IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Útban a világ elitegyetemei közé Dr. Fésűs László rektor a Debreceni Egyetem jövőképéről

  • Cikk címe: Útban a világ elitegyetemei közé Dr. Fésűs László rektor a Debreceni Egyetem jövőképéről
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: VII. évfolyam
  • Lapszám: 2008. / 2
  • Hónap: március
  • Oldal: 56-58
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: PORTRÉ
  • Alrovat: PORTRÉ

Absztrakt:

A négy és fél évszázados történelmi múltra visszatekintő Debreceni Egyetem az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye. A hatalmas oktatási komplexum mintegy 19 ezer nappali és 29 ezer összes hallgatójával, több mint 1400 oktatójával az ország legnagyobbjai közé tartozik. 15 kara és 23 doktori iskolája a legszélesebb képzési és kutatási palettát nyújtja hazánkban. Az oktatók közel 2/3-a tudományos fokozattal rendelkezik, köztük 26 professzor a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagja. Ez a kiemelkedő szellemi központ, hatalmas oktatási és K+F kapacitás egyre jelentősebb hatással van a régió gazdasági és társadalmi fejlődésére, kulturális felemelkedésére. A közelmúltban itt valósult meg az I. Nemzeti Fejlesztési Terv legnagyobb, 12 milliárdot meghaladó beruházása, az Auguszta program, és további, hasonlóan nagyszabású infrastrukturális fejlesztések is előkészületi fázisban vannak. Minderről az egyetem rektora, Dr. Fésüs László akadémikus számolt be lapunknak, és kifejtette: a hazai felsőoktatás versenyképességét a tudomány eredményeire épülő egyetemi rangsorolás kidolgozása, az elitegyetemek létrehozása fokozhatná.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
PORTRÉ Útban a világ elitegyetemei közé Dr. Fésűs László rektor a Debreceni Egyetem jövőképéről „Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó – céljaidat kivéve!” (Szent-Györgyi Albert) A négy és fél évszázados történelmi múltra visszatekintő Debreceni Egyetem az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye. A hatalmas oktatási komplexum mintegy 19 ezer nappali és 29 ezer összes hallgatójával, több mint 1400 oktatójával az ország legnagyobbjai közé tartozik. 15 kara és 23 doktori iskolája a legszélesebb képzési és kutatási palettát nyújtja hazánkban. Az oktatók közel 2/3-a tudományos fokozattal rendelkezik, köztük 26 professzor a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagja. Ez a kiemelkedő szellemi központ, hatalmas oktatási és K+F kapacitás egyre jelentősebb hatással van a régió gazdasági és társadalmi fejlődésére, kulturális felemelkedésére. A közelmúltban itt valósult meg az I. Nemzeti Fejlesztési Terv legnagyobb, 12 milliárdot meghaladó beruházása, az Auguszta program, és további, hasonlóan nagyszabású infrastrukturális fejlesztések is előkészületi fázisban vannak. Minderről az egyetem rektora, Dr. Fésüs László akadémikus számolt be lapunknak, és kifejtette: a hazai felsőoktatás versenyképességét a tudomány eredményeire épülő egyetemi rangsorolás kidolgozása, az elitegyetemek létrehozása fokozhatná. – Professzor úr, Ön már pályakezdőként a kutatás felé orientálódott. Miért vonzotta önt jobban ez a terület, mint a klinikum? 1972-ben – amikor elvégeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemet – az akkori medicina meglehetősen empirikus alapokon nyugodott. Sok olyan betegséget láttam, amelyeknek még nem volt igazán megoldása. Úgy éreztem, hogy a kutatás közelebb áll hozzám, mert abban több lehetőséget találok, nagyobb örömömet lelhetem. Így a kutatói pálya mellett maradtam. Mesterem volt többek között még tudományos diákkörösként Muszbek László akadémikus, aki jelenleg is aktív professzora a debreceni orvoskarnak. Később óriási élményt jelentett találkozni, konzultálni és a szakmáról beszélgetni Szent-Györgyi Alberttel, akinek az egyik munkacsoportját vezettem Washingtonban. Az ő egykori tanítványa volt a legendás szegedi Szent-Györgyi laboratóriumból Laki Kálmán – vele a National Institute of Health (NIH) Bethesdában működő intézetében volt szerencsém együtt dolgozni. Ebben a nagyformátumú gondolkodóban találtam meg az igazi kutatói példaképet. Az Egyesült Államokból hazatérve, a 80-as évek közepén kerültem az akkori DOTE Biokémiai Intézetbe. 1993-ban nyertem el a vezetését, és a mai napig igazgatom az időközben Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetté átnevezett szervezetet. 56 IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS – Mi az ön szakterülete, illetve milyen egyéb kutatási témákkal foglalkoznak még az intézet munkatársai? Kutatásaim jó ideje a természetes sejthalál, az apoptózis különböző betegségekhez fűződő kapcsolatára irányulnak. Jelenleg azokat a kóros folyamatokat vizsgálom, amelyek az elhalt sejtek nem megfelelő eltávolítása miatt gyulladáskeltő molekulák keletkezéséhez, súlyos autoimmun kórképekhez vezetnek. Ezek a kutatások szorosan kapcsolódnak tehát a klinikumhoz. A sejthalál biokémiáján túlmenően az intézetben a nukleinsavak biokémiája, a retrovirális biokémia és a nukleáris hormonreceptorok vizsgálata tartozik a legfontosabb kutatási területek közé. Az intézet keretein belül működik a Klinikai Genomikai Központ is. – A kutatói tevékenység mellett Ön igen intenzív szakmai-közéleti munkát is végez. Tavaly a Debreceni Egyetem Tanácsa másodszor választotta meg Önt az intézmény vezetőjének. 1995-ben kapcsolódtam be az egyetemi közéletbe, akkor lettem az akkori DOTE tudományos rektorhelyettese. 2000ben, amikor négy intézmény – a DATE, a DOTE, a KLTE és a Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola – integrálódott, az új intézmény első rektora lettem. Ezt követően hat évig irányítottam a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumát – a legintenzívebb munkám ehhez kapcsolható. Ez a periódus elég sok nyomot hagyott a fejlesztésekben, a beruházásokban, és a centrum nemzetközi tekintélyének kiépítésében. MILLIÁRDOK – FEJLESZTÉSRE – Nehéz időket él meg manapság az egészségügyi ellátórendszer. Míg egyes intézmények csőd közeli helyzetbe kerültek, az Önök centruma nemhogy nem veszteséges, hanem – ahogy Ön is említette – komoly beruházásokat vitt véghez. Elég csak az Auguszta programra gondolni… A Debreceni Egyetem költségvetése tavaly 66 milliárd forint volt – nagyobb, mint városunké. Ennek több mint a fele, 40 milliárd fölött volt az Orvos- és Egészségtudományi Centrumé. A fejlesztéseinket az egyre nehezedő körülmények között is képesek voltunk végrehajtani úgy, hogy a pályázatok benyújtásához szükséges önrészt saját megtakarításainkból fedeztük – hiszen hitelt mi nem vehetünk fel. Az Auguszta programot a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként valósítottuk meg, a több mint 12 milliárd forintos beruházási költségből 1,32 milliárd önrésszel. A program keretében 13 086 m2 új épület, 3210 m2 bővítmény épült fel, és 14 935 m2 felújítás történt, megvalósítva a DE OEC Kardiovaszkuláris és Onkológi- PORTRÉ ai Komplex Regionális Egészségcentrumot, amely elvégzi az Észak-Alföld és Észak-Magyarország régióinak teljes körű progresszív betegellátását a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések terén. – Milyen további fejlesztéseket terveznek? Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében több pályázatot benyújtottunk már. Ezek közül a legnagyobb volumenű, 7 milliárd forintos projekt olyan infrastrukturális fejlesztéseket foglal magában, amelyekkel jelentősen javíthatók a természettudományi és a műszaki ismeretek oktatásának gyakorlati feltételei. Ennek keretében tervezzük megvalósítani az Interregionális Műszaki-Agrár Szaktanácsadási és Továbbképzési Központ – az ún. MAG Ház – építését és felszerelését, az Informatikai Kar új épületének létrehozását, az orvos- és egészségtudományi képzést szolgáló Elméleti Négyszög fejlesztését és rekonstrukcióját, a villamos-, anyag-, vegyész-, és biomérnök képzéshez kapcsolódó laboratóriumok felújítását, a kémiai épületegyüttes kísérleti üzemének rekonstrukcióját, és a kapcsolódó infokommunikációs fejlesztéseket. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terv mindkét stratégiai céljához hozzájárul: javítja a munkaképességet és lehetővé teszi a térségi beruházásokat, ami magával vonja az új munkahelyek megteremtését, a térségbeli GDP és a hozzáadott érték növelését. Heteken belül benyújtjuk a következő nagy pályázatot a DE OEC klinikai rendszerének további fejlesztésére, amelynek eleme lesz az összes in vitro diagnosztika egy épületbe helyezése, belgyógyászati központ létesítése új épületszárnyakkal, a szájsebészeti és az égési osztály felújítása, és nem utolsósorban az ún. Személyre Szóló Medicina Központ létrehozása, amelyben az egyedi géntérkép alapján történő gyógyítás valósulhat meg. – Elképesztő iramban fejlődik az egyetemük. Miközben Önök hatalmas léptékű fejlesztésekben gondolkodnak, máshol még az ellátás is veszélybe került. Hogyan csinálják? Azt hiszem, a dolog nyitja abban van, hogy érveinkkel mindig alá tudtuk támasztani a régió lakosságának progresszív ellátása szempontjából szükséges fejlesztéseket. A döntéshozók elfogadták az indokainkat, és belátták, hogy még a nehéz időkben is szükség van a fejlődésre. Így sikerült például a várossal összefogva beszereznünk és üzembe helyeznünk az ún. gamma-kést, amelynek segítségével a koponya felnyitása nélkül hozzáférhetők és eredményesen kezelhetők az agy mély részein lévő kóros elváltozások is. Ez a speciális sugársebészeti eszköz jelenleg egyedül nálunk hozzáférhető az országban, és mi örülünk, hogy ezzel hozzájárulhatunk az évi több száz rászoruló beteg legmodernebb technikán alapuló gyógyításához. A másik fontos tényező az egyetemi struktúra. Az integráció során mi azt az elvet követtük, hogy csak úgy lehet hatékonyan működni, ha a szakmai egységet, amelyet az Orvosés Egészségügyi Centrumunk képvisel, megőrizzük. A rendszert a tipikus amerikai egyetemi struktúra szerint építettük fel. A három centrum – az OEC, az Agrár- és Műszaki Tudományi Centrum és a Tudományegyetemi Karok – vezetői, a rektorhelyettesek igen nagy autonómiával intézik az ügyeket. A struktúra mellett legalább annyira fontosnak tartom a tudatos tervezést. Mi mindig a következő évekre koncentrálunk, és az energiáinkat erre összpontosítjuk. Az egyetemi klinikai rendszernek óriási előnye, hogy itt a legválogatottabb, szakmájukban elmélyült professzorok és tanárok dolgoznak. Az ő szakmai ambícióik kielégítése pedig a mi kötelezettségünk. Ezt nem csak értük, magunkért, hanem a betegekért tesszük. Ahol olyan jó a közösség, mint nálunk, ott a befektetett tudás hasznosul. Teret adunk minden elhivatott kolléga törekvéseinek. S mivel az egyetemen a gyógyítás mellett az oktatás is alapvető feladat, úgy gondolom, hogy úgy lehet magas szinten képezni szakembereket, ha a tevékenységünket a legmagasabb színvonalon végezzük. E két dolog együtt jár, kéz a kézben, és azt hiszem, hogy Debrecenben sikerült ezt megvalósítani. QUO VADIS? – Az egészségügyi reformfolyamat egyik meghatározó eleme az ellátó intézmények összevonása, egybeolvadása. Mit tudhatunk a Kenézy Gyula Kórházzal történő egyesülésről? A magyar egészségügyi politika olyan mozgásban van jelenleg, hogy ebben a kérdésben most nem lehet racionális döntést hozni. Egyetemünk megfelelő szellemi, infrastrukturális és technológiai kapacitással működik, a méretünk optimális. Ezért nem látok különösebb indokot arra, hogy ebben a helyzetben olyan összeolvadást erőltessünk, amelynek nem látjuk a következményeit. Nagy kérdés, hogy mi lesz a pénztártörvénnyel, vagyis a biztosítási rendszerrel, s hogy milyen egyéb szabályozók lépnek életbe. Egyébként a megyei önkormányzat és a kórház vezetése sem gondolkodik az összevonásban. Igaz, szóba került már, hogy az egyetem alapítson gazdasági társaságot, és a kórház gazdasági társaságával közösen holdingot hozzunk létre. Ezt a gondolatot mi tanulmányozzuk, de a döntés egyelőre nincs napirenden. Mindez persze nem zárja ki az együttműködésünket, amire már az eddigiekben is volt példa. Folyamatosan egyeztetjük a kórházzal a profiljainkat, és egymás szakmai potenciálját kiegészítve működünk. Jelenleg is a kórházban működik a Traumatológiai Tanszékünk, illetve a mi professzorunk irányítja az ottani pszichiátriát, és számos egyéb közös tevékenységünk van. Együtt pályáztunk az egri és a kazincbarcikai kórházak működtetésére is. Ha elnyertük volna a pályázatot, akkor ez is egy közös munka lett volna. Azt azonban, hogy a hagyományos közalkalmazotti, egyetemi szisztémából egy gazdasági társaságba, majd utána adott esetben egy holdingszerű szerkezetbe alakuljunk át, alaposan meg kell fontolni. – Ön a rektori székfoglalójában elitegyetemek létrehozását szorgalmazta. Kifejtené ezt bővebben? A világ elitegyetemeit felvonultató kétszázas rangsorban – amelyet a Harvard, a Cambridge, az Oxford és a Yale Egyetemek vezetnek – egyetlen magyar felsőoktatási intézmény sem szerepel. Ezt számon kéri tőlünk a kormány, a parlament, a pártok – az egész ország. Én visszakérdeznék: milyen lépéseket tett a kormányzat annak érdekében, hogy be- IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS 57 PORTRÉ jussunk e nagytekintélyű egyetemek közé? Úgy gondolom ugyanis, hogy a felelősség nem csak a miénk, hanem legalább annyira a „gazdáé”, vagyis az államé. Mintha ezt a kötelességét lerázná magáról, elfelejtve, hogy tennie is kellene valamit. Olyan egészséges versenyt kellene teremteni itt Magyarországon, amelyben a jobb produktumot felmutató intézmények – egyetemek esetében elsősorban a tudományos teljesítmény a döntő – arányosan nagyobb támogatást kaphatnak. A kutatás-fejlesztési bevételek egyetemünkön folyamatosan örvendetesen növekedtek az elmúlt években. 2006-ban tudományos pályázatok és kutatás-fejlesztési megbízások révén 4,2 milliárd forint ilyen bevételhez jutottunk, 2007-ben is hasonló volt a K+F forrásaink nagyságrendje. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem után a Debreceni Egyetem rendelkezik a második legnagyobb kutatás-fejlesztési forrással. Úgy gondolom tehát, hogy a legjobbakat ki kellene emelni és külön rendszerben célorientáltan támogatni. Ezzel szemben nálunk a támogatási rendszer abszolút homogén. Nem tesz különbséget a finanszírozásban a kis főiskola és a hatalmas, 15 karú integrált egyetem óriási K+F potenciálja között. Miért lehetnek annyival jobbak az észak-amerikai, az angol, vagy a német egyetemek? Azért, mert az elsők háromszor annyi pénzt, progresszív támogatást kapnak. Azért fontos az elit támogatása, hogy képes legyen megtalálni és kiművelni, kinevelni a legnagyobb tehetségeket. Mi igyekszünk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy növeljük a teljesítményünket, ám a „szélirány” nem kedvez nekünk, sőt, ellentétes irányú. Ha ez megváltozna, akkor föl tudnánk zárkózni a világszínvonalhoz. Mert a Debreceni Egyetemnek minden esélye megvan arra, hogy a jelenlegi teljesítménye alapján bekerüljön a világ legjobb 200 egyeteme közé. Boromisza Piroska NÉVJEGY Prof. Dr. Fésűs László orvos, biokémikus Tanulmányok: Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) 1966-1972, orvosi diploma 1972 (summa cum laude), laboratóriumi szakorvos 1975. Tudományos minősítések: orvostudomány kandidátusa 1978, biológiai tudomány doktora 1988, MTA levelező tagja 1998, MTA rendes tagja 2004. Egyetemi és kutatóhelyi kinevezések: 1978-1985 adjunktus (DOTE Központi Klinikai Kémiai Laboratórium), 19831985 National Found. Cancer Research, Bethesda, Md. USA NIH-beli munkacsoportjának vezetője, 1985-1986 adjunktus (DOTE Biofizikai Intézet), 1986-1987 adjunktus (DOTE Biokémiai Intézet), 1987-1991 docens (DOTE Biokémiai Intézet), 1987-1988 felkért konzultáns szakértő NIH, Bethesda, Md. USA (1-1 hónap), 1989 vendégprofesszor, University of Texas Medical School, Houston, Department of Pharmacology, felkért konzultáns-szakértő, Deutsches Krebsforschungszentrum, Heidelberg, vendégprofesszor, University of Rome, "Tor Vergata", Department of Biology, 1991egyetemi tanár, 1993- DOTE Biokémiai Intézet (1997-től Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet) igazgatója, 1999 a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora, 2000-2001 a Debreceni Egyetem rektora, 2001-2007 a DE Orvos-és Egészségtudományi Centrum elnöke, 2007-2010 a Debreceni Egyetem rektora. Hazai tudományos társaságokban vezetőségi tagság: Magyar Immunológiai Társaság vezetősége 1985-1990, Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság vezetősége 1985-1990, Magyar Biokémiai Egyesület vezetősége 1985- 58 IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS től, 1990-ben és 1995-ben újraválasztva, 2006-tól elnök, Magyar Biokémiai Társaság Sejtbiológiai Szakosztályának vezetősége 1986-tól, a szakosztály elnöke 1993 és újraválasztva 1997-re, Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai, majd Biokémiai és Molekuláris Biológiai Bizottság (Biológiai Tudományok Osztály) tagja 1990-től, Sejt-és Fejlődésbiológiai Bizottság tag 1990-től, titkár 1990-1997, elnök 1997-, Biológia Tudományok Osztálya tanácskozó tag 1993-1998, MTA levelező tagja, Biológiai Tudományok Osztálya 1998tól, MTA rendes tagja 2004-től. Tisztségek nemzetközi szervezetekben: 'European Cell Death Organization' Executive Committee tagja 1993-tól, megválasztott elnöke 1997-1999, a European Cell Biology Organization alelnöke 1995-2000, COST 844 Apoptosis program (2000-2005, 18 ország) irányítója, a European Science Foundation „Transglutaminases and Protein Crosslinking reactions” program (2000-2005) elnöke. Jelentősebb nyertes kutatási pályázatok, projektek vezetése: 2001-2004 Nemzeti Kutatásfejlesztési Program (NKFP) keretében genomikai alapú projekt; 2002 EU FP5 apoptózis kutatási projekt; 2003 OTKA Iskola pályázat; 2003 EU FP6 SSA. Folyóirat-szerkesztőbizottsági tagság: Clinical Chemistry and Enzymology Communications (1987-1999), Cell Death and Differentiation (1993-2005). Díjak, kitüntetések: Szent-Györgyi Albert-díj (1996), Tankó Béla-díj (a Magyar Biokémiai Egyesület tudományos díja) (1997), Debrecen Város Pro Urbe díj (2001), Went István-díj (A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának tudományos díja) (2002), Medicina nívódíj (2003), Széchenyi-díj (2005), Pázmány Péter felsőoktatási díj (2006), Kaposvári Egyetem Díszdoktori címe (2007), Gábor Dénes-díj (2007).