IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Infekciókontrollal a fertőzésekkel szemben

  • Cikk címe: Infekciókontrollal a fertőzésekkel szemben
  • Szerzők: Fazekas Erzsébet
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XI. évfolyam
  • Lapszám: 2012. / 9
  • Hónap: november
  • Oldal: 21-24
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: INFEKCIÓKONTROLL
  • Alrovat: INFEKCIÓKONTROLL

Absztrakt:

„A kézmosás fontosabb lehet a lábzsák használatánál is” – mondta egy neves infektológus azon az IME konferencián (2012. október 25-26.), amely az egészségügyi ellátáshoz köthető fertőzések súlyára tekintettel, az infekciókontroll (IC) jelentőségére kívánta felhívni a szakma (mikrobiológus, kórházi higiénikus, általában is a klinikus kollégák), a döntéshozók és a közvélemény, a lakosság, a bármikor érintetté válható betegpopuláció tagjainak figyelmét. Évente mintegy 1,7 millió nozokomiális (valamilyen kórokozóhoz köthető „kórházi”) fertőzés fordult elő globálisan 1990-2004 között, és az érintettek közül 99 ezren ennek következtében vesztették életüket, összegzi az amerikai Betegségellenőrző Központ (Center for Disease Control, CDC) elmúlt évtizedekre vonatkozó kimutatása. Ismert amerikai példa szerint, az Egyesült Államok ellátórendszere, ezen infekciók következtében, naponta (!) annyi beteget veszít, mint amennyi utas egy zsúfoltan közlekedő Boeing 747-es óriásrepülő lezuhanásakor halna meg.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
InfEKCIóKontroll Infekciókontrollal a fertőzésekkel szemben Tiszta kéz – ellátás előtt, alatt, után, közben! (egy konferencia – életbe vágóan – fontos tanulságai) Mottó: „A Jóistennek hiszünk, mindenki mástól adatokat kérünk!” „A kézmosás fontosabb lehet a lábzsák használatánál is” – mondta egy neves infektológus azon az IME konferencián (2012. október 25-26.), amely az egészségügyi ellátáshoz köthető fertőzések súlyára tekintettel, az infekciókontroll (IC) jelentőségére kívánta felhívni a szakma (mikrobiológus, kórházi higiénikus, általában is a klinikus kollégák), a döntéshozók és a közvélemény, a lakosság, a bármikor érintetté válható betegpopuláció tagjainak figyelmét. Évente mintegy 1,7 millió nozokomiális (valamilyen kórokozóhoz köthető „kórházi”) fertőzés fordult elő globálisan 1990-2004 között, és az érintettek közül 99 ezren ennek következtében vesztették életüket, összegzi az amerikai Betegségellenőrző Központ (Center for Disease Control, CDC) elmúlt évtizedekre vonatkozó kimutatása. Ismert amerikai példa szerint, az Egyesült Államok ellátórendszere, ezen infekciók következtében, naponta (!) annyi beteget veszít, mint amennyi utas egy zsúfoltan közlekedő Boeing 747-es óriásrepülő lezuhanásakor halna meg. Az egészségügyi ellátásban, az egyre több intenzív kórházi kezelés, a gyakrabban alkalmazott invazív műtét-, diagnosztika-technikai eljárások nyomán megjelenő fertőzések száma napjainkban szaporodik. Így a gyógyító munka eredményeinek megőrzéséhez, még inkább a hatékonysága növeléséhez, évről évre fontosabbá válik az infekció elleni küzdelem – derül ki a WHO legfrissebb adataiból is. A nemzetközi tanulmányok szerint a helyzet napjainkban súlyosbodik, miközben a kórházi fertőzések fele komplex IC-vel elkerülhető, kétharmaduk pedig a kézhigiéne fejlesztésével, hatékonyabbá tételével megelőzhető volna. Hazánkban évente 20 ezren (statisztikai megfogalmazással: 100 ezer főre vetítve 200-an), – a nozokomiális halálozást is beleértve, – elkerülhető ok miatt veszítik életüket. Ezt a nemzetközi adatok ismeretében vélelmezhetjük, de ezt tényszerűen nem tudjuk alátámasztani, mert jelentési rendszerünk elégtelen, és minden bizonnyal romlanak a hazai adatok. A medicina minden területén fontos a bizonyítékokon alapuló ajánlások alkalmazása, s ez hangsúlyosan vonatkozik az infekciókontrollra, amely a nagy betegszámot érintő, magas halálozással és költségekkel járó kórházi fertőzések csökkentését hivatott véghezvinni. Ám a tapasztalat, a kórházi ápolási adatok azt mutatják, hogy a bevezetőben idézett, a megfelelő kézmosás fontosságára vonatkozó, könnyen megjegyezhető „vidd haza magaddal!” infektológiai üzenetet nem is olyan könnyű megfogadni a kórházi vagy a járó-beteg, háziorvosi ellátás napi gyakorlatában. A létező ajánlások, szakmai protokollok betartására azonban mégis, minden szinten törekedni kell. Ez a törekvés vezette az egészségügyi vezetők szaklapjának felelőseit is az IC-konferencia tematikájának összeállításakor. Céljuk volt, hogy az egészségügy szaktekintélyei, az adott téma jeles képviselői a lehető legszélesebb palettán foglalkozzanak a kérdéskörrel. Hogy mondandójuk érvényes üzenetet küldjön a politikai, egészségpolitikai döntéshozók, a menedzsment (kórházvezetők, ápolási igazgatók), a fekvő- és járóbeteg intézmények, az alapellátás, az ápolási szakma (szakdolgozók) illetékesei mellett még a versenyszféra képviselői számára is. Minden előadás középpontjában az állt, hogy az IC a betegbiztonságot szolgálja, az egészségügyi ellátással összefüggő infekciók számának csökkentése pedig egyben a kiadások lefaragását is jelenti. Hol tartunk ma Magyarországon? Miként lehet, hogy statisztikáink a nemzetközi adatoknál – „papíron” – sokkal jobbak? Miért tartózkodik az átlagos klinikus a fertőzések jelentésétől, a leoltások követésétől? Vagy alappal, netán ok nélkül véli úgy, hogy ez nem a dolga? Esetleg rosszul felfogott érdekből spórol – tart a költségnövekedéstől, mert számon kérik rajta a gazdálkodást, uram bocsá’ meg is tiltják neki, hogy mintát küldjön a kiszervezett laboratóriumba? Lehet-e mikrobiológia nélkül dönteni egy fertőzés ellátásáról? E helyzetben, miként lehetne meggyőzni a klinikust arról, hogy éljen költséghatékony megközelítéssel, mert kimutatható, mennyivel olcsóbb a kórházi fertőzés megelőzése, mint a már kialakult kezelése. Kimutatható-e, hogy a hatékony infekciókontroll mennyivel csökkenti az antibiotikum (AB) felhasználás részarányát a teljes gyógyszerkiadáson belül? – Egyebek között mindezekre kereste, majd adta meg az avatott szakértők segítségével a választ az IME első, e témával foglalkozó kétnapos konferenciája. Az előadók, a diszkusszió, vagy a kerekasztal résztvevői, a hozzászóló hallgatóság teljes mértékben egyetértettek abban, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, minden használható módszert alkalmazni kell az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére. Mindez nem csak erkölcsi, jogi kötelesség, hanem gazdasági érdek is – hangsúlyozták az orvosok, intézményi vezetők, az érintett gyógyszercégek képviselői. Hiszen nő a kockázatos esetek száma: több az idős, a fertőzésre hajlamosító alapbetegséggel rendelkező beteg, és az anesztézia, intenzív terápia fejlődése nyomán az intervencióra alkalmas betegek aránya is. Bővül a műtéti, eszközös, gyógyszeres terápiás lehetőségek köre, ami növekvő mértékben teremti meg a nozokomiális fertőzések lehetőségét. IME XI. ÉvfolyAM 9. szÁM 2012. novEMBEr 21 InfEKCIóKontroll Az InfEKCIóKontroll EurópAI unIós prIorItÁs EgyÉnI hAngszErElÉsBEn – ADAt, tApAsztAlAt, üzEnEt Az egészségügyi ellátással összefüggő (nozokomiális, azaz „kórházi”) fertőzések megelőzése, illetve leküzdése legyen betegbiztonsági célkitűzés – szorgalmazza egy uniós ajánlás (European Committee, 2009). Az elmúlt években az antimikrobiális rezisztencia súlyos, növekvő mértékű közegészségügyi veszéllyé vált – hangsúlyozza az Európai Parlament állásfoglalása (2011). Az EB az antibiotikum (AB) rezisztencia problémájának kezelésére az EU egész területére szóló cselekvési tervet állított össze. 2004-ben az EU ernyőszervezetet (European Centre for Disease Prevention and Control) hozott létre, amely fontos feladatának tartja, hogy a fertőző betegségekkel szemben jobban megvédhesse Európa lakosságát. E cél érdekében koordinálja a hatáskörébe tartozó különféle felügyeleti (antimikrobiális rezisztencia, nozokomiális fertőzések, antimikrobiális szer felhasználás surveillance) rendszereket. Magyarországon 2005 óta működik az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) vezetésével, a Nemzeti Nozokomiális Surveillance Rendszer (NNSR). Világszerte nő a gyógyszereknek ellenálló (multirezisztens), kórházban terjedő (nozokomiális) kórokozók előidézte fertőzések száma – azonban mintha ez Magyarországra nem volna érvényes. De ez csak a látszat! Mert nem olyan „hibátlan” a környezet a hazai kórházakban, hanem rosszul (azaz hiányosan, vagy egyáltalán nem) küldenek a hatóságoknak jelentést róluk – mondta el Dr. Domján gyula. A Semmelweis Egyetem professzora, a névadó elődre emlékezve azon is elmélkedett, az „anyák megmentőjének” vajon hány papírt kellene kitöltenie ahhoz, hogy ma végbevigye akkori elgondolását. Ám a fertőtlenítésen nem lehet spórolni. Ennek költsége ugyanis a jövőbe való befektetés, az esetleges súlyos következmények megelőzése. A kórházi költséggazdálkodás nem lehet előbbre való az ellátottak biztonságánál – mondta az esemény fő szponzorát (Hartmann-Rico Hungaria Kft.) képviselve előadó hornyák lászló vezérigazgató. Európai Uniós keretben ismertette az infekciókontroll jelentőségét Dr. paller Judit, országos tisztifőorvos. Visszaidézte, hogy az Európai Parlament tanácsi határozattal már 1998-ban kiépítette a közösségben terjedő fertőző betegségekre vonatkozó megfigyelő (surveillance) rendszerét, a járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózat létrehozásával. 2001-ben cselekvési program született, azzal a céllal, hogy figyelmeztesse a tagállamok szakembereit az antimikrobiális szereknek a humán gyógyászatban való körültekintő alkalmazására. 2007-ben Fehér Könyvet adtak ki, majd az EB megfogalmazta a 2008-2013-ra vonatkozó egészségügyi stratégiáját „együtt az egészségért” mottóval. 2009-ben betegbiztonsági célkitűzésként ajánlás jelent meg az egészségügyi ellátásokkal összefüggő fertőzések megelőzésére. Az antimikrobiális rezisztencia az elmúlt években nő és egyre jelentősebb közegészségügyi veszéllyé vált – az ellátással összefüggően 4,5 millió fertőzés történik évente (az EU minden századik lakosánál), ami 37 ezer betegnél halállal végződik (EP 2011-es állásfoglalása). Mindennek óriási a gazdasági kihatása: 16 millió többlet ápolási napról és 7 milliárd euró többlet kórházi költségről van szó. Az antimikrobiális rezisztencia egyre növekvő kockázatot jelent, a folyamatban lévő erőfeszítések pedig nem elégségesek. Új, határozott kezdeményezésekre van szükség. Ez az európai, globális társadalmi probléma egyaránt érinti a humán, és állatorvoslást, az állattenyésztést, a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet, a kereskedelmet. Mindez elszigetelt, ágazati erőfeszítéssel nem küzdhető le. Az állattenyésztésben, halászatban fogy az alkalmazott antibiotikum 70%-a, ahonnan a hússal, tejjel az emberi fogyasztáson keresztül hozzánk is eljut. Az infekciókontrollban alapelv az összefogás, az oktatás, a képzés. Az orvosi szakma kulcsszavai: a gyors, ágymelletti diagnosztika, a rezisztencia folyamatok, az oltóanyagok pontos ismerete. A WHO által megfogalmazott stratégiában, az AB rezisztencia elleni akciótervben, a betegbiztonság növelése érdekében nagy hangsúllyal jelenik meg a kutatásfejlesztés, az inno- AXIóMÁKBAn A lÉnyEg A klinikusok és az ápoló személyzet kezében van a lehetőség a kórházi fertőzések nagy többségének megelőzésére. A klinikai járványügyi szakemberek feladata e tevékenység segítése, koordinálása, illetve az ezzel kapcsolatos képzés, oktatás, orientálás. Az említett munkát hátráltathatja, hogy kevés a képzett epidemiológus, a hatóság pedig nem, vagy csak ritkán társ. A korrekt jelentés „visszaüt” – panaszolják klinikusok. Nemhogy nincs pozitív motiváció rá, hanem inkább számonkérés, olyan szigorú ellenőrzés követi, hogy az valójában negatív diszkriminációnak fogható fel. Nő a nozokomiális, a multirezisztens kórokozók (MRK) előidézte fertőzések száma. Ez közismert, de a helyi adatok köszönőviszonyban sincsenek az országossal (lehet, hogy egyik sem releváns), a nemzeti adatok meg nem vethetők össze a nemzetköziekkel. Márpedig a nemzeti adatok pontos ismerete fontos volna, hogy a kezelőorvos tudja, mire készüljön fel lokálisan! Érdemes volna elérni, hogy a pontosan jelentő osztály pozitív kiemelést kapjon, ez elősegítené a további adatgyűjtést. Jelenleg bizonytalanok a zárlati (izolációs) szabályok, e téren is a lokális adatbázis jelenthetné a megoldást. Folyamatos, gyakori szakmai konzultációkra volna szükség, nagy a társszakmák jelentősége. Az intenzív terápiás, higiénikus, infektológus, mikrobiológus kollégáknak negyedévente közösen kellene értékelni a helyzetet, milyen patogének vannak az osztályon, illetve minden adott esetet a klinikai állapot alapján közösen kellene elemezni. Ehhez képest, még arra sincs mód, hogy a kézfertőtlenítés helyes technikáját megtanítsák az osztályra újonnan belépő dolgozóknak. Holott ennek eredményei minden felmérés tanúsága szerint – azonnal jelentkeznek. 22 IME XI. ÉvfolyAM 9. szÁM 2012. novEMBEr InfEKCIóKontroll váció, az új antibiotikumok, technológiák bevezetése, a helyes AB felhasználás, az egészségügyi dolgozók és a lakosság tudatosságának növelése. A tagállamoktól elvárják, hogy saját nemzeti terápiás irányelveket dolgozzanak ki, mind a humán, mind az állategészségügyben. Az antimikrobiális kezeléseknek mikrobiológiai diagnózisra és érzékenységi vizsgálatokra kell alapulniuk, amihez elégséges mikrobiológiai kapacitásról kell gondoskodni. Elvárás, hogy a kritikus fontosságú antibiotikumok használatát csak a nagyon indokolt esetekre korlátozzák, ha már semmilyen más szer nem hatékony. Az infekciókontroll megerősítésére hatékonyan kell működtetni a surveillance rendszereket. Minden szereplő találja meg saját felelősségét, és kényszerítse ki annak lehetőségét, hogy a betegágy mellett lehessen ellátni a megfelelő feladatot – javasolta az országos tisztifőorvos. A jó döntésekhez megfelelő információra, pontos tényanyagra van szükség, azonban az adatokat interpretálni is tudni kell – emelte ki előadásában Dr. Kis Erika (GYEMSZI). A minőségügyi főosztály módszertani szakértője ugyanakkor úgy véli, itt is nehézségek vannak. Egy 1997-es tanulmány szerint némely intézményben az orvosok 70-75%-a nem tudja jól értelmezni a leírtak jelentőségét. Sokuknak a főnöktől eredő információ az evidencia. Az is hibaforrás lehet, ha az internet számít a tudás tárházának – az évente megjelenő 25 ezer új közlemény között nem könnyű eligazodni. Az EU-ban is gond a klinikai irányelvek megbízhatósága. Azért van szükség frissítésre, hogy a legújabbak valóban betarthatóak lehessenek, különben a klinikus káoszt tapasztal. Már csak azért is, mert a különféle szakmák gyakran eltérő irányelveket alakítanak ki. A szabályozót olykor módszertani levélnek hívják, holott valójában ez a szakmai protokoll, aminek alapján létrejön a konszenzus, ám ez olykor nem vág egybe a korábbi rendelkezéssel. Sőt, olykor a nemzetközi kritériumnak sem felel meg. Fontos ezért rögzíteni: a hivatalos nemzeti szintű szakmai irányelv az adott hazai ellátási körülmények között, az ellátandók jól meghatározott körére vonatkozik. A bizonyítékokon alapuló ajánlások alkalmazása különösen fontos az olyan, nagy betegszámot és a medicina minden területét érintő – jelentős halálozással és költségekkel járó – terület esetén, mint amilyen az infekciókontroll, összegezte a GYEMSZI tanácsadója. Az infekciókontroll alkalmazásakor kulcselem a visszacsatolás, tette hozzá Dr. szilágyi Emese (Országos Tisztifőorvosi Hivatal). A helyesen összeállított (bizonyítékokon alapuló) IC programok esetén az ágykihasználás optimuma 80%. Kockázatcsökkentő hatású ugyanis, ha az osztály nincs ennél jobban feltöltve, mint ahogyan az is, ha nem szerződéses, beugró nővérek, orvosok dolgoznak, főleg az éjszakai műszakban. Az ágykihasználás mellett a hatékonyság fontos indikátora a beteg-nővér arány is, így például az intenzív osztályon elvárás hogy 1 betegre 1 nővér jusson. A nozokomiális surveillance a megelőzés szolgálatában című előadásában Dr. Böröcz Karolina (Országos Epidemiológiai Központ), egy 2012-es Epinfo adatra hivatkozott. Eszerint az országban működő 173 kórházból mindössze 77 küld a kórházi fertőzésekre vonatkozó jelentést. Dr. tótth Árpád (Zirc Városi Erzsébet Kórház, Rendelőintézet) azt elemezte, miként lett orvosi küzdelemből menedzsment kihívás az IC. Hiszen a történelemben folyamatos volt a fertőző betegségekkel való harc, és az is tény, kimutatható az infekció történelemformáló (társadalomalakító) szerepe. Ami viszont már napjainkra vonatkozik: az új járványok kitörését akár az éghajlat megváltozása, a mezőgazdasági gyakorlat, társadalmi változás, a népegészségügy rossz helyzete is befolyásolja. Továbbá hat rá a kórházi orvosi beavatkozások száma, minősége, jellege, a kórokozók evolúciója, a víz-, élelmiszerkészlet szennyezettsége, az utazás, kereskedelem, és nem elhanyagolhatóak az egészségügyi programok hibái, eredménytelensége sem. A fertőző betegségeket az utóbbi száz évben, komplex megközelítéssel (ide tartozik a kórokozók felfedezése, immunizálás, diagnosztika, a terápia fejlődése, a sterilizálási eljárások hozzáférhetősége, a biztonságos környezet kialakítása) sikerült háttérbe szorítani, ezért az orvosok ellustultak, ma már sokan az oltási programok szükségességét is megkérdőjelezik – állítja a főigazgató. Így aztán napjainkban nő a fertőző kórok előfordulása, a multirezisztens patogének által okozott kórképek aránya, amelyek nagyrészt kórházban alakulnak ki. Jogos elvárás – nem csak azért, mert ez EU-s direktíva is – a szövődmények kockázatának csökkentése, a betegbiztonság növelése. A fertőzés leküzdésének ma már nem egyetlen, de továbbra is a leghatékonyabb módja a megelőzés (biztonságos kórházi környezet, monitorozott, elemzett gyógyító folyamatok, elkötelezett szakembergárda, akik kommunikálnak egymással). Kiemelt terület a takarítás, a steril anyag ellátás, a műtő, az intenzív osztály állapota, a surveillance, a krónikus sebek kezelése, és hangozzék bár furcsán, maga a kézmosás! Az új kórházvezetői generáció épít az IC-re, állítja a főigazgató, mert az szavatolhatja a betegbiztonságot. A nozokomiális infekciók epidemiológiája, klinikuma alapvető változáson ment át az elmúlt évtizedekben, kezdte előadását történeti utalással Dr. ludwig Endre (Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet) is, majd áttért a jelenre: folyamatosan nő a valamilyen okból csökkent immunitásúak és/vagy rendszeres ellátásra szorulók, az alapbetegség miatt költséges terápiában részesülők aránya. Másrészt az így létrejövő „kórházi” fertőzések kórokozói multirezisztens baktériumok, alig kezelhető vírusok is lehetnek, amelyek veszélyt jelenthetnek a normál immunitású betegek számára is. Az említett változások miatt az infekciók következményei súlyosabbak, olykor halállal végződnek. Mivel nincs új, drága antibiotikum, ezért a költségek nem emelkednek jelentősen (visszás, hogy gombainfekciónál a létező modern szereket sem alkalmazzák, magas áruk miatt, így e téren ezért nincs drágulás). A hazai finanszírozási rendszerben a nozokomiális infekciók terhe elsősorban az egészségkárosodott személyre és a kezelő intézményre hárul. De az egyén, az ellátó rendszer mellett sokat veszít a társadalom is, ha történetesen a sok millióért transzplantált beteg hal meg MRSA miatt! A mikrobiológiai, képalkotó eljárás, a hosszabb ápolási idő persze költségnövekedést okoz (igaz, előfordul, hogy a minta elküldését az igazgató letiltja). IME XI. ÉvfolyAM 9. szÁM 2012. novEMBEr 23 InfEKCIóKontroll A korábban költséges terápiát kapott beteg egészségi állapota károsodik, akár bele is halhat a „kórházi” fertőzésbe. A kódolási, riportálási rendszer viszont alkalmatlan a probléma kezelésére, mondja Ludwig professzor. Holott semmit nem kell újonnan kitalálni. Tudott minden, amit tenni kell – csak a szándékra és a feltételek biztosítására van szükség. Az infekció minden nemzetközi adat szerint a halálokok sorában a 3-4. helyen áll. Nem így nálunk, ugyanis Magyarországon nem jobb a helyzet, csak nincsenek róla megbízható adatok – pedig igazán csak e téren érvényes a mondás: „a Jóistennek hiszünk, mindenki mástól adatokat kérünk!” A jelenlegi struktúra senkit nem késztet a nozokomiális infekciók elleni határozott fellépésre, és intézkedési stratégia kidolgozására. Nincs más mozgatórugó, mint az orvosi segíteni akarás, de az IC szemléletnek, tevékenységnek, rendszerbe építettnek kellene lennie. Fontos volna fókuszba állítani a követendő példákat, felmutatni a házi „bajnokokat”. Hátha azonosításuk révén kedvet lehetne ébreszteni a többiekben, hogy kövessék az akadályokat legyőzőket. Amúgy a dolgozó legfeljebb 15%ban hibázik olyan ügyekben, ahol a felelősség „érdemi” része (85%-a) a rendszeré (kormányzaté), mert nem biztosította a feltételeket a hiba elkerülésére. A kiterjedt rezisztenciájú baktériumokkal (pl. karbapenemáz-termelő Enterobacteriaceae) fertőzöttek esetén, a megfelelő infekciókontroll nélkül (például az országhatárokon átszállított betegek aktív monitorozása, szűrése nélkül), az orvosok egyre gyakrabban találják úgy, hogy nem maradt a kezükben gyógykezelési lehetőség – idézett Dr. rákay Erzsébet (Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak) az ECDC igazgatójának közleményéből (2011. szept.). Egy 2012-es epidemiológiai jelentés arra utal, hogy a kórházi fertőzések nagy többségénél a megelőzés lehetősége a klinikusok és az ápoló személyzet kezében van. Az egészségügyi ellátással kapcsolatosan fellépő valamennyi infekciónak, akár a közösségi, járványos, eseti fertőző megbetegedésnek a felismerése, etiológiájának tisztázása, majd célzott kezelése, illetve még előbb a megelőzése terén elhagyhatatlan támaszt jelentenek a mikrobiológiai tenyésztések, szögezi le Dr. Barcs István (Semmelweis Egyetem, az Epidemiológiai Tanszék vezetője). Éppen ezért a fertőző betegségekkel kapcsolatos megelőző, gyógyító tevékenységnél fel sem merülhet a mikrobiológia elhagyása – még anyagi okokra való hivatkozással sem – éppen úgy, ahogyan a traumatológia, pulmonológiai eseteknél nem fordulhat elő a képalkotó diagnosztikáról való lemondás. Működtetni, használni kell a mikrobiológia eszköztárát. Szükséges a folyamatos diagnosztika: a zajló fertőzés felismerése, a kórokozó azonosítása, az antibiogram készítése. Követő tenyészetre van szükség (kolonizáció jelzése), szűrővizsgálatra, a beteg, a dolgozó leleteinek, a környezeti, sterilitási mintáknak az összehasonlítására. A tipizálás, a halmozódás jelzése fontos elem a járványügyi összefüggések bizonyítására, vagy kizárására. Adatelemzést kell végeznie a szakembernek, az új kórokozó, vagy új rezisztencia fenotípus megjelenését, halmozódások (ismétlések) felléptét azonnal jelezni kell – sorolja a feladatokat a tanszékvezető. Választ kell tudni 24 IME XI. ÉvfolyAM 9. szÁM 2012. novEMBEr adni például arra a kérdésre, hogy vajon mi történik, ha egyik évről a másikra csökkent (mint ahogyan 2005-ről 2006-ra történt) a fág-tipizálásra beküldött MRSA törzsek, illetve a bejelentett járványok száma? Nos, nem arról van sajnos szó, hogy a helyzet javult volna! Hanem az történt, hogy megszűnt a kiterjedt ÁNTSZ laboratórium-hálózat, a korábbi 14-ből mindössze 2 fág-labor maradt. E válaszból tehát annyi a tanulság, hogy az adatok mögött észre kell venni a valós tényeket! – összegezte az epidemiológus. A nozokomiális fertőzések világszerte az egészségügyi ellátás gyakori szövődményei – az akut betegellátó intézményekben 5-10% (Nagy Britanniában 9%, évente 300 ezer). Az ebből fakadó morbiditás, mortalitás nagy (közvetlen halálok 9 ezer/év, közvetett 15 ezer/év, UK), anyagi hatásuk jelentős (évi közel 1 milliárd font) – adott nemzetközi kitekintést Dr. Maródi Csaba (The James Cook University Hospital, Middlesbrough, UK). A fertőzést elszenvedő beteg átlag 11 nappal tovább marad kórházban, ellátási költsége csaknem háromszoros (mintegy 3500 fontnyi extra költség), miközben e fertőzések 30-50%-a elkerülhető volna. A nozokomiális infekció megelőzése, illetve kontrollja minden intézmény, és dolgozója számára alapvető kötelesség, mondja a külföldön dolgozó klinikai mikrobiológus. A hatékonyan működő IC programhoz (vajon csak a briteknél?) az kell, hogy a helyzet már ne legyen tovább tartható. Persze kell a társadalom, a politikai elit tájékozottsága, az intelligens szabályozás, az anyagi, humán erőforrás, a törvény, rendelet betartásának ellenőrzése, az intézmények elkötelezettsége, a szakma elhivatottsága, az összefogás. Az egyéni hozzáállásnak, magatartásnak is nagy a szerepe. De kell még a bizonyítékokon alapuló irányelv, az antibiotikum stewardship program, megbízható mikrobiológiai háttér, a surveillance-ra alapuló, a reálisan értékelhető kvóták, illetve a program be nem tartásának szankcionálása. Fontos a média szerepe is, emelte ki az orvosi mikrobiológus. A politikusoknak bizonyos dolgokat tudniuk kellene, ám ezek nem vágnak egybe avval, mint amit tudni akarnak. Végül a tiszta kézre vonatkozó alábbi (tíz) öt-parancsolatot a kórházi szakmának kellene ismerni és betartani. A megfelelő IC alapja: tiszta kéz kell minden páciensérintéshez, 5 nevezetes alkalommal: mielőtt hozzáérsz a beteghez, az aszeptikus művelet előtt, ha testnedvvel érintkeztél, miután befejezted a páciens vizsgálatát, illetve megérintetted a beteg környezeti tárgyait. Ha betartják, nem marad el az eredmény. Magyarországon az „elitben” (politikai, kormányzati vezetés egészségügyi képzettségében, tájékozottsága terén) óriási a lemaradás – vélte az IME konferencián az egyik hozzászóló, és fel is ajánlotta, kórházi „élménytúrát” szervez számukra, ne csak néhány kiemelt gyógyítóhelyet ismerjenek. Akkor könynyebben elfogadják a Dr. Maródi Csaba által említett összehasonlító gazdasági mutatókat is: Magyarországon 2011-ben 140 milliárd USA dollárnyi GDP jutott a 9,971 millió lakosra, s nálunk a GDP 7,4%-át fordítják egészségügyi kiadásokra. NagyBritanniában 2.432 milliárd dollár a GDP, aminek 9,8%-át költik a 62,64 milliónyi lakos egészségügyi ellátására. Fazekas Erzsébet