A múlt évi szegedi radiológuskongresszus technikai kiállításán egy különleges újdonságot csodálhattak meg a látogatók: a holografikus elven működő displayt. A televíziómonitorhoz hasonló, harminckét colos képernyő síkja előtt érelágazások, bordák és más anatómiai képletek tűntek fel, valódi térélményként a levegőben lebegve. A találmányról kérdeztük Balogh Tibor feltalálót, a Gábor Dénes-díjas mérnököt, a Holografika cég tulajdonosát.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KITEKINTÔ PORTRÉ HoloVízió A jövő holografikus 3D megjelenítője Interjú Balogh Tiborral A múlt évi szegedi radiológuskongresszus technikai kiállításán egy különleges újdonságot csodálhattak meg a látogatók: a holografikus elven működő displayt. A televíziómonitorhoz hasonló, harminckét colos képernyő síkja előtt érelágazások, bordák és más anatómiai képletek tűntek fel, valódi térélményként a levegőben lebegve. A találmányról kérdeztük Balogh Tibor feltalálót, a Gábor Dénes-díjas mérnököt, a Holografika cég tulajdonosát. mertebb centruma volt. Az ottaniaknak sikerült először holografikus videót előállítaniuk 1990-ben: egy tenyérnyi méretű hologramlemez előtt megjelent egy Volkswagen Bogár. Közben az egyetemen minden más számítástechnikai munkát leállítottak, és a központi számítógép csak ezt számolta. A rettentő bonyolult szerkezetet néhány egyetemista srác rakta össze. Arra gondoltam: nem lehet, hogy nem tudok ennél egyszerűbb, okosabb rendszert kitalálni. Néhány napi gondolattolulás és firkálgatás után lerajzoltam magamnak az alapelvet. – Ez ugyanaz volt, mint amit ma is használnak? – Foglalkoztak a térbeli képmegjelenítéssel korábban mások is, vagy ez a gondolat az Ön fejéből pattant ki? Régi álom, hogy valamit úgy jelenítsünk meg, mintha valóságosan is ott lenne. Ha kinézünk az ablakon, a valódi világot érzékeljük. Ezzel szemben a megszokott, sík megjelenítőkre nézve tudjuk, mesterséges képet látunk: hiába növeljük a felbontást, a színhűséget, a képminőséget, az mégis mesterséges marad. – A holográfia adja az áttörést? A hologram a valóság és a képzelet találkozása; az ember szinte szeretné megtapogatni, tényleg ott van-e. A Gábor Dénes alkotta hologram azonban nem alkalmas mozgás megjelenítésére, olyan, mint egy térbeli fénykép. A hologram és a 3D display között épp annyi a különbség, mint egy fénykép és egy monitor között. Korábban közkeletű volt az a vélekedés, hogy a holografikus televízió és mozi nem valósítható meg, mert olyan bonyolult technológia és olyan hatalmas információmennyiség kell hozzá, amelynek előállítása és feldolgozása irreális. Engem viszont mindig érdekelt az, ami mások szerint megvalósíthatatlan. – Mikor dőlt el, hogy erre a kutatásra teszi fel az életét? Volt egy személyes élményem. Az 1980-as, 90-es években a holográfia izgalmas újdonság volt, szakemberei szinte valamiféle szabadkőműves társaságot alkottak, az egész világon számon tartották egymást. Mivel már az egyetemen is foglalkoztam a témával, szabad bejárásom volt Bostonban a Massachusetts Institute of Technology médialaboratóriumába, amely a holográfiának is a legelis- 48 IME II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. MÁRCIUS Az általános alapelv ugyanaz. Az ötlet lényege, hogy az ablak „működését”használtam mint modellt. A gyakorlatban persze, a rendszer másképp viselkedett, mint a tervekben, és számos részletét módosítani kellett, amíg a mai formájához eljutottunk. – Furcsa ez a megfogalmazás: hogyan is „működik”az ablak? Ha kinézünk a szobából az ablakon, háromdimenziós képet