Az egészségügyi nyilvántartások, illetve a mögöttük húzódó adatbázisok jelen állapota sok örömre nem adhat okot az ágazat szereplői számára. Különösen frusztráló érzést válthat ki a nyilvántartások megbízhatóságával való szembesülés mindazokban, akik az ún. közhiteles nyilvántartásokkal kerülnek kapcsolatba. Érthető, ha az Egészségügyi Minisztérium is a rendbetétel vágyával viszonyult ezen, az egészségügyi informatikát is érintő témához. 2004. esztendőben több tanulmány készült a téma tisztázására, amelyekből kiderült, a baj nagyobb, mint ahogyan azt előre feltételezni lehetett. A tanulmányok megrendelője az eEgészség Programiroda volt, egy nagyszabású ágazati informatikai programcsomag megalkotásának részeként kezelve a közhiteles nyilvántartások ügyét. Jelen tanulmány első része az elvégzett szakértői munka alapján készült el, néhány fontosabb szempontból összefoglalja a felmerült dilemmákat, megfontolásokat és kategorizálja a közhiteles nyilvántartásokat.
[1] Dr. Nagy Géza: eHealth Program ismertető, ESKI honlap http://www.eski.hu/eprogram/bemutatkozunk.htm
[2] http://www.eski.hu/eprogram/prezentaciok/ekny
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA Közhiteles nyilvántartások az egészségügyben I. Dr. Sinkó Eszter, Semmelweis Egyetem EMK Az egészségügyi nyilvántartások, illetve a mögöttük húzódó adatbázisok jelen állapota sok örömre nem adhat okot az ágazat szereplői számára. Különösen frusztráló érzést válthat ki a nyilvántartások megbízhatóságával való szembesülés mindazokban, akik az ún. közhiteles nyilvántartásokkal kerülnek kapcsolatba. Érthető, ha az Egészségügyi Minisztérium is a rendbetétel vágyával viszonyult ezen, az egészségügyi informatikát is érintő témához. 2004. esztendőben több tanulmány készült a téma tisztázására, amelyekből kiderült, a baj nagyobb, mint ahogyan azt előre feltételezni lehetett. A tanulmányok megrendelője az eEgészség Programiroda volt, egy nagyszabású ágazati informatikai programcsomag megalkotásának részeként kezelve a közhiteles nyilvántartások ügyét. Jelen tanulmány első része az elvégzett szakértői munka alapján készült el, néhány fontosabb szempontból összefoglalja a felmerült dilemmákat, megfontolásokat és kategorizálja a közhiteles nyilvántartásokat. • a nyilvántartások egységes szempontokat valló, egységes elvárást érvényesítő felügyelete, kontrollja nem megoldott. A növekvő minisztériumi igyekezetet tovább sarkallta az Európai Unióhoz (EU) történt 2004. május elsejei csatlakozás, amely az EU-ban immáron több éve létező, több fázist megért eHealth Programban való részvételt a tagállamok számára szükségessé teszi valamint az elektronikus kormányzás megteremtésének ígérete, amely elsősorban az állampolgárokat és a szolgáltatókat segítheti a közérdekű információhoz való hozzáférésben, valamint a gyorsabb, papírmentes ügyintézésben. Az EKNY az ún. online egészségügyi szolgáltatások témakörön belül kapott helyett, az Elektronikus betegkártya, az Egészségügyi információs hálózat, az Egészségügyi telematika valamint a K+F keretprogramok mellett. [1] E programon belül Dr. Szócska Gábor valamint Szentgáli Ádám foglalkozott a szerzőn kívül ezzel a kérdéskörrel, eltérő szempontok alapján. Szócska Gábor a jogi vonatkozásokat térképezte fel, míg Szentgáli Ádám az egységes, integrált adatbázissá alakítás informatikai lehetőségeit vizsgálta [2]. BEVEZETÉS Az Elektronikus Közhiteles Nyilvántartások (EKNY) egységes logikai, technológiai rendszer alapján történő megteremtése régi vágya volt az egészségügyi és szociális ágazatnak. Többször nekifutottak e feladatnak, ígéretes kezdeményezések születtek is, de átfogó, átütő eredményt sajnos a mai napig nem sikerült elérniük. Az ágazati minisztérium igénye a közhiteles nyilvántartások egy elektronikus adatbázisrendszerbe történő összevonására teljességgel érthető volt, mivel • a meglévő nyilvántartások zömükben eltérő technológiával készültek, fragmentáltan működnek, azaz nem kapcsolhatóak össze; • nemegyszer csupán papíron léteznek, elektronikus hozzáférésük nem biztosított; • ráadásul ezek a nyilvántartások nem teljes körűek, nem bírnak hitelt érdemlő megbízhatósággal a szükséges adatok tekintetében, többségük nem felel meg a közhitelesség – feltételezett – kritériumainak. • e nyilvántartások mind az információtartalom, mind az információkezelés szempontjából szűk keresztmetszetet jelentenek, akadályozva a közigazgatásban dolgozókat, vezető tisztségviselőket, döntéshozókat a kontrollálható keretek közötti működtetésben, de ugyanígy a szolgáltatókat, kutatókat valamint az állampolgárokat, hogy az igényelt ágazati alapinformációkhoz hozzájuthassanak. AZ EKNY KIALAKÍTÁSÁNAK CÉLJA Az Elektronikus Közhiteles Nyilvántartások kialakításának célja, hogy az egészségügyi és szociális kormányzat az ágazat átláthatóbb, kontrollálhatóbb működtetéséhez, irányításához megbízható, teljes körű, egészségpolitikai szempontokat is kielégítő (köz)hiteles információkhoz, információkat tartalmazó nyilvántartásokhoz jusson. Az EKNY egyúttal az elektronikus kormányzás kialakításának egyik fontos állomásává válhat. Segítségével biztonságosan és olcsón lehet majd az ágazat meghatározó szereplői részére az egészségügy működésével kapcsolatos legalapvetőbb információkat nyújtania. AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖZHITELESSÉG FOGALMI KRITÉRIUMRENDSZERE Szócska Gáborral együtt vállalkoztunk az (egészségügyi) közhitelesség kritériumrendszerének megalkotására – mivel átfogó jellegű meghatározásra nem leltünk, csupán egy-egy szempontot érvényesítő definíciót sikerült e témában találnunk. A 32/1997. (X. 28.) NM rendelet módosításában, amely az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szak- IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS 43 INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA mai jegyzékről szól, már tettek egy kísérletet a közhiteles nyilvántartás egyfajta értelmezésére, amikor úgy fogalmaztak, a szolgáltatói „nyilvántartás közhiteles, ellenkező bizonyításáig a bejegyzett adatok fennállását hitelesen tanúsítja”. Ennek megfelelően abból a megfontolásokból kellett kiindulnunk, amelyeket az egészségügyön kívüli „élet” sugallt a telek-, és ingatlan-nyilvántartások létrehozatalának logikáján keresztül. Szócska Gábor jogi tanulmányában [2] részletesen kifejti, a gazdaságban miért alakítottak ki olyan adatbázisokat, amelyek a piac szereplőinek hitelt érdemlően tudják nyújtani a szükséges információkat. A mai egészségügy, annak ellenére, hogy nem tekinthető piacinak, olyan szabályozók keretei között mozog, ahol a szereplők hasonló hitelességű információkat kívánnak meg. Ráadásul a szereplők között számos tőkeerős magánszolgáltató és magánbefektető is jelen van, akik még dominánsabb pozícióba juttatása eltökélt kormányzati szándék. Ôk azonban csak akkor maradnak tartósan a magyar egészségügyben, ha (köz)hiteles információhoz juthatnak, amikor engedélyekhez folyamodnak, amikor befektetéseik hasznosulását, teljesítményük pontos értékét kívánják kalkulálni. Ezek alapján, a közhitelességre vonatkozó fogalmi kritériumok határozzák meg, mi jellemzi a közhiteles nyilvántartást, mi tekinthető közhiteles nyilvántartásnak. Ezek a következők: • kötelező adatszolgáltatáson, adatbejelentésen alapul az adatgyűjtés, • jogszabály írja elő az adatok kezelését, nyilvántartását. • jogszabály által meghatározott módon lehet módosítani a nyilvántartott adatokat, • jogszabály által felhatalmazott szervezet végzi a nyilvántartás vezetését, • államigazgatási jogosultsággal bíró szervezet által – akár közzététel útján – hitelesített információt tartalmaz, • joghatással, jogkövetkezménnyel jár a nyilvántartás azokra vonatkozóan, amikre/akikre érvényes, • a nyilvántartás közérdeket szolgál, azaz állampolgároknak, szolgáltatóknak, finanszírozóknak, irányító szervezeteknek az egészségügy működésével kapcsolatos alapvető igényeit ki kell tudnia szolgálni, • logikailag egységes (integrált) adatmodellen alapul a nyilvántartás, • vagy: egy adott közhiteles nyilvántartás összes kötelezett felhasználója egyetért abban, hogy az adott nyilvántartás az adott információk körére vonatkozóan teljes. (A ‘vagy’ szó értelmezése: a 8. kritérium teljesülése esetén tulajdonképpen a 9. kritériumra már nincs szükség. Amennyiben a helyzet nem értelmezhető ekként – márpedig jelenleg nincs olyan adatbázis, amely megfelelne ennek a kritériumnak -, így szükség mutatkozik ez utóbbi kiegészítő/helyettesítő megfogalmazásra is.) E két szempont eredménye, hogy minden közhiteles nyilvántartásból csupán egy van, • nem csak a közhiteles nyilvántartásokra vonatkozó alapkritérium, de most is hangsúlyozni szükséges, hogy 44 IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS a közhiteles nyilvántartások sem írhatnak felül személyes adatok védelmét szolgáló jogszabályt. A fenti kritériumok jelzik, az állam, a közigazgatás szerepvállalása megkerülhetetlen az ilyen típusú nyilvántartások kialakításában. A kritériumok tárgyalásakor nem tértünk ki teljes körűen annak a fontos kérdéskörnek a megtárgyalására, mi a különbség a hiteles, a közhiteles, valamint a valid információk, adatok között. Ehelyütt csupán a hiteles és közhiteles információk közötti különbségtevést tartjuk fontosnak. Ez utóbbi kifejezés, a „közhiteles” számunkra azt jelenti, hogy államigazgatási jogosultsággal bíró szervezet által hitelesített információról van szó, amely ebből fakadóan bír joghatással az érintettekre. Mindehhez annyi kiegészítő megjegyzést fontos tenni: attól, hogy egy közhiteles nyilvántartásban nem valid adatok szerepelnek, még nem csorbul a közhitelességi jelleg, amint azonban az adatbázisok adatainak keletkezésében, az adatok módosításában szisztematikus, rendszerszerű hiba keletkezik, máris csorba esik a közhitelesség normatív jellegén. Nem szerepel a közhitelesség tárgyalt dimenziói között az a kérdéskör, amit sokan automatikusan párosítanak a közhiteles nyilvántartásokkal, ez pedig a nyilvánosság, publikusság kérdése. Nem tartható fenn az a vélekedés, miszerint az a nyilvántartás, ami közhiteles, egyúttal teljes körűen publikus, (köz)nyilvános is. Erre jó példaként szolgál a TAJ (Társadalombiztosítási Azonosító Jel) adatbázisa, amely közhiteles nyilvántartást igényel, ennek ellenére a nyilvántartás – az abban tárolt adatok személyes jellegéből következően – nem publikus, az adatokhoz való hozzáférés szigorúan szabályozott. A jogszabályi kötelezettségek külön tételenkénti megjelenítése a kritériumok sorában annak okán indokolt, hogy léteznek olyan nyilvántartások, amelyek csaknem minden egyes kritériumnak meg tudnak felelni, de egy-két pontban mégiscsak hibádzanak. Például a kritériumok alapján az Orvosnyilvántartás esetében a „jelenleg nem közhiteles” nyilvántartássá minősítés lett vizsgálatunk eredménye, elsősorban annak köszönhetően, hogy a halott orvosok kivezetése a nyilvántartásból nem megoldott, hiányos az eljárásrend, azaz az Orvosnyilvántartás nem képez egy logikailag zárt adatmodellt. A hibák gyors korrigálása érdekében egyenként, tételenként kell azonosítani a hiányosságokat. A KÖZHITELES NYILVÁNTARTÁSOK LEHETSÉGES TÍPUSAI AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN A közhiteles nyilvántartások szigorú kritériumrendszere alapján sejthető, hogy néhány, a szakértők által hagyományosan közhiteles kategóriába sorolt nyilvántartás nem férhetett bele a megadott kalodába. Megoldást jelenthetett volna a kritériumok megváltoztatása is, de nem biztos, hogy célravezető lett volna a feladat elvégzése, a nyilvántartások közhitelessé átalakítása érdekében. Ehelyett áthidaló megoldásként kínálkozott a nyilvántartások tipizálása. INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA Ezt az utat választva, két közhiteles nyilvántartás típust azonosítottunk: • Az első kategóriát az ún. klasszikus típus alkotja, amely a szigorú értelemben vett, összes kritériumnak megfelelt közhiteles nyilvántartás mintapéldája, • a második az ún. preklasszikus típus, amely esetében a különbségtétel oka a nyilvántartás nem adatszolgáltatási kötelezettségen való alapulása. Klasszikus közhiteles nyilvántartások Durva megközelítéssel a klasszikus típushoz sorolhatók a szakértők által a tanulmány megírása előtt közhitelesnek tekintett nyilvántartások közül a következők: • az orvos-, fogorvostörzs, • a gyógyszerészek nyilvántartása, • a klinikai szakpszichológusok nyilvántartása, • a szakdolgozók nyilvántartása, • a szolgáltatói adattörzs, • a gyógyszer adattörzs, • a TAJ adatbázis, • az orvostechnikai eszközök, gyógyászati segédeszközök állományai, • a digitális aláírások jegyzéke, • az Országos Transzplantációs Nyilvántartás. A tanulmány második részében csupán néhány nyilvántartással foglalkozunk részletesen. Preklasszikus közhiteles nyilvántartások – hipotézis A működési feltételeket biztosító illetve szabályozó erővel bíró, de nem adatszolgáltatáson alapuló nyilvántartások, amelyeknek funkciójukból fakadóan közhitelesnek kell lenniük, nyerték el a ‘preklasszikus közhiteles nyilvántartás’ elnevezést. Közhitelességüket általában valamilyen szintű publikálás, nyilvánossá tétel útján biztosítják, így például közlönyben való megjelenéssel. Ebbe a csoportba sorolhatók: • A különböző szakmai kódrendszerek: • BNO törzs; • OENO törzs; • FNO törzs; • HBCS törzs. • A különböző finanszírozási, besorolási algoritmusok: • Fekvőbetegellátás – aktív (HBCS); • Fekvőbetegellátás – krónikus (KBCS); • Járóbeteg szakellátás (WHO=OENO), • Fogászati ellátás. A HBCS minősítésével kezdetben gondjaink voltak, mivel nem tudtuk könnyen eldönteni, szakmai kódrendszernek vagy inkább finanszírozási algoritmusnak tekintsük. Végül szakértői egyeztetések alapján az a megoldás született, hogy mindkettőnek minősítettük, azaz a HBCS-t egyrészt egy kategorizálási rendszerként kezeltük, másrészt az aktív fekvőbetegellátás finanszírozási, besorolási algoritmusaként egy bővebb kategóriának, amely e minősítésében finanszírozási paramétereket, és besorolási eljárásrendet is tartalmazó rendszer. Ez azt jelenti, kettős funkciót tulajdonítunk a homogén betegségcsoportok szabályrendszerének. Hasonló a helyzet az OENO-val, annyi különbséggel, hogy míg a HBCS szinte kizárólag olyan csoportokat tartalmaz, amely egyúttal finanszírozás alapját is képezi, addig az OENO esetében nem mindegyik OENO tétel jelent egyúttal finanszírozási alapot. Szakértői tárgyalások, egyeztetések során felmerült, hogy a működési engedélyek kiadásának feltételéül szolgáló ún. minimumfeltételeket is a közhiteles nyilvántartásokhoz soroljuk, de ezt a javaslatot végül elvetettük, mivel a működési engedélyek kiadásakor a minimumfeltételek figyelembe vételre kerülnek, tehát egyfajta halmozódást érnénk el, ha önállóan is számba vennénk őket. Fejtörést okozott az egészségügyiépület-nyilvántartás kérdése, esetleges közhitelessé tételének lehetősége, de mivel joghatással nem jár a nyilvántartás, így elvetettük a javaslatot. Ez nem jelenti azt, hogy az Orvos- és Kórháztechnikai Intézet (ORKI) meglévő nyilvántartásai (kataszterei) nem kellene, hogy hitelesek legyenek, mivel az OSAP (Országos Statisztikai Adatfeldolgozási Program) részére szolgáltatnak adatot. A cikk folytatását az IME következő számában olvashatják. IRODALOMJEGYZÉK [1] Dr. Nagy Géza: eHealth Program ismertető, ESKI honlap http://www.eski.hu/eprogram/bemutatkozunk.htm [2] http://www.eski.hu/eprogram/prezentaciok/ekny A szerző bemutatását lapunk III. évfolyam 2. számában olvashatja. IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS 45
