IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Telemedicina szolgáltatás bevezetéséhezszükséges lépések

  • Cikk címe: Telemedicina szolgáltatás bevezetéséhezszükséges lépések
  • Szerzők: Dr. Ficzere Andrea
  • Intézmények: Uzsoki Utcai Kórház
  • Évfolyam: XI. évfolyam
  • Lapszám: 2012. / 10
  • Hónap: december
  • Oldal: 80-82
  • Terjedelem: 2
  • Rovat: INFOKOMMUNIKÁCIÓ
  • Alrovat: TELEMEDICINA

Absztrakt:

Az elmúlt években számos tanulmány jelent meg a telemedicina magyarországi bevezetésének különböző lehetőségeiről. jelen összefoglaló azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek gátolják ennek a fajta orvosi ellátásnak az elterjedését. ezen túl a cikk javaslatokat is megfogalmaz a bevezetés, a műszaki feltételek, a jogi keret és a finanszírozási nehézségek leküzdésére.

Angol absztrakt:

In the previous years several articles were published
considering implementation of different kind of telemedicine
services in Hungary. This publication tries to
summarize those factors, which set back the introduc -
tion of this type of medical attendances in Hungary.
Furthermore it attempts to give recommendations in
reference to the steps and factors of installation procedure,
technical conditions, about legal considerations
and financing problems.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
infokommunikáció TElEMEDiCiNA Telemedicina szolgáltatás bevezetéséhez szükséges lépések Dr. Ficzere Andrea, DE-OEC Egészségügyi Kar Az elmúlt években számos tanulmány jelent meg a telemedicina magyarországi bevezetésének különböző lehetőségeiről. jelen összefoglaló azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek gátolják ennek a fajta orvosi ellátásnak az elterjedését. ezen túl a cikk javaslatokat is megfogalmaz a bevezetés, a műszaki feltételek, a jogi keret és a finanszírozási nehézségek leküzdésére. In the previous years several articles were published considering implementation of different kind of telemedicine services in Hungary. This publication tries to summarize those factors, which set back the introduction of this type of medical attendances in Hungary. Furthermore it attempts to give recommendations in reference to the steps and factors of installation procedure, technical conditions, about legal considerations and financing problems. Bevezetés Az elmúlt években számos elemzés, javaslat látott napvilágot, mely a telemedicina magyarországi bevezetését célozza meg. Magyarországon ugyanakkor a mai napig nem működik olyan finanszírozott telemedicina struktúra, mely beépült az egészségügyi szolgáltatók ellátási rendszerébe és szélesebb közönség számára elérhető. Kivételként az elsősorban orvosi egyetemeken bevezetett távoktató, ill. távleletező rendszereket [1], illetve az egyes, leginkább pilot projektként működő home-monitoring próbálkozásokat lehet megemlíteni. Ez utóbbiakra egyre nagyobb az igény, hiszen Magyarországon a 15 év feletti lakosság 41%-a szenved krónikus betegségben. A fiatal, 15-29 évesek 6%-a, a 40-49 éves 16%-a hipertóniás [2]. Nagyjából félmillióra tehető a cukorbetegek száma, mely európai viszonylatban kimagaslóan nagy érték, különösen magas a 2-es típusú diabéteszesek száma. A krónikus betegségben szenvedők folyamatos monitorozást, illetve megfelelő beteg-edukációt igényel(né)nek. Hipertóniában és diabéteszben ma már könnyen és hatékonyan lehet követni a beteg medikai adatait az egyébként elérhető áron kapható eszközökkel. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy már hazánkban is több helyen működik „mikrokörnyezetben”, azaz egy-egy orvos vagy orvos-csoport által egy szűkebb páciensi körnek nyújtott telemedicina szolgáltatás. A hiányzó láncszem a szolgáltatásban az intézményi oldalon rendszerbe állított telemedicina infrastruktúra és folyamatmenedzsment. Ennek kialakítása azonban nem csak a szolgáltatásban részt venni kívánó orvosok hajlandóságán múlik. 80 ime Xi. évfolyAm 10. szám 2012. decemBer Számos oka van annak, hogy Magyarország miért nem tart előrébb ezen szolgáltatások bevezetésében: • Magyarország nemzetközi mércével mérve sűrűn lakott, kis területű ország, viszonylag fejlett közlekedéssel, nincsenek nehezen elérhető régiók. • A magyar egészségügyi intézmények mozgástere a finanszírozás nehézségei miatt meglehetősen korlátozott. Ennek köszönhetően a hazai intézményekre kevéssé jellemző az innováció, ami a telemedicina szolgáltatási rendszerek kialakulásának sem kedvez. • Az OEP jelenleg nem finanszírozza a telemedicina kategóriába tartozó szolgáltatásokat, ezért a nehéz anyagi helyzetben levő intézmények még akkor sem motiváltak a bevezetésre, ha azzal több páciens hatékonyabb ellátására lennének képesek. • Az ország gazdasági helyzetéhez képest a lakosság könnyen jut megfelelő színvonalú orvosi ellátáshoz, így sok esetben sem a szolgáltató, sem a betegek nem motiváltak új szolgáltatások bevezetésére és igénybevételére. • A fizetős egészségügyi intézmények száma viszonylag alacsony és a felvevői piac szűk szegmensét szolgálja ki. A páciensi kört ezekben az intézményekben jellemzően nem a telemedicina rendszerek tipikus felvevőpiacának számító krónikus betegség miatt kezelik, így a távellátás egyelőre nincs a privát egészségügyi intézmények üzleti fókuszában. Az egészségügyi informAtikA hAzAi jellemzői és lehetőségei Magyarország egészségügy reformját a 2011 januárjában közzétett Új Széchenyi terv stratégiai célként határozza meg. A Semmelweis Terv 2011. júniusi koncepciója pedig megfogalmaz néhány olyan szempontot, mellyel a telemedicina rendszerek bevezetésének lehetőségét vetíti előre [3], ám konkrét megvalósítási terv nem szerepel a közzétett dokumentációban, illetve a tervezet nem tér ki a telemedicina rendszerrel kapcsolatos finanszírozási kérdésekre. A fenti egészségügyi koncepcióval összhangban mindenképpen törekedni kell a meglévő, illetve a tervezett egészségügyi informatikai megoldások összehangolására és a lehetőség szerinti homogenitásra, hiszen a magyarországi egészségügyi piac alapvető információtechnológiai hiányosságai közül elsősorban az egészségügyi rendszerek szigetszerű működését, a medikai adatok átláthatatlanságát és nehéz hozzáférhetőségét, az ezekből adódó feleslegesen multiplikált medikai szolgáltatásokat és a forráshiányt kell megemlíteni. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy infokommunikáció TElEMEDiCiNA alapvetően széttagolt, nem megfelelő informatikai integráltsággal működő egészségügyi piacon lehetőség van átfogó, stratégiai szolgáltatásként kezelt telemedicina rendszerek bevezetésére. A cselekvési tervből kirajzolódó koncepció alapján az 1. ábrán szereplő folyamat prognosztizálható: 1. ábra A telemedicina rendszerek bevezetésének lehetséges folyamata Első lépésként a szigetszerűen működő medikai rendszerek közötti kommunikációs platform bevezetésére kell sort keríteni. Jelenleg az egyes intézményi és háziorvosi rendszerek között, de sok esetben még az OEP informatikai rendszere felé is korlátozott az adatok megosztása, az információcsere. Ez alapvetően a műszaki környezet felépítéséből, a központi, átfogó informatikai gerinchálózat hiányából és jelentős részben a medikai adatokkal kapcsolatos jogvédelmi szabályozás hiányosságából, átláthatatlanságából, nehézkességéből fakad. Ennek köszönhetően a jelenlegi központi rendszerek és az adatok tárolásával és megosztásával kapcsolatos korábbi próbálkozások (iKiR) legjobb esetben is csak részeredményeket hoztak, de nem szüntették meg az adatok szegmentált tárolásából fakadó problémákat, mint például az olyan multiplikáltan elvégzett vizsgálatok miatt kialakuló finanszírozási anomáliák, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak az egészségügyi intézmények alulfinanszírozottságához és az ellátási lánc időnként nehézkes működéséhez. A kialakult helyzet javítása kritikus tényező lesz bármilyen továbbfejlesztés szempontjából, hiszen a telemedicina rendszerek folyamataiban jelentős szerepe van a rendszerek közti medikai adatok átadásának, ill. hozzáférhetővé tételének a szolgáltatásban résztvevők számára. A legjobban kialakított környezet és folyamatrendszer mellett sem lehet működőképes a szolgáltatás, ha a jogi környezet, ill. az adatok átadásának lehetősége és módozata nem támogatja azt. Következő lépésként elengedhetetlen a jelenleginél hatékonyabb elektronikus páciens azonosítás, illetve az ugyanazon pácienshez tartozó adatok összegyűjtése és a folyamatban résztvevők megfelelő szintű hozzáférésének biztosítása. Az elektronikus azonosítók (e-iD, e-TAJ, eRecept) bevezetése lehetővé tenné, hogy a felesleges betegutakat és a sok szempontból redundáns és költséges papír alapú kommunikációt felváltsa egy hatékonyabb rendszer. A telemedicina rendszerek bevezetése logikus következménye a megelőző lépések eredményeinek, hiszen az ilyen szolgáltatások elterjedésének eddigi legnagyobb korlátja – az intézményi infrastruktúra hiánya mellett – a páciensek medikai adataihoz való hozzáférés nehézkessége volt, mind jogi, mind műszaki szempontból. Paradox módon, a telemedicina szolgáltatások páciens oldali műszaki megoldásai már évek óta lehetőséget adnának telemedicina megoldások bevezetésére, mint arról a honi környezetben is kialakult, mikro szinten működtetett rendszerek is tanúskodnak. A szélesebb körben való elterjedéshez a fent részletezett akcióterv minden bizonnyal hozzájárul majd. A Digitális Megújulás Cselekvési Terv [4] a kapcsolódó feladatokként megjelölt 3.24 és 3.25-ös akciók ütemezését 2011. utolsó negyedéve és 2014. közé teszi. Ez egyben azt jelenti, hogy a telemedicina rendszerek fejlesztése nagyrészt párhuzamosan történik az egészségügyi informatikai rendszerek integrációjával és a külső rendszerek illesztésével. A folyamatok egyidejűsége nehézségeket okozhat a telemedicina rendszerek implementációjában, mivel a telemedicina rendszerhez illeszkedő medikai adatbázisok és szoftverek architekturális kialakítása és kommunikációs protokollja nagyban befolyásolhatja a telemedicina rendszerek működésének lehetőségeit. A 3.24–es akciótervben részletezett lépések részben a rendszerek fejlesztését és a hozzájuk kapcsolódó innováció finanszírozását célozzák meg, részben pedig a működés módszertanának kialakítását segítik az inkubátorházak és kompetencia központok létrejöttének támogatásával. A 3.25-ös terv – úgy tűnik, – hogy elsősorban a páciens szemszögéből próbálja megközelíteni a rendszerek működését, s ez elengedhetetlen az otthoni betegmonitorozás szempontjából. A páciensi kör ismeretanyagának növelése azonban csak akkor vezethet eredményre, ha az ellátók rendelkeznek a szükséges informatikai infrastruktúrával és hozzáférhető a protokollokon alapuló ellátási folyamat, hiszen a telemedicina rendszerek működtetése szempontjából jelenleg az egészségügyi intézmények tevékenysége a hangsúlyosabb. mi lehet A megoldás? Általánosságban véve elmondható, hogy a telemedicina rendszerek széles körű elterjesztéséhez 3 alapvető stratégiai tényezőnek kell előállnia: 2. ábra Telemedicina rendszerek elterjesztésének feltételei ime Xi. évfolyAm 10. szám 2012. decemBer 81 infokommunikáció • • • TElEMEDiCiNA Finanszírozás megteremtése: A magyarországi egészségügyi intézmények anyagi lehetőségeit figyelembe véve történhet központi költségvetési tételként, Európai Uniós pályázati forrásból, vagy piaci befektetőn keresztül. Az informatikai háttér kiépítése nem pusztán az intézményi informatikai infrastruktúra kialakítását jelenti. létre kell hozni egy olyan szolgáltatási platformot, melyhez a szolgáltatást igénybe vevők könnyen és biztonságosan tudnak kapcsolódni, ellenkező esetben a telemedicina szolgáltatás hatékonysága korlátozott lesz. A telemedicina rendszert működtető módszertan és a kapcsolódó folyamatok integrációja nélkül a telemedicina szolgáltatás nem válhat az intézményi tevékenységek szerves részévé. Ahhoz, hogy elkerüljük annak a lehetőségét, hogy a telemedicina mintegy addicionális tevékenységként legyen jelen a szolgáltató intézmény oldalán és a működtetéssel megbízott munkatársak csak plusz tehernek érezzék ezt a tevékenységet, elengedhetetlen a folyamat megfelelő integrációja. Ennek egyik legfontosabb eleme az telemedicinális ellátási folyamatok algoritmusainak és protokolljainak megalkotása, majd azok illesztése a jelenlegi rendszerhez. Ez korántsem egyszerű feladat, de a fejlettebb országok példái bizonyítják, hogy igenis kivitelezhető. konklúzió Az Új Széchenyi terv, a Semmelweis Terv és az információtechnológiai megvalósítást célzó Digitális Megújulás cselekvési program egyértelmű stratégiai célként kezeli a telemedicina megoldások bevezetését és elterjesztését. A tervek készítői érezhetően próbáltak keresztülvinni egy koncepciót, mely szerint a Semmelweis Terv az egészségügy átfogó reformjával, a Digitális Megújulás program pedig a műszaki megoldásokkal operál (3. ábra). Amiben sem az Új Széchenyi terv, sem a Semmelweis Terv nem ad egyértelmű választ és iránymutatást, az a telemedicina rendszerek fenntartásához szükséges finanszírozás kérdése, valamint a telemedicina szolgáltatások integrációja a jelenlegi egészségügyi szolgáltatásokhoz. Utóbbi esetében persze kérdéses, hogy egy telemedicina rendszer integrációja, majd üzemeltetése a mindennapi intézményi 3. ábra A telemedicina rendszerek kialakítása és fenntartása folyamatok között mennyire szabályozható központilag. Ezzel együtt, amíg az ellátási kötelezettség, de legalábbis az ajánlás nem terjed ki a telemedicina szolgáltatások bevezetésére, majd alkalmazására, addig az egészségügyi intézmények részvétele esetleges marad és a mindenkori intézményi vezetőség hozzáállásának függvénye lesz. Ahhoz, hogy minél hamarabb működő telemedicina rendszer legyen Magyarországon, a központi támogatás bevezetése és a jogi szabályozás megalkotásán kívül számos azonnali, operatív, konkrét lépés megtétele szükséges. Ezek egyike lehet egy olyan bizottság/szervezet létrehozása, mely magára vállalja a fent felsorolt feladatok koordinálását. Ennek a szervezetnek el kell hitetnie a rendszerben lévő szereplőkkel, hogy a legújabb iT folyamatok – így pl. a telemedicina – bevezetése költséghatékonyabbá, magasabb színvonalúvá, igazságosabbá, biztonságosabbá, egyszerűbbé, s – ha lehet ilyet mondani – kényelmesebbé teszi a betegellátást. Nyilvánvaló, hogy a bizottság tagjainak a téma elkötelezett híveinek kell lenniük, hiszen borítékolható a különböző szinteken történő ellenállás, a minden egyes lépésnél szembejövő nehézség. Olyanoknak kell az ügyért dolgozni, akik a megoldást keresik, s nem a nehézségeket sorolják, akik zsigerileg tudják, hogy nemcsak a távoli jövőért, hanem – bár furcsának tűnhet -, de a jelenért is küzdenek, akik kreatívak, akiknek mindig van egy B tervük, akik hite, munkabírása, elszántsága megkérdőjelezhetetlen. Tenni kell. Nem holnap. Ma. A SZERZŐ BEMUTATÁSA dr. ficzere Andrea 1992-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 1997-ben neurológiából, 2006-ban reumatológiából tett szakvizsgát. 2002-ben PhD fokozatot, 2010-ben pedig a Budapesti Corvinus Egyetemen Egészségügyi Menedzsment képesítést szerzett. Végzése óta folyamatosan részt vesz a graduális, ill. postgraduális oktatásban, neurológia, reumatológia, balneológia, ill. egészségügyi informatika témakörben. 82 ime Xi. évfolyAm 10. szám 2012. decemBer Jelenleg főiskolai oktatóként (DE-OEC, Egészségügyi Kar, Egészségügyi informatika Tanszék), ügyvezetőként, ill. projektvezetőként (DE-OEC) dolgozik. iRODAlOMJEgyZéK [1] Mallász Judit: Preparátum a képernyőn – Computerworld 2012 január [2] Dr. lantos Zoltán: Egészségmagazin – Weborvos 2011.12 [3] Semmelweis Terv – Vitairat [4] Digitális Megújulás Cselekvési Program