Intézmények:Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ
Évfolyam: XIII. évfolyam
Lapszám:2014. / 2
Hónap:március
Oldal:46-49
Terjedelem:4
Rovat:ÁPOLÁSMENEDZSMENT
Alrovat:ÁPOLÁSMENEDZSMENT
Absztrakt:
Szakirodalmi adatok szerint az ápolók halálattitűdje meghatározó jelentőségű a haldoklók gondozásának minőségének vonatkozásában. A kutatás célja volt az ápolók (N=62) és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők (N=61) halálképének és halálfélelmének vizsgálata. Az eredmények azt mutatták, hogy a halálattitűd vonatkozásában nem mutatható ki szignifikáns különbség a minta két csoportjában (p>0,05), a szakemberek nincsenek felkészülve a haldokló ember és hozzátartozói speciális lelki szükségleteinek kielégítésére.
Angol absztrakt:
Previous research has shown that the attitude of nurses to death greatly affects the quality of care for dying patients. The aim of the study was to investigate the nursesʼ attitudes to death (N=62) and measure their level of fear of death in comparison to a control group (N=61). The control group did not have any medical degree. The results showed that there is no significant difference between the two groups of samples (p> 0.05), professionals are not prepared to provide effective psychological support.
Intézmény: Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ
[1] Polcz Alaine: A halál iskolája, Magvető Kiadó Budapest,1989
[2] Békés V: Ki fél a haláltól?, Kharon, 4 évfolyam, 2000ősz
[3] Hegedűs K. és mtársai: Ápolók ás medikusok halállalés haldoklással kapcsolatos attitűdje, Lege ArtisMedicinae, 2001, 11, (6-7)
[4] Hegedűs K: A nemzetközi hospice mozgalom, Kharon,1988
[5] Zana Á, Hegedűs K: A Neimeyer és Moore-féle Multi -dimenzionális Halálfélelelem skála validálása magyarpopuláción, Akadémia Kiadó, Mentálhigiéné és pszichoszomatika,2006 szeptember
[6] Békés V: A halál iránti attitűd az életkor, a nem és a vallásosságfüggvényében, Kharon, 2003, 1-2
[7] Zana Á, Hegedűs K: A Neimeyer és Moore-féleMultidimenzionális Halálfélelelem skála validálása magyarpopuláción, Akadémia Kiadó, Mentálhigiéné éspszichoszomatika, 2006, szeptember
[8] Zana Á. és mtársai: A halálfélelem, a halál iránti attitűdés a mentális egészség kapcsolatának korosztályosösszehasonlító vizsgálata, LAM, 2008;18(4):319–320
[9] Kolosai és mtársai: és ments meg, Uram, minket a hirtelenhaláltól! 2002, Valóság, 45 (2)
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Halálszemlélet és halálfélelem az ápolásban Oláh Mónika, Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Pszichiátriai Klinika Szakirodalmi adatok szerint az ápolók halálattitűdje meghatározó jelentőségű a haldoklók gondozásának minőségének vonatkozásában. A kutatás célja volt az ápolók (N=62) és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők (N=61) halálképének és halálfélelmének vizsgálata. Az eredmények azt mutatták, hogy a halálattitűd vonatkozásában nem mutatható ki szignifikáns különbség a minta két csoportjában (p>0,05), a szakemberek nincsenek felkészülve a haldokló ember és hozzátartozói speciális lelki szükségleteinek kielégítésére. Previous research has shown that the attitude of nurses to death greatly affects the quality of care for dying patients. The aim of the study was to investigate the nursesʼ attitudes to death (N=62) and measure their level of fear of death in comparison to a control group (N=61). The control group did not have any medical degree. The results showed that there is no significant difference between the two groups of samples (p> 0.05), professionals are not prepared to provide effective psychological support. BEVEZETÉS Az elmúlt évszázadok során a társadalom halálhoz, haldokláshoz való viszonyulása jelentős mértékben átformálódott. A világháborúk és a média hatására megbomlott az élet és a halál természetes egysége, korunk emberideálja a csinos, szép, egészséges, produktív fiatal lett, a halál pedig irracionálissá, tömegessé, kiszámíthatatlanná vált. Mindezek a halállal kapcsolatosan félelmet indukáltak, melynek hatására a halálhoz való eleve ambivalens viszonyulásunk az elfojtás, a tagadás, az áthárítás rendszerével terhelődött, melyet az is bizonyít, hogy míg néhány évtizeddel ezelőtt az emberek otthon születtek és otthon is haltak meg családjuk körében, napjainkban a születés és a haldoklás, meghalás látványa is intézeti körülményekhez kötődik [1, 2]. Mára már a haldoklók kétharmada kórházban hal meg annak ellenére, hogy az emberek 60%-a életének utolsó szakaszát otthonában, családja és barátai körében szeretné eltölteni [3]. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább tért hódít a haldokló betegek komplex ellátásával foglalkozó, életminőségük javítását célzó hospice-mozgalom, amely lehetővé teszi a családtagok aktív részvételét a haldokló beteg ellátásában, megkönnyítve számukra a betegség és a gyász terheinek viselését. A mai modern hospice gondozás jelenlegi formája 46 IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS Angliában alakult ki. Dr. Cicely Saunders irányításával nyílt meg az első olyan intézmény, amely a Tender Living Care – a haldoklók szerető, szelíd ellátása – elvei szerint szervezte meg e betegek ellátását, a családtagok bevonásával. Ezen alapelveket követte a haldoklók házait megalapító Elisabeth Kübler-Ross és a haldoklók gondozására rendeket alapító Kalkuttai Teréz anya is. Hazánkban a hospice szemléletű ellátás 1991-ben, a Polcz Alaine által vezetett Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával jelent meg [4]. A haldokló betegek ellátása speciális felkészültséget igényel az őket gondozó ápolószemélyzettől, hiszen a kórházi ellátás során a halállal való szembesülés az egészségügyi team számára elkerülhetetlen. CÉLKITŰZÉSEK, HIPOTÉZISEK Mivel az ápolók számára a haldokló betegek ápolása jelenti a legfőbb stresszforrást, továbbá az emberek szenvedésével, halálával való szembesülés okozta lelki terhelés feltehetőleg befolyásolja az ápolók személyiségének alakulását, valamint a betegeikkel való kapcsolatukat, kutatásomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az ápolói hivatás gyakorlása hogyan befolyásolja a halálfélelem mértékét, valamint a halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdök formálódását. Feltételeztem egyrészt, hogy a halálfélelem szintje alacsonyabb az ápolók körében, mint az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők körében, és hogy az ápolók elfogadóbb attitűdökkel rendelkeznek a halállal, haldoklással kapcsolatosan, mint az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők. Feltételeztem továbbá azt is, hogy az emberek véleménye szerint a haldokló betegek ápolása során elsődleges szempont a haldokló beteg emberi méltóságának megőrzése. VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZEREK Vizsgálatomban 62 ápoló és 61 egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy vett részt kényelmi mintavétel alapján. A vizsgálat során kizárásra kerültek a hospiceban dolgozók. Az ápolók átlagéletkora 37 év volt, az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezőké pedig 39 év. Az ápolói minta tagjai 59 nő és 3 férfi volt, az egészségügyi végzettséggel nem rendelkező minta pedig 22 férfit és 39 nőt foglalt magába. Iskolai végzettségüket tekintve a többség mindkét csoportban középfokú végzettséggel rendelkezett, felsőfokú végzettsége 8 ápolónak és 6 egészségügyi végzettséggel nem rendelkezőnek volt (1. ábra). MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT 1. ábra A vizsgált minta iskolai végzettség szerinti megoszlása (N=123 fő) Az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők között munkájukat, beosztásukat tekintve akadt pedagógus, segédmunkás, tűzoltó, sőt kémikus is. Az ápolói minta adott osztályon eltöltött munkaideje néhány hónaptól 35 évig terjedt. Vizsgálatom módszere az írásbeli kikérdezés volt, melynek eszközéül két önkitöltős, anonim, önállóan összeállított kérdőívet használtam, melyek a Neimeyer és Moore féle Multidimenzionális halálfélelem skálával kerültek kiegészítésre, ami 42 állítást rendez 8 faktorba és a halálfélelem szintjének, valamint összetevőinek megállapítására szolgál [5]. Az adatok elemzése az SPSS 17.0 statisztikai programmal történt, kereszttábla elemzéseket végeztem χ2 statisztikai próbákkal, valamint kétmintás t próbákat. EREDMÉNYEK A kapott eredmények tükrében vizsgálatom első hipotézise, mely szerint a halálfélelem szintje alacsonyabb az ápolók körében, mint az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők körében, – nem igazolódott. 2. ábra A halál fogalma által kiváltott érzések a vizsgált mintában (N=123 fő) A halálfélelemmel kapcsolatosan elsőként azt vizsgáltam, hogy a halál fogalma milyen érzéseket vált ki a vizsgált minta tagjaiból. Ebben a tekintetben szignifikáns különbség nem volt kimutatható az ápolók és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők csoportja között (p=0,478). A kitöltők majdnem fele mindkét csoportban kismértékű szorongást érez, ha a halálra gondol (2. ábra). A továbbiakban felmértem a minta halálfélelmének szintjét egy 1-től 10-ig terjedő numerikus skála segítségével is, amelyben az „1” azt jelentette, hogy egyáltalán nem fél a haláltól, a „10” pedig azt, hogy retteg, irtózik. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy szignifikáns különbség nincs a két csoport halálfélelmének szintje között sem (p=0,140), az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők átlagpontszáma 4,52, míg az ápolóké alig több, mint 5,08 pont volt a numerikus skálán. A halálfélelem szintjének feltárása mellett fontosnak tartottam megvizsgálni azt is, hogy a csoportok halálfélelme milyen összetevőkből áll. Ennek mérése a Neimeyer és Moore féle Multidimenzionális Halálfélelem skála alkalmazásával történt, melynek érdekessége, hogy fordítva mér, tehát az alacsonyabb pontszám jelöli a magasabb halálfélelmet. Az eredmények szerint szignifikáns különbség az egyes összetevőkre vonatkozó pontszámok tekintetében nem volt kimutatható a vizsgált mintában (p>0,05), továbbá megállapításra került az is, hogy a hozzátartozók elvesztésére vonatkozó pontszámok a legalacsonyabbak mindkét csoportban, ami azt jelenti, hogy ez az, amitől a leginkább félnek a halállal kapcsolatosan (3. ábra). Vizsgálatom következő hipotézise szerint az ápolók elfogadóbb attitűdökkel rendelkeznek a halállal, haldoklással 3. ábra A halálfélelem szintje a vizsgált mintában (N=123 fő) IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 47 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT kapcsolatosan, mint az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők. Ezen hipotézisem sem igazolódott. A vizsgált minta attitűdjeire vonatkozóan elsőként feltártam azt, hogy mit jelent a vizsgált minta tagjai számára a békés, méltóságteljes elmúlás. E tekintetben szignifikáns eltérést mutattak a vizsgálat eredményei (p<0,05). Míg az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők szerint a halál békés, ha gyorsan és hirtelen következik be, továbbá intézeti körülmények között, addig az ápolók inkább azt tartják méltóságteljesnek, ha otthon, hozzátartozók körében következik be, és ha a haldoklás rövid ideig tart (4. ábra). Kíváncsi voltam továbbá arra is, a vizsgált minta tagjai önmaguk számára milyen típusú halált tartanak a leginkább jónak. Szignifikáns különbség ebben a tekintetben már nem volt kimutatható a két csoport attitűdjeinek vonatkozásában (p=0,308). Mindkét csoport a gyorsan és hirtelen bekövetkező halált tartja inkább jónak, kevés azonban azok száma, akiknek fontos, hogy fel tudjanak készülni a halálra (5. ábra). Vizsgálatom utolsó hipotézise, amely úgy hangzott, hogy az emberek véleménye szerint a haldokló beteg ápolása során elsődleges szempont az emberi méltóság megőrzése, igazolódott. Habár a haldokló beteg ápolásával kapcsolatosan sem volt kimutatható szignifikáns eltérés a vizsgált minta attitűdjeinek vonatkozásában (p=0,180), az emberi méltóság megőrzését mindkét csoport fontosabbnak tartotta a haldokló beteg szenvedést okozó tüneteinek enyhítésénél is (6. ábra). Összegzésként elmondható, hogy első két hipotézisem elvetődött, a harmadik azonban igazolást nyert, ily módon kijelenthető, hogy az emberek a haldokló beteg ápolása során az emberi méltóság megőrzését tartják a leginkább fontosnak. 5. ábra A békés, méltóságteljes elmúlásra vonatkozó attitűdök a vizsgált mintában (N=123 fő) 6. ábra A saját halálra vonatkozó attitűdök a vizsgált mintában (N=123 fő) KÖVETKEZETÉSEK Várakozásaimmal ellentétben szignifikáns eltérések nem voltak kimutathatóak az ápolók és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők halálfélelmének szintje és a halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdjeik vonatkozásában sem. Ezért kijelenthető, hogy az ápolók nincsenek felkészülve a haldokló beteg és családja speciális lelki szükségleteinek kielégítésére, e tekintetben tehát laikus szinten végzik feladataikat. Kutatási eredményeim összhangban vannak a megelőző kutatások eredményeivel. 4. ábra A halálfélelem összetevői a vizsgált mintában (N=123 fő) 48 IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Az attitűdformálás szükségességét támasztják alá azon vizsgálatok is, amelyekben az ápolók, orvostanhallgatók halálfélelmének és a haldoklógondozás minőségének öszszefüggéseit vizsgálták. Ezen eredmények szerint a megkérdezettek 50%-a mind önmaguk, mind a haldoklók számára a hirtelen, gyors halált tartják a legjobbnak és csupán 15-25%-uk szeretne olyan halált, amire fel lehet készülni. Ezzel összefüggésben azt is megállapították, hogy a mintában szereplő ápolók 44,9%-a és az orvostanhallgatók 67,7%-a nem találkozott még élete során méltóságteljes, békés halállal. Ugyanakkor azok, akik már voltak tanúi a békés haldoklásnak, kevésbé félnek saját haláluktól, továbbá akik megtapasztalták annak segítő erejét azok feltehetőleg jobban fognak törekedni a lehetőségeikhez mérten megteremteni a békés haldoklásnak megfelelő körülményeket [3]. Az attitűdformálás az ápolóképzés hozzájárulása nélkül nem képzelhető el, szükséges a haldokló betegek gondozásával kapcsolatos ismeretek magasabb óraszámban történő oktatása. A betegellátó intézményekben továbbá be kellene vezetni a hospice szemléletű ellátási formát, hogy a haldokló ne érezze egyedül magát utolsó óráiban. A tárgyi feltételeket azonban meg kell teremteni ehhez az ellátási formához, pl. kegyeleti szobákat kellene létesíteni, amellett, hogy a személyzet szemléletformálását is előtérbe kell helyezni. Az egészségügyi team tagjai számára ennek megvalósulása érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a haldokló betegekkel való kommunikációval kapcsolatos tanfolyamokat végezhessenek, önismereti csoportokba járhassanak és emellett rendszeresen vegyenek részt a burnout elleni tréningeken, szuperviziókon is. IRODALOMJEGYZÉK [1] Polcz Alaine: A halál iskolája, Magvető Kiadó Budapest, 1989 [2] Békés V: Ki fél a haláltól?, Kharon, 4 évfolyam, 2000 ősz [3] Hegedűs K. és mtársai: Ápolók ás medikusok halállal és haldoklással kapcsolatos attitűdje, Lege Artis Medicinae, 2001, 11, (6-7) [4] Hegedűs K: A nemzetközi hospice mozgalom, Kharon, 1988 [5] Zana Á, Hegedűs K: A Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelelem skála validálása magyar populáción, Akadémia Kiadó, Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 2006, szeptember [6] Békés V: A halál iránti attitűd az életkor, a nem és a vallásosság függvényében, Kharon, 2003, 1-2 [7] Zana Á, Hegedűs K: A Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelelem skála validálása magyar populáción, Akadémia Kiadó, Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 2006, szeptember [8] Zana Á. és mtársai: A halálfélelem, a halál iránti attitűd és a mentális egészség kapcsolatának korosztályos összehasonlító vizsgálata, LAM, 2008;18(4):319–320 [9] Kolosai és mtársai: és ments meg, Uram, minket a hirtelen haláltól! 2002, Valóság, 45 (2) A SZERZŐ BEMUTATÁSA Oláh Mónika 2010-ben Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán szerzett BSc diplomát, amelyet a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán MSc fokozattal egészített ki 2012-ben. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Doktori Iskola, PhD hallgatója. 2012-ig a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott, 2012. februártól szintén Szegeden, a Pszichiátriai Klinikán okleveles ápoló. Tudományos munkáiban a halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdökkel és az ápolási adminisztráció kérdéseivel foglalkozott. XVI. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia XI. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferencia 2014. szeptember 11-13. Helyszín: Balatonfüred, Flamingó Wellness Hotel IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 49
