IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

XI. IME Regionális Egészségügyi Konferencia

  • Cikk címe: XI. IME Regionális Egészségügyi Konferencia
  • Szerzők: IME Szerkesztőség
  • Intézmények: IME Szerkesztőség
  • Évfolyam: XV. évfolyam
  • Lapszám: 2016. / 2
  • Hónap: március
  • Oldal: 8-10
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: KONFERENCIA

Absztrakt:

„Az alapellátás megerősítése és ennek hatása a térségi-megyei ellátásszervezésre” címmel tartotta meg tizenegyedik Regionális Egészségügyi Konferenciáját az IME Interdiszciplináris Magyar Egészségügy – Az egészségügyi vezetők szaklapja 2016. február 11-én. Jelen cikkünkben a délelőtti, Egészségpolitika és az Egészségturizmus, magánellátások blokkban elhangzott előadásokról szóló tudósítást adjuk közre.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉGPOLITIKA KONFERENCIA XI. IME Regionális Egészségügyi Konferencia Egészségpolitikai – egészségturizmus – magánellátások blokk összefoglaló „Az alapellátás megerősítése és ennek hatása a térségi-megyei ellátásszervezésre” címmel tartotta meg tizenegyedik Regionális Egészségügyi Konferenciáját az IME Interdiszciplináris Magyar Egészségügy – Az egészségügyi vezetők szaklapja 2016. február 11-én. Jelen cikkünkben a délelőtti, Egészségpolitika és az Egészségturizmus, magánellátások blokkban elhangzott előadásokról szóló tudósítást adjuk közre. Dr. Sinkó Eszter (IME szerkesztőbizottsági tag, a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgató-helyettese) előadásában a magyarországi egészségügy jelenlegi helyzetét elemezte. Mint elmondta, általános elbizonytalanodás érzékelhető, ami elsősorban annak tudható be, hogy a napi működés kereteit olyan változtatások írják rendre felül, amelyeket nem az ágazatirányítás indukált, és amelyek kapcsán senki sem konzultált előzetesen az ágazat vezetőivel. Véleménye szerint, ha a külső történések – mint például a 62 éves nyugdíjba vonulási szabályozás, a kormányhivatalok megerősítése – ilyen mértékben befolyásolhatják az egészségügy működését, az ágazat vezetése gyakorlatilag kárelhárítással foglalkozik, és mindeközben lassan eltűnik a szakpolitikai szint, ami azért jelent problémát, mert az ágazatnak jóval erőteljesebb vezetői intézményekre lenne szüksége. A 2015 tavaszán végrehajtott intézményi átalakulás után rövidesen újabb várható, ám erre vonatkozóan az államtitkár eddig ismertetett öt pontján túl nem rendelkezünk semmiféle háttéranyaggal. Az előadó szorgalmazta, hogy az ágazatvezetés részletesebb tervekkel, programmal álljon elő, mert – mint fogalmazott – a rendszer sporadikus, egyegy ponton történő változtatása helyett átfogó stratégia megalkotására lenne szükség. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal új, ambiciózus vezetőt kapott, ám egyelőre nem ismert, hogy az intézmény milyen funkciókat lesz hivatott betölteni a jövőben. Dr. Sinkó Eszter megjegyezte, nem szerencsés, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) jelentésének közérdekű információkat tartalmazó pontjait nem ismerheti meg a közvélemény. Az eddig kiszivárgott hírek szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) elveszíti tavaly megkapott ellátás-, illetve szolgáltatásszervezői szerepkörét. Az intézményfenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) eddigi tevékenységét passzivitás jellemzi, mindamellett, hogy bevezetésre került néhány innovatív intézkedés, mint amilyen az egységes számlatükör alkalmazása. A kórházi menedzsmenttel szembeni elvárásokat azonban mielőbb rögzíteni kellene. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) nem ren- 8 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY delkezik megfelelő hatáskörrel, a minőségügyi feladatok ellátásával mindössze néhány munkatárs foglalkozik az intézményben. Ezt a lábat nem elsorvasztani, hanem sokkal inkább megerősíteni kellene – hangsúlyozta az előadó. A szolgáltatók helyzetéről szólva dr. Sinkó Eszter a túldimenzionált kapacitásokat emelte ki. Az összesen 69 ezer kórházi ágyból 42 ezret tesz ki az akut ágyak száma, s még ha néhány ezer ágy át is kerül a szociális ágazatba, ettől az intézkedéstől komoly megtakarítás nem várható. A másik probléma a szakmai irányelvek hiánya – jelenleg mindössze négy-öt irányelv érvényes –, ami a XXI. században nem megengedhető. A minimumfeltételek – ahogy azt az ÁNTSZ többször is deklarálta – jelenlegi formájukban betarthatatlanok. Helyettük más alapokon nyugvó feltételrendszer kialakításának ígérvényét bírjuk az államtitkártól, ám ennek előkészítése még messze nincs véglegesnek tekinthető állapotban. A kórházak autonómiájának visszaállítását, illetve növelését a korábbi ágazatvezetés kilátásba helyezte, mégsem történt e téren változás, és ez az irányvonal nem is szerepel az új elképzelések között. A politikusok gondolkodása a kórházi adósságállomány „görgetésével” kapcsolatban alapvetően hibás – mutatott rá az előadó –, mivel a súlyos alulfinanszírozás következtében az adósság folyamatosan újratermelődik. Hozzátette: a kórházak jelenlegi működési formája alkalmatlan a kihívások kezelésére, a mainál sokkal dinamikusabb környezet megteremtésére lenne szükség. A járóbeteg szakrendelők szerepe bizonytalan, jövőképük még inkább. A kérdés az, hogy szakmai szempontból hova integrálható a tevékenységük. Az alapellátás tekintetében pozitív előrelépésként értékelhető az alapellátási törvény megalkotása, de megoldandó probléma az idősödő orvosgárda, a szűk mozgástér a receptfelírások terén és a definitív ellátás hiánya. Az előadó arról tájékoztatott, hogy bár a GDP arányos konszolidált funkcionális egészségügyi közkiadások csökkenő pályát futnak be, a tényleges költések mindig meghaladják az előzetes terveket. 2015-ben az ágazat a gyógyszerkassza emelésével együtt 106 milliárd forintos többlethez jutott, ami 0,3 százalékos GDP arányos többletet jelent. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 1,5-2 százalékos, illetve a RESZASZ 2 százalékos GDP arányos közkiadás növekedés mellett érvel. Ha egy GDP százalékpontnyi emelkedést lehetne elérni, az 330 milliárd forint pluszforrást jelentene az ágazatnak. Az új adók bevonása – népegészségügyi termékadó, baleseti adó, dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulása – együttesen 55 milliárd forintot hozott 2015ben, bár nem az egészségügy költségvetését gyarapította. A magánforrások bevonása indokolatlanul nehezített a közintézmények számára, ennek újraszabályozására van szük- XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS EGÉSZSÉGPOLITIKA KONFERENCIA ség. Az előadó hozzátette: a magánkiadások az összes egészségügyi közkiadás 35 százalékát teszik ki, ami még mindig tűrhetetlenül magas, azonban a közintézmények minimálisan részesednek belőle. A HBCS értékállóságát tekintve ma már nincs vita, a sürgős felülvizsgálat szükségességét minden szereplő elismeri. Új alapokat teremthet az eredményorientált finanszírozási technikák elterjesztése, illetve a folyamat-indikátorok alkalmazása. Hol tartunk ma? Mindenki egyetért azzal, hogy az egészségügy túlcentralizált és túlbürokratizált. Hiányoznak a „jó” ösztönzők, betegség-centrikusság érvényesül a beteg-centrikusság helyett, a meglévő szolgáltató hálózat mozdíthatatlan, a preventív szemlélet sporadikus, hiányzik a proaktivitás és a predikció. A nagy kérdés az, hogy mindezen problémák kezelésére elegendőek-e a tervezett államtitkári beavatkozások. Az egészségügy előtt álló kihívásokra reagálni kell – húzta alá az előadó –, amihez a stratégiát meg kell alkotni. Pontosítani kell a fejlesztési irányokat a digitalizált egészségügy terén, foglalkozni kell az ösztönzési mechanizmusok azonosításával, beleértve a köz- és magánegészségügy együttélésének újraszabályozását és a paraszolvencia kérdését. Szükség van a betegszerepek újragondolására, a betegek gyógyításban való aktív részvételének támogatására. Látni kell, hogy új megközelítés van jelen a világban, az egészségre optimalizált folyamatok rendszere fog eljönni, és az onkológiai ellátásban már egyre inkább érvényesülő személyre szabott medicina dominanciája az orvoslás egyéb területein is várható. Az azonnali teendők között az előadó a humán erőforrás kérdésének kezelését – beleértve az idei béremelést –, az akkreditációs rendszer bevezetését, a HBCS kódkarbantartását és a 20 százalékos alapdíjemelést jelölte meg. A problémahalmazzal való szembenézés, a patthelyzet feloldása megkerülhetetlen, ám ha erre igent mond a kormány, akkor szisztematikus építkezésre lesz szükség, amihez teret, bizalmat és erőforrást kell biztosítani az ágazatvezetés számára. A következő előadásban az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága alapellátás-programját Dr. Beneda Attila egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár ismertette. Az alapellátás megerősítésével kapcsolatos elképzeléseket a konferenciát követően lapunknak adott interjújában részletesen kifejtette. A cikk jelen lapszámunk hasábjain olvasható. Az Egészségturizmus, magánellátások blokk első előadója, Dr. Bazsó Péter (Duna Medical Center, főigazgató) egyetértett az előtte szólókkal és „Magánvélemény – a privát az nem maszek” című előadása bevezetőjében úgy fogalmazott: az elmúlt huszonöt évben sziszifuszi munkával felépítettünk egy látszat-egészségügyet. Ebben a rendszerben mindenki igyekszik teljesíteni a feladatát, és e sziszifuszi munka „eredményeként” világrekordokat döntünk a halálozásban és a morbiditásban. Az adott kornak, társadalmi közegnek, technikai fejlődésnek megfelelően látszatválaszokat adunk az előttünk álló kihívásokra. Az előadó szerint IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY máig nem jutottunk el oda, hogy kimondjuk: addig nem beszélhetünk egészségügyről, amíg nem definiáljuk pontosan a szereplők feladatát, nem határozzuk meg, hogy mit értünk társadalombiztosítás alatt, és nem tisztázzuk, hogy mindez mennyibe kerül nekünk. Egy tartalmát tekintve definiálatlan piacon nehezen értelmezhető a kereslet és a kínálat viszonya is. Dr. Bazsó Péter kijelentette: nincs értelme addig a magánellátásnak, amíg nincs rendben a közegészségügy. Hasonlattal élve, ha egy toldozott-foldozott rendszerbe plusz elemet akarunk elhelyezni, a kártyavár összeomlik. Mutatkoznak már jelek arra nézve, hogy ki akarunk jutni a kártyavár alól – erre utaltak a XI. IME Regionális Egészségügyi Konferencia fórumán elhangzott előadások is. Az előadó az egy főre jutó egészségügyre fordított költségek változásait bemutató grafikonokkal és az OECD országok GDP arányos egészségügyi kiadásainak adataival illusztrálta, hogy Magyarország a vizsgált országokhoz képest igen keveset fordít egészségügyi kiadásokra. Ennek következtében logikus, hogy a magyar társadalombiztosítás bevétele abszolút értékben alacsony. A jelenlegi kórházi kiadások 60 százalékát a bérkifizetés viszi el – még az igen szerény fizetések mellett is –, így „az a csoda, hogy bármiféle egészségügyi ellátás létezik”. Léteznek-e értelmes érvek a magánellátás mellett? – tette fel a kérdést az előadó. Az egyéni és csoportigények, a javuló gyógyulási esélyek, a közellátás tehermentesítése és a – minden értelemben – hosszú távú befektetés a magánellátás mellett szól. A következő kérdés: ki nyer, és ki veszít a magánegészségügyben? A fizetőképes beteg nyer, mert a pénzéért cserébe megkövetelheti a magas színvonalú ellátást, és még számlát is kap róla. Nyerhetnek a szakmai fejlődésben érdekeltek is, és mindazok, akik korábban azért mentek el külföldre dolgozni, mert nem akartak integrálódni ebbe a rendszerbe. Nyer az egészségügy a tisztességes átalakítás révén, és azok a befektetők is, akik tisztában vannak azzal, hogy ezen a területen tetemes összegeket kell befektetni és nagyon hosszú időre kell tervezni. A blokk következő előadója Dr. Rékassy Balázs egészségpolitikai szakértő volt, „Magánegészségügy – magán egészségügyi szolgáltatások és magán biztosítók” címmel tartott előadást. Előadásában kifejtette, hogy a közfinanszírozású egészségügy forráshiányos voltának köszönhetően nő a magán egészségügyi ellátórendszer hazánkban. Mára a magán egészségügy meghatározó része a hazai ellátórendszernek, mégis jelentős mértékben szabályozatlan, igen változó minőségű, és nem képezi szerves, alkotó, odavisszacsatoló részét a teljes ellátórendszernek. Ezen felül a magán megtakarítások még nem mindig nem jellemzőek a társadalomban, így rendkívül igazságtalan, nem túl előnyős struktúra kezd kialakulni. Az előadás szerzői megvizsgálták a magánbiztosítói, a biztosítók és a szolgáltatók között sokszor megbújó ellátásszervezői oldalt, és magukat a magán egészségügyi szolgáltatókat. Felmérésükben közel 40, meghatározó, különböző adottságokkal, és jellemzővel bíró, tipikus szereplővel végzett interjú eredményeit, és így szerzett saját tapasztalataikat mutatták be. XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS 9 EGÉSZSÉGPOLITIKA KONFERENCIA „Egészségturisztikai lehetőségek egy rehabilitációs szakkórházban” címmel Dr. Rabóczki Anita, a Parádfürdői Állami Kórház mb. igazgatója tartott előadást. Előadásában elmondta, hogy Heves megyében, a Mátra közepén látja el feladatát a Parádfürdői Állami Kórház. Az intézmény természeti és szakmai adottságai folytán rendelkezik azokkal a lehetőségekkel, hogy kiemelt területe legyen a rehabilitációs (orvosi tevékenységen alapuló, természeti gyógytényezőkkel kiegészített) gyógyturizmusnak. Céljuk kihasználni a környék kivételes természeti adottságait: a parádi gyógyvizek gyógyító hatását, a talajból természetes módon feltörő szén-dioxid gázforrást, a mofettát, és a Mátra egyedülálló természeti és klimatikus viszonyait. Széles körű szakmai kapcsolatokkal rendelkeznek, a gyógytényezőket, a tradicionális, valamint az elmúlt években megteremtett szakmai értékeiket szeretnék fel- és kihasználni az egészségturizmus terén is. Alkalmassá kívánják tenni az intézményt egy komplex kezelési gyakorlat kialakítására, hogy minél szélesebb körben képes legyen a hazai és a nemzetközi gyógyturisztikai lehetőségek kiaknázására, a külső és belső piacok felé történő nyitásra. Az előadó elmondta, hogy így kapcsolódik az egészségfejlesztési iroda a kórház gyógyturisztikai szolgáltatásaihoz. Személyre szabott élményszerű programokkal kívánják a klienseinket hozzásegíteni egy magasabb