IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Gyógyító molekulák nyomában - Magyar kémikus a francia Servier gyógyszerkutató élén: bemutatjuk Dr. Blaskó Gábor akadémikust

  • Cikk címe: Gyógyító molekulák nyomában - Magyar kémikus a francia Servier gyógyszerkutató élén: bemutatjuk Dr. Blaskó Gábor akadémikust
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: VII. évfolyam
  • Lapszám: 2008. / 1
  • Hónap: február
  • Oldal: 48-50
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: PORTRÉ
  • Alrovat: PORTRÉ

Absztrakt:

Sokévi kutatás és nyolcvan különböző generikus hatóanyag piacra hozatala után Dr. Blaskó Gábor akadémikus élete egyik legnagyobb kihívása előtt áll: a Servier Csoport őt bízta meg most megnyílt budapesti kutatóközpontjának irányításával. Az igazgató azt reméli, hogy új munkahelyén legalább egy – ha nem több – originális molekula felfedezésének aktív részese lehet. Blaskó doktor szerint az intézet sikerének záloga nemcsak az ultramodern, XXI. századi technológiai háttér, hanem legalább annyira a fiatal – főként magyar munkatársakból álló –, tehetséges kutatógárda.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
PORTRÉ Gyógyító molekulák nyomában Magyar kémikus a francia Servier gyógyszerkutató élén: bemutatjuk Dr. Blaskó Gábor akadémikust Sokévi kutatás és nyolcvan különböző generikus hatóanyag piacra hozatala után Dr. Blaskó Gábor akadémikus élete egyik legnagyobb kihívása előtt áll: a Servier Csoport őt bízta meg most megnyílt budapesti kutatóközpontjának irányításával. Az igazgató azt reméli, hogy új munkahelyén legalább egy – ha nem több – originális molekula felfedezésének aktív részese lehet. Blaskó doktor szerint az intézet sikerének záloga nemcsak az ultramodern, XXI. századi technológiai háttér, hanem legalább annyira a fiatal – főként magyar munkatársakból álló –, tehetséges kutatógárda. – A természettudományok számos ága közül talán éppen a vegyészet az, amelyik a legtöbb nemzetközileg elismert magyar tudóst adta a világnak. E komoly hagyományokkal bíró iskolából indult az Ön pályafutása is… Valóban, a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén tanultam és végeztem vegyészmérnökként 1973-ban. A diploma megszerzése után ugyanott, Szántay Csaba professzor kutatócsoportjában dolgoztam kutatóként. 1980-ban – amikor a kémiai tudományok kandidátusa lettem – lehetőségem nyílt, hogy posztgraduális képzésen vegyek részt Pennsylvania Állami Egyetemén. A kutatásaim mind a korábban a Műegyetemen eltöltött évek, mind az Egyesült Államokban eltöltött egy év során ugyanarra a területre: a biológiailag aktív, természetes szerves vegyületekre, az alkaloidokra irányultak. Az USA-ból visszatérve ugyanezen a témán dolgoztam tovább az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos csoportvezetőjeként, újra Szántay professzorral együtt, aki az intézet egyik vezetője volt akkoriban. Viszonylag fiatalon, 34 évesen szereztem meg az akadémiai doktori fokozatot. Ezt követően, második amerikai tartózkodásom alkalmával – ami 1986-tól 1989-ig tartott – a chicagói University of Illinois gyógyszerkémiai tanszékén a természetben előforduló oxigéntartalmú heterociklusos vegyületek kémiájával foglalkoztam. Részese lehettem egy olyan programnak is, amelynek célja a tumorellenes vegyületek izolálása, szerkezetük felderítése, aktivitásuk megtalálása és szintézise volt. – Ennek a hároméves amerikai kutatómunkának a gyümölcse talán éppen most fog beérni, hiszen – ha jól tudom – a Servier Gyógyszerkémiai Kutatóintézetének egyik legfontosabb célkitűzése daganatellenes vegyületek felfedezése. Ez így igaz, fő feladatunk egyrészt az onkológiai, másrészt a metabolikus betegségek, pontosabban a 2-es típu- 48 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR sú diabétesz terápiájára alkalmas gyógyszerjelöltek felkutatása. – Itt megint felmerül a magyar kiválóság gondolata, hiszen majdnem fél évszázada Beregi László volt az, aki a Servier cég kutatójaként két olyan molekulát fedezett fel – ezek az indapamide és a gliclazide –, amelyeket a mai napig alkalmaznak a magas vérnyomás és a cukorbetegség kezelésében. Mindkét szer valóban kiállta az idő próbáját. Ám ha arra gondolunk, hogy a cukorbetegség előfordulása milyen nagymértékben növekszik, be kell látnunk, hogy szükség van további gyógyító megoldásokra. E betegség terjedésének dinamikája arra ösztönözte a Servier cég vezetőit, hogy újra a kutatások fókuszába állítsák ezt a terápiás területet. Mi pedig itt, a budapesti kutatóközpontban mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljünk. – Hogyan esett Önre a Servier cég vezetőinek a választása? A közös pont az Egis Gyógyszergyár, ahonnan 1989ben érkezett a felkérés: vállaljam el a nyugdíjazás miatt megüresedő kutatási igazgatói állást. Akkoriban az Egisben generikus gyógyszerfejlesztéssel és originális kutatással is foglalkoztak. Hogy miért jöttem haza a családommal Amerikából az Egis kedvéért? Nos, akkorra már körülbelül száz tudományos közleményem jelent meg, s számomra kevésbé vonzó alternatívát jelentett a 101. publikáció közlése, mint akár egyetlen saját fejlesztésű generikus készítmény eljuttatása a patikák polcaira. Így kerültem tehát az Egis Gyógyszergyárba, ahol tevékenységem a generikumok kémiai fejlesztésétől a törzskönyvi regisztrációig terjedő munkafázisokon túlmenően az új molekulák keresésére is kiterjedt. 1993-95 között életem egyik legmozgalmasabb időszaka következett el: ekkor ment végbe ugyanis a gyár privatizációja, amelynek előkészítésében igazgatósági tagként tevékenyen részt vettem. Az, hogy a Servier cég megvásárolta az Egis részvényeinek 51%-át, a gyárra nézve igen pozitív fejleményt jelentett, mivel a francia tulajdonos változatlan formában megtartotta a generikus fejlesztési tevékenységet, sőt az Egis generikumokat bevezette a franciaországi gyógyszerpiacra is. Emellett az originális kutatást is támogatta, s arra ösztönzött minket, hogy bizonyos területekre – a központi idegrendszer betegségeire, elsősorban a szorongásos kórképekre – fókuszálva keressünk gyógyszerjelölteket. A kérdésére válaszolva tehát: a munkáltatóm többségi tulajdonosa 1995-től a Servier cég volt, így 2005-ben, amikor felkértek, hogy gondolkodjak el egy gyógyszerkémiai kutatóközpont magyarországi létrehozásán, már tízéves munkakapcsolat állt mögöttünk. PORTRÉ – Számon tartja-e, hogy az Egisben eltöltött évek alatt hány gyógyszer megszületése mellett „bábáskodott”? 130-160 közé tehető azon gyógyszerkészítmények száma, amelyek törzskönyvezésében 17 év alatt részt vettem. Ez körülbelül 80 különböző generikus hatóanyagot jelent, hiszen sok gyógyszernek több gyógyszerformája, dózisegysége is van. – Azt értem, hogy mitől izgalmas az originális kutatás, hiszen óriási dolog lehet felfedezni egy új molekulát, ami alkalmas valamilyen betegség gyógyítására. De árulja el: mi a kihívás a generikumok fejlesztésében? Ezt a kérdést sokszor hallottam már. Sokan azt hiszik, hogy ha sokévi kutatás után megszületett egy eredeti vegyület, s abból valakik már gyógyszert állítottak elő, gyerekjáték lehet generikus készítményt gyártani belőle a „garázsban”. Ez nem így van. Általában ugyanis a hatóanyagot nem lehet az eredeti szabadalomban publikált eljárással nagyobb tételben gyártani. Gyógyszertechnológiai fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy az adott hatóanyagból – ami általában por formájú – tablettát, kapszulát, injekciót, vagy kúpot lehessen előállítani. Ennek során igen szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelni. Fontos ügyelni a hatóanyag tisztaságára, hiszen