látunk. Vizsgáljuk meg az ablak egy pontját úgy, hogy fekete kartonnal letakarjuk az üveget, és csak egyetlen kis pontszerű lyukat hagyunk rajta! Ebből az egy pontból a különböző irányokban más-más színű és intenzitású fénysugarak hagyják el az ablaküveget. Ha tudok egy olyan fénykibocsátó felületet alkotni, amelynek minden egyes pontjából más színű, intenzitású és irányú fény hagyja el a felszínt, akkor hűen modelleztem a valóságot. Ha ezt még vezérelni is tudom, megoldottam a feladatot. Készülékünk képernyője lényegében egy hologram. Minden pontja úgy működik, mint az ablakmodell egy pontja. Ezek a pontok a pixelek, amit a 3D displaynél volume pixelnek, azaz voxelnek is mondanak. A berendezés belsejében egy bonyolult fénymodulációs technikával, speciális geometriai elrendezésekkel fénysugarakat állítunk elő. Megfelelő vezérléssel elérhető, hogy ezek a fénysugarak olyan irányban haladjanak, mintha a hologramernyő mögött elhelyezkedő pontból indultak volna ki, vagy az az előtt lévő pontban futnának össze. Ezekből a hologramernyő folyamatos képet komponál. Az eredmény valódi háromdimenziós látvány, amelyet 50 fokos szöghatáron belül több irányban körül lehet járni. Akár a tárgyak mögé is nézhetünk, és nem kell sem szemüveget, sem más speciális segédeszközt használnunk. KITEKINTÔ PORTRÉ – A háromdimenziós mozi már közismert, bár való igaz, ott a térélményhez szemüveget kell feltennünk. Lényegében mi a különbség? A 3D látványt próbálták utánozni az úgynevezett sztereoszkopikus megoldások. Itt a két szemhez tartozó információkat speciális szemüveg szeparálja. Csak kétszeres információnk van: a jobb és a bal szem által látott képeké. Ez az oka, hogy a sztereoszkopikus rendszer esetében eltűnnek a szemünk elől azok a részletek, amelyeket fejünk ide-oda mozgatásával jobban is szeretnénk szemügyre venni. A valódi háromdimenziós kép viszont mintegy százszoros információtartalmú. Ennél már folytonosan változik a kép, mást és mást látunk a különböző irányokból, akárcsak a valóságban. – Milyen lépésekkel sikerült a mai állapotig eljutni? Az alapszabadalom 1992-es bejelentés volt. Laboratóriumi modellen igazoltam az alapelvet: egy néhány pixeles képet sikerült megjelenítenem; egy fénypont lebegett a hologramlemez előtt vagy mögött, a vezérléstől függően. Igazán jókora fantázia kellett hozzá, hogy valaki meglássa ebben a nagy felfedezést, de szerencsére sikerült megnyernem az OMFB támogatását. A lézeres megoldásról áttértünk a fehér fény alkalmazására. 2001 végére készült el az új prototípus, amelyet már a nagyközönség is láthatott az akkor nyíló Millenáris kiállításon. Ennek a készüléknek az alkatrészei egyszerűbbek, „legószerűen” összerakhatók, ami akár a tömeggyártást is lehetővé teszi. Ma mások mellett együttműködünk a Budapesti Műszaki Egyetem Atomfizika Tanszékével, ahol sok optikai kutatás is folyik. – Milyen területeken lát lehetőséget ennek a módszernek az alkalmazására? A háromdimenziós képmegjelenítőé a jövő. Ha a képmegjelenítők olyan nagy iramban fejlődtek volna, mint a számítógép-technológia, ma már falnagyságú térbeli megjelenítőink lennének, ehelyett még mindenütt az elavult, katódsugárcsöves készülékeket nézzük. 3D adat már sok területen rendelkezésre áll, ezek jó részét azonban nem használjuk fel, hiszen a megjelenítés két dimenzióban történik. A fejlesztés ígéretes lehetősége az orvosi felhasználás a radiológiai diagnosztika és intervenciók területén. A ma létező modern orvosi képalkotó eljárásokkal, a 3D ultrahanggal, a CT-vel, az MRI-vel és másokkal olyan háromdimenziósnak mondott képeket nyerhetünk, amelyek a perspektíva és a fény-árny hatás révén plasztikusan jelenítik meg az anatómiai struktúrákat, valójában azonban ezek mégiscsak kétdimenziós, sík képek. A valós idejű holografikus megjelenítés forradalmi változást hozhat ezekhez képest, mivel sem időbeli, sem helyzeti korlátozást nem jelent, és akár több személy is konzultálhat ugyanazt a képet nézve, miközben természetes valóságként érzékeli a térbeli összefüggéseket és mindazt az információmennyiséget, amit eddig 60-80 sík képen lehetett megjeleníteni. Előny az is, hogy a látvány értékelését nem kell különösképpen tanulni, hiszen a módszer azt a természetes látási funkciót használja ki, amelyet már csecsemőkorunkban elsajátítottunk. – A 2002-es, szegedi radiológuskongresszus volt a világon az első alkalom, amelyen az orvosi felhasználás lehetőségeit bemutatták. Mióta foglalkozik ilyen irányú fejlesztéssel, és az orvosi szakma részéről kik a partnerei? Másfél évvel ezelőtt kerestük meg dr. Harkányi Zoltánt, a Heim Pál Gyermekkórház Ultrahang- és CT-laboratóriumának vezetőjét, és kértük, segítsen kidolgozni, milyen klinikai területeken hasznosítható a holografikus megjelenítés. Akkor kezdődött együttműködésünk, amelynek során Harkányi doktor és munkatársai 3D adatokat bocsátottak rendelkezésünkre, hogy azokat a gyakorlatban is kipróbálhassuk. A munkára pályázat útján támogatást kaptunk az Oktatási Minisztérium Információs Kutatásokat Támogató Alapjától. Létrejött egy konzorcium a Heim Pál Gyermekkórház, a Holografika és a Budapesti Műszaki Egyetem részvételével, amelynek a távlati célja egy háromdimenziós orvosi platform megteremtése. Első lépésként valós klinikai vizsgálatokból származó adatok alapján térbeli megjelenítést hozunk létre, és azt vizsgáljuk, mennyiben segíti a diagnosztikai tevékenységet az új módszer. A Heim Pál Kórházzal való együttműködésünk nyomán a General Electric Medical Systems magyarországi részlege is bekapcsolódott a technológiai fejlesztésbe. Közös munkánk első eredményeit mutattuk be a szegedi kongresszuson. Talán nem szerénytelenség ezt kijelenteni, nagy érdeklődést váltott ki a HoloVíziónak elnevezett rendszer. Feltétlenül meg kell még említenem dr. Szikora Istvánt, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet munkatársát, akitől ugyancsak jelentős szakmai segítséget kaptunk. – Mi lehet a közeli és a távolabbi jövő az orvosi felhasználás terén? Többfajta klinikai alkalmazás képzelhető el. Ilyenek például a különböző módszerekkel végzett érvizsgálatok – a 3D angiográfia, a 3D CT- és MR-angiográfia –, a daganatdiagnosztika, az agysebészet, a magzati diagnosztika, a traumatológia, valamint nem utolsósorban a képalkotók által vezérelt legkülönbözőbb radiológiai intervenciók és a besugárzástervezés, egyszóval minden olyan diagnosztikai és terápiás művelet, ahol az elváltozások lehető legpontosabb lokalizációja elengedhetetlen. Futurológiának tűnhet, de a valós idejű holográfiának, mint demonstrációs IME II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. MÁRCIUS 49 KITEKINTÔ PORTRÉ eszköznek is fontos szerepe lehet például az oktatásban, illetve a műtétek megtervezésében. A virtuális modellen ugyanis szervek, képletek távolíthatók majd el, és ha arra leszünk kíváncsiak, hogy mi van alattuk, megnézhetjük anélkül, hogy a betegen egy karcolást ejtenénk. A technológiát tekintve ma már nem csupán álom a „jövő műtője”, a távkonzultáció, a távoktatás és a távsebészet. Mindezeknek a nagyszerű lehetőségeknek bizonyára a valósághű, háromdimenziós képmegjelenítés lesz az alapja. dr. Németh Éva NÉVJEGY Balogh Tibor, holográfus • 1956-ban született Budapesten. • Okleveles villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem Hiradástechnika szakán végez 1980-ban. Ezután az SZKI-ban szoftverfejlesztő, majd tanársegédként az ELTE TTK Általános Technika Tanszékén tanít információtechnikát és -elméletet. • • 1982-83 során berendezi saját lézerlaboratóriumát, ahol a kísérleteit folytatja. 1984 őszén képeiből megrendezi az első magyar hologramkiállítást, amelyet több európai kiállítás követ. 1989-ben megalapítja a Holografika céget, amely élenjáró eredményeket ért el holografikus 3D megjelenítők, a háromdimenziós televízió kifejlesztésében. A 3D display technológiákra vonatkozó nemzetközi szabadalmai vannak. 1991-ben megkapja a Gábor Dénes díjat. FELHÍVÁS EGY TÉMA BÖRZE WORKSHOPON VALÓ RÉSZVÉTELRE FIATAL EGÉSZSÉGÜGYI INFORMATIKUSOK SZÁMÁRA A WORKSHOPRA A XVIII. EURÓPAI EGÉSZSÉGÜGYI INFORMATIKAI KONGRESSZUS KERETÉBEN KERÜL SOR MEDICAL INFORMATICS EUROPE 2003, 4-7 MAY, ST MALO, FRANCE A workshop célja: egy olyan kutatási – fejlesztési téma börze szervezése az egészségügy informatikával és határterületeivel fogalakozó fiatal szakemberek számára, amely elősegíti a nemzetközi közös témakutatások szervezését, a Ph. D. fokozat megszerzésére készülők támogatását. Az a szervezők szándéka, hogy a téma börze a jövőben rendszeressé váljék. A téma börze javasolt témaköre: a MIE 2003 kongresszus meghirdetett témakörei, amelyek megtalálhatók a Kongresszus honlapján: http://www.mie2003.info Kik vegyenek részt a workshop-on: minden, lehetőleg 28 évnél fiatalabb, a börze témaköreivel – a Kongresszus témaköreivel – foglalkozni szándékozó, a Ph. D. fokozat megszerzésére törekvő fiatal szakember (ez nem kötelező előírás!) pályázhat. A pályázaton való részvétel feltétele: felsőfokú, lehetőleg a választott témához kapcsolódó végzettség és munkahely (az utóbbira példák: egészségügyi intézmények az információs szolgálatban, egyetemi, főiskolai tanszékeken, egészségügyi informatikával is fogalakozó vállalkozásokban, alapítványokban, egyesületekben és más non-profit szervezetekben végzett folyamatos munka). A jelentkezés és részvétel módja: A részvételnek nem előfeltétele a személyes kongresszusi jelenlét. A téma beküldésének formája: a választott téma címe, melyik kongresszusi témakörhöz, témához tartozik, a szerző neve, munkahelye és pontos értesítési címe, a téma rövid leírása. A téma beküldésének módja: elektronikus formában angol nyelven a következő e-mail címekre: • a Kongresszus honlapján megjelenő felhívásra: http://www.mie2003.info/workshop/Ws7, amely egy kitöltendő űrlapot tartalmaz (a felhívás feltehetően március első napjaiban kerül fel a Kongresszus honlapjára); • és az űrlapot külön a következő e-mail címre: templar.bt@chello.hu A beküldési határidő: 2003. március 31.! A Kongresszus Tudományos Program Bizottsága, a résztvevők, a kiállítók értékelni fogják a témajavaslatokat a beküldött témajavaslatokat és a legjobbak díjazásra, illetve olyan „bizonyítványra” számíthatnak, amelyet ajánlásként felhasználhatnak különböző nemzetközi pályázatokon (például az EU 6 kutatási és fejlesztési keretprogramjában, a „Marie Curie” pályázatoknál). További felvilágosítás ad: Dr. Simon Pál kandidátus, orvos informatikus, a Ws7 koordinátora. Cím: Templar Partnership Company, 1114 BP. Szabolcska Mihály u. 5. • Tel/Fax: 1-279-010; e-mail: templar.bt@chello.hu 50 IME II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. MÁRCIUS
