IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Ápolói munkaterhelés többszempontú statisztikai elemzése

  • Cikk címe: Ápolói munkaterhelés többszempontú statisztikai elemzése
  • Szerzők: Halmos Miklósné
  • Intézmények: Pándy Kálmán Kórház
  • Évfolyam: I. évfolyam
  • Lapszám: 2002. / 3
  • Hónap: október
  • Oldal: 15-18
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT
  • Alrovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT

Absztrakt:

Ismert, hogy az egy-egy ápolóra jutó munkaterhelés lényeges különbséget mutathat egy intézményen belül. Ennek objektív megítélése nem kis feladatot jelent az ápolásvezetés számára. Ma már több lehetőség áll a vezetés rendelkezésére, főleg, ha az adatokat informatikai úton rögzítik, és fel is tudják azt dolgozni. A kontrolling segítségével ez hozzájárulhat egy hatékonyabb gazdálkodás kialakításához. Az adatokból nyert információk segítségével jól összehasonlíthatóvá válik az egyes munkacsoportok igénybevétele. A dolgozat a Pándy Kálmán Megyei Kórház öt sebészeti osztályán gyűjtött adatokra támaszkodva szemlélteti a lehetőségeket.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Ápolói munkaterhelés többszempontú statisztikai elemzése Halmos Miklósné, Pándy Kálmán Megyei Kórház, Gyula Ismert, hogy az egy-egy ápolóra jutó munkaterhelés lényeges különbséget mutathat egy intézményen belül. Ennek objektív megítélése nem kis feladatot jelent az ápolásvezetés számára. Ma már több lehetőség áll a vezetés rendelkezésére, főleg, ha az adatokat informatikai úton rögzítik, és fel is tudják azt dolgozni. A kontrolling segítségével ez hozzájárulhat egy hatékonyabb gazdálkodás kialakításához. Az adatokból nyert információk segítségével jól összehasonlíthatóvá válik az egyes munkacsoportok igénybevétele. A dolgozat a Pándy Kálmán Megyei Kórház öt sebészeti osztályán gyűjtött adatokra támaszkodva szemlélteti a lehetőségeket. BEVEZETÉS Az ápolók munkaterhelése számos módszerrel mérhető. Viszonyíthatunk a kapacitási adatokhoz (ágyak száma), teljesítmény adatokhoz (teljesített ápolási napok, esetek), vagy akár azzal a módszerrel, amely a betegeket mobilitásuk és ápolási intenzitásuk alapján kategorizálja. Ezt a német módszert, amely 1993-ban jelent meg, alkalmazza a GYÓGYINFOK is ráfordítási vizsgálataiban. A következőkben azt kívánjuk bemutatni, hogy 5 közel azonos, sebészeti jellegű osztályon milyen különbözőségek lehetnek, amelyek lényegesen kihatnak az ápolók munkaterhelésére, következésképpen a munkaerő gazdálkodásra is MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK Első lépésben a hagyományos kapacitási mutatókkal való összevetést, majd az orvos létszámmal való összefüggéseket tárgyaljuk. A vizsgált osztályok: a fül-orr-gégészet, érsebészet, szájsebészet, szemészet és urológia. Az anonim jelleg fenntartása érdekében az osztályokat (O) 1, 2, 3, 4, 5- jellel említem továbbiakban. Ágyszám és a munkaterhelés Tekintettel arra, hogy az ágyszámok területén különbség van, a feldolgozás első lépéseként elvégeztük az adatok arányosítását. Látható (1. ábra), hogy az egy nővérre jutó ágyszámban lényeges eltérés mutatkozik: 1,4 és 3,1 között szóródnak az arányok. Meg kell említeni, hogy az ágyakhoz való viszonyítás és a munkaterhelés között az összefüggés nem egyenesen arányos, hiszen az üres ágy nem jelent feladatot. Hogy mi is lenne a helyes arány e tekintetben, nehéz megmondani, azonban egy országos vizsgálat eredményeként az elvárás 1:2,1 körül van. Ennek ismeretében mondható, hogy a vizsgált osztályaink többsége ezen értékeket meghaladja. Ha e mellé helyezzük az ágykihasználási százalék mutatóit, kicsit többet tudunk meg a valós képről (2. ábra). 2. ábra Ágykihasználtság a vizsgált osztályokon Láthatjuk, hogy elég nagy különbségek vannak az egyes osztályok között az 51,4% kihasználtságtól a 79,3%ig. Ha mindezt összevetjük az egy nővérre eső ágyszámmal, kitűnik, hogy az ágykihasználtsággal sajnos nincs összhangban. Ebből a mutatóból már kitűnik, hogy egyes osztályokon lényegesen több üres ágy van naponta, viszont a 79,3%ágykihasználtságú osztály nagy betegforgalomra utal. Orvosok száma és az ápolói igénybevétel 1. ábra Az egy nővérre jutó ágyszám Sokan nem tartják fontosnak az ápolók igénybevétele szempontjából, hogy egy osztályon hány orvos dolgozik. Tapasztalatunk szerint azonban ez olyan szempont, amely többlettevékenységet gerjeszthet. Minél több az orvosok száma egy betegellátó osztályon, annál több irányú feladatot kell az ápolóknak teljesíteni, annál több irányból kaphatnak utasítást. Minél nagyobb az orvosok száma, ápolásszervezési szempontból annál kedvezőtlenebb a helyzet. Ez a tény kevésbé tervezhetővé teszi az ápolási folyamatot. Ezt igazolják azok a megfigyelések, amelyek olyan ápolási osztályon IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER 15 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT 3. ábra 5. ábra Az egy orvosra jutó ápolók száma Az egy ápolóra vetített ápolási napok száma folytattak, ahol orvos csak konzulensként dolgozik. Ilyen helyeken az ápolók a napi munkafolyamatokat a terv szerint tudják végrehajtani, nem kell azt megszakítani egyéb napközbeni utasítások miatt. Vizsgált osztályainkon az egy orvosra jutó ápolók száma 1:1,16 és 1:4,8 között ingadozik (3. ábra). Erre vonatkozóan vannak elvárt értékek. Ma Magyarországon 1:3, 1:4 arány értékek fordulnak elő, míg az egy orvosra jutó 5-6 ápolói arány lenne az ideális. (Ezzel kapcsolatban európai összehasonlítást tartalmaz az 1. táblázat). Az általam vizsgált osztályok azért torzíthatják az országos adatokat, mert úgynevezett „kis” osztályokról van szó. Ez az érték egy belgyógyászati osztályon 1:4,4 arányt tesz ki. Ország Magyarország Norvégia Hollandia USA Szakdolgozói arány 1:1,16-1:4,8 1:10,9 1:8,3 1:8 1. táblázat Az egy orvosra jutó szakdolgozói arány teljesítményét kívánjuk összehasonlítani. Nagy különbségeket tapasztaltunk a vizsgált osztályok között a 375 ápolási naptól 894 napig (5. ábra). Az ápolási napok száma függ az osztály nagyságától, típusától, a beteganyagtól, de nem utolsó sorban az orvosoktól. Természetesen minden nap minden ágyon nem fekhet beteg. Egy intenzív, vagy fertőző osztályon különösen tekintettel kell lenni a „betegforgatásra”. Kis ágyszámú osztályon szintén probléma lehet az ágyakkal való gazdálkodás, amely hatással van a teljesített ápolási napok számára. Német beteg-besorolási kategóriák Elemzésünk következő részében azt vizsgáltuk meg, hogy az ápolási napokat milyen „beteganyag” töltötte ki. Minden egészségügyben dolgozó jól tudja, hogy az ápolásra szorulók között lényeges különbség lehet a tartósan ágyhoz kötött betegtől a magát teljesen ellátni tudóig. Ez lényegesen befolyásolja azt az időt, amelyet az ápolónak el kell töltenie egy-egy beteg szükségleteinek kielégítésével. Ennek monitorizálására szolgál az úgynevezett német betegbesorolási kategória. Egyéb mutatók Érdekességként további objektív mutatókat hasonlítottunk össze a 2001-es év vonatkozásában a fent említett öt osztályunkon, például az egy ágyra jutó esetszámot. Láthatjuk (4. ábra), hogy lényeges eltérések vannak az egy ágyra jutó 34 esettől 63 esetig. Ha visszatekintünk ismét az ápolói létszámokra, kitűnik, hogy az nem arányos az egy ágyra jutó esetszámmal sem. Lényeges még egy mutatót, az egy ápolóra vetített ápolási napok számát kiemelni, ha az ápolók munkáját, illetve 4. ábra. Az egy ágyra jutó esetszám 16 IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER A számítás lényege, hogy az ápolási és szolgáltatási időráfordítástól függően 9 kategóriát állapít meg. Az „A” az általános ápolást, az „S” a speciális ápolást jelöli. Az állapotfokozatokat az 1, 2, 3-mal jelzi, a hármas a legsúlyosabb kategória. Ennek megfelelően alakult ki a 9 fokozat A1S1-től A3S3-ig. Minden kategóriához más-más percérték tartozik, amelyből következtetni lehet a munkaidő ráfordításra. Ezeket az adatokat évek óta számítógépes program segítségével rögzítjük. Ennek ismeretében nevezett osztályainkat 4 év összehasonlításában értékeljük 1998., 1999., 2000. és 2001-es évet. • Ha az 1. számú osztályunkat értékeljük (6. számú ábra), láthatjuk, hogy a fennjáró betegek teszik ki a legnagyobb hányadot a diagrammokon. Ez az arány mind a négy évben szinte százalékos értékben is megegyezik. Ez az A1S1-es kategóriának felel meg, ami azt jelenti, hogy a betegek döntő többsége mind alapápolás mind pedig szolgáltatás szempontjából a „legenyhébb” kategóriába tartoznak. Tehát képesek önmaguk teljes ellátására és speciális szolgáltatást sem igényelnek. Az A1S1-es kategórián kívül, még három kategóriába tartozó betegek érdemelnek említést, amelyek szintén közel azonos MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT 6. ábra A betegek megoszlása súlyossági kategória szerint Megjegyzés: tekintettel a kategóriák viszonylag nagy szórására, az 5% súlyú csoportokat (???) a grafikonokon nem tüntettük fel a könnyebb áttekinthetőség érdekében. arányban jelennek meg a négy év beteganyagában, az A2S1, az A1S2 és A2S2 kategóriák. Ezek a betegek már mind az alapápolás, mind a szolgáltatás területén többlettevékenységet igényelnek. De százalékos előfordulásuk összességében nem teszi ki a döntő többséget, mivel ez az arány 40 % körül van. Ha összegezzük az öt osztályt beteg-besorolási kategóriák szerint, az alábbiak állapíthatók meg: • • • • • Az első osztályon 2001-ben az A1S1 kategóriába tartozó (önmagukat ellátni tudó és csupán alapszolgáltatást igénylő) betegek fekszenek 67%-ban. A második értékelt osztályunkon 52%-ban önmagukat ellátni tudó, de maximális szolgáltatást igénylő esetek fordulnak elő elsősorban (A1S3). A harmadik osztályon néhány százalék kivételével (A2S2) az önmagukat ellátni képes és közepes szolgáltatást igénylők kerülnek felvételre (80%). A negyedik eset szinte kísértetiesen hasonló az előző osztályhoz, 84%-ban fordulnak elő az önmagukat ellátni tudó és közepes szolgáltatást igénylő betegek. A lényeges eltérést az ötödik osztályunk mutatja, ahol az esetek 83%-ában fordulnak elő a maximális szolgáltatást igénylő betegek (A2S3+A3S3), ami még súlyosbítja a helyzetet, hogy ebből 49%-ban fordulnak elő az ágyhoz kötött, teljes ápolásra szoruló esetek (A3S3) és a másik legnagyobb kategória is segítségre szorul. Az A1S1-es kategória mindössze 17%-ot tesz ki. Ha az egyes osztályok idő igénybevételét veszem figye- 7. ábra Egy ápolóra jutó igénybevétel (óra) az egyes kategóriák percértékeinek figyelembevételével lembe kiszámítható, hogy pl. 2001-ben az „1”-es osztályunkon egy nővérre 675,2 óra terhelés jut, míg a „2”-es osztályunkon ugyanannyi munkaidőre 277,8 óra (7. ábra). ÖSSZEFOGLALÁS Az elemzés bizonyítja, hogy az egy intézményben, azonos munkakörben foglalkoztatott kollégák terheltsége még hasonló jellegű és közel azonos betegeket ápoló osztályokon is eltérő lehet. Az eredmények birtokában, kórházunkban az alábbi intézkedések történtek: az érintett osztályokon létszámfejlesztés történt, kialakítottunk egy teamet (ápolók, adminisztrátorok, betegszállítók), akik a kieső munkavállalót pótolhatják szükség esetén, illetve az átmenetileg fokozottan igénybe vett osztályon segíthetnek plusz emberként. Megvizsgáltuk az ápolónők további tehermentesítésének lehetőségét (pl.: az elavult nővérhívó cseréje, komfortfokozat javítása stb.). Fontos megállapítás, hogy egy adatból és értékből önmagában nem vonható le következtetés. Ha összehasonlítani szeretnénk, azt tegyük meg sok adat segítségével és sok szempontból. A fenti elemzésből is kitűnik, hogy az 5-ös számú osztályon kedvezőnek volt mondható az egy nővérre eső ágyszám, az ágykihasználtsági százalék, az egy ápolóra jutó orvosszám, azonban ezen az osztályon ápolják a legidőigényesebb betegeket. Míg az 1., 2. osztályunk esetében a mutatók lényegesen magasabbak, azonban itt kevésbé időigényes betegek fekszenek ápolás szempontjából. IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER 17 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT IRODALOMJEGYZÉK [1] [2] [3] [4] [5] [6] Dr. Polyvás György: Az emberi erőforrás fejlesztésének lehetőségei a kórházak egészségügyi menedzsmentjében, Egészségügyi Gazdasági Szemle. 31. évfolyam 6. szám, 542-554. o. 1993. Kiss Ferencné – Rábai Júlia: Mérések az ápolói létszám meghatározásához, Nővér,. 7. évfolyam 2. szám 1994 Komárominé Raniák Ilona: Az ápolók fizikai (betegmozgatási) terhelése és ennek következményei, Egészségügyi Gazdasági Szemle 39. évf. 1. szám, 2001. Pap Mátyásné: Egy ápolói felmérés tanulságai, Egészségügyi gazdasági Szemle 38. évf. 3. szám, 2000. Vámos Imre: Ápolási létszámszükséglet meghatározása belgyógyászati osztályon a jelenlegi feladatstruktúra alapján, Nővér. 7. évfolyam 2. szám, 18-25. o. 1994. Ápolási Igazgatók továbbképző Könyvtára: Költségvetés-Pénzgazdálkodás (alapismeretek) OIK 1991. [7] Dr. Gulácsi László: Beszámoló a „Minőség és gazdaságosság a magyar egészségügyben” második szemináriumáról (Eger, 1993. június 2-5.), Egészségügyi Gazdasági Szemle. 31, 6. 1993. [8] Kövesi Ervin: A kórház forradalmi átalakulásában 1., Egészségügyi Gazdasági Szemle, 31, 4. 1993. [9] Kövesi Ervin: Nemzetközi Lapszemle: Új ápolási létszámirányszámok az NSZK-ban, Egészségügyi Gazdasági Szemle 30, 4. 1992. [10] Dr. Kullmann Lajos: Lehetőségek a személyzet munkaterhelésének becslésére krónikusbeteg-ellátásban, Egészségügyi Gazdasági Szemle 31, 6. 1993. [11] Strukturgesetz des Gesundheitswesens. (Az egészségügyi struktúra törvény 13. cikkelye: A kórházi betegápolás személyzetszükségletére vonatkozó mértékek és alapelvek szabályozása). 1993. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Halmos Miklósné 1978. szülésznői szakosító vizsga, 1984 budapesti Orvostovábbképző Egyetem, egészségügyi szakoktatói szaka – diploma, 1994. Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem, egészségügyi menedzser szak, egészségügyi menedzseri diploma. Munkahelyek, oktatói tevékenység 1987-től intézeti vezető szakoktató; 1995. január1-től ápolási igazgató. 1979-től: Kezdetben szakápolástant, majd a DOTE gyu- 18 IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER lai Főiskola diplomás ápolói szakán egészségpedagógiát és menedzserelméletet, a szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi karán ápolásgazdaságtant, a pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar egyetemi ápolók szakán minőségbiztosítást oktat. Önálló egyetemi és főiskolai jegyzete jelent meg: Menedzsment elmélet és az ápolásgazdaságtan kérdései, ápolásgazdaságtan kérdései az egészségügyi szakközgazdászok és menedzserek részére címmel. 1977-től az amerikai Sigma Thea Tau International tagja; 1998-2000-ig az ápolási Igazgatók Egyesületének alelnöke; 1996-tól a Magyar I. C. E. alelnöke.