IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Innováció az egészségügyi szakdolgozó képzésben: Az infokommunikációs technológia létjogosultsága

  • Cikk címe: Innováció az egészségügyi szakdolgozó képzésben: Az infokommunikációs technológia létjogosultsága
  • Szerzők: Dr. Balogh Zoltán, Kormos Ágnes, Kozma Borbála, Dr. Buda András
  • Intézmények: Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Semmelweis Egyetem, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar
  • Évfolyam: XV. évfolyam
  • Lapszám: 2016. / 5
  • Hónap: június
  • Oldal: 15-19
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT
  • Alrovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT

Absztrakt:

A 21. századi technológia sok más megoldás mellett új lehetőségeket teremt az egészségügyi szakdolgozó képzés gazdagításához is. A folyamat azonban meglehetősen összetett, tudatosság és nagy összefogás kell a változtatáshoz. Ugyanakkor minden lehetőség megvan a sikeres induláshoz, különösen, ha ismerjük azokat, akiknek a képzéseket szánjuk. Az egészségügyi szak dolgozók infokommunikációs technológiához (IKT) való viszonyának vizsgálata az egyik szükséges lépés ahhoz, hogy képet nyerjünk az innovatív oktatás helyéről a szak- és továbbképzésben. Olyan alapokkal rendelkezünk ehhez, melyekre bátran építkezhetünk: az egészségügyi szakdolgozók IKT-affinitás és attitűd szempontjából életkortól, iskolai végzettségtől, munkakörtől függetlenül készen állnak az innovatív oktatás befogadására [1].

Angol absztrakt:

The 21 st -century technology creates new opportunities for improvement of healthcare practitionersʼ education. Itʼs a complex process, requires consciousness and great collaboration, but opportunity is given to become successful if we know those whom we intend to provide the training. Getting an overview of healthcare practitionersʼ relation to infocommunication technology (ICT) is a necessary first step to measure to what extent innovation is present in their education and training. We have a good basis to build on, in terms of ICT-affinity and attitude healthcare practitioners are ready to embrace innovative education regardless of age, level of education and position.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
ÁPOLÁS MENEDZSMENT Innováció az egészségügyi szakdolgozó képzésben: Az infokommunikációs technológia létjogosultsága Kozma Borbála1, Kormos Ágnes2, Dr. Buda András3, Dr. Balogh Zoltán1 1 Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, 2 Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, 3 Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar A 21. századi technológia sok más megoldás mellett új lehetőségeket teremt az egészségügyi szakdolgozó képzés gazdagításához is. A folyamat azonban meglehetősen összetett, tudatosság és nagy összefogás kell a változtatáshoz. Ugyanakkor minden lehetőség megvan a sikeres induláshoz, különösen, ha ismerjük azokat, akiknek a képzéseket szánjuk. Az egészségügyi szakdolgozók infokommunikációs technológiához (IKT) való viszonyának vizsgálata az egyik szükséges lépés ahhoz, hogy képet nyerjünk az innovatív oktatás helyéről a szak- és továbbképzésben. Olyan alapokkal rendelkezünk ehhez, melyekre bátran építkezhetünk: az egészségügyi szakdolgozók IKT-affinitás és attitűd szempontjából életkortól, iskolai végzettségtől, munkakörtől függetlenül készen állnak az innovatív oktatás befogadására [1]. The 21st-century technology creates new opportunities for improvement of healthcare practitionersʼ education. Itʼs a complex process, requires consciousness and great collaboration, but opportunity is given to become successful if we know those whom we intend to provide the training. Getting an overview of healthcare practitionersʼ relation to infocommunication technology (ICT) is a necessary first step to measure to what extent innovation is present in their education and training. We have a good basis to build on, in terms of ICT-affinity and attitude healthcare practitioners are ready to embrace innovative education regardless of age, level of education and position. ternethez, a mobil eszközökhöz, a számítógépekhez, közösségi oldalakhoz, másrészt pedig magához a tanuláshoz. Azt, hogy ez a viszony milyen, nem elsősorban az életkor, az iskolázottság vagy a munkakör határozza meg. Léteznek internetező nagymamák, okostelefont használó kétkezi munkások, számítógépet használó beosztottak, és folyamatosan szereznek mindannyian különböző ismereteket akár szervezett képzés keretében, akár önállóan. A lehetőségeket, a hozzáférést természetesen már befolyásolják a különböző társadalmi tényezők, de magát a hozzáállást alapvetően nem ezek határozzák meg. Ez az állítás akkor is igaz lesz, ha a különböző korosztályú, eltérő végzettségű, különböző beosztásban dolgozók történetesen egészségügyi szakdolgozók. Mégis, ha az infokommunikációs technológiáról esik szó, az egészségügyben általános nézet, hogy az a fiataloknak, a diplomásoknak, a vezetőknek, illetve leginkább az orvosoknak való. Ha ez így volna, az az egészségügyi szakdolgozói korfát, illetve képesítési görbét és hierarchiát ismerve gyakorlatilag azt jelentené, hogy az innovatív oktatás a sokaság csak egy igen szűk rétegét érint(het)né. Vagyis nem feltételezünk olyan mértékű keresletet, melyhez kínálatot volna érdemes igazítani. Ez azért jelent problémát, mert megakadályozza a témában való továbbgondolkodást, így nem kapnak lehetőséget a megalapozatlan előfeltételezések miatt kizárt csoportok, ezáltal – mintegy önrontó körként – nem is aknázható ki a bennük rejlő potenciál. Márpedig „az IKT-eszközök sokaságában mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, ami innovációra és szemléletváltásra ad lehetőséget” [3]. CÉLKITŰZÉS BEVEZETŐ Az infokommunikációs technológia olyan befolyásoló tényező a XXI. században, mely erőteljesen jelen van az emberek mindennapjaiban, így tanulási és munkafolyamataikban is [2]. A kor lehetőségei és kihívásai ezen a területen is megváltoztatják, átformálják szokásaikat, igényeiket. Éppen ezért érdemes felülvizsgálni, hogy melyek a legmeghatározóbb jellemzők, annak érdekében, hogy az átadni kívánt ismeretek elérjék a célcsoportot és befogadhatók legyenek számukra, vagyis hogy az oktatási cél minél jobban megvalósulhasson. A mindennapi életben azt látjuk, hogy az infokommunikációs technológia eszközeivel a társadalom minden rétege találkozik, és mindenki viszonyul valahogy egyrészt az in- IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY Jelen vizsgálattal szeretnénk az egészségügyi szakdolgozó képzés és továbbképzés jelenéről és jövőjéről való gondolkodás folyamatába egy olyan alapelemet illeszteni, melyre minden további épül; képet kívánunk rajzolni arról a szakmai és társadalmi közegről, melynek a jövőbeni – IKTs lehetőségeket is alkalmazó – képzéseket szánjuk. Célunk továbbá, hogy eloszlassunk néhány (tév)hitet, és feltárjuk azon elemeket, melyek valójában meghatározzák az egészségügyi szakdolgozók infokommunikációs technológiához és tanuláshoz való viszonyát. A vizsgálat arra tesz kísérletet, hogy az infokommunikációs eszközökhöz, illetve innovatív oktatáshoz való viszonyt felmérje. Arra vagyunk kíváncsiak, milyen jellemzőkkel állunk szemben, milyen építőkövek állnak rendelkezésre, melyekre a további gondolkodást alapozhatjuk. XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2016. JÚNIUS 15 ÁPOLÁS MENEDZSMENT ALKALMAZOTT MÓDSZER A Semmelweis Egyetem betegellátásban alkalmazott szakdolgozói körében végzett pilot vizsgálat saját kérdőíves felméréssel történt. Az intézmény nagy dolgozói létszáma, széles szakmai spektruma és mind földrajzilag, mind szakmailag központi elhelyezkedése miatt a vizsgált populáció megfelel a kutatási céloknak. A minta az intézmény egészének csaknem 10%-át teszi ki, mely az összlétszámra vetített korosztályos megoszlás és iskolai végzettség szerint reprezentatív. Az adatbázisban [5] szereplő 37 egyetemi intézet közül 22 felelt meg a beválasztási kritériumoknak, így a vizsgált populáció 2150 fő lett. A rétegzett mintaválasztást követően megkérdezett 217 főtől 203 kitöltött kérdőív érkezett vissza, melyből adattisztítás után 201 volt részben vagy teljes egészében értékelhető. A téma sajátosságából eredően az online kitöltés torzíthatta volna eredményeinket. Ennek elkerülése érdekében a kérdőívet a megkérdezettek papír alapon töltötték ki, így küszöbölve ki az online változat – mint felmérési technika – várhatóan torzító hatását. Így sikerült biztosítani, hogy a vizsgált mintában kellő számban és arányban képviseltethessék magukat azok is, akiktől az infokommunikációs technológia alkalmazása bármilyen szempontból távolabb áll vagy akadályba ütközik. A vizsgálat több részből állt, ezen belül az infokommunikációs technológiához való viszony felmérésének alapja egy másik, folyamatban lévő kutatás 20 kérdésből álló online kérdőív papír alapú adaptációja, 2 saját kérdéssel kibővítve. Az intelemetrikus számnak nevezzük a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetnél kifejlesztett mérőeszközt, amely „az internethez történő viszonyulás vizsgálatára, mely nem a kognitív és mentális állapot, hanem a gyakorlati tevékenységek elemzésén alapul” [4]. A kérdőív magas kitöltési aránya (94%) mutatja mind a téma aktualitását, mind a téma iránti érdeklődést, de akár a mérőeszköz használhatóságát is a megkérdezettek számára. EREDMÉNYEK A kutatás eredményei a Semmelweis Egyetem betegellátásban jelenleg alkalmazott egészségügyi szakdolgozóira nézve életkor és végzettség szempontjából reprezentatívnak tekinthetők. Kiderült, hogy az internethasználatot illetően a vizsgált populáció követi, sőt meghaladja az OECD felmérésekben tükröződő trendet [6], hiszen a megkérdezettek 90%-ának van internet hozzáférése. A minta 68%-a korlátlan hozzáféréssel rendelkezik, és 93%-uk egynél több helyen csatlakozik az internetre. Alapvetően az otthoni internethasználat a legjellemzőbb (81%), de a munkahelyen (71%) és mobil eszközön (49%) is gyakori. A megkérdezettek közel harmada (32%) szinte teljes körűen (90-100%ban) használja az internetet munka és tanulás során, de a legalább 30%-os használat szinte mindenkire (89%) igaz. A minta infokommunikációs eszközhasználat iránti affinitásának megítélésére részben az intelemetrikus szám ad alapot, mely az internethasználat mértéke szerint csoportosítja a felmérésben résztvevőket (1. ábra). 16 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 1. ábra A Semmelweis Egyetem egészségügyi szakdolgozói vizsgálati mintájának intelemetrikus szám alapján képzett csoportjainak megoszlása Fentiek alapján a vizsgált mintáról megállapítható [4], hogy legnagyobb részben (54%) kezdő – az internetet különböző területeken gyakran használja, nem zárkózik el teljesen az online léttől -, egyötöd részben (21%) haladó – az internetet széles körben rendszeresen használja, kommunikációjában, személyes kapcsolattartásában, informálódásában jelentős szerepet játszik. Kis részben (5%) behálózott – nagyon gyakran, sokféle tevékenységhez, intenzíven használja az internetet -. Az innovatív oktatás lehetőségei szempontjából releváns IKT-affinitás vizsgálatához az intelemetrikus szám meghatározásához alkalmazott kérdéssorból érdemes kiemelni négy kérdést, melyekből többek között az alábbiak derülnek ki (2. ábra): • A megkérdezettek döntő többsége (90%) átlagosan naponta – ebből mintegy kétharmaduk (65%) naponta többször is – ellenőrzi, hogy érkezett-e e-mailje. • A megkérdezettek döntő többsége (92%) naponta legalább egy – ebből csaknem kétharmad részben (60%) egynél több – órát tölt aktívan az interneten. • A megkérdezettek jelentős része (81%) naponta legalább egy órát tölt közösségi oldalakon. • A megkérdezettek csaknem fele (42%) legalább egy – ebből csaknem kétharmad részben (62,5%) egynél több – órát tölt hetente internetes játékkal. Az infokommunikációs eszközökhöz való viszony az ezekkel való tanuláshoz megfelelőnek tekinthető, amennyiben az alábbi feltételek (alapkritériumok) egyszerre teljesülnek: intelemetrikus szám szerint legalább kezdő besorolás; internet elérhető; internethasználat munkához vagy tanuláshoz legalább 30%-ban; e-mail ellenőrzése naponta legalább egyszer; aktív internetezés átlagosan naponta legalább egy órában. A vizsgált mintában az alapkritériumoknak 68% (n=135 fő) felel meg. Az infokommunikációs eszközökkel való tanulásra ezen belül kimondottan rátermettnek tekinthető, akinél az alapkritériumokon felül egyszerre érvényesül, hogy közösségi oldalakon aktív; online játékokat játszik; online videót néz. Az alapkritériumoknak megfelelők (n=135 fő) közül a plusz kritériumoknak 41% (n=55 fő) felel meg, ami a vizsgált minta 28%-a (3. ábra). Az infokommunikációs XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2016. JÚNIUS ÁPOLÁS MENEDZSMENT 2. ábra Az internethasználat jellegzetességei (egészségügyi szakdolgozók, Semmelweis Egyetem 2016) 3. ábra Az infokommunikációs eszközökkel való tanuláshoz hiányzó alapkritériumok (egészségügyi szakdolgozók, Semmelweis Egyetem 2016) eszközökkel való tanuláshoz fejlesztendő az ezekhez való viszony, amennyiben az alapkritériumok nem mind teljesülnek, vagyis az alábbi feltételek közül legalább egy fennáll: intelemetrikus szám szerint óvatos besorolás; a hozzáférés erősen korlátozott vagy nincs; az internethasználat munkához vagy tanuláshoz 30%-nál kisebb mértékű; e-mail ellenőrzése nem történik naponta; az aktív internetezés ideje nem éri el a napi átlagosan egy órát. Az innovatív oktatás lehetőségei szempontjából ígéretes, hogy – egy azonos mérőeszközzel vizsgált 4048 fős mintával összevetve [4] – a kérdezettek az átlagosnál többet használják levelezésre az internetet, többet játszanak, és a szabadidő szervezéséhez is előszeretettel fordulnak az internethez. Az infokommunikációs eszközök használata és az életkor összefüggését más-más megközelítésből vizsgálva is minden felmérésből az derül ki, hogy az IKT-affinitás nem életkor függvénye (4. ábra). Ez az intelemetrikus szám alapján is megfogalmazásra került – „Az eredmények ismételten igazolják, hogy az internet, az ott fellelhető különböző megoldások alkalmazása nem kortól függ, a társadalom tagjainak ilyen típusú felosztása nem megfelelő, a klasszikus nemzedék elméletek felett eljárt az idő” [4]. Ezt a megállapí- IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY tást a közszolgálati képzésfejlesztés során nyert adatok is megerősítették [7]. 4. ábra Az infokommunikációs eszközökhöz való affinitás életkor függvényében (egészségügyi szakdolgozók, Semmelweis Egyetem 2016) Az itt bemutatott pilotból kiderült továbbá, hogy az infokommunikációs technológiához való viszonyt az iskolai végzettség és a munkakör, beosztás sem befolyásolja (5. ábra). XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2016. JÚNIUS 17 ÁPOLÁS MENEDZSMENT 5. ábra Az infokommunikációs eszközökhöz való affinitás iskolai végzettség és beosztás függvényében (egészségügyi szakdolgozók, Semmelweis Egyetem 2016) KÖVETKEZTETÉSEK • • • A pilot vizsgálat mintájában igazolódott, hogy: az internethasználat és ezen belül a mobil eszközök használata az OECD átlagot is meghaladóan elterjedt a vizsgált egészségügyi szakdolgozók körében; az infokommunikációs eszközökhöz való viszony az ezeken való tanuláshoz nagyobb részt (68%-ban) megfelelő, a vizsgált minta 28%-ban pedig egyenesen rátermettnek bizonyult; az infokommunikációs eszközökhöz való viszony egyértelműen nem függ sem az életkortól, sem az iskolai végzettségtől, sem pedig a munkakörtől, beosztástól. Összességében elmondható, hogy az egészségügyi szakdolgozók alapvetően ugyanúgy készen állnak az infokommunikációs technológia és az ehhez kapcsolódó innovatív módszertan integrálására a képzésben, mint például a számos szociológiai szempontból hasonló pedagógus és köztisztviselői társadalom. Mivel a képzési, továbbképzési rendszerek között is számos hasonlóság van, a közoktatásban és a közszolgálatban megvalósuló innovációkból sok minden átemelhető, a módszertan fejlesztésében akár együttműködésre is nyílhat mód. „…az IKT eszközök használatát talán nem is IKT képzésekkel érdemes feltétlenül kezdeni, hanem azon lehet hasznos elgondolkodni, hogy mit is tartunk fontosnak a saját hivatásunkban. Ha tanítani szeretnénk, akkor sem zárjuk ki az IKT-t az óráról, csak más eszközökhöz nyúlunk majd szívesen. Ha inkább a tanulás támogatását tűzzük ki célul, az IKT eszközök valóban csak eszközök lesznek, és értelmet csak a 21. századi pedagógia elveit támogatva nyernek” [8]. Az innovatív oktatás nem a jövő, hanem már jó ideje a jelen. Egy szakma vonzereje és megtartó ereje, a felzárkózás – kritikus fogalmak az egészségügyben! – múlik azon, hogy ezt ágazati irányítási, szakmai, képzési, munkáltatói és egyéni (akár tanulói, akár oktatói) szinten tudomásul vesszük-e. Az egészségügy csak egy a sok terület közül, melyet ma Magyarországon érint ez a (kényszer)helyzet, érdemes lenne tehát a képzési innovációban érintett más területekkel – köznevelés, közigazgatás, egyéb állami és vállalati szféra stb. – együttműködve, kapcsolatfelvétellel, tapasztalatcserével áthidalni a kezdeti nehézségeket. A feladat minden terület 18 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY előtt ugyanaz, ez azonban nem egyértelmű az eltérő szakértelem, megközelítés és adottságok miatt. Vegyünk részt közös fórumokon, kezdeményezzünk közös projekteket, vegyünk részt közösen pályázatokon, hogy kiderüljön, miben tudjuk támogatni egymás fejlődését, tanuljunk egymás hibáiból, és építsük be egymás jó gyakorlatait. Az egészségügyi szakdolgozók számára rengeteg kötelező és szabadon választható e-képzés elérhető már számos szakmai oldalon. Ugyanakkor ezek ismertsége és kihasználtsága elmarad a várttól, jóllehet a célcsoport alkalmasnak bizonyul arra, hogy részt vegyen ezeken a képzéseken. Sokan talán fel sem figyelnek például az „e-learning” szóra, idegensége miatt nem gondolják, hogy nekik szól, rájuk vonatkozik. Az IKT-hoz való viszony fejlődésével az e-learning kultúra is egyre javul, ugyanakkor a célcsoport tapasztalatilag egyre heterogénebbé válik, vagyis egyszerre kell megfelelni az IKT-ban járatos és járatlanabb tanulónak nemcsak a tananyagok szintjén, hanem szervezési és promóciós szinten is. Saját szintjén szólni kell ahhoz is, aki rutinosan használja az IKT-eszközöket, és otthonosan mozog az online világban, ugyanakkor fokozatosan szoktatni kell hozzájuk azt is, aki korábban nem találkozott ezekkel, vagy a mindennapokban kevésbé van alkalma ismerkedni velük. Az IKT-hoz való viszony és az e-learning támogatása munkáltatói szinten oda vezet, hogy a képzések számára kevesebb költséggel, kevesebb távolléttel és hatékonyabban megvalósulhatnak, belátható, hogy érdekeltté válik a fejlesztésben. Ehhez az is kell, hogy a munkáltatók – továbbá a munkahelyi vezetők, illetve maguk a beosztottak is – belássák, hogy az IKT-használat és az e-learning nem csak – az egészségügyben sajnos arányaiban ritka – fiatal, magasan képzett és vezető beosztású szakdolgozók kiváltsága, hanem ennél nagyságrendekkel szélesebb kört érint, csaknem lefedve a teljes célcsoportot. Ha ezt a „falat” sikerül lebontani, az egészségügyi szakdolgozók számára is megnyílhat az út az innovatív képzések előtt. Első lépésben tehát az előítéleteket kell eloszlatni, majd pedig jöhet a támogatás (megfelelő IT infrastruktúra biztosítása – videó és hanganyagok megnyitására alkalmas asztali számítógépek, mobil eszközök, internet hozzáférés – akár a munkahelyen, akár például egy adott képzés idejére, otthoni használatra), valamint a képzésben való részvétel pozitív megerősítése menedzsment eszközökkel. XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2016. JÚNIUS ÁPOLÁS MENEDZSMENT IRODALOMJEGYZÉK [1] Kozma B: Blended learning: e-learning a magyarországi egészségügyi szakdolgozó képzésben (Diplomamunka), Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, 2016 [2] Magyarország Kormánya: Köznevelés-fejlesztési stratégia (2. melléklet a /2013. számú kormány-előterjesztéshez), 2014, page 3. http://20102014.kormany.hu/ download/d/72/21000/k%C3%B6znevel%C3%A9s%20 fejl%20strat.pdf (megtekintés: 2016.03.17.) [3] Molnár, Gy: Az IKT-val támogatott tanulási környezet követelményei és fejlesztési lehetőségei, Szakképzési Szemle, 2008, 24(3), 257-278. [4] Buda, A.: Az internetfüggőség mérőszáma – az intelemetrikus szám. XXI. Multimédia az oktatásban és II. IKT az oktatásban konferencia. Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka, 2015, 266-271. [5] Semmelweis Egyetem Emberierőforrás-gazdálkodási Főigazgatóság 2016 februári adatai [6] Organisation for Economic Co-operation and Development: First Results from the Survey of Adult Skills: The skills needed for the 21st century, 2013.10.08., OECD Skill Outlook 2013, doi: 10.1787/9789264204256-en. http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/ oecd/education/oecd-skills-outlook-2013/social-andeconomic-context_9789264204256-5-en#page1 (megtekintés: 2016.03.17.) [7] Nemzeti Közszolgálati Egyetem: Elektronikus képzési és távoktatási anyagok készítése: Kvantitatív és kvalitatív adatfelvételek lefolytatása az elektronikus továbbképzési programok igényfelméréséhez és hatásvizsgálat-elemzéséhez kapcsolódóan (kutatási zárójelentés), 2014. jún. 28. [8] Prievara, T.: A 21. századi tanár, 2015. Budapest: Neteducatio Kft. A SZERZŐK BEMUTATÁSA Kozma Borbála 2004-ben szerzett diplomát a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, ápoló szakon, jelenleg ugyanitt végzős mesterszakos hallgató. 2003 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán, kezdetben intenzív osztályos ápoló volt, majd a járóbeteg ellátó egység vezetőasszisztense, jelenleg a Klinika és a Semmelweis Szimulációs Központ oktatási menedzsere. Legfőbb érdeklődési területe az IKT alkalmazhatósága a betegellátásban és az oktatásban, munkahelyén számos online rendszer (betegelőjegyzés, betegelégedettség mérés, hallgatói jelenlét nyilvántartás, hallgatói elégedettség mérés, e-learning tananyag- és kurzusfejlesztés) kidolgozása és működtetése fűződik a nevéhez. Betegellátásban jelenleg az elektronikus lázlap rendszer és a telemedicina foglalkoztatja, oktatásban blended kurzusok létrehozásán dolgozik, az innovatív oktatásban különösen érdekli a tükrözött osztályterem (flipped classroom) modell és a gamification (játékosítás). Kormos Ágnes 1984-ben szülésznői végzettséget szerzett, majd aneszteziológiai szakasszisztensként dolgozott huszonkét évig. 2005-ben végzett diplomás ápoló szakon a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Ka- rán, majd 2008-ban az Egészségtudományi Karon egészségügyi szakmenedzser diplomát szerzett. 2006-2010 között a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika vezető ápolója, 2010-től a Semmelweis Egyetem ápolási igazgatója. 2015-től a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesületének középmagyarországi régió vezetője. Dr. Buda András végzettsége szerint matematika, ábrázoló geometria, számítástechnika-szakos középiskolai tanár, 1992-től dolgozik a felsőoktatásban. Jelenleg intézetigazgató-helyettes a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetében, korábban különböző középiskolákban, illetve a Matematika és Ábrázoló geometria tanszéken is oktatott. Elsősorban tanár és pedagógia szakos hall- gatók képzésében vesz részt, de különböző továbbképzési programokat is vezet. A neveléstudományon belül szakterülete a didaktika, ezen belül kiemelt érdeklődési, kutatási területe az információs és kommunikációs technológiák oktatásban történő felhasználása. Számos projekt kutatója, irányítója, tagja különböző hazai és nemzetközi konferenciák programtanácsának, szakmai szervezeteknek, vezetője a Tanárképzők Szövetsége Pedagógia szakosztályának és a HERA IKT szakosztályának. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2016. JÚNIUS 19