A Petz Aladár kórház ebben az évben lépett egy nagyobbat információs rendszerének fejlesztésében, idén tért át egy negyedik generációs progamnyelvet és SQL adatbázis-kezelőt használó, grafikus felületen működő rendszerre. A kórházi informatikai alkalmazások és fejlesztések egyik sarkalatos, nagyon divatos kérdése az outsourcing. Általánossá kezd válni az a nézet, hogy az informatika az egyik magától értetődően természetes terepe az outsourcingnak és ez lehet az a „varázsszer”, ami megoldhatja a kórházak informatikai gondjait. Ez persze egy hangsúlyozottan leegyszerűsített vélemény, aminek a továbbiakban vázolt történet részben ellentmondani igyekszik, nem vitatkozva nyilvánvaló közgazdasági alapismeretekkel, de hangsúlyozván azt, hogy nincs semmi olyan eszköz a birtokunkban, – beleértve a forráskihelyezést sem, – ami egyedül üdvözítő lenne.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ HELYZETKÉP Önerős lehetőségekkel végrehajtott minőségi váltás egy nagy kórház informatikai rendszerében Dr. Skaliczky Zoltán, Petz Aladár megyei Kórház A Petz Aladár kórház ebben az évben lépett egy nagyobbat információs rendszerének fejlesztésében, idén tért át egy negyedik generációs progamnyelvet és SQL adatbázis-kezelőt használó, grafikus felületen működő rendszerre. A kórházi informatikai alkalmazások és fejlesztések egyik sarkalatos, nagyon divatos kérdése az outsourcing. Általánossá kezd válni az a nézet, hogy az informatika az egyik magától értetődően természetes terepe az outsourcingnak és ez lehet az a „varázsszer”, ami megoldhatja a kórházak informatikai gondjait. Ez persze egy hangsúlyozottan leegyszerűsített vélemény, aminek a továbbiakban vázolt történet részben ellentmondani igyekszik, nem vitatkozva nyilvánvaló közgazdasági alapismeretekkel, de hangsúlyozván azt, hogy nincs semmi olyan eszköz a birtokunkban, – beleértve a forráskihelyezést sem, – ami egyedül üdvözítő lenne. BEVEZETÉS A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház nagyságánál, helyzeténél, hagyományainál fogva Nyugat-Dunántúl egyik meghatározó egészségügyi ellátója. Nagyon kevés kivétellel az ellátás teljes vertikumát nyújtja, több szakmában a megyehatárokon túlterjeszkedően regionális, specialitásokban országos feladatokat is ellát. 1900 működő betegágyával, évi 60.000 fekvő és 1,5 millió járóbetegével jelentős részt vállal az országos betegellátásból. Földrajzi helyzete révén viszonylag magas az országot nyugat-kelet irányban átszelő forgalom miatt itt lecsapódó külföldi betegek aránya is. A magyar egészségügy elmúlt évtizedének változásai ezt a régiót sem hagyták érintetlenül, a kórház jelentősen átalakult, strukturálisan is karcsúsodott, 10 év alatt több mint 800 ággyal (beleértve a megszűnt Honvédkórházat is). A teljesítményfinanszírozás bevezetésével funkcionálisan is átalakult az intézet, ezen belül a menedzsment. Az ezredforduló megkívánta menedzsment szemlélet és eszközök nálunk is meghatározóvá váltak. Evidens az a szerep, amit ebben az átalakulásban a menedzsment eszközök, főként a kontrolling, minőségbiztosítás, informatika játszanak. Ma már nincs olyan kórházvezetés, amely ne tudná, hogy ezek nélkül nem lehet sem működtetni, sem vezetni az intézményeket. Egy megyei kórház a dolgozói létszámával, éves költségvetésével gazdaságilag is, munkáltatóként pedig egyértelműen a térség egyik nagyüzemének számít. Országos botrány a székesfehérvári IBM bezárással utcára kerülő 3700 dolgozó ügye, amivel több minisztérium, és a kormány is foglalkozik, külön miniszteri biztost neveztek ki a kérdés megoldására. A 38 IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER kórházunkban 3200 dolgozó van, hasonló nagyságú intézetekben ugyanennyi, emiatt is nagyobb figyelmet érdemelne egy kórház aktuális állapota. Gazdasági vezetők számára nem vitás, hogy ekkora üzem irányításához komplex vállalatirányítási rendszer szükséges és remélhetően egyre jellemzőbb az is, hogy az eredendően orvos képzettségű legfelsőbb vezetés is felismeri ezt a tényt. Az intézményben a hazai kórházi informatika kezdeti lépéseitől volt mozgolódás, kialakult önálló informatikai szervezet és végigjártuk azt az utat, amit mindenki más is, az elszigetelt gépek, önálló rendszerek, integrált rendszer sok buktatóval terhelt útját. A kórház mérete olyan, hogy teljes integrált rendszer egylépcsős bevezetésére soha nem volt esélyünk, ezt nem lehetett semmiből megfinanszírozni. A KTI pályázat lehetett volna segítség, ebben a második körben szerepeltünk volna, de nem valósult meg belőle semmi. Hogy maga a pályázat és a körülötte zajló hercehurca mennyi kárt okozott – nem csak anyagilag, hanem morálisan is – az más kérdés és ehelyütt nem érdemes tárgyalni. Mindenesetre a 90-es évek közepétől már a kórház jelentős részén működött az elektronikus kórlapvezetés, DOS alapú rendszerben. Vannak osztályok, ahol 10 éve teljes körűen elektronikus a kórlapvezetés. A fenti rendszerek fizikailag és erkölcsileg is elavultak, a kor meghaladta őket, emiatt is indokolt volt a továbblépés, a másik érv, ami a kórházat a váltás felé tolta a jogszabályi környezet. A DOS alapú rendszerek, az ehhez használt adatbázis-kezelők nem felelnek meg az adatvédelmi törvénynek. Rendőrségi törvényességi vizsgálatok több alkalommal kifogásolták, hogy esetleges adatlopás esetén, amit elméletileg teljes mértékben soha nem lehet megakadályozni, (lásd az OEP aktuális botrányát) bárki elolvashatja az egészségügyi adatokat. Ez tette igazán szükségessé az SQL (strukturált lekérdezési nyelv) alkalmazását, ami jogilag is megfelelő biztonságot jelenthet. Többek között ezek voltak azok a kihívások, melyek platformváltásra kényszerítettek. 2001 elején indítottunk egy projektet azzal a céllal, hogy egyrészt befejezzük az információs rendszer kiépítését minden funkcionális területen, másrészt egyúttal váltsunk is a kornak megfelelő korszerű környezetre. A tervezett projektidő 3 év volt. FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ Első lépésben a koncepciót kellett elkészíteni, aminek több alapkérdése volt: • Mi az elérni kívánt cél? • Melyek a meglévő erőforrások (hálózat, gépek, programok, emberi oldal)? INFOKOMMUNIKÁCIÓ • • • • • HELYZETKÉP Melyek a rendelkezésre álló anyagi források? A hiányzó pénzügyi forrást honnan lehet biztosítani? Alkalmas-e a kórház működő struktúrája a tervezett rendszer befogadására? Milyen akadályokat kell legyőzni? Tudjuk-e fedezni a továbbiakban a rendszer működtetését? Nem cél jelenleg minden kérdés részletes elemzése a lap hasábjain, csak a finanszírozási elképzeléseinket, a megvalósult lehetőségeket ismertetem. 2001. év elején az akkori helyzetet a következőkkel lehet jellemezni: • 500 végpontos strukturált hálózat (60%-os állapot) • 300 db PC (100 Windows alatt, 200 DOS alatt) • Elektronikus kórlapvezetés 1200 ágyon (65%-os lefedettség) • Járóbetegellátásban 30%-os gépi adatkezelés • A használt betegdokumentációs program DOS alapú, funkcióit illetően integrált, a diagnosztikai tevékenységet is tartalmazza • Gazdasági rendszerek működnek, DOS alapúak, nincs közvetlen kapcsolatuk a betegdokumentációs rendszerrel A • • • megkívánt állapot 2004 végén: 800 hálózati végpont 500 db PC, ebből 400 db Windows alatt Teljes fekvő és járóbetegellátás elektronikusan legyen dokumentálva • 4 GL programozási nyelven, SQL adatbázis-kezelőt használó grafikus felületű program • A betegellátó és gazdasági rendszerek közvetlen kapcsolatának megteremtése Az induló állapot meghatározása önkényes, csak a mostani projekt szempontjából számít indulónak, hiszen sok éves tevékenység pillanatnyi eredményét tükrözi. Látható, hogy viszonylag magas a hardver ellátottsági szint és funkcionálisan sokat tud az információs rendszer. A tervezett fejlesztés tehát semmiképpen nem lehet „zöldmezős”. Be kell