IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Hozzászólás Dr. Bacskai Miklós és Komáromi Tamás 2007. októberi cikkéhez A gyógyszerpolitika történetébôl 2004-2006

  • Cikk címe: Hozzászólás Dr. Bacskai Miklós és Komáromi Tamás 2007. októberi cikkéhez A gyógyszerpolitika történetébôl 2004-2006
  • Szerzők: Dr. Lengyel Gábor
  • Intézmények: Országos Egészségbiztosítási Pénztár
  • Évfolyam: VII. évfolyam
  • Lapszám: 2008. / 1
  • Hónap: február
  • Oldal: 6-8
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA

Absztrakt:

Az IME 2007. októberi számában (IME VI. évfolyam 8. szám, 13. oldal) megjelent egy érdekes cikk a 2004. évi kormányzati intézkedésekről, azok céljairól és hatásairól a gyógyszerkasszát illetően (A 2004. évi kormányzati intézkedések: célok és hatások a gyógyszerkasszára) Dr. Bacskai Miklós és Komáromi Tamás tollából. Véleményem szerint a megjelent írás több helyen is pontosításra szorul, sokszor helytelenek a levont következtetések, és a cikk nem adja vissza ezen mozgalmas időszak valós történéseit.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉGPOLITIKA Hozzászólás Dr. Bacskai Miklós és Komáromi Tamás 2007. októberi cikkéhez A gyógyszerpolitika történetéből 2004-2006 Az IME 2007. októberi számában (IME VI. évfolyam 8. szám, 13. oldal) megjelent egy érdekes cikk a 2004. évi kormányzati intézkedésekről, azok céljairól és hatásairól a gyógyszerkasszát illetően (A 2004. évi kormányzati intézkedések: célok és hatások a gyógyszerkasszára) Dr. Bacskai Miklós és Komáromi Tamás tollából. Véleményem szerint a megjelent írás több helyen is pontosításra szorul, sokszor helytelenek a levont következtetések, és a cikk nem adja vissza ezen mozgalmas időszak valós történéseit. BEVEZETÉS A mindenkori gyógyszertámogatási politika céljai közül legalább az alábbi háromnak kell az aktuális kormányzatoknak megfelelni: • garantálni a gyógyszerek hozzáférhetőségét a társadalom minden tagja számára (társadalompolitikai aspektus) • a költségvetési előirányzat betartása (fiskális nézőpont) • az innováció elismerése, új hatóanyagok támogatásba történő befogadása (iparpolitika a Lisszaboni Stratégiának megfelelően) Vizsgáljuk meg, hogy ezen három fő kritériumnak hogyan próbált meg eleget tenni az akkori kormányzat, hiszen 2004-ben új időszámítás kezdődött Magyarországon. Az EU-s csatlakozásnak köszönhetően a legfontosabb változást a gyógyszerpiac szemszögéből a Transzparencia Direktíva hazai jogrendszerbe történő átültetése jelentette 2004. május 1-től. Ezt egy hónappal megelőzte a 48/2004es kormányrendelet életbe lépése, amely 15%-kal csökkentette a gyógyszerek termelői árát (ez alól még az OTC készítmények sem képeztek kivételt). Akadt olyan gyártó, amely aláírt egy szerződést az OEP-pel, amelyben 15%-os befizetést vállalt havi rendszerességgel, így a 0%-kal támogatott és a nem támogatott készítményei esetében megúszta az árcsökkentést. A szerződést aláíró gyártók viszont a támogatotti gyógyszerkörben csupán elenyésző, 6%-os részesedéssel bírtak. Az OEP-ben dolgozó kollégák helyzetét tovább nehezítette, hogy 2002 és 2003 között nem volt befogadás, és hihetetlen mértékben felduzzadt az egyedi méltányossági kérelmek száma, elsősorban onkológiai gyógyszerek körében (pld. Rituximab). Ráadásul a gyártókkal 2003-ban kötött szerződés (az elhíresült GTV) végelszámolásában a különféle értelmezések miatt véget nem érő viták támadtak, és 2004-ben úgy tűnt, hogy a gyártókkal szembe- 6 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR ni követelések 25%-a behajthatatlan marad. A koronát az egész helyzetre az Alkotmánybíróság tette fel, amely 2004. májusában kijelentette, hogy alkotmánysértő volt az árcsökkentés és a kormánynak legkésőbb július 1-ig vissza kell állítania az eredeti árakat. A MEGOLDÁS Az Alkotmány Bíróság döntése jelentős lökést adott a kormányzatnak, hogy végre tárgyalóasztalhoz üljön az ipar képviselőivel (a kormányzati oldal delegátusának vezetője az azóta elhunyt Veér András professzor volt). A végeredmény az ún. 2,5 éves szerződés lett, amely meghatározta a gyógyszerpiaci tendenciákat 2005-ben és 2006-ban. Melyek voltak ezen megállapodás legfontosabb sarokkövei? • A termelői árak visszaálltak az árlevágás előtti szintre úgy, hogy a térítési díjak nem nőhettek (másképpen fogalmazva az állam 15%-os plusz támogatást vállalt fel az elkövetkező időkre), lásd 1. táblázat 1.táblázat 1000 Ft bruttó árú, különböző támogatottságú gyógyszerek támogatása és térítési díja • • A gyógyszerárakat a gyártók az euróhoz rögzítették (251,64 Ft-os árfolyamon), és ha az árfolyamváltozás meghaladja a +/- 6,25%-ot, akkor igazították volna hozzá a forintárakat (erre nem került sor 2005 és 2006 között, mivel az árfolyam nem mozdult el egyik irányban sem ilyen mértékben). Az alacsony árú gyógyszerek esetében a gyártóknak lehetőségük volt évi egyszeri alkalommal áremelésre (600 Ft termelői ár alatt 45 Ft, 600-1000 Ft között 70 Ft). EGÉSZSÉGPOLITIKA • A gyártók vállalták 2004-ben 9 Mrd Ft befizetését, a következő két évben pedig egy ún. sávos kockázat-megosztás lépett volna érvénybe, amely behatárolta az állam maximális kifizetéseit (az ún. gyógyszer-gazdaságossági törvénynek is ez adta az egyik alapját). 2005. őszén azonban egy módosítás miatt a 2005. és a 2006. évi befizetések is fix összegűvé váltak (2. táblázat). • • 2. táblázat A gyártói befizetések 2004-2005-2006-ban • Az állam további kötelezettségeket vállalt magára, miszerint nem alkalmazza a delistázást 2005-ben, nem hoz olyan törvényeket, amelyek a gyártókat sújtanák és kötelezettséget vállalt arra is, hogy a gyártókkal közösen felülvizsgálja az ún. Transzparencia Rendeletet. AZ OEP SZEREPE A 2,5 ÉVES SZERZÔDÉS VÉGREHAJTÁSÁBAN Milyen kötelezettségei fakadtak az OEP-nek a szerződés következtében? A legnagyobb teher természetesen a mi intézményünkre hárult a végrehajtás kapcsán: • Az OEP Gyógyszerügyi Főosztályának kellett kiszámítania a befizetéseket gyártónként, • szintén nekünk kellett a termelői árakat visszaállítanunk és a magasabb támogatással kihirdetnünk, • a szerződésben garantált áremelések befogadása és publikálása az eltorzult támogatási rendszerben szintén a mi feladatunk volt. Mindezen feladatok mellett természetesen ki kellett alakítani a transzparencia ügymenetét, végre kellett hajtani a jogszabályból fakadó egyéb kötelezettségeket (például fixesítés, amelyre ezekben az években évente csupán egyszer adódott lehetőség). Mivel 2005-ben a szerződés írott szövege szerint nem lehetett delistázni, a kassza védelmére csupán limitált lehetőségek adódtak: • A generikus program beindítása (megközelítőleg 500 generikus gyógyszer került a támogatásba 2005 és 2006 között, például az első atorvastatin-, alendronát- és risperidon-készítmények). • A támogatás-volumen szerződések rendszerének kiterjesztése, új finanszírozási modellek alkalmazása (például gyártói finanszírozás bevonása magasabb támogatás esetén). • A különböző szerződésekből fakadó kintlévőségek behajtása (2003-as GTV, 2004-es márciusi szerződés, illetve a 2,5 éves szerződés. 