Intézmények:Miskolci Egyetem, Med-Econ Humán Szolgáltató Kft., Egészségügyi Minisztérium
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 2
Hónap:március
Oldal:28-30
Terjedelem:3
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:KONFERENCIA
Absztrakt:
A regionális konferencia nyitó blokkja alapvetően két kérdéskört igyekezett bemutatni. Az egyik az egészségügyi szolgáltatók működési, finanszírozási környezetének aktuális helyzetéről, olyan változásairól igyekezett áttekintést adni, mint a finanszírozási és egyéb szabályozási változások hatásai, vagy a kormány által tervezett Egészségbiztosítási Pénztárak működésének lehetséges érdekeltségi viszonyai. A másik témakör speciálisan regionális volt; ugyanis a regionális egészségügyi tanácsok elmúlt 3-4 évének viszontagságos működéséről adtak igen reális és elszomorító képet.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT KONFERENCIA Összefoglaló az IME III. Regionális Egészségügyi Konferenciájának „Területi együttműködések – szerveződések szolgáltatási szinten” blokkjából A regionális konferencia nyitó blokkja alapvetően két kérdéskört igyekezett bemutatni. Az egyik az egészségügyi szolgáltatók működési, finanszírozási környezetének aktuális helyzetéről, olyan változásairól igyekezett áttekintést adni, mint a finanszírozási és egyéb szabályozási változások hatásai, vagy a kormány által tervezett Egészségbiztosítási Pénztárak működésének lehetséges érdekeltségi viszonyai. A másik témakör speciálisan regionális volt; ugyanis a regionális egészségügyi tanácsok elmúlt 3-4 évének viszontagságos működéséről adtak igen reális és elszomorító képet. Molnár Attila, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezető-helyettese az egészségügyi reform egy évét, az ellátórendszer átalakítását követő finanszírozási változásokat mutatta be tényadatokkal alátámasztva. Bevezetőként néhány gondolatot vázolt a reformfolyamat előzményeivel kapcsolatban, kiemelve azokat a szempontokat, melyekben alapvetően konszenzus található: az egészségügyi ellátórendszer struktúrája, hagyománya, működési mechanizmusa jelentős mértékben nem változott meg, miközben a „világ elszaladt mellette”, az ország gazdasági-társadalmi berendezkedése gyökeresen megváltozott, így ez az inkoherencia kompatibilitás problémát okoz. Az ellátórendszer túlméretezett, elsősorban az aktív fekvőbeteg szakellátás területén, de a járóbeteg szakellátásban is vannak kihasználatlan kapacitások; egyik legsúlyosabb probléma az ágazat folyamatosan növekvő forrásigénye, amely mellett ezt a struktúrát biztonsággal üzemeltetni nem lehet. Az egészségügyi reform folyamatának rövid áttekintését követően összefoglalta a struktúraátalakítás eddigi eredményeit, fő tendenciáit. (Szakmai szempontból a folyamat már korábban elkezdődött: ez első kemény beavatkozás, ami a rendszer működésére és a struktúrára is hatással volt, a TVK 2004. évi bevezetése volt. Majd ezt követte az összevont szakellátási kassza bevezetése, ahol azonban a gyakorlati átjáráshoz a szándék nem jelent meg pregnánsan.) Az aktív fekvőbeteg-ellátásban jelentős kapacitáscsökkenés történt, ennek egy része a krónikus ellátásban, a rehabilitációban jelent meg többletként, illetve a járóbeteg szakellátásban képez kapacitástöbbletet, amely az aktív fekvőbeteg-ellátásból átkonvertálható ellátásokra ad lehetőséget. Kiemelte a fekvőbeteg szakellátás főbb finanszírozási változásait, érintve a területi ellátási kötelezettség, a TVKrendszer átalakítása, a kórházi élelmezés miatti változások, a párhuzamos ellátások kiszűrése, az egynapos ellátások bővülése, a krónikus osztályokon korlátozott aktív ellátás 28 IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS engedélyezése, a részleges térítési díj, az elszámolási nyilatkozat, az online jogviszony ellenőrzés kérdésköreit. A területi ellátási kötelezettség kapcsán megjegyezte, hogy az új rendszer bár előrelépés, de nem old meg számos problémát: az egyszintű felosztás nem kezeli a progresszivitást, ezért legalább még egy szinten szükséges definiálni a területi ellátási kötelezettséget (TEK-et). A járóbeteg szakellátás finanszírozási változásai közül az ötperces szabály bevezetését, a nappali kórházi ellátások elszámolhatóságát és a párhuzamos ellátások kiszűrését, az egynapos ellátások bővülését, az elszámolási nyilatkozat bevezetését és az online jogviszony ellenőrzést emelte ki. Az előadó a figyelmet a szemléletváltozás szükségességére irányította. Arra, hogy nem tartható az a korábbi „illúzió”, hogy az egészségügyi ellátások bárhol, bármikor a tényleges rászorultság érdemi vizsgálata nélkül korlátozás nélkül igénybe vehetőek; az egészségügyi szolgáltatás színvonala nem a kórházban töltött idő hosszától vagy az elvégzett diagnosztikai vizsgálatok számától függ, hanem attól, hogy a beteg milyen gyorsan gyógyul, illetve milyen életminőség biztosítható számára a nem gyógyítható betegsége mellett. A gyógyulás garanciája nem kizárólag a kórházi ellátás, a betegségek jelentős köre a háziorvosi ellátásban vagy a járóbeteg szakellátásban is eredményesen és gyorsan gyógyítható. Az igénybevételi változásokat adatokkal, diagramokkal alátámasztva a következő tendenciák tapasztalhatók: • Az aktív ellátásban csökken az ápolási napok és a betegek száma, megdöbbentő, hogy a kapacitás és az igénybevétel csökkenése mellett az ágykihasználtsági adatok fennállásuk óta a legalacsonyabb szintre süllyedtek vissza. • Jelentős kapacitásváltozás mellett a TVK-ban kisebb mértékű változás következett be; a krónikus ellátásban nem következett be az elvárt változás, ennek okai abban keresendők, hogy az ellátórendszer még nem volt felkészülve ezen betegek ellátására, valamint a betegút terelése ebbe az irányba még nem gyorsult fel. • A járóbeteg szakellátásban az esetszám drasztikusan csökkent, a betegforgalom nagyjából minimálisan változott, ennek következtében soha nem látott kapacitás-, TVK- és teljesítmény-kihasználatlanság lépett fel (mintegy 1,5 hónapnyi teljesítmény maradt bent a rendszerben). Ennek hátterében főként a vizitdíj direkt (nem ment el a beteg) és indirekt (elszámolási duplikációk csökkenése) hatása állhat. Az az elképzelés, hogy a járóbeteg szakellátás fogadja az aktív fekvőbeteg szakellátásból „alternálható” ellátásokat, egyelőre még nem következett be. MENEDZSMENT KONFERENCIA Dr. Bacskai Miklós, a Healthware Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója az egészségbiztosítási reform kapcsán vizsgálta a finanszírozói kockázatkezelés, illetve ennek feloldására szánt tőkebevonás kérdéseit, illetve azt, hogy mindennek mi lesz az ára. Az előadás anyagát e lapszámunk tartalmazza. Dr. Zombor Gábor, a Dél-Alföldi Regionális Egészségügyi Tanács (DARET) elnöke előadásában a regionális egészségügyi tanácsok (RET) újjáalakulásával, működésével kapcsolatos problémákat vette számba, azt a kérdéskört boncolgatva, hogy a RET-eknek milyen hatással kellene lenniük az egészségpolitikára, és ezt a feladatot el tudják-e látni. A RET-eket elméletileg komoly és szakmailag szerteágazó feladatot ellátó, demokratikusan működő testületként hozták létre. A törvény által meghatározott funkciói közül azonban csak a koordináció, érdekegyeztetés az, ami működhet (a többi feladat kapcsán vagy nem kérik ki véleményüket, vagy nem áll rendelkezésre az ahhoz szükséges forrás, módszertan), de a delegálási rendszer alapján ez is aktualitását veszti, hiszen lehetetlen létrehozni bármiféle konszenzust. A RET-ek nem vállalták fel a struktúraátalakítás során hozzájuk delegált feladatot, mivel az nem saját, hanem diktátum által meghatározott döntés lett volna. Ezáltal ki is kerültek a hivatalos egyeztetési folyamatból és legtöbbször az átalakítások „kerékkötőjeként” állítják be őket. A DARFT szakbizottságaként működő egészségügyi tanács 2005-ben dél-alföldi regionális egészségfejlesztési programot fogadott el, melyben meghatározásra kerültek az egészségügyi ellátásban azon feladatok, melyek a dél-alföldi régióban kiemelten kezelendők, fejlesztendők 2007–2013. között, melyet azonban az RFT nem használt fel. A RET-ek működésében gondot jelent a – regionális ÁNTSZ költségvetésében biztosított – szűkös költségvetés is (pedig az öszszes EU projekt kapcsán pénzügyi hatástanulmányt kell készíteniük), a nehezen kezelhető tagösszetétel (koherenciazavart okoz a folyamatos újjáalakulás kényszere) és az információhiány a hatáskörébe tartozó feladatok ellátása során (a pályázatok előkészítésébe sem vonják be őket). A törvényi változások miatt eszközölt módosítások nyomán tehát a RET mint szakmai szervezet átalakult: sem a szakmaiság, sem az érdekképviselet nem jelennek már meg általa, és ebből adódóan működésképtelenné válhatnak. Az eredeti célfilozófia „az egészségügyi ellátás szervezésének társadalmi, szakmai érdekképviseleti kontrollja a régióban” érvényesülése érdekében, fenn kell tartani ezt az utóbbi időben csorbát szenvedett érdekképviseleti lehetőséget, a RET ebben bízva végzi továbbra is feladatát. Dr. Tótth Árpád, a Veszprém Megyei Cholnoky Ferenc Kórház- Rendelőintézet minőségügyi és fejlesztési igazgatója szintén a RET-ek működését értékelte és pozitív példaként a dán rendszer működését vázolta fel, ahol a regionális testületek felelősek az ellátás megszervezéséért, finanszírozásáért, melyhez a forrást a költségvetés biztosítja la- kosságszám- és kapacitás-arányosan. A testületek széles hatáskörkörrel rendelkeznek a struktúrakialakításban, a finanszírozási metodikában, központilag leginkább az ellátási kimenetek szabályozottak. A regionalitás eszmeisége kapcsán két elv, a szubszidiaritás és a hatékonyság állandó egyensúlyának keresését fogalmazta meg. A RET-tel szembeni elvárásként fogalmazta meg, hogy a helyi viszonyokat jobban ismerve, a döntés felelősségét jobban átérezve, ütőképesebben valósítsa meg az egészségpolitikai célkitűzéseket (hatásosság, hatékonyság, igazságosság, megvalósíthatóság). Szintén számba vette a RET kialakulásának előzményeit. A RET-ek célja valójában nincs meghatározva, helyette a törvényi rendelkezés közreműködő szervezetként aposztrofálja, üzenetként hordozva, hogy alapvetően nem számítanak döntéseikre. Az is számos problémát vetített előre, hogy az egészségügyi régió nem feltétlenül fedi le a közigazgatási régiókat, hiszen teljesen más elvek alapján alakultak ki a rendszerek. Vizsgálva a RET feladatainak teljesülését megállapítható, hogy a regionális egészségügyi programok elkészültek, a regionális szándékokat felülírva azonban a központi akarat érvényesül, így a monitorozás is indifferens. A legjobban működő funkció a koordináció és érdekegyeztetés főleg kifejezett jogi előírás esetén; mivel a törvény szerinti egészségügyi fejlesztési előirányzat soha nem került feltöltésre, ennek forrásairól a RET-ek nem is rendelkezhettek; a betegelégedettségi vizsgálatok végzése nem történik meg; a területi beutalási szabályokkal kapcsolatos jogszabályok gyakorlatilag nem léteznek (ellátási kötelezettség oldalról került megfogalmazásra), ezért itt sem játszik szerepet a RET. A kapacitás-szabályozás és a többletkapacitás-befogadás kapcsán megjegyezte, hogy 2005. óta többletkapacitási pályázat nincs, ezért nincs miben részt venni; a 2007. évi struktúraátalakítás kapcsán a RET nem volt hajlandó döntést hozni a központilag kialakított normatívák helyi elosztásában; az egyetlen olyan pályázatban, amely valamilyen formában plusz kapacitást hozott a rendszerbe, nem szántak szerepet a RET-nek. A jövőt vetíti előre a következő két feladat, melyekben remélhetőleg figyelembe veszik majd a RET-ek véleményét: az egyik, hogy az RFT-kel együttműködve figyelemmel kísérjék az Operatív Programok régióban jelentkező fejlesztéseinek megvalósítását, a másik, az RFT-k egészségügyet érintő fejlesztéseinek előzetes véleményezése, a fejlesztésekkel kapcsolatban egyetértési jog gyakorlása. A működéssel kapcsolatban a képviselet, a szakmai és anyagi függetlenség, valamint az adatfeldolgozás infrastrukturális illetve metodikai kérdéseit, problémáit (az adatvédelem miatt a deperszonalizált, kumulált adatok felhasználásának korlátai a döntés-előkészítésben) vetette fel. Összefoglalva, a regionalitás elve egyelőre továbbra is csak jelszavakban testesül meg: központi akarat, felhatalmazás hiányában cél-, eszköz- és forrásrendszer nélküli, érdekellentétekkel terhelt testületek jöttek létre és működhet- IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS 29 MENEDZSMENT KONFERENCIA nek majd, melyek szerepe a regionális ellátórendszer kialakításában, működtetésében jelképes. Ilyen helyzetben kérdés, hogy a RET miként tudja alakítani a regionális egészségpolitikát, érvényesíteni a társadalmi elvárásokat egy vagy több egészségpénztár megjelenését követően. Dr. Kincses Gyula államtitkár előadásában a térségi szemlélet, a regionalitás érvényesülését mutatta be általánosan az egészségügyi rendszerekben, valamint az egészségügyi reformban. Mivel a területi elv kérdését nem lehet önmagában való kérdésként kezelni, kiindulásként felvázolta az egészségügyi rendszerekben érvényesülő térségi szemlélet makrokörnyezetét, elhelyezve benne a hazai egészségügyi rendszert. Általánosságban a február 11-i döntés szabja meg a regionalitás és a területi elv érvényesülését, melynek jelentőségét, lehetséges funkcióit a következőkben látja: egyenletes hozzáférés, a kapacitások szükségletarányos kiegyenlítése; az ellátórendszer hierarchikus felépítése a progresszivitás igazságos érvényesítése mellett; az ellátórendszer működésének összehangolása, az ellátásszervezés. A térségi szemlélet a magyar egészségügyben eltérő súllyal érvényesül egyes területeken, miután ez egy modellfüggő szempont és a célmodell egy választható versengő biztosítási rendszerre épül. Területi elv érvényesül a kapacitások meghatározásában, az egyenlőtlenségek kiegyenlítése mellett az igazságosság, költséghatékonyság, progresszivitás érvényesíthetősége érdekében meghatározó a fejlesztésekben, részben területi elv érvényesül az ellátásszervezésben (hozzáférési garanciák, progresszivitás). A finanszírozásban – a jogalkotói szándék szerint – viszont csak másodlagos vagy átmenetileg érvényesül a területi elv, a deklarált elv itt a versengő biztosítók működése. A kompromisszumos modell végeredménye az új rendszerben a területi elv és a verseny keveréke, de a törvény szándéka nem a területi elv konzerválása, hanem a verseny és a különböző piaci elemek – a választás – erősítése. A térségi szemlélet az ágazati uniós források felhasználása során is több területen érvényesül. A RET-ek jövője kapcsán két lehetséges perspektíva vázolható fel: a térségi szemléletet erősítve önálló intézmények maradnak, az ÁNTSZ-re épülve, vagy mint fejlesz- téspolitikai intézmények az RFT-k szakbizottságaként működnek, részt vehetnek bizonyos ágazati döntésekben, egyes kérdésekben önálló hatáskörben; így nagyobb beleszólással rendelkezhetnek a régiók fejlesztéspolitikájába, illetve rendelkezésükre állhat az a fajta infrastruktúra, tudás, ami az ágazatban csak korlátozottan vagy nem egyenszilárdsággal van meg. Henter Izabella, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) főtitkára, egy 2007. októberében készített felmérés informatív értékű eredményeit prezentálta, amely a 2005. évben a MESZK-kel közösen végzett kutatás folytatásának tekinthető, lehetővé téve a két évvel ezelőtti eredményekkel történő összehasonlítást. Öt témakört illetően kérdőíves módszerrel 54 kórházban vizsgálták meg a dietetikusi munkát, a kórházi betegélelmezés körülményeit: betegétkeztetés, leggyakoribb diéták, enterális táplálás jellemzői, dietetikai szakrendelések, orvos-dietetikus team munka. Megállapítható, hogy a vizsgált két év folyamán az élelmezés kiszervezéseinek száma majdnem háromszorosára növekedett, ezt a folyamatot a teljes élelmezési költség mintegy 18,6 milliárd Ft értékű összege tette lehetővé. A kórházi élelmezésben és a dietetikai tanácsadásban pozitív és negatív irányú folyamatokat egyaránt feltárt az elemzés: a dietetikai szolgálat helye a szervezeti felépítésben még mindig nem tekinthető ideálisnak; nőtt az egy dietetikusra jutó betegek száma, a szakrendeléseken pedig csökkent a dietetikai tanácsadás; az enterális táplálásban és a tápszerek finanszírozásában viszont pozitív változás volt tapasztalható. Az eredmények felmérése és publikálása azért is fontos, mert a tárca a szakma javaslatait és tanácsait is kikérve, ezen eredmények alapján döntött úgy, hogy változtatni fog a betegétkeztetésen. Ennek eredményeképp születhetett meg a vonatkozó miniszteri rendelet is, mely szintén egy „input” és ennek „outputjára” vonatkozóan szeretnének további vizsgálatokat végezni. Dr. Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ programvezetője, előadásában az egészségbiztosítási reform megvalósításával kapcsolatos kulcskérdésekre kereste a választ. Előadását teljes terjedelemben megtalálják e lapszámunk hasábjain. Készítette: Borcsek Barbara és Dózsa Csaba VI. Infokommunikációs Konferencia 2008. május 28. Best Western Hotel Hungaria – 1074 Budapest, Rákóczi út 90. LARIX Kiadó Kft. 1089 Budapest, Kálvária tér 3. • Telefon/fax: 333 2434, 210 2682 www.imeonline.hu • ime@imeonline.hu • www.larix.hu • larix@larix.hu 30 IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
