A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
pORTRé Tervezhetőbb jövőt remélnek a hazai gyógyszergyártók Interjú Dr. Szabó Lászlóval, a Teva vezérigazgatójával „A gyógyszeripar lehetőségei, jövője” címmel lapunk 2011/9. számában közöltük azt az interjút, amelyben Dr. Szabó László, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója, a MAGYOSZ (Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége) elnökségi tagja vázolta a Széll Kálmán terv gyógyszeripart érintő intézkedéseivel kapcsolatos akkori meglátásait. Ezúttal arról kérdeztük őt, hogy az eltelt év során milyen változások voltak érzékelhetők a gyógyszer-finanszírozás terén, és mindez hogyan befolyásolja az iparág, a nemzetgazdaság és nem utolsósorban a betegellátás helyzetét. – „A magyar gyógyszeripar túlélte a történelem viharait, és ma is Magyarország egyik legsikeresebb védjegye a világban, a kormány pedig mindent meg fog tenni azért, hogy az ország gyógyszergyártása továbbra is a világ élvonalába tartozzon” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Gödöllőn, a Teva új gyártóüzemének ez év októberi átadásán. Ön szerint mennyire van szinkronban a kormányfő kijelentése azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a Széll Kálmán terv jegyében foganatosítottak? A kérdésébe burkolt finom célzást megértve mindenekelőtt hadd szögezzem le: nem vonhatjuk ki magunkat a gazdasági válság hatásai alól. Teljességgel logikus a kormányzat azon törekvése, hogy leszorítsa a költségvetési hiányt. Alapjaiban tehát akceptálható mindaz a célkitűzés, ami indokolttá tette a Széll Kálmán tervet. A GYÓGYSZERKAS(S)ZA” A problémát sokkal inkább abban látjuk, hogy a gyógyszerkassza akutan és agresszíven csökken – gyakorlatilag három év leforgása alatt megfeleződik –, és ennek egy olyan iparág szenvedi meg a kárát, amelyik éppen azokat az értékeket képviseli – az innovációt, a beruházást, a munkahelyteremtést, az exportot és a kutatást –, amelyek a krízisből kivezető utat jelentik. – Tehát úgy érzik, hogy a kormány vizet prédikál, de bort iszik? Egyáltalán nem. Mi már azt is bíztató jelnek véljük, hogy a kormányzat felismerte a hazai gyógyszeripar nemzetgazdasági jelentőségét. Erről nem csak a miniszterelnök szavai tanúskodnak, hanem az a fajta – reményeink szerint jövőre és a későbbiekben is biztosított – adókedvezmény is, amely szerint a Magyarországon K+F tevékenységet folytató gyógyszergyártók a kutatás-fejlesztés közvetlen költségeivel részben csökkenthetik a különadók mértékét. 84 IME XI. éVfOLYAM 10. SZáM 2012. DEcEMbER – Ugyanakkor mégiscsak ezeket a gyárakat érintette a legérzékenyebben a Széll Kálmán terv... Kétségtelenül. A különadók és az árcsökkenések kombinált hatására a négy nagy hazai gyártó – az Egis, a Richter Gedeon, a Sanofi és a Teva – komoly versenyhátrányba került, mégpedig elsősorban a kis importőr – esetenként offshore tulajdonban lévő – cégekkel szemben. Ezek a kevés alkalmazottal működő kisvállalatok nem gyártanak, fejlesztenek Magyarországon, és a nyereségük nagy részét kiviszik az országból. – Tehát ők a vaklicit nyertesei? Egyértelműen. Itt mindenki más – beleértve az egészségügy szereplőit, a betegeket, és a költségvetést is – veszít. Három vakliciten vagyunk túl, amelyeknek hatására drámai mértékű – 15-20 százalékos, de több terápiás területen még ennél is nagyobb mérvű, esetenként 70 százalékos – árcsökkenés ment végbe. A vaklicit következményeként olyan mértékben elértéktelenedett a gyógyszer, hogy a hazai gyártóknak lassan már a gyártás költségei sem térülnek meg. Ezzel azok a beszállítók kerültek helyzeti előnybe, akik dömpingáron bizonytalan minőségű távol-keleti készítményeket hoznak be az országba. Nyilvánvaló, hogy az ő extra alacsony áraikkal nem tudjuk felvenni a versenyt, hiszen mi szigorú minőségügyi követelményeknek megfelelve állítjuk elő a gyógyszereket, aminek jeltős költsége van – ugyanez nagyon gyakran nem mondható el az importban beérkező indiai, kínai készítményekről. Ezért adott esetben kénytelenek vagyunk leállni bizonyos hatóanyagok gyártásával, ami azt vonja maga után, hogy a kormányzatnak számolnia kell az esetlegesen felmerülő készlethiánnyal. Ad absurdum még az is előfordulhat – és erre már volt példa a közelmúltban –, hogy ha mindegyik hazai gyártó leáll egy molekula gyártásával és a kis importőr cég legközelebb már nem tudja olcsón behozni a terméket, akkor az állam a gyógyszerellátás biztosítása érdekében arra kényszerül, hogy a szert világpiaci áron szerezze be. – Ugyanakkor szigorúan deklarálták, hogy a betegterhek nem növekedhetnek. Milyen hatással lehet a vaklicit a betegellátásra? Ma már a gyógyszerek, főleg a lejárt szabadalmúak, melyekre a magyarországi gyógyszergyártás alapvetően támaszkodik, nagyon olcsók. Amennyiben az imént felsorolt okok miatt akadozni fog a gyógyszerellátás, akkor a betegellátás is veszélybe kerül. Azt kell látni, hogy a féktelen árcsökkentés nem mehet a végtelenségig. Alacsony, de hoszszútávon fenntartható árakat kell elérni, amelyen még megéri a gyógyszert gyártani. Ha ez nincs, marad az olcsó import, segítve az ázsiai gazdaságokat. Továbbá orvos-szakmai szempontból is problematikus, hogy az orvos a köz- pORTRé gyógyellátottak, illetve a legolcsóbb szerhez ragaszkodóknak csak a preferált ársávban lévő készítményt írhatja fel, hiszen emiatt évente akár több alkalommal is másik gyógyszerre kell átállítani a betegeket. Gondot jelenthet az is, hogy senki sem ellenőrzi rendszeresen az Ázsiából érkező olcsó import minőségét, ez többnyire csak a regisztráció idején történik meg. Sajnos a távol-keleti gyógyszergyárakban az európai és az amerikai gyógyszerhatóságok nem végeznek rendszeresen minőségellenőrzést, ezért nem ritka, hogy szennyezett, vagy egyéb minőségi szempontból kifogásolható gyógyszer kerül be az országba. Nálunk havontakéthavonta van nemzetközi audit. fáTÓL AZ ERDŐT? Mindennek ellenére a vaklicitben csak az számít, hogy ki adja a legalacsonyabb árat. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen az egészségügyi államtitkárságnak a kassza betartása az első számú célja. De ha csak a fiskális érdekek érvényesülnek a támogatáspolitikában, akkor vajon miért nem veszik figyelembe a döntéshozók azt is, hogy melyik gyógyszer mekkora hozzáadott értéket képvisel? Számításaink szerint ugyanis minden 100 forint után, amit az OEP hazai gyógyszer támogatására fizet ki, 143 forint folyik be adók és járulékok formájában az államkasszába. Ha ugyanezt a 100 forintot importgyógyszer támogatására fordítja az OEP, akkor mindössze 35 forint jut a költségvetésnek. A különbség óriási! A hazai gyógyszer tehát többszörösen értékes a magyar gazdaság számára. – Mégis azt halljuk a kormányzati kommunikációban, hogy a generikus program több tízmilliárdos megtakarítást eredményezett... Ez nem mond ellent annak, amit kifejtettem. A társadalombiztosítás néhány tízmilliárdos megtakarítást bizonyosan elkönyvelhet a vaklicit eredményeképpen, ugyanakkor nemzetgazdasági szinten több százmilliárdra tehető a veszteség. Nem csak az előbb említett körülmény okán, hanem számos egyéb tovagyűrűző hatás miatt is. A hazai gyógyszerpiac 14 ezer munkahelyet tart fenn Magyarországon, illetve a multiplikátorhatást is figyelembe véve, a beszállítói és partneri kapcsolatok révén 43 ezer munkahely létrehozásában és megtartásában játszik szerepet. A Széll Kálmán terv eddigi megszorító intézkedéseinek hatására máris kétezer gyógyszeripari alkalmazott veszítette el az állását. Az orvoslátogatói regisztrációs díj a duplájára emelkedett – ötmillióról tízmillió forintra –, emiatt majdnem a felére esett vissza az orvoslátogatók száma. Tehát a nettó állami bevétel nagyjából ugyanannyi maradt, viszont kétezer magasan kvalifikált szakember munkanélkülivé vált. Ez nem csak rájuk nézve negatív következmény, hanem az államkassza szempontjából is, hiszen az elbocsátott dolgozók munkabére után eddig fizetett adók és járulékok kiesnek a rendszerből. Rosszul járnak a gyógyszertárak és a nagykereskedők is, mert a zuhanó gyógyszerárakkal párhuzamosan csökkenő árrés jelentős bevételkiesést okoz. A drasztikus gyógyszerárcsökkenés gyengíti a nemzetgazdasági szempontból igen fontos exportot is, hiszen ha Magyarországon irreálisan alacsony áron adjuk a gyógyszereinket, joggal kifogásolhatják az orosz, a cseh, vagy a német hatóságok, hogy az ő piacukon miért kerül többszörösébe ugyanaz a termék. A csökkenő bevétel és a különadók miatt kevesebb pénz jut a kutatás-fejlesztésre is, ami tovább rontja a versenyképességünket. Érdemes megjegyezni, hogy a különadókat – a világon mindenütt – válság idején, ideiglenes jelleggel szokták bevezetni. Nálunk azonban egyelőre nincs hír arról, hogy a kormányzat mikor szándékozik kivezetni a gyógyszeriparra kivetett extra adóterheket. Ez azért aggasztó, mert a tervezhetőség kulcsfontosságú eleme a vállalati gazdálkodásnak. Egy új gyógyszer kifejlesztéséhez hosszú évek munkájára van szükség. – Mennyiben érinti a hazai gyártók társadalmi szerepvállalását a nadrágszíj politika? Drámai mértékben. Óhatatlan, hogy a korábbinál jóval kevesebbet tudunk áldozni, például az egészségügyi intézmények támogatására. Szakértők szerint 15-30 százalékra tehető az a gyógyszermennyiség, amelyhez a kórházak eddig ingyen, vagy jelképes összegért juthattak hozzá a gyártók adományozásának köszönhetően. Nem véletlenül mondom ezt múlt időben. A támogatások visszavonása az orvosokat is érinti: nem lesz, aki finanszírozza a hazai és nemzetközi szakmai konferenciákon történő részvételüket, a továbbképzésüket. Ez azért szomorú, mert a tudományos társaságok a kongresszusi bevételekből fedezik az egész éves működésüket, a szakmai tanulmányutakat, a fiatal szakemberek továbbképzését. Klinikai kutatások maradhatnak el, s ezzel nem csupán az orvosok szakmai fejlődése szenved csorbát, hanem az állam is jelentős bevételtől esik el. Az orvosok nehézkesebben jutnak hozzá az ismereteik bővítését szolgáló szakmai folyóiratokhoz, kiadók mennek csődbe. Ritkulnak az egészségmegőrzést célzó társadalmi kampányok, prevenciós programok. STRATéGIAI pARTNERSéG – Hogyan lehetséges, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezet ellenére a Teva globális vezetése még mindig zászlóshajójaként tekint Magyarországra? A magyarországi beruházásokra vonatkozó globális döntések egyik legfontosabb vezérlő elve, hogy a Teva bízik a magyar szakértelemben, és épít a felkészült, magasan kvalifikált magyar szakemberek – gyógyszerészek, vegyészek, mérnökök – szaktudására. Vállalatunk 1993 óta van jelen Magyarországon, az elmúlt tíz évben 255 milliárd forintnyi beruházást hozott az országba – többet, mint amenynyit a Mercedes autógyár ugyanennyi idő alatt. Míg azonban egy autógyárat bármikor át lehet telepíteni egyik országból a másikba, ugyanez nem valósítható meg egy olyan iparágban, amelyik a szellemi háttérre, tudásra, know-how-ra épít. Mi az összes itt megtermelt forintot visszaforgattuk a gyártás korszerűsítésébe és a kutatás-fejlesztési tevékenységünkbe, sőt, beruházásainkkal az elmúlt években sokszorosára növeltük gyártóhelyeink kapacitását. Budapesten, IME XI. éVfOLYAM 10. SZáM 2012. DEcEMbER 85 pORTRé Debrecenben, Gödöllőn és Sajóbábonyban több mint 3500 embernek adunk munkát, a beszállítói partnereinkkel együtt pedig mintegy tízezer honfitársunk megélhetését biztosítjuk. A képzett szakembergárdának, az ország százéves gyógyszeripari tradícióinak és a beruházásoknak köszönhetően hazánk a Teva európai gyártási és K+F központjává vált. Ezt a stratégiai partnerségi viszonyt a jövőben is fenn kívánjuk tartani, mégpedig azért, mert még mindig hiszünk abban, hogy igenis érdemes közép- és hosszútávon fejleszteni és beruházni Magyarországon. – Annak ellenére, hogy a legnagyobb elvonások éppen a gyógyszeripart sújtották? Természetesen a gyógyszerkassza csökkentésének összes negatív következményét ugyanúgy megérezzük, mint a többi hazai gyártó. A közelmúltban több tucat belföldi kereskedelemben dolgozó munkatársunktól kellett megválnunk, és egyéb, takarékosságot célzó lépéseket is kénytelenek voltunk megtenni a költséghatékonyság fenntartása érdekében. Mindezek dacára – örömmel mondhatom – tavalyról idénre többszáz fővel tudtuk növelni az alkalmazotti összlétszámunkat a beruházásainknak köszönhetően. – Tehát több alkalmazottak vettek fel, mint ahányat elbocsátottak? Bármennyire is furcsán hangzik, de így van. Gödöllőn ugyanis felépítettük és ez év októberében átadtuk a világ egyik legnagyobb steril üzemét, amely 263 embernek biztosít munkahelyet. A legmodernebb technológiával felszerelt, 15 ezer négyzetméter alapterületű új gyáregységünkben steril készítményeket – így többek között infúziókat és injekciókat – állítunk majd elő. Évente 200 millió egységnyi steril gyógyszerkészítmény készülhet a hat modul gyártósorán. Az óriási gyártókapacitás lehetővé teszi, hogy a magyar betegek ellátása mellett a világ több mint hetven országába eljuthassanak innen a Teva steril készítményei. Az új gyár egyik legfontosabb előnye a flexibilitás: a moduláris építési módnak köszönhetően a termelés a lehető leggyorsabban reagálni tud a betegek igényeire. A hat modulban párhuza- mosan akár hat különféle gyógyszer is készülhet, ám ha egy-egy terápiából hirtelen nagy mennyiségre van szükség, a modulok gyártási kapacitása összeadódik. Egyelőre a regisztrációhoz szükséges minták, validációs sarzsok gyártása folyik, körülbelül fél év múlva kerülnek az itt gyártott készítmények forgalomba. – Mennyibe került a gödöllői beruházás? Huszonkétmilliárd forintba. Két évvel ezelőtt hasonló nagyságrendű beruházást hajtottunk végre: Debrecenben építettük fel a világ – tudomásunk szerint – legnagyobb tablettagyárát. Tavaly tizenegymilliárd tabletta gördült le a debreceni gyártósorról, de a kapacitásunk ennél jóval nagyobb. – A teljes kapacitás kihasználásához nyilván arra lenne szükség, hogy növekedjenek az eladások. A trend azonban éppen ennek a fordítottja... A gyógyszerforgalmazás mennyiségét tekintve még így is messze a Teva a legnagyobb Magyarországon. Ma minden hetedik magyar ember Teva gyógyszertől gyógyul – olyan gyógyszertől, amelynek a minősége garantált. Annak érdekében, hogy a betegeknek kizárólag kiváló minőségű, biztonságos és nem utolsósorban hatásos készítményeket kínáljunk, szigorú előírásokon alapuló minőségellenőrzési és minőségbiztosítási rendszert működtetünk. Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert tévhit, hogy jobban járunk az olcsó, ám bizonytalan minőségű távol-keleti importtal, amikor itthon mi magunk is világszínvonalon és megfizethető áron tudjuk előállítani a gyógyszert. Kicsit tudatosabban kellene ezt átgondolnia az orvosnak, amikor felírja a receptet, a patikusnak, amikor kiadja a gyógyszert, és a betegnek, amikor választhat a külföldi és a magyar készítmény között. A kormányzatnak pedig fenntartható, költséghatékony rendszert kell kialakítania, ami hosszú távon biztosítja a betegek stabil hozzáférését a minőségi gyógyszerekhez. Ez maradéktalanul megvalósítható a magyar gyógyszerek preferálásával, amivel az állam egy olyan iparágat óvhat meg, amely a gazdasági válságból való kilábalás húzóágazata lehet. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Szabó László 1990-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd három évig dolgozott az egyetem Sebészeti Klinikáján. Gyógyszeripari pályáját 1993-ban kezdte el az amerikai Eli Lilly magyarországi leányvállalatánál. Számos nemzetközi pozíciót töltött be a vállalatnál, dolgozott 86 IME XI. éVfOLYAM 10. SZáM 2012. DEcEMbER Walesben, Angliában, Új-Zélandon és Ausztriában. 2003ban tért vissza ismét Magyarországra a hazai leányvállalat vezérigazgatójaként. 2007-től előbb az Egyesült Államokban a vállalat globális orvosi, törzskönyvezési és betegbiztonsági területének emberi erőforrás igazgatója, majd a kínai leányvállalat alelnöke lett. 2010 októbere óta a Teva Magyarország vezérigazgatója, 2011-től a MAGYOSZ vezetőségének tagja.
