Fény az alagút végén: előrelépés a vastagbélszűrésben - Beszélgetés Dr. Bodoky György professzorral és Dr. Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvossal
Fény az alagút végén: előrelépés a vastagbélszűrésben - Beszélgetés Dr. Bodoky György professzorral és Dr. Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvossal
Cikk címe:Fény az alagút végén: előrelépés a vastagbélszűrésben - Beszélgetés Dr. Bodoky György professzorral és Dr. Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvossal
A vastag- és végbélrák (colorectalis carcinoma, CRC) a fejlett nyugati országokban és Magyarországon is a második leggyakoribb halált okozó daganattípus. A halálozás csökkentése érdekében 2017-ben szervezett lakossági végbélszűrés indul az 50-70 éves férfiak és nők körében, ami 2,4 millió lakos bevonását jelenti. Cikkünkben rávilágítunk a CRC szűrés népegészségügyi jelentőségére, és betekintést nyújtunk a tervezett lakossági szűrőprogram előkészítésének menetébe.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKUM ONKOLÓGIA Fény az alagút végén: előrelépés a vastagbélszűrésben Beszélgetés Dr. Bodoky György professzorral és Dr. Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvossal A vastag- és végbélrák (colorectalis carcinoma, CRC) a fejlett nyugati országokban és Magyarországon is a második leggyakoribb halált okozó daganattípus. A halálozás csökkentése érdekében 2017-ben szervezett lakossági végbélszűrés indul az 50-70 éves férfiak és nők körében, ami 2,4 millió lakos bevonását jelenti. Cikkünkben rávilágítunk a CRC szűrés népegészségügyi jelentőségére, és betekintést nyújtunk a tervezett lakossági szűrőprogram előkészítésének menetébe. KLINIKAI ASPEKTUSOK A vastag- és végbélrák epidemiológiájáról, a gyógyulási esélyekről és a szűrés klinikai jelentőségéről Dr. Bodoky György professzort, a Fővárosi Szent István és Szent László Kórház Onkológiai Centrumának vezető főorvosát, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnökét kérdeztük. – Hány embert érint hazánkban a vastag- és végbélrák, és mekkora a betegség halálozási aránya? Világszerte évente mintegy egymillió új esetet diagnosztizálnak, Magyarországon minden évben tízezer új megbetegedést fedezünk fel. A colorectalis carcinoma a második leggyakrabban előforduló daganattípus mindkét nemnél, minden 18 ember közül egy veszélyeztetett. A vastag- és végbélrák az összes daganatos halálozás 10-15 százalékát teszi ki, a második leggyakoribb daganatos halálok, és az első leggyakoribb halálok a nemdohányzó férfiak és nők körében. Hazánkban ötezer beteget veszítünk el évente a betegség következtében. – Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, és milyenek a gyógyulási esélyek a felismerés időpontjának függvényében? A daganat tíz év alatt fejlődik ki, ami azt jelenti, hogy a daganatfejlődés folyamán minimum nyolc és fél év áll rendelkezésünkre, hogy korai diagnózist állítsunk fel. Szűréssel a vastagbélrák a legjobban megelőzhető viscerális daganatfajta. A betegek egy csoportjában megelőzhetjük a rák kialakulását azzal, hogy a még nem rosszindulatú betegséget, a polipot eltávolítjuk. Az adenoma, illetve még az előrehaladott adenoma is eltávolítható az első öt évben. A betegek egy másik csoportjánál pedig a már kialakult rákot olyan stádiumban észleljük, amikor még operálható. A korai stádiumában felfedezett CRC esetén 90 százalékos ötéves túléléssel számolhatunk. A tünetek – székletben megjelenő vérzés, székelési szokások megváltozása, hasmenés, vagy székrekedés, IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY valamint görcsös hasi fájdalom – általában csak késői stádiumban jelentkeznek. Nagy szerencse, ha a daganat korán elkezd vérezni, mert így idejében fel tudjuk fedezni. A nem operálható daganatok esetében már egyre korszerűbb kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre. Ma a negyedik stádiumú áttétes daganatok esetén egyelőre az életet meghoszszabbító kezeléseket alkalmazhatunk, de a végleges gyógyulás reménye szerény, a túlélési arány kevesebb mint öt százalék. – A CRC kimenetele tehát nagyban függ a felismerés és a kezelés megkezdésének időpontjától. Melyek a leghatékonyabb szűrési módszerek? A szűrés módszerére számos ajánlás létezik világszerte, melyek mindegyike figyelembe veszi az adott ország epidemiológiai, gazdasági, egészségügyi és kulturális helyzetét. Sok országban alkalmazott a kétlépcsős módszer: a székletvér kimutatása, majd pozitív eredmény esetén kolonoszkópia végzése. A székletvér vizsgálat nagyjából 30-50 százalékos szenzitivitású, de azt mondhatjuk, hogy még ez a nem kellően effektív módszer is alkalmas emberéletek megmentésére. A szűrési arzenálban szerepel a szigmoidoszkópia és a báriumos feltöltés, amelyeket különböző okok miatt nem tekintünk valós alternatívának. Joggal állíthatjuk, hogy a kolonoszkópia az arany standard, mivel a vastagbél tükrözéses vizsgálatával 90 százalékos szenzitivitást lehet elérni. A kolonoszkópia nem csak szűrővizsgálat, hanem egyben megelőző beavatkozás is. Ezzel az eljárással igen nagy biztonsággal megtaláljuk a bél falán lévő kóros elváltozásokat, és rögtön el is tudjuk távolítani azokat. Ilyenek például a polipok, amelyek nem daganatok, de idővel rosszindulatú daganat fejlődhet ki belőlük. Ennek fényében könnyen belátható, hogy gyakorlatilag ezzel az eszközzel tudjuk biztosítani a legoptimálisabb szűrést, hiszen lehetőséget ad a megelőzésre is. Érdemes megemlíteni a székletvér DNS tesztjét: egyelőre nem ismertek a szűrés effektivitási paraméterei, de a későbbiekben még alternatívát jelenthet. Végül létezik a virtuális kolonoszkópia (CT-vizsgálat), ám alkalmazása kevesebb előnyt nyújt, mint a hagyományos vastagbél-tükrözés, mivel nem teszi lehetővé a terápiás beavatkozás azonnali elvégzését. – Ahhoz, hogy az emberek önként vállalják a kolonoszkópiás szűrővizsgálatot, el kellene érni, hogy az országban mindenhol bódításban, vagy altatásban történjen a vizsgálat. Van ennek valami akadálya? A kolonoszkópiát ma már rutinszerűen lehet kábításban végezni. Az altatást feleslegesnek tartom, és tapasztalataim alapján nyugodtan állíthatom, hogy a bódításban végzett XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2016. DECEMBER 29 KLINIKUM ONKOLÓGIA kolonoszkópia nem hagy olyan kellemetlen emléket, hogy elriassza a pácienst a tíz év múlva következő szűréstől. A páciens semmit nem érez a kábításban végzett vizsgálatból, egyetlen vénás injekciót kap, a beavatkozást követően pedig egy óra múlva hazamehet. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a bódításban történő beavatkozásnak gyógyszeres és személyi feltételei is vannak – ezek nem feltétlenül adottak minden szakrendelőben. Ha a szűrővizsgálatok tekintetében gondolunk a kolonoszkópiára, akkor olyan szűrőhelyek kellenek, ahol a betegek egy-két órát pihenhetnek a vizsgálat után, amihez felügyeletet is kell biztosítani. Mindennek személyi, költség- és idővonzata is van. – Ön szerint milyen részvételi arány várható, ha megindul a CRC országos szűrése? Az eddigi emlőrák szűrések tanulságaiból azt kell aláhúznunk, hogy a meghívottaknak csak egy bizonyos hányada vesz részt, tehát várhatóan 40-50 százaléknál kevesebben fognak elmenni a szűrésre. Természetesen abból a megfontolásból, hogy a részvételi arány várhatóan alacsony lesz, nem szabad elodázni a szűrőprogram elindítását. De hibát követünk el akkor is, ha túlbecsüljük a résztvevők számát, és attól tartva, hogy nem fogjuk győzni kapacitással, halogatjuk a kezdést. Optimálisnak a 60-70 százalékos részvételi arányt tekintjük, ez esetben válna költséghatékonnyá a szűrés. De akárhányan is mennek el a szűrésre, annak az egyetlen betegnek, aki köztük volt és kiemelésre került, a szűrés ugyanolyan fontos – és adott esetben életmentő – mintha megvalósult volna a 60-70 százalékos részvétel. Kolonoszkópiára alapozott egylépcsős szűréssel Magyarországon évente négyezer ember életét tudnánk megmenteni, mivel az időben felismert és kezelt daganat majdnem száz százalékban gyógyul. Másképpen fogalmazva a tízezer beteg közül kilencezren meggyógyulnának a jelenlegi ötezer helyett. Nem kérdés tehát, hogy a kolonoszkópia nagyon korszerű, hatékony eljárás, szakmailag indokolt lenne az egész lakosságra való kiterjesztése. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szűrés valamennyi formája csökkenti a halálozást. – Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a háziorvosok közreműködése a vastagbélszűrésben nem éri el a megkívánt szintet. Ön szerint megvalósítható az országos szűrőprogram az alapellátás részvétele nélkül is? A terv valóban az volt, hogy a háziorvosok önkéntesen vállalják a vastagbélszűrésben való aktív részvételt. Ma már látjuk, hogy a háziorvosok leterheltsége okán új utat kell keresni. Azonban létezik még két megközelítési mód, amivel megvalósítható a szervezett szűrés. Az egyik az emlőrák szűréshez hasonló meghívásos módszer, vagyis az Országos Tisztifőorvosi Hivatal direkt módon végzi a lakosok toborzását. A másik lehetőség a lakossági reklámkampány, amely felhívja az emberek figyelmét a szűrővizsgálat jelentőségére. Ezzel el lehet érni azt a célt, hogy a lakosok önként jelentkezzenek szűrésre. Le kell szögezni: az, hogy ha a háziorvosok nem mutatnak kellő nyitottságot a részvételre, nem képezheti akadályát egy ekkora horderejű ügy megvalósulá- 30 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY sának. Akár direkt behívásos módszerrel, akár társadalmi célú kampánnyal, de el kell érni, hogy az emberek elmenjenek a szűrésre. Minden egyes elvesztegetett évben feleslegesen hal meg négyezer ember, akiknek az életét megmenthette volna a szűrővizsgálat. FELADATOK ÉS MEGVALÓSÍTÁS A CRC szűrés országos kiterjesztésének koncepciójáról és a megvalósítás menetéről Dr. Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos számolt be lapunknak. – Ön az V. IME Országos Infekciókontroll Konferencián tartott előadásában megemlítette, hogy a kormány döntése alapján körülbelül 6,57 milliárd forint áll rendelkezésre a népegészségügyi szűrések fejlesztésére. Mire elegendő ez az összeg? Az EFOP-1.8.1-es, komplex népegészségügyi szűrések elnevezésű projekt három fő pilléren nyugszik. Az első pillér a szűrővizsgálatok szakmai és jogi szabályozásának megteremtése. Jelenleg ugyanis nincs definiálva, hogy mit is értünk szűrés alatt, és nincs kidolgozott kritériumrendszere sem ennek a tevékenységnek. Bármilyen szűrővizsgálatot kívánunk végezni, mindenekelőtt be kell bizonyítanunk az alkalmazandó módszer hatásosságát és biztonságosságát – ezt nevezzük evidenciákon alapuló eljárásrendnek. Ezen túlmenően egészség-gazdaságtani számításokkal alá kell támasztanunk a szűrés költséghatékonyságát és gazdaságos működtethetőségét. Mindezt rendszerbe kell szervezni, és az egész folyamatot fel kell rá építeni úgy, hogy meghatározzuk a kompetenciák egységes struktúráját is. A második pillér lényege, hogy hatástanulmányt készítünk az összes ígéretes, szűrésre jelölt módszerről, azaz megvizsgáljuk, hogy az adott technológiák közül melyik alkalmas egészség-gazdaságtani szempontból költséghatékony, szervezett szűrések végzésére. Ilyen tanulmány készül például az alacsony dózisú spirál CT tüdőszűrésben történő alkalmazásáról, de számos egyéb módszert is vizsgálunk. Az eredmények alapján készítjük el a döntést előkészítő ajánlásunkat a kormányzat részére. A harmadik pillér a jelenlegi szervezett célzott szűrővizsgálatok továbbfejlesztése, illetve egyenszilárdságúvá tétele. Ez szűrésfajtákként különböző tevékenységeket jelent, amelyek közül az egyik legfontosabb a vastagbélszűrés országos kiterjesztése és bevezetése, de idetartozik a méhnyak és az emlőszűrés fejlesztése is. – Hány főt tesz ki a vastagbélszűrésben érintett célpopuláció? Számításaink szerint a vastagbélszűrésre jogosult, átlagos kockázatú, 50-70 év közötti lakosok száma 2,4 millió. Nem tartoznak ide azok a személyek, akik valamilyen egészségügyi ok – különféle bélbetegségek – miatt már korábban bekerültek az ellátórendszerbe, és orvosi ellenőrzés alatt állnak. Mindez azt jelenti, hogy kétévente 2,4 millió embert fogunk megszólítani, és egy előre kialakított ütemterv szerint szűrésre behívni. XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2016. DECEMBER KLINIKUM ONKOLÓGIA – Milyen részvételi arányra számítanak? A lakossági részvétel az eddigi pilot programok tapasztalatai és a kutatások mérései alapján 40-50 százalék között várható. A szűrőprogram eredményessége szempontjából kulcsfontosságú a lakosság részvételi hajlandósága, a háziorvosok elköteleződése, a laboratóriumi vizsgálatok minősége és a kolonoszkópiás kapacitás és minőség fenntarthatósága. Az egyik neuralgikus pont a lakosság ismerten alacsony affinitása a szűrések iránt. Annak érdekében, hogy ezen változtatni tudjunk, megfontolandók bizonyos motivációs intézkedések – például lakossági kampányok –, amelyekről egyelőre még korai lenne beszélni. A másik kockázati elem az alapellátásban dolgozók alulmotiváltsága: az EFOP projektben eddig a háziorvosok 51 százaléka jelentkezett vastagbélszűrésre. A szűrőprogram első szakaszában praxisonként száz-száz szűrés menedzseléséről lenne szó, ami nemcsak a pácienscsomagok átadását jelenti, hanem a betegek felvilágosítását, utánkövetését, kolonoszkópiás vizsgálatra irányítását is. Mindez komoly többlet-terhelést jelent a háziorvosok számára, ezért – noha nem tettünk le róla, hogy érzékenyítsük őket a szűrésekre – felkészültünk arra, hogy a program második szakaszában direkt úton szólítanánk meg a lakosságot. Ezzel levennénk a terhet a háziorvosok válláról, bár kapuőr funkciójuk nem szűnne meg, azaz a betegút menedzselése továbbra is az ő feladatuk lenne. – Hogyan tervezik a direkt meghívással történő szűrés menetét? 712.500 meghívólevél kiküldését tervezzük, amelyben arra kérjük a lakosokat, hogy a mellékelt válaszborítékban küldjék meg nekünk részvételi szándéknyilatkozatukat. Csak azoknak juttatnánk el a későbbiekben a kittet tartalmazó csomagot, akik válaszlevelükben úgy nyilatkoztak, hogy részt kívánnak venni a szűrésben. A páciensek által postázott székletminták egyetlen központi laboratóriumba futnak be, ahol megtörténik a minták feldolgozása, vagyis a rejtett székletvér immunkémiai kimutatása. A szűrési eredményeket az Országos Szűrési Rendszerben rögzítjük, és postai úton küldünk értesítést a pácienseknek és a háziorvosoknak. – El fogja bírni egyetlen kémiai laboratórium az országból érkező összes minta feldolgozását? Igen, egy megfelelően automatizált, nagykapacitású gépparkkal ellátott központi és egy tartalék laboratórium elegendő a minták feldolgozására. Az automatizáció minőségbiztosítási szempontból is megnyugtató, ugyanis az emberi munka kiküszöbölésével minimális szintre csökkenthető a hibázási arány. Hétszázalékos kiszűrtséget tartunk kívánatosnak, mivel a betegség epidemiológiája nem indokolja az ennél magasabb, illetve alacsonyabb arányt. Ennek megfelelően a 7 százalékot jelentősen meghaladó kiszűrtség nagyszámú álpozitív leletet feltételez, ami felesleges kolonoszkópia vizsgálatokat generál. A 7 százaléknál alacsonyabb kiszűrtség pedig az álnegatív eredmények számát növelné, ami szintén veszélyes, hiszen a negatív lelet tudatában a szűrésen átesett személyek nem veszik komolyan a később fellépő vérzéseket. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY – Számításaik szerint hány embernek lesz szükséges igénybe vennie a szűrés második fokát, vagyis a kolonoszkópiát? Minden attól függ, hogy hányan vesznek részt a szűrésben. A vastagbélszűrés kezdeti szakaszában a háziorvosok 50 százalékos arányú közreműködését, 50 százalékos lakossági részvételt és 7 százalékos kiszűrtséget alapul vevő modellezés alapján arra számíthatunk, hogy 22.750 kolonoszkópos vizsgálatra kerülne sor, amennyiben a behívottak mindegyike megjelenne a vizsgálaton. Azt is tudjuk, hogy a kolonoszkópiák 75 százaléka sima vastagbéltükrözés, 25 százaléka polypectomiával kombinált vizsgálat, és 6 százaléka műtéti kezelést igénylő eset lesz. Ennek alapján meg tudjuk tervezni, hogy milyen ellátórendszeri kapacitásigényt generál a szűrőprogram beindítása. – Készen állnak a kolonoszkópos laboratóriumok a szűrésekből eredő többletvizsgálatok elvégzésére? A kapacitásbeli elvárásoknak való megfeleléshez komoly fejlesztések szükségesek. Ki kell dolgozni a szűrésben résztvevő kolonoszkópos laboratóriumok részvételi kritériumrendszerét. Meg kell teremteni a minőségi kolonoszkópia feltételeit, ami magában foglalja többek között az egyenszilárdságú műszerpark biztosítását, az endoszkópos szakasszisztensek továbbképzését, ismeretanyagának frissítését és egységesítését, illetve kommunikációs kompetenciájuk növelését. Végül, de nem utolsósorban újra kell gondolni a kolonoszkópia financiális hátterét, mivel jelenleg ennek a vizsgálóeljárásnak méltatlanul alacsony az OEP-finanszírozása. – Az onkológus szakma szerint az egylépcsős kolonoszkópia a vastagbélszűrés aranystandardja. Felmerült önökben az egylépcsős szűrés bevezetésének gondolata? Kétségtelen, hogy a leghatékonyabb szűrési forma az egylépcsős kolonoszkópia. Azért döntöttünk a kétlépcsős rendszer mellett, mert az eddigi nemzetközi tapasztalatok és a saját felméréseink azt támasztják alá, hogy a magyar lakosság alacsony száma fogad el egy ilyen szűrésnemet, valamint mert megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik, azaz megfelel a szűrési kritériumoknak és költséghatékony. Akiket kiemelünk az elsődleges szűrésen, második lépcsőben jutnak el a kolonoszkópiára. A legfontosabb cél az, hogy a kiszűrtek valóban elmenjenek a vizsgálatra. – Ha a kolonoszkópia egységes feltételrendszere magában foglalná azt is, hogy az országban mindenhol bódításban történjen a végbél-tükrözés, talán a lakosok kevésbé félnének a vastagbél-tükrözéstől. Teljes mértékben ez a célunk. A minőségi kolonoszkópia egyben azt is jelenti, hogy elfogadható, komfortos és biztonságos legyen a páciensek számára. Ehhez rendelkezésre kell, hogy álljanak a legmodernebb eszközök. Egységesítésre vár annak meghatározása, hogy csak olyan vizsgálóhelyen végezhessenek vastagbélszűrést, ahol évente minimum 100-150 kolonoszkópia történik, azaz biztosított a XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2016. DECEMBER 31 KLINIKUM ONKOLÓGIA szakorvosok és szakasszisztensek megfelelő gyakorlottsága. – Mit tudhatunk a szűrőprogram időbeni ütemezéséről? Jelenleg az előkészítés fázisánál tartunk, a vastagbélszűrés megvalósítása 2017 második félévében kezdődik meg az EFOP projekt keretében. Terveink szerint a vastagbélszűrés 2019 közepétől az OEP által finanszírozott tevékenység lesz, és a háziorvosok számára alapfeladattá válik. Meglátásom szerint a vastagbélszűrés országos kiterjesztése a magyar egészségügy egyik legnagyobb vállalkozása. A beszélgetésünk elején említett 6,57 milliárd forintos pénzügyi keretnek csak egy része költhető vastagbélszűrésre, ami nem fedezi teljes mértékben a háziorvosok képzésétől kezdve a reagensek megvásárlásán át az endoszkópos laboratóriumi háttér megteremtéséig keletkező költségeket. Plusz forrásra lesz szükség, amit már jeleztünk a döntéshozók felé, és bízunk abban, hogy kormányzat biztosítani fogja a hiányzó összeget. Egy igen bonyolult logisztikai rendszert kell felépítenünk, és a szűrés országos kiterjesztése – a felsorolt teendőkön túl – többletfeladatot fog generálni az onkológiai ellátó helyek számára is. A másik oldalról nézve viszont mindezen erőfeszítéssel emberéleteket menthetünk meg, ezért kulcsfontosságú, hogy a vastagbélszűrés a lehető leghamarabb elinduljon. Boromisza Piroska NÉVJEGY (South Eastern European Research Oncology Group) tagja, az ARCAD (Academic Research on Cancer for Answers and Directions) meghívott tagja, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke. Hét folyóirat szerkesztőbizottságának munkatársa, a Rákgyógyítás című betegtájékoztató újság és internetes oldal megalkotója és kiadója. A GIST, a NET, és a májrák magyarországi munkacsoportjainak alapítója, melyek keretében jött létre e betegségek elektronikus regiszterének rendszere. Számos szakkönyv és tankönyv szerkesztője és több mint 450 (IF: 819, CI: 6060, h-index: 24) tudományos közlemény szerzője. Dr. Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvos közel tízévnyi kórházi gyakorlat után 1991-től 1997-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tiszti főorvosa, 1997-től helyettes országos tiszti főorvos. A hazai egészségügyi minőségbiztosítás egyik alapítója, hosszú ideig a Magyarországi Szövetség az Egészségügy Minőségének és Gazdaságosságának Fejlesztésére szervezet elnöke, az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottság Egészségügyi Szakbizottságának volt elnöke, sokáig a NAT Akkre- ditációs Tanács tagja, majd a NAT Fellebbviteli Bizottság tagja. Az egészségügyi minőségbiztosítás és egészségügyi technológiák elemzése, a közigazgatási, egészségügyi/ népegészségügyi információs rendszerek, valamint projektmenedzsment terén széleskörű tapasztalattal rendelkezik, nagy államigazgatási vezetői és alkalmazási gyakorlat jellemzi. Neve szorosan kapcsolódik számos népegészségüggyel kapcsolatos programhoz. Ezek közül kiemelendő a szervezett, célzott emlő-, méhnyak- és vastagbélszűrési programok szervezése és irányítása. „Az ÁNTSZ megújítása” Világbanki programot, majd több PHARE programot, valamint számos Európai Uniós projektet irányított és irányít jelenleg is. Interdiszciplináris Magyar Egészségügy Dr. Bodoky György onkológus, egyetemi magántanár. 1998-tól a Fővárosi Önkormányzat Szent László Kórház Onkológiai osztályának osztályvezető főorvosa. Tudományos érdeklődési területe a daganatos anyagcsere változása, valamint a daganatok klinikai onkológiai kutatása, melynek keretében 121 klinikai onkológiai vizsgálat vizsgálatvezetője volt. Az ESMO (European Society of Medical Oncology) terápiás irányelv munkacsoportjának, a SAKK (Swiss Group for Clinical Cancer Research) és a SEEROG XVI. IME Vezetői eszköztár – Kontrolling Konferencia 2017. december 8. Journal of Hungarian Interdisciplinary Medicine 32 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2016. DECEMBER