fejezni a hálózat kiépítését, meg kell venni a hiányzó gépeket, cserélni kell a futó betegdokumentációs programot, mindeközben működnie kell a kórháznak. Részletes elemzés készült a lehetséges megoldásokról, amit a kórházi menedzsment elfogadott és a tulajdonos megyei önkormányzat elé terjesztett. Az elemzés egyik fontos része annak a kimutatása volt, hogy a kórház gyógyító és üzemszerű működését lefedő integrált információs rendszer minimálisan 500 db számítógép rendszerbe állását igényli. Meglévő gépeinket figyelembe véve és 5 éves működési periódust számolva (optimista megközelítés) ez évi 100 gép vásárlását jelenti, a szükséges kiegészítőkkel, alkalmazási környezettel együtt. Ezek járulékos kiadásai, a rendszer működtetése, olyan további kiadásokat jelentenek, amit a működési költségek terhére nem lehet biztosítani, emiatt önálló támogatást igényel- tünk. Számításaink szerint a 3 év alatt 100 millió forint önkormányzati forrást és 150 millió saját erőt igényel a projekt, feltételesen számoltunk egyéb, esetleg pályázati úton elnyerhető egyéb forrással. Ennek a pénznek együttesen elégnek kell lennie a fejlesztésre és a közbeni működésre is. Megfelelő eljárás után, a megyei közgyűlés határozatot hozott arról, hogy kiemelten, azaz külön forrásból támogatja a kórház informatikai fejlesztését, valamint kötelezte a menedzsmentet, hogy a közvetlen informatikai kiadásokra fordítsa a költségvetésének legalább 1%-át. Külön szerencsénk volt, hogy 2001-ben elnyertük a Miniszterelnöki Hivatal Hírközlési Alap pályázatát, így jelentős mértékű váratlan forráshoz jutottunk, ez fedezte a szoftverfejlesztés díját. KÖLTSÉGELEMZÉS A korszerű informatika drága, amit sajnos minden alkalommal meg kell állapítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy csak akkor van realitása korszerű rendszer létrehozásának, ha ki tudjuk mutatni és el is tudjuk fogadtatni, hogy megéri a pénzét. Minden informatikus, jó esetben a menedzsment is ismeri és látja a napjainkban csaknem korlátlan technikai lehetőségeket, azt az egyre bőségesebb alkalmazás-piacot, ami elérhető, ha van rá fedezet. A megoldásszállítók bombázzák is kellően a menedzsmentet, természetesen főként a kontrolling, vezetői információs rendszerekkel. Az alkalmazó, jelen esetben az informatikáért felelős vezető azonban kénytelen számvetést készíteni. Ennek első eleme az, fenntartható-e, azaz finanszírozható-e hosszú távon az információs rendszer működtetése. Próbáljunk egy egyszerű számítást készíteni a saját kórházunk vonatkozásában és csak vázlatosan. Tételezzük fel, hogy teljesen kiépített rendszerünk van fizikailag és funkcionálisan is. Standard költségek: • Évente meghatározott számú gép vásárlása (a korábbi példa alapján ez az összes állomány 1/5-e, nálunk 100 gép/év). • A szerverek időszakos cseréjének (ez sem igazán több, mint 5 év) évekre lebontható ára. • A többi gép, nyomtató, hálózat vonatkozásában karbantartási, javítási költségek (célszerű külső céggel kötni, csak a garanciaidőn túli gépekre vonatkozik). • Hálózati, kliens és szerveroldali licencek díjai (optimálisan open licenceket számolva, csak szükséges mértékben követni fejlődést). • A futó alkalmazások karbantartási és upgrade díjai (ha a rendszer nem kellően integrált, azaz sok, egymástól független program működik, akkor ez a díj aránytalanul magas lehet). • Az informatikai szervezet működtetése. • Szükséges fejlesztések, alkalmazói igények kielégítésére (Sohasem tökéletes egy vásárolt rendszer, a lehetőségek teremtenek újabb igényt is.) A fenti költségelemek összessége a mi vonatkozásunkban mai áron 70-80 millió Ft/év. Ez a költségvetés akár IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER 39 INFOKOMMUNIKÁCIÓ HELYZETKÉP 1,5%-a. Az informatikai szakma tudja, hogy ez nem magas ár, de az egészségügyben sokszor elviselhetetlen. Az általános forráshiány miatt mindig ott lebeg a potenciális kérdés a főigazgató előtt: számítógépet vegyek, vagy altatógépet, ami nélkül veszélyben a működési engedélyem. Nálunk jelenleg van fedezet erre a kiadásra, de csak éppen hogy, és nem fér bele váratlan esemény, vagy nagyobb léptékű változás. Bármi, ami felborítja a fenti számítást, már pótlólagos, esetleg külső forrást igényel. Ne feledjük, hogy adottnak tekintettük a teljes struktúra meglétét, ha ez nincs meg, akkor az eléréséhez eleve plusz kiadások kellenek, mint azt mi is igényeljük a tulajdonostól. Központi forrás erre szervezetten nincs, a pályázatok esetlegesek. Az OEP ebből lényegében mindig kimaradt. Régóta vesszőparipám, hogy az adatszolgáltatás elrendelése jogszabályok útján nem ildomos anélkül, hogy nem biztosítjuk a szükséges feltételeket, márpedig az ágazat vezetése (minisztérium, OEP) éppen ezt tette és teszi ma is. Az OEP informatikai rendszere milliárdokat emésztett fel költségvetési forrásból, nem minden zűrzavar nélkül, ugyanakkor az adatszolgáltatóknak ebből vajmi kevés jutott. OUTSOURCING VAGY SEM? A fentiek alapján jól látható, hogy mindent összetéve sem volt lehetőségünk önerőből egy lépcsős fejlesztésre. Alapvetően ez azt jelenti, hogy két lehetőségünk volt önerőből: lépcsőzetes fejlesztés, vagy forráskihelyezés igénybevételével rövidebb idejű, akár egylépcsős beruházás. Funkcionális privatizációs megoldásra a meglévő eszközeink nem voltak alkalmasak. Az outsourcing megoldások előnyei jól ismertek, a gazdasági vezetés általában kedveli is, mert költségtartományban lehet tartani az informatikai kiadásokat, mentesülni lehet a beruházások jogi macerái alól. Végül elvetettük ezt a megoldást több ok miatt. Az egyik ok elméleti, eszerint egy piaci szintű hasznot elérni kívánó tőke bevonása fajlagosan drága, a rendelkezésre álló saját forrás csak arra lenne induláskor elég, hogy a meglévőnél kevesebb szolgáltatást kapjunk (bár korszerűbben). ASP, vagy bérmunka ellen az szólt, hogy a meglévő informatikai szervezet tudását és tapasztalatát nem kívántuk elveszíteni, nem elfelejtve azt a nem elhanyagolható érvet, hogy munkatársaink tudásukhoz képest közalkalmazottként a legolcsóbbak, ugyanez piaci áron sokkal drágább. A döntő érv azonban az volt, hogy bizalmatlanok voltunk. Féltünk attól a potenciális kiszolgáltatottságtól, ami létrejöhet azáltal, hogy a teljes eszköztár és esetleg a működtető személyzet is idegen tulajdonban van. Normális piacgazdaságban ettől nem kellene félni, de hol vagyunk mi ettől Magyarországon? Tessék megnézni, hogy különféle outsourcingot kínáló, abszolút stabilnak hirdetett és vélt neves egészségügyi informatikai cégek közül hányan szűntek meg, olvadtak össze, vagy ment tönkre az elmúlt években. Amennyire tudom, több kórház járt pórul ilyen okok miatt, mi ezt a kockázatot nem kívántuk vállalni. Ezek az érvek szubjektívek, de a gazdasági döntéseknek a világon mindenütt van szubjektív komponense. 40 IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER Elfogadott céljaink végül azok lettek, hogy a tulajdonos önkormányzat segítségével 2-3 év alatt elérjük a szükséges hardver szintet, közben lépcsőzetesen átállunk a 4GL rendszerre. Elsőként az orvosi és betegdokumentációs rendszereket, diagnosztikai modulokat cseréljük le, megtartva a műszaki-gazdasági rendszereket, majd a következő lépés lesz ezek cseréje. Első lépésben tehát a betegellátó programrendszer cseréjét szándékoztunk elérni. Elképzelésünk egy, a szakma szabályai szerint integrált, a teljes fekvő- és járóbeteg ellátást lefedő, kellő adatbiztonságú, felhasználóbarát, könnyen kezelhető, de sok szolgáltatást nyújtó rendszer volt, ami a betegellátás minél teljesebb digitális adattárolását lehetővé teszi. Ilyen szoftvercsomag ma már van több is a piacon, mi azt választottuk, hogy a korábbi DOS alapú rendszerünk szerzőjével maradunk kapcsolatban és közösen fejlesztjük a programot az új környezetre. Ez nem biztos, hogy logikusnak tetszik, de alapos elemzés után azt gondoltuk, hogy így járunk a legjobban. Először is 10 éves kapcsolatunk volt a céggel, ami jelenti a szükséges kölcsönös bizalmat, ez pedig az előzőekben lefektetett elveink miatt nagyon fontos volt. Másodszor azt gondoltuk, hogy a cég saját programját fejleszti tovább, ezáltal érhetjük el azt, hogy a fejlesztés, átállás, beüzemelés kapcsán a leginkább lesz érdekelt a zavartalan működtetésben, a redundancia csökkentésében, a magától értetődően előírt adatkonverzió precíz végrehajtásában. Harmadszor pedig az elmúlt évek közös munkája révén ők ismerik leginkább a kórházunk sajátságait, ezáltal a mindig szükséges egyedi rásimítás a kórház és a működtetők egyéniségére, várhatóan így lesz a legpontosabb. BETANÍTÁS ÉS VÁLTOZÁSMENEDZSMENT Minden professzionális rendszerfejlesztő és informatikus tudja, hogy egy új rendszer indításának alapvetően fontos és elengedhetetlen része a kezelőszemélyzet betanítása. Sokan nem számolnak ezzel előre, pedig nagyon jelentős részben az erőforrás, részben az időigénye. 2001 utolsó negyedévében nálunk 500 felhasználót (orvos, nővér, adminisztrátor) kellett megtanítani a program használatára, mielőtt kezdünk. Ugyancsak tanítani kellett a kontrolling szervezet, minőségbiztosítás munkatársait is. A korábbi régi rendszerek miatt a többség számára a Windows ismeretek sem voltak adottak, emiatt az oktatást két lépésben szerveztük. Elsőként alapfokú Windows oktatást tartottunk, ami a gépek és a program alapvető ismeretét jelentette, ez 4 óra volt. Újabb 4 órában pedig az egészségügyi program betanítását végeztük el. Minden felhasználónak alapfokon tanúbizonyságot kellett tennie ismereteiről, csak így engedtük a rendszerhez férni. Nem engedhető meg, hogy elégtelen ismeretek miatt helyrehozhatatlan károkat tegyenek a rendszerben. Az oktatást az informatikai osztály munkatársai végezték, erre a célra létre- INFOKOMMUNIKÁCIÓ HELYZETKÉP hoztunk egy 8 munkahelyes oktató kabinetet. Az volt a tapasztalatunk, hogy a felhasználók döntő része kifejezetten örült az oktatásnak, például sok szülő számára egy lépéssel közelebb került a gyerekek otthoni szókincse. Az oktatás költsége belső munkatársakkal is viszonylag magas, erre előzetesen keretet kell biztosítani. Teljesen integrált rendszer esetén minden ápolónő is felhasználóvá válik, azaz 2000 körüli dolgozót kell kiképezni. Tessék ezeket a szükséges óraszámokkal, gépidővel, energiával beszorozni! Külső oktatók esetén mindezt ki fizeti és mennyibe kerül? Az első lépés, mint láttuk az egészségügyi személyzetet érintette, emiatt fel kellett készülnünk némi potenciális ellenállásra. Közismerten nagyon sok az egészségügyben az adminisztráció, emiatt a felhasználók mindig idegenkednek a változástól, minden új rendszer esetén joggal félnek attól, hogy megint több munkájuk lesz. Ezt a félelmet úgy lehet legyőzni, ha valóban jobbat lehet adni, mint korábban, valamint ha plusz kényelmi szolgáltatásokat adunk, amitől örömmel ülnek a gép elé. Éppen emiatt a progamváltással egyidőben indítottuk el a kórház Intranet rendszerét és hálózati elérhetőséggel az Internetet is. Az hamar kiderült, hogy az új, Windows alapú program kényelmesebb, barátságosabb, mint az előző, használata könnyű, hamar elsajátítható. TAPASZTALATOK Az első, talán legfontosabb tapasztalatunk az, hogy a megoldás működik. Lehet tehát működő információs rendszert kialakítani kórházon belül és alapvetően a saját forrásokra támaszkodva, beleértve a tulajdonosi támogatást is. Január óta a kórházban a teljes betegfelvételi rendszer, a fekvőbeteg dokumentáció 70%-a az új rendszerben fut, a járóbeteg rendelések 50%-a ugyancsak ezt használja. A diagnosztikai modulok, adminisztráció, finanszírozási elemek működnek. Központosított közbeszerzési eljárással vettük meg a szükséges gépeket, szervert, klienseket, licenceket. Kifejezetten kellemes meglepetés volt, hogy a választott eszközöket forgalmazó magyar vezérképviseletek és szállítók mennyire segítőkészek voltak, mennyire igyekeztek az elérhető legtöbb kedvezménnyel támogatni a magyar egészségügyet. Mindenki látta, tudta, ismerte, hogy a kórházak anyagi lehetősége mennyire véges és ezért folyamatosan kiemelt gondoskodást tapasztaltunk, amiért nevek említése nélkül, ezúton is köszönet szeretnék mondani. Egy betegdokumentációs rendszer használati értékét nem befolyásolja az, hogy a képernyő karakteres, vagy grafikus felületű, mindkettő lehet ettől jó és rossz, lehet felhasználóbarát, vagy nehézkes, bonyolult. Ismerünk is példákat mindegyikre a gyakorlatból. Mégis a tendencia biztosan az, hogy az átlagos otthoni felhasználó Magyarországon egyre inkább Windows felületű gépeket használ, az iskolában eze- ket oktatják. A tervezett iskolai alapszintű képzés is erre épül. Ennél fogva a hasonló, vagy ugyanolyan felületet használó egészségügyi programok használatában könnyebben érhető el megfelelő jártasság. Ugyanígy fontosnak tartjuk, hogy kórházainkban, így nálunk is kezd teret hódítani a digitális képalkotás, a radiológiai rendszerek ezirányba haladnak, ez pedig involválja a képek bárhol történő megtekintésének igényét is, amire fel kell készülni. Az egészségügyben használt képszabványok (DICOM) képei egyszerűen konvertálhatók a Windows alá (pl. JPEG formátummá) ezáltal bármelyik orvosi munkahelyen láthatóak a betegekről készült röntgenképek. Könnyebbé válhat a kiegészítő, vagy támogató (pl. gyógyszeradatbázis, interakciók) programok elérése, bármikor nyitható egy megfelelő ablak. A mi tapasztalatunk szerint a felhasználók hamar megbarátkoztak a grafikus felülettel, igazolódott, hogy ma az ápolószemélyzet részéről is igény már a multimédia használata, ugyanazon a gépen, ahol röntgen, vagy laborvizsgálatot kér tanulhat, tréningprogramokat futtathat, esetleg levelezhet is. Összességében azt hiszem a mi példánk mindössze annyit mutat, hogy a mai változékony környezetben, a nem tisztázott piaci viszonyok közepette is lehetséges megoldás az, hogy megfontoltan és folyamatosan fejlesztve elérhessük még saját erőből is azokat a célokat, amiket el kell érnünk. Az egészségügyi szolgáltatók az elkövetkező időben várhatóan a jelenleginél még inkább rá lesznek szorulva az informatikai szolgáltatásokra. Az egészségügyi kormányzat ismert elképzelései szerint módosul az ún. kórháztörvény, sokkal tágabbak lehetnek az intézményi formák, a közhasznú társaság mellett korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, vagy más gazdasági társaság formáját is felvehetik a kórházak. Ez jelentheti majd a TÁH működésének kilépését, azaz a bér-munkaügyi feladatok is teljesen a kórházhoz kerülhetnek. Külső tőke, akár a gyógyszer-műszergyártók belépése is alapvetően megváltoztathatja a kórház, mint üzem működési feltételeit, a tulajdonos, vagy működtető hozhatja magával a saját vállalatirányítási rendszerét. JAVASLAT AZ ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁSRA Korábban már írtam, hogy mindig hibának tartottam, hogy annak idején az OEP nem vett részt sokkal határozottabban az egészségügyi informatika fejlesztésében. Napjainkban sokkal nehezebb a helyzet, mert a piacon vannak jelentős szereplők, az OEP itt már versenytársként jelenhetne csak meg. De azt hiszem még mindig van lehetőség központi tőke bevonására. Külföldön magánerős társaságok nyújtanak béradatfeldozást az egészségügynek, sok esetben kórházak százainak egyidejűleg, nagy számítógépközpontokon át. Én itt látnék lehetőséget, nonprofit formában lenne mód minisztériumi, vagy OEP alapítású társaságnak belépnie a piacra és ellátni intézmények adatfeldolgozását. Technikailag ez ma nem jelent problémát, a non profit forma pedig biztosíték lenne arra, hogy a szolgáltatás ára a lehető legalacsonyabb marad. IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER 41
