Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó része a települési, vagy megyei önkormányzatok fenntartásában működik. A kórháztörvény az önkormányzatok területi ellátási kötelezettségének ellátására új ellátási formákat vezet be, ezzel részben növeli a települések mozgásterét. Ugyanakkor előírja az alapellátásnál magasabb szintű egészségügyi ellátást is biztosító önkormányzatoknak a demográfiai és morbiditási adatokra alapozott középtávú egészségügyi tervezést. Az önkormányzatok szerepe tehát felértékelődik, s épp ezért egyre lényegesebb, hogy a települések vezetői hogyan vélekednek az egészségügyi ellátórendszerükről, mik a terveik azzal kapcsolatban.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS Az egészségügyi ellátórendszer önkormányzati megítélése Skultéty László, Udvardi Attila, GKI Egészségügyi Kutató Intézet Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó része a települési, vagy megyei önkormányzatok fenntartásában működik. A kórháztörvény az önkormányzatok területi ellátási kötelezettségének ellátására új ellátási formákat vezet be, ezzel részben növeli a települések mozgásterét. Ugyanakkor előírja az alapellátásnál magasabb szintű egészségügyi ellátást is biztosító önkormányzatoknak a demográfiai és morbiditási adatokra alapozott középtávú egészségügyi tervezést. Az önkormányzatok szerepe tehát felértékelődik, s épp ezért egyre lényegesebb, hogy a települések vezetői hogyan vélekednek az egészségügyi ellátórendszerükről, mik a terveik azzal kapcsolatban. A KUTATÁS MÓDSZERE Az önkormányzatok véleményének feltárására kérdőíves felmérést alkalmaztunk, melynek keretében a GKI Gazdaságkutató Rt. félévente rendszeresen ismétlődő önkormányzati felméréséhez csatlakoztunk egészségügyi kérdésblokkunkkal. A GKI Rt. a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével (TÖOSZ) együttműködve évente két alkalommal méri fel az önkormányzatok pénzügyi helyzetét és gazdasági várakozásait. A felmérés keretében minden települési, megyei és fővárosi kerületi önkormányzat, valamint a fővárosi önkormányzat kap kérdőívet, mely postán jut el a címzettekhez. A kérdőív egészségügyi kérdésblokkjában szereplő kérdések az egészségügyi ellátórendszer kapacitásával, működési színvonalával, az intézmények megközelíthetőségével, az önkormányzat pénzügyi szerepvállalásával, beruházásokkal, egészségügyi tervezéssel, az intézmények gazdasági társasággá való átalakításával, privatizációjával kapcsolatos véleményekre, tervekre, várakozásokra vonatkoz- Település típus Összes település Válaszadók Régió Darab % Darab 2 908 92 335 83 198 6 45 11 Megyei jogú város 37 1 16 4 Főváros 23 1 9 2 3 166 100 405 100 Község Város Összesen tak. Ezen kívül különböző környezeti és egyéb tényezők egészségi állapotra gyakorolt hatásáról is megkérdeztük az önkormányzatok vezetőinek véleményét. Az egészségügyi kérdésblokkra az önkormányzatok 13%-a válaszolt (a községek 12%-a, a vidéki városok 22%-a, a megyei jogú városok fele, a fővárosi kerületek 35%-a). A beérkezett válaszokat bonyolult eljárások a lakosság eloszlásához, úgy súlyoztuk át, hogy a válaszadó települések regionális és településtípusok szerinti megoszlása megfeleljen az országos eloszlásoknak. Ezen túlmenően a válaszokat a településeken élők népességszámával szoroztuk meg, hogy a válaszok a válaszadó településeket az ott élő lakosság súlyának megfelelően jellemezzék. A válaszokból az Európai Unió konjunktúraindexeinek előállítása során gyakran alkalmazott ún. egyenleget számítottunk. Az egyenleg egyetlen mutatószámba sűrítve szemléletesen mutatja a valamilyen ordinális skálán elhelyezkedő válaszokat, amennyiben azok egy pozitív és egy negatív végpont közötti elhelyezkedést jelentenek. Az egyenleget úgy számítják, hogy a pozitív, vagy kedvező választ adók arányából levonják a negatív, vagy kedvezőtlen választ adók arányát. Az eredmények bemutatásában azért alkalmaztuk ezt a megoldást, mert egy ábrával így több információt jeleníthetünk meg és könnyebb a vizuális értelmezés, mintha a válaszok megoszlását ábrázoltuk volna. Az ábrákat tehát úgy kell értelmezni, hogy a (+100)(-100)-as értéktartományban a +100 pont túl nagy kapacitást, az intézmények jó megközelíthetőségét, illetve jó működési színvonalat jelent, míg a –100 pont elégtelen kapacitást, rossz megközelíthetőséget és nem megfelelő színvonalat. A 0 pont jelenti a pont megfelelő kapacitásokat, nehézkes megközelíthetőséget és még megfelelő színvonalat jelent. % 1. táblázat A felmért és a válaszadó önkormányzatok megoszlása település típus szerint Összes település Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen Darab 209 408 648 655 603 388 255 3 166 % 7 13 20 21 19 12 8 100 Válaszadók Darab 32 46 60 65 67 82 53 405 % 8 11 15 16 17 20 13 100 2. táblázat A felmért és a válaszadó önkormányzatok megoszlása régiók szerint IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 27 MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER ÉRTÉKELÉSE A válaszadó önkormányzatok értékelték a településükön működő egészségügyi intézmények kapacitását, működési színvonalát, megközelíthetőségét. Amennyiben az adott ellátást más településen veszik igénybe, akkor az ottani ellátás működési színvonalát és megközelíthetőségét minősítették. A FELMÉRÉS EREDMÉNYEI A települések összességében kissé kevésnek értékelik az egészségügyi ellátórendszer kapacitását, az intézmények megközelíthetőségével nagyjából elégedettek, ám a működési színvonal terén jelentős különbségeket jeleznek az ellátás különböző szintjei között (1. ábra). A háziorvosi ellátásban jeleztek szűkös kapacitásokat, miközben az ellátás „lakosság-közelisége” fizikailag jól érvényesül, ám az ellátás színvonalával nem igazán elégedettek. A házi gyermekorvosi ellátás kapacitása megfelel az igényeknek, s a szolgálatok megközelíthetősége közel olyan jó, mint a háziorvosi ellátásé, a működés színvonalát pedig a legjobbnak ítélték a települések az összes ellátás közül, noha messze nem beszélhetünk teljes elégedettségről. A fogászati ellátásban kismértékben szűkös kapacitásokról számoltak be a válaszadók, de ennek ellenére a fogászatok is könnyen megközelíthetők a lakosság számára, s a működés színvonalát jobbnak értékelték, mint a háziorvosi ellátásét, ám kissé a gyermekorvosi ellátás mögé sorolták be. A szakellátás megítélése minden tekintetben rosszabb, mint az alapellátásé. A járóbeteg szakellátás kapacitásában számottevő hiányokról számoltak be a települések vezetői, míg a kórházak kapacitását megfelelőnek tartják. Hasonlóan értékelik az intézmények megközelíthetőségét mindkét ellátás esetén, ami nem kimondottan nehézkes, de az ellátás koncentrációját tekintve logikusan rosszabb, mint az alapellátást nyújtó szolgálatoké. Az intézmények működési színvonalát mind a járó, mind a fekvőbeteg ellátás esetében alig minősítik jobbnak a még megfelelőnél. 1. ábra A települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése 28 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER AZ ELLÁTÓRENDSZER MEGÍTÉLÉSE A KÜLÖNBÖZÔ TÍPUSÚ TELEPÜLÉSEKEN A községekben általánosan igaz, hogy az egészségügyi ellátás minden típusában kisebb kapacitáshiányt észlelnek. A kapacitáshiányt legnagyobb mértékben a járóbeteg és fekvőbeteg ellátásról állították, a fogászati és a gyermekorvosi ellátásban kisebb szűkösségről számoltak be. A községek a gyermekorvosi rendelők megközelíthetőségét sokkal kevésbé értékelték jónak, mint amit az országos átlag jelzett, s ennél is kedvezőtlenebb volt véleményük a járóbeteg szakellátás és a kórházak megközelíthetőségéről (2. ábra). Ez érthető, hiszen a központosított ellátások igénybevétele során a községek lakóinak kell általában a legtöbbet utazni a szakrendelőkig, kórházakig. 2. ábra A községek véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése Érdekes az ellátórendszer működési színvonalának megítélése: általánosságban igaz, hogy a községekben az átlagnál rosszabbnak értékelték az ellátások működési színvonalát, s egyedül a fogászatok színvonalának értékelése érte el az országos átlagot. A háziorvosi ellátás színvonalával az átlagosnál kevésbé, a gyermekorvosi ellátáséval még kevésbé elégedettek a községek. A járóbeteg szakellátás színvonalát már csak megfelelőnek, a kórházi ellátásuk színvonalát pedig többnyire nem megfelelőnek látják a községek vezetői. A vidéki, de nem megyei jogú városok vezetésének véleménye kissé differenciáltabb, mint a községeké. Az ellátórendszer kapacitásában a járóbeteg szakellátás és a háziorvosi ellátás területén szembesülnek elégtelen kapacitással, s e két területen jelentős hiányról számoltak be, mint bármely más településtípus, bármely ellátási szinttel kapcsolatban (3. ábra). A háziorvosi és házi gyermekorvosi rendelők megközelíthetőségét a vidéki városokban ítélték a legjobbnak, míg a fogászatok megközelíthetősége – mely ugyancsak jó, megfelel az országos átlagnak. Az ellátások minőségével az országos átlagnál kevésbé elégedettek a vidéki városok az ellátás minden szintjét illetően. Leginkább a gyermekorvosi szolgálatok színvonalát értékelték kedvezően, s hasonlóan jó megítélést kapott a fogászati ellátás. A háziorvosi ellátás és a járóbeteg szakellátás színvonala még szignifikánsan meghaladja a még megfelelő színvona- MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS lat, de a kórházi ellátás színvonala már nem. Valószínű, hogy a háziorvosi ellátás és a járóbeteg szakellátás színvonalának viszonylag gyenge megítélésében az e területeken tapasztalt jelentős kapacitáshiány is számottevő szerepet játszik. Azonban a kórházi ellátás éppen csak megfelelő színvonala mögött más okok rejlenek, hiszen itt még csekély kapacitásfelesleget is jeleztek a vidéki városok. 4. ábra A megyei jogú városok véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése 3. ábra A vidéki városok véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése A megyei jogú városok is jeleztek kisebb kapacitáshiányokat, de a szolgálatok és intézmények e településeken a legkönnyebben hozzáférhetők a lakosság számára és az ellátások színvonalával is itt a leginkább elégedett a település vezetősége. E településtípuson is jellemző, hogy az alapellátás színvonalával elégedettebbek voltak a megkérdezettek, mint a szakellátáséval, azonban az intézmények megközelíthetőségét a szakellátás esetében értékelték jobbnak (4. ábra). A háziorvosi ellátás esetében kisebb kapacitáshiányról számoltak be a válaszadók, s a háziorvosi rendelők megközelíthetőségét az országos átlagnak megfelelően többségében jónak értékelték, míg az ellátás színvonalát az országos átlagnál jobbnak. A gyermekorvosi ellátásban, csekély mértékben túlzott kapacitásról adtak számot, de – valószínűleg részben ennek köszönhetően is – igen jó színvonalúnak minősítették az ellátást. A fogászati ellátásról csekély kapacitáshiányt jeleztek, de a fogászatok ennek ellenére könnyen hozzáférhetők a lakosság számára és színvonaluk kissé nagyobb elégedettséget okoz, mint országosan általában. A megyei jogú városok a járóbeteg szakellátás területén érzékeltek számottevő kapacitáshiányt, azonban a rendelőintézetek könnyen megközelíthetők. Az ellátás színvonala – részben a szűkös kapacitások következtében – az ellátás szintjei közül a legkevésbé vívta ki a városvezetés elismerését. A kórházi ellátás kapacitásai a megyei jogú városok szerint megfelelnek az igényeknek, s az intézmények igen könnyen megközelíthetők a megyei jogú városokban lakók számára. Ugyanakkor annak ellenére, hogy számos megyei jogú városnak van kórháza, s így a lokálpatriotizmus torzíthatná a véleményeket, a kórházak működési színvonalát a még megfelelőnél nem sokkal jobbnak értékelték, igaz jobbnak, mint a községek, vagy a nem megyei jogú városok. A főváros önkormányzatai csupán a fogászati ellátásban jeleztek kisebb kapacitáshiányt, a háziorvosi, a gyermekorvosi, a járóbeteg- és a fekvőbeteg ellátás esetében egyöntetűen megfelelőnek ítélték a kapacitást. Az ellátás működésének színvonalát a gyermekorvosi és a fogászati ellátás esetében inkább jónak, míg a fekvő- és a járóbeteg ellátásban valamint a háziorvosi ellátás esetében inkább megfelelőnek ítélik. A kórházak és a fogászatok megközelíthetősége a legjobb, bár a járóbeteg ellátó, a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátás megközelíthetősége is jó megítélés alá esik (5. ábra). 5. ábra A főváros véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése AZ ELLÁTÓRENDSZER MEGÍTÉLÉSE MAGYARORSZÁG RÉGIÓIBAN Közép-Magyarország településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvőbeteg ellátás és a járóbeteg ellátás kapacitását megfelelőnek tartja, a fogászati ellátás kapacitása azonban elmarad az igényektől. A fekvőbeteg ellátás színvonalát a régió önkormányzatainak vezetői csupán megfelelőnek ítélik, az ellátás egyéb típusainak színvonalát azonban jónak ítélik. Az egészségügyi ellátások mindegyik típusa, különösképpen a fogászati ellátás jól megközelíthető e régióban (6. ábra). IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 29 MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS 6. ábra A közép-magyarországi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése 8. ábra A nyugat-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése A közép-dunántúli régió településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelőnek tartja, a járóbeteg és fekvőbeteg ellátás kapacitása azonban elmarad a szükségestől. A válaszadók szerint a fogászati ellátás képviseli a legmagasabb színvonalat, míg az ellátás egyéb típusai esetében a működés színvonala inkább csak megfelelő. Az egészségügyi ellátások mindegyike jól megközelíthető a Közép-Dunántúlon (7. ábra). gedettek a háziorvosi, a gyermekorvosi ellátás és a fogászatok működésével, a kórházak ellátási színvonalát azonban éppen csak megfelelőnek, a szakellátás színvonalát pedig nem tartják megfelelőnek. Az ellátó intézményrendszer jól megközelíthető, bár a fekvőbeteg ellátás és a szakellátás a régiók közül a Dél-Dunántúlon a legnehezebben megközelíthető (9. ábra). 7. ábra A közép-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése Nyugat-Dunántúl önkormányzatai szerint a régióban túl sok gyermekorvos praktizál, fogászatból és szakrendelőből azonban nincs elegendő. A fekvőbeteg ellátás és a háziorvosi ellátás kapacitása a települési vezetők szerint megfelelő. A válaszadók elégedettek a háziorvosi és a gyermekorvosi ellátás színvonalával, s a kórházak és fogászatok működése is megfelelő, a járóbeteg szakellátás színvonalán azonban még jócskán lehetne javítani. A háziorvosi, a gyermekorvosi és a fogászati ellátás megközelíthetősége jó, bár a régiók közül itt a legrosszabb (8. ábra). A dél-dunántúli régió a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvőbeteg valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelőnek tartja, a szakrendelők kapacitása azonban szerintük erősen elmarad a szükségestől. A válaszadók elé- 30 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 9. ábra A dél-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése 10. ábra Az észak-magyarországi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS A települések vezetői szerint Észak-Magyarországon az egészségügyi ellátások kapacitása – bár nem jelentősen – de elmarad a szükségestől. A válaszadók a háziorvosi ellátás kivételével elégedettek az egészségügyi intézmények működési színvonalával, az ellátás megközelíthetősége pedig minden esetben kiemelkedően jó (10. ábra). Az észak-alföldi régió településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvőbeteg- valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelőnek tartja, a szakrendelők kapacitása azonban elmarad a szükségestől. A válaszadók elégedettek a háziorvosi, a gyermekorvosi ellátás és a fogászatok működési színvonalával, a kórházak és a szakellátás ellátási színvonalát azonban nem tartják megfelelőnek. Az ellátások mindegyikének jó a megközelíthetősége, különösképpen jó a háziorvosoké, a gyermekorvosoké és a fogászatoké (11. ábra). 11. ábra Az észak-alföldi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése A Dél-Alföld háziorvosokkal való ellátottsága a legrosszabb az ország régiói közül, ráadásul a szakrendelők, a gyermekorvosok és a fogászatok kapacitása sem elegendő, miközben túlzott a kórházak kapacitása. A válaszadók leg- 12. ábra A dél-alföldi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeiről (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése inkább a gyermekorvosi ellátás színvonalával elégedettek, illetve megfelelőnek ítélik a szakellátás, a háziorvosi és a fogászati ellátás színvonalát, a kórházak működési színvonala azonban elmarad a kívánatostól. Az egészségügyi ellátás minden típusa jól megközelíthető a dél-alföldi régióban (12. ábra). A TELEPÜLÉSEK EGÉSZSÉGÜGYI TERVEZÉSE A nyáron elfogadott ún. intézményi törvény (2003. évi XLIII. törvény) 10. és 11. §-a szerint a települési önkormányzatoknak ún. egészségügyi szakmai programot kell készíteniük öt éves kitekintéssel. A programban elemezniük kell az ellátandó lakosság számának, korösszetételének várható változását, az egészségi állapotot befolyásoló fontosabb területi, települési környezeti tényezőket, a lakosság egészségi állapotának jellemzőit. Fel kell vázolniuk az egészségügyi szolgáltatások iránti igények várható alakulását, figyelembe véve a gyógyító-megelőző feladatok összetételének tervezhető változásait, illetve ennek alapján a szolgáltatási struktúra átalakítására vonatkozó terveket. Elemzést, valamint tervet kell készíteniük az ellátási kötelezettség teljesítésében részt vevő egészségügyi szolgáltatók legfontosabb szakmai jellemzőiről, szervezeti formáiról és tulajdonosi struktúrájáról, a jelentősebb felújításokról, fejlesztésekről, valamint ezek pénzügyi forrásigényéről. A szakmai program készítése során egyeztetni kell a területileg illetékes egészségügyi hatóságokkal, a szakmai kamarákkal, a megyei egészségbiztosítási pénztárral és a regionális fejlesztési tanáccsal. A szakmai programot össze kell hangolni az országos népegészségügyi programmal, valamint az önkormányzat szociális, oktatási, továbbá ifjúsági és sport szolgáltatástervezési koncepciójával. Ez nem kis feladat, és eddig jellemzően nem foglalkoztak ilyen megközelítésben egészségügyi tervezéssel az önkormányzatok. A mellékelt felmérésünk is igazolja, hogy a törvényi kötelezettséget megelőzően az önkormányzatok töredéke tervezte csak, hogy hasonló tematikával egészségügyi tervet készít. Az önkormányzatok 10%-a készített egészségügyi intézményi fejlesztési tervet (2002 második félévében még csak 7%-nak volt kész koncepciója), további 14% jelezte, hogy folyamatban van ennek elkészítése, s 19% tervezi megalkotását. A települések 2%-a nem készített és a jövőben sem tervezi ilyen koncepció elkészítését. A fővárosi önkormányzatoknak kevesebb, mint a fele rendelkezik egészségügyi intézményi fejlesztési tervvel, míg a megyei jogú városok 13%-a, a vidéki városok 11%-a és a községek 3%-a. A vidéki városok közel harmada jelezte, hogy a fejlesztési terv elkészítése éppen folyamatban van, és szintén a vidéki városokban legmagasabb azoknak az önkormányzatoknak az aránya, amelyek tervezik egészségügyi intézményi fejlesztési terv elkészítését. IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 31 MENEDZSMENT PIACI ELEMZÉS Van Község 3 Nincs Most készül 97 11 Ebből Készítését Nincs és tervezik nem fogják elkészíteni 42 44 Vidéki város 11 89 30 50 7 Megyei jogú város 13 87 40 47 0 Főváros 41 59 15 44 0 Összesen 10 90 36 49 5 3. táblázat Egészségügyi intézményi fejlesztési terv az egyes településtípusokon (%) AZ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK ÁTALAKULÁSA, PRIVATIZÁCIÓJA Bár a felmérést még a sok egyéb mellett a szakellátás magánosítását is szabályozó kórháztörvény elfogadása előtt végeztük, az önkormányzatokat megkérdeztük arról is, hogy tervezik-e a szakrendelők, vagy a kórházak átalakítását (akár gazdasági társasággá), vagy esetleg már a magánosítást is fontolgatják. A válaszadó önkormányzatok közül csupán 6 tervezi a településen a kórház, 17 pedig szakrendelő átalakítását, közülük mindössze 2 privatizálná is a kórházat, illetve 9 a szakrendelőt. AZ ÖNKORMÁNYZATOK EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSAI ÖSSZEFOGLALÁS Egészségügyi célú beruházásokra 2003-ban összesen 22 milliárd forintot fordítanak az önkormányzatok Magyarországon. Cél- és címzett támogatással megvalósuló rekonstrukciót, fejlesztést, műszer- és eszközvásárlást az önkormányzatok harmada hajt végre, elsősorban a vidéki városok. Kizárólag saját (helyi) finanszírozásban kb. 3 milliárd forintot költenek az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére 2003-ban, legnagyobb arányban a fővárosban. A működést segítő egyéb pénzügyi beavatkozást (pl. az intézmény tartozásának átvállalása stb.) legnagyobb arányban a vidéki városok, legkevésbé jellemzően a községek hajtanak végre. A vidéki városok 15%-a kénytelen egészségügyi ellátórendszerének működési kiadásait is részben finanszírozni, de a községek 7%-a is ilyen kiadásokra kényszerül. Az önkormányzatok harmada támogat egészségügyi civil szervezeteket, többen, mint 2002 második félévében. Ugyanakkor a civil szervezeteknek nyújtott önkormányzati támogatás viszonylag alacsony szintű: tavaly a felmérés szerint kevesebb, mint 300 millió forintot osztottak szét az önkormányzatok egészségügyi társadalmi szervezetek között, 2003-ban ennek kb. a fele várható. Az önkormányzatok többsége szerint az egészségügyi ellátórendszer kapacitása megfelelő, leginkább a gyermekorvosi és a fogászati ellátás kapacitásával elégedettek. Az ellátás működési színvonalát jónak ítélik meg a gyermekorvosi, a háziorvosi és a fogászati ellátás esetében, míg a járóbeteg- és a fekvőbeteg ellátás működési színvonalát csak megfelelőnek tartják. Az önkormányzatok szerint az intézmények jól megközelíthetőek, különösen kedvező a helyzet a háziorvosi és a fogászati ellátás esetében, azonban nehézkesebb a járóbeteg szakellátó intézmények megközelítése. Az önkormányzatok 11%-a rendelkezik egészségügyi ellátórendszeréről középtávú fejlesztési tervvel, s további 14% jelezte, hogy éppen folyamatban van ennek elkészítése. 19% tervezi egészségügyi terv elkészítését, 2% pedig sem eddig nem készített, sem a jövőben nem tervezi ilyen jellegű terv, program összeállítását. A válaszadó önkormányzatok közül csupán 6 tervezi a településen a kórház, 17 pedig szakrendelő átalakítását, közülük 2 privatizálná is a kórházat, 9 pedig a szakrendelőt. Köszönetnyilvánítás Köszönjük Kardos Zoltán és Benyó Balázs közreműködését. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Skultéty László a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezetője. 1996-ban végzett okleveles közgazdászként. 1996-2002 között a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője. Számos lakossági és vállalkozói felmérés koordinátora, vezető elemzője. 2002-ben a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezetőjeként indította el az egészségügyi vállalkozások gazdasági várakozásainak, valamint az önkormányzatok egészségügyi ellátórendszerükkel kapcsolatos véleményének monitorozását. 32 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER Udvardi Attila a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. projektvezetője. 1999–ben végzett okleveles közgazdászként. 1999-2002 között a Richter Gedeon Rt. pénzügyi elemzője. A GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft-ben több egészség-gazdasági elemzést koordinált, többek között a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható egészségkárosodás terápiás költségeinek becslésével kapcsolatban.