szintű egészségélmény eléréséhez. Bizonyított, hogy az életmódorvoslás több mint a gyógyszeres kezelés, hiszen itt a páciens aktív részvevője a gyógyításnak, mely során megtanulja a helyes étkezés, a testedzés és a mentális egészség alapjait. Ezzel válik teljessé a gyógyturisztikai filozófiájuk, melyek a jövő legnagyobb kihívásai számukra. A blokk utolsó előadója Dr. Ruszinkó Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium turizmusért felelős helyettes államtitkára, „Egészségturizmus eredményei és lehetőségei középtávon” címmel tartott előadást. Az egészségturizmussal kapcsolatos elképzeléseket a konferenciát követően lapunknak adott interjújában részletesen kifejtette. Dr. Ruszinkó Ádámmal készített interjúnk, valamint a konferencia délutáni előadásainak összefoglalója következő lapszámunk hasábjain lesz olvasható. Munkatársunktól Országos Gyermek Neuropathia Centrum a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban 2016. február 11-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban nyílt meg az Országos Gyermek Neuropathia Centrum és a felnőttek szűrésével foglalkozó Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Neuropathia Centrum. „A neuropathia, azaz idegkárosodás korai jelei akár a cukorbeteg gyermekek 4-20%-ban is megjelenhetnek. Szakszerű diagnosztizálásukra, kezelésükre eddig azonban nem volt intézményes lehetőség hazánkban, ezért is vagyunk büszkék arra, hogy éppen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban nyílt meg az első gyermek neuropathia centrum – emelte ki Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatója. A neuropathia első sorban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló tünetegyüttes. Három típusa ismert: a motoros, az autonóm és a szenzoros neuropathia. Az autonóm neuropathia károsíthatja többek között a szív- és érrendszeri funkciókat, az ilyen betegek körében ötször magasabb a halálozási arány, mint a neuropathia-mentes cukorbetegek között. A szenzoros neuropathia következtében a betegek természetes érzékelési képessége csökken vagy teljesen kiesik, ugyanakkor sokszor ok nélküli érzéseket (fájdalmat, érzészavart, zsibbadást) tapasztalnak. A lábamputációk 85%-ért a neuropathia tehető felelőssé, amely mintegy 2555 esetet jelent évente. Ezek túlnyomó többsége megelőzhető lenne, ha időben diagnosztizálnák, és kezelnék a betegséget. A gyermekkori cukorbetegség kimenetelét a később kialakuló szövődmények határozzák meg. A késői szövődmények első jelei azonban már a cukorbetegség felfedezése után néhány évvel is kimutathatók megfelelő szűréssel. Ez azért fontos, mert egyrészt helyes kezelés is csak a megfelelő diagnózis után lehetséges, másrészt már korán kezelhetők a lappangó szövődmények. Sokat jelent a megfelelően képzett személyzet és a tárgyi feltételek jelenléte is a cukorbeteg gyermekek gyógyításában. Ennek a központjává, katalizátorává válhat az Országos Gyermek Neuropathia Centrum. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Neuropathia Centrumba a megyéből várják a felnőtt betegeket és az egész országból a gyermekeket. A vizsgálathoz beutaló szükséges a kezelőorvostól. Bejelentkezés a gyermekek részére: munkaidőben telefonon: 06 (46) 515 200/1113-as mellék vagy e-mailen: kovacsanett77@freemail.hu; felnőttek részére pedig munkaidőben a 06 (20) 324 1127 mobiltelefon számon vagy e-mailen: edior@freemail.hu. A vizsgálatok szerdán 13.00-15.00 között érhetőek el a gyermekek részére, kedden és csütörtökön 13.00-15.00 között a felnőtteknek. 10 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS