IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Struktúraváltás az Észak-magyarországi régió kórházaiban

  • Cikk címe: Struktúraváltás az Észak-magyarországi régió kórházaiban
  • Szerzők: Morvai Ádám, Dr. Dózsa Csaba
  • Intézmények: Budapesti Corvinus Egyetem, Miskolci Egyetem, Med-Econ Humán Szolgáltató Kft.
  • Évfolyam: XV. évfolyam
  • Lapszám: 2016. / 2
  • Hónap: március
  • Oldal: 25-30
  • Terjedelem: 6
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: KÓRHÁZMENEDZSMENT

Absztrakt:

A magyar egészségügyi ellátórendszerben a túlzott kórházi kapacitások, egyenlőtlen területi elosztás és más strukturális problémák jelentős erőforrásokat kötöttek és kötnek le ma is. Emiatt az átfogó struktúra - átalakítás – különösen a kórházszektor területén – a 2000-es évtized közepére már halaszthatatlanná vált. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az Észak-magyarországi régióban 8 év alatt milyen változások következtek be, és ezek mennyiben követték a szakmapolitikai elvárásokat és országos trendeket. A struktúraátalakítás keretében erősödött a megyei kórházak szerepe és súlya a saját megyéjükön belül. Az országos szakpolitikai elvárásoknak megfelelően nagymértékben nőtt a krónikus ágyak száma és aránya az aktívágyakhoz képest.

Angol absztrakt:

In the Hungarian healthcare system the excess of hospital capacities, the uneven territorial distribution and other structural problems had been committed significant resources. For this reason, the overall structural changes in the middle of the 2000s have become urgent – especially in the field of hospital sector. In our study we investigate what changes have occurred during 8 years in the North Hungarian region, and how these changes followed health-policy expectations and national trends. During the process of structural changes the weight and importance of the county hospitals have been strengthened within the hospital sector. Moreover, according to the national health policy requirements the proportion of long-term care hospital capacities increased compared to the short-term care capacities.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Struktúraváltás az Észak-magyarországi régió kórházaiban Morvai Ádám, Budapesti Corvinus Egyetem, Dr. Dózsa Csaba, Miskolci Egyetem A magyar egészségügyi ellátórendszerben a túlzott kórházi kapacitások, egyenlőtlen területi elosztás és más strukturális problémák jelentős erőforrásokat kötöttek és kötnek le ma is. Emiatt az átfogó struktúraátalakítás – különösen a kórházszektor területén – a 2000-es évtized közepére már halaszthatatlanná vált. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az Észak-magyarországi régióban 8 év alatt milyen változások következtek be, és ezek mennyiben követték a szakmapolitikai elvárásokat és országos trendeket. A struktúraátalakítás keretében erősödött a megyei kórházak szerepe és súlya a saját megyéjükön belül. Az országos szakpolitikai elvárásoknak megfelelően nagymértékben nőtt a krónikus ágyak száma és aránya az aktívágyakhoz képest. In the Hungarian healthcare system the excess of hospital capacities, the uneven territorial distribution and other structural problems had been committed significant resources. For this reason, the overall structural changes in the middle of the 2000s have become urgent – especially in the field of hospital sector. In our study we investigate what changes have occurred during 8 years in the North Hungarian region, and how these changes followed health-policy expectations and national trends. During the process of structural changes the weight and importance of the county hospitals have been strengthened within the hospital sector. Moreover, according to the national health policy requirements the proportion of long-term care hospital capacities increased compared to the shortterm care capacities. egészségügyi struktúra, különösen a kórházszektor megújítására hivatott terveket, reformelképzeléseket, illetve ezeknek a rendszerre gyakorolt hatásait mutatjuk be az Északmagyarországi régió kórházai tekintetében kapacitás és OEP finanszírozási adatok felhasználásával. STRUKTÚRAVÁLTÁST KATALIZÁLÓ TÉNYEZŐK A modern egészségügyi rendszerek számtalan kihívással néznek szembe ebben az évtizedben is, melyek közül kiemelendő a lakosság elöregedése, a születésszám visszaesése, melyek jelentős strukturális változásokat gerjesztenek az ellátórendszerben, különösen a kórházszektor öszszetételében. Az idősödés egyik következménye hazánkban még a krónikus betegségekben szenvedő betegek számának és lakosságon belüli arányainak az emelkedése. Továbbá kihívást jelent a gyógyszeres, diagnosztikai és műtétes technológiák, infokommunikációs technológiák folyamatos innovációja, az információs társadalom begyűrűzése, ezzel együtt a fogyasztói igények erősödése a minőségi szolgáltatások iránt. Aktualitás problémaként jelenik meg a magyar egészségügy súlyos humánerőforrás krízise is [1]. BEVEZETÉS A hazai kórházszektor számos változáson esett át az elmúlt évtizedben, jelentősen változott kapacitásait, struktúráját, szakmai tevékenységét illetően. Mégis kevésnek találjuk azon elemzések, publikációk számát és tartalmát, amelyek ebben a témakörben születtek. A változások egy része a környezeti kihívásokra való reagálás következménye, másik részük kormányzati elhatározások és intézkedések végrehajtásának eredménye. Az elmúlt években számtalan, az egészségügyi ellátórendszer megújítását, hatékonyságának javítását szolgáló törekvést láthattunk a hazai egészségügyben, gondoljunk csak a térségi ellátásszervezés rendszerének kialakítására, az egynapos sebészeti programra, a kúraszerű ellátások széles körű elterjedésére vagy az egykapus sürgősségi ellátó hálózat országos kialakítására. Cikkünkben az IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 1. ábra Struktúraváltást katalizáló tényezők Forrás: Morvai Ádám, szakdolgozat, 2015. Az Európai Unió országaiban 2006-ban áltagosan a GDP 8%-át fordították egészségügyi kiadásokra, beleértve Magyarországot is. Ugyanakkor 2012-ben ugyanennek a mutatónak az értéke áltagosan a GDP 9%-ára növekedett az OECD országokban, miközben Magyarországon ugyanebben az évben ez az érték csupán 7,4% volt [2]. Ezen belül az egészségügyi közkiadások jelentős emelkedése volt jellemző egészen a gazdasági váltságig, 2008-ig az Európai Unió országain belül. Azt követően a kiadások GDP aránya néhány országban csökkent (például Görögország, Írország, Portugália), más országokban tovább növekedett (pld. Hollandia, Németország, Finnország). Magyarországon XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS 25 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT ezzel ellentétes folyamat játszódott le, miután már 2004 óta történtek jelentős kiadáskorlátozó intézkedések (például a teljesítmény-volumen korlát (TVK) bevezetése az egészségügyi szakellátások területén) [3]. Ezt követően 2006 óta kormányzati ciklusokon átívelő módon a konvergencia programok, majd a Széll Kálmán tervek következtében az egészségügyi közkiadások mértéke több évben is csökkent a GDP arányához képest (az OECD statisztikái szerint a 2006. évi 5,8%-ról 2013-ra 4,7%-ra csökkent) [4]. A hazai államadósság magas mértéke az államháztartási kiadásokra nézve minden költségvetési évben általában nagy nyomást jelent a közkiadások mértékére, egyúttal az ágazat gyenge érdekérvényesítő képessége és alacsony politikai prioritása következtében az elmúlt 10 év során jelentős forráselvonást eredményezett az egészségügytől. Az egészségügyi ágazat megszorításai, tapasztalatunk szerint, sajnálatos módon a szolgáltatások minőségi romlását idézik elő, és rontják az ágazat humánerőforrás megtartó és vonzó képességét is. A világon sehol sem létezik tökéletes egészségügyi rendszer, viszont a már meglévő rendszer jó elemei arányának növelésével, illetve a rossz, gazdaságtalan elemek csökkentésével javíthatjuk a működő rendszert [5]. Ezekhez illeszkedve a hazai politika elvárása, hogy az egészségügyi ellátórendszer javítsa az allokációs hatékonyságot, és az egészségügyi szervezetek technikai hatékonyságát. Ebbe az elvárásrendszerbe illeszkedik bele a kórházszektor kapacitásainak általános csökkentése [6] mellett a területi és intézményi szinten megvalósuló struktúraváltások, melyek jelen elemzésünk tárgyát képezik. A STRUKTÚRAVÁLTÁS DIMENZIÓI Az egészségügyi struktúraváltás olyannyira komplex folyamat, hogy érdemes több szinten megvizsgálni a jobb megértés miatt. A vizsgálat szintjét három nagy részre lehet elkülöníteni. Először célszerű megvizsgálni makroszinten, tehát az egészségügyi ellátórendszer szintjén. Majd koncentrálhatjuk a vizsgálatot területi szintre, ezután pedig betekintést nyerhetünk az adott intézmények (mikro) struktúrájába, az intézményi szinten [7]. Az ellátórendszer szintjén történő struktúraváltás megkívánja a jelenlegi nagymértékű aktív betegellátás (kuráció) csökkentését a prevenció, valamint a rehabilitáció, esetenként a palliáció javára, amint azt a 2. ábra szemlélteti. Ez talán a legfontosabb pontja a folyamatnak az adott szinten, viszont nem szabad elfelejteni a hosszú távú stratégiai terveket, a kedvező profilváltásokat, fúziókat és integrációs folyamatokat sem. A technológia adta lehetőségek kiaknázása is fontos feladat. Elhagyhatatlan a kórházcsoportok és az ellátási szintek világos és érthető szétválasztása, elkülönítése. A kórházszektor hatékony működése nem képzelhető el az egészségügyi alapellátás definitív szerepének növelése, a minimál invazív és egynapos ellátások arányának növelése, az ambuláns kezelések és gyors diagnosztikai lehetőségek kapacitásának és meglétének folyamatos bővítése, fejlesztése nélkül. 26 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 2. ábra Az ellátórendszer szintű struktúraváltás Eredeti forrás: Dózsa, 2011. A rendszer allokációs hatékonyságának fejlesztése szempontjából nem csak a járóbeteg-szakellátás fejlesztése fontos motívum, de lehetővé kell tenni az alapellátás menynyiségi és minőségi fejlesztését is [8]. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a makroszinten történő struktúraváltás ideológiája alapján az alapellátást ki kell terjeszteni, gondolva ezen a ponton a kapuőri funkciókra, a definitív ellátás arányának növelésére az alapellátás szintjén. Ezzel lehet ugyanis csökkenteni a rendszer magasabb szintjein történő orvosbeteg találkozások számát [9]. A területi szinten értelmezett struktúraváltás tükrében nagyon fontos az intézményi profiltisztítás. Tehát az ellátást a nagyobb szakmai tudásbázisú, magasabb infrastruktúrájú kórházakba kell áthelyezni, a kisebb kórházak aktív profiljainak megszüntetésével. Ez a betegellátás minőségi javulásán túl, költséghatékonyságot is generálna. Összegezve a területi szinten megjelenik a koncentrálódás gondolata [10]. Az intézményi szintű struktúraátalakítás alatt leginkább az épített infrastruktúra változásait értjük. A hagyományos több telephelyű és sok-pavilonos intézményeket egy célzott beruházással tömbösíteni kell. A tömbösítés alatt egy méretgazdaságos épületállomány kialakítását értjük, amely a fix költségek csökkentését hozza magával, valamint a különböző ellátásoknak egy helyen való koncentrálódásával gördülékenyebbé tehetjük azok lefolyását is. Összefoglalva az egészségügyi ellátó intézmények tekintetében egy mátrixjellegű (betegségcsoportok komplex ellátására alapuló) szervezeti struktúra kialakítása a cél. A kutatásban részt vevő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház (továbbiakban Megyei Kórház) "Csillagpont projekt" fejlesztése egy kiváló példa erre [11]. ADATFORRÁS ÉS ELEMZÉSI MÓDSZER Elemzésünk célja tehát az egészségügyi struktúraváltás jellegzetességeinek bemutatása az Észak-magyarországi régió kórházaiban. A szükséges adatállományt az OEP Észak-magyarországi területi hivatala szolgáltatta az elemzésekhez. A kigyűjtött kórházi kapacitásadatok 2005 és 2013 közötti időszakot ölelik fel. Erre az időszakra vonatkozóan vizsgáltuk a régió aktív, valamint krónikus fekvőbeteg szakellátásának változásait főként a megyei kórházak tekintetében. Az aktív szakellátás területén elemeztük a régió esetszám változását, ami alapján mindhárom megyében XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT megvizsgáltuk a koncentrálódás mértékét a megyei kórházak felé. Majd megvizsgáltuk a régió megyei kórhazainak case-mix index (CMI) változását [12]. Az elemzésünkben a leíró statisztika módszereit használtuk. A kapott adatok alapján egy szakmastruktúra elemzést is végeztünk, majd összegezve készítettünk egy összehasonlító elemzést a régió megyei kórházainak aktív és krónikus szakellátására vonatkoztatva esetszám, CMI, valamint átlagos ápolási idő tekintetében. EREDMÉNYEK Az elemzés során kardinális kérdésnek tartottuk megvizsgálni azt, hogy az aktív fekvőbeteg szakellátás mennyire koncentrálódik egy-egy megyében a megyei kórházak felé, hiszen a struktúraváltás egyik meghatározó és meghirdetett szakmai-szervezeti (reorganizációs) iránya ez volt. Az ellátás koncentrálódását, véleményünk szerint, az esetszámok koncentrálódása mutatja a leginkább közvetlen módon, amit a 3. ábrán láthatunk. A 2007-2013-as EU-s fejlesztési ciklus egyik fő prioritása a regionális és megyei kórházak fejlesztése, belső struktúrájuk modernizálása volt a különálló épületeket felváltó vagy összekötő ún. tömbösítéssel [12]. A 3. ábrán leolvasható, hogy a vizsgált időszakban az ellátás jelentősen koncentrálódott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház felé, amit az ábrán "megyei" jelzéssel láthatunk. A koncentráció mértéke több mint 50%, mely több intézkedés együttes eredménye: több kisebb kórházban megváltozott az ellátási struktúra, profiltisztítások (például Kazincbarcika, MISEK), fúziók (szikszói kórház beolvasztása a Megyei Kórházba), vagy megszűnések következtek be. Emiatt a kórházak számában is nagy változás tapasztalható az ábra alapján. Az ábra bal alsó része mutatja a nógrád megyei esetszám koncentrációt a kérdéses időszakban. Itt mindhárom vizsgált évben folyamatosan nő a megyei kórház részesedése, ami 2013-ban már meghaladja a 60%-ot. A balassagyarmati városi kórház ezzel együtt is megtartotta a részesedési arányát a megyei ellátás „tortájából”. Heves megyében nem folyamatos koncentráció figyelhető meg. Ebben a megyében 2009-ben visszaesett a megyei kórház esetszám részesedése, több mint 5%-al 2005höz képest, melyet a Hospinvest alatti és utáni működési problémái okoztak. Továbbá megfigyelhető a MÁGY részesedésnövekedése is ebben az évben. Viszont 2013-ra itt is megfigyelhető a megyei kórház felé történő koncentráció a nógrád megyei arányt is meghaladóan, méghozzá 65%-os részesedéssel. A régió kórházainak aktív ellátása tekintetében fontos vizsgálni a case-mix index (CMI) alakulását. A CMI, avagy eset-összetételi index megmutatja az adott kórház által ellátott esetek átlagos költségességét, bonyolultságát. Értékét az elszámolt súlyszám és az elszámolt finanszírozási esetszám hányadosa adja. Ez az érték országos átlagban 1 körül alakul. Ha 1-nél magasabb, akkor azt mutatja, hogy az adott kórház az országos átlagnál magasabb progresszivitási szinten működik, és az intézményben jelentős számban és arányban végeznek bonyolult és költséges beavatkozásokat is [13]. 4. ábra Az Észak-magyarországi régió case-mix index változása a megyei kórházak tekintetében (2005-2013) Forrás: Morvai, 2015. 3. ábra Esetszám koncentráció az Észak-magyarországi régió kórházaiban (2005-2013) Forrás: Morvai, szakdolgozat, 2015. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS 27 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT A 4. ábra jól illusztrálja a CMI változását a három megyei kórházban 2005 és 2013 között. Az ábrán látható, hogy a CMI a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban mindhárom vizsgált évben jelentősen meghaladta az 1-es értéket, és még nőni is tudott, ebből adódóan elmondható, hogy a kórházban magas költségű, vélhetően bonyolultabb eseteket nagyobb gyakorisággal látnak el. A Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórházrendelőintézet CMI-je ugyan 2009-re mutatott némi javulást, de így sem érte el a vizsgált időszak alatt az 1-es értéket. Így megállapítható, hogy az intézmény nem éri el a megyei kórházak átlagos súlyosságú betegösszetételét [14]. A Szent Lázár Megyei Kórház tekintetében az adatok alapján elmondható, hogy a CMI a 2013-as évre elérte az 1-es értéket, így a vizsgált időszak végére a szakmai színvonalát átlagos szintre emelte. Az ábra alapján viszont egyértelműen megállapítható, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház végzi a legköltségesebb ellátásokat, ezzel számos szakma esetében a legmagasabb szakmai színvonalat produkálta a régióban, valamint ebben a kórházban folyamatosan növekedett a CMI értéke 2005 és 2013 között. A régió megyei kórházainak esetszám változását szeretnénk összehasonlítani a két ellátási formában. A 5. ábra tetején látható az összehasonlító elemzés a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház tekintetében. Leolvasható az ábráról, hogy 2005 és 2009 között több mint tízezres esetszám növekedés látszik az aktív ellátásban, míg a krónikus ellátás nem változott jelentősen. A kórházi fúziók (Szikszó, Mezőkövesd, Szent Ferenc Kórház és Izsófalva beolvasztása a Megyei Kórházba) és a 2012-es újabb kisebb mértékű struktúra-korrekciók következtében 2013-ra az aktív ellátásban visszaestek az esetszámok, viszont a krónikus ellátás esetszámaiban rendkívüli kiugrás látszik. Közel 8000-es növekedés olvasható le 2013-as adatokból. Az ábra alapján megállapítható, hogy jelentősebb változás a krónikus fekvőbeteg ellátásban történt a 2005 és 2013-as vizsgált időszakban a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház tekintetében. 2009 és 2013 között viszont az aktív és a krónikus ellátásban ismét nagymértékben növekedtek az esetszámok. A Szent Lázár Megyei Kórház aktív és krónikus esetszám változásának összehasonlítása során látható, hogy a megyei kórház nagyon egyenletes esetszám szinteket produkált a vizsgált időszakban. Említésre méltó változás talán a krónikus fekvőbeteg ellátás területén látszik 2013-as évben, ahol az esetszámok növekedtek. Ugyanez látható Heves megyében is. Összességében elmondható, hogy az esetszámok, ha nem is egyenletesen, de növekedtek a vizsgált időszakban a régió megyei kórházaiban. 2009 és 2013 között szinte minden megyei kórházban dinamikus esetszám növekedés látszik. Ez főként annak tudható be, hogy az esetek számának növekedésével koncentrálódik az ellátás a megyei kór- 6. ábra Szakmastruktúra változása az Észak-magyarországi régió megyei kórházaiban (2005-2013) Forrás: Morvai, szakdolgozat, 2015. 5. ábra Az aktív és krónikus ellátások aránya teljes fekvőbeteg-szakellátáson belül az esetszámok tekintetében Forrás: Morvai, szakdolgozat, 2015. 28 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT házak felé, ami a struktúraváltás szempontjából egy lényeges megállapítás. Hiszen az egyik fő cél a szakmai és tudáskoncentráció. A 6. ábra mutatja be számszerűsítve az Észak-magyarországi régió megyei kórházaiban 2005 és 2013 között történt szakmastruktúra változásokat. Láthatjuk, hogy a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház 2009-ben egy szakmát vesztett 2005-höz képest, ellenben 2013-ra majdnem 17 szakmával többet tudhatott magáénak. A Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórházrendelőintézet esetében is kezdetben csökkenés látszik a szakmák számában, hiszen a 2005-ös 24 szakma helyett 2009-ben már csak 22 szakmája van. Viszont itt is 2013-ra 30 működik, tehát 8 új szakmát kezdtek el működtetni 2009hez képest. (Az további vizsgálat tárgyát kell képeznie, hogy ezek közül melyek a valóban új specialitások, vagy csak korábbi nagyobb kiterjedésű alapszakmák egyes specializációi kerültek elkülönítésre). A Szent Lázár Megyei Kórház tekintetében 2005-ben, illetve 2009-ben 18 a szakmák száma. 2013-ra viszont itt is nőtt, méghozzá 10-el. Összességében elmondható, hogy a vizsgált időszakban az Észak-magyarországi régió megyei kórházai szakmáinak palettája nőtt. A következőkben az Észak-magyarországi régió megyei kórházai esetében az átlagos ápolási idő változását szeretnénk összehasonlítani a két ellátási formában, ami a 7. ábrán látható. Először a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban vizsgáltuk az ápolási napok számát. A kórház az aktív ellátásban 2009-re csökkentette az átlagos ápolási időt, ami egészen 2013-ig nem is változott nagy arányban. A krónikus ellátás területén 2009-re nőtt, majd 2013-ra csökkent az átlagos ápolási idő. A 7. ábra jobb alsó része szemlélteti a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház- Rendelőintézet aktív és krónikus átlagos ápolási napok számának összehasonlítását az egyes vizsgált években. Jól látható, hogy az aktív és a krónikus fekvőbeteg szakellátásban egyaránt egyenletesen csökkent ez a mutató. Végezetül az ábra bal alsó részén elemeztük a Szent Lázár Megyei Kórház aktív és krónikus ellátásainak átlagos ápolási napjait. A másik két kórházzal ellentétben itt a legmagasabb az átlagos ápolási idő, ami meghaladja a 30 napot, és ez 2005-2013 időszakában még növekedett is. Az aktív szakellátásban pedig a többi kórházhoz hasonlóan csökkenés mutatkozik. Összegezve elmondható, hogy a régió megyei kórházainak aktív fekvőbeteg szakellátásában egyértelműen megmutatkozik az ápolási idő csökkenés, ami leginkább a technológiai változásra és a terápiás gyakorlat változására utal. Ez is egybecseng a struktúraváltás hatékonyság javító hatásával. KONKLÚZIÓ A fentiekben részletesen bemutatott elemzés alapján összefoglalásként az alábbi főbb megállapításokat tehetjük: • Jelentős részben a struktúraváltás elméleti keretrendszerét követve valósultak meg a területi szintű kapacitás-harmonizációk az Észak-Magyarországi régióban. • A megyei kórházak méretgazdaságosságának, beleértve a nagy költségű orvosi műszerek kihasználtságának javulására utal, hogy a vizsgált időszakban folyamatosan nőtt a koncentráció a megyei, nagyobb kórházak felé az aktív szakellátás esetszámai és finanszírozása tekintetében is. A nagyobb esetszámok, a jobb szakorvosi rutin a későbbiekben az ellátás minőségére is pozitív hatással lehet. • Az átlagos ápolási idő csökkent, ami főként a technológia fejlődésének és a terápiás gyakorlatnak köszönhető. • A régió szakmai palettája folyamatosan bővült, emiatt még több féle beavatkozást, terápiát tudnak elvégezni az ellátórendszerben. • A szakmapolitikai elvet követve növekedett a régió krónikus ellátásának aránya. 7. ábra Az átlagos ápolási idő változása az Észak-magyarországi régió megyei kórházai esetében Forrás: Morvai, szakdolgozat, 2015. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS 29 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Összességében elmondható, hogy a struktúraváltásnak köszönhetően technikai értelemben hatékonyabb lett a régióban az egészségügyi ellátás. TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK További kutatási irány lehet a téma kapcsán a betegutak és hozzáférés alakulásának elemzése a régió egészében, a megyék különböző területeiről a megyei kórházak irányába, vagy a járóbeteg szakrendelők felé a megszűnő városi kórházak ellátási területéről. Szintén fontos terület a struktúraváltással együtt a betegelégedettség és az ellátás főbb minőségi indikátorainak mérése. A struktúraváltás folyamatának vizsgálata a cikkünkben felépített metodika alapján kiterjeszthető országos szintre, amit el is kezdtünk vizsgálni, és ennek eredményeit a következő tanulmányunkban fogjuk bemutatni. További kutatási irányként és feladatként tekintünk az intézményi működés mélyebb hatékonysági és az ellátórendszer eredményességi szempontjainak vizsgálatára. IRODALOMJEGYZÉK [1] Dózsa Cs): Struktúraváltás az egészségügyben – a kórházak stratégiai mozgástere a 2000-es években, IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja, 2011, X. évf., 3. szám, 22. oldal. [2] OECD Health at a Glance. http://www.oecd.org/els/health-systems/health-expenditure.htm [3] McKee M, Healy J: Hospitals in a changing Europe, European Observatory in health systems and Series, 2002 [4] Farkas R. (2012.):Az egészségügyi szektor kihívásai – A lehetséges jövőbeli trendek az Unióban. Letöltés dátuma: 2014. 03 21, forrás: http://gondola.hu/cikkek/ 82028-Az_egeszsegugyi_szektor_kihivasai_-%20_ A_lehetseges_jovobeli_trendek_az.html [5] Holló I): Érvek és ellenérvek az egészségbiztosítás reformjáról, Siófok, 2007.05.16 [6] Dózsa Cs, László T, Palaticz E: Sok-e vagy kevés a kórházi ágy Magyarországon. IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja XIII. évf. Egészség-gazdaságtan különszám, 2014, december. [7] Kovács B): Megyei kórháztól a regionális központigstruktúraváltás a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházban, (12-14). Szakdolgozat, Miskolci Egyetem, Egészségügyi Szervező Szak, 2012 [8] Kincses Gy. (2002): A „köz” és a „magán” új együttélése az egészségügyben. Praxis Server Egészségügyi Tanácsadó Kft, Budapest. [9] Uzzoli, A. (2007): A magyar egészségügyi ellátórendszer strukturális átalakításának területi vonatkozásai. Tér és Társadalom, 105. [10] Dózsa Cs: Struktúraváltás EU-s támogatással – Az EU Strukturális Alapjainak felhasználása a hazai kórházszektorban, Egészségügyi Gazdasági Szemle 2015/1. (15-17). [11] Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház honlapja: Letöltve: 2016.02.12. Forrás: https://www.bazmkorhaz.hu/2008b/. [12] Morvai Á. (2015): Struktúraváltás az Észak-magyarországi régióban. Szakdolgozat, Miskolci Egyetem, Egészségügyi Szervező Szak. http://www.google.hu /url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0 ahUKEwjMzbX214vLAhVLjCwKHYTvCz0QFggaMAA& url=http%3A%2F%2Fmidra.uni-miskolc.hu%2FJa DoX_Portlets%2FdisplayContent%3FdocId%3D18850 %26secId%3D12485&usg=AFQjCNG3npgFrt_L46rz5r 0eG_PQDShnrQ&bvm=bv.114733917,d.bGg. [13] Egészségtudományi fogalomtár: Letöltés dátuma: 2014. 10 28, forrás: http://fogalomtar.eski.hu/index.php /Case-mix_index. [14] OEP, kapacitás és forgalmi adatok az Észak-Magyarországi régióban. A SZERZŐK BEMUTATÁSA Morvai Ádám 2015-ben végzett a Miskolci Egyetem Egészségügyi szervező alapszakán egészségturizmus szervező szakirányon. Jelenleg utolsó éves hallgató a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetés szervezés mesterszakán emberi erőforrás menedzsment és szervezetfejlesztés szakirányon. Szakmai gyakorlatát a Med-Econ Humánszolgáltató Kft. köreiben szerezte meg, ahol teljesítmény kontrollinggal foglalkozott, illetőleg költségelemzéseket végzett az intervenciós radiológia területén. Fő érdeklődési irányok: az egészségügyi rendszer fejlesztési lehetőségei, valamint a hazai egészségügy humán erőforrás kérdései. Dr. Dózsa Csaba bemutatása lapunk XIII. évfolyamának 2. számában olvasható. 30 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS