IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Professzionalitásra törekszik a MEDICINA 2000 Szövetség

  • Cikk címe: Professzionalitásra törekszik a MEDICINA 2000 Szövetség
  • Szerzők: Boromisza Piroska
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: XIII. évfolyam
  • Lapszám: 2014. / 6
  • Hónap: augusztus
  • Oldal: 5-10
  • Terjedelem: 6
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: HELYZETÉRTÉKELÉS

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő Dr. Pásztélyi Zsolt
Tartalom IME Szerkesztőség
Professzionalitásra törekszik a MEDICINA 2000 Szövetség Boromisza Piroska
Komplex fluoreszcens digitális mikroszkópot fejlesztett a 3D Histech Kft. IME Szerkesztőség
Betegirányítás a járóbeteg szakellátásban: a frusztráló várakozás csökkentése Dr. Bedő Zoltán, Pellei Éva, Pusztai László, Dr. Tóth Tibor, Dr. Lampé Zsolt
Állandó mentőállomás Akarattyán IME Szerkesztőség
Addiktológiai konzultáns szerepe a szenvedélybetegek felépülésében Boros Károlyné
Gazdaságtudományi Kar (GTK) néven új, integrált kar kezdi meg működését augusztus elsejétől a Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusán IME Szerkesztőség
A COPD – egy aluldiagnosztizált népbetegség. Program a betegség jobb megismeréséért és ellátásáért Dr. Kovács Gábor
Korszakváltás a daganatgyógyászatban? Dr. Boros G. László
Hiperbár oxigénterápia Dr. Szolnoki Nikolett
III. Infekciókontroll Továbbképzés és Konferencia IME Szerkesztőség
A hagyományos és a komplementer medicina Prof. Dr. Kárpáti Pál
XV. Szolgáltatásmenedzsment – Outsourcing Konferencia IME Szerkesztőség
Adherencia program, támogatásvolumen szerződés, vagy valami más? – a jogi elhatárolás szempontjai Dr. Ilku Lívia , Dr. Vizi János
IME-META VIII. Országos Egészség-Gazdaságtani Továbbképzés és Konferencia IME Szerkesztőség
Segéd-egészségőrök csatlakoznak az alapellátás fejlesztéséhez IME Szerkesztőség
A depresszió kezelésének egészséggazdasági értékelése Magyarországon a gazdasági válság éveiben Jeskó József
Vasútegészségügyi NKK Kft. Hévízi Egészségügyi Központjának kombinált épületenergetikai fejlesztése IME Szerkesztőség
(Táv)leletezés és munkamenedzsment Dr. Bágyi Péter , Mohai Viktor
A magyar laboratóriumi diagnosztika helyzete Dr. Ajzner Éva, Dr. Liszt Ferenc, Prof. Dr. Kovács L. Gábor
XIV. Vezetői eszköztár – Kontrolling Konferencia IME Szerkesztőség
Integrált automatizációs rendszer a laboratórium szolgálatában Dr. Kovács Bettina
Business Superbrands díjazott lett a Diagnoscan Magyarország IME Szerkesztőség
Székletből végzett laboratóriumi szűrővizsgálatok szerepe és jelentősége a gasztroenterológiai megbetegedések diagnosztikájában Dr. Széll András
Tisztújítás a Semmelweis Egyetem Orvosszakmai, Finanszírozási és Minőségbiztosítási Igazgatóságán - Interjú Dr. Valent Sándorral Boromisza Piroska

Szerző Intézmény
Szerző: Boromisza Piroska Intézmény: IME szerkesztőség
EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS Professzionalitásra törekszik a MEDICINA 2000 Szövetség Elnökségi interjú a járóbeteg szakellátás múltjáról, jelenéről és jövőjéről 2014. szeptember 11-13. között rendezi meg Balatonfüreden XVI. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferenciáját és XI. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferenciáját a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség. Ez alkalomból adott lapunknak interjút a testület vezetősége: a leköszönő elnök Dr. Pásztélyi Zsolt, az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja felelős szerkesztője és rovatvezetője, továbbá az elnöki tisztséget ez év júliusától betöltő Dr. Lehoczky Péter, valamint Dr. Polák László, a szövetség jelölt elnöke. Kérdéseinket is ebben a sorrendben tettük fel. Az elért eredményeken túl a beszélgetés során szó esett a járóbeteg szakellátást sújtó problémákról és mindazokról az elképzelésekről, amellyel az elnökség elő kívánja mozdítani a szervezet hatékony érdekképviseletét. FEJLŐDÉSI IRÁNYOK – A megelőző elnöki ciklus megkezdésekor folytatott beszélgetésünkön Ön azt mondta, hogy szervezetileg megerősített, jól vezetett, valós érdekképviseletet ellátó szövetség kialakítását tűzték ki célul. A három év elteltével mit sikerült mindebből megvalósítaniuk?* Dr. Pásztélyi Zsolt: Ahogyan azt 2011-ben elterveztük, egy professzionális, tagjai részére széles körű szolgáltatást nyújtó szervezet irányában mozdultunk el. Fegyelmezetten és szabályozottan működő elnökséget sikerült létrehoznunk, amelyben mindenki a magáénak érzi a Medicina 2000 ügyét, és hajlandó dolgozni a közös célokért. Az elnökségi üléseinket aktív részvétellel tartjuk, ahol fajsúlyos diskurzusok zajlanak, és fontos döntések születnek, és tagjaink rendszeres tájékoztatást kapnak az elnökség munkájáról. Dr. Lehoczky Péter: Hozzátenném, hogy régebben többször érte az a kritika az elnökségünket, hogy túlságosan is egyszemélyes a szövetség vezetése. Ezen sikerült változtatnunk a szervezet modernizálásával, az információáramlás hatékonnyá tételével. Ennek lényeges eleme, hogy a fontos információkat, aktualitásokat rendszeresen eljuttatjuk elektronikus úton a tagjainknak, mi pedig számítunk a véleményükre, várjuk a javaslataikat a szövetséget érintő kérdésekben. A szakrendelők vezetői ma már gyakran megkeresnek minket, megosztják velünk a problémáikat – legyenek azok a humán erőforrás menedzsmenttel, vércsoport-meghatározással, vagy bármi egyébbel kapcsolatosak –, amelyeknek igyekszünk utánajárni és a rendelkezésünkre álló eszközrendszerrel tagjaink segítségére lenni. Nem csak a belső, hanem a külső kommunikációnk is fejlesztésre szorult, ezért arra törekedtünk, hogy az eddiginél intenzívebbé tegyük a PR-tevékenységünket, kilépjünk az inkognitóból és megerősítsük a médiajelenlétünket. Az utóbbi időben visszaszorult, ezért szorgalmazzuk a szakmai párbeszédet a nagy érdekképviseleti szervezetekkel, például a Magyar Kórházszövetséggel és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével. Nyitni kívánunk az alapellátás irányába is, hatékonyabbá szeretnénk tenni a háziorvosokkal folytatott kommunikációt. Dr. Pásztélyi Zsolt: A professzionálissá válás útjának másik fontos momentuma, hogy olyan intézményvezetőket sikerült behívnunk az elnökségbe, akiknek részvételével igazi alkotó stábbá alakulhattunk. Ágazati érdekképviseleti szervezetként nekünk nagyon fontos, hogy meg tudjuk jeleníteni a tagintézményeink érdekeit. Értem ez alatt az összes járóbeteg szakellátást végző intézményt, függetlenül attól, hogy független, vagy kórházhoz csatolt szakrendelő. Nem vagyunk az egészségpolitika homlokterében, méretünknél fogva nem számítunk olyan determináns szereplőnek, mint például az egyesített szakellátási kasszából a mienkénél tízszer-hússzor nagyobb forráshoz jutó Magyar Kórházszövetség tagintézményei, a kórházak. Viszont nagy előnyünk, hogy a kórházaknál jóval rugalmasabban tudunk alkalmazkodni az időközben végbemenő változásokhoz. – Komoly változás volt például a közelmúltban a fekvőbeteg intézmények államosítása. Tudtommal ennek a „szele megcsapta” a járóbeteg szakrendelőket is. Önök hogyan álltak ehhez a kérdéshez? Dr. Pásztélyi Zsolt: Valóban szó volt róla, hogy állami kézbe kerülhetnek a járóbeteg szakrendelők is. Több fórumon elmondtuk szuverén, jól artikulált véleményünket, ami tükrözte a tagság álláspontját. Objektív elvek, értékek mentén fogalmaztuk meg a szakmai állásfoglalásunkat, amelyet nem csak az intézményvezetők éreztek magukénak, hanem az önkormányzatok is. Megjegyzem, nem kampányoltunk hangosan, hanem „szürke eminenciásként” meghúzódva a háttérben, csendben tettük a dolgunkat, s így értük el azt, amit célul kitűztünk. Dr. Lehoczky Péter: Kizárólag szakmai érveléssel sikerült meggyőznünk a nagypolitikát arról, hogy a kórháztól független járóbeteg intézményeknek önkormányzati kézben kell maradniuk. Dr. Polák László: A lakosság közeli ellátást célszerű a szakellátásban is biztosítani. Így gondolta ezt az önálló járóbeteg szakrendelővel rendelkező önkormányzatok zöme is amikor kifejezte a járóbeteg ellátás önkormányzati fenntartásban maradásának szándékát 2013. februárban az Emberi Erőforrás IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS Miniszter felé. Meg kell említeni, hogy a hatékony és gyors döntéshozatal előkészítésében különösen fontos a tulajdonos és az egészségügyi intézmények közötti, bizalmon alapuló közvetlen kommunikáció. Ha mindkét irányból megvan a kellő bizalom, a professzionális döntések időben felgyorsíthatók. Dr. Lehoczky Péter: Ma az államosított kórházakban minden egyes változtatáshoz tucatnyi egyeztetésre van szükség a GYEMSZI-től kezdve az államtitkárságon át a minisztériumig. Ha az önkormányzatok semmi mást nem tesznek, mint hogy a saját rendszerükön belül hatékonyan működnek, nagyságrendekkel hamarabb el lehet jutni a döntésekig. – Minden járóbeteg szakrendelő önkormányzati tulajdonban van? Dr. Pásztélyi Zsolt: Vegyes a kép. Vannak önkormányzati tulajdonban lévő szakrendelők, és vannak, amelyek korábban a megyei önkormányzathoz tartoztak, ezért a megyei rendszer államosításával a GYEMSZI fenntartása alá kerültek. Vannak továbbá olyan rendelőintézetek is, amelyeket funkcionálisan privatizáltak, és a rendeléseket végző szakorvosok saját maguk szerződtek az egészségbiztosítóval. Most végezzük a tulajdonosi viszonyok felmérését, de azt biztosan tudjuk, hogy a nagyobb rendelőintézeteket az önkormányzat tartja fenn. Tudni kell, hogy Magyarországon a járóbeteg szakellátás körülbelül háromnegyede kórházakban, szakambulanciákon, vagy kórházhoz csatolt szakrendeléseken történik, és csak egynegyede jut a független szakrendelőkre. – Nehéz lehet ilyen viszonyok között közös érdekképviseletet kialakítani. Van-e még olyan terület, ahol a szövetség sikeresen képviselte a tagintézmények közös érdekeit? Dr. Pásztélyi Zsolt: Az egyik legfontosabb fegyverténynek talán a degressziós intézkedésekkel kapcsolatban kifejtett aktivitásunkat tekinthetjük. Tudvalevő, hogy 2013-ban jelentősen csökkentették a degressziós finanszírozást az egészségügyi szolgáltatóknál, ami azon intézmények számára, amelyek teljesítménye sokszor több mint 20 százalékkal meghaladta a teljesítmény-volumen-korlátot (TVK), éves bevételük 3,4 százalékos bevételkiesését jelentette. Bár majdnem egy évet vett igénybe, de megfelelő médiajelenléttel és véleménykifejtéssel elértük, hogy egyszeri támogatás formájában visszajuttatták az elvett degressziót az érintett intézményeknek, majd 2014-től visszaépítették a finanszírozási rendszerbe. Dr. Polák László: Ez a példa jól illusztrálja, hogy a korábbi reaktív érdekképviselet felől egyre inkább a proaktivitás irányába fejlődünk. Természetesen megfelelő figyelemmel követve a jogszabályi változásokat, azokra időben reagálva, de igyekszünk előrelátó, kezdeményező módon, – szakmai érveléssel, adatokkal, tapasztalatokkal alátámasztva – elébe menni a járóbeteg szakellátást érintő, esetleg kedvezőtlenül befolyásoló intézkedéseknek, és kiállni az intézményi érdekeinkért. 6 IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS ANOMÁLIÁK A FINANSZÍROZÁSBAN Dr. Pásztélyi Zsolt: Ha teljes képet akarunk festeni az elmúlt időszakban elért eredményeinkről, akkor a sikerek mellett illik megemlíteni néhány neuralgikus pontot is, amelyek mentén nem tudtunk dűlőre jutni a nagypolitikával. Nem sikerült érzékenyítenünk az egészségügyi kormányzatot azt illetően, hogy olyan motiváló tényezőket léptessen életbe, amelyek a költséghatékonyabb forma – nevezetesen a járóbeteg szakellátás – felé tolták volna el a betegellátást. Az egynapos sebészet fejlesztése lökést kapott 2011-ben, aminek eredményeképpen 2012-re 8 százalékra nőtt az ilyen formában elvégzett műtétek aránya. A kórházak többletlehetőséghez (TVKhoz) jutottak az egynapos sebészeti ellátások kapcsán, ugyanakkor nem történt meg ugyanennek a szolgáltatásnak a járóbeteg szakellátásra vonatkozó újragondolása. Az egynapos sebészet akkor elindult fejlődése sajnos azóta megtorpant... Dr. Lehoczky Péter: Továbbmegyek: talán már vissza is fordult. – Mi lehet a negatív tendencia oka? Dr. Pásztélyi Zsolt: Az a probléma, hogy a kórházak gyakran nem műtétes HBCs-be kódolják az eseteket, mert sokkal kedvezőbb finanszírozáshoz jutnak, ha két-három napra befektetik az aktív ágyakra a betegeket. Nem érdekük tehát az egyébként jóval olcsóbb egynapos ellátási formában megoperálni a betegeket. Ehhez járul még egy tényező is, amit sajnos tudomásul kell venni és ki kell mondani: a kórházban fekvő betegek nagyobb paraszolvenciát adnak a kezelőorvosuknak, mint azok, akik egynapos műtéti beavatkozáson esnek át. Nem söpörhető szőnyeg alá továbbá, hogy azért sem erőltetik a kórházigazgatók az egynapos ellátási formát, mert konfliktusba keveredhetnek a manuális osztályok vezetőivel. Számításba kell venni azt is, hogy jelentősen romolhat az ágykihasználtság, kiderülhet esetleg, hogy kihasználatlan ágyak hevernek parlagon. Összességében tehát a kórházmenedzsment szemszögéből nézve legalább három körülmény is fékezheti azt az előremenekülést, amit az egynapos sebészet jelenthetne. – Bizonyára van rá javaslatuk, hogy miként lehetne