IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő - Epilógus az infekciókontroll konferenciához

  • Cikk címe: Beköszöntő - Epilógus az infekciókontroll konferenciához
  • Szerzők: Dr. Rákay Erzsébet
  • Intézmények: Szent János Kórház
  • Évfolyam: XVIII. évfolyam
  • Lapszám: 2019. / 8
  • Hónap: október-november
  • Oldal: 1
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Absztrakt:

Eltelt egy év az IME előző infekciókontroll konferenciája óta, és ez számvetésre késztette a téma iránt elkötelezett szakembereket. Vajon mi történt az elmúlt egy évben az infekciókontroll területén? Mi az, ami befolyásolja, esetleg változtatja mindennapi munkánkat? Mi az, amiben előreléptünk, és esetleg mi az, amiben talán egy lépést hátra? Az egészségügyi intézmények infekciókontroll tevékenységét 2019-ben egyértelműen meghatározták azok a módszertani levelek, melyek kapcsán át kellett gondolnunk a helyi szabályozásainkat, módosítani kellett azokat az ellenőrző tevékenységeket, amiket eddig is végeztünk, és be kellett vezetni újabbakat, amikkel eddig esetleg ilyen részletességben nem foglalkoztunk.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő - Epilógus az infekciókontroll konferenciához Dr. Rákay Erzsébet
Tartalom IME Szerkesztőség
Az egészségipari innováció kettős szerepe Prof. Dr. Kozmann György
A Betegségek Nemzetközi Osztályozása, 11. verzió, 4. rész A BNO-11 kódrendszer szerkezete és a kódok kombinálhatósága – kulcs a különböző orvosi információrendszerek összekapcsolhatóságához Dr. Balkányi László
Rehabilitációs Medicina Tanszék nyílt a Semmelweis Egyetemen Boromisza Piroska
A VIII. IME Országos Infekciókontroll Konferenciáról jelentjük Boromisza Piroska
A VIII. IME Országos Infekciókontroll Konferenciáról jelentjük II. Boromisza Piroska
Lehet-e egészségügyi adattal életet menteni? Kiberbűnözők a kórházakban? Egészségműveltség megalapozása az iskolákban? IME Szerkesztőség
Daganatos betegségek: 10 éven belül áttörést várnak a gyógyításban az innovatív gyógyszergyártók vezetői IME Szerkesztőség
Az endoszkópos ultrahang vizsgálatok intézményi finanszírozásának buktatói Dr. Hamvas József
Lehet-e egészségügyi adattal életet menteni? Kiberbűnözők a kórházakban? Egészségműveltség megalapozása az iskolákban? című cikk folytatása a 28. oldalról IME Szerkesztőség
Ápolók Európa és a világ élvonalában – sikerek a nemzetközi versenyeken Dr. Mártai Istvánné, György Annamária, Dr. Páva Hanna
XIX. Vezetői eszköztár – Kontrolling Konferencia 2019. december 3. (kedd) IME Szerkesztőség
Duális képzés az egészségügyben? Oktatási innováció a neonatológiai transzportban Dr. Somogyvári Zsolt
IME konferencianaptár 2020 IME Szerkesztőség
Működő telemedicinális szemészeti szűrőprogramok és lehetőségek hazánkban Prof. Dr. Németh János, Dr. Maka Erika, Dr. Szabó Dorottya, Dr. Somogyvári Zsolt, Dr. Kovács Gábor , Dr. Tóth Gábor, Dr. Papp András, Karacs Kristóf, Dr. Nagy Zoltán Zsolt
Lehet-e egészségügyi adattal életet menteni? Kiberbűnözők a kórházakban? Egészségműveltség megalapozása az iskolákban? című cikk folytatása a 36. oldalról IME Szerkesztőség
Előfizetési MEGRENDELÉS IME Szerkesztőség
„Nem festjük kékre az eget!” - Dr. Tabár László professzor az emlőszűrésről Boromisza Piroska
Semmelweis Szimpózium Semmelweis Egyetem

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Rákay Erzsébet Intézmény: Szent János Kórház
Beköszöntő Epilógus az infekciókontroll konferenciához Eltelt egy év az IME előző infekciókontroll konferenciája óta, és ez számvetésre késztette a téma iránt elkötelezett szakembereket. Vajon mi történt az elmúlt egy évben az infekciókontroll területén? Mi az, ami befolyásolja, esetleg változtatja mindennapi munkánkat? Mi az, amiben előreléptünk, és esetleg mi az, amiben talán egy lépést hátra? Az egészségügyi intézmények infekciókontroll tevékenységét 2019ben egyértelműen meghatározták azok a módszertani levelek, melyek kapcsán át kellett gondolnunk a helyi szabályozásainkat, módosítani kellett azokat az ellenőrző tevékenységeket, amiket eddig is végeztünk, és be kellett vezetni újabbakat, amikkel eddig esetleg ilyen részletességben nem foglalkoztunk. A módszertani levelekben foglaltak végrehajtása egyértelműen rávilágított az eddig általunk oly sokszor kihangsúlyozott tényre, hogy egy intézmény infekciókontroll tevékenysége nem egy csoport feladata – nevezzük azt kórházhigiéniának, vagy infekciókontroll csoportnak – hanem a betegágy mellett dolgozók egyértelmű napi feladata. Legyenek orvosok, diplomás és nem diplomás szakdolgozók, betegszállítók, műtőssegédek, a fertőzések megelőzése tekintetében a kulcs azok kezében van, akik a betegnek centrális véna kanült szúrnak, akik a sebészeti műtőben megnyitják a beteg testrészt, akik nap mint nap branült gondoznak, és döntenek arról, hogy a betegben milyen eszközök maradjanak bent vagy kerüljenek ki. A módszertani levelekben foglalt ajánlások betartása és betartatása a nozokomiális fertőzések megelőzésének fontos, evidenciákkal igazolt eszköze. Meg kell határozni a követelményeket, majd ezt követően önellenőrzéssel vagy külső audittal ellenőrizni kell azok betartását. Fel kell mérni a felvételre kerülő beteg fertőzési kockázatát, és a magas kockázatú betegek esetében mikrobiológiai szűréseket kell kezdeményezni, veszélyes, rezisztens kórokozók kitenyésztése esetén a beteget el kell különíteni, és szigorúan be kell tartani az izolációs szabályokat. Tulajdonképpen ennyi. Ennyi lenne. A probléma ott kezdődik, hogy a kórházakba kerülő betegek 60-70 százaléka a magas rizikójú csoportba tartozik. Ott folytatódik, hogy a mikrobiológiai laboratóriumok nem képesek ennyi minta feldolgozására, a kórházaknak pedig nincs meg az anyagi forrásuk ezen vizsgálatok kifizetésére. A jelenlegi kórházi osztályok struktúrája nem teszi lehetővé, hogy ezeket a betegeket elkülönítsük… és ha a kezelő orvos, aki a felvételkor kitölti a kockázatértékelési adatlapot mindezt átgondolja, akkor jogosan kérdezi: rendben. Kitöltöttem. És akkor most mi van? Persze nem adjuk fel. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a betegeket megvédjük a nozokomiális fertőzésektől. Protokollokat készítünk a beavatkozások helyes, aszeptikus kivitelezéséről, ellenőrzéseket végzünk és oktatunk, oktatunk, oktatunk… Sajnos az oktatás hatékonyságáról nem vagyunk mindig meggyőződve. Kevés az orvos, kevés a nővér, nagy a teher és a fluktuáció… de vajon ez oka lehet-e annak, hogy az orvos és a nővér kézfertőtlenítés nélkül bontja ki a műtéti seb kötését, igazítja meg a nem megfelelően csöpögő branült, készíti össze az infúziót? Oka lehet-e ez annak, ha az izolációs szabályokra fittyet hányva védőeszközök nélkül látjuk el a beteget, aztán visszük át a rezisztens kórokozót a másik betegre? Azt gondolom, hogy nem. A hatékony megelőzéshez persze – bár elcsépelt gondolatként hangzik – igenis szükség van a tárgyi és személyi feltételek biztosításához. Mindenhol, minden betegágynál. Hogy legyen kit mire és mivel oktatni, legyen kit ellenőrizni. Mindenezek fényében ajánlom a Tisztelt Olvasóink figyelmébe kétnapos infekciókontroll konferenciánk előadásainak összefoglalóját. Dr. Rákay Erzsébet rovatvezető IME – IntErdIszcIplInárIs MAgyAr Egészségügy XVIII. éVfolyAM 8. száM 2019. októbEr-noVEMbEr 1