészségügyi menedzser MSc, egészségügyi szakmenedzser. Pályakezdőként a Parádfürdői Állami Kórházban kezdett el dolgozni, majd 4 év ágy melletti munkát követően intézetvezető ápolóként tevékenykedett. Részt vett a Mátraderecskei mofetta gyógygázzá történő minősítési folyamatában és társadalombiztosítási finanszírozásának befogadtatásában. 2001-től a Heves Megyei Önkormányzat egészségügyi szakreferense, majd a kórházak államosítását követően 2012-től intézményfenntartói feladatokat ellátó köztisztviselőként a GYEMSZI/ÁEEK KözépMagyarországi Térségi Igazgatóságban folytatja döntés-előkészítői, kórházfenntartói egészségügyi szakreferensi feladatait. A Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának oktatója. Dr. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1994-ben, egészség-gazdaságtani másoddiplomáját 1999-ben a barcelonai Universidad de Barcelonán és a Pompeu Fabrán. 1994 és 2005 között az OEP-ben dolgozott a Tervezési és költségvetési Főosztályon, majd a Gyógyító-megelőző ellátás területén, 2002-től mint főigazgatóhelyettes. 2005. május és 2006. június között az Egész- ségügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként felügyelte az ágazat közgazdasági és ágazatfejlesztési munkáit. 2006 júliusától a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft. ügyvezetője, európai uniós és egyéb egészségügyi projektek előkészítésével, menedzselésével foglalkozik. Jelenleg főállásban a Miskolci Egyetem egyetemi docense, részállásban az ELTE egészségpolitika MSc képzés külső oktatója. Doktori értekezését 2011 júniusában védte meg a Corvinus Egyetemen a hazai kórházak stratégiai menedzsmentjének témakörében. 2011-2012-ben, majd 2016-tól – jelenleg is – a META elnöke. 2006-tól az IME Szerkesztőbizottságának a tagja. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2017. JÚNIUS 29