IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Csontjaink védelmében - Interjú Prof. Dr. Takács Istvánnal, a MOOT elnökével

  • Cikk címe: Csontjaink védelmében - Interjú Prof. Dr. Takács Istvánnal, a MOOT elnökével
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XVIII. évfolyam
  • Lapszám: 2019. / 5
  • Hónap: június
  • Oldal: 52-54
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: PORTRÉ
  • Alrovat: PORTRÉ

Absztrakt:

Első alkalommal rendezték meg idén májusban, Budapesten a legrangosabb európai csontanyagcserével foglalkozó konferenciát, a European Calcified Tissue Society (ECTS) éves kongresszusát. A nagy sikerrel lezajlott nemzetközi tanácskozást júniusban követi a Magyar Osteológiai Kongresszus a Magyar Osteológiai és Osteoarthrológiai Társaság szervezésében, amelynek elnöke, Dr. Takács István lapunknak adott interjújában nyújtott betekintést a tudományos programba, és a magyar osteológia jelenlegi helyzetébe.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
pOrTré Csontjaink védelmében Interjú Prof. Dr. Takács Istvánnal, a MOOT elnökével Első alkalommal rendezték meg idén májusban, Budapesten a legrangosabb európai csontanyagcserével foglalkozó konferenciát, a European Calcified Tissue Society (ECTS) éves kongresszusát. A nagy sikerrel lezajlott nemzetközi tanácskozást júniusban követi a Magyar Osteológiai Kongresszus a Magyar Osteológiai és Osteoarthrológiai Társaság szervezésében, amelynek elnöke, Dr. Takács István lapunknak adott interjújában nyújtott betekintést a tudományos programba, és a magyar osteológia jelenlegi helyzetébe. – Hogyan értékeli a European Calcified Tissue Society 2019. május 11-14. között Budapesten lezajlott 46. kongresszusát? Nagy megtiszteltetésnek és a magyar osteológia elismerésének tekintjük, hogy a kalcium-anyagcserével és a csontanyagcsere betegségekkel foglalkozó legnagyobb európai társaság (ECTS) történetében először Budapesten tartotta meg az éves kongresszusát. Komoly szerepe volt ebben a MOOT vezetősége – elsősorban Dr. Lakatos Péter profeszszor úr – előkészítő munkájának, aminek köszönhetően két évvel ezelőtt az ECTS a magyar fővárost választotta az idei nemzetközi rendezvény helyszínéül. Társaságunk fontos feladatának tekinti, hogy elősegítse a közép-európai országok becsatlakozását a tudományos élet nemzetközi vérkeringésébe, ezért nagy örömünkre szolgált, hogy sikerült elérnünk: a környező országok orvosai ugyanolyan kedvezményekkel vehettek részt a budapesti kongresszuson, mint amilyen a magyar résztvevőket illette meg a házigazdai szerepkör folytán. Ennek köszönhetően az éves kongresszusokon eddig megszokottnál több cseh, lengyel, román és horvát kolléga regisztrálhatott a rendezvényre. Már a kongresszus első, nemzeti napja – a MOOT által szervezett tudományos programmal – is nagy sikerrel, kétszáz résztvevővel zajlott, majd a következő napokon már több mint ezerháromszáz, a világ minden tájáról, de főként Európából érkező kollégát üdvözölhettünk a rendezvényen. A magyar kollégák nemcsak az első napon, hanem a kongresszus teljes ideje alatt igen aktívan, előadóként és üléselnökként vettek részt a kongresszus munkájában. A magyar szakma tehát méltón képviselte magát, és a visszajelzések szerint a külföldi résztvevők mind a tudományos program, mind pedig a helyszín – a Kongresszusi Központ – és a vendéglátás tekintetében igen elégedettek voltak. – Milyen főbb témákra fókuszáltak a tanácskozáson? Mind az alapkutatásokkal, mind pedig a klinikummal kapcsolatban sok újdonság szerepelt a kongresszuson. Az alapkutatások tekintetében kiemelendő, hogy a kutatók figyelme 52 IME – InTErDISzCIplInárIS MAgyAr EgéSzSégügy napjainkban egyre inkább a foszfát-anyagcsere irányába terelődik, ami ma már szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a tudományos közleményekben, mint a kalcium-anyagcsere. Ennek kapcsán több előadást is hallhattunk az FGF23 hormon csontanyagcserében betöltött szerepéről. A klinikum terén lényeges előrelépés, hogy bekerültek az osteológiába a biohasonló gyógyszerek, és külön örömünkre szolgál, hogy ezen a terápiás területen magyar gyógyszergyár állította elő az első biohasonló készítményt. – Egyik esemény követi a másikat: alig ért véget az ECTS tudományos tanácskozása, rövidesen sor kerül a MOOT idei éves kongresszusára is. Hány résztvevőre számítanak, és mit lehet tudni előzetesen a tudományos programról? Hagyományosan májusban szoktuk megrendezni a Magyar Osteológiai Kongresszust, ám éppen az említett nemzetközi rendezvény miatt idén egy hónappal későbbre kellett halasztanunk. Ezért 2019. június 20-22. között fogjuk megtartani a MOOT kongresszusát, a két évtizede megszokott helyszínen, Balatonfüreden. Már több mint háromszázan regisztráltak az eseményre, a teljes létszám pedig előreláthatólag négyszáz fő lesz. A tudományos programot egyrészt az új hazai kutatási eredmények, másrészt a társaság által összeállított összefoglaló előadások, illetve a szponzorált szimpóziumok képezik. Az Osteológiai Kongresszusra immár két éve meghívjuk valamelyik társszakmát, külön szekciót biztosítva az adott szakma legfrissebb eredményeinek bemutatására. Ebben az évben a Magyar Rehabilitációs Társaságot hívtuk el, tudományos üléssel, kerekasztallal, szimpóziummal biztosítva fórumot a csontanyagcsere-betegségekhez kapcsolódó közös határterületek megvitatására. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a rehabilitációban a csontanyagcsere betegek utókezelése is nagyon fontos szerepet játszik, illetve az egyéb betegségek miatt rehabilitált betegek csontjainak az egészségére is fontos odafigyelni. Régóta tudjuk, hogy a fizikai aktivitás megszűnésével az ágyban fekvő betegek nagyon gyors tempóban kezdik elveszíteni a csonttömegüket. Egy több hónapig tartó rehabilitációs folyamat során mindenképpen figyelni kell erre, mert – bár rehabilitálták a beteget – közben elveszik a csont, fokozódik a törékenység. Még akkor is igen nagy sebességgel kezd el fogyni a csontmennyiség, ha nem ágyban fekvő a beteg, de valamelyik végtagját nem használja. A fiatal korosztályban ez még nem jelent nagy problémát, mert a fiataloknak nagyobb a csonttömege, nem fog annyira feltűnni a veszteség. De az idős embereknél, akiknek eleve kevesebb a csontmennyisége, a további 4-5 százaléknyi csontvesztés már lehet, hogy átlépi a törési küszöböt. Erre a kérdésre hangsúlyt kell fektetnünk, ezért az egyik központi témája lesz az idei kongresszusunknak. XVIII. éVfOlyAM 5. SzáM 2019. júnIuS-júlIuS pOrTré – Ön nemrégiben jelentette be, hogy a MOOT folytatja a tavalyi Osteroporosis Világnapon indított „Tovább ne Törj!” elnevezésű kampányt. Miért döntöttek a folytatás mellett? Tudni kell, hogy hazánkban a csípőtáji törések hatalmas terhet rónak nemcsak a betegekre, hanem a társadalom egészére is: közvetlen ellátásuk költsége 14 milliárd forintot tesz ki, a betegek rehabilitációja további 10 milliárd forintot emészt fel. Mindemellett évente 19,6 ezer csuklótörés és 4,7 ezer súlyos klinikai tünetekkel járó gerinctörés (csigolyakompresszió) következik be. Ezért a MOOT már évekkel korábban elindította a „Tovább Ne Törj!” programot, de az első nekirugaszkodás – társadalmi támogatottság és forrás hiányában – nem volt túl sikeres. Az akkori kampány csak néhány városra, illetve centrumra lokalizálódott, de már abból is beigazolódott, hogy komoly klinikai eredmény érhető el, ha a csonttörött betegek idejében eljutnak az osteológiai kezelésre. 2018-ban már az Amgen Kft., a BENU gyógyszertárak és az Affidea Diagnosztikai Kft. támogatásával és részvételével, országos kiterjesztéssel szerveztük meg a kampányt. A tavaly ősszel indított program 66 BENU gyógyszertárban zajlott, melynek során a magyar epidemiológiai adatokkal feltöltött, nemzetközi szabványon alapuló, hitelesített, számítógépes törési rizikót mérő FRAX kérdőív alapján kerestük azokat a betegeket, akiknek kifejezetten nagy a törési kockázatuk. A FRAX teszt azt mutatja ki, hogy az alanynak hány százalék esélye van az elkövetkezendő 10 évben csontritkulással összefüggésben csonttörésre, illetve csípőtáji törésre. Több mint kétezer veszélyeztetett beteget szűrtünk ki, köztük négyszáz olyan személyt, akinek már volt csonttörése, de még nem kapott orvosi kezelést. Kifejezetten sikeres volt a kampány, ezért egyetértettünk abban, hogy idén tovább folytatjuk. – A csonttörésen átesett betegek hány százaléka részesül ma osteoporosis elleni védelemben? Magyarországon az osteoporotikus törésen átesett betegeknek körülbelül 10 százaléka kap célzott csontritkulás elleni kezelést. Ez az arány a fejlett világ többi országában is 10-20 százalék között van. Tudni kell, hogy az első törés megjelenése három-ötszörösére emeli a következő törés kockázatát. Ha áttörést akarunk elérni abban a tekintetben, hogy minél kevesebb második törés következzen be, legalább 40-50 százalékra kell megemelni a kezelt betegek arányát. Az is célja a kampánynak, hogy a lehető leggyorsabban elérjük ezeket a betegeket, ugyanis a második törés általában két éven belül bekövetkezik. A kisenergiájú törés nagyon súlyos figyelmeztető jel a csontozat állapotára nézve, amire sajnos nagyon kevesen gondolnak, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Gyakran egy csuklótörés, vagy csigolya-összeroppanás jelzi, hogy egy-két éven belül csípőtáji törés is bekövetkezhet, ami igazi katasztrófa, mert a csípőtáji töröttek egyharmada nem éri meg a következő év végét. A csípőtáji törést szenvedett beteg ágyban fekvővé válik, elveszti a mobilitását, és pusztán ez a tény igen gyors egészségromláshoz – tüdőgyulladáshoz, szív- érrendszeri betegségekhez – vezet. A csípőtáji törött betegek kétIME – InTErDISzCIplInárIS MAgyAr EgéSzSégügy harmada ugyan életben marad, de 70-80 százalékuk soha többet nem lesz képes egyedül járni, vagyis külső segítség, vagy valamilyen segédeszköz igénybevételével tud csak mozogni. Ez az állapot jelentősen rontja az életminőséget. Ezért amikor arról beszélünk a csontritkulással kapcsolatban, hogy milyen ritka mellékhatásai vannak az osteoporosis elleni gyógyszereknek, akkor figyelembe kell venni azt is, hogy a bekövetkező csonttörés mennyire növeli a halálozási kockázatot, és milyen hatalmas mértékben okozza az életminőség romlását. Ez különösen aktuális manapság, amikor az idősödő társadalom kapcsán egyre többször kerül szóba, hogy az élet utolsó éveiben mennyire fontos a jó életminőség. – Milyen klinikai tapasztalatok gyűltek össze a terápiás adherenciával kapcsolatban? Ha röviden kellene erre válaszolnom, azt mondanám, hogy nincsenek rá szavak! Amikor az emberek olyan betegségre szednek gyógyszert, aminek nincsenek meggyőződve a veszélyeiről, hajlamosak elhagyni a gyógyszerszedést. A csontritkulás tipikusan ilyen betegség, hiszen hosszú ideig nem fáj. Ez az oka annak, hogy a szájon át szedett gyógyszerek adherenciája kétéves időszakot tekintve mindössze 20 százalékos. Ez az arány azoknál az újfajta gyógyszereknél magasabb, amelyek parenterálisan adhatók, így a hathavonta adott denosumab esetében már 40-50 százalékos adherenciáról beszélhetünk. Az orvos-beteg találkozók hatása körülbelül egy hónapig tart, majd fokozatosan csökken. Ezért célravezető, ha ritkán kapja a beteg a gyógyszert – ez nem csak a csontritkulásra, hanem minden betegségre nézve igaz –, mert annak hatása kitart a következő kontrollvizsgálatig, amikor biztosan meg fogja kapni a következő adag gyógyszerét a beteg. – Mit tud tenni a szakma annak érdekében, hogy megfordítsa, de legalább megállítsa ezt a negatív tendenciát? Nagyon várjuk, hogy elinduljon az új népegészségügyi program és az annak részét képező Nemzeti Mozgásszervi Program, amelyben megfogalmaztuk mindazt a feladatot, amelynek végrehajtása komoly előrelépést jelentene. Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy a jelenleg érvényben lévő hazai szakmai protokoll világszínvonalú. Figyelembe veszi a FRAX indexet, amely alapján azok a betegek jogosultak a gyógyszeres kezelésre, akiknek fokozott a törési kockázatuk. A gyógyszerek felírhatósága is megfelel a nemzetközi irányelveknek, és azt is fontos kiemelni, hogy minden, Európában elérhető osteoporosis kezelésére szolgáló készítmény elérhető Magyarországon is. A gyógyszerek elérhetősége nemzetközi színvonalú, és a finanszírozási protokoll is megfelelő módon követi a szakmai ajánlást. Mindenképpen fejlesztésre szorul viszont a hazai denzitométer géppark, ugyanis a csontsűrűség-mérőkészülékek állománya igen öreg, körülbelül 12-17 év közötti. Mivel az első denzitométer beszerzések nagyjából egyszerre történtek az országban, várható, hogy ha nem kezdődik meg a denzitométerek frissítése, hamarosan bekövetkezik egy olyan időszak, amikor nem lesz elérhető megfelelő számú csontritkulásmérés. Nagyon fontos lenne még az ún. osteoporosis XVIII. éVfOlyAM 5. SzáM 2019. júnIuS-júlIuS 53 pOrTré liaison nővérek rendszerbe állítása. Nincs rá megfelelő magyar kifejezés, de nagyjából annyit jelent, hogy a traumatológiai osztályokon erre dedikált nővérek foglalkozzanak a csontritkulás eredetű csonttörésen átesett betegekkel, megfelelő tájékoztatásban részesítsék őket, és gondoskodjanak arról, hogy eljussanak csontsűrűségmérésre, megkezdődjön a kezelésük. Azokban az országokban, ahol ez a rendszer már működik, sokszorosára nőtt a kezelt csonttöröttek száma. Ha hazai viszonylatban megyénként egy, és a fővárosban öt traumatológiával kalkulálunk, akkor 20-25 osteoporosis liaison nővér státuszba állításával meg lehetne oldani ezt a kérdést. Ez az intézkedés nem róna komoly anyagi terhet az ellátórendszerre, a hozama viszont igen nagy lenne. Hiszen jelenleg nincs erre dedikált szakdolgozó, ezért a csonttörést szenvedett betegek úgy mennek haza a traumatológiai osztályokról, hogy nem fognak bekerülni az ellátórendszerbe, így megfelelő osteoporosis elleni kezelésben sem részesülnek. Ez a két fő elem – a denzitométerek cseréje és az osteoporosis liaison nővérek elindítása – is szerepel a Nemzeti Mozgászervi Programban, erre kell a szakma álláspontja szerint aktuálisan nagy energiát fordítani. – jelenleg hány osteoporosis centrum működik az országban? Elegendőnek tartja-e a számukat, vagy a hálózat további bővítését tartja esetleg szükségesnek? Az osteoporosis centrumok száma valamelyest csökkent, de ennél sokkal aggasztóbb, hogy a csontanyagcserével foglalkozó, aktív orvosok száma nagyjából a felére csökkent a 2000-es évek közepéhez képest. Korábban nyolcszáz, jelenleg mindössze négy-ötszáz orvos foglalkozik aktívan a min- NÉVJEGY Dr. Takács István belgyógyász szakorvos, endokrinológus, klinikai farmakológus, az MTA doktora. Summa cum laude minősítéssel diplomázott a Semmelweis Egyetemen, majd végzés után rögtön az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán helyezkedett el. Közel harminc év klinikai munka után pályázta meg az igazgatói posztot, amelyet 2018. július 1-jétől tölt be. A belgyógyász és endokrin szakvizsgák megszerzését követően a berlini Benjamin Franklin University Farmakológia Tanszékén tanulta meg a genetikai alapmetodikákat, a Liège-i Egyetem Endokrinológia Tanszékén kalcium-anyagcserével, illetve klinikai farmakológiával foglalkozott. Az Indiana University Endokrin Tanszékén eltöltött egy évben pedig a csontanyagcsere genetikájával kapcsolatos kutatásokat végzett. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában PhD fokozatot szerzett. Tudományos doktori értekezését „A csontanyagcserére ható 54 IME – InTErDISzCIplInárIS MAgyAr EgéSzSégügy dennapi gyakorlatban csontanyagcsere betegségekkel. Ennek következtében az aktívan kezelt betegek száma is nagyjából megfeleződött. Egy korábbi felmérésünkben megvizsgáltuk, hogy 2004-2011 között milyen mértékben csökkent a törések száma. Ebben az időszakban, amikor még nagyon sokat beszéltünk az osteoporosisról, a törések száma körülbelül 40 százalékkal csökkent. Később a törések száma stagnált, és sajnos mára radikális módon nőni kezdett. Ezért tartjuk rendkívül fontosnak, hogy elinduljon a Nemzeti Mozgásszervi Program. Ha megfelelő számú osteoporosis liaison nővért állítunk a rendszerbe, ők nagyon sok terhet levehetnének a szakorvosok válláról. Ha pedig egy orvosnak nem kellene a munkaideje tetemes részét adminisztrációval töltenie, és csak a gyógyítással foglalkozhatna, akkor meg lehetne duplázni a kezelt betegek számát. – Ön 2017. május 25-étől tölti be a MOOT elnöki tisztségét. Mely eredményekre a legbüszkébb, és milyen további célok elérését tartja szükségesnek? Mivel a társaság előző vezetése is nagyon jól működött, forradalmi változásra nem volt szükség, de mindaz, amit elterveztem, megvalósult. Azt gondolom, hogy a továbbképzéseink és a szakmai programjaink megfelelő mederben zajlanak, és komoly eredménynek könyvelhetjük el, hogy sikerült Budapestre hoznunk az ECTS európai kongresszusát. Az, hogy a jelenlegi vezetőség mennyire sikeresen látja el a feladatát, csak később mérhető fel, hiszen ahogy a csontanyagcsere is lassú folyamat, a betegszám növekedésében és a törésszám csökkenésében remélhetőleg elérhető eredmények is csak évek múlva fognak mutatkozni. Boromisza Piroska genetikai tényezők vizsgálatból” írta, amelyben nemzetközi vonatkozásban is jelentős megállapításokat tett. Tudományos kutatómunkájának középpontjában a molekuláris genetikai vizsgálatok állnak – különös tekintettel az osteoporosis genetikai hátterének vizsgálatára. Kutatási eredményeit, gyógyítói tapasztalatait jelentős számú publikációban tette közzé hazai és külföldi tudományos folyóiratokban. Alapműveknek számító könyvek szerzője, társszerzője, lektora. Egyetemi oktatóként számos szakdolgozatnak volt témavezetője, diákjai díjakat nyertek TDK-konferenciákon, oktatóanyagok elkészítésében vett részt, a posztgraduális képzés keretében pedig több mint húsz különböző tanfolyamot szervezett és több mint száz továbbképző előadást tartott. A Klinikai Orvostudományi Doktori Iskolában és a Gyógyszertudományi Doktori Iskolában programvezető és PhD-kurzusokat tart, PhD-hallgatók témavezetője. Több magyar és amerikai tudományos társaság munkájában vesz részt, 2017 májusától a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság elnöke. XVIII. éVfOlyAM 5. SzáM 2019. júnIuS-júlIuS