Intézmények:Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet
Évfolyam: III. évfolyam
Lapszám:2004. / 10
Hónap:január (2005)
Oldal:51-52
Terjedelem:2
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
A szerző cikkében áttekinti a szakképzés fejlődését, a pedagógia korszerű értelmezését. Bemutatja a moduláris szakképzést, mint új szakképzés fejlesztési trendet. Felvázolja a life-long learning filozófiára épülő szakmai oktatás jövőjét.
Intézmény: Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet
[1] Maróti Andor: Lehet tanulni egy életen át? Új pedagógiai szemle, 2003. február 21-34. oldal
[2] Hasan, A.: Life-long learning. Pergamon, Oxford, New York, Tokyo 1996
[3] Vízvári László: Moduláris egészségügyi szakképzés Magyarországon Szakképzési szemle 2001. XVII. 4. 440-443
[4] Dr. Pappné Víg ágnes: A folyamatos, egész életpályára kiterjedő tanulás és az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere ETInfo, VI. Évfolyam 2004. március 11-13. oldal
[5] Horváth Károlyné: Előzetes tanulmányok értékelése és elismerése. PLAR ETInfo 2001. június 11-12. oldal
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
OKTATÁS, TOVÁBBKÉPZÉS MEDICINA 2000 I. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA Képzés, továbbképzés és szinten tartás Jelen és jövő Vízvári László, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet A szerző cikkében áttekinti a szakképzés fejlődését, a pedagógia korszerű értelmezését. Bemutatja a moduláris szakképzést, mint új szakképzés fejlesztési trendet. Felvázolja a life-long learning filozófiára épülő szakmai oktatás jövőjét. A mai korszerű pedagógiai tudományok másként kezelik az emberi tudást, mint a nagy elődök Comenius, Lock vagy Rousseau. Az információs robbanás következményeképpen az ismereteinket számos külső forrásból szerezhetjük mint pl.: a család, munkahely, média stb. A korszerű pedagógiai felfogás a tudást három dimenzióból közelíti meg: • Kognitív ismeretek, melyet korábban lexikális, elméleti ismereteknek neveztünk. • Affektív ismeretek, melyek az érzelmi oldal fontosságára, motiváltságára utalnak. • Pszichomotorikus ismeretek, melyek a gyakorlati készségekre, hivatásra támaszkodnak. Mind a három dimenzió megjelenik az emberi tudásban, viszont arányaik a témakör függvényében változhatnak. A Life-long learning a fenti három dimenziót az ismeretek megszerzése szempontjából újabb három részre osztja: formális, informális, nonformális [1, 2]. A formális képzés során az iskolapadban szervezett, és tervezett pedagógiai munka kapcsán szerezhetünk ismereteket, míg az informális tanulás a napi életből, médiából, és a szakmai gyakorlatból adódó információkat jelentheti. A nonformális ismeretszerzés alatt az egyén által irányított ismeretszerzést értjük, melyet az érdeklődési kör, a „kíváncsiság” determinál (1. ábra). Természetesen, ha pedagógiáról beszélünk, akkor alapvetően a formális képzést értjük alatta, mely általános képzéssel kezdődik, majd az andragógia keretén belül a szakképzés alap-, és specializációs formájával egészül ki. A szakképzési rendszer minden esetben társadalmi elvárások által determinált, így mint az is, folyamatosan változik. Ez alól az egészségügyi szakképzés sem kivétel, mely napjainkban ötödik nagy fejlődési periódusát éli át. Az első szakaszt az I. és a II. világháború közötti időszakra tesszük, amikor is kialakultak a mai ápolói szakképesítések elődjei. A második periódusban a szovjet minta alapján létrejöttek a szakiskolai majd a szakközépiskolai képzések, míg a harmadik ciklust a szakosodások (elsőfokú, másodfokú) jellemezték. A negyedik periódus kapcsán az 1993. évi szakképzési törvény következményeként a szakképesítések egységes rendszerbe az Országos Képzési Jegyzékbe szerveződtek. Az ötödik fejlesztési korszakot napjainkban éljük át, mely mind filozó- 1. ábra fiájában, mind szerkezetében újat jelent: a moduláris szakképzést. Ezen fejlesztés kapcsán az ismereteinket összefüggő tartalmi egységek (modulok) köré koncentráljuk, melyek egymáshoz illesztéséből jönnek létre a különböző képzési struktúrák. A moduláris képzés többségében szakít a klaszszikus tudományterületekkel, tantárgyakkal az elméletet és a gyakorlatot egy-egy témakör köré integrálja. Pl. az egészséges ember, kommunikáció stb. [3]. Így azokat a közös tartalmakat, melyek minden egészségügyi képzésben megjelennek, alapmoduloknak nevezzük, az egészségügyi általános műveltséget közvetítik. Ezt követően úgynevezett szakmacsoportokra oszlik az egészségügyi szakképzés (pl. asszisztensek, ápolók), melyek közös tartalma ún. szakmacsoportos alapismereteket dolgoz fel (pl. Ápolás alapjai). Az erre épülő további modulok már a specialitások témakörébe sorolódnak, és különböző szakismereteket tartalmaznak (szakasszisztens, szakápoló) (2. ábra). A rendszer előnye az átjárhatóság a szakmacsoporton belül és kívül is, mely ekvivalens ismeretet feltételez. A képzési struktúrát maga az oktatási forma változásának is követnie kell, hiszen a rugalmas szerkezet, rugalmas oktatási kereteket igényel. Ennek értelmében egyre inkább előtérbe kerül a távoktatás, a multimédiával támogatott képzés, és az e-learning, melyek közös jellemzője, hogy a tanításról a tanulásra helyezi át a hangsúlyt, és figyelembe veszi a tanulók tanulással kapcsolatos igényeit. „De hát a tudás olyan, mint ár ellen evezni, mihelyt abba hagyja az ember visszacsúszik” – mondta Becher a XIX. század végén. Evvel egyet is kell értenünk, hiszen a tudásunk folyamatos megújítás nélkül elavul, megsárgul, ezért IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR 51 OKTATÁS, TOVÁBBKÉPZÉS 2. ábra azt folyamatosan tanulással (továbbképzéssel) kell szintentartani [4]. Ma Magyarországon, a továbbképzések rendszere már régen nemcsak a továbbképzési pontok megszerzéséről szól, hanem igazából a tudás, az ismeretek megújítását szolgálja. Rendszerünk Európa szerte ismert, mintaértékű, mely az elmúlt időszak tapasztalataira építetten további fejlesztés alatt áll. A tervek szerint a szociális és az egészségügyi ellátás területén szervezett továbbképzések közeledni fognak egymáshoz; megjelenik a távoktatás, mint egészségügyi ismeret, továbbképzési forma. Egy új 40 órásnál rövidebb, de vizsgával záruló továbbképzési forma bevezetését is tervezzük, mely kiegészíti az eddigi kínálatot. A jövő oktatási és továbbképzési rendszere – mint a fentiekben látjuk, mind a filozófiájában, mind tartalmában átalakul. Egyaránt értékként kezeli a tudás különböző dimenzióit, s a tanulás különböző formáit. A következő évtizedekben a képzési és a továbbképzési rendszer összeolvadásával kell számolnunk. A tudásunkat, melyet formális, informális vagy nonformális „tudás- MEDICINA 2000 I. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA 3. ábra gyarapítás” kapcsán szerzünk, a szakképzés el fogja ismerni. Komoly értékeket fognak jelenteni a tapasztalatok, a továbbképzések során megszerzett ismeretek. Ezen tudás és készségek elismerésére a PLAR (korábban szerzett ismeretek elismerése, és beszámítása) módszer alkalmazható. Ennek kapcsán lehetőség nyílik ún. portfolió, vagy challange teszt segítségével elismerni ill. megmérni a tudásunkat, mely egyben belépőt fog jelenteni az újabb képzésekbe [5]. A képző intézmények ezen ismeretekre építve egyéni képzési programot tudnak majd kínálni, rövidítve a képzés idejét. Az egyes tanulási elemeket a tanuló tudásához, időbeosztásához alkalmazkodva (távoktatás, e-learning, továbbképzés) állítják majd össze (3. ábra). A képzések célja továbbra is a kimeneti követelményeknek való megfelelés lesz, fontos állomása a szakmai vizsga, mely nem az ismereteket, hanem a kompetenciákat fogja mérni. Ezen rugalmas „tanulóbarát” rendszer alapjait ma rakjuk le, melynek gyümölcseit terveink szerint gyerekeink, illetve betegeink fogják majd learatni. IRODALOMJEGYZÉK [1] Maróti Andor: Lehet tanulni egy életen át? Új pedagógiai szemle, 2003. február 21-34. oldal [2] Hasan, A.: Life-long learning. Pergamon, Oxford, New York, Tokyo 1996 [3] Vízvári László: Moduláris egészségügyi szakképzés Magyarországon Szakképzési szemle 2001. XVII. 4. 440-443 [4] Dr. Pappné Víg ágnes: A folyamatos, egész életpályára kiterjedő tanulás és az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere ETInfo, VI. Évfolyam 2004. március 11-13. oldal [5] Horváth Károlyné: Előzetes tanulmányok értékelése és elismerése. PLAR ETInfo 2001. június 11-12. oldal A szerző bemutatását lapunk II. évfolyamának 4. számában olvashatják. 52 IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR
