Huszár Andrást, az Egészségügyi Minisztérium Egészségpolitikai Főosztályának nemrég hivatalba lépett vezetőjét kérdeztük, hogy az egészségpolitikában viszonylag ismeretlen személyiségként honnan, hogyan került erre a posztra?
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Az orvosok főbírájából az egészségügy szolgálója Interjú Huszár Andrással Huszár Andrást, az Egészségügyi Minisztérium Egészségpolitikai Főosztályának nemrég hivatalba lépett vezetőjét kérdeztük, hogy az egészségpolitikában viszonylag ismeretlen személyiségként honnan, hogyan került erre a posztra? Válaszában Huszár András elmondta, éveken át az országos katasztrófa-védelem egészségügyi főnöke volt, majd megpályázta és elnyerte a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálat főnöki posztját, ami egyszerűbben mondva, a BM vezető főorvosa címet jelentette. Mintegy három évet töltött ebben a beosztásban. Időközben a Magyar Orvosi Kamara országos etikai bizottságának vezetőjévé választották. A kamarai vezetőváltást követően a betegek világnapján nyílt levélben lemondott mandátumáról, amelyet az országos küldöttgyűlés tudomásul vett. Kollegiális társaságban kérdezték meg tőle, hogy nem tud-e alkalmas embert ajánlani az egészségpolitikai főosztály éléről tudományos pálya felé induló Kereszty Éva pótlására. Majd később éppen a kérdező – korábbi államtitkár – csapott homlokára, s mondta, hogy „Hiszen te éppen alkalmas volnál..., központi tiszt vagy, ami ugyanaz, mint a főtisztviselő!” Szubjektív és objektív okokból Huszár András készen állt arra, hogy feladatot változtasson. A kölcsönösen tájékozódó beszélgetés során Kapócs Gábor helyettes államtitkár elmondta, nem írja le pontosan a feladatot, mert akkor a gyanútlan kandidáló elfut, megretten. Huszár doktor erre kambodzsai fronton töltött éveire és Indonéziában a cunamit követő mentési munkálatokban való részvételére gondolva mondta, hogy ezekhez képest nem lehet túl nagy a kockázat, bizonyos feltételekkel vállalja a feladatot. Ezek egyike volt, hogy központi tiszti státusza megmaradjon, így gyakorlatilag – a két miniszter megegyezése után – „kirendelték” az Egészségügyi Minisztériumba. A minisztériumi munka megkezdésére a tervezett december 1-je helyett már november legelején sor került, ugyanis azonnali „válságmenedzselésre” volt szükség. A néhány nap múlva meghirdetni szándékozott csecsemő- és gyermekegészségügyi program körül még konszenzusteremtésre volt szükség és számtalan gyakorlati intézni való maradt a közvetlenül doktori disszertációja megvédése előtt álló Kereszty Éva tehermentesítése érdekében. A bemutatkozás sikeres volt, alig 10 nap múlva a miniszterelnök meghirdethette a szakmai konszenzuson alapuló programot, és kézbe adhatták az arról szóló szép kivitelezésű kísérő tanulmányt, továbbá beindult a program hátterét biztosító jogalkotási folyamat. Kérdéses azonban, hogy van e egyáltalán a programnak pénzügyi fedezete? – Jelen pillanatban elkülönített soron nincs ott a teljes összeg, de a részletes szakmai program készül, a politika szándéka adott. A program beindítása érdekében a saját forrásaimból át tudtam csoportosítani 37 millió forintot, ez az első lépésekre elégnek látszik. – Hogyan lehet „találni” a büdzsében 37 millió forintot? – Az első magyar önkéntes hadseregnek köszönhetem. Ebben az évben megszűntek a sorozások, a kasszában pedig ott volt az orvosi alkalmassági vizsgálatokra szánt pénz. Jó szívvel használhatjuk fel a gyermekegészségügyi program beindítására. A pénz tényleges felhasználásáról a Programtanács dönt, elköltését is ez a testület felügyeli majd. – Kérem, térjünk vissza munkaköréhez, annak természetéhez! – Mondták, most már tapasztalom is, hogy a minisztériumban ez a „legmunkásabb” terület, de szerencsére nem politikai, hanem szakmai természetű feladatokat kell megoldanunk. Itt orvosok dolgoznak. – Kiderült azóta, hogy mire gondolt a helyettes államtitkár, amikor tartott attól, hogy elfut, ha megismerkedik a feladatokkal? – Feltehetően a napi 16-18 órai megfeszített munkára és arra az érzésre, amit az okoz, hogy így sem lehet teljesíteni azt, amit kellene. Ez a többször megtizedelt, „létszámleépített” kis csapat viszi a hátán az egészségpolitika teljes szakmai súlyát. – Formálja is ez a kis csapat az egészségpolitikát vagy csak szolgálja és megszervezi azt, amit a politikai vezetés elhatározott! – Politikamentes szakmai munkát kívánunk végezni. És ebben eddig is, most is meglehetősen nagy az önállóságunk. Megtesszük a dolgunkat, a további döntésekért a politika felel. És úgy érzem, nagy súlya van annak, amit állítunk. Ha valamire mi határozottan nemet mondunk, az politikai folyamatokat is meg tud akasztani, más mederbe terelni. – Olyan időszakban került hivatalában, amelyet a politika és az orvostársadalom meg-megújuló konfrontációi jellemeznek... Gyógyszerrendelés, beutalási szabályok, munkaidő... – Úgy hiszem, mindenkinek megvan a maga igazsága. Most sem mondok mást, mint akkor, amikor a kamarát képviseltem. A kollégáknak nagyon sok mindenben igazuk van, észrevételeiket beépítjük szakmai munkánkba. Példa erre a hatékony gyógyszerrendelési szokások honorálására, illetve IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR 53 PORTRÉ büntetésére tervezett rendszer, amely kezdetben sokkal „mechanikusabb” volt, és mi kezdeményeztük átdolgozását. Meggyőződésem, hogy még mindig van mit javítani rajta. Nem szólva arról, hogy néha a kívánt célt egyszerűbb és hatásosabb eszközökkel is el lehetne érni. Az azonban biztos, hogy a polipragmázia ellen tennünk kell, de nem úgy, hogy csupán az orvosokra próbálunk hatni, hanem a lakosságot is sokkal eredményesebben kellene felvilágosítanunk, tájékoztatnunk. A kiugróan helytelen, illetve korrupt gyógyszer és gyógyászati segédeszköz felírásának büntetésére eddig is volt lehetőség, de sajnos az OEP – elsősorban az ellenőrző apparátus hiánya miatt – nem élt vele. Néhány korrupt kolléga miatt nem helyes a tisztességes többséget elmarasztalni, egymás rovására spórolásra késztetni. Aki vétkes, azt meg kell büntetni, de ez nem szakmai, hanem rendőrségi ügy. Ám, tudomásul kell vennünk, hogy szakmai javaslataink egy nagyobb rendszer részei, és néha be kell érjük apró eredményekkel is. Ugyanígy a MOK-nak is, mint az orvosi érdekek képviselőjének tudomásul kell vennie, hogy naivitás feltételezni, hogy valaha is valamennyi elképzelését befogadja majd egy bármilyen színezetű egészségügyi kormányzat. – Közelednek a választások. Minden bizonnyal kormányváltás lesz, még ha nem is biztos, hogy kormányzópárt-váltás is. Lehetséges ilyenkor hosszabb távú folyamatokban gondolkodni? – Hiszek abban, hogy a szakmapolitika csakis több cikluson átívelő folyamat lehet. Mint főtiszt, de mint köztisztviselő is a magyar nemzet és a mindenkori magyar kormány szolgálatára esküdtem fel. Mindig is szent volt előttem a szakma, és attól függetlenek a politikai érzelmeim. Ilyen értelemben nem félek a választásoktól. Minden szakmai koncepció szükségszerűen csak több cikluson át valósulhat meg. Példa erre a gyermekegészségügyi- vagy a nemzeti rákellenes program, amelyek minimálisan 10 évre határoznak meg tennivalókat. A főosztály annak tudatában kell végezze a dolgát, hogy akármilyen színezetű kormány is következzen, akármilyen politikát is folytasson, az egészségügy és annak problémái megmaradnak. A változások köze- pette szükség van olyan koherens szervezetekre – a kamara is ilyen kell legyen –, amelyek folyamatosan képviselik a szakmát. A politikának meg kell küzdenie a szakmával, ha változtatási szándékai vannak. – Mik a közeli jövő tervei, feladatai? – Szeretném mielőbb fiatalokkal megerősíteni a főosztály személyi állományát, mert igen fontos feladataink vannak, legfőbbképpen a Nemzeti Fejlesztési Terv egészségügyet érintő részleteinek kidolgozásában. Ebbe a munkába azonnal be szeretném vonni a Regionális Egészségügyi Tanácsokat és a Nemzeti Egészségügyi Tanácsot, és mindenek előtt az orvostársadalmat. Menet közben derült ki számomra, hogy hivatalból a NET titkára vagyok. Ez örömmel tölt el, mert nagyon fontos szervezetnek tartom és jó, hogy irodával és irodavezetővel máris tehettem megerősítéséért. Elmondom még egy álmomat is. A választások előtt szeretnék egy olyan Nemzeti Egészségügyi Tanács ülést megszervezni, amelyen részt vennének az államfő, a miniszterelnök, a volt egészségügyi miniszterek és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal szervezetei. Meggyőződésem, hogy minden résztvevő számára egyforma politikai nyereséget hozna az, ha a felek meg tudnák ismerni egymás ciklusokon átívelő egészségügyi koncepcióit és meghallgatnák egymás érveit. Egyvalami kétségtelen: a magyar egészségügyet át kell alakítani, és nem mindegy, hogyan. Jó, hogy markánsan látszik három koncepció: a liberális, amelyik a privatizációban és a több biztosítós modellben hisz, a fideszes irányzat, amelyiknek lényege a szolidaritás és a gondoskodó állam eredendően „baloldali” programja, valamint az egymáshoz célrendszerét illetően igen közel fekvő MSZP-s és MDF-es álláspont, amelyek eltérő arányban ugyan, de vegyítik a két előző, egymástól élesen különböző koncepciót. Ez persze az én látásmódom, elnézést mindenkitől, aki másképp látja. Egy dolog azonban biztos: bárki is kerül hatalomra, a betegeket és az orvostársadalmat nem tudja leváltani majd. Mi pedig őértük dolgozunk. Nagy András László Új CT a Semmelweis Egyetemen 2005. január 17-én a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, valamint a Transzplantációs és Sebészeti Klinika részére átadásra került egy-egy Philips Brillance 16 Power (16 szeletes) CT berendezés. A berendezés segítségével 3 percen belül elvégezhető a teljes test vizsgálata traumás esetekben, 20 másodperc alatt pedig teljes mellkas vizsgálat készíthető, így jelentősen növelheti az intézmény átbocsátóképességét. Onkológiai területen kiemelkedő a készülék nagy felbontása és képkontraszt aránya. Magyarország első klinikai vizsgálatokra alkalmas számítógépes rétegfelvételi (computeres tomográfia: CT) berendezése 1986-ban ezen a klinikán kezdte meg működését. Akkor egy test-szelet képe 20 másodperc alatt jelent meg. A most átadásra került két CT berendezés korszerű képfeldolgozó computer programokkal, valóban európai színvonalú diagnosztikai ellátást biztosít. TÉ 54 IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR
