A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS Állásfoglalás A „Menedzsment és Egészséggazdaságtan” Tagozat és Tanács állásfoglalása a Semmelweis Terv 2011. május 11-i változatáról A VÉLEMÉNYALKOTÁS KORLÁTAI A Tagozat és a Tanács elsősorban két nézőpontból tekintette át a rendelkezésre álló Semmelweis Tervet (ST): • A terv mennyire rajzolja át az egészségügy irányítási rendszerét? • A terv mennyire változtatja meg az ellátórendszer struktúráját? Emellett két további kérdésben foglalkozott a ST-vel: • A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján léteznek-e preferálható tulajdonviszonyok a kórházi szektorban? • A terv nyomán előálló új ellátórendszer segíti-e a korrupcióellenes küzdelmet a közszolgáltatói szférában? • A TANÁCSKOZÁS IDÔPONTJA A Tagozat és a Tanács 2011. június 9-i együttes ülésén tárgyalta a ST-et. FONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAINK • • • 14 A Semmelweis Terv lehetőséget kínál az ágazat működésének, működtetésének új alapokra helyezésére. A Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács az átalakítás stratégiai irányaival egyetért, de úgy látja, a tervben egyelőre sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Mindenekelőtt fontosnak tartjuk leszögezni: amennyiben a kormány nem tud több közforrást allokálni az egészségügyre, úgy szembe kell néznie azzal, hogy a szolgáltatási csomagot szűkítenie kell. A Semmelweis Tervben megfogalmazott átalakítással ugyanis nem szabadul fel a szektorban annyi többletforrás, amennyi szükséges lenne a rendszer elfogadható színvonalú fenntartásához. Tekintettel arra, hogy a hazai egészségügyben új elvként jelenik meg az állami egészségszervezés centralizált rendszere, az Állami Egészségségszer-vezési Központ lehetséges funkciói, ehhez rendelt hatásköre, jogállása további szakmai vitákban tisztázandó. Ugyanez a helyzet a Térségi Egészségszervezési Igazgatóságokkal, amelyeket szerepkörük alapján új hatóságként kellene értelmezni, máskülönben a RET-ek sorsára jutnak. Az államtitkárság azonban úgy tűnik, harmadik kategóriában gondolkodik, aminek tartalmi jegyei egyelőre nem ismertek. A véleményezők nem foglalnak állást a kérdésben, mi lenne a helyes, csupán jelzik, diszkrepancia található a feladatok és a vélelmezett szervezeti hatáskörök között. Tisztázandó továbbá az állami egészségszervezési feladatokat ellátó apparátusok viszonya az OEP-hez és a maradék ÁNTSZ-hez. IME X. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2011. SZEPTEMBER • • A fent említett kérdésekben – jogkörök, hatáskörök, tevékenységi területek egyértelmű lehatárolására – elméleti és gyakorló szakemberek bevonásával olyan háttér-munkacsoportot javasolt felállítani, amelyik tételesen számba veszi az egészségügy irányításának jelenlegi és kívánt feladatköreit és elhelyezi azokat az egyes szervezeteknél. Aggályosnak találtuk, hogy a vázolt koncepció az „egypólusú” rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet; az új felállásban lényegében az állam kíván mindent egy kézben tartani, márpedig egy jól működő és innovatív – a környezeti kihívásokra rugalmasan reagálni képes – rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal. A rendszerváltáskori egészségügy kezdetben még három pólussal bírt, az állam mellett az önkormányzatok tulajdonosként, az OEP pedig finanszírozóként, egyben az önálló Egészségbiztosítási Alap kezelőjeként jelent meg a színen. Az Alap vonatkozásában az önállóság javarésze már odalett, azonban egy fontos elem mindmáig megmaradt: az OEP szolgáltatókkal való szerződéses kapcsolatrendszere képes a szolgáltató és a finanszírozó klasszikus „provider-purchaser split” logikáját érvényre juttatni. A Tagozat és a Tanács az eddig elkészült anyag alapján nem érzékelte, milyen érdekeltségi és ösztönzési rendszer tartja az egyszeri drasztikus kapacitás átalakítás után „fitten” a szolgáltató szektort, amely következtében képes lesz alkalmazkodni a kihívásokhoz, rugalmasan reagál a változásokra, odafigyel a pénzügyi egyensúlyra, és fenntartja abbeli képességét, hogy „innovációra éhesen” javítja a szolgáltatások színvonalát. Érdemes lenne részleteiben megvizsgálni a korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatokat a fejkvótán alapuló ösztönzés és elszámolás tekintetében. Az ellátórendszerben szakmailag indokoltnak tartjuk a progresszivitás elvének újbóli intézményesítését, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem indokolt minden egyes szakma illetve ellátás esetében azonos progresszivitási fokozatok, besorolások megjelenítése. Jelezzük továbbá, az egyes szakmák tevékenységének progresszivitás szempontjából való csoportosítása csak az első lépés, amit a Szakmai Kollégium tagozataival, tanácsaival szoros együttműködésben kell kialakítani. Ezt követnie kell az így kialakult szakmai szabályrendszer összerendezésének az intézményi struktúrával, illetve a szükségletekkel, lehetőségekkel. Ehhez a munkához olyan munkacsoport működtetése szükséges, amelynek tagjai szakmai (orvosi és intézményi) tapasztalatokkal és adatbányászati lehetőségekkel (és azok értelmezésének képességével) rendelkeznek. Az így kialakított ellátórendszeri hierarchia a szakma támogatását mindenképpen bír- EGÉSZSÉGPOLITIKA • PROGRAMALKOTÁS ni fogja, hiszen az egyes szakmák prominens képviselői által elismert szakmai szabályok mentén alakulna ki. A Tagozat és a Tanács a kórházi tulajdonviszonyok esetében megállapította, hogy mind az állami, mind az önkormányzati (nem állami) tulajdon fenntartása mellett és ellen felhozhatók érvek. A nemzetközi tapasztalok tulajdon tekintetében vegyes képet mutatnak, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik tulajdonviszonyról a másikra történő átállás sok idő- és anyagi veszteséggel jár együtt. • Az állami tulajdon mellett szóló érvként fogalmazzuk meg az egyszerűbben kivitelezhető célvezéreltséget, célorientáltságot, a központi tervek könnyebb megvalósíthatóságát; ellenérvként emeljük ki a rugalmatlanabb működést, a puhább költségvetési korlátot, ami következtében várható, hogy a kórházak tömeges állami tulajdonba kerülése után a kórházi adósság drasztikusan megemelkedik. Információink alapján felmerült annak a lehetősége is, hogy a kórházak kormányhivatalok fennhatósága alá kerüljenek. E megoldás a hazai viszonyok ismeretében a céljával ellentétes hatást eredményez, várható ugyanis, hogy a bürokrácia „megöli” a kórházak eddigi alkalmazkodási képességét. Ebben az esetben a kórházaktól elsődlegesen a hivatali szabályok és eljárásrendek betartását követelik meg, s nem a hatékony és minőségi betegellátást. Állami tulajdonra történő átállás esetén alapvetően fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzatok a lakosaik érdekeit intézményesen meg tudják jeleníteni (pl. megfelelő képviseletet kapjanak a kórházak felügyelő tanácsaiban). • • • Az önkormányzati tulajdon mellett szóló érvként fogalmazzuk meg az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, az önkormányzatok egy részének erőn felüli támogatását, a helyi lakosság kontrollszerepének gyakorolhatóságát. Ellenérvként tárgyaltuk a helyi lobbyk – központi irányelvekkel is sokszor szembe helyezkedő – érvényesülését, a helyi korrupció gyakori előfordulását, a központi irányelvek számonkérhetőségének nehézkességét. Az önkormányzati tulajdon fennmaradása esetében alapvetően fontosnak tartjuk, hogy megfelelő ösztönzőkkel (pl. finanszírozási szerződések, fejlesztési pályázatok, minőségi szakmai indikátorok) a kórházak és tulajdonos-fenntartóik kényszerítve legyenek a szolgáltatási struktúra térségi szinten összehangolt átalakítására. Ami a korrupcióellenes magatartás térnyerésének gondolatát illeti, a Tagozat és a Tanács úgy látja, mind a helyi, mind a centralizált rendszerek esetében adottak a körülmények a korrupció elleni küzdelemhez. Mindenekelőtt a hatóságok eddiginél elszántabb cselekvésére és a nemzetközi szervezetek ajánlásainak követésére lenne szükség. A ST egészének szakmabeli és társadalmi fogadtatása szempontjából is alapvető fontosságú, hogy az egészségügy jelenlegi legégetőbb kérdésére, a munkaerő tömeges elvándorlásának lassítására, ill. megállítására tud-e a kormányzat megfelelő lépéseket tenni. E helyütt is jelezzük, jelentős kormányzati források nélkül nincs esély a humánerőforrás csapdából való kikerülésre. Dr. Sinkó Eszter, a Tagozat elnöke Dr. Jóna Gabriella, a Tanács elnöke Újabb másfél milliárd a betegellátás színvonalának emelésére, várólisták csökkentésére Több mint 1 milliárd úgynevezett német pontot, vagyis 1,5 milliárd forint többlet forrást biztosít a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) a járóbeteg-szakellátást végző egészségügyi szolgáltatók részére a miniszteri tartalékkeret terhére. A most kiosztott összeg az erre a célra felhasználható keret mintegy 95 százaléka. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárságon meghozott döntés értelmében 255 járóbeteg-szakellátó intézmény jut egyszeri többletfinanszírozáshoz, amelyet betegellátási feladataik elvégzésére fordíthatnak. A szolgáltatók közül három – a DEOEC Kazincbarcikai Kórháza, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház, valamint a miskolci MISEK Nonprofit Kft. – a tüdőszűrések számának növekedése miatt kap több mint 8 millió forintot utólagos kifizetéssel; míg a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Háza a 2010 októberében elindult és 2011-ben folyamatosan növekvő betegforgalommal működött járóbeteg-szakellátására fordíthat további 2,2 millió forintot. A keret felosztása során elsődleges szempontként a teljesítményvolumen-korlátot tartósan meghaladó, a betegellátási szükséglet által indokolt túlteljesítést, valamint a megyei szinten tapasztalható, lakosságszámhoz viszonyított teljesítményvolumen-korlát különbségeket vették figyelembe. A többlet 75 százalékán osztoznak ennek alapján az intézmények. A további 25 százaléknyi keretet a képalkotó diagnosztika (CT, MR) területén megnövekedett várólisták kiegyensúlyozására, csökkentésére, valamint a 2010. év során végzett beruházások miatti teljesítménykiesések kompenzálásaként kapják a szolgáltatók. A járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók a most kiosztott 1 milliárd 510 millió 265 ezer 300 forint többlet keretet a 2011. július havi teljesítményeiktől kezdődően a finanszírozási év végéig (2011. október végéig) használhatják fel. Az érintett szolgáltatókat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár néhány napon belül értesíti az elszámolható többlet mértékéről. IME X. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2011. SZEPTEMBER 15