mindezt kivédeni... Dr. Pásztélyi Zsolt: Véleményünk szerint közös volumenkorlát alá kellene helyezni az elektív ellátásokat, és a társadalombiztosítónak kellene szétosztania az egynapos ellátásra jutó TVK-kereteket az intézmények között. Dr. Lehoczky Péter: Mindenképpen olyan irányban kellene megváltoztatni a finanszírozást, hogy az intézményeknek anyagilag megérje egynapos sebészeti ellátást nyújtani. Ahogy arról már szó esett, jelenleg a fekvőbeteg intézményeknek nem érdekük ez az ellátási forma, ezért inkább magasabb progresszivitási szinten látják el a betegeket akkor is, ha ez orvosilag nem feltétlenül indokolt. Mindeközben a járóbeteg szakrendelők EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS mozgástere erősen korlátozott, mivel a járóbeteg szakellátás nem kapott plusz TVK keretet az egynapos sebészeti ellátásra. Dr. Pásztélyi Zsolt: Ennek kapcsán felmerül a kérdés: vajon mennyire érdemes a járóbeteg szakellátásnak elmozdulnia az egynapos sebészeti ellátás felé? Igazából, – és ez a járóbeteg szakellátás szempontjából rendkívül fontos – az lenne ésszerű, ha az egyszerűbb eseteket nem a fekvőbeteg intézményekben, hanem a járóbeteg szakrendeléseken látnák el, mégpedig lehetőleg ambuláns, esetleg egynapos sebészeti formában. Mit tesznek a fekvőbeteg intézmények a sebészeti betegekkel? Belgyógyászati betegséget kódolnak be, nem sebészeti beavatkozást, amire jóval kedvezőbb súlyszámot kapnak az aktív fekvőbeteg ellátásban. Ma az egynapos sebészeti beavatkozásokra 0,2-0,4-es, míg a belgyógyászati diagnózisra 0,6-os súlyszám, tehát ez utóbbira másfélszerháromszor annyi térítés jár. A biztosítónak bizony érdeke lenne utánanézni, hogy a sebészeti osztályokon mennyi a sebészeti, illetve a belgyógyászati HBCs. Rögtön kiderülne, hogy melyek azok az osztályok, ahol több belgyógyászati esetet kódolnak, mint sebészetit. Meg kellene állapítani egy küszöbértéket, ami fölött nem járna finanszírozás. Dr. Lehoczky Péter: Adhatunk mi ötleteket, de valójában ennek a kérdésnek a rendezése nem a mi feladatunk, hanem a finanszírozóé. Nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, mintha a fekvőbeteg intézmények zsebében turkálnánk. Megjegyzem, mindez számunkra sem közömbös, hiszen a járóbeteg szakrendelést végző kollégák körülbelül háromnegyede kórházban is dolgozik. Dr. Pásztélyi Zsolt: Tegyük hozzá, hogy az elmúlt évben rossz irányba tolódtak el az egyes betegségcsoportok közötti finanszírozási arányok, aminek következtében egyre kevésbé éri meg az intézményeknek a súlyos betegek aktív kórházi ágyon történő ellátása. Dr. Lehoczky Péter: Ezt a saját tapasztalatommal is meg tudom erősíteni. Sebészként nem egyszer megéltem a kórházi osztályunkon, hogy akkor tudtunk – lehetett a gazdaságosságot is figyelembe véve – súlyosabb eseteket megoperálni, ha elegendő számú egyszerűbb, jobban finanszírozott esetet megoperáltunk, mely biztosította a nehezebb, szövődményes esetek finanszírozási hiányának fedezetét. Dr. Polák László: Vagyis a nagyobb finanszírozás érdekében a fekvőbeteg intézmények arra kényszerülnek, hogy ne csak azoknak a betegeknek az ellátásával foglalkozzanak, akikkel a progresszivitási szintjük szerint kellene. Olyan betegeket is kezelnek, akik minden további nélkül elláthatóak járóbeteg szakrendelőben. Mi azt mondjuk, hogy a kórházakhoz kapcsolt szakambulanciák magasabb progresszivitású szinten ellátandó esetekkel foglalkozzanak, a járóbeteg ellátásban kezelhető betegek pedig kerüljenek a szakrendelőkbe. Az egészségpolitika, illetve az egészségbiztosító feladata len- ne, hogy meghatározza, hol, milyen progresszivitású szinten milyen ellátást finanszíroz. Dr. Pásztélyi Zsolt: Sajnos a mai napig nem sikerült ezt a kérdést megoldani. Már a három évvel ezelőtti interjúnkban is jeleztem annak igényét, hogy legyen végre definiálva, mely esetek tartoznak a kórházi szakambulanciák kompetenciájába, és melyeket kell ellátni a járóbeteg szakrendelőkben. A kétféle típusú ellátó hely között ugyanis lényeges különbség van: a kórházi szakambulancia alapvetően a fekvőbeteg ellátás kontrollját végzi, míg a szakrendelőkben a háziorvosok által továbbküldött betegek kivizsgálása és kezelése zajlik. A mai napig nem tisztázódott a kétféle szerepkör, emiatt pedig nehéz egzakt módon definiálni a progresszivitási szinteket. Bármenynyire is ismeri a problémát, az egészségpolitika mégsem tudta beemelni ezt a nagyon fontos tényezőt a mindennapi cselekvési rutinjába. – Vajon miért nem? Dr. Pásztélyi Zsolt: Mert a döntéshozók az intézményi csődökkel, a veszteséggel, az államosítással, a humán erőforrás menedzsmentjével, a bérezéssel voltak elfoglalva. Olyan rendszerszerű beavatkozásokkal viszont, mint amilyen a járóbeteg szakellátás helyének megtalálása, az elmúlt négy évben nem foglalkozott az ágazat vezetése. Számos fórumon javasoltuk, hogy a biztosító korlátozza az elektív ellátásokat. Számos országban bevált, hogy elektív ellátásra csak biztosítói jóváhagyással lehet befektetni kórházba a pácienseket. Dr. Polák László: Végső soron nem minden, de sok minden a pénzen és az ösztönzőkön múlik. Ám a jó ösztönzők beállításához megfelelő finanszírozásra van szükség. Makroszintről elindulva a nagypolitikának, illetve az Országgyűlésnek meg kellene határoznia, hogy a GDP hány százalékát kívánja az egészségügy közfinanszírozására fordítani. Az egészségügyi intézmények működési engedélyében meghatározott feladataihoz képest elégtelennek bizonyuló finanszírozási fedezetet, a folyamatosan újratermelődő lejárt tartozás állományt tekintve megállapíthatjuk, hogy a jelenleginél legalább 1,5-2%-kal több lenne a cél. Dr. Pásztélyi Zsolt: Az ösztönzők beállítását az államtitkárság is kezdeményezhette volna... Dr. Lehoczky Péter: Sőt, az államosítások kapcsán utasítási alapon meg is tehette volna. Az államosítás nagy előnye, hogy alkalmat ad a racionalizálásra. Nem tudjuk még, hogy milyen következményekkel fog járni a régiós leosztású finanszírozás. Az viszont biztos, hogy minél közelebb kerülnek a döntések az ellátási szintekhez, annál inkább lerövidülhetnek a betegutak, ezáltal gyorsabbá és költségtakarékosabbá válna az egészségügyi ellátórendszer működése. Dr. Pásztélyi Zsolt: Nagyon fontos azonban, hogy a megtakarított pénz viszszaáramoljon az intézményekbe. Szerintünk egyébként a hotelköltségeken sokat lehetne fogni, majd a megtakarítást IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS 7 EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS vissza lehetne forgatni az egészségügyi szakszemélyzet javadalmazásába, illetve a munkakörülmények javításába. Még egy fontos dolgot meg kell említeni: a betegek szemszögéből nézve sem mindegy, hogy hol jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. A kórház ugyanis veszélyes üzem! Sarkos vélemény, de vállalom: csak azt a beteget lenne szabad kórházi ágyon kezelni, aki intenzív felügyeletre, megfigyelésre szorul, vagy várhatóan sürgős orvosi beavatkozásra lesz szüksége. Hiszen a kórházi infekciók – például az MRSA – veszélye igen nagy, és a fertőzés okozta szövődmények kezelésének költségei hatalmasak. De mielőtt beszélgetésünk túlságosan a fekvőbeteg szakellátás irányába terelődne, el kell mondanunk: az elmúlt elnöki ciklusban nem sikerült elérnünk, hogy történjen meg a járóbeteg szakellátás költségfelmérése, amelynek alapján csökkenthetők lennének a különböző szakmák finanszírozása közötti markáns egyenlőtlenségek. – Tudomásom szerint ez a téma már több fórumon napirendre került... Dr. Lehoczky Péter: Egész pontosan huszonkét éve, az alapellátás privatizációja idején hívtuk fel először erre a figyelmet. Dr. Pásztélyi Zsolt: Javasoltuk, hogy töröljék el a TVK-t a járóbeteg szakellátásra vonatkozóan, mert ez esetben az intézmények érdekeltek lennének abban, hogy a fekvőbeteg ellátás helyett minél több beteget szakrendelésen lássanak el, és többletteljesítményt adjanak le. Dr. Lehoczky Péter: Amikor a fővárosi Uzsoki utcai Kórház Sebészeti Osztályán dolgoztam, jó néhány kollégával kijártunk rendelni a járóbeteg szakrendelőbe, ahol hozzávetőleg száz kisebb ambuláns műtétet végeztünk el összesen évente. Amikor státusz szerint is a szakrendelő kötelékébe kerültünk, évi öthatszázra ugrott az elvégzett beavatkozásoknak, kisműtéteknek a száma. Miért? Mert akkor már fő munkahelyünkön, a szakrendelőben végeztük el a beavatkozások nagy részét. A SIKER KULCSA: KONTINUITÁS – Az elmondottak alapján hogyan értékeli a leköszönő elnök az elmúlt időszak eredményeit? Dr. Pásztélyi Zsolt: Összefoglalva az elhangzottakat elmondhatjuk, hogy sikerek és sikertelenségek egyaránt jellemezték az előző hároméves ciklust. Legfontosabb eredményeink közé sorolhatjuk a szervezeti kommunikáció javítását, az érdekképviseleti jelleg megerősítését, a degresszió visszaépítését és nem utolsósorban azt, hogy a járóbeteg szakrendelők önkormányzati tulajdonban maradhattak. Dr. Lehoczky Péter: Mielőtt áttérnénk a „Hogyan tovább” kérdésére, időszerű lenne tisztázni, hogy miért ülünk itt most mi hárman, miért dolgozik együtt a leköszönő, a jelenlegi és a jövőbeni jelölt elnök. Ennek legfontosabb oka, hogy úgy gondoljuk: akkor tudjuk biztosítani a kontinuitást a szövetség működésében, 8 IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS ha mindazt, amit eddig elértünk, együtt gondolkodva folytatjuk tovább, melyet még meg nem valósult, illetve új céljainkkal kiegészítünk. Fontosnak tartjuk, hogy elnökségünk tagjai az egészségügyi ellátórendszer legkülönbözőbb területein szereztek sokéves szakmai tapasztalatot, és egyaránt nagy rálátással rendelkeznek az alap-, járó- és fekvőbeteg ellátást sújtó problémákra. Ennek a szellemi tőkének felhasználásával dolgozzuk ki szakmai javaslatainkat, és igyekszünk kialakítani szövetségünk hivatalos álláspontját a különböző aktuális kérdésekben. – Beszéltünk sikerekről, gondokról, de arról még nem, hogy milyen perspektíva rejlik a járóbeteg szakellátásban. Mit gondol erről a szövetség jelölt elnöke? Dr. Polák László: Van egy vízióm, mégpedig az, hogy a járóbeteg ellátás az elkövetkezendő években az ügyfélközpontú betegellátás irányába fog fejlődni. Mit értek ez alatt? Olyan ellátórendszert, amelyben motivált orvosok és egészségügyi szakszemélyzet dolgozik, ügyfélnek tekintik a pácienst, ugyanis a betegeknek is ma már pontosan ez az elvárása. A betegek azon a szinten kapják meg a betegségüknek megfelelő ellátást, ahol az a leghatékonyabb módon elérhető. Ha ez a háziorvosi szint, akkor ott, ha ez a járóbeteg szakellátás szintje, akkor ott, ha pedig a fekvőbeteg ellátás, akkor – és csak akkor – ott. Csak azokat a pácienseket irányítsák a fekvőbeteg osztályra, akiknek az alap-, illetve járóbeteg ellátás szintjén nem biztosítható az ellátása. Mindennek megvalósításához természetesen szükség van az ellátási szintek közötti együttműködésre. Ahhoz, hogy a felvázolt vízió realitássá váljon, megfelelő ösztönzőket is hozzá kell rendelni a rendszerhez. – Ezzel megint visszakanyarodtunk a finanszírozás problematikájához. Dr. Polák László: A vízióm fontos eleme, hogy három év múlva, amikor majd átveszem az elnöki stafétát, olyan rendszerben fog működni a járóbeteg szakellátás, ahol már nem létezik a teljesítmény-volumen-korlát, mert addigra fokozatosan kivezetésre kerül. Ahány esetet ellát a szakrendelő, az annak megfelelő ellentételezést fogja megkapni az egészségbiztosítótól. Úgy lesz tehát átalakítva a finanszírozás, hogy abban visszatükröződjenek az ellátás tényleges költségei. A ráfordítás alapú finanszírozás gondolata nem mai keletű, hiszen az egészségbiztosító már több éve dolgozik ennek megvalósításán. Ha majd az ellátás finanszírozása megfelelő helyre kerül, az orvosoknak már nem kell azzal foglalkozniuk, hogy milyen beavatkozásokat kódoljanak le, ehelyett a gyógyításra koncentrálhatnak. Természetesen tudjuk, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az ország teljesítőképességét, mert csak ahhoz igazodva lehet forrásokat rendelni az egészségügyi ellátáshoz. De mindenképpen prioritássá kell emelni az egészségügy közfinanszírozását, a GDP arányos részesedést pedig olyan szintre juttatni, hogy ne jelentsen anyagi problémát az ösztönzők kialakítása. Ha mindezt sikerül elérni az elkövetkezendő években, akkor helyére fog kerülni az egészség- EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS ügyi ellátás abból a szempontból, hogy sem a betegek, sem az egészségügyi dolgozók nem érzik többé kiszolgáltatottnak magukat, és az orvosok végre a betegekre összpontosítva végezhetik a feladatukat. Ennek érdekében fogunk dolgozni az elkövetkező években, szakmai érvekkel, tényekkel alátámasztva érdekeink képviseletét. – Szövetségük javában készül a XVI. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferenciára, amelynek résztvevői első kézből olvashatják beszélgetésünket e lap hasábjain. Milyen fő kérdésekre fókuszálnak a szakmai program során? Dr. Pásztélyi Zsolt: Szokás szerint az idei konferencián is kiadjuk szövetségünk állásfoglalását, amelyet elnökségünk terjeszt elő és a tagság fog elfogadni. Ez a dokumentum minden évben a legaktuálisabb, a járóbeteg szakellátás szempontjából legrelevánsabb kérdéseket foglalja össze a probléma-meghatározás és a megoldási javaslatok terén. A tanácskozás első napján ágazatirányítók és különböző szakmai szervezetek képviselői fogják megvitatni a makroszintű menedzsment legfontosabb kérdéseit, majd ugyanezen témákban előadások fognak elhangozni. A második, szakmai napon a pszichiátria-addiktológia, a D-vitamin alkalmazhatóságának területei, és a krónikus obstruktív tüdőbetegség témák köré csoportosítjuk az előadásainkat. A harmadik napon az intézményi mikromenedzsment különböző szempontjait járjuk körbe a minőségbiztosítás, a kontrolling és az intézményszervezési kérdések felvetésével. Az előadások mind a menedzsment, mind az egészségpolitika, mind az orvos-szakma oldaláról nézve magas szakmai szintet képviselnek, ezért – reményeink szerint – az idei konferencia hasonlóan magas résztvevői létszámmal fog zajlani, mint az elmúlt években. – Mindezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a XI. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferencia is. Ennek programjából mit emelnének ki? Dr. Pásztélyi Zsolt: Azért szervezzük párhuzamosan a két konferenciát, mert így egyazon terembe ültethetjük le a gyógyító team két tagját, az orvost és a szakasszisztenst. Látni kell, hogy a szakasszisztensek munkája kiemelt jelentőségű és nélkülözhetetlen a járóbeteg szakellátásban. A tapasztalt és kellően odafigyelő asszisztensek biztosítják a szervezési hátteret és a folyamatosságot a betegek ellátásban. Ennek oka, hogy míg a szakrendelést ellátó orvosok különböző kórházakból, illetve háziorvosi praxisokból érkeznek, tehát folytonosan cserélődnek és nem is feltétlenül alkalmazottai a szakrendelőknek, addig a nővérek jelentik a fix pontot, ők biztosítják a kontinuitást az intézmények működésében. Ezért el kell látni őket információval és szakmailag fel kell vértezni olyan szinten, hogy képesek legyenek segíteni az orvosokat a betegek észlelésében, felmérésében és irányításában. A szakasszisztensek tudják pontosan, hogy hova kell küldeni a pácienseket vérvételre és egyéb vizsgálatokra, így gyakorlatilag ők szervezik meg a betegutakat és mindemellett folyamatosan jelen vannak a gondozásban. Dr. Lehoczky Péter: A team-munka nem csak a szűkebb ellátásban, hanem az egészségügyi ellátórendszer egészében is rendkívül fontos. Lehet, hogy utópisztikusan hangzik, de mi ágazati szinten is szeretnénk ezt megvalósítani. A szakmaiság magasabb szintre emelésével, neves szakértők véleményére támaszkodva, az érdekvédelmi szervezetekkel folyamatosan konzultálva kívánjuk folytatni a munkánkat, és segíteni az egészségügyi kormányzatot a döntések előkészítésében. – A konferenciához tartalmas szakmai eszmecserét, elképzeléseik megvalósításához pedig sok sikert, jó egészséget kívánok. Boromisza Piroska *Dr. Pásztélyi Zsolttal készült korábbi interjúnk az IME 2011. szeptemberi, X/7. lapszámában olvasható NÉVJEGY Dr. Pásztélyi Zsolt gyermekgyógyász szakorvos, pályáját 1992-ben a Semmelweis Egyetem II. Gyermekklinikáján kezdte. Eközben tanácsadóként dolgozott az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézetben, részt vett a HBCs 3.0 verziójának kialakításában, szakmai eljárásrendek kidolgozásában. 1999-ben szerzett egészségügyi szakmenedzseri diplomát a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központban (SE EMK). 2000-ben egy éves francia kormányösztöndíjjal Nancy-ban volt, ahol egészségügyi és szociális menedzsmentből master diplomát és egészségügyi minőségbiztosítási szakvizsgát is szerzett. Vezetői gyakorlatát kontrolling igazgatóként, a főigazgató általános helyetteseként előbb a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, majd az Ajkai Magyar Imre Kórház főigazgatójaként szerezte. 2005 óta a Vasútegészségügyi Kft. ügyvezetője. Előbb rövid kurzusokon oktatott a SE EMK-ban, majd 2004től az Egészségügyi szervezetek menedzsmentje kurzus vezetője. Az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja felelős szerkesztője 2002 óta, az IME által szervezett konferenciák rendszeres üléselnöke. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke 2011-2014 között, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöksége és a Franciaországi Kormányösztöndíjasok Egyesülete elnöksége tagja. Időnként nemzetközi projektekben is részt vesz tanácsadóként, oktatóként. IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS 9 EGÉSZSÉGPOLITIKA HELYZETÉRTÉKELÉS Dr. Lehoczky Péter az országban az elsők között végezte el férfiként Vácott az Egészségügyi Szakközépiskolát, majd a váci kórházban szakdolgozóként, műtősként dolgozott. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem elvégzése után az Uzsoki úti Kórház sebészeti osztályára került. Sebész-, majd plasztikai és égési sebész szakvizsgát szerzett, később a Közgazdaság Tudományi Egyetemen Okleveles Egészségügyi Menedzseri végzettséget. Ezt követően a Szt. János Kórházban járóbeteg ellátási orvosigazgatóként, majd a Jahn Ferenc Délpesti Kórházban or- vosigazgatóként, s ezt követően egy évig helyettes főigazgatóként dolgozott. Jelenleg az Országos Sportegészségügyi Intézet megbízott orvosigazgatója, A MOK Járóbeteg Szekciójának egyik megalapítója, majd hat évig elnöke volt. Nyolc évig a zuglói Orvosi Kamara elnöki funkcióját is ellátta. A Magyar Orvosi Kamara elnökségének évekig tagja volt, bizottságaiban különböző választott funkciókat látott el. Munkája mellett OEP ellenőrző főorvos, Eü. Minisztérium Kódkarbantartó Bizottsági tag és NFÜ Monitoring Bizottsági tagként (TÁMOP) is dolgozott. 2000 óta a Medicina 2000 elnökségi tagja különböző funkciókban. 2006 óta a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Lovagrendben is tevékenykedik. Dr. Polák László 1985-ben végzett a marosvásárhelyi orvostudományi egyetem általános orvosi karán. Az egyetemi képzést követően három évig Nagyszebenben gyakornok orvosként, néhány hónapig Moldvában háziorvosként dolgozott, majd 1989-ben áttelepült Magyarországra. A tatabányai megyei korház baleseti sebészetén kezdetben segédorvosként, majd 1993-tól traumatológus szakorvosként dolgozott. 1996-tól 2010-ig a Johnson&Johnson Kft-nél, kezdetben az Ethicon Endosurgery területi képviselőjeként, majd a részleg értékesítési vezetőjeként tevékenykedett. 2001-2010 között a Johnson&Johnson Kft. külkapcsolati és kormányzati kapcsolati vezetője. Ez idő alatt a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) Egészségügyi bizottságának elnöki, valamint az Orvostechnikai Szövetség alelnöki majd társelnöki feladatait is ellátta. Az Orvostechnikai Szövetség képviseletében az OEP Kódkarbantartó Bizottság külső szakértője, illetve az Európai Orvostechnikai Szövetség (EUCOMED) Egészség-gazdaságtani Bizottságának szakértője. E minőségében több külföldi projektben vett részt. A versenyszférában töltött évek alatt traumatológus szakorvosi pályafutását vállalkozóként ügyeleti ellátásban folytatta. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző központjában 2006ban szerzett egészségügyi szakmenedzseri diplomát. 2010 óta a budapesti II. kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának főigazgató főorvosa. 2011-től a Medicina 2000 titkára, jelenleg jelölt elnöke. Románul, németül és angolul beszél. Nős, három gyermek apja. Komplex fluoreszcens digitális mikroszkópot fejlesztett a 3D Histech Kft. Az eddigi fluoreszcens mikroszkópoknál gyorsabb és jobb felbontást biztosító komplex mikroszkópot fejlesztett uniós támogatással a 3D HISTECH Kft., az orvosi szövettani mikroszkópok nemzetközileg elismert gyártója. A fejlesztés összköltsége 276 millió forint volt, amelyhez 96,64 millió forintos uniós támogatást nyert el a cég pályázaton. Az orvostudományban, a szövettani vizsgálatoknál jelenleg is használt fluoreszcens digitális mikroszkóp-technológiájára alapozva fejlesztett új, az eddiginél komplexebb feladatokat gyorsabban és pontosabban elvégző mikroszkópot a cég. Az új eszköz a korábbiaknál jobb felbontásban és gyorsabban digitalizálja a szövetmintákat, különböző méretű lemezmintákat is képes kezelni, ugyanarról a mintáról többfajta felvételt is tud készíteni, az eddiginél jobban csillapítja a környezetből származó rezgést, valamint számítógép közvetlen csatlakozását is támogatja egyebek mellett. Az új eszköz hatékonyabb és költségkímélőbb az eddiginél, ezáltal betegségben szenvedők terápiája is gyorsabban elkezdhető. A 276 millió forint összköltségű fejlesztéshez 96,64 millió forint uniós támogatást nyert el az orvosi műszereket gyártó 3D HISTECH Kft. az Új Széchenyi Terv Közép-Magyarországi Operatív Programja keretében, a Vállalatok komplex technológiai innovációjának támogatása című pályázaton. Szerk. 10 IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS