IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Alapellátás 2.0

  • Cikk címe: Alapellátás 2.0
  • Szerzők: Dr. Kincses Gyula
  • Intézmények:
  • Évfolyam: XVII. évfolyam
  • Lapszám: 2018. / 10
  • Hónap: december
  • Oldal: 8-12
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: RENDSZERELEMZÉS

Absztrakt:

1992-ben az alapellátás átalakítása az egészségügyi reform sikertörténete volt. mára az alapellátás válság ágazattá vált. a hagyományos egy orvos-egy nővér alapú praxisokra épülő alapellátás nem tarható fenn, mert a korszerű gyógyításhoz szükséges orvosi tudás már nem birtokolható egy személy által, és a szükséges korszerű orvos-technika nem működtethető költség-hatékonyan egy orvos által. ezért a közösségi (team jellegű) megoldásoké, az orvosi együttműködésé a jövő. a fenntartható jövő iránya egy olyan folyamatosan fejlődő rendszer, melyben többféle ellátási forma tartósan él együtt, de a jellemző megoldás a mikrotérség szintű integráció, és a preferált modell az orvosi együttműködés, a praxisközösség, majd növekvő súllyal a csoportpraxis. az átalakítás célja az egyenletes hozzáférés biztosítása egy olyan alapellátáshoz, amely alapvetően a tervezett ellátásokra (szűrés – gondozás) épül, és helyben nyújt magasabb szintű definitív ellátást.

Angol absztrakt:

The restructuring of primary care in 1992 seemed to be a success story of the healthcare reform. Today, primary care has become a crisis sector. The traditional primary care – based on practices with single GP and nurse – is not sustainable any more, because the medical knowledge necessary to modern healing can no longer be owned by one person and the required advanced medical technology cannot be cost-effectively operated by one physician. Therefore, community (team-based) solutions and medical cooperation represent the future. The direction of a sustainable future is a constantly evolving system, where multiple care-forms persist, but the typical solution is micro-regional integration and the preferred models are GP collaboration, practice community, then group practice at an increasing rate. The purpose of the transformation is to ensure equal access to primary care building on the planned services (screening and care) and providing a higher-level definitive care in the GP practices.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
egészségpolitika rENDszErElEMzés Alapellátás 2.0 Dr. Kincses Gyula egészségügyi szakértő 1992-ben az alapellátás átalakítása az egészségügyi reform sikertörténete volt. mára az alapellátás válság ágazattá vált. a hagyományos egy orvos-egy nővér alapú praxisokra épülő alapellátás nem tarható fenn, mert a korszerű gyógyításhoz szükséges orvosi tudás már nem birtokolható egy személy által, és a szükséges korszerű orvos-technika nem működtethető költség-hatékonyan egy orvos által. ezért a közösségi (team jellegű) megoldásoké, az orvosi együttműködésé a jövő. a fenntartható jövő iránya egy olyan folyamatosan fejlődő rendszer, melyben többféle ellátási forma tartósan él együtt, de a jellemző megoldás a mikrotérség szintű integráció, és a preferált modell az orvosi együttműködés, a praxisközösség, majd növekvő súllyal a csoportpraxis. az átalakítás célja az egyenletes hozzáférés biztosítása egy olyan alapellátáshoz, amely alapvetően a tervezett ellátásokra (szűrés – gondozás) épül, és helyben nyújt magasabb szintű definitív ellátást. The restructuring of primary care in 1992 seemed to be a success story of the healthcare reform. Today, primary care has become a crisis sector. The traditional primary care – based on practices with single GP and nurse – is not sustainable any more, because the medical knowledge necessary to modern