Intézmények:Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit ZRt. Pannon Egyetem Egészségügyi Kutató- Fejlesztô Központ
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 7
Hónap:szeptember
Oldal:51-53
Terjedelem:3
Rovat:INFOKOMMUNIKÁCIÓ
Alrovat:MÓDSZERTAN, DÖNTÉS ELŐKÉSZÍTÉS
Absztrakt:
A Veszprémi Kórház és a Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszéke között kialakult együttműködés révén még a 2005-ös Neumann Kollokviumon kaptam lehetőséget arra, hogy klinikusként súlypontozzam azokat a területek, ahol napjaink orvosai leginkább igényelhetik az informatikusok hathatós segítségét. Az elhangzottak írásba öntését akkor túlságosan triviálisnak véltem, de ahogy múltak az évek, egyre inkább világos lett, vannak olyan elhajlások egészségügyi rendszerünkben, melyekre kevés csak szóban felhívni a figyelmet. Ráadásul az évek múltával mintha hiába bővülne az orvosi munka informatikai támogatottsága, a támogatottsági igény ezt meghaladó mértékű növekedése üteme miatt a kereslet-kínálati olló folyamatosan nyílik. Erre tekintettel ágy mellett dolgozó és informatika iránt fogékony orvosként ugyan örömmel fogadom a teljes népességet felölelő Ambient Assisted Living programját [1], hangsúlyozandónak tartom az orvosi munkahelyek informatikai támogatottságának további javítását, vagy ha így jobban hangzik, az Ambient Assisted Working megvalósítását.
Angol absztrakt:
Due to the cooperation between the Hospital of Veszprém and the Department of Information Systems of the Pannon University I had an opportunity in 2005 to speak in the Neumann Kollokvium about the areas, where clinicians need more assistance from IT specialists. At that time I considered my presentation to be too trivial to publish in reviews. However, in a few years it became evident, that some deviations in our health system are so profound that it is not enough only to speak about it. Furthermore I could state, that by year to year the need for expansion of IT support in health care is above the demand, due to the dramatic increase of IT support demand of the system, opening the demandsupply scissors of the sphere. As a physician working at the patient bed, but also open for informatics I am very keen on the idea of the Ambient Assisted Living program covering our whole population, but I feel important to stress also the priority of the IT support at the working place of our colleagues, to procreate them an „Ambient Assisted Working” milieu.
Intézmény: Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit ZRt. Pannon Egyetem Egészségügyi Kutató- Fejlesztô Központ
[1] Dr. Somody Imre, Somody Kft.: Paradigmaváltás az egészségügyben. IME Az egészségügyi vezetők szaklapja, VII. évfolyam, 5. szám, 50. old, 2008. június
[2] Dr. Kósa István: HBCS: piaci működés? IME Az egészségügyi vezetők szaklapja, III. évfolyam, 6. szám, 12- 16. oldal, 2004. szeptember
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ MÓDSZERTAN Orvoslás és/vagy adatfeldolgozás avagy „Ambient Assisted Working” Dr. Kósa István, Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház ZRt. A Veszprémi Kórház és a Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszéke között kialakult együttműködés révén még a 2005-ös Neumann Kollokviumon kaptam lehetőséget arra, hogy klinikusként súlypontozzam azokat a területek, ahol napjaink orvosai leginkább igényelhetik az informatikusok hathatós segítségét. Az elhangzottak írásba öntését akkor túlságosan triviálisnak véltem, de ahogy múltak az évek, egyre inkább világos lett, vannak olyan elhajlások egészségügyi rendszerünkben, melyekre kevés csak szóban felhívni a figyelmet. Ráadásul az évek múltával mintha hiába bővülne az orvosi munka informatikai támogatottsága, a támogatottsági igény ezt meghaladó mértékű növekedése üteme miatt a kereslet-kínálati olló folyamatosan nyílik. Erre tekintettel ágy mellett dolgozó és informatika iránt fogékony orvosként ugyan örömmel fogadom a teljes népességet felölelő Ambient Assisted Living programját [1], hangsúlyozandónak tartom az orvosi munkahelyek informatikai támogatottságának további javítását, vagy ha így jobban hangzik, az Ambient Assisted Working megvalósítását. Due to the cooperation between the Hospital of Veszprém and the Department of Information Systems of the Pannon University I had an opportunity in 2005 to speak in the Neumann Kollokvium about the areas, where clinicians need more assistance from IT specialists. At that time I considered my presentation to be too trivial to publish in reviews. However, in a few years it became evident, that some deviations in our health system are so profound that it is not enough only to speak about it. Furthermore I could state, that by year to year the need for expansion of IT support in health care is above the demand, due to the dramatic increase of IT support demand of the system, opening the demandsupply scissors of the sphere. As a physician working at the patient bed, but also open for informatics I am very keen on the idea of the Ambient Assisted Living program covering our whole population, but I feel important to stress also the priority of the IT support at the working place of our colleagues, to procreate them an „Ambient Assisted Working” milieu. ban újragondolást igényel, hisz a gazdasági élet egyetlen területén sem engedhető az meg, hogy közösségi erőforrásokat úgy használjunk fel egyének helyzetének javítására, hogy az egyén közben aktívan részt vesz önmaga helyzetének rontásában. De abszurd az is, hogy egy teljes gazdasági szféra teljesítményét a társadalom egy kassza visszaosztás elvén értékelje, piaci megmérettetés, vagy ennek hiányában reális ráfordítás számítás alkalmazása helyett. Hazánk egészségügyi rendszerének legfőbb hibája, hogy korábbi anyagi motivációk, populista módon emlegetett betegérdekek, illetve érthető orvos-szakmai igények eredőjeként az orvos-beteg találkozások száma irreálisan túlpörgetett, ami a találkozások hatékonyságának romlását eredményezte [2]. Mindeközben a korlátozott források miatt az orvosi munka értéke oly mértékben devalválódott, hogy ma egy orvos annyi pénzért mond szakvéleményt évi 100 ezer forintos gyógyszer, vagy fél-egy millió forintos orvosi beavatkozás szükségességéről, mint amennyiért a saját bankja az automatájánál kiadja saját pénzét (pl. 555 Ft / 100 000 Ft). Ne tévesszen meg senkit, az előbbi szolgáltató-ügyfél kapcsolatot társadalmunk magas szintű szakértői tevékenységnek deklarálja, amikor kártérítési per tárgyává teszi, utóbbit pedig egy gép robotszerű tevékenységének, ahol a meghibásodási lehetőséggel előre számolunk. A teljesítménypörgetés megakadályozására mellesleg megérkezett előbb a degresszív finanszírozás, majd megkaptuk a volumen korlátot is. A túlpörgött spirál visszafogására elméletben alkalmas, a 100% alatti teljesítményvolumeneket ösztönző progresszív finanszírozás azonban mindeddig nem lépett működésbe, valószínűleg a döntés prognosztizálhatóan hangos, populista elutasítása miatt. Mint látjuk, egészségpolitikusaink aktivitása az egészséggazdaság visszahűtése tekintetében sajnos igen korlátozott, ezzel szemben rendkívül termékeny, ha újabb és újabb orvos-beteg találkozásokat kell generálni. Mintha ezen szolgáltatások költségvonzatára nem csak az „ingyenes egészségügyi ellátáshoz” szokott laikusok, hanem egészségpolitikusaink figyelmét is külön fel kellene hívni. Ráadásul ezen jogszabályilag elrendelt orvos beteg találkozások csak látszólag rövidek, a korlátozott informatikai támogatottság miatt rendkívüli mértékben emésztik az orvosi munkaidőt, gazdaságilag tovább devalválva azt. A központilag leértékelt orvosi munka erkölcsi üzenetét e körben talán nem kell külön elemezni. IGÉNYEK A LEHETÔSÉGEK FELETT ORVOS A JOGI ADATBÁZISOK ELÔTT Nincs olyan száma e lapnak, mely ne foglalkozna a hazai egészségügyi ellátás hiányosságaival. A rendszer való- Ki ne ismerné gyakorló kollégáink közül azt a helyzetet, amikor egy 5-6 hónappal korábban látott beteg egyszer csak IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 51 INFOKOMMUNIKÁCIÓ MÓDSZERTAN megjelenik a szakrendelésen, mert elfogyott a gyógyszere, és szakorvosi javaslat nélkül azt kiválthatatlanul drágának ítéli. A beteg ilyenkor csak pár sort vár orvosától, az orvos azonban a következő vesszőfutást látja maga előtt: • Tisztázni kell, hogy adott gyógyszer adott hónapban éppen milyen indikációval javasolható. Mivel ezen értékes „szakmai” információ napjainkra néhány havonta változik, ügyesebb kollégák, internettel megfelelően ellátott intézetekből napi szinten „lógnak” az EÜM honlapján, az egyes készítmények rendelhetőségére vonatkozó hoszszú paragrafusokat bújva. A többszörösen összetett mondatok megfejtését azonban nemcsak a jogi másoddiploma hiánya nehezíti, hanem az is, hogy a jogszabályok rendszeresen diagnózis kódokra hivatkozva foglalnak állást a készítményekről. • Mivel a használt diagnózis adatbázis (BNO X.) napjainkban 11557 tételt tartalmaz, nem megvethető módon sok orvos ezt nem tartja a fejében, inkább felkeres egy másik honlapot (GYÓGYINFOK), ellenőrzendő a megadott 5 karakteres kód mögött álló diagnózisokat. A beteg szöveges diagnózisa alapján a kódra való keresésről már legtöbben régen leszoktak, mivel az angolból magyarra fordított, máshol latinul hagyott kódtábla szinonima szótárral való ellátását – ugyan minimális informatikai befektetés lenne – mind a mai napig sem az egészségügyi kormányzat, sem egy szabadon hozzáférhető program nem valósította meg. Ezért a mitralis (azaz kéthegyű) billentyűre vonatkozó 18 diagnózisból csak hármat találunk meg, ha mitralis néven keresünk, viszont 15-öt, ha a „kéthegyű” keresőszót használjuk. Hasonlóan vigyáznunk kell, mert kódtárunkban az agy, a lép és például a máj „infarctus”-t szenved el, csak a dementia esetén alakul ki „infarktus” az agyban, a szív azonban minden esetben „elhalás” néven kapja infarktusát. • Ha e röpke 5-10 perces utánajárás alapján már van elképzelésünk arról, hogy betegünk az adott készítmény szedésére jogosult-e, most már csak az a feladatunk, hogy ellenőrizzük, jogosultságát beteginformációs rendszerünkben korábban megfelelően dokumentálták-e. Mivel ezen adatot számtalan megjelenés, összességében sokoldalnyi szabad szöveges információ halmazában kell megtalálnunk, óránk szépen ketyeg, jobbra érdemes orvosi munkaidőnk elfolyását dokumentálva. • Ha már mindezekkel megvagyunk, már csak annyit kell ellenőriznünk egy negyedik adatbázisban, adott hatóanyag más gyári néven nincs-e esetleg forgalomban, nehogy a 100 000 Ft-nyi gyógyszerköltséget végül családi kasszánkból kelljen majd kifizetni. Ha ezen a feladaton is túlvagyunk, és gyöngybetűs kézírásunkkal megírtuk a receptet, az a jó érzés tölthet el, hogy intézményünk ezért az alig 15 perces orvosszakértői tevékenységért 516 Ft bevételre tett szert. Tudjuk persze, ha a jogszabály viszszafejtésnek nem lett volna orvosi vonatkozása, rögtön ügyvédért kiáltott volna mindenki az „ügy” bonyolultságára tekintettel, és magától értetődőnek érezte volna, hogy a végszámla 10 000 Ft feletti szakértői díjról szól (1. ábra). 52 IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 1. ábra Néhány jogi hátterű adatbázis a mindennapi orvosi munkafolyamból ORVOS A SZAKMAI ALGORITMUSOK ELÔTT Persze mi orvosok magunknak is becsülettel nehezítjük az életünket, amikor különböző szakmai szervezetekben évről-évre újabb és újabb algoritmusokat kidolgozva próbáljuk egyengetni betegeink ellátását (2. ábra). 2. ábra Néhány orvosszakmai kezelési algoritmus A kialakított protokollok alapján a betegellátás hatékonysága ugyan vitathatatlanul javulhat, a nagy adatbázisok alapján felállított algoritmusok ugyanakkor napi szintű orvosi használatra szinte alkalmatlanok. Nincs orvos, aki betege protokoll szerinti kontrollra hívását fejben tudná tartani, kötné magát az életmódi tanácsadás meghatározott idejű fázisához, mielőtt megfelelő küszöbérték alapján döntene a gyógyszeres kezelés elindításáról. Ami adatbázis alapján jött létre, adatbázis szintű alkalmazásra hivatott: egyén kiválasztására a populációból, gondozási soron lévő személyek következő terápia vezetési elágazásának meghatározására. Ahogy e téma szakmai beszélgetésekben előkerül, azonnal jön a közbevetés: Ha lennének funkcionáló mindennapi adatbázisaink! Az opponálók számára: tény, hogy ilyen adatbázisaink vannak, csak a hozzáférés ezen adatbázisokhoz nem megoldott. Betegeink laborvizsgálati eredményei például egy-egy régióban egyre INFOKOMMUNIKÁCIÓ MÓDSZERTAN inkább egyetlen központi laboratórium adatbázisába kerülnek, függetlenül attól, hogy a vizsgálatot a beteg háziorvosa, gondozó diabetológusa, nefrológusa, ideggyógyásza, érsebésze, esetleg kardiológusa rendelte. A probléma ott van, hogy a meglévő vizsgálati eredmények sokszor még azonos megrendelő esetében is nehezen kereshetők viszsza, a más által rendelt adatok ritkán hozzáférhetőek még egy intézeten belül is. A laboratóriumok ugyan szűrik a megrendeléseket a megrendelések időkorlátja alapján, hogy gazdasági érdekükhöz alkalmazkodva a finanszírozásra nem kerülőket vissza tudják utasítani, addig azonban sajnos kevés helyen jutnak el, hogy szakorvosaink valószínűleg nem is generálnának újabb és újabb vizsgálatokat a túlhajtott egészségügyi rendszerünkön belül, ha ismernék betegeik közelmúltban létrejött vizsgálati eredményeit. Hasonlóan adatbázisok tartalmazzák a betegeink által kiváltott gyógyszerek listáját, de ezen információt hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha az a finanszírozó (OEP) magántulajdonát képezné. Szeretjük sorolni a kifogásokat, miért nem tehető ezen információ hozzáférhetővé orvosaink számára, pedig sok fejtörést megspórolhatnánk egy-egy magasvérnyomás beállítás, vagy lipid kontroll esetén, ha tudnánk, mely készítmények voltak a beteg kezében, és melyek hatását várjuk mindhiába. Ezen meglévő adatbázisok ráadásul minimális erőfeszítéssel kiegészíthetőek lennének olyan háziorvosi asszisztens szintjén begyűjthető adatokkal (testsúly, derék körfogat, vérnyomás), mely alapján egész betegpopulációk és egyes tagjaik rizikóprofilja is pontosan definiálható lenne. Megfelelő informatikai támogatással az egészségügy korlátozott forrásai ezen rizikó-adatbázisok alapján – az algoritmusokban meghatározott időzítéssel és intenzitással – ez- után valóban azon betegcsoportokhoz lennének kanalizálhatóak, akiknél a ráfordítások a leginkább hasznosulnak. Egy szakorvos sem vitatja, hogy a szakorvosi gondozás során kulcsfontosságú a magas rizikójú állapotokban a rizikófaktorok eredményes uralása. Szakorvosaink munkaereje azonban sokkal jobban hasznosulna, ha nem a tucatszám befutó betegek rizikóstátusának felmérésére, élethossziglan szedendő gyógyszerek 6 havi megújítására, hanem egyegy betegre több időt szánva, a valóban problémás esetek lelkiismeretes megoldására használnánk. KÖRNYEZET TÁMOGATTA MUNKA A példák sora hosszan folytatható lenne. Napjainkban igen sokat tehetnénk az informatika eszközeivel azért, hogy orvosaink olyan környezetben dolgozhassanak, mely támogatja tevékenységüket. Nagyon itt lenne az ideje annak, hogy az informatika lehetőségeit is kihasználjuk az orvos– beteg találkozások számának racionális csökkentésére: a jobb betegkiválasztásra, az alacsony hatékonyságú orvosbeteg találkozások felszámolására. Ha azonban az orvosi tevékenység továbbra is ilyen mértékben túlpörgetett, ráadásul manuális adatfeldolgozási karakterrel túlterhelt marad, akkor ezen környezet a benne dolgozó orvosok ezreit fogja kitaszítani magából, hogy munkaerővel szolgáljon a környező gazdaságok, illetve saját gazdaságunk más szférái számára. Ha ez bekövetkezik, az alulfinanszírozott, túlterhelt egészségügyi környezetbe később aligha kapjuk viszsza ezt a szakképzett réteget. A fentiekre tekintettel megítélésem szerint a mai Magyarországon az „Ambient Assisted Working” problémájára figyelni legalább olyan fontos, mint megteremteni az alapjait az Ambient Assisted Living-nek. IRODALOMJEGYZÉK [1] Dr. Somody Imre, Somody Kft.: Paradigmaváltás az egészségügyben. IME Az egészségügyi vezetők szaklapja, VII. évfolyam, 5. szám, 50. old, 2008. június [2] Dr. Kósa István: HBCS: piaci működés? IME Az egészségügyi vezetők szaklapja, III. évfolyam, 6. szám, 1216. oldal, 2004. szeptember A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Kósa István PhD 1962-ben Szombathelyen született. Általános orvosi diplomáját 1986-ban Szegeden szerezte. Előbb az egyetem Izotópdiagnosztikai Laborjának, majd 1992-től Kardiológiai Központjának munkatársa. 1994ben belgyógyászat, 1997-ben kardiológia szakvizsgát szerzett. 1995-96-ban Münchenben, a TU PET Centrumában foglalkozott nukleáris kardiológiai kutatásokkal. A Dél-alföldi Regionális Egészségfejlesztési Pályázat Szív-Érrendszeri fejezetének koordinálása után 1998-99-ben egy évet szakmai tanácsadóként dolgozott az OEP főigazgatója mellett. Egészségügyi menedzser másoddiplomát 2003-ban szerzett Szegeden. A képzés kapcsolódó kórházmenedzsment gyakorlatát a bécsi Rudolfinerhaus-ban töltötte. PhD fokozatát 2003-ban védte nukleáris kardiológiai témában. 2005-2008 között a Csolnoky Ferenc Veszprém megyei Kórház II. számú Belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa, 2008 áprilisától az egyesített Belgyógyászati Centrumon belül kardiológiai részlegvezető főorvos. A VEAB STEMI Regiszter egyik koordinátora. A Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszék orvosszakértője telemonitorizálási fejlesztésekben. IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 53
