A sok tekintetben hasonló történelmi múlt okán is hasonló kihívásokkal küzdenek a népegészségügy terén a visegrádi négyek. Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia sok mutatóban az EU-átlagnál lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van, de a leghátrányosabb két régió a V4-eken belül hazánkban található. Egyebek mellett ez is kiderült a Debreceni Egyetem (DE) Népegészségügyi Kara által áprilisban szervezett nemzetközi konferencián.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
egészségpolitika EgéSzSégSTRATégIA Négyen egy irányba Interjú Prof. Dr. Ádány Rózával a sok tekintetben hasonló történelmi múlt okán is hasonló kihívásokkal küzdenek a népegészségügy terén a visegrádi négyek. Magyarország, Csehország, lengyelország és szlovákia sok mutatóban az eU-átlagnál lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van, de a leghátrányosabb két régió a V4-eken belül hazánkban található. egyebek mellett ez is kiderült a Debreceni egyetem (De) népegészségügyi kara által áprilisban szervezett nemzetközi konferencián. Összesen 120 résztvevő regisztrált a V4-ek negyedik népegészségügyi konferenciájára, amelyet ezúttal Debrecenben rendeztek meg. Ezúttal is a résztvevők között volt a négy ország népegészségügyi társaságának elnöke, az Európai Népegészségügyi Társaság volt és megválasztott elnöke, a Népegészségügyi Iskolák Európai Szövetségének elnöke, Martin McKee professzor, a népegészségügyi szakirodalomnak a világon legtöbbet idézett szerzője (akinek a munkáira eddig több mint 80 ezren hivatkoztak), és jelenlétével megtisztelte a rendezvényt Horváth Ildikó államtitkár, valamint Ledia Lazeri, a WHO magyarországi irodavezetője. Ádány Róza professzor, a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének elnöke, az esemény fő szervezője lapunknak nyilatkozva emlékeztetett: 2013-ban szlovák kezdeményezésre tanácskoztak először a visegrádi négyek népegészségügyi szakemberei, azóta kétévenként rendeznek konferenciákat. A kiindulópont az a felismerés volt, miszerint a V4-eknek nemcsak múltja, de a jelen népegészségügyi problémái is hasonlóak, ezért próbáljunk meg közösen megoldást találni. Ezt a célt szolgálta az a miniszteriális szintű találkozó, amelynek tavaly februárban Budapest adott otthont, valamint az annak végén elfogadott zárónyilatkozat is arról, hogy a V4 országok megerősítik együttműködésüket a nem fertőző, krónikus betegségek, a táplálkozás okozta kockázati tényezők és a gyermekkori elhízás elleni küzdelemben. Az aláírók kinyilvánították szándékukat, hogy együttes erővel kell megerősíteni a népegészségügyi szolgáltatások rendszerét, és közös célként jelölték meg a lakosság egészségének javítását, az egyenlőtlenségek csökkentését és a népegészségügyi szolgáltatások erősítését. Ezt követően vette át Szlovákia az elnökséget a V4-eken belül és napvilágra hozta a „Dinamikus Visegrád Európáért” állásfoglalását. Ebben újra megerősíti a nem fertőző betegségekkel szembeni közös fellépés szükségességét és kimondja, hogy a népegészségügyi szolgáltatásokat úgy kell megerősíteni, hogy nemzeti koalíciókat kell kialakítani és nemzeti stratégiákat kell kidolgozni, együttműködve a WHO nemzeti irodáival. iMe – interDiszCiplináris Magyar egészségügy Hasonlóságok és különbözőségek A professzor előadásában is kiemelte, hogy a V4 országok a népegészségügyi mutatók terén az EU-átlaghoz viszonyítva lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben vannak, de egymáshoz viszonyítva az egyes államokat is jelentős különbségeket láthatunk. A születéskor várható élettartam hazánkban a legalacsonyabb (76,8 év, szemben a szlovákok 77,4, a lengyelek 77,9 és a csehek 79,17 évével), ugyanakkor arányait tekintve nálunk halnak meg a legtöbben idő előtt, 50 és 69 éves koruk között. Összességében az idő előtti halálozás rizikója a V4-ek közül az uniós átlaghoz képest Magyarországon a legnagyobb, 1,8-szoros, de például a szív-érrendszeri vagy a krónikus légzőszervi betegségekben 2,3-szeres. Weber és Clerc 2017-ben kimutatták, hogy az időben történő, szakszerű egészségügyi ellátással elkerülhető halálozás hazánkban az EU15 tagországok lakossága halálozásának 262 százaléka. A helyzet csak Szlovákiában hasonlóan rossz, északi szomszédunk lakosságának halálozási kockázata 245 százaléka az uniót alapító országok polgárai halálozási kockázatának, a cseheknél ez a mutató 176, a lengyeleknél 165 százalék. Az öngyilkosság okozta halálozás arányszáma is nálunk a legmagasabb a négy ország közül, ugyanakkor mindenütt nő a magukat túlsúlyosnak vallók aránya, amiben sajnos ismét miénk a kétes dicsőséget jelentő első hely. A professzor hangsúlyozta: szlovák kutatók cseh és portugál kutatókkal kollaborációban kimutatták azt is, hogy a halálozási viszonyokat tekintve a leghátrányosabb két régió a V4-eken belül Magyarországon van, az ország északkeleti és észak-alföldi régiói. A kutatók azt találták, hogy a halálozás a társadalmi-gazdasági viszonyokkal szoros összefüggést mutatnak, ezen belül is az egészségi állapotra az iskolázottságnak van legnagyobb befolyása. A két érintett régióban él a legnagyobb számú cigány populáció, márpedig, a legutóbbi roma egészségi felmérés adatai alapján a roma lakosság iskolázottsága semmit nem javult, a legfeljebb 8 általánost végzett vagy azt sem befejezett lakosság arányában nincs változás, az arány a 90 százalékhoz közelít. Ez óriási hátránya Magyarországnak, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a roma lakosság esetében is az oktatás és a foglalkoztatás javításának fontosságát – húzta alá Ádány Róza. Az OECD legfrissebb adatai alapján rámutatott arra is, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között a várható élettartamban már 30 éves korban óriási különbség látható: Magyarországon ez a férfiaknál 12,6, a nőknél 6,4 év. A különbség e téren Szlovákiában nagyobb csak: ott a magasan iskolázott férfiak 14,4, a nők 6,9 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak alacsonyan iskolázott kortársaikhoz képest. A professzor hozzátette: ez egyértelműen összefügg azzal, hogy bár hazánkban él a legtöbb XViii. éVfolyaM 5. száM 2019. júniUs-júliUs 3 egészségpolitika EgéSzSégSTRATégIA roma – számukat több, mint nyolcszázezerre becsülik -, az ötszázezres lélekszámukkal a lakosságon belüli arányuk Szlovákiában a legmagasabb, tíz százalék. Az egészségi állapot mutatók alakulása szempontjából a gyenge láncszem a cigány lakosság egészségi állapota mindkét országban – fogalmazott a professzor. Hátrányban a népegészségügy Mind a négy ország szakembereinek részvételével külön szekcióban foglalkoztak azzal, hogy vajon mi a népegészségügyi szakemberek szerepe, egyáltalán elismerik-e azt a népegészségügyi szakértelmet és szaktudást, amelyet alap-, mester- és doktori képzési szinten is megszerezhetnek ma már a V4 országokban. Mint a professzor elmondta: arra jutottak, hogy a négy ország helyzete abban is közös, hogy erre a kérdésre sajnos nem tudnak igennel felelni. Egyik országban sem aknázzák ki az e területen szerzett szaktudásban rejlő lehetőségeket, nem hasznosul megfelelően az a tudás, amivel a népegészségügyi szakemberek a lakosság egészségi állapotának jellemzése, a legfőbb problémák azonosítása, az ezek kezelésére alkalmas beavatkozások azonosítása, a monitoring, az eredményesség mérése terén rendelkeznek. Többen rámutattak a V4 országok képviseletében arra, hogy a népegészségügy nem különül el világosan a betegellátó egészségügytől, az pedig, hogy az ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma a négy visegrádi országban még mindig jelentősen meghaladja az uniós átlagot, azt mutatja, hogy ezek az országok alapvetően nem az egészségbe, hanem a betegágyakba invesztálnak – fogalmazott a professzor. Hozzátette: a V4-ek egyikénél sincs külön népegészségügyi kassza. Azzal kapcsolatban, hogy vajon vannak-e célzott népegészségügyi programok az egyes visegrádi országokban elmondta: a fejlett országok gyakorlatára leginkább emlékeztető cseh nemzeti egészségvédelmi és prevenciós stratégia 2014 óta él. Ez egy kormányprogram, tehát összkormányzati elkötelezettségű programról van szó, amely össztársadalmi mozgósítást céloz meg. Az egyetlen, legalább az első évben saját költségvetéssel bíró Nemzeti Egészségügyi Programot Lengyelországban fogadták el 2015-ben. A 2016-2020 közötti évekre szóló stratégiára alapozva született meg a nemzeti népegészségügyi törvény is. Szlovákiának nincs önálló népegészségügyi programja, a szlovák V4-elnökség ugyanakkor deklarálta ennek szükségességét. északi szomszédunknál egészségstratégiai keretprogram létezik 2013-2030 közötti évekre vonatkozóan, ezt azonban a szlovák orvosi kamara össztűz alá vette és alkalmatlannak nyilvánította a népegészségügyi program megalapozására. Magyarországon egyelőre nincs átfogó népegészségügyi program, jóllehet a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületé az új, 2018-2030-ra szóló Nemzeti Népegészségügyi Program tervezetét a szaktárca felkérésére a területen dolgozó mintegy negyven szakember bevonásával már tavaly nyárra elkészítette és a minisztérium rendelkezésére bocsátotta. 4 iMe – interDiszCiplináris Magyar egészségügy neM jó a Halogatás A professzor kiemelte: a népegészségügyi szakemberek szinte mindenütt kénytelenek szembenézni azzal téves, széles körben elterjedt nézettel, hogy a népegészségügyi programok csak hosszabb, átlagosan 25 éves távon hoznak kézzelfogható eredményeket, ezért alakul ki általában az elindításukat halogató hozzáállás. Számos olyan beavatkozás van azonban, amely már rövid távon érezhetően pozitív irányba befolyásolja a lakosság egészségi állapotát. Ilyenek például a lakossági szűrőprogramok. Ezen a téren a V4-ek közül a csehek járnak elöl a legjobb példával: a csehországi nemzeti rákszűrő program a kétezres évek elején indult, és mára a szervezett, populációs szintű emlő-, a méhnyak- és a vastagbélszűrés a lakosság nagyon magas százalékát éri el. A mellrákszűrésnél ez meghaladja, a méhnyak-szűrésnél pedig megközelíti a 60 százalékot, de a vastagbélrák esetében is több mint 30 százalékos a részvételi arány országos szinten a célpopuláció vonatkozásában. Szlovákiában egyik szűrhető daganatfajtára sincs nemzeti szűrőprogram, Lengyelországban és hazánkban az emlő- és a méhnyakszűrés szervezett, a vastagbélrák-szűrés esetében pedig a lengyeleknél 2012-ben kezdték a behívásos rendszert az ország nagyjából felében, míg nálunk ez tavaly ősszel indult. (Lásd keretes írásunkat) aHogyan a szaktárCa látja Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egészségügyért felelős államtitkára a V4-országok népegészségügyi konferenciáján többek között arról beszélt, hogy Magyarország fontos fejlődési periódusban van, 2010 óta sok intézkedés történt, amely a helyzet javulását szolgálta, és már látszanak az eredmények. Az MTI tudósítása szerint Horváth Ildikó ezek között említette, hogy növekszik az egészségben eltöltött életévek száma mind a férfiak, mind a nők esetében, nő a várható élettartam, és „kezd kicsit közelíteni” a leggazdagabbak és a legszegényebbek várható egészségben eltöltött élettartama is. Az államtitkár egy másik nyilvános rendezvényen is beszélt népegészségügyi kérdésekről a közelmúltban, ahol azt hangsúlyozta: el kell érni, hogy többen menjenek el szűrésre, mert a gyógyítás lehetősége rendelkezésre áll. Úgy fogalmazott, hogy a tavaly év végén elindított vastagbélszűrési program jó ütemben halad, április közepéig már 223 ezer embert értesítettek a lehetőségről postán. Az otthoni mintavételhez szükséges egységcsomagot eddig 70 ezren vették át, nem negatív eredmény 4323 volt, a kolonoszkópiára beutaltak száma pedig 1526 volt. Az államtitkár jelezte, idén 778 ezer érintettet terveznek értesíteni a vastagbélrák-szűrési lehetőségről. Beszélt arról is: dolgoznak azon, hogy a veszélyeztetett lakossági csoportokban a speciális, alacsony dózisú CT-vel végzett tüdőszűrés is bekerüljön a népegészségügyi szűrések közé. Emellett szándék az is, hogy növeljék az emlőszűréseken résztvevők számát. Haiman Éva XViii. éVfolyaM 5. száM 2019. júniUs-júliUs