healing can no longer be owned by one person and the required advanced medical technology cannot be cost-effectively operated by one physician. Therefore, community (team-based) solutions and medical cooperation represent the future. The direction of a sustainable future is a constantly evolving system, where multiple care-forms persist, but the typical solution is micro-regional integration and the preferred models are GP collaboration, practice community, then group practice at an increasing rate. The purpose of the transformation is to ensure equal access to primary care building on the planned services (screening and care) and providing a higher-level definitive care in the GP practices. beVezetés – status praesens Egy populáció egészségi állapotának meghatározó eleme az alapellátás minősége és egyetemes hozzáférése. Az alapellátás reformját 1990-ben az egészségügyi reform talpkövének szánták, ami akkor sikertörténetnek tűnt, felzárkózás volt a világtendenciákhoz. A jelen helyzet azonban mást mutat. Egyrészt a fejlett országok is küzdenek azzal, hogy a technológiai fejlődést hogyan lehet az alapellátásban min- 8 ime – interdiszciplináris magyar egészségügy denki számára igazságosan, lakóhely-közelien elérhetővé tenni, hogyan lehet a rurális területek ellátását biztosítani, másrészt a magyar alapellátás bemerevedett, a kisszámú reform nem szervesült, nem fejlődött a rendszer egésze. A Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő Központ adatai szerint 2018 augusztusában a 6525 háziorvosi praxisból 393 betöltetlen volt, ebből 102 a betöltetlen felnőtt praxisok száma, és az 1504-ből 85 gyermek-háziorvosi körzetben nincs orvos. A betöltetlen praxisokból pontosan 100 több mint öt éve üres. Mindeközben a Kormány 2010 és 2018 között majdnem megkétszerezte az alapellátás költségvetését (69,6 Mrd-ról 127,7 Mrd Ft-ra) és 2015 óta 6,5 milliárd Ft-ot költött a tartósan betöltetlen praxisok támogatására (a legmagasabb elérhető támogatás már 20 + 4 millió Ft). Ennek ellenére az üres praxisok száma és az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora növekszik, jelenleg már 60 év felett járhat. Ha érteni akarjuk az okot, az alábbi kérdést kell feltennünk: hol tudja szakmai képességeit modern műszerekkel kibontakoztatni a fiatal szakorvos egy halmozottan hátrányos helyzetű, nagyjából ezer fős praxisban, és hogyan tud családjának, gyerekeinek méltó életfeltételeket biztosítani? Az ígéretes kezdet után az egészségpolitika számára az alapellátás sajnos kudarctörténetté vált. • Nem nőtt (az elvárásnak megfelelően) az alapellátás definitív ellátó-képessége. • Nem alakult át a tevékenység jellege, nem alakult ki a szűrés-gondozás alapú preventív, ütemezett ellátásra alapuló gyakorlat. Az ennek alapját képező törzskarton bevezetése akkor is, most is kudarcos történet. • A háziorvosi ellátás felszereltsége, kompetenciaszintje (főleg finanszírozási és üzemméreti, de életkori és túlterheltségi okok miatt is) nem követte a technológiai fejlődést, és relatíve egyre inkább elmaradt az orvostudomány technológiai fejlődése, az IKT általános penetrációjához képest. • Az alapellátás individuális tevékenység maradt, nem vált szakdolgozókkal is támogatott team munkává. • A lakosság nem élt a szabad orvosválasztás lehetőségével (orvos-váltás), nem alakult ki szolgáltatói verseny, elmaradt az ebből remélt minőségjavulás, betegorientáltság. • A háziorvoslás nem vált presztízsszakmává – a területet ma már az elöregedés, a növekvő hiány uralja. Azt, hogy a definitív ellátás, a gondozás nem megfelelő eredményű a magyar egészségügyben, jól mutatja az 1. ábra. XVii. éVfolyam 10. szám 2018. december egészségpolitika rENDszErElEMzés ebben a szemléletben be kell engedni szakorvosokat is az alapellátásba. A német modellből azt kell átvenni, hogy az alapellátásba szakorvosi feladatok is integráltak, a GP modellből pedig a tartós kapcsolat – szűrés – gondozás, betegút manager és egészség-coach funkciókat. a szakorVosi feladatok penetrálásának lehetőségei magyarországon • 1. ábra A Magyarországon az ambuláns ellátásban is karbantartható állapotok miatti kórházi kezelések aránya a második legmagasabb az Unión belül [1] A NEAK adatai szerint 2016-ban a betegek az alapellátás által felírt gyógyszereknek csak 60,07%-át váltották ki, és a kardiovaszkuláris készítményeknek csak 53,47%-át. Ennek megértése mélyebb elemzést érdemel, de a rendszerszintű diszfunkciót jól jelzi. Be kell látni, hogy a jelenlegi, 1992-ben bevezetett modell nem fenntartható, és ami a súlyosabb állítás: nem is célszerű a fenntartásáért küzdeni [2, 3]. Modellváltásra van szükség, melynek két fő eleme a kompetencianövelés és a team munka. Ezek kézenfekvő eszköze a csoportpraxis. a mellény újragombolása – a modell szintű Vita 1992-ben a modellvita az angolszász normatív teljesítményfinanszírozású GP alapú modell, és az ehhez kapcsolt DrG alapú finanszírozás, és a német, a fee for service-en alapuló „letelepedett szakorvos” + ehhez illesztett kórház finanszírozási modell közötti választás volt. A fő különbségeket az 1. táblázat mutatja be: 1. táblázat A német és az angol modell összehasonlítása 1992-ben a táblázatban leírt két modellt alternatívaként kezeltük. Ma már tisztán látszik, hogy a két modell nem alternatíva, hanem a kettőt egyesítő, szinergista modellre van szükség. Tehát meg kell tartani a GP modell tartós kapcsolaton alapuló, egészség- (nem betegség) manager jellegét, de ime – interdiszciplináris magyar egészségügy • • • • más (nem alapellátási) szakképesítéssel rendelkezők beengedése az alapellátásba a licencvizsgák kiterjesztése a csoportpraxis a „szakgondozási praxisok” a más szakképesítéssel rendelkezők beengedése az alapellátásba általános feltételek Tisztán kell látni, hogy önmagában a szakorvosok beengedése, vagy a licencvizsgák rendszere nem oldja meg a problémát, ha marad az egy orvos-egy nővér rendszer. Több teher változatlan praxisméret (praxisszám) mellett nem rakható az alapellátásra a jelen szerkezetben. Valós kompetenciaemelés csak akkor valósulhat meg, ha az emelt képességű háziorvosok válláról a rutin, illetve szervezési – adminisztrációs terheket diplomás nővérek veszik le. Ugyanígy lehetetlen többletforrás nélkül emelni a kompetenciát, de az eredményorientált elemeket meg kell jeleníteni. Mindehhez feltétel általában a protokollkövető működés, aminek előfeltétele a protokollok léte. Akár a csoportpraxisok, akár a szakgondozási praxisok esetében megoldandó probléma a praxisjog kérdése, mely az eredeti szándékkal szemben mára nem az alapellátás stabilizálója, hanem fejlődésének gátja. szintén itt kell megjegyezni, hogy az „alapellátási ügyeletet” függetleníteni kell a háziorvosi rendszertől. Annak a sürgősségi rendszer keretében kell megtalálni a helyét, szerepét. a más szakképesítéssel rendelkezők beengedése az alapellátásba Jogilag ma is létező, de nem működő megoldás. Bár ez tűnik a leginkább kézenfekvőnek, a jelen helyzetben mégsem célszerű. Az alapellátás jelenlegi kompetenciaszintje alacsony, így a szakorvosi tudás zömmel kihasználatlan maradna, ugyanakkor rövidtávon növelné a szakellátásban is erősödő munkaerőhiányt, ezzel a várólisták, betegfogadási listák hosszát. ráadásul egy háziorvos praxisnyi populációjában nem elég számos a szakellátást igénylők száma, így a korszerű szakorvosi minimumfeltétel eszközei rossz kihasználásúak (megtérülésűek) lennének. a licenc vizsgák kiterjesztése Az egész dolgozat alapcélja az alapellátás és a szakellátás közötti kompetenciahatár átrendezése. Ennek jó eszköze a licencvizsga. Az egyetemek ma is végeznek ilyen képzést, de ezek jelenleg inkább az egyes szakorvosoknak a speciaXVii. éVfolyam 10. szám 2018. december 9 egészségpolitika rENDszErElEMzés lizációját, a határterületi jártasságát segítik, és nem az alapellátás szakmai fejlesztését célozzák. A licenc vizsga korszerűen nem egy OENO kódhoz kötött beavatkozásra képesít, hanem egy probléma diagnosztikájában és kezelésben ad feljogosított jártasságot. Ahhoz, hogy a licencvizsga az alapellátásban is érdemben elterjedt legyen, az alábbi feladatokat kell elvégezni: • Először (újra) meg kell határozni a háziorvosi kompetenciát, azaz azt, hogy a mai technológiai fejlettség mellett mit végezhet egy háziorvos külön vizsga nélkül. • Ezután az egyes szakmákban meg kell határozni azoknak az eljárásoknak a listáját, amelyek végzésre a háziorvosi szakképesítésre ráépíthetően licencet lehet szerezni. Ezt a listát az egyes szakmák szakembereinek az alapellátás szakembereivel együtt kell (nem sovén és nem monopólium-őrző módon) meghatározni. • Ezek után kell az egyes licencvizsgák kurrikulumát és személyi – tárgyi minimumfeltételéit meghatározni. • Ezek után tudják az egyetemek a konkrét képzéseket indítani. Végig kell gondolni, hogyan lehet a licencvizsga rendszerét a praxisban dolgozó szakdolgozói körben is kierjeszteni, azaz bizonyos vizsgálatokat, kezeléseket a praxisokon belül dolgozó szakdolgozói, non-doktori kompetenciába kell engedni. a csoportpraxis Be kell látni, hogy a tudomány és technológia fejlődése miatt a korszerű gyógyításhoz szükséges orvosi tudás már nem birtokolható egy személy által, és a szükséges korszerű orvos-technika sem működtethető költség-hatékonyan egy orvos által. Ezért a közösségi (team jellegű) megoldásoké, az orvosi együttműködésé a jövő. 1996-ban írtam először arról, hogy a továbblépés korszerű iránya a csoportpraxis [4, 5]. A csoportpraxisban egy közös rendelőben eltérő szakképesítésű orvosok, nővérek, diplomás nővérek együtt nyújtanak emelt szintű alapellátást és erre épülő egészségszolgáltatásokat egy 10-20.000 fős közösségnek. A csoport kompetenciája (tudásszintje) így magasabb, mint egy háziorvosé, hiszen különböző szakképesítésű emberek dolgoznak együtt. Közösen használják a műszereket, így a műszerezettség is lehet korszerűbb, mint egy „normál” praxisban, és a drágább műszerek kihasználása, megtérülése is jobb így (2. ábra). A csoportpraxis fontos eleme a mikrobusz, amely menetrend szerinti körjáratban hozza-viszi a társult települések lakosait a rendelőbe. (Ne az orvos utazzon körjáratban az alul-felszerelt rendelők között, hanem a betegeket hozzák körjáratban a mikrobuszok a jól felszerelt egészségházba.) A csoportpraxis tehát feladatokat vesz át „felülről”, a szakellátásból, de „alulról”, pontosabban „oldalról” is: a csoportpraxis fontos tagjai a diplomás nővérek, a dietetikusok, gyógytornászok, házi szakápolók, illetve az ellátásszervező és prevenciós nővérek. Itt a „svájci modellkísérlet” pozitív tapasztalatait kell hasznosítani. A csoportpraxisban kiemelt szerepe lenne a prevenciós nővér(ek)nek, aki(k) a szűrési – gondozási feladatokat menedzselheti(k). A csoportpraxis 6-8 orvos együttműködésén alapul, amiből bizonyosan (jogszabályban előírva) kell 2 háziorvostani, egy gyermekgyógyász és egy szülész-nőgyógyász szakorvos. a mikrotérségi egészségház adhat helyet a praxistag orvosok és szakdolgozók (pl. gyógytornász, dietetikus) rendelőinek, kezelőinek, a közösen használt diagnosztikus vagy terápiás eszközök vizsgálójának/kezelőjének, és lehet benne olyan rendelő, amelyik „utazó” (váltott telephelyeken rendelő) szakorvosok (szemészet, urológia, bőrgyógyászat stb.) befogadó rendelője. Az egészségház magasabb szintű és komplexebb ellátást nyújt, mint a jelenlegi alapellátás vagy a praxisközösség, de nem „mini-szTK”, azaz az ott dolgozó szakorvosok nem használják szakképesítésük teljes spektrumát, csak az egyszerűbb, rutinjellegű eseteket látják el. A szakgondozás ezzel jellemző módon alapellátási szintre kerül. a csoportpraxisok ma még tisztázatlan pontja a finanszírozás. Az alapellátás jelenlegi finanszírozási rendszeréből egyes elemek (fejkvóta + pótlékok) megtartandók, de a diplomás nővérek bérét vélhetően bázisként és nevesítve kell beépíteni. Az alapellátásban is a value for money elvet kellene követni. Ehhez jó alap a 2014-ben bevezetett indikátor alapú teljesítményékelési rendszer, de ennek érdemi finanszírozáshoz kötött működtetése politikai bátorság és a komolyan vehetőséghez szükséges pénz hiánya miatt késik. Az igazi kérdés a szakellátási feladatok finanszírozása az alapellátásban. A jelenlegi fee for service jellegű finanszírozás direkt átültetése kockázatos a jelenlegi ellátási és jelentési kultúrában (korlát nélküli önbeutalás, kódolási pörgetés). • • • 2. ábra Az alapellátás szükséges változása 10 ime – interdiszciplináris magyar egészségügy lehetséges megoldási irányok: „szakellátási fejkvóta”: a praxis megkapja az adott szakmában az egy betegére kor-korrigáltan jutó szakellátási költségeket, és vagy ellátja a beteget, vagy kifizeti a más közfinanszírozott szolgáltatónál igénybevett ellátást. Emelt fejkvóta, amit elveszít, ha nem lát el elég szakellátási esetet. Emelt fejkvóta + tételes elszámolás + TVK, azaz elszámolási korlát. Végiggondolandó, hogy a későbbiekben csoportpraxisok területi közössége kaphat-e global budgetet, azaz adaptálhatóXVii. éVfolyam 10. szám 2018. december egészségpolitika rENDszErElEMzés e az Irányított Betegellátási rendszer (IBr). Nem elég vitatkozni ezen, hanem pilotokat kell indítani, és elemezni a gyakorlatot. a szakgondozási praXisok A javaslat lényege az, hogy egyes krónikus megbetegedésben szenvedő betegek rendszeres, gondozásszerű ellátását és általános alapellátását végezhesse egy, a krónikus megbetegedés gondozására szakosodott szakorvos. A speciális betegség-interakciók stb. miatt a valós kezelést ők végzik, és ezen betegek esetében az alapellátás zömmel csak (felesleges) második körös adminisztrációt végez. Ezért érdemes lenne lehetővé tenni azt, hogy a szakgondozók – egy akkreditált képzés után – teljes kompetenciájú alapellátásként működhessenek emelt fejkvóta mellett. Ez csak nagyobb településen éri el a szükséges (kb. 5-700 gondozott) praxisméretet, tehát csak a praxisok kis hányadát adhatják ezek a praxisok, de ott jó megoldás lenne. használható előzmények Az egyik elemzendő előzmény az Irányított Betegellátási rendszer. Nem csak, mint finanszírozási modell, hanem mint működési, érdekeltségi minőség-managementi és együttműködési modell is elemzendő. A másik a praxisközösségek rendszere. a praxisközösség Az alapellátás másik előremutató modellkísérlete a svájcimagyar alapellátás-fejlesztési modellprogram, azaz a praxisközösségek elindulása. A modellprogram innovációi, erényei: • lokálisan integrálja a különböző alrendszerekben dolgozó szakembereket (egészségügy, népegészségügy, oktatásügy, szociálpolitika, civil szervezetek). • A prioritásképzéshez, koordinációhoz népegészségügyi szakembert kapnak a praxisközösségek. • A praxisközösség definitív ellátóképességét diplomás nővérek (dietetikus, gyógytornász, egészségpszichológus) segítik. • Egységes indikátorkészlet, egységes minőségbiztosítás valósul meg. • Különösen a halmozottan hátrányos területek szempontjából kiemelten fontos modell a segéd-egészségőrök alkalmazása. Képzésük a halmozottan hátrányos területeken mediátori – mobilizációs funkciókra megtörtént. a praxisközösség problémái, korlátai Tudni kell, hogy az alapvető különbség a csoportpraxis és a praxisközösség között az, hogy a praxisközösségben azonos tudású, azonos feladatú, kompetenciájú orvosok (háziorvosok) dolgoznak együtt közös szakmai és népegészségügyi háttértámogatással (gyógytornász, dietetikus, egészségfejlesztő stb.). A praxisközösség orvosi kompetenciája nem magasabb a szóló praxisoknál, és miután létező (működő) praxisokat integrál, nehezebben kezeli a betöltetlen praxisok kérdését. ime – interdiszciplináris magyar egészségügy Nem elvi, hanem gyakorlati probléma, hogy a növekedés jelenlegi korlátja a praxisközösségbe integrálandó diplomás nővérek (dietetikusok, gyógytornászok) alacsony száma. A praxisközösség és a csoportpraxis különbségét a 2. táblázat mutatja be. 2. táblázat A praxisközösség és a csoportpraxis különbségeinek bemutatása a jöVő A jövő várhatóan nem határnapos reform, hanem evolutív folyamat. A reális jövőben középtávon nem lesz egyetlen (kizárólagos) modell, hanem a jövő alapellátásban az alábbi formák együttélésre kell felkészülni: • A hagyományos (jelenlegi) szóló praxisok, közös mikrotérségi háttérszolgáltatásokkal: a jelenlegi alapellátás, „a svájci modell” egyes elemeit átvevő, általános háttérszolgáltatásokkal támogatva. • Praxisközösségek: a svájci-magyar alapellátás-fejlesztési modellprogram rendszerszerű kiterjesztése. A modell lényege: 4 – 6 önállóan dolgozó háziorvos kap közös szakmai háttérszolgáltatást diplomás nővérektől: dietetikus, gyógytornász, népegészségügyi koordinátorok és a segéd‐egészségőr beépítése a csoportba. A modellprogramot hazai, rendszerszerű finanszírozásból kell kiterjesztve folytatni. • Csoportpraxisok: 10-20 ezres közösség emelt szintű, egyes szakellátási feladatokat integráló alapellátására szerveződött ellátóközösség, amelyben a team tagjai között szakorvosok és a praxisközösségben dolgozó szakdolgozók is megtalálhatók. • Gyermekellátási központok ellátási és konzíliárus tevékenyéggel • Vállalati egészség-pont: foglalkozási egészségüggyel integrált munkahelyi alapellátási rendelések, amelyek különböző forrásokból integrálják az egészségügyi alapellátást, a foglalkozás-egészségügyi feladatokat, és a vállalati egészségmegőrző programokat és a dolgozók egészségcélú megtakarításait. • szakgondozási praxisok: egy konkrét krónikus betegségtípusban szenvedők ellátására, gondozására szerveződött praxis, alapellátási funkciókkal is bővítve. • Területi ellátási kötelezettség nélküli közfinanszírozású praxisok, amelyek a csökkentett OEP finanszírozás mellé a betegektől (a jövőben) legálisan kiegészítő átalánydíjat szednek. XVii. éVfolyam 10. szám 2018. december 11 egészségpolitika • • rENDszErElEMzés Tisztán magánfinanszírozású praxisok, amelyek alapellátási feladatokkal és jogosítványokkal is rendelkeznek (pl.: beutalás, védőoltás, táppénzre vételi jog), de közfinanszírozásban egyáltalán nem részesülnek. Ezek működhetnek akár e-praxis jelleggel is. Emellett meg kell vizsgálni azokat az eszközöket, amelyek akár végleges, akár átmeneti modellben pótolhatják a kistelepüléseken kieső ellátást. (Mobil rendelés – mobil busz-rendelő – körjáratban, prevenciós – védőnői pont, gyógyszerpont stb.) A fent leírt modelleket meg kell vizsgálni, működésüket, finanszírozási módjukat meg kell vitatni. Ebben kiemelt szerepe lehet a progresszív gondolkodású háziorvosokat tömörítő Háziorvosok Online szervezetének (HAOsz). a megValósítás kulcselemei a mikrotérségi elv kialakítása A jövő a mikro-térség alapú alapellátásé, ezért – elvi szinten – ki kell jelölni a későbbi csoportpraxisok javasolt területeit. (Azért elvi határok, mert a tényleges határok meghúzásánál a praxisok alulról szerveződő együttműködését engedni kell.) A mikro-térségekhez – a praxisközösségek mintájára – közös háttér-szolgálásokat (gyógytornász, dietetikus, egészségszervező) kell biztosítani. Ezeket a szolgáltatásokat a csoportpraxis és a praxisközösség esetében a csoportokba kell integrálni, a szóló praxisok estében igényelhető háttérszolgáltatásként kell biztosítani a praxisoknak. IrODAlOMJEGyzéK [1] OECD/European Observatory on Health systems and Policies, Magyarország: Egészségügyi országprofil 2017, https://www.oecd-ilibrary.org/social-issues-migration-health/magyarorszag-egeszsegugyi-orszagprofil2017_9789264285231-hu [2] Kincses Gy.: Az alapellátás átalakításáról Orvostovábbképző szemle, 2016, 23. évf. 1. sz. [3] Kincses Gy.: Búcsú a jó öreg háziorvostól http://www. asztalfiok.hu/2016/05/bucsu-jo-oreg-haziorvostol.html A szErző BEMUTATásA 12 dr. kincses gyula 1976-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, 1980-ban fül-orr-gégész szakorvosi szakvizsgát szerzett. 1976-tól 1991-ig a DOTE-n dolgozott fül-orr-gégészként. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 1991-től 1998-ig a Gyógyinfok igazgatóhelyettese. 1998-tól 2001-ig a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó stra- ime – interdiszciplináris magyar egészségügy képzés Mindez modell szinten szép, de nem áll rendelkezésre megfelelő szintű és képzettségű szakdolgozó. A modell elfogadása után be kell indítani az ehhez szükséges képzéseket, illetve ennek megfelelően növelni kell a keretszámokat. összegzés A tudományos – technológiai fejlődés és társadalmi átalakulások (a településszerkezet megváltozása) valamint a háziorvosi kar elöregedése miatt a hagyományos egy orvos-egy nővér alapú praxisokra épülő alapellátás nem tarható fent. Ezt mutatja a szakma elöregedése, illetve a betöltetlen praxisok számának növekedése és az alapellátás leértékelődése is. A probléma kezelésének jelenlegi módja, a letelepedési támogatások összegének emelése eredménytelen, és középtávon káros, mert ez csak ideig – óráig, ráadásul nem jó irányba kezeli a problémát. A megoldás iránya egy olyan vegyes és folyamatosan fejlődő rendszer, melyben többféle ellátási forma tartósan él együtt, de a jellemző megoldás a mikrotérség szintű integráció és a preferált modell az orvosi együttműködés, a praxisközösség, majd növekvő súllyal a csoportpraxis. Az átalakítás célja az egyenletes hozzáférés biztosítása egy olyan alapellátáshoz, amely alapvetően a tervezett ellátásokra (szűrés – gondozás) épül, és miután integrálja a ma szakellátásba tartozó rutinellátások zömét, helyben nyújt magasabb szintű definitív ellátást. [4] Kincses Gy: Az alapellátás új modellje. Háziorvosi szemle, 1996 http://www.kincsesgyula.hu/dokumentumok/Alapellatasi_ref_elso_csoportpraxis_1996.pd [5] Dr. Dózsa K., sinkó E., Gaál P.: Háziorvosi alapellátás, hogyan tovább? IME, XVI. évfolyam, 2017, 6 [6] Cserni I, Dr. Békássy sz, Kovács E, rósa á, Taller G: Van remény – „csak” váltani kell, IME, XVI. évfolyam, 2017, 4 tégiai Elemző Központban dolgozott. 2001-től a Medinfo, az átalakulást követően az EsKI igazgatója. 2007. október 1-től az Egészségügyi Minisztérium államtitkára. A Fül- Orr- Gégegyógyászati Társaság tagja, valamint a Magyar Egészségügyi Informatikai Társaság, a Magyar Népegészségügyi Társaság és a Magyar Egészségügyi Telematikai Társaság alapító tagja. 1993-ban a MOTEsz International pályázat I. díjat, 2003-ban „Pro sanitate” díjat, 2007-ben a Magyar Köztársaság Arany érdemkeresztje kitüntetést kapott. XVii. éVfolyam 10. szám 2018. december