Intézmények:Szegedi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem Szent Györgyi Albert Klinikai Központ Kórházhigiénés Osztály (SZTE SZAKK)
Évfolyam: XIII. évfolyam
Lapszám:2014. / 2
Hónap:március
Oldal:33-39
Terjedelem:7
Rovat:INFEKCIÓKONTROLL
Alrovat:INFEKCIÓKONTROLL
Absztrakt:
Az egészségügyi ellátással összefüggésben kialakuló fertőzések (más néven nozokomiális infekciók) a betegellátás során, az ott elvégzett betegellátói tevékenységgel kapcsolatban alakulhatnak ki, de nemcsak az ellátást igénybevevőknél, hanem az ellátást nyújtóknál is. Ez utóbbi eseteket nevezzük foglalkozási fertőzéseknek. A betegellátók foglalkozási fertőzései közül a legveszélyesebbek azok a vér útján terjedő fertőzések, melyek a betegeknél használt véres szúró-vágó eszközök által okozott sérülések következtében alakulnak ki. Az ellátandó betegek szerológiai státusza általában nem ismert, így potenciálisan bármelyik beteg lehet fertőző.
Az éles szúró-vágó eszközökkel és a beteg emberekkel való munka során sok alkalom adódik a szúrásos-vágásos balesetek kialakulására. A statisztikák szerint több munkabaleset fordul elő a betegellátók körében, mint a bányászok esetében. Európában úgy becsülik, hogy évente egymillió egészségügyi dolgozó szenved el tűszúrásos balesetet [1]. Ezeket azonban jóval könnyebb megelőzni, mint a bányabaleseteket, így nagyobb a felelősségünk a megelőzés mielőbbi megkezdésében és hatékony végrehajtásában. A megelőzés haladéktalan megtervezését egy Európai Uniós Directiva (a 10/32 EU) és „Az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről” című 2013. VII. 16-tól hatályos 51/ - 2013. (VII. 15.) EMMI rendelet írja elő. Jelen cikk a betegellátó intézményeknek kíván segítséget nyújtani a vonatkozó rendeletben foglaltaknak való megfeleléshez, preventív célú Intézményi Intézkedési Terv bemutatásával.
Angol absztrakt:
Healthcare associated infections (also called as nosocomial infections) may develop during the provision of healthcare services and not only affect the people receiving the service but also the people providing it. The latter are called occupational infections. The most dangerous type of occupational infections are the blood-borne infections which could be spread by casualties with sharp items or needle stick injuries after their usage in touch with patients.
Usually the serological state of treated patients is not known thus each patient pose a risk for infection. The usage of sharp items or needles and dealing with infectious patients provide opportunity for the mentioned causative injuries to occur. According to certain statistics more occupational accidents happen during healthcare provision than during routine work in a mine. In Europe the number of needle stick injuries is estimated
to be 1 million cases per year [1]. Although these healthcare associated injuries are easier to prevent than the accidents occurring among people working in mines, therefore the responsibility is also greater to implement effective measures aiming to prevent healthcare associated injuries and infections. The aim of this article is to aid help to healthcare facilities to implement the guidelines and directives 10/32 EU and Regulation 51/2013. (VII. 15.) EMMI on preventing, dealing with and giving education on injuries caused by sharp items and needle sticks and to develop an individual, facility-based guideline on this important matter.
Intézmény: Szegedi Tudományegyetem Szent Györgyi Albert Klinikai Központ Kórházhigiénés Osztály (SZTE SZAKK)
[1] European Agency for Safety and Health at Work,Prevention from sharp injuries at the workplace,Available at: http://osha.europa.eu/en/sector/ healthcare/prevention-sharp-injuries-workplace
[2] Prüss-Üstün A, Rapiti E, Hutin Y.: Estimation of theGlobal burden of Disease attributable to contaminatedsharps injuries among health-care workers, Am J IndMed, 2005;48:482-90.
[3] Wicker S et al.: Prevalence and Prevention of needlestickinjuries among HCWs in a German university hospital,Int Arch Occup Environm Health, 2008;81:347-54.
[4] Wicker S et al.: Needlestick injuries among Healthcareworkers: Occupational hazard or avoidable hazard?Wien Klin Wochenschr, 2008;120:486-92.
[5] OʼMalley, et. al.: Costs of Management of OccupationalExposure to Blood and Body Fluids, ICHE, July 2007, v28, No. 7.
[6] Henderson DK.: Management of needlestick injuries –A house officer who has a needlestick, J Am MedAssoc, 2012;307:75-84.
[7] Worthington MG, Ross JJ, Bergeron EK.: Posttrau -matic stress disorder after occupational HIV exposure:two cases and a literature review, Infect Control HospEpidem, 2006 27:215-7.
[8] Black L.: Chinks in the armor: Percutaneous injuriesfrom hollow bore safety-engineered sharps devices,Am J Infect Control, 2012 Epub ahead of print.
[9] Stringer B et al.: Conventional and sharp safety devicesin 6 hospitals in British Columbia, Canada. Am J InfectControl, 2011;39:739-45.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFEKCIÓKONTROLL Intézkedési terv a tűszúrásos balesetek és az ebből származó vér útján terjedő fertőzések csökkentésére Dr. Nagy Kamilla, Szegedi Tudományegyetem Dr. Fráter Márk, Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar Az egészségügyi ellátással összefüggésben kialakuló fertőzések (más néven nozokomiális infekciók) a betegellátás során, az ott elvégzett betegellátói tevékenységgel kapcsolatban alakulhatnak ki, de nemcsak az ellátást igénybevevőknél, hanem az ellátást nyújtóknál is. Ez utóbbi eseteket nevezzük foglalkozási fertőzéseknek. A betegellátók foglalkozási fertőzései közül a legveszélyesebbek azok a vér útján terjedő fertőzések, melyek a betegeknél használt véres szúró-vágó eszközök által okozott sérülések következtében alakulnak ki. Az ellátandó betegek szerológiai státusza általában nem ismert, így potenciálisan bármelyik beteg lehet fertőző. Az éles szúró-vágó eszközökkel és a beteg emberekkel való munka során sok alkalom adódik a szúrásosvágásos balesetek kialakulására. A statisztikák szerint több munkabaleset fordul elő a betegellátók körében, mint a bányászok esetében. Európában úgy becsülik, hogy évente egymillió egészségügyi dolgozó szenved el tűszúrásos balesetet [1]. Ezeket azonban jóval könnyebb megelőzni, mint a bányabaleseteket, így nagyobb a felelősségünk a megelőzés mielőbbi megkezdésében és hatékony végrehajtásában. A megelőzés haladéktalan megtervezését egy Európai Uniós Directiva (a 10/32 EU) és „Az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről” című 2013. VII. 16-tól hatályos 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet írja elő. Jelen cikk a betegellátó intézményeknek kíván segítséget nyújtani a vonatkozó rendeletben foglaltaknak való megfeleléshez, preventív célú Intézményi Intézkedési Terv bemutatásával. Healthcare associated infections (also called as nosocomial infections) may develop during the provision of healthcare services and not only affect the people receiving the service but also the people providing it. The latter are called occupational infections. The most dangerous type of occupational infections are the blood-borne infections which could be spread by casualties with sharp items or needle stick injuries after their usage in touch with patients. Usually the serological state of treated patients is not known thus each patient pose a risk for infection. The usage of sharp items or needles and dealing with infectious patients provide opportunity for the mentioned causative injuries to occur. According to certain statistics more occupational accidents happen during healthcare provision than during routine work in a mine. In Europe the number of needle stick injuries is estimated to be 1 million cases per year [1]. Although these healthcare associated injuries are easier to prevent than the accidents occurring among people working in mines, therefore the responsibility is also greater to implement effective measures aiming to prevent healthcare associated injuries and infections. The aim of this article is to aid help to healthcare facilities to implement the guidelines and directives 10/32 EU and Regulation 51/2013. (VII. 15.) EMMI on preventing, dealing with and giving education on injuries caused by sharp items and needle sticks and to develop an individual, facility-based guideline on this important matter. BEVEZETÉS A véres használt tűkkel könnyen átvihető, vér útján terjedő fertőzések közül ma a Humán Immundeficiencia Vírus (HIV) okozta AIDS fertőzés a legveszélyesebb a szegényes terápiás lehetőségei miatt. A HIV új, mutációval keletkezett vírus, ami már korábban is létezett Afrika belsejében, csak a nagyfokú migráció miatt terjedt át a többi kontinensre is. A regisztrált HIV fertőzöttek száma ma a világban már kb. 33,3 millió. A véres használt tűkkel szintén könnyen átvihető hepatitisz B és C vírus okozta fertőző májgyulladásokat pedig részben nagyságrendjük, részben a kimenetelük miatt tartja az Egészségügyi Világszervezet globális közegészségügyi veszélynek. A krónikus Hepatitis B Vírus (HBV), illetve Hepatitis C Vírus (HCV) fertőzöttek száma ugyanis világviszonylatban kb. 500 millió. Ráadásul a Hepatitis B vírusok okozta májgyulladások 5%-ban, a Hepatitis C vírus okozta májgyulladások pedig akár 30%-ban krónikussá válhatnak, aminek következtében májzsugorodás, illetve májrák is kialakulhat a fertőzötteknél. Az összes kialakult májrák 25%át a Hepatitis C, 60-70%-át a Hepatitis B okozza. Az egészségügyi személyzetnél a betegellátás során használt véres tűk általában csak jelentéktelen szúrásos balesetet okoznak, de a következményük olyan vér útján terjedő fertőzés lehet, mely jelentősen ronthatja a sérült dolgozók életkilátásait. Ezt bizonyítják az Egészségügyi Világszervezet adatai, mely szerint az egész világon minden egyes évben – java- IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 33 INFEKCIÓKONTROLL részt a fejlődő országokban – hozzávetőleg 66.000 HBV, 16.000 HCV és 1000 HIV fertőzést becsülnek az egészségügyi dolgozók körében foglalkozási expozíció miatti perkután (bőrön keresztüli) sérülés következtében. Az egészségügyi dolgozók Hepatitis B fertőzéseinek 37%-a, Hepatitis C fertőzéseinek 39%-a, HIV fertőzéseinek pedig 4,4%-a perkután tűszúrással történt munkabaleset következménye [2]. A tűszúrásos balesetek megelőzéséhez szükséges óvintézkedések akkor lesznek hatékonyak, ha megkeressük és megszüntetjük, vagy legalábbis a lehetséges minimálisra csökkentjük a munkabalesetek kialakulásának okait. A TŰSZÚRÁSOS BALESETEK HAZAI ELŐFORDULÁSI GYAKORISÁGA Megnéztük, hogy a dél-alföldi régió 2 betegellátó intézményének („A”: 1800 ágyas, „B”: 411 ágyas) dolgozói körében az elmúlt 6, illetve 5 évben a betegellátás során milyen gyakran regisztráltak tűszúrásos balesetet, melyet olyan tű okozott, amit a betegnél már használtak (1.-2. ábra). Megnéztük azt is, kik sérültek meg ezekben a balesetekben (3.-4. ábra). Végül a legfontosabb kérdés, hogy milyen tevékenység közben történtek a tűszúrások és vajon azonos okok vezettek-e a balesetekhez a két vizsgált intézményben (5.-6. ábra)? A vizsgálat célja az volt, hogy az okok és körülmények ismeretében hatékony prevenciós tervet készíthessünk. 3. ábra A tűszúrásos balesetet elszenvedők köre „A” intézményben 4. ábra A tűszúrásos balesetet elszenvedők köre „B” intézményben 1. ábra Tűszúrásos balesetek száma „A” intézményben 2008-2013. 5. ábra A tűszúrásos balesetet okozó eszközök, illetve körülmények „A” intézményben 2. ábra Tűszúrásos balesetek száma „B” intézményben 2009-2013. Amikor a dolgozók látták, hogy bekérjük az osztályos Baleseti Naplókat, több osztályon is elhangzott, hogy mindig regisztrálták az esetleges baleseteket, ha tudták, hogy a betegnek van valamilyen fertőzése (nemcsak vér útján terjedő hepatitiszes, de pl. MRSA-ás, vagy Influenzás beteg esetében is). Ha nem volt gyanú a beteg fertőzésére, akkor nem jegyeztek fel minden kis szúrást vagy karcolást, főleg a korábbi években. Ennek ismeretében kell értékelnünk a kapott eredményeket. 34 IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 6. ábra A tűszúrásos balesetet okozó eszközök, illetve körülmények „B” intézményben INFEKCIÓKONTROLL Azt láthatjuk, hogy még a kisebb ágyszámú, így kisebb létszámmal dolgozó kórházban is jut minden hétre minimum 1 vérrel-váladékkal szennyezett tű okozta szúrásos sérülés. Mindkét intézményben elsősorban az ápoló személyzet szenvedte el ezeket a baleseteket. A balesetet okozó eszközök és a balesetek körülményeinek tanulmányozása azt mutatja, hogy ebben a két betegellátó intézményben a személyzet – jelen tanulmányban figyelembe vett – sérülései szinte maradéktalanul kivédhetők lennének. Tekintettel a magyar betegellátó intézmények hasonló gyógyászati segédeszköz-parkjára (tű, fecskendő, vérvételi rendszerek stb.) és a hasonló feladatokra, feltételezhetjük, hogy a többi intézményben is megvalósítható a legtöbb tűszúrásos baleset hatékony prevenciója. • • • A TŰSZÚRÁSOKAT MEGAKADÁLYOZÓ VÉDELMI ESZKÖZÖK BIZTOSÍTÁSA • PREVENTÍV INTÉZKEDÉSEK A szúrásos balesetek megelőzését segítő feladatok megvalósításért egyrészt az intézményi menedzsment, másrészt a beavatkozásokat végző egészségügyi személyzet, illetve a betartandó helyi szabályokat felállító munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi és infekciókontroll szakemberek a felelősek. A felelősök alapján 3 nagy csoportba sorolhatók a sürgős teendők a prevenciós intézkedési tervben. Ezt a tervet teljesítve a betegellátó intézmények minimálisra csökkenthetik a dolgozóik vér útján terjedő foglalkozási fertőzésének kockázatát: • • • A tűszúrásokat megakadályozó védelmi eszközök biztosítása (intézményi menedzsment feladata) • Megfelelő beavatkozási hely kialakítása (megfelelő helyiség és a veszélyes hulladékok számára gyűjtőedények biztosítása) • Zárt vérvételi rendszer és egyszer-használatos tűk • Védőkesztyű • Hepatitis B elleni védőoltás • Biztonsági tűk Biztonságos injekciózási technika alkalmazása (az eszközöket használó személyzet feladata) • Felesleges injekciózás kerülése • Az előkészített injekciók szállítása az előkészítő helyről a betegellátási pontra és a kiürült (használt) fecskendők-tűk gyűjtése, majd visszaszállítása • A leeső tű okozta sérülés veszélyének elkerülése • A tűre használat után tilos visszatenni a tűvédő kupakot A szükséges szabályok megalkotása, felelevenítése, oktatása (kórházhigiénikusok, infekciókontroll felelősök feladata) • Éles eszközökkel végzett munka (pl. invazív beavatkozások) közbeni viselkedési szabályok • Éles eszközök használatából származó veszélyes hulladék kezelésének szabályai Új mechanizmusú éles eszköz használatának betanítása, Használati Útmutató készítése Szúrásos baleset esetén szükséges teendők Szúrásos baleset esetén szükséges dokumentáció szabályozása és a dokumentumokban rögzített adatok rendszeres feldolgozása, értékelése és visszajelzése az illetékesek felé (surveillance). • • • • A megfelelő beavatkozási hely kiválasztásakor azt kell figyelembe venni, hogy el lehet-e végezni ott a tervezett beavatkozást a beteg és a betegellátó szempontjából is biztonságosan. • A berendezési tárgyakat (pl. vérvételi széket, injekciós kocsit stb.) úgy kell elrendezni, hogy a beavatkozás számára legyen a hely elég tágas és jól megvilágított! • Ha a tervezett beavatkozás helye pl. olyan kórterem, ahol nem hagyható ott a veszélyes hulladék gyűjtésére szolgáló edény (pl. gyermekosztály, pszichiátria, geriátria), vinni kell a keletkező veszélyes hulladékok számára egy alkalmas edényt is (szúrásálló falú, amiből a folyadék sem folyik ki). Az egyszer használatos tűk alkalmazása ma már a betegellátás minden területén elvárható. Az egyszer használatos tűk alkalmazása feleslegessé teszi a balesetveszélyes eszköztisztítást. Az egészségügyi személyzetet ki kell oktatni arról, hogy ha a gyógyászati segédeszköz eredeti csomagolásán található egy 2-es szám bekarikázva és ferdén áthúzva, azt az eszközt csak egyszer szabad használni és tilos resterilizálni. Erre a betegeket is ki kell oktatni pl. az inzulin adagolásához szükséges eszköz (inzulin pen) használatának betanításakor. Zárt vérvételi rendszer segítségével végzik a vérvételt valamennyi magyar egészségügyi intézményben, ami azontúl, hogy biztosítja a pontos vérminta mennyiségét a vizsgálatokhoz, rendeltetésszerű használat esetén megakadályozza azt is, hogy a vért vevő érintkezhessen a beteg vérével. Védőkesztyűvel is biztosítani kell a betegellátó védelmét, ha várható, hogy vérrel-váladékkal fog érintkezni a beavatkozás során. A védőkesztyűként viselt gumikesztyű egy karcolásos sérülést is képes kivédeni. Ha a véres tű átszúrja a gumikesztyűt, a gumi – miközben áthalad rajta a tű -, lehúzza arról a rajta lévő vér nagy részét, így csökkenti a sebbe kerülő vér- és az abban esetleg benne lévő vírusok mennyiségét is (természetesen a vérvételi tűk üregében benne lévő vér továbbra is veszélyt jelent). A Hepatitis B vírus elleni védőoltást az invazív beavatkozásokat végző betegellátók számára az alkalmazás feltételeként kötelező. Az ilyen munkakörbe felvett munkavállaló nem teheti meg, hogy nem veszi fel a védőoltást. Munkába lépéskor az esetleg már korábban fel- IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 35 INFEKCIÓKONTROLL vett HBV elleni védőoltás igazolását be kell mutatni. Ha invazív beavatkozást is fog végezni a dolgozó, az oltását igazoló dokumentum ellenére ellenőrizni kell a HBV elleni védettséget igazoló ellenanyag szintjét. Ha védtelennek bizonyul, újra kell kezdeni az oltását és a 2. oltás után 1 hónappal ismét ellenőrizni kell az ellenanyag szintet. Az oltatlan dolgozónál az alapimmunizálást haladéktalanul el kell indítani (0-1-6. hónap). A munkáltató nem teheti meg, hogy nem ajánlja fel térítésmentesen a védőoltást. A védőoltás hatékonyságának igazolására szolgáló ellenanyagszint vizsgálatot is el kell végeztetni a munkáltató költségére az alapimmunizálás 2. oltása után 1 hónappal. Ha az ellenanyag szint > 10 IU/l, további emlékeztető oltásra nincs is szükség, csak baleseti jellegű helyzetekben (tűszúrásos, vágásos sérülések kontaminált eszközökkel, vér-váladék csapódása nyálkahártyákra, szembe stb.), kell a foglalkozás-egészségügyi szakorvosnak mérlegelnie egy buszter (emlékeztető) oltás szükségességét. Ha az ellenanyag szint <10 IU/l, azaz eredménytelen volt a védőoltás, az oltási sort meg kell ismételni, majd ismételten, az utolsó oltást követő 1 hónap múlva ellenanyag szint vizsgálatot kell végezni. Ha a második oltási sort követően elvégzett ellenanyag szint vizsgálat is < 10 IU/l, a dolgozót non reszpondernek (nem reagál az oltásokra, tehát az oltás ellenére fogékony a HBV fertőzésre) nyilvánítjuk. A vakcináltak 5-32 %-a fogékony marad. Sajnos a lakosság nagy része még oltatlan a HBV ellen. Magyarországon 1998-ban vezették be életkorhoz kötötten kötelező védőoltásként a HBV elleni oltást. Míg 1980-ban 4569 HBV okozta fertőző májgyulladást regisztráltak a magyar lakosság körében, addig az 1998-as év végén már jóval kevesebbet, 1664 esetet-, 10 évvel később 2008-ban pedig már csak 250 esetet észleltek. Mivel még nincs átoltva a lakosság, a betegellátásba jelentkező, de non reszpondernek bizonyult munkavállalót fokozottan fertőzésveszélyt jelentő munkakörben nem lehet alkalmazni. • Biztonsági tűk, biztonsági kanülök, biztonsági vérvételi tűk és vérvételi szettek használatát javasolja az Európai Unió annak érdekében, hogy a tűk használat után ne tudják megszúrni a dolgozókat. A kutatások szerint ugyanis a biztonsági eszközökre való váltás után a tűszúrásos balesetek kockázata minimum 70%‐kal csökkenthető. A biztonsági mechanizmussal rendelkező tűk, kanülök kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: [3] • legyen megbízható (biztosan ne szúrjon azután, hogy kihúzták vagy kicsúszott a betegből és a használata egyéb biztonsági kockázatot se jelentsen) • a biztonsági mechanizmus a szúró eszközzel egybeépített legyen és legyen könnyen használható (egy kézzel vagy automatikus aktiválású) 36 IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS • • a biztonsági mechanizmus aktiválását jelezze egy egyértelmű hang, vagy az legyen egyértelműen látható [4] a biztonsági eszközt ne lehessen újra használni (ne lehessen vele a beteget se újra megszúrni) A felhasználóknak meg kell mutatni, hogyan kell használni a biztonsági eszközöket (pl. szerződésben kötelezni lehet a forgalmazót az új eszköz oktatására akár pontszerző előadások keretében). A felhasználóknak is felül kell vizsgálniuk a vonatkozó ápolási/beavatkozási protokolljaikat. A Becton Dickinson biztonsági-eszköz fejlesztő és gyártó vállalata (BD) a dél-alföldi régió egyetemi klinikáin vizsgálatot végzett annak kiszámítására, mennyibe kerülne az intézménynek pl. a vérvételeknél a hagyományos tűk helyett a biztonsági tűk alkalmazása, azaz milyen költségvonzatú lenne a 10/32 EU Directivának való megfelelés ebben az intézményben (7. ábra). 7. ábra Gazdaságossági számítási modell biztonsági vérvételi eszközök használatáról A számítások alapján, éves szinten mintegy 2,5 millió forintba kerülne a tűszúrásos balesetek megelőzésére alkalmas tűk beszerzése ebben az intézményben. A biztonsági eszközök bevezetése által valójában az intézménynek inkább költségmegtakarítása lenne, tekintettel arra, hogy a továbbiakban nem jelentkeznének a megelőzött tűszúrásos balesetek miatti költségek (szűrővizsgálatok, postexpozíciós profilaxis). Ez (a vizsgált intézményben a vérvételi tűk árkülönbségénél közel kétszer nagyobb) költségmegtakarítás megadja a forrását a többi biztonsági eszköz (biztonsági vénás kanülök/branülök és biztonsági injekciós tűk) beszerzésének is. Ráadásul egy tűszúrásos baleset közvetlen és közvetett költsége nem feltétlenül csak a posztexpozíciós profilaxis és a vizsgálati tesztek költségét jelentheti. Ha kialakulna egy foglalkozási fertőzés a fertőzött dolgozó gyógyítási költségeit is a munkáltatónak kellene állnia az OEP helyett (USAban végzett számítások szerint ennek költsége 71-~5,000 INFEKCIÓKONTROLL USD terápiától függően) [5]. Sőt a betegállomány idejére a 100%-os táppénzt nem csak az első 2 héten, de később is a munkáltatónak kell folyósítania a foglalkozási fertőzések esetén az OEP helyett, ha a munkáltató nem biztosította a biztonsági eszközöket. Jelentkezhet ezeken túl még jogi eljárási költség, sőt kártérítési igény is. A kezdeti, ún. szükségletfelmérő időszakban (amíg minden intézmény menedzsmentje kiszámolja a biztonságos rendszerre való átállásának költségeit), addig is javasolok biztosítani minden betegellátó részlegre egy ún. készletet a biztonsági tűkből (minden használatos méretben vérvételi tűk, injekciós tűk, szárnyas tűk, kanülök), melyhez szükség esetén minden dolgozó, minden időpontban hozzáférhet. A készlet helyéről, a még korlátozottan rendelkezésre álló eszközök használatának indikációiról és a használat módjáról valamennyi dolgozót tájékoztatni szükséges! Feltétlenül szükséges a használata: • ismert szeropozitív beteg ellátásához • szeropozitivitásra gyanús beteg ellátásához • vérzékenyek • mentálisan retardáltak • intézetben élők • életviteli eltérések, mint homo- és biszexuálisok, prostituáltak, ív. kábítószer élvezők (bár a 8. ábra szerint 2010. óta már nemcsak ezeknél a személyeknél kell HIV pozitivitásra gondolni) • külföldi beteg • akik hosszabb ideig éltek külföldön, különös tekintettel Afrikára, Délkelet-Ázsiára (ma már arra is kell számítani, hogy a távol-keleti és az afrikai országokba tett kirándulások sem veszélytelenek!) • nehezen szúrható vénájú betegeknél • • BIZTONSÁGOS INJEKCIÓZÁSI TECHNIKA ALKALMAZÁSA • • Kerülni kell az injekciók felesleges alkalmazását! Ha van lehetőség egy gyógyszer szájon keresztül történő beadására, ne kapjon injekciót a beteg. Ez a hozzáállás, a tűk felesleges alkalmazásának kerülését is jelenti! (Becslések alapján évente kb. 1 milliárd injekciót adnak be, melyeknek jelentős része – egyes vélemények szerint – nem feltétlenül szükséges! (Safe Injection Global Network nemzetközi kampány indult a szükségtelen injekciók ellen, mely során poszterekkel, előadásokkal tájékoztatják az injekciók veszélyeiről a lakosságot, a betegeket és a betegellátókat!) Az injekciózáshoz előkészített (felszívott oldatokkal telt, tűvel ellátott) fecskendőket tilos kézben, zsebben szállítani. A betegellátási pontra való szállításhoz tálcára kell tenni az eszközöket és ezzel együtt vinni kell egy műanyag dobozt vagy vesetálat is a használt eszközök gyűjtéséhez és visszaszállításához. Szükség van erre egyrészt higiénés szempontból, hogy az egyik betegnél használt eszköz ne kerülhessen egy másik betegnél még később használandó eszköz mellé. Másrészt azért sem lehet ugyanott a még fel nem használt injekció és a használt fecskendő, hogy ne tudjon belekapni a használt tűbe a dolgozó, amikor nyúl a következő injekcióért. A leeső tű okozta sérülés veszélyének elkerülése Nem szabad az elejtett fecskendő/tű után kapni! Ne tegye alá a lábát se, hagyja leesni az éles szúró eszközt, mert ha utánanyúlnak a leeső tűknek, jelentősen megnövekszik a sérülési kockázatuk! A helyes megoldás: ha a tűt elejtette, ne kapjon utána, de amint lehet, meg kell keresnie, mert később feledésbe merülhet! Az ágyazó-, a rendet rakó-, a takarító személyzet sérülése gyakori emiatt! Sürgős ellátás során sok invazív eszközt használnak, ebből sok hulladék képződik és kevés az idő törődni velük! De ne dobálják szét! Ne bízzanak meg mást a hulladékok összeszedésével (különösen ne szakképzetlen személyt)! Az eszköz használója felel a felhasználásból keletkező hulladék sorsáért is! Előre meg kell tervezni, hogy ilyen esetben azonnal kérni kell egy szúrás álló falú edényt, amibe bele lehet dobálni a szúrós használt tűket. Ha nincs kéznél szabványos gyűjtő edény a veszélyes hulladék számára, jó erre a célra átmenetileg egy bögre, vagy egy mosdótál is, amiből azután beönthető a veszélyes hulladék a szabványos gyűjtőedénybe. A tűre használat után tilos visszatenni a tűvédő kupakot Ha felszívta az ampullából az oldatot a fecskendőbe, a felszívó tűre nem húzhatja vissza a kupakot, mert mire visszahúzza, az már nem lesz steril és nem szúrható bele a betegbe. A felszívó tűt a veszélyes hulladékgyűjtőbe kell tenni és új tűt kell tenni a fecskendőre a kupak levétele nélkül. Az injekció beadása után se húzza viszsza a kupakot a tűre (baleset- és fertőzés veszélyes), e nélkül kell a veszélyes hulladékgyűjtőbe tenni (a kupak visszahúzása után sem lenne betehető a használt tű a kommunális hulladék közé a benne lévő vér miatt). A SZÜKSÉGES SZABÁLYOK FELÁLLÍTÁSA/FELELEVENÍTÉSE • • Az invazív beavatkozás időtartama alatt az éles eszközzel dolgozó személyt/személyeket zavarni tilos! Ez a korlátozó intézkedés a betegek és a betegellátók érdekeit egyaránt szolgálja, ezért a szakmai megbeszéléseken előre meg kell egyezni abban, mi történjék, ha telefonon keresik a beavatkozást végzőket. A veszélyes hulladék gyűjtőedényét – már az éles eszköz használata előtt – tegye egy karnyújtásra elérhető helyre! • Ne legyen messze (dobálás veszélye), de ne legyen láb alatt sem, nehogy felborítsuk! • A szükséglethez igazított nagyságú legyen az edény! • Maximum ¾-ig töltse meg és puszta kézzel ne igazítsa el a tartalmát azért, hogy több férjen bele! IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 37 INFEKCIÓKONTROLL • • 38 Ne legyen a veszélyes hulladék gyűjtőedényében külön fóliazsák, azt úgysem szabad kivenni, mert azonnal átszúrják a tűk! (Sárga fóliazsák csak a nem szúrós veszélyes hulladék gyűjtésére alkalmas pl. inkontinens betegek pelenkái, véres kötszerek stb.) A veszélyes hulladékot az edényével együtt kell elszállíttatni, az edénye sem használható újra! • Az a legbiztonságosabb, ha nem kell szétválasztani a tűt a fecskendőtől, együtt kell kidobni azokat! • A veszélyes hulladékot tartalmazó gyűjtőedényt nem szabad a gyermekek és a nem beszámítható betegek által elérhető helyen otthagyni! • Soha ne tegye a veszélyes hulladékot a kommunális hulladék közé (a hulladékot elszállítók sérülési veszélye nagy)! Teendők a biológiai tényezőkkel való közvetlen kontaktus (a beteg vérével /váladékával szennyezett eszköz okozta sérülés) esetére! • Haladéktalan és szakszerű sebellátás • Felszíni bőrsérüléseket (karcolásokat) bőrfertőtlenítő szerrel (pl. jódtinktúrával, Betadine oldattal) kell ecsetelni, mely bármely osztályon, helyben elvégezhető. • Szúrt sérülés esetén a sérülést „kivágni” szigorúan tilos! A szúrcsatorna kitisztítása érdekében a vérzést elő kell segíteni a helyi vénás keringés visszaszorításával, kinyomkodni nem szabad, majd a sérült területet ki kell mosni bőven folyóvízzel, szappannal. Ezután a sebet bőrfertőtlenítő szerrel kell kezelni, a szert hagyni kell a sebre rászáradni. • Mély sérülésnél a végleges sebellátás lehetőleg sebészeti szakellátáson történjen. De már a helyszínen szükséges a seb környékének fertőtlenítése. • Jelentés az akkori munkatársnak (tanú), a közvetlen munkahelyi vezetőnek (pl. délelőtt a főnővér, délután az ügyeletes orvos) • Jelentkezés a foglalkozás-egészségügynél az esetleges postexpozíciós profilaxis (pl. védőoltás, antivirális kezelés), az alap- és nyomon követéses HBV, HCV, HIV szerológiai vizsgálat érdekében, illetve a sérülést okozó eszközön lévő vér tulajdonosának vizsgálata céljából (csak a foglalkozás-egészségügynek van joga a páciens szerostátuszát megvizsgáltatni annak érdekében, hogy eldöntse szükség van-e a dolgozó postexpozíciós profilaxisára). • A foglakozás-egészségügynél a vizsgálatok elvégzésére a legkisebb sérülés esetén is szükség van. Nem ismert a kórházakban ellátott betegek szerostátusza és Magyarországon is számolni kell a HIV fertőzéssel is. A 8. ábrán látható, hogy 2010 óta egyre nagyobb mértékben növekszik az évenként felfedezett új HIV fertőzöttek száma, sőt 2010-ben már az esetek 51%ában nőnemű volt a beteg (akiknek közel fele 15-24 év közötti volt)! 2013-ban (bár még csak az első negyedéves adat ismert), további jelentős növekedés tapasztalható, így egyre nagyobb az esélye, hogy az ellátott betegek között HIV pozitívak is lehetnek. IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 8. ábra Magyarországon regisztrált HIV pozitív személyek a verifikálás éve szerint • Expozíció dokumentálása • Osztályos baleseti napló: hasznos adatokkal szolgálhat a helyi prevenció kialakításában (az irányított kérdések nélküli, hagyományos baleseti beszámolók nem mindig adnak elegendő és megfelelő információt, a sérülések körülményeiről, okairól). • Munkavédelmi jegyzőkönyv (Biztosító kéri és kéri a Bíróság is kártérítési igény esetén) • Foglalkozás-egészségügyi dokumentáció (Biztosító kéri a szerológiai vizsgálatok eredményével együtt). A Biztosító és a Bíróság szerepe a hazai gyakorlatban is egyre nagyobb a munkabalesetek és a foglalkozási fertőzések eseteiben, mert előfordulhat, hogy nem csak a betegség idején, de később sem dolgozhat a betegellátó az eredeti munkakörében, ha pl. fertőzőképes vírushordozó marad. A 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 31.§ 4. ugyanis előírja, hogy: a HIV pozitív, valamint a PCR vizsgálattal pozitívnak talált, az OEK-ben verifikált fertőzőképes HBV vagy HCV pozitív egészségügyi dolgozó nem végezhet fokozott expozíciós kockázattal járó beavatkozásokat, így: • Testüregben történő sebészi beavatkozások, amikor egyszerre vannak jelen a testüregben kéz/ujjak, tű és éles eszközök (pl. abdominális, kardiotorakális műtétek, szüléslevezetés, császármetszés) • Illesztéssel járó véres műtétek (pl. traumatológiai-, ortopédiai műtét) • Kiterjedt, nagyfokú égési sérülések sebészi ellátása • Orális, periorális szövetek, fogak kezelése, metszése, eltávolítás, melyek kapcsán vérzés léphet fel ÖSSZEFOGLALÁS Az egészségügyben a tűszúrásos sérülés az egyik a legjelentősebb kockázati tényező a Hepatitis B vírus, a Hepatitis C vírus és a HIV továbbításában [6]. Azon tény ellenére, hogy a vírusok átvitelének valószínűsége alacsony, egy bekövetkező vírusfertőzés következmé- INFEKCIÓKONTROLL nyei drámaiak lehetnek. De még a szerokonverzióval (megfertőződéssel) nem járó sérülések utáni fél éves (a végső vizsgálat megérkezéséig eltelt idő) érzelmi stresszt (a következményektől való félelem érzet) sem szabad alábecsülni [7]. A tűszúrásos munkabalesetek következményeként kialakuló, vér útján terjedő foglalkozási fertőzések megelőzése alapvető érdeke tehát a munkavállalónak és a munkáltatónak egyaránt, mivel a tűszúrásos balesetek veszélyt jelentenek a betegellátó személyzet égészségére, és ezen felül magas költség vonatkozásai is lehetnek az egészségügyi ellátó rendszerre és végső szinten a társadalomra is. Számos tanulmány által bizonyított tény a biztonsági eszközök baleseteket csökkenteni tudó és költséghatékony volta [8]. Általános tapasztalat, hogy egy megelőzést szolgáló terv csak akkor lesz hatékony, ha nem túl nagy anyagi ráfordítást igényel és az érintett személyzetet megismertetjük annak minden lépésével. A személyzet folyamatos odafigyelése nélkül a biztonsági eszközök sem használnak (tanulmányok bizonyítják, hogy a veszélyt nem eléggé ismerő személyzet nem aktiválja, vagy nem megfelelően aktiválja a biztonságuk érdekében beszerzett eszközök biztonsági mechanizmusát) [9]. A fentiekben bemutatott Intézkedési Tervnek kritikus pontja tehát a személyzet rendszeres képzése, azaz azoknak az információknak az átadása számukra, melyek segítségével meg tudják védeni magukat. Enélkül nem teremthető meg a biztonságos munkakörnyezet. IRODALOMJEGYZÉK [1] European Agency for Safety and Health at Work, Prevention from sharp injuries at the workplace, Available at: http://osha.europa.eu/en/sector/ healthcare/prevention-sharp-injuries-workplace [2] Prüss-Üstün A, Rapiti E, Hutin Y.: Estimation of the Global burden of Disease attributable to contaminated sharps injuries among health-care workers, Am J Ind Med, 2005;48:482-90. [3] Wicker S et al.: Prevalence and Prevention of needlestick injuries among HCWs in a German university hospital, Int Arch Occup Environm Health, 2008;81:347-54. [4] Wicker S et al.: Needlestick injuries among Healthcare workers: Occupational hazard or avoidable hazard? Wien Klin Wochenschr, 2008;120:486-92. [5] OʼMalley, et. al.: Costs of Management of Occupational [6] [7] [8] [9] Exposure to Blood and Body Fluids, ICHE, July 2007, v 28, No. 7. Henderson DK.: Management of needlestick injuries – A house officer who has a needlestick, J Am Med Assoc, 2012;307:75-84. Worthington MG, Ross JJ, Bergeron EK.: Posttraumatic stress disorder after occupational HIV exposure: two cases and a literature review, Infect Control Hosp Epidem, 2006 27:215-7. Black L.: Chinks in the armor: Percutaneous injuries from hollow bore safety-engineered sharps devices, Am J Infect Control, 2012 Epub ahead of print. Stringer B et al.: Conventional and sharp safety devices in 6 hospitals in British Columbia, Canada. Am J Infect Control, 2011;39:739-45. A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Nagy Kamilla 1979-ben Szegeden végzett az SZTE Általános Orvosi Karán. 1984-ben közegészségtan-járványtanból, majd 2004-ben megelőző orvostan és mépegészségtanból szakvizsgázott. 10 évig a Szeged Városi Közegészségügyi és Járványügyi Állomá Járványügyi Osztályának vezetője volt. 1989 óta a SZTE Kórházhigiénés osztályán dolgozik osztályvezető főorvosként. 1996- ban egészségügyi menedzseri végzettséget szerzett, 1997ben egészségügyi közgazdasági szakokleveles orvos lett. Tagja a Magyar Infekciókontroll Társaság Elnökségének, a Magyar Kórházszövetség Infekciókontroll Szakbizottságának, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének és a Magyar Egészségügyi Menedzser Klubnak. Amíg működött a kórházhigiéne területén a szakfelügyelet, a Dél-alföldi Régióban a kórházhigiénés szakfelügyelő főorvosi tisztséget is betöltötte. 2013 júliustól az IME Szerkesztőbizottság Tanácsadó Testületének a tagja. Dr. Fráter Márk 2010-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karán, ahol azóta is dolgozik és aktívan oktat. Még egyetemi évei alatt Egészségügyi Szakfordító és Tolmács diplomát szerzett. Posztgraduális tanulmányokat folytat jelenleg közgazdasági területen. Elkötelezett híve a betegbiztonságnak és az infekció kontrollnak, az ez irányú konferenciáknak rendszeres előadója. Az Infekciókontroll Társaság aktív tagja. IME XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014. MÁRCIUS 39