2005-ben többek között ezért is sikerült 3 Mrd Ft-tal nagyobb mértékű összeget befizettetni, mint amit a szerződés előírt). A két minisztériummal közösen (EüM, PM) az Eüpontok felülvizsgálata, terápiás- és finanszírozási protokollok kialakítása (például onkológiai fájdalomcsillapítók esetében). Új, költséghatékony gyógyszerek befogadása a támogatotti körbe, amivel nagyon sok régi, elavult terápiát ki lehetett váltani. 2006-ra annyiban változott a helyzet, hogy első ízben lépett életbe a delistázás (aminek következtében több, mint 300 gyógyszer vált olcsóbbá júliustól). Ezt egyrészt a fixesítés alapján, másrészt a hivatalos felülvizsgálat során tehettük meg (ekkor kerültek ki a támogatásból pl. a topikális antimikotikumok, egyes H2-blokkolók és NSAID-ok). Másik hatékony eszköz a támogatáscsökkentés volt, amelyet szintén ekkor tudtunk első ízben alkalmazni (pl. infúziók, egyes antiasztmatikumok esetében), valamint a 15%-os extra támogatás utolsó maradványai ekkor tűntek el véglegesen a finanszírozásból. Mindezen beavatkozások következtében 2006-ra sikerült a gyógyszerkassza növekedését lelassítani, és az európai átlagos növekedéshez közelíteni (8% v. 11%). A térítési díjak növekedését is sikerült megfékezni, gyakorlatilag a támogatásváltozással teljesen paralel mozgást figyelhettünk meg (1. ábra). (Nagyon sok „szakértő” nyilatkozatát olvashattuk évközben, hogy a gyógyszerkassza meghaladja a 400 Mrd Ft-ot 2006-ban.) 1. ábra Támogatás/térítési díj változás ÖSSZEFOGLALÁS Jelen összefoglalómban a támogatáspolitika három fő céljának 2004–2006. évi teljesülését vizsgáltam. A térítési díjak aránya a támogatásokhoz képest folyamatosan csökkent ebben az időszakban. Ugyanakkor a támogatásban új, terápiás áttörést jelentő készítmények jelentek meg. Így hát véleményem szerint a társadalmi-szociális aspektusnak és az iparpolitikának maradéktalanul eleget tett az egészségügyi kormányzat, az Európai Unió célkitűzését is szem előtt tartva (Lisszaboni Stratégia). A betegek hozzájutottak a IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR 7 EGÉSZSÉGPOLITIKA szükséges gyógyszerekhez és Magyarország katasztrofális egészségügyi mutatói 2005-ben és 2006-ban lassan elkezdtek javulni. (Ennek a javulásnak a leglátványosabb jele volt, hogy 2006-ban a népességfogyás üteme csökkenő tendenciát mutatott!) A fiskális politikai elvárásoknak nem lehetett eleget tenni olyan megkötések mellett, amelyeket az államra kényszerített a szerződés. A Gyógyszerügyi Főosztály számos alkalommal elküldte az aktuális jogalkotóknak a javaslatait, amelyben többek között a fixesítés gyakoriságának kiterjesztését és szigorítását kérte. A változások egy része 2007-ben végül testet öltött az ún. gyógyszer-gazdaságossági törvényben, amely viszont kizárólag a fiskális politikát tartja szem előtt, ami közgazdaságilag érthető a konvergenciaprogram árnyékában. Az egészségügyben viszont nem a számok, hanem a betegek a főszereplők. Dr. Lengyel Gábor 75 éves a MÁGY – Egészség a csúcson A Mátrai Gyógyintézet mátraházai egysége 1933-ban nyílt meg. A kor európai szintjén álló szanatórium létrehozásáról a tuberkulózis ijesztő mértékű terjedése miatt döntött az akkori egészségügyi kormányzat. A tbc visszaszorítását követően – a Kékestető nyújtotta kiváló klimatikus tényezőknek köszönhetően (szubalpin éghajlat, por- és pollenszegény levegő, háziporatka-mentes övezet, stb.) – az intézmény a későbbiekben idült légzőszervi megbetegedések (COPD, asztma) kezelését is vállalta, majd az itt dolgozó orvosok tapasztalatai alapján tevékenységét kiterjesztette a csont- és izületi bántalmak, illetve mellkas sebészeti esetek ellátására is. Egyre nagyobb súlyt kap – a kor igényeinek megfelelően – a rehabilitáció. Ezt mutatja a múlt évi ágyszám-módosítást követően kialakított új struktúra: a megnövelt rehabilitációs ágyszám, illetve egy új, onkológiai rehabilitációs osztály megszervezése. Az intézmény jelenleg Heves megye pulmonológiai bázisintézete, onkológiai centruma. A gyógyítást és rehabilitációt pszichológus, fiziotherápiás, spirometriás, EKG, röntgen, allergológiai asszisztens, gyógytornászok, dietetikusok is segítik. A klíma-gyógyintézeti rehabilitáció hatékonyságát több mint 100 beteg adatainak elemzése alapján összegeztük. Megállapítottuk, hogy életminőségük javult, panaszaik, tüneteik átlagosan 6 hónapig számottevően mérséklődtek, gyógyszer- és sürgősségi ellátási igényük radikálisan csökkent. Mindezek figyelembevételével elkezdődött a több régiós komplex, hat szakterületet lefedő, programozott orvosi rehabilitációs szakellátását nyújtó centrum kialakításának tervezése. Ennek bázisa az, hogy – az alig öt éve kinevezett új vezetés, a dolgozók támogatásával – egyensúlyba hozta az intézmény gazdálkodását, kidolgozta az új szakmai irányokat, korszerűsítette az infrastruktúrát, rendezte a környezetet. A szakmai teljesítményt jól mutatja, hogy az intézmény az újonnan tervezett, programozott rehabilitációs stratégiában hat szakterületen is nyújt, illetve készül ellátást nyújtani. Létrejött a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumával az oktatókórházi megállapodás. A MÁGY szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy a DE OEC-ben egyetlenként működő rehabilitációs tanszék klinikai hátteréül is szolgál. Az intézmény egyedi szakismereti és eszközbázisát kihasználva tevékenységét képzéssel tervezi bővíteni, szolgáltatásait pedig kiterjeszteni a pulmonológián túli onkológiai ellátásra. A rehabilitáció területén 2008-ban tervezzük az ellátást a mozgásszervi és gyerek rehabilitációban is, melynek feltételei megteremthetők. Szakmai téren az intézmény a nappali kórház funkció befogadtatását tervezi és számol megszűnt járóbeteg ellátások átvételével. A Debreceni Egyetemmel együttműködve a MÁGY megkezdi területén azoknak a feltételeknek kialakítását, amelyek lehetővé teszik egy kelet-európai onkológiai módszertani központ megvalósítását. Szintén a tervek között szerepel – együttműködve a Foglalkoztatási és Szociális Minisztériummal – a térség mobil szűrőállomás központjának megteremtése. Az elmúlt négy évben jelentősen javult az eszközállomány és a műszerezettség, nőtt a betegszobák komfortja. Meghatározó módon fejlődött a környezet, bővült a nővérszálló is. Ezek a fejlesztések megteremtik a co-payment lehetőségét is. A következő évek céljai között szerepel a főépület akadály-mentesítése. Az új felvonó építési beruházása már folyamatban van. Megkezdték a konyha teljes felújítását, az átadás várhatóan ez év tavasza. Az intézmény sikeres első fordulós pályázatot adott be a fűtési rendszer korszerűsítésére. Előkészítési fázisban van az összes többi épület fűtésének megújuló energiaforrásra való átállítása a tervezett új szakmai profilok infrastrukturális követelményeinek magas szintű biztosítása érdekében. TÉ 8 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR