Annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a járóbeteg szakellátás mind orvos szakmai, mind ellátás szervezési szempontból jelentős előnyöket hordoz, a magyarországi járóbeteg szakellátás helyzetében a deklarált szakmapolitikai célok ellenére nem történt jelentős pozitív irányú változás. Húsz éve ugyanazokról a problémákról tudunk beszámolni. Dacára a kórházak egyre fokozódó veszteségeinek, továbbra is a drága és betegbiztonság szempontjából kockázatosabb fekvőbeteg ellátás kapott fejlesztési prioritást. A motiváló tényezők (finanszírozás, betegút szervezés) ösztönözhetnék a struktúramódosítást, mely nem csak a betegeknek segítene, de a kórházak finanszírozási gondjait is enyhítené. Ennek ellenére nem láthatóak továbbra sem az ez irányú rendszerszerű szabályozás körvonalai. A tapasztalatok megmutatták, hogy közelebb kell vinni a betegellátáshoz a döntéshozatalt ahhoz, hogy a döntések felgyorsuljanak és újra megfelelő rugalmassággal alkalmazkodjon az intézményrendszer.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁS A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása HELYZETÉRTÉKELÉS Annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a járóbeteg szakellátás mind orvos szakmai, mind ellátás szervezési szempontból jelentős előnyöket hordoz, a magyarországi járóbeteg szakellátás helyzetében a deklarált szakmapolitikai célok ellenére nem történt jelentős pozitív irányú változás. Húsz éve ugyanazokról a problémákról tudunk beszámolni. Dacára a kórházak egyre fokozódó veszteségeinek, továbbra is a drága és betegbiztonság szempontjából kockázatosabb fekvőbeteg ellátás kapott fejlesztési prioritást. A motiváló tényezők (finanszírozás, betegút szervezés) ösztönözhetnék a struktúramódosítást, mely nem csak a betegeknek segítene, de a kórházak finanszírozási gondjait is enyhítené. Ennek ellenére nem láthatóak továbbra sem az ez irányú rendszerszerű szabályozás körvonalai. A tapasztalatok megmutatták, hogy közelebb kell vinni a betegellátáshoz a döntéshozatalt ahhoz, hogy a döntések felgyorsuljanak és újra megfelelő rugalmassággal alkalmazkodjon az intézményrendszer. A mai finanszírozási rendszer a jól működő és önálló járóbeteg szakellátó intézményeket bünteti, mert kimaradnak az alkalmi többletforrás juttatásokból a tartozást felhalmozókkal szemben. Hiába teljesítik több mint 130%-ra a szakellátás TVK-t és 100% felett az egynapos TVK lehetőségüket a járóbeteg intézmények, nem kapnak több TVK-t, finanszírozást, miközben máshol nem használják ki a megkapott lehetőségeket. Örömteli pozitívum, hogy kezdeményezésünkkel összhangban 2014-ben a degressziós finanszírozást az előző évi szintre (100 és 120% között) állították vissza, mely levegőhöz juttatta a járó szolgáltatókat. A döntések lakosság közelben tartása miatt fontos volt, hogy az önkormányzatok elsöprő többséggel a járóbeteg szakrendelőik megtartása mellett döntöttek. Meggyőződésünk, hogy az önkormányzatok feladataként a lakosság közeli ellátást nem csak az alapellátásban, hanem a járóbeteg szakellátásban is célszerű biztosítani. A járóbeteg-szakellátás is már évek óta forráshiánynyal küzd, 2009 óta nem volt alapdíj emelés, s ezáltal reálértékben a finanszírozás romlott. Az elmúlt 5 év inflációjának visszapótlására mindenképpen szükség van az alapdíjak emelésével. A MAGYAR JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI SZÖVETSÉG 12 PONTJA 1.) Mindenképp szükséges a finanszírozás áttekintését követő emelés, korrekció, melyet gazdasági szakemberek számítása 1,95 Ft/pont-ra javasol módosítani. A jelenlegi 1,5 26 IME XIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2014. SZEPTEMBER 2.) 3.) 4.) 5.) 6.) Ft/pont alapdíj a túlteljesítések miatt ténylegesen kevesebb, mint 1,3 Ft/pont finanszírozást jelent. Az intézmények működési engedélyében meghatározott feladatok ellátásához szükséges források elégtelensége miatt is nő a várakozási idő, ezzel a magánfinanszírozott ellátás felé tolva azokat a betegeket, akiknek anyagi lehetőségei ezt megengedik. A jól működő intézetek továbbra is rendre hátrányba kerülnek a kiegészítő finanszírozásban, és nincsenek valódi ösztönzők az egyensúlyi működés irányába. Az önálló járóbeteg szakellátók most is teljesen kimaradtak a nyáron juttatott pótlólagos forrásbiztosításból. Javasoljuk, hogy a független járóbeteg szakellátók is részesüljenek a közös szakellátási kassza maradvány- és többletforrásainak elosztásából, hiszen nem lehet cél, hogy szintén adósságokat halmozzanak fel, ha többletforrásokhoz akarnak jutni. Ma Magyarországon hibás finanszírozási ösztönzők hatására a betegek jelentős hányada magasabb ellátási szinten kerül ellátásra, mint az szakmailag indokolt lenne. Mindez éves szinten a szűkös egészségügyi finanszírozást több tíz milliárdos nagyságrendű felesleges kiadással terheli. A fekvő ellátásokat kiváltó járóbeteg szakellátások előtérbe helyezése, a motiváló tényezők (finanszírozás) helyes irányba állítása ösztönözné a struktúraváltást, és az alacsonyabb költségszintű ellátás a felszabaduló források révén segítené a kórházak működését, csökkentené a várólistákat, s javítaná az egészségügyi ellátás társadalmi elfogadottságát. Annak érdekében, hogy az integrált intézményekben, kórházakban minél nagyobb számban a szükséges és lehetséges beavatkozásokat egynapos és járóbeteg ellátásként végezzék, a finanszírozási ösztönzőkön kívül a járóbeteg ellátást önálló vezetéssel, részleges gazdasági önállósággal javasoljuk működtetni. A járó-fekvő ellátásban egyaránt elvégezhető beavatkozásokat (a szövődményes esetek kivételével) minél nagyobb számban csak járó szakellátásban lehessen végezni. Továbbra is döntést igényel az egynapos sebészet, a kúraszerű ellátások olyan finanszírozása, amely ösztönzi ezen ellátási formáknak a járóbeteg-szakellátásban minél nagyobb számban történő nyújtását. Ezzel a drága és a betegek számára esetleg veszélyeket hordozó fekvőbeteg ellátás helyett az olcsóbb, biztonságosabb járóbeteg szakellátásban és egynapos sebészetben lehetne a betegeket gyógyítani. Az egynapos ellátás TVK bővítése jelentős megtakarítást jelentene az ellátó rendszer más területein. A labor TVK-kat a feladatok és szükségletek változása alapján a valós és indokolt szükségletekhez kell igazítani, a valós költségek szerint korrigálni. Lehetetlen, hogy a kiosztott labor TVK több mint háromszorosát kell havonta teljesítenie az intézményeknek, mely nagy része tőlük függetlenül, általunk befolyásolhatatlanul keletkezik! A kötele- MENEDZSMENT JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁS ző háziorvosi szűrések és a bevezetett indikátorrendszer miatt megnövekedett labor beutalások, valamint a kórházi műtétek előtti kivizsgálások miatt jelentkező többlet igényt is finanszírozni kell. 7.) Az alapellátás erősítése, a szakmai kompetenciáik bővítése során szorosabb együttműködést kell kialakítani a járóbeteg szakellátással. Az alapellátókat is egységes módszertanú informatikai és kontrolling rendszerekhez kell illeszteni, mely révén az indokolatlanul ismételt vizsgálatokat meg lehet szüntetni, mely komoly megtakarításokkal járna, s az információhoz jutást és a betegellátás biztonságát is egyidejűleg javítani tudná. 8.) A szakmai kódrendszer karbantartása, revíziója sem halasztható tovább. A járóbeteg ellátás kódrendszerét ki kell egészíteni a befogadásra váró beavatkozásokkal. A kódkarbantartás azért is fontos, mert jelenleg egyes szakmák csak veszteségesen működtethetők, ez az adott szakma devalválódásával jár, amelyet a kiegyensúlyozott orvosi és szakdolgozói team munka érdekében el kell kerülni. 9.) Javasolt változtatás, bevétel növelési lehetőségként igénylik a járóbeteg szakellátók, hogy ha a beteg nem a területi, hanem a területen kívüli szakrendelőt választja, az általa co-payment-tel igénybe vett szolgáltatás ellenértéke az intézménynél maradhasson (azaz az OEP finanszírozást ne csökkentse!). Ugyancsak szélesíteni kell az OEP finanszí- rozáson kívüli legális bevételi lehetőségeket (extra igények teljesítése stb.). 10.) Jelentős és fontos lépésnek tartjuk a béremelést, melynek további folytatása és a belátható életpálya lehetősége szükséges ahhoz, hogy szakembereink itthon maradjanak. A szakember utánpótlás biztosítása érdekében a rezidensképzésben a járóbeteg ellátás a képzésbe beépítetten vehessen részt (hasonlóan, mint az alapellátásnál). 11.) Mivel a járóbeteg szakellátásban egyre több munkatárs vállalkozásban látja el a feladatot, ők is igényelnék a finanszírozás emelést, melyet csak az alapdíj-emelésből lehetne megvalósítani. Nélkülük sok helyen az ellátás ellehetetlenülne. 12.) A technikai haladás miatt már sokkal több tevékenység lenne ellátható biztonságosan és költséghatékonyan a járóbeteg ellátásban. Ennek kommunikációja szükséges lenne az ágazati vezetés részéről is, hogy a betegek bizalommal forduljanak komolyabb ellátást igénylő esetekben is a járóbeteg szakellátáshoz, és az ellátásban résztvevő számára életpálya-perspektíva lehessen a járóbeteg szakellátás. Balatonfüred, 2014. szeptember 11. A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlése Medicina Előadói díj A MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöksége a XVI. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia zárónapján 2. alkalommal adta át a Medicina 2000 Előadói díjat. A díj megalapításával a Szövetség elnökségének szándéka az volt, hogy támogassa a járóbeteg szakellátás fejlődését megalapozó módszertani tevékenységet, illetve a minél érdekesebb, tartalmasabb előadások jelenjenek meg az éves konferencián. A konferencia előadóit az elnökség tagjaiból álló Bíráló Bizottság a következő szempontok szerint minősíti: az előadás legyen átfogó, általános jellegű, foglalkozzon a járóbeteg szakellátás, egynapos ellátás, szervezésével, minőségének, megfelelőségével, javításával, tartalmazzon saját munkát. Előny, ha több intézményre kiterjedő, összehasonlító tanulmányról van szó, mintaértékű információt nyújt, általános, átfogó. A Bíráló Bizottság értékelése és a konferencián résztvevők szavazatai alapján 2014. évben a díjat Dr. Csupor Emőke budapesti endokrinológus, belgyógyász, háziorvos nyerte el „D vitamin a gyakorlatban endokrinológus-háziorvos szemével” c. előadásával. Az előadás szemléletes dokumentációval mutatta be a D vitamin jelentőségét, és értékelte annak a különböző betegségek kezelésben rejlő lehetőségeit. A Bíráló Bizottság döntését az előadásnak a saját munkát és adatfeldolgozást is tartalmazó, átfogó jellege miatt hozta meg, a járóbeteg ellátásban való felhasználása újdonságokat tartalmaz, nagy a prevenciós és terápiás jelentősége. Az előadó lelkesítő, magával ragadó előadásmódja, sugárzó elhivatottsága, a hallgatóság telefonos szavazása és az előadás végén hangos tetszésnyilvánítása is hozzájárult a díj odaítéléséhez. A Díjjal járó elismerés: bruttó 150 000 Ft, amelynek közterheit a Szövetség állja. Az első öt közé a következő előadók kerültek, sorrendben: 2. Dr. Kiss Marianna (XVI. Ker. Kertvárosi Egészségügyi Szolgálata): Integrált HR – beteg előjegyzési – CRM rendszer lehetőségei és előnyei a járóbeteg szakellátásban 3. Dr. Hertzka Péter (Budapest XIII. ker. Eü. Szolgálat): Orvos, csontkovács, fájdalom szindróma. 4. Szabóné Juhász Julianna M.Sc (MESZK Budapest): Tények-tévhitek a D-vitamin ismereteinkről 5. Cseszkó Géza (Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet, Eger): Diagnosztikai keretek kialakítása a Markhot Ferenc Kórházban Gratulálunk a díjazottnak, és köszönjük a konferencia többi előadójának is a színvonalas előadásokat. A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöksége IME XIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2014. SZEPTEMBER 27