a gyógyszerkönyv meghatározza, hogy mekkora lehet az összes szennyezés – ami általában nem több 0,3%-nál. Olyan kritériumokat is szem előtt kell tartani, hogy például milyen gyors legyen a készítmény hatóanyag-leadása, milyen kinetika szerint oldódjon ki stb. Csak ha mindezen túl vagyunk, következhetnek az OGYI engedélye alapján, szabályozott körülmények között végzett ún. bioekvivalencia vizsgálatok, amikor is klinikai környezetben egészséges önkénteseken teszteljük a szert. Hiszen igazolni kell, hogy a generikum minden vonatkozásban ugyanazt a terápiás hatást fogja elérni, mint az originális molekula. E felsorolt tevékenységeket a kémiai analitikai, a gyógyszerfejlesztési és a bioekvivalencia dossziékban dokumentáljuk, ezek alkotják a törzskönyvet. Ezt elbírálva adja meg az OGYI a forgalomba hozatali engedélyt. Egy bonyolult, hosszú folyamatról van tehát szó, amely magas tudományos színvonalat, komoly fejlesztői apparátust igényel. Több tudományterület szakemberei – vegyészek, gyógyszerészek, biológusok, klinikusok – vesznek részt benne, s egy generikumra vetítve körülbelül 45 évig tart és kb. 400 millió forintba kerül. A gazdasági kockázaton túlmenően van még valami, ami izgalmassá teszi az egészet: a versenytársak is figyelik a szabadalmak lejártát. Így igazából az a vállalat lesz sikeres, amelyiknek elsőként sikerül kifejleszteni a generikumot. Tehát versenyt kell futni az idővel úgy, hogy közben a legmagasabb minőségi követelményeknek megfeleljünk. Minderre az Egis komoly kapacitást biztosít, és sok milliárdot áldoz. – Az anyagiakról szólva: ha ennyire sokba kerül a generikus fejlesztés, milyen financiális hátteret igényelhet egy eredeti gyógyszerkészítmény előállítása? Azt hiszem, az már egy másik dimenzió… Egyetlen új kémiai molekula piacra hozatala 800 millió és egymilliárd dollár közé tehető. A Servier Csoport különösen sokat fordít a kutatásra és fejlesztésre: árbevételének csaknem egynegyedét. Ez az arány kétszerese az ágazat átlagának. A cég ugyanis olyan terápiás területeken folytat kutatást és keres gyógyító megoldásokat, amelyek súlyos népegészségügyi problémát jelentenek szerte a világon. A mi intézetünk ezek közül – mint már említettem – az onkológia és az anyagcsere-betegségek területére fókuszál. Nem „csak” arról van szó, hogy eredeti molekulára leljünk, hanem az is fontos, hogy megtaláljuk a kedvező biológiai hatás és a káros mellékhatások optimumát. Tehát a molekula legyen hatékony az adott betegség ellen és a lehető legkisebb káros megterhelést okozza az emberi szervezet számára. Ez egy komplex optimalizálási feladat, ami a fő hatás elérése mellett a nemkívánatos mellékhatások legalacsonyabb szinten tartását tűzi ki célul. – Gondolom, az anyacég minden segítséget megad ehhez a felelősségteljes feladathoz. Mondhatom, hogy a XXI. század kutatási körülményeit biztosítják számunkra itt a Graphisoft Parkban, ebben a gyönyörű, 3400 m2-es épületben. A négyből három szinten helyezkednek el a szerves szintetikus kutatólaboratóriumok, és a hozzájuk tartozó analitikai laboratóriumok. Műszerparkunk büszkesége a két NMR (Nuclear Magnetic Resonance) készülék. Ez nem más, mint egy szupravezető mágnest felhasználó óriási műszer, amelyben a mágneses momentumokkal rendelkező atomok jelei bizonyos körülmények között láthatóvá válnak, egyértelművé téve ezáltal a vegyületek kémiai szerkezetének meghatározását. Rendelkezünk továbbá a tisztaság mérésére alkalmas ún. HPLC (High Pressure Liquid Chromatography) berendezésekkel is. Egyéb műszereink, például a mikrohullámú reaktor mellett meg kell még említeni az igen fejlett informatikai hátteret is, amely magas színvonalú kutatómunkát tesz lehetővé. De ami a legfontosabb: a siker igazi zálogát én a humánerőforrásban látom. Már egy éve elkezdtem a kutatógárda toborzását, és tavaly októberre, amikor az intézet megkapta a működési engedélyt, összeállt az a csapat, amellyel elkezdhettük az érdemi munkát. Azt hiszem, hogy igazán nagyszerű, fiatal, tehetséges, és nagyon motivált csapatot sikerült összehozni. Az állomány jelenleg 32 fős, ezt a létszámot 2008 végére kb. 53-55 főre szeretnénk bővíteni. Igen nagy reményeim vannak ezzel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy tudás nélkül mit sem ér a legkorszerűbb technika. Az igazi értéket a kutatók jelentik. – Márpedig – és ezzel visszaérkeztünk a beszélgetésünk első témájához – a magyar kutatók felkészültségét nemzetközi szinten is elismerik. Hogyan látja a magyarországi kutatás jelenlegi helyzetét? Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Magyarországon a K+F ráfordítások a GDP kevesebb, mint egy százalékát teszik ki, ami nagyjából fele az európai átlagnak. Ebből körülbelül 100 milliárdnyi az ipari szereplők befektetése, s en- IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR 49 PORTRÉ nek 40%-a a gyógyszeripar (összesen négy gyógyszergyár, köztük a Servier-Egis csoport) részesedése. Azt gondolom, hogy az az iparág, amely ekkora arányban járul hozzá egy nemzet összes K+F ráfordításához, megérdemelné az elismerést. A gyógyszergyárak intenzíven együttműködnek az egyetemekkel és akadémiai kutatóhelyekkel, s a legna- gyobb felvevői a magasan kvalifikált szakembereknek. Elismerem: kis ország vagyunk, és jól meg kell gondolni, hogy a szűkös forrásainkat hová helyezzük ki, de talán érdemes lenne arra a területre koncentráltabban áldozni, amelynek nagy hagyománya, képzett szakemberei és infrastruktúrával rendelkező intézményei vannak. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Blaskó Gábor PhD, DSc • Végzettség, szakképzettség, tudományos fokozat: Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnök (1973), a kémiai tudományok kandidátusa (1980), a kémiai tudományok doktora (1984), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2001), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (2007) for Collaborative Research in the Pharmaceutical Sciences, College of Pharmacy, University of Illinois – kutatásvezető (1986-1989), Egis Gyógyszergyár – kutatási igazgató (1989-2007), Servier Research Institute for Medical Chemistry (Servier Kutatóintézet Zrt.) – igazgató (2007-) • Tudományos és szakmai közéleti tevékenység: Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémiai Tanszék – címzetes egyetemi tanár, MTA Kémiai Doktori Tudományos Bizottság – elnök (2005-) • Szakterület: szerves kémia, gyógyszerkutatás • Szervezeti tagság: Magyar Kémikusok Egyesülete • Betöltött pozíciók: Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszék – kutató (1975-1980), The Pennsylvania State University, Department of Chemistry – posztdoktor kutató (1980-1981), MTA Központi Kémiai Kutatóintézet – kutatásvezető (1981-1983), MTA Központi Kémiai Kutatóintézet – tudományos csoportvezető (1983-1989), Program • Publikációk: tudományos közlemények száma: 114; könyvfejezet: 10; közleményeire történt összes hivatkozás: 1074 • Kitüntetés: Zemplén Géza-díj (1983), MTA Kiváló Kutató (1976, 1983, 1986), Széchenyi-díj (2007) A mosonmagyaróvári Karolina Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvosa pályázatot hirdet (9200 Mosonmagyaróvár, Régi Vámház tér 2-4.) – bőrgyógyász szakorvos rendelőintézeti állásra, azonnali belépéssel, kiemelt fizetéssel. Érdeklődni: Dr. Bodnár Mária orvosigazgatónál lehet a 06-96/574-620-as telefonszámon, ill. személyesen. A pályázathoz csatolni kell a diploma és a szakvizsga-bizonyítvány hiteles másolatát, szakmai önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt. Lakás megbeszélés tárgyát képezi. 50 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR