A regionális egyeztetés szükségessége örökzöld, és mindmáig megoldatlan feladat az egészségpolitika számára. Az egészségügyért felelős főpolgármesterhelyettes a regionális egyeztetésben a rendszerváltás óta eltelt időszak történéseit, és a 2005. évi költségvetés elfogadása nyomán előállt helyzetet tárgyalja. A RET további sorsáról született legutóbbi döntés felveti a kérdést, hogy felesleges volt-e a hat régióban – ahol a RET a Minisztérium pályázata nyomán létrejött – az elmúlt egy évben végzett munka, illetve, hogy lesz-e lehetőség az elmúlt egy év tapasztalatainak, az eredményeknek továbbvitelére az új szervezetben.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A regionális egyeztetés múltja és jövője, lehetőségei a központi régióban Dr. Szolnoki Andrea, Fővárosi Önkormányzat A regionális egyeztetés szükségessége örökzöld, és mindmáig megoldatlan feladat az egészségpolitika számára. Az egészségügyért felelős főpolgármesterhelyettes a regionális egyeztetésben a rendszerváltás óta eltelt időszak történéseit, és a 2005. évi költségvetés elfogadása nyomán előállt helyzetet tárgyalja. A RET további sorsáról született legutóbbi döntés felveti a kérdést, hogy felesleges volt-e a hat régióban – ahol a RET a Minisztérium pályázata nyomán létrejött – az elmúlt egy évben végzett munka, illetve, hogy lesz-e lehetőség az elmúlt egy év tapasztalatainak, az eredményeknek továbbvitelére az új szervezetben. ELÔZMÉNYEK, AVAGY „NINCS ÚJ A NAP ALATT” A Fővárosban az egészségügyi ellátásért felelős önkormányzatok és szervezetek részvételével az első – érdemi eredményre vezető – egyeztető platform 1992-ben Budapesti Egészségügyi Fórum (BEF) elnevezéssel jött létre. Az egyeztetés jogi keretét pusztán az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló – módosításokkal jelenleg is hatályos – 1991. évi XI. törvény jelentette. A törvény tehát az ÁNTSZ mérlegelésére bízva esetlegessé tette az egészségügyi ellátórendszer spontán folyamataiba való beavatkozás szükségességét. A BEF önkéntes létrehozására az egészségügyi ellátásért felelős tulajdonosokat, szervezeteket – élen a Fővárosi Önkormányzattal – az a közös érdek vezérelte, hogy a konszenzus keresés eszközével maguk alakíthassák az általuk fenntartott egyes intézmények feladatát, ellátórendszerbeli szerepét, a fejlesztések irányát. A BEF fő célkitűzése 1992-ben a beteg beutalási rend közös kialakítása volt. Az egyeztetések eredményeképpen a beteg beutalási rendről létrejött megállapodást a fővárosi tisztifőorvos elfogadta. Az okirat az egyeztető fórumot Fővárosi Egészségügyi Fórum (FEF) elnevezéssel említi. Tekintettel arra, hogy a FEF tartós és rendszeres működését sem költségvetési támogatás, sem jogi kötelezettség nem ösztönözte, az érintett szervezetek, tulajdonosok – felismerve az együttműködés szükségességét – konferencia jellegű szakmai találkozókon, illetve informális vezetői konzultációk útján igyekeztek „életben tartani” a megkezdett egyeztetési folyamatot. 6 IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR MEF Az „ágyszám törvény” új fejezetet nyitott az ágazati koordinációs törekvések történetében Az 1990-es években meghirdetett egészségügyi reform a piaci viszonyok szimulálásával önszabályozó pénzügyi mechanizmusokon keresztül kívánta a valós igényekhez igazítani az egészségügyi ellátó-hálózat nagyságát és szerkezetét. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A bevezetett teljesítmény-finanszírozás következtében a kórházak nem kapacitásaik szűkítésével válaszoltak a gazdasági feltételek szigorodására, hanem a valósés látszattevékenység fokozásával próbálták meg pótolni a hiányt. Az intézményrendszer strukturális átalakítása, a valós szükségletekhez igazítása kiemelt, sürgősen megvalósítandó céllá vált, ezért a népjóléti tárca előkészítette és az 1995. évben megkezdte az ellátórendszer szerkezetátalakítását. A cél az volt, hogy az 1996. évben a törvény alkalmazásának eredményeképpen, a struktúra-átalakítás keretében kerüljön sor további, mintegy 10 000 akut kórházi ágy megszüntetésére, illetve részben krónikus ellátást szolgáló vagy szociális ággyá alakítására. A Fővárosban és Pest megyében, az egészségügyi ágazatban érintett szervezetek és ellátási kötelezettséget viselő önkormányzatok közötti egyeztetés fórumaként 1996-ban ismét „életre kelt” a FEF. Célja az „ágyszám törvény” kritériumai szerinti előzetes és közös kapacitás egyeztetés volt. A FEF közös ajánlatát 1996-ban az ÁNTSZ elé terjesztette. Az „ágyszám törvény” (1996. évi LXIII. Tv. az egészségügyi ellátási kötelezettségről) az ÁNTSZ korábban meghatározott ágazati koordinációs feladatait részletesen szabályozott egyeztetési kötelezettséggel, illetve kapacitás meghatározási kötelezettséggel bővítette. A törvény célja az volt, hogy a megyei szintű kapacitás meghatározásba bevonja az érintett tulajdonosokat, szervezeteket is. A törvény sajátos módszert választott az ágazati együttműködés ösztönzésére: • az egészségügyi ellátásban érintett feleket együttműködésre kötelezte, • normatív módon – jogszabályban – határozta meg a tárgyalási alapot (képlet a finanszírozható kapacitásra), de lehetőséget adott normatíván felüli kapacitások befogadására is, EGÉSZSÉGPOLITIKA • konszenzus hiányában az OEP hatósági jellegű feladatává tette a kapacitások meghatározását (a határozat ellen jogorvoslatot biztosított). Az egyeztetés színtereként a Megyei Egyeztető Fórumot (MEF) nevesítette, ennek megszervezésére, a koordinációs és titkári feladatok ellátására az ÁNTSZ-t kötelezte. A MEF-ben – a törvény alapján kötelezően – tagként részt vettek az ellátásra kötelezett egészségügyi szolgáltatók képviseletében a megye területén működő egészségügyi intézmények fenntartói, a szakmai követelmények érvényre juttatása érdekében a megyei tisztifőorvos. Állandó meghívottként helyet kaptak az egészségügyben dolgozók érdekeinek érvényesítése céljából a MOK, a Magyar Kórházszövetség, továbbá az EDDSZ megyei szervezetének képviselői, valamint a terület ellátási struktúrájának konszenzuson alapuló kialakítása érdekében a szolgáltatásokhoz szükséges kapacitás lekötésére és a szolgáltatások finanszírozására kötelezett MEP. Az egyeztetés törvényi kötelezettségét – az „ágyszám törvény” MEF-re vonatkozó szakaszait 2001-ben hatályon kívül helyezték (2001. évi XXXIV. tv). Ennek következtében az ágazati egyeztetés 2000-2003-ig „hivatalosan” szünetelt, bár a „tulajdonosok” a Fővárosi Önkormányzat által évente szervezett konferenciákon továbbra is keresték az együttműködés lehetőségét. Így pl. 2002. augusztusában Dr. Demszky Gábor főpolgármester felkérte a budapesti lakosság ellátásában résztvevő valamennyi egészségügyi szolgáltató tulajdonosát, hogy önkéntes tulajdonosi testületként, önszabályzó társulással alakítsák meg a Budapesti Egészségügyi Fórumot (BEF), a lakosság jobb ellátása érdekében. A Fórum célja az volt, hogy valamennyi érintett fél részvételével tegyenek kísérletet a krónikus beutalási rend és a kórházi szakmai centrumok fejlesztésének kérdéseiben való megegyezésre, – de érdemi döntés nem született. RET A Pest megyei MEF működése és eredményei A jogszabály szerint 1997-2001-ig rendszeresen kellett volna működnie, de a működése a rendszer anomáliái miatt esetleges volt: • 1999. és 2000. évre vonatkozóan nem került sor a kapacitás lekötési tárgyalásokra, • 2001. évre vonatkozóan törvényességi aggályok merültek fel és a felek érdekellentéte miatt nyilvánvalóvá vált a konszenzusos döntési mechanizmus működésképtelensége. A MEF négy éves „működése” alatt a Fővárosi Önkormányzat intézményeiben komoly ágyszám csökkenés következett be. Ezzel egy időben megyei szinten jelentős mértékű normatíván felüli kapacitás befogadás történt, de érdemi egyeztetés nem valósult meg. A MEF kudarcának okait részben a következetlen jogalkalmazásban, illetve a koncepcionális és jogszabályi hiányosságokban kereshetjük: • a törvény csak 2000-ig adta meg a számítási képletet, • normatíván felüli kapacitások befogadásával kontrollálatlanul torzította a rendszert, • konszenzusos – a gyakorlatban működésképtelen – döntési mechanizmus alkalmazására kényszerítette a feleket, • a közös fejlesztés-tervezés helyett együttes alkura alapozott. A koncepció, – mely szerint a radikális ágyszám csökkentésnek olyan rendszerszerű változást kellett volna előidéznie, amely nemzetközi összehasonlításban is helytálló, valóban korszerűbb összetételű és gazdaságosabban működtethető ellátórendszert hoz létre – nem hozta meg a várt eredményeket. Legújabb kísérletek az ágazati koordináció újraélesztésére 2003-ban a „kórháztörvény” (2003. évi XLIII. tv) a korábbi tapasztalatokra alapozva új jogi keretet kívánt adni a regionális ágazati egyeztetéshez: mind az intézményeket (szolgáltató), mind a fenntartókat/tulajdonosokat (ellátásra kötelezett) öt éves – regionálisan összehangolt – szakmai fejlesztési program készítésére kötelezte, melynek célja a valós szükségleteknek megfelelő fejlesztési irányok, kapacitások meghatározása, felesleges párhuzamosságok megszüntetése, egységes szakmai minőség biztosítása lett volna. Lett volna, – mivel a törvényt eljárási hiba miatt az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, megszüntetve ezzel az ágazati egyeztetésre vonatkozó jogszabályi kötelezettséget is. Az EszCsM a törvényben meghatározott egyeztetési kötelezettség teljesítésének költségvetési támogatására pályázatot írt ki és azt – a regionális kapacitás egyeztetés és fejlesztés-tervezés elvi szükségessége mellett kitartva, ahhoz ragaszkodva – a törvény hatályon kívül helyezését követően is fenntartotta. A Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET) létrehozásának támogatására pályázatot benyújtó önkormányzatok, – így Budapest Főváros Önkormányzata és Pest Megye Önkormányzata 2003. novemberében a lakosság egészségi állapotának javításáért viselt felelősségét elismerve, az önkéntesség és kölcsönösség elve alapján vállalta az együttműködést. A RET célja a pályázati kiírás szerint kettős: • Regionális fejlesztési terv közös elkészítése (melynek része a kapacitás egyeztetés, felesleges párhuzamosságok megszüntetése is) IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR 7 EGÉSZSÉGPOLITIKA • Az érintett lakosság egészségi állapotának rendszeres, folyamatos monitorozása, elemzése, az egészségpolitikai stratégiák közös kidolgozása A RET tagsági köre a korábbi BEF, a FEF, és a MEF tagságával azonos. A működést támogató jogszabályi háttér – 1992. évhez hasonlóan – hiányzik. A Közép-Magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács létrehozásának nehézségei Jogi szabályozás hiányában az alapító tagoknak kellett a funkcióra alkalmas jogi kereteket megkeresni, emiatt és a nagyszámú tagságra tekintettel a megalakulás hosszadalmas és bonyolult előkészítő munkát igényelt (ez a folyamat 2003. novemberétől 2004. májusáig tartott). A Tanácsban érintett felek az előkészítés során az alábbi elvárásokat fogalmazták meg: • Valamennyi fenntartó és az ágazatban érintett szervezet részvétele (későbbi belépés lehetősége) biztosítható legyen • Szavazati (döntési joggal) csak az ellátásért felelősséget viselők rendelkezzenek, de valamennyi érintett részvételére nyújtson garanciát a szervezet (rendes tagok, tanácskozási jogú tagok, állandó meghívottak) • A résztvevők ágazati szerepüknek, valós súlyuknak megfelelő szerepet vállaljanak, ne születhessen a „kiemelt” felelősséget viselők ellátási kötelezettségével ellentétes döntés (hatáskör elvonás tilalma) • A szervezet működéséhez szükséges forrásokat teherbíró képességük szerint biztosítsák a résztvevők • A szervezet alkalmas legyen közös (régiós) pályázat benyújtására • A szervezet működése legyen rendszeres, jogilag szabályozott, gazdálkodása legyen átlátható, a tagok közös ellátási érdekét szolgálja Tekintettel arra, hogy a Tanácsban érintett felek által meghatározott kritériumoknak maradéktalanul megfelelő szervezeti forma nem létezett, a működőképesség érdekében a társuló tagoknak kompromisszumot kellett kötni, ki kellett választani az elvárásokhoz legközelebb álló megoldást. Az egyeztetés kezdetén a fő jellemzők miatt jogi személyként bejegyzett – nonprofit, közhasznú – társadalmi szervezeti forma tűnt a legkedvezőbbnek: • rendszeres és tartós működés, • nyílt tagság, • állandó szervezet, • tagsági költségviselés. A bíróság azonban már az előzetes konzultációk alkalmával elvben elutasította a szervezet esetleges bejegyzését arra való hivatkozással, hogy a felelősség arányos szavazat és költségviselés – adott helyzetben hiába tekintjük igazságosnak –, mégsem minősíthető demokratikusnak. A demokratikus működés elve a tagok egyenlősége, tehát az egy tag 8 IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR egy szavazat elv. Az önálló jogi személyként való bejegyzés mellett szólt – a nagyszámú, több, mint száz alapító miatt – az átlátható működés igénye, illetve a közös pályázási lehetőség szükségessége is. A mérlegelés során a kapacitás arányos szavazathoz, és költségviseléshez, az önkormányzati törvényt sértő – hatáskör elvonást eredményező – döntés kizárásához fűződő érdek bizonyult jelentősebbnek, de ennek érvényesítése érdekében az önálló jogi személyiség megszerzésének lehetőségéről le kellett mondani. Jogi személyiséggel ugyanis, – ezekkel a feltétekkel – csak a részvénytársaság (gazdasági társaság) jöhetett volna szóba, de ebben az esetben a közvetlen vállalkozási cél szükséges, ami nyilvánvalóan ellentétes a tagok szándékával. A szervezet tehát a felek – alapító tagok illetve a később csatlakozók – együttműködésre irányuló szerződése alapján állt össze. A tagok a tagsági hozzájárulást a háttérszervezettel külön megkötött támogatási (vagy később közszolgáltatási szerződés) alapján juttatják az alapító szerződésben meghatározott elszámolási kötelezettség mellett. A RET esetleges közös pályázata esetén külön konzorciumot kell alapítani, illetve háttérszerződéseket kell kötni, ami nyilvánvalóan lassítja, nehézkessé teszi a folyamatot. A RET szakmai döntései ajánlások, jogi kötelező erővel nem bírnak, azok kikényszerítésére nincs eszköz, mód… A MEGALAKULT KM RET JÖVÔJE A megalakulásakor felvázolt • • Optimista jövőkép: összehangolt, szükségleteknek megfelelő kapacitások kialakítása, közös tervezés-fejlesztés, mely alkalmas jogi környezetben, régiós szinten egységes rendszer szerinti monitorozással is akkor hozható létre, ha a lakossági érdek előtérbe helyezése mellett a felek (tulajdonosok) megfelelő „önmérsékletet” tanúsítanak. Realista jövőkép: a döntések végrehajtására részben vagy egészen alkalmatlan fórummá válik, mely szándékolt funkcióját nem tudja betölteni a regionális tervezésben. A jogi kötelezés hiányában önkéntesen létrejövő szervezet a korábbiakhoz hasonlóan tehetetlen „kényszerszervezetté” válhat. Jövőkép a megalakulás után fél évvel 2004. decemberében a költségvetési törvény vitája keretében a parlament jelentős többséggel elfogadta az egészségügyi törvény módosításáról szóló javaslatot, melynek lényege, hogy: • a RET-ek ismét visszakerülnek az ÁNTSZ irányítása alá, • költségvetésüket a központi költségvetés biztosítja, • a működési rend alapját az egy tag egy szavazat elv határozza meg (bár ennek működésképtelenségét a korábbi gyakorlat igazolta). EGÉSZSÉGPOLITIKA A RET további sorsáról született legutóbbi döntés felveti a kérdést, hogy felesleges volt-e a hat régióban – ahol a RET a Minisztérium pályázata nyomán létrejött – az elmúlt egy évben végzett munka, illetve, hogy lesz-e lehetőség a tapasztalatok, eredmények továbbvitelére az új szervezetben. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Szolnoki Andrea általános orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte. 1975-ben fülorr gégészeti szakorvosi képesítést szerzett, német és angol nyelvismerettel bír. Először a János Kórházban, majd a SOTE Orr-Fül-Gégészeti Klinikáján dolgozott. Jelenleg a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa, de képviselői megbízatása alatt munkaviszonya szünetel. Vezetőségi tagja a Magyar Fül-Orr- Gégész Orvosok Társaságának. 1990ben az SZDSZ listájáról került a Fővárosi Önkormányzatba, ahol, a közgyűlés Egészségügyi- és Sport Bizottságának elnöke volt, kidolgozta a főváros egészségügyi programját. Az SZDSZ fővárosi listájáról került 1994 tavaszán az Országgyűlésbe, ahol a szociális- egészségügyi bizottság alelnöke lett. A Fővárosi Önkormányzatban az SZDSZ szociális és egészségügyi területért felelős főpolgármesterhelyettese volt. Az 1998-ban kezdődött új önkormányzati ciklusban is fővárosi képviselő, főpolgármester-helyettes, a főváros egészségügyi, szociálpolitikai, fogyatékos-ügyi, sport és kisebbségi területek felelőse. A 2002. évi önkormányzati választások után ismételten fővárosi képviselővé választották. A Fővárosi Önkormányzatban újra főpolgármester helyettesi megbízatást kapott. Felügyelete alá tartozik a főváros egészségügyi és szociálpolitikai, valamint a kisebbségi, foglalkoztatáspolitikai feladatainak ellátása. A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) január 26-tól 29-ig Budapesten tartotta XII. Jubileumi Vándorgyűlését „25 éves az MPT – a pszichiátria negyedszázada” címmel. A Vándorgyűlés felölelte a pszichiátria máig tartó 25 éves fejlődését, eredményeit, nehézségeit és jövőképét. A hazai pszichiátria vezető szakemberei a rendezvény előtt sajtótájékoztatón ismertették meg azt a markáns átalakulást, amelyen világszerte keresztül ment a pszichiátria: a hosszadalmas kezelést mára felváltotta a komplex terápiás ellátás, lényegesen hangsúlyosabbá vált a rehabilitáció, és a korszerű gyógyszerek sokkal gyorsabb, mellékhatások nélküli kezelést tesznek lehetővé. Keresve a választ, hogy térségünkben miért gyakoribb a pszichiátriai kórképek előfordulása, s miért rosszabb az emberek lelki állapota, egyik kézenfekvő szociológiai magyarázat az, hogy Közép-KeletEurópa sosem volt a kiegyensúlyozott, zavartalanul nyugodt fejlődés terepe. A történelem viharai, a gyakori változások minden generáció életébe beavatkoztak, nyomot hagyva az emberek lelkületében, életvezetésében. A többi közt arról is hallhattunk, van-e kiút a letargiából? Bíztató adat, hogy az öngyilkosságok száma lassú, de mérhető csökkenést mutat idehaza. A sajtótájékoztatón a legújabb kutatási eredményeket is ismertették: milyen esélyei vannak a pszichiátriai betegeknek a társadalomba illeszkedésre, ebben hogyan segíthetnek az újfajta gyógyszerek, emberközpontú kezelésmódok, s milyen a szakma jövőképe, különös tekintettel hazánk uniós tagságára. IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR 9
