IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Az orvoslétszám tervezhetőségének problémái

  • Cikk címe: Az orvoslétszám tervezhetőségének problémái
  • Szerzők: Dr. Balázs Péter
  • Intézmények: Semmelweis Egyetem EFK Népegészségtani Intézet
  • Évfolyam: III. évfolyam
  • Lapszám: 2004. / 1
  • Hónap: január-február
  • Oldal: 9-13
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: FINANSZÍROZÁS

Absztrakt:

Az orvoslás nemcsak egyszerű foglalkozás, hanem hivatás is. Ezért a humán erőforrás menedzsmentje ezen a területen speciális technikákat igényel. Ez a tanulmány a mennyiségi menedzsment területén az orvoslétszám tervezhetőségének problémáit tárgyalja, zárt és nyitott rendszerekben. Magyarország a közelmúltban mindkét rendszerben, és mind az oktatás-vezérelt, mind a migrációs változatban számos tapasztalatot szerzett. Ezekből feltétlenül szükséges a megfelelő következtetéseket levonni, hogy az ország ezen a területen is felkészült legyen, amikor csatlakozik az Európai Unióhoz.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Balázs Péter Intézmény: Semmelweis Egyetem EFK Népegészségtani Intézet

[1] Központi Statisztikai Hivatal: évkönyvek, és internetes adatbázis (www.ksh.hu)
[2] Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal: Alapnyilvántartás (orvosok, fogorvosok)
[3] Magyar Orvosi Kamara: működési nyilvántartás

MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Az orvoslétszám tervezhetőségének problémái Dr. Balázs Péter, Semmelweis Egyetem EFK Az orvoslás nemcsak egyszerű foglalkozás, hanem hivatás is. Ezért a humán erőforrás menedzsmentje ezen a területen speciális technikákat igényel. Ez a tanulmány a mennyiségi menedzsment területén az orvoslétszám tervezhetőségének problémáit tárgyalja, zárt és nyitott rendszerekben. Magyarország a közelmúltban mindkét rendszerben, és mind az oktatás-vezérelt, mind a migrációs változatban számos tapasztalatot szerzett. Ezekből feltétlenül szükséges a megfelelő következtetéseket levonni, hogy az ország ezen a területen is felkészült legyen, amikor csatlakozik az Európai Unióhoz. A TERVEZHETÔSÉG TÁRGYA Az orvoslétszám tervezése, a változó feltételek ellenére, az orvosi munkafeladatok teljesítését igyekszik biztonságossá tenni. Mivel az orvosi munka a hivatásnak nevezett foglalkozások között is kiemelkedő helyet foglal el, tudomásul kell venni, hogy a szellemi-fizikai értelemben vett munkaerőkeret tervezésén túl az erőforrás menedzsmentjének még számos más feladatot is meg kell oldania. A mennyiségi szempontokon felül a társadalom különleges elvárásokkal fordul az orvos felé (szolgáltatói és általános emberi magatartás), és az orvos is különlegesen dolgozza fel a saját társadalmi helyzetét (egyéni és szakmai testületi identitás). Jelen tanulmánynak nem célja, hogy a továbbiakban ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon, de mindenképpen szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a mennyiségi kérdések (egyensúly, utánpótlás és veszteségek) mögött a minőséget is azonos súllyal kell(ene) kezelni. A fentiekben részletezett sajátosságok miatt a társadalmi fejlődés az orvosi munkaerő technikai értelemben vett menedzselésére történelmileg külön rendszert állított fel – a hivatásrendi testületet. Mellőzve a múltbeli események részletezését, sajnos meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren, Magyarországon az utóbbi 150 évben a hivatásrendiségnek soha nem működött valóban hatékony korporatív formája. Egykor (a XVIII. században) az egyetem orvosi fakultása látta el ezt a feladatot, amelyet később különféle szövetségek, majd köztestületi kamarák vettek át. Ennek következtében a felsőoktatás és a szakmai érdekképviselet elvált egymástól, ami megalapozta az államigazgatás koordinatív szerepét, majd később irányító funkcióját. ERÔFORRÁS MENEDZSMENT ZÁRT RENDSZEREKBEN Az orvoslétszám viszonya az ellátandó lakossághoz, az orvosok számának megoszlása az alap-, és szakellátás között, illetve ezen arányok hosszú távú tervezhetősége, az egészségügyi ellátás központi problémája. Hasonlóan bármely más foglalkozáshoz, a mindenkori orvoslétszám is a folyamatos csökkenés és növekvés nettó egyenlegeként jön létre. Szemben viszont más foglalkozásokkal, az orvosképzés jelentős költségei miatt a legfejlettebb országok is igyekeznek elkerülni a többletlétszám kialakulását. Ennek nyomán ugyanis, az egészségügyi szolgáltatások gazdaságtanában közismert, kínálat által gerjesztett kereslet nyomán a többlet beépül a rendszerbe, és az egyensúlyi állapotot magasabb szintre emeli. Következésképpen a rendszer bemeneti oldalán a váratlan hiányok kiküszöbölésére minimális tartalékok állnak rendelkezésre. Egy társadalmi rendszer nyitottsága vagy zártsága alapvetően befolyásolja a rendszer működését. Zárt körülmények között a mérleg negatív oldalán csak az időskori nyugállományba vonulással, az aktív korban bekövetkezett halálozással, és a pályaelhagyással kell számolni. Pozitív oldalon a felsőoktatás tervezhető teljesítménye ellensúlyozza a fenti változásokat. Ideálisnak mondható viszonyok között jelentős nyomás nehezedik az egyetemekre a tanulni vágyó fiatalok részéről. Kedvező esetben minimális a tanulmányi idő alatt a hallgatói létszám csökkenése, és a diplomát szerzett orvosok gyakorlatilag kivétel nélkül a szakmában helyezkednek el. Ez visszahat a negatív oldalra is, így különös eseménynek számít a pálya későbbi elhagyása. Nem közömbös az sem, hogy a zárt egyetemi létszámkeret feletti sokszoros felvételi túljelentkezés mindenképpen kedvezően hat a szakma leendő művelőinek átlagos intellektuális szintjére. Tekintettel a fentiekre, és hangsúlyozottan csakis ebből az elméleti megfontolásból, a szocializmus négy évtizede Magyarországon szinte ideális laboratóriumi körülményeket biztosított a létszámtervezés számára. Ráadásul a fennálló társadalmi rend örökkévalóságának hirdetése szinte a beláthatatlan időtávú biztonságos tervezhetőség látszatát keltette. Ez viszont nagyon kényelmes helyzetbe hozta a tervezőket. Ha rajtuk múlott volna, és nem a szerencsés történelmi körülmények együttes hatásán, a magyar egészségügyi ellátás nem élte volna túl az 1989-es rendszerváltozás sokk- IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 9 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS hatását. Másfelől ez azt a kérdést is felveti, hogy egyetlen menedzser sem hibáztatható, ha úgy működtet egy rendszert, hogy abban a teljesen képtelennek tűnő helyzetekre is erőtartalékokat képez. Ez ugyanis a működés költségeit jelentősen megterheli, de az orvosi munkaerő tekintetében ilyen tartalék nem is jöhet számításba. NYÍLT RENDSZEREK MENEDZSMENTJE Nyílt rendszerekben a migrációs mozgások jelentős mértékben befolyásolják az egyensúlyi állapot kialakulását. Ilyen körülmények között részben a felsőoktatási migrációra, részben a már végzettséggel rendelkező orvosok vándorlására kell tekintettel lenni. A felsőoktatásból diplomával távozó, de orvosi tevékenységbe nem kezdő személyeket nem lehet a működő orvosi kar veszteségének tekinteni. Ez tulajdonképpen a felsőoktatási veszteség szélső esete, ugyanis demokratikus körülmények között egyetlen orvosi diplomával rendelkező személyt sem lehet úgy kezelni, mintha feltétlen kötelessége lenne a szakma gyakorlása. A nyílt rendszerek bemeneti oldalán tehát az alábbi csoportokat kell figyelembe venni – feltéve, hogy az érintettek a megfelelő engedély birtokában legalább átmenetileg orvosi munkakörben dolgoztak: • az adott ország egyetemeiről diplomával kibocsátott hazai orvosok, az adott országban elhelyezkedő orvosok, • az adott ország egyetemeire külföldről külföldi állampolgárként érkezett, diplomával kibocsátott, az adott ország munkaadóinál elhelyezkedő orvosok, • külföldön tanulmányokat folytatott hazai hallgatók visszatérése diplomával, • külföldön diplomát szerzett külhoni állampolgárok bevándorlása, • külföldre távozott honi állampolgárok visszavándorlása. A rendszer kimeneti oldalán az alábbiak befolyásolják az egyenleget: • nyugállományba vonulók, • működésüket megszakítva a pályát tartósan vagy véglegesen elhagyók (országban maradók, és külföldre távozók), • aktív orvosként elhalálozottak, • működésüket saját elhatározásból átmenetileg szüneteltetők, • foglalkozásuktól átmenetileg vagy végleg eltiltottak. Bármilyen sajnálatos is az idős, már szakmailag inaktív orvosok elhalálozása, működési szempontból ez nem jelent veszteséget. A fenti két csoportosítás alapján nyilvánvaló, hogy nyílt rendszerekben a migráció jelentősen befolyásolhatja az orvoslétszám alakulását. Másfelől a vándorlás befolyásolása csak aktív migrációs politikával lehetséges. Ez lényegében a bevándorlással kapcsolatos magatartásra irányul (a kivándorlás adminisztratív szabályozása fejlett, demokratikus országokban az alapvető emberi jogok sérelmé- 10 IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR vel járna). Bevándorlási politikában rövidtávon is látványos változások érhetők el, ha immigrációs nyomás nehezedik az országra. Ellenkező esetben a bevándorlás serkentése különböző járulékos hátrányokkal járhat. Felsőoktatás tekintetében, a hazai kibocsátás fokozása mellett további többlet állítható elő, a hazai hallgatók államilag támogatott külföldön történő képzésével. Azok az államok, amelyekben ilyen képzés folyik (a többi között hazánkban is) „diploma export”-ra termelnek, de ennek oka az oktatáspolitikában és nem az egészségpolitikában keresendő. Végül, a vándorlás tekintetében figyelembe kell venni, hogy az Európai Unióhoz (EU) 2004. májusában csatlakozó országokban a nemzetközi migráció klasszikus értelmezését és gyakorlatát a továbbiakban csak az Unión kívüli országokkal szemben lehet alkalmazni. A tagállamok közötti munkaerő vándorlás tulajdonképpen az EU belső migrációjának minősül. A MAGYAR RENDSZER SAJÁTOSSÁGAI, ÉS OKTATÁSPOLITIKÁJA Egy adott társadalmi helyzetben történelmi örökségnek kell elfogadni a szolgáltatók számát, és azok arányát az össznépességhez. A KSH legújabb adatai szerint hazánkban a népesség száma 10,27 millió, a működő orvosoké pedig 37 700 fő. Ez százezer főre számítva 367 orvost jelent (orvosok és fogorvosok együtt). Eltekintve ennek az adatnak a nemzetközi értékelésétől, a fenti számot úgy kell kezelnünk, mint egy állandó változásban lévő rendszer pillanatnyi nettó egyenlegét. Évtizedes bontásban ezt az eredményt úgy értük el, hogy 1970-ben 197 főről indultunk, ami 1980ban 250-re emelkedett, és 1990-ben már túlhaladta a 300at (317), és az óta is folyamatosan emelkedett. Lényegében egy-egy évtizedben 50 orvos/100 000 növekményt értünk el, tehát az egyenleg tartósan pozitívnak bizonyult. Egészségpolitikai döntés kérdése, hogy egy ország a saját populációjára milyen nagyságú orvoslétszámot tervez az ellátásban. Ennek hosszú távú pontos beállítása csak ugyanilyen távon előre jelezhető külső és belső körülmények között lehetséges. Ezek utoljára a szocializmus idején uralkodtak Magyarországon. Talán az ilyen típusú tervezhetőség emlékképének tulajdonítható, hogy egy zárt modellre alapozott stratégia terve még egyszer visszatért az 1994-98 közötti kormányzati időszakban. Ez azonban már a szocializmus „szüntelen” növekedési trendjének a megfordítását célozta. Nyitott modellben a létszám növekedésének visszafogása, vagy az alacsony létszám emelése csakis együttesen a képzésre és a migrációs politikára alapozott stratégiával lehetséges. Ezeknek azonban az idő dimenziója jelentősen eltér egymástól. A képzés csökkentése vagy fokozása mint- MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS egy 10 éves távlatban érezteti a hatását, szemben a migrációval, amelynek hatása azonnal érezhetővé válik, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az oktatáspolitika által vezérelt utánpótlási stratégia azért működött viszonylag jól a szocializmusban, mert az egyébként titkosan kezelt és kriminalizált migráció nem okozott olyan változásokat, amelyek túllépték volna az oktatási tervezhetőség határát (1. ábra). Éves átlagban a kiadott diplomák száma 1100 körül ingadozott. Például a disszidens veszteségben csúcsot (127 orvos) jelentő 1973-as évben 1089 volt. A fentiekben említett diploma-export nem bővített kapacitásokra épült, hanem azt a hazai felvételi keretszámok folyamatos csökkentése tette lehetővé. Ennek eredményeként az egyetemeknek az 1970-es, és a korai 1980-as évekre jellemző „csúcsra járatásával”, 2000-2002 között évi átlagban 251 orvosi diploma kiadását lehetett elérni. A 3. ábrán csak az utolsó három oszlopon jelenik meg a külföldről érkező, és külföldre távozó hallgatók száma. Ennek az a magyarázata, hogy ezeket a diplomákat az egyetemek csak 2000. jan. 1-től kötelesek jelenteni az országos nyilvántartásba (1983-1999 közötti adatok csak magánközlésben szerezhetők be az egyetemektől). Korábban ebből az oktatási formából csak azok a végzett hallgatók kerültek felvételre az országos nyilvántartásba, akik Magyarországon maradtak, különböző motivációk alapján (jellemzően a szakorvosi képesítés megszerzése érdekében). 1. ábra Úgynevezett disszidens veszteség, éves bontásban 1961-1990 között Magyarország a felsőoktatásban, az 1980-as években „diploma-exportőr” szerepre vállalkozott. A Semmelweis Egyetem jogelődjénél 1983-ban indult a német nyelvű képzés, majd az angol képzés 1989-től. Ezt követte a rendszeres idegen nyelvű képzés indítása a három további orvosképzéssel foglalkozó egyetemen is. Ugyanakkor a 2. ábra azt mutatja, hogy az ország oktatáspolitikai (tehát nem migrációs!) diploma-importja tervezetten, és nagyobb méretekben csak a Szovjetunióból (SZU) történt. Valójában a nagyobb mérték tízes nagyságrendben értendő, hiszen ez a csúcsévben (1980) is csak 30 orvost jelentett (ezek egy része is eredetileg egészségügyi államigazgatási tevékenységre jogosító diplomával rendelkezett). Az egyes évek természetesen mindig úgy értendők, hogy a hozzájuk tartozó keretszám egy 6 évvel korábbi oktatáspolitikai döntés eredménye. 3. ábra A hazai felsőoktatásban diplomát szerzett hazai és külföldi hallgatók száma Az EU-csatlakozás után ezen a téren is változásokat kell figyelembe venni. Számíthatunk arra, hogy hazai hallgatók fognak tanulni más EU tagországok egyetemein, továbbá a jelenleg külföldinek minősülő hallgatók közül a mai értelemben „külföldiek” csak az EU-n kívüli országok hallgatói lesznek. Mivel a 2000-es évek elején átlagosan évente végzettek száma 827 volt, az évtized végén belső forrásból optimálisan ezt a fiatal szakorvos utánpótlást kell figyelembe vennünk. MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ Az 1980-as évtized végének eseményei, majd az utána következő változások azt bizonyították, hogy a legstabilabbnak tűnő rendszerekben is előfordulhatnak váratlan események és változások. Kétségtelen, hogy az 1989-es rendszerváltozás körüli migrációs mozgásokat senki nem láthatta előre, következésképpen erre semmilyen tervezéssel nem lehetett felkészülni. Ugyanez nem állítható 2004-ről, az EUcsatlakozás évéről. 2. ábra Magyarországról küldött orvostanhallgatók, akik a SZU-ban végeztek 1973-1995 között Az 1989-es rendszerváltozás körül egy spontán immigrációs nyomással szemben tanúsított megengedő államigazgatási magatartás mentette meg az országot az egyen- IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 11 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS súly felborulásától. Közvetlen számadatunk nincs az 1980as évek végének, és az 1990-es évek elejének migrációs veszteségeiről. Nem kétséges azonban, hogy jelentős számú orvos hagyta el az országot. Ha csak az úgynevezett „disszidens” veszteséget vesszük figyelembe, semmi okunk nincs feltételezni az emigrációs hajlandóság csökkenését. A távozókról semmilyen nyilvántartásunk nincs, ezzel szemben a bevándorlás pontosan rögzítésre került az országos nyilvántartásban (4. ábra). zet előtt állunk, bár ezt negatív irányban még jelentősen változtathatja a hallgatók migrációja, és a magyarországi pályára lépés elmaradása. Feltéve, hogy ismét egy jelentősebb kivándorlási hullám megjelenése várható, utánpótlásként csak a bevándorlás létszámpótló hatására lehet támaszkodni. Kérdés azonban, hogy megismétlődhet-e az 1989-es rendszerváltozás körüli évek vándormozgalma, amely igencsak sajátos történelmi körülmények között, rendkívül kedvező paraméterekkel rendelkező utánpótlást hozott az országba (nyelvismeret, európai stílusú szakképzettség). A jelenlegi sok-változós rendszerben bármilyen gyors reagálás előfeltétele a kivándorlás pontos ismerete lenne. Jelenleg konszolidált helyzet van az 1989-es rendszerválto- Disszidensek SZU-ban végzett magyar orvosok Bevándorlás a Kárpát-medencéből Hazai hallgatók Külföldiek Összes Vándorlás Vándorlás % 4. ábra Bevándorlás a Kárpát-medencéből a nyilvántartásba vétel éve alapján 1980-2001 között Látható, hogy 1988-tól indult egy hirtelen növekedés, amely 1994-ben esett vissza ugyanerre a szintre. A két időpont között a hazai munkaerőpiac 1738 orvost vett fel, akik döntően Ukrajnából (Kárpátalja) és Romániából (Erdély) érkeztek. Csehszlovákia és Jugoszlávia, illetve utódállamaik a bevándorlásból évi átlagban 0-5 fővel szerepeltek. A hazai orvosok valós emigrációs adatainak hiányában számos hipotézist lehet felállítani arról, hogy a fenti 1738 orvos hogyan helyezkedett el a magyar egészségügyben. Ezen feltételezések közül egyesek megbízhatóan cáfolhatók, mások viszont csak a valószínűség alapján fogadhatók el. Tetszetős magyarázatnak tűnhet, hogy a bevándorló hullám, rövid átmeneti tartózkodás után tovább vándorolt, ezt azonban a 2003. évből visszatekintő évfolyamos csoport-analízissel megbízhatóan kizárhatjuk. Ezeknek az orvosoknak döntő többsége Magyarországon maradt és 2003-ban is folyamatosan dolgozott. Csaknem bizonyos, hogy az ország a számos, üresen álló orvosi munkahely nélkül, képtelen lett volna felvenni ilyen jelentős mértékű bevándorlást. Fordítva viszont ez elméletileg azt jelenti, hogy a munkaerőpiac gyors telítődése azonnal megtörte volna a bevándorlási hullám lendületét. Disszidensek SZU-ban végzett magyar orvosok Bevándorlás a Kárpát-medencéből Hazai hallgatók Külföldiek Összes Vándorlás Vándorlás % 1961 -7 1962 -17 1963 -14 1964 -22 1965 -30 1966 -36 1967 -15 -7 -7 -17 -17 -14 -14 -22 -22 -30 -30 -36 -36 -15 -15 1970 1971 1972 1973 -65 -96 -52 -127 3 -65 -65 IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR -38 -38 1974 1975 1976 1977 1978 1979 -73 -66 -114 -79 -91 -104 2 13 25 16 13 21 -96 -96 -52 -52 -124 -127 -71 -73 -53 -66 -89 1 057 1 057 1 101 -114 -79 -91 -104 -7% -8% -9% 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 Disszidensek -121 -72 -70 -71 -68 -78 -84 -74 -41 -4 SZU-ban végzett magyar orvosok 30 22 18 11 19 14 21 9 9 13 Bevándorlás a Kárpát-medencéből 69 37 50 56 57 56 90 93 108 250 Hazai hallgatók 1 144 1 109 1 131 962 1 055 1 104 1 038 1 082 1 047 1 000 Külföldiek Összes 1 122 1 096 1 129 958 1 063 1 096 1 065 1 110 1 123 1 259 Vándorlás -52 -35 -20 -15 -11 -22 6 19 67 246 Vándorlás % -5% -3% -2% -2% -1% -2% 1% 2% 6% 25% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Disszidensek -3 SZU-ban végzett magyar orvosok 9 20 20 6 4 1 Bevándorlás a Kárpát-medencéből 416 492 304 62 106 46 18 30 79 44 Hazai hallgatók 1 025 1 036 986 1 028 969 965 949 923 786 906 Külföldiek Összes 1 447 1 548 1 310 1 096 1 079 1 012 967 953 865 950 Vándorlás 413 492 304 62 106 46 18 30 79 44 Vándorlás % 40% 47% 31% 6% 11% 5% 2% 3% 10% 5% 2000 12 -86 -86 1 120 1 135 1 184 STRATÉGIÁK AZ EU-CSATLAKOZÁS KAPCSÁN A csatlakozás idején, és az azt követő években tízes nagyságrendi eltérést megengedő pontossággal tudjuk jelezni, hogy a hazai utánpótlásból hány orvosra számíthatunk. Az 1998-ban felvett hallgatók 2004-ben végeznek, és az Unión kívüli utolsó év elsőéves hallgatói 2009-ben szereznek diplomát. Oktatáspolitikai szempontból tehát kész hely- 1968 1969 -86 -38 Disszidensek SZU-ban végzett magyar orvosok Bevándorlás a Kárpát-medencéből Hazai hallgatók Külföldiek Összes Vándorlás Vándorlás % 113 802 211 915 113 14% 2001 2002 76 850 276 926 76 9% 0 829 267 829 0 0% összes 2 652 26 165 754 27 318 834 3% MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS záshoz viszonyítva. Mindenképpen tanácsos lenne, ha az államigazgatás valamilyen módon felkészülne a kiáramló orvosi munkaerő regisztrálására, területi és szakmasoros összetételének elemzésére. Ellenkező esetben ismét a spontán folyamatok kerülnek előtérbe, amelyek mennyiségileg a jelenlegi viszonyok konzerválásának irányába hatnak, minőségileg pedig sajnos nagyon kedvezőtlen eredménnyel is végződhetnek. A tanulmány az Egészségügyi és Családügyi Minisztérium által támogatott hároméves kutatási program eredményeinek felhasználásaival készült. IRODALOMJEGYZÉK [1] Központi Statisztikai Hivatal: évkönyvek, és internetes adatbázis (www.ksh.hu) [2] Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal: Alapnyilvántartás (orvosok, fogorvosok) [3] Magyar Orvosi Kamara: működési nyilvántartás A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Balázs Péter a Semmelweis Egyetem Egészségpolitikai és Szervezéstudományi Tanszékének vezetője. A tanszék oktatási tevékenysége a népegészségtan, az egészségügyi jog, az egészségügyi menedzsment és az egészségpolitika területeire terjed ki. A szerző a pályáját sebész orvosként kezdte 1970-ben, majd a szakvizsga megszerzése után összesen 23 éven át dolgozott ezen a te- rületen. Kimerítő tapasztalatokat szerzett tehát a magyar orvoslás hétköznapi gyakorlatáról. Az orvosi munkavégzés erkölcsi problémáival az 1980-as évektől kezdett foglalkozni, de végleg csak 1994-ben váltott át az elméleti pályára. Kandidátusi értekezését is erről a területről írta. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvosi Népegészségtani Intézetében dolgozott, amelynek végül igazgatója lett 1999ben, majd a 2000. évi egyetemi összevonás után került jelenlegi munkahelyére. Fő szakmai területe az egészségügy humán erőforrásainak kutatása. II. Infokommunikációs Konferencia „Magyarország nem üres kézzel megy az Unióba” Infokommunikációs megoldások az egészségügyben 2004. április 6. Tulip Inn Hotel Budapest Bővebb felvilágosítás: LARIX Kiadó Kft. 1089 Budapest, Kálvária tér 3. Tel/Fax: (06-1) 333-2434, 210-2682 larix@larix.hu, www.larix.hu, www.imeonline.hu IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 